Pretty Woman – Micsoda nő
a Madáchban
2023. Szeptember 23.
15:00
A darab az új bemutatók
közé tartozik a SIX-szel. Mivel „törzsgyökeres” madáchos is vagyok, ezért
kötelező számomra az újdonságokat meglesni.
A Pretty Woman
(továbbiakban PW) nagyon szorítottam az előadás szereposztásáért. ugyanis előzőleg
a forradalmi darab, a 15. esetében sajnos Solti Ádámot kaptam a Borbély Richárd
helyett, akinek pedig örültem volna, hiszen tudtam, hogy ha valaki ő talán még
egy könnycseppet is képes lett volna a szememből kicsikarni…Soltival nincs
különösen bajom, eltekintve még attól is, hogy a médiában egy rövid időre fel
lett kapva, a házasságszédelgése, és az így született fiúgyermek „elvetetése”
végett…ő dolga, miként intézi a magánéletét. Részemről nem érdekes, de mégis
elkeserített, hogy a gyereken csattant, úgymond minden ellenszenve, minden
nyilatkozata….no, de ez a bejegyzés most nem Soltiról és az ő magánéletéről
vagy éppen munkásságáról szól, hanem arról, hogy az én PW-em milyen csodálatos
előadás volt, és, hogy mennyire jól éreztem magam alatta.
Előzmény
Nem éppen a legkellemesebb,
de kénytelen voltam a H5 pótlóbusszal utazni egy darabon, otthonomtól. Ugyanis
a Batyin átszállok az M2-es metróra, és a Blahán leszállok, és vagy legyaloglom
az utat a Madáchhoz, vagy megyek villamossal (ha az közlekedik). A pótlón volt
egy hajléktalan, akivel senki nem mert szót váltani, pedig több nőt nyilvánosan
molesztált, szavakkal, és dülöngélve közlekedett két-két ülés között, reményt
adva az utasoknak, hogy hátha nem fog a végállomásig utazni…de sajnos, megtette…
a környező férfiak csak a szemüket meresztették a nők felé, akiket molesztált,
hiába néztek azok rimánkodóan feléjük, hátha kapnak segítséget…a járat tömve
volt, akkor lehetett fellélegezni, amikor a Margithídhoz ért a busz, és akkor
át lehetett ülni… kényelmetlen volt, és negatív felvezetés az előadáshoz, mégis
akármennyire is taszító-ocsmány, illett ahhoz a történethez, amit később láttam
a színházban…. Vigyázzatok magatokra nagyon, kedves Olvasóim! Soha nem lehet
tudni… Szerencsére, ennyi felvezetőt követően, egyéb problémák nem adódtak, épségben
a Madáchhoz értem.
A történet
Tulajdonképpen a
Pygmalion hatás, a My fair lady modern környezetbe csomagolva. Adott egy nő,
aki a leszakadt társadalom peremén él. Adott egy nagyon gazdag férfi, aki ezt a
nő felkarolja, és úrinőt farag belőle (vagy versenytáncost vagy jó feleség
alapanyagot – attól függ melyik storyfonalat nézzük).
A Richard Gere és julia
Roberts főszereplésével készült film szolgál alapul, és majdnem híven követi is
azt, kivéve, hogy a lóverseny jelenetet nem tették bele, de nem is érzem, hogy
hiányozna, ugyanis van egy parti jelenet, ahol a férfi főszereplő ügyvédjének
elmondja, hogy milyen foglalkozást űz Vivien… a kerti parti hangulat, akár a
lovik mesterkélt és kimért, felső tízezer hangulatát visszaadja. Szórakoztató
és izgalmas volt a darab, építkezett és nem ült le a történet, hála, hogy a
filmhez képest, van egy „mindenes” figura, aki számos figurát jelenít meg,
közben a kezünket fogva végigkísér a történeten. Bemutatja a szereplőket, másrészt
az eseményekbe sűrűn beavatkozik, amikor egyik karakterből egy másikba bújik.
Szintén kiemelt figura, a hotelboy, aki a darab komikus helyzeteit szolgáltatja.
Megjegyzéseim az estéről /kiemelt jelenetek
A lovi jeleneten túl,
akadt még egy átírás. Az ügyvéd ráfekszik Vivien-re, földre teperi, hogy erőszakoskodjon
vele, erre Edward lerángatja a nőről és elküldi a fenébe, talán még pofán vágja…de
ebben nem vagyok biztos…. ezúttal, kétszer próbál nekitámadni a nőnek az erőszakoló,
de mindkét alkalommal sikerül lerángatnia magáról, és amikor újfent megiramodna,
na, akkor érkezik meg a férfi főszereplő…csak hangosan rá kell kiáltania, de
nem kell lerángatni a nőről, mint a filmben volt. Véleményem szerint a színész
miatt van, aki egyedül játssza a karaktert, Posta Victor. A renoméjának nem tenne
jót, ha női erőszaktevő lenne, és, hogy a karakteren kicsit finomítsanak,
lágyítsanak, ezért nem úgy oldották meg, mint a filmben volt. Szerencsére, így
a tapsrendnél és a vége főcímdalnál is megmarad a szimpátia Victor irányában,
és a sikolyok már neki járnak, nem a gonosz firugájának, akit a színpadon
alakít.
Jó volt látni, mit is tud vagyis inkább hallani, hogy mit tud Haraszti Elvira, aki az operaénekesnő szerepét alakítja a darabban. Ő is egyike, azoknak az új hölgyeményeknek, akik az Operettből lettek "átkérve", hogy a továbbiakban az új Christine-ek sorát gyarapítsa. A karaktere visszatér a darab végén, ahol szerenád formájában Edward szerelmet vall Viviennek. A Traviata előadásban megcsillogtatja operás hangját, és Vivien a darab hatása alá kerül, megérti, hogy a történet olyan, mintha csak az ő életét mutatták volna be a színpadon.
Insta bejegyzés: Szenzacios
delutan a Madachban! 😁
Azert ohatatlanul kerestem az osszehasonlitast a filmmel, de nagyon jol
megoldottak,a zeneje bologatos (marmint ütemes, rockos néhol andalitó is volt)
es szep. Még nem talaltam benne olyat, ami dallamtapados lenne...kivéve....azt
a bizonyos számot, amivel a 2.felvonas elejen riogatnak...de vegul elerkezik
annak is az ideje. 😁
a szereplogardaval meg voltam elegedve, PV, aki a negativ perverz pasi, az
Elviszes hangjaval bezsebel par női sikolyt. A darab standing ovation-os volt,
ami hatalmas teljesitmeny a Madachban. Bravo! #prettywoman
#micsodanő
#madachszinhaz
#zámbóbrigitta #pesákádám #santalaci
#sáriévi
#postavictor
#jenővárimiklós #amazingcasting
A közönség és a
jegyszedők
A velem egy sorban ülök –
mint, ahogy az gyakori eset, akik a legbeljebb ülnek, azok késnek, még a darab
elindulásakor érkeztek meg…nem is tudtam szó nélkül hagyni, mellettem ülök
viszont úgy nyilatkoztak, nincs bajuk vele…jó nekik :D De, persze velem is
előfordult, hogy késtem, de mindig, úgy, hogy még mielőtt a függönyt elhúzzák a
színpadon, beértem. Nekik ez nem sikerült, de túlléptünk ezen gyorsan. A jobb oldalamon
ülő házaspár férfitagjával a szünet
végén kellemesen elcsevegtem az előadásról, a szereplőkről, a filmről.
Tulajdonképpen megdicsérte Zámbó Brigittát, akit korábban már hallott –
szavaiból úgy vettem ki, hogy valami videószösszenetben hallgatta meg mindhárom
lányt, és szerinte Gubik mellett a Zámbó lány kiemelkedő volt – Ezzel én is
egyetértettem, hatalmasokat énekelt. Rendesen kieresztette a hangját. Pesák
Ádám mellett pedig egy igazi gentlemennek hatott, igazán olyan volt, mint Richard
Gere a filmben…olvadoztam, de csak egy pindúrkát. A férfi felesége is hasonló
véleményen volt Pesákot illetően. A díszletet ecseteltük, ami jól működött,
egyszerűsége ellenére, hiszen csak kivetítőkkel dolgoztak, de az elemeket
folyamatosan, jelentváltások között forgatni kellett. Vajon ez kézi módszerrel
vagy távirányítással ment, ki tudja? A lényeg, hogy az ember még hozzá van
kicsit szokva a régi sítlusú, kidolgozott díszletekhez, de az új se volt rossz,
ötletesen megoldott volt. Még poénkodtunk, hogy számítottak rá, hogy
visszatérek a helyemre, mondom, ki nem hagynám a folytatást. Mesélte az úr, az ülőhelyükről
is, hogy máshol szoktak helyet foglalni, és nem az erkély gyakori látogatói, de
most örömmel vették, hogy sikerült jegyet szerezni és a hely se volt
tulajdonképpen rossz. Erkély, bal oldal, első sor? Színpadhoz közel? Messzemenően
az egyike a legjobb helyeknek. Elmondása szerint a földszint drágább volt, mint
az erkély. Bevallom, nem néztem, a földszint nem a kedvencem, főleg, azóta,
hogy majdnem egy dundi melák ember mögé ültem a kedvenc előadásom alatt, de szerencsére
beljebb volt tőlem, de a félelem az bennem meg volt már akkor. Ezért szoktam az
emeletet és az erkélyt vadászni. Miután a darab véget vetett a bájcsevelynek,
sikerült újra beszippantodni a darabba, főleg, hogy az ismert dallamot kezdték
el játszani, de az csak egy rövid riogatás volt…mert a darab végén bukkant fel
ismét a dallam, amit mindenki nagyon jól ismer…
A szünetben megkértem az
egyik jegyszedő hölgyet, hogy fényképezzen le, az aznapra tervezett színházi felsőmben,
amit nemrég vásároltam. A darab végén pedig a helyemhez tartozó jegyszedő kérdezte
és mondta, hogy ugye-hogy fülig ér a száj? Élvezetes volt a darab. Minden elismerésem,
hiszen standing ovation max. ünnepi darabok alkalmával szokott előfordulni a
Madáchban, de a PW még engem is lenyűgözött és könnyet csalt a szemembe az
utolsó jelenetével. Nagyon jól felépített, a filmhez is közelálló darab. Az
emlékek feltolultak bennem, talán az is közrejátszott, hogy így magához tudott
vonzani, annak ellenére, hogy a film a valóságban, sosem volt a kedvencem
(inkább szeretem az Oltári nőt, ahol mindig az aktuális vőlegénye elől menekül
el Julia Roberts).
Jelmez:
a filmhez hasonló, napjainkban játszodó
Díszlet:
vetítővel megoldott, mozgatható nagy falak, gyors helyszínváltást
eredményeznek. Könnyű instalálni, nem okoz nagyobb gondot a mozgatásuk. Egyenlőre.
:)
Kellékek:
a „valód ló” megjelenése a limuzin helyett az utolsó jelenetben – lehet kicsit
giccses, de mosolyt csal az ember arcára garantáltan.
Egyéb jegyzetek:
- Mámor = freedom (angol szövegkönyvhöz képest a magyar fordítás)
- Ilyennek las engem = that is my life (angol szövegkönyvhöz képest a magyar fordítás)
- Hivatasos / szakmabeli (egyik jelenet kielemzése, a vacsoranal mondják)
- Minden dugasnal taps (általános jelenség)
- Mesélő karakter sokszinusege
- A fehér ló és az esernyő, amikor a csajért megy
- 41es lába van Viviennek
Saját felvételek:
Összefoglaló: nagyon
élvezetes, a zenéje ugyan nem fogott meg, mert még nincs fülbemászó dallama, de
igyekszem majd többször jegyet váltani mégha esély is mutatkozik arra, hogy
Soltit fogom kikapni…az biztos, hogy a főcímdal mindig emlékezetes lesz
számomra. 10 pontos a 10-ből, érdemes megnézni!
