2024.11.16. 15:00-tól a Turay Ida színházban
Insta bejegyzés:
Ez nem úgy sikerult, ahogy
reméltem, pedig minden adott volt. Első látogatás. Bájos,kis szinhaz,
monarchia korabeli eleganciaval egy impozans tegla epuletben. Adott a
szinhazi terek, adott a kedves kiszolgaloegyseg, adott a szimpi,
kommunikativ kozonseg, adott a legjobb latasi szemszog (koszonet a
penztaros holgynek!) es adott a regen nem latott ismeros, akivel
korabban tobbszor utaztam egyutt, raadasul 1 sorban ultunk. Tehat minden
adott volt, hogy pompás delutanunk legyen.... Azonban a sors
kozbeszolt. Ora 20 perc korul, mikor már a kozonseg 2x is felkeltette a
figyelmet, hogy jo lenne elkezdeni, a jegyszedo bemondta, hogy erkezik
valaki tajekoztatni...gyomorgorcs.
Az egyik muvesz rosszul lett, valtotarsa nem volt. Mentot kellett
kihivni hozza.
Karpotlasrol biztositottak a kozonseget, de most nem ez volt a lenyeg.
Bizom benne, hogy mielobb felépül.
Amig a tomeg kicsordogalt a szinhazbol, elsetalgattam a nezoteren,
korbejartam tereit. Megütötte a fülemet egy beszelgetes, ki mit nezett
vagy nezni fog a Madáchban...most igy jobban átgondolva, kicsit a
megvilagitas miatt hasonlit rá, és a lámpák miatt a Karinthyre.
Szerintem egy bűbájos, hivogató aurával rendelkező szinház.
A ruhatari aranygolyocska kifejezetten tetszettek. Majd nézek itt eloadasokat, de szigoruan hetvegen, 15.00kor, ezzel
szembemegy Karinthy, nala csak hetkoznap 19.00 johet szóba. Vanak
preferenciáim.
#eztörténtma #turayidaszínház #égbenmaradtrepülő #elmaradtazelőadás #szomorú #potlasrakerul #művésznek #mielőbbigyógyulást
Mint, a fenti bejegyzésben szerepel, sajnos az előadás nem volt megtartva, ellenben egy nagyon szép, kedves színházat ismerhettem meg. Jövőre, bízom benne tudjuk pótolni a találkozót. A milliő azért is maradandó számomra, mert egy régi utazótársnővel találkoztam, akivel jót csevegtünk, már útban haza felé. Az idősek a hátam mögött mocorogtak, meg elmélkedtek, hogyan jutnak haza (ugyanis vonattal utaztak fel Pestre), közben meg a színházi etikettről fejtették ki a véleményüket. Az én hölgyeim, akik mellettem a bal oldalon ültek a színház nézőtéréről tájékoztattak, kellemesen elcsevegtünk, a magas emberek és amikor nem lehet látni tőlük a színpadot, egyikük szerint én is magas vagyok. A körülöttem ülökhöz képest igen, amúgy meg a 164 cm-emmel elbújhatok... :D
A teátrum egyébként érdekes előadásokat tart repertoáron, mindenképpen érdemes átfutni. Mivel, én messze lakom, és a környék biztonsági szempontból sem lehet a legjobb esti órákban, ezért reményeim szerint úgy sikerül majd jegyet váltanom a produkciókra, hogy csak és kizárólag délutáni alkalmakra megyek.
Fotók forrása: saját képek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése