Helyszín: Erkel színház
Előadás: Billy Elliot
A darab hossza: 2 és fél óra
Rendező: Szirtes Tamás
Koreográfus: Tihanyi Ákos
A darab non replika formában lett rendezve, és az Operának segítséget nyújtott a Madách Táncművészeti Iskola és a Magyar Táncművészeti Főiskola.
 |
| A helyszín az Erkel színház (Budapest, II. János Pál pápa tér 30.), a darab áthelyezésre került az idei évadban az Operaházból |
 |
| A kezdőkép |
Lilla, színházpajtimmal találkoztam, és az ő meghívásának köszönhetően, volt szerencsém megtekinteni eme darabot. Nagyon örültem neki! Pár nappal, héttel? korábban láttam a film végét, így tudtam mi fog majd történni Billy-vel és a bányászokkal is.
 |
| Lillával pezsgőztünk a szünet alatt |
Billy Elliot
A történet szerint megismerkedünk egy ifjúsággal, aki egy bányász család sarja. Otthon három generáció él együtt: nagymama (aki nem siratja volt férjét, tehát a nagyapát), egy magába süllyedt apa (aki viszont siratja drága feleségét), egy lázadó bátyj (aki verekedik, de majd megjavul). Ide született Billy, az egyszerű srác, aki box-edzésekre jár, a család férfitagjai pedig a bányába mennek dolgozni. A történelem is terítékre kerül, és képet kaphatunk a múlt egy aprócska szeletéből, egy olyan kisvárosban, ahol a bányászok a kegyetlen munkaviszonyt sürgették megváltoztatásra... A fiú nem remekel az edzéseken, képtelen bántani barátját, akivel együtt gyakorolnak, és amaz sem képes megütni Billy-t. A nap zárásaként, mivel a barát mégis kiütötte, ő veszített és a tanár azt a feladatot adta Billy-nek, hogy adja át a kulcsot a tánctanárnőnek, aki eleinte nem veszi észre, majd mégis beállítja a sorba, mert fantáziát lát a fiúban, és ettől kezdve elválaszthatatlan a nőtől, és világos az út, amin a fiú elindul. A balett magával ragadja, ez leginkább abban a táncjelenetben fejeződik ki, amit későbbi önmagával él meg. A kisfiú édesapja nem támogatja a gyereket, aztán a karácsonyi ünnepséget követően, a férfi megenyhül és ő keresi meg a tánctanárnőt. Mivel első alkalommal nem engedték el, most támogatja a családja, és Billy útra kel... Miközben Billy táncos jövőjének útját egyengeti a tanárnő, addig párhuzamosan a sztrájkról, a rendőri brutalitásról is szó esik... Tapasztalatokat szerez az élet apró vagy nagy dolgairól. Bolondozik barátjával bohócjelmezben és tütüben. Magabiztos állóképességet igénylő feladat, két kis srác műveli, de jók voltak nagyon! A közönség imádta. A darab végén Billy felvételt nyer a táncakadémiára (filmhez képest a színpadi rendezésben úgy tűnik Billy-t valóban nem vették fel. A szélesvásznú alkotásban elsírja magát, és ő maga mondja el, hogy azért sír, mert felvették).
A darab végére a táncról, balettról alkotott kezdeti idegenkedést felváltja a gyermek tehetségébe vetett bizalom.
 |
| A második felvonás nyitányképe |
Vizlendvai Áron volt a 2016/2017-os opera arculati plakát egyik arca, vele reklámozták a Billy Elliot előadást. Nem véletlen. Ez a szerep rá van szabva. A gyermek zseniális, kifogástalan tartás, nagyszerű és nagyívű mozdulatok. Nagyon bízom benne, hogy tovább fogják képezni, és nem tűnik el a szemünk elől, ha a darabból ki fog nőni! Jól játszik, jól táncol. Az egész lénye, kinézete számomra Billy Elliot-ot testesíti meg.
Tóth Sándor nevű színészt váltotta le Németh Kristóf, aminek azért örültem, mert az előbbit nem ismertem, másrészt azért is volt nagy könnyebbség számomra, mivel Stohl Bucit minden porcikámmal utálok, és vele soha-de soha a büdös életben nem néznék meg semmit. Irritál. Kész.
A tánctanárnő szerepében leginkább Ladinek Juditot szerettem volna, de Auksz Éva sem volt rossz választás. Jól táncolt, szép volt, és ahol kellett ott ő is hozta az otromba, tahót. Nem úrinő típus, a bányavárosban erre senki se számítson. Egyedül az zavart, hogy a lányát elhanyagolta, aki a szeretethiányát a főszereplő kisfiúra próbálta vetíteni, vagy folytonos gúny vagy kicsit behízelgés formájában...
Ha múltkor Szinetár Miklóst találtam meg, most egy másik ismert figurát vehettem üldözőbe, bár nem kaptam lencsevégre. Ugyanis, míg a pajtásomra vártam, kint a téren, baloldalról billent a Madách egyik rendezője, aki nem más volt, mint Szente Vajk. Egyedül érkezett, magába süppedve, látszott rajta, hogy csak az hiányzik neki, hogy az őrűlt rajongók felismerjék... Nos, felismertem! De minek is kellett rám néznie??? :D No, rendben, nem vagyok Vajk-fan, de azért ez vicces kaland volt, mert a színház előtti találkozó nem volt az utolsó alkalom. A teátrum aulájában, már Lilla társaságában sétálva, láttam meg a palit, rögtön le is adtam a drótot, amit szerintem a Vajk is megneszelhetett....hoppá a lelkes rajongó...De nem akarok annak tűnni!!! Nehogy azt higgye már, hogy egy ész nélküli kretén az ember, akit az ő fantasztikus karizmája levesz bárkit is a lábáról...khm-khm... Lilla erősen megnézte, aztán, amikor a páholyunkban elfoglaltuk a helyünket, fentről is sikerült kiszúrnom Vajkot... No para...de tényleg. Ha az emberbe valami színész-érzékelő be van építve, akkor az most aktiválódott... szerencsére később már nem fedeztem fel. De durva volt, szemtől szembe látni egy "hírességet". Szente megjelenését betudom a szezonnyitó első előadás alkalmának, illetve barátja, Németh Kristóf is meghívhatta.
- https://www.youtube.com/watch?v=4rYFkX1Kjdo (Vizlendvai Áronnal az Electricity jelenete)
- https://www.youtube.com/watch?v=_0KopiPGNO4 (Kökény-Hámori Kamillal ugyanaz a jelenet)
Összehasonlításképpen - az Álombalett vagyis a Dream ballet
Az eredeti produkció
Magyar non replika előadásban
Az első felvonás vége (felhívnám a figyelmet a "rockkosított" Hattyúk tavára):
- https://www.youtube.com/watch?v=3uTpSRZWn3w (Kökény-Hámori)
- https://www.youtube.com/watch?v=nvEBOdbK4ng (Vizlendvai)
Érdekességek, az Operaház ajánlásával:
- http://mimi.blog.hu/2017/06/28/a_fantomtol_anatevkaig
- http://www.opera.hu/v/billy-elliot-visszatert-ujra-az-erkel-szinhazban-a-legendas-eloadas/
Ha azt kérdeznéd megnézném-e még egyszer vagy ajánlom-e? Nos, mindkettőre igen a válaszom!
De fontos, hogy Áron legyen a címszereplő! És egy testvércserében is benne lennék (Bobrély Richárdot kérném Fejszés Attila helyett - holott a "részeges" Németh Kirstóf figurához tökéletesen illett egy ilyen alkatú és idomú fiú)
