Ördögűző Éliás azaz Ördögölő Józsiás

Tolcsvay új szerzeménye

Időpont: valamikor 2012-ben
Helyszín: Operettszínház

Vannak előadások, amit az ember izgatottan vár. Egyszerű, hétköznapokból merített példák alapján, mondjunk sétálunk az utcán, közben erre-arra tekintgetünk, folyamatosan érnek bennünket ingerek.

Vagy másik példa, utazunk a tömegközlekedés "megterhelt'" járatain és az ablakból szemünk elé terülő látványra figyelünk fel. A színháznak meg vannak az eszközei, egyes darabjaira hogyan hívja fel a figyelmet. Lehet ez egy plakát, vagy szórólap. Az előbbi lehet látványos, és felkelti az érdeklődésünket. Míg az utóbbi nem annyira megfogó, hiszen sok helyütt fordulnak elő szórólap-osztogató személyek. Ha el is fogadjuk, nem feltétlenül nézzük át a tartalmát, hanem rögtön az első kukába kidobjuk. Vagy ha megnézzük talán érdektelennek találjuk a tárgyát, illetve a kivitelezett formája alapján mondunk nemet.

A plakát alapján nem szabadna ítéletet mondani egy előadásról, de van, amikor a média eszközei hatással vannak ránk. Az Ördögölő Józsiás izgalmakban bővelkedő színpadi műnek ígérkezett. Ezzel szemben nagyon gyerekes előadást kaptam, amiben a szereplők elviselhetetlen magatartást, alakítást nyújtottak.

A plakáton egy férfit láthattunk, aki fáklyát tart a kezében és szembe száll egy nála sokkalta nagyobb, démoni tekintetű lénnyel. Tulajdonképpen engem ez fogott meg, szeretem a sejtelmességet, és ahogy elnézegettem, azt tapasztaltam, hogy hordoz magában valami félelmeteset, valami démonit. Az Operettszínház előadásai közül nem mindegyiknek volt igazán érdekes plakátja, talán ez volt az egyik legkifejezőbb. Ezért is határoztam el magam, amikor a közösségi oldalon értesültem róla, hogy a tévében le fogják adni, akkor mindenképpen meg kell néznem...jah...olcsón megúszom :D A színházban más élmény egy előadást megnézni, mint otthon. Ez biztos, csak, hogy ha már itt volt a lehetőség, - miért ne alapon, legfeljebb, majd megnézem a kőszínházban is, esetleg más szereposztással. Nem így lett. Még szép, hogy nem!

Csomó mindent vártam volna ettől, de lényegében nem azt, amit kaptam. Nekem kissé túl gyerekes ez az előadás, mondjuk igen, lényegében nekik készült, de akkor is lehetne valami bája (mint a Mary Poppins-nak), amiért szeretni lehet. Tényleg nem érintett meg. Néha inkább a fejemet fogtam, amikor a színészek gügyögni kezdtek...

Kezdjük a beszámolót, elölről. Pünkösd hétfőn adták le az M1-en, 2013-ban. Bizony, jól emlékszem erre a napra. Berögzült. A szereplőkkel is nagyjából tisztában voltam, Dancs Annamária, Kerényi Miklós Máté, Kocsis Dénes, Bálint Ádám, Peller Anna, Peller Károly, Kékkovács Mara, Földes Tamás, Nádasdi Veronika és Pálfalvy Attila. Ja, és majdnem elfelejtettem Németh Attilát.

Szerintem nem kell a gyerekeknek gügyögni, már pedig itt gyakran ez zajlott, illetve ami nagyon rettentően idétlen volt az a nagy "dobolás", amikor valamilyen válaszra vártak. Ne haragudjatok, kedves Olvasóim, de nem találom a szavakat, arra emlékszem, hogy a fent nevezett dobolásos dolgot tényleg már-már túlzásnak láttam, hallottam. Bár lehet, hogy rossz szereplő volt beosztva, mert én  Pálfalvy Attilával láttam. Hm...Nos, nem tudom. Ez nem jött be, mélységesen csalódott voltam, mert túlságosan elcsépelt, kissé ostoba.

Voltak persze mentő jelenetek, főként kapcsolódtak Jázmin hercegnőhöz (Józsiás felesége), akit ezúttal Dancs Annamária felfogásában láthatott a tv előtt ülő közönség. Vágó Zsuzsi szintúgy e karakternek megformálója, őszintén sajnáltam, hogy nem őt választották, de Annamária sem volt rossz. A legmeghatóbb pillanat, amikor a toronyba zárt hercegnő a férje után vágyakozik. Az a dal szép volt, bár egyetlen egy sorát sem tudnám felidézni, viszont hatással volt rám.

Történet szempontjából, igazi mese, amiben egy fiú és barátai elindulnak a nagyvilágba, elhatározzák, Tündérországba vándorolnak és szerencsét próbálnak. A főszereplő fiú, Józsiás, megérkezik a palotába és Jázmina hercegnő kérőjének jelentkezik. Három próbát kell kiállnia neki és még annak a sok bugyután megkreált (oh, igen ez volt a másik ok, amiért túlságosan bárgyúnak tartom ezt az előadást) kérőknek, akik versengenek a hercegnő kezéért, feltűnik többek között az ördögi Bakszén és csatlósai, akik eltüntették villás farkukat és ördögszarvaikat, hiszen a tündérek kizárnák őket a versenyből, ha megtudják valódi személyazonosságukat. A két faj között nagy ellentétek feszülnek. Bakszén nagyon könnyedén mindig azt válaszolja, amit Józsiás. Rendkívül "kreatív" de egyértelműen ravasz és cseles, hisz az ellenfele válaszait ismételte, rögtön azután, hogy annak szájából elhangzott.

Kocsis Dénes (A fenti képen nem ő szerepel) karaktere inkább kissé butuska volt, nem hatott úgy, mintha kidolgozta volna előre a lépéseit. Az utolsó kérdésen persze elbukik, mert Jázmina kérésére, az ördögúrfit kérdezik először, ám az nem tud megfelelő választ adni, míg Józsiás elnyeri a hercegnő kezét. Megtörténik az esküvő, egy boldog pár egybekél, apai áldással. Minden szép és jó lenne, ha az ördög nem lenne elégedetlen. Társaival a palotába ront, és mindenkit foglyul ejt, Józsiást halállal büntetné, ám ahelyett, hogy ott végeznének vele, a főszereplő barátja ráveszi az ördögöt, hogy hadd vigye el távoli helyre, végezni fog vele, és a szívét hozza el neki ajándékba... Az ördög elfogadja az ajánlatot, így megszökik a két jó barát és tervet kovácsol. Álruhában újra feltűnik és egy ádáz csatát követően, győz a démon felett. Happy End, mondhatni.

A történet cselekménye persze nem ennyire egyszerű, hiszen ott vannak még a többi mellékszereplők, akiknek a sorsa fontos, és építőjelleggel hat a történetre. Pl. Az ördög, aki elvesztette és farkát siratja, ő a háború ellen van. Peller Károly nagyon aranyos volt a szerepkörében. Szelíd, olykor igazi vadóc, szertelen. Peller Anna (Dilló), általában pozitív hősök bőrébe szokott bújni, ellenben most egy teljesen merev, gonosz figura, aki szintén a tündérek bukását sürgeti, ezért nem riad vissza Bakszénnel szövetséget kötni és vele kacérkodni. Persze, mint minden gonosz szereplő, úgy ő is megkapja a maga megérdemelt jussát...

Kékkovács Marához tökéletesen passzol a karaktere Idilló, megtalálta a szerepét, hiszen kis vidámka, teli élettel. Táncol, pörög, Bálint Ádámba (Villikó) beleszeret és vele egy elbűvölő kettőst alkot. A páros üdítő volt a darabban, nem évődő, inkább viccelődő, a "Trillárom-trillárom" duettjük régi slágerekre enged következtetni.

Németh Attila (Ropogán) mostanság nem igazán van az Operettszínházban jelen vagy ha mégis, akkor nagyon kicsi szerepeket kap. Nem olyan idős, szerintem megmaradhatott volna Excalusnak is a Rómeóban, de végül máshogy alakult. Az itt formált figurája is, Bakszénhez kötődik, lehet neki a főnöke is, de mivel Bakszén lázadó, így öt is elnyeli a sötétség. Kerényi Miklós Mátéé Józsiás szerepe, olyan típus, akit a mesékben láthatunk a három fiú közül ő a legfiatalabb és nagy útra kell, hogy meglelje igaz útját. Kiskero ennek megfelel, - Szerényi László nem az a hercegtípus...

Műfaját tekintve rockoperett, zenéjét Tolcsvay László írta.

Jelmez: ez tetszett meg az egész darabban. Nagyon színes, nagyon kellemes és szép. Harmonizáló, a jók fehér-zöld-kék ruhái, míg a gonoszoké a fekete-vörös. 

Díszlet: kiemelni nem tudnék semmit, mert nem nagyon emlékszem volt-e valami monumentális. Egyedül a torony ragadta meg a figyelmemet, amelyben Jázmina raboskodott.

Zeneileg, talán csak a trillárom fogott meg, de semmi egyéb.

Az biztos, hogy nem nézném meg még egyszer, még ha 1000-szer is jobb a másik szereposztással.

• Az előadásról: http://www.operett.hu/repertoar/ordogolo-jozsias/140/9
• A darab teljes egészben: https://www.youtube.com/watch?v=lgbKp95j5dk