Diótörő mindig ráhangolódást jelent az ünnepekre
decemberben. Nagyon szeretem. Egy igazi örökérvényű klasszikus, szép szerelmi
történet. És nélküle nincs karácsonyi készülődés, karácsonyi hangulat. Régóta a
kedvenc jelenetem, a hópelyhek tánca az első felvonásban. Ezúttal nemcsak
élőben, de december24-én is megcsodálhattam a darabot az M5 műsorsávjában.
"Scott Fitzgerald műve nyomán a színpadi változat zenéjét Kovács Adrián komponálta, szövegkönyvét Vecsei H. Miklós írta, dalszövegeit Vecsei H. Miklós és ifj.Vidnyánszky Attila jegyzi, aki egyben az előadás rendezője is."
Scott
Fitzgerald műve nyomán a színpadi változat zenéjét Kovács Adrián
komponálta, szövegkönyvét Vecsei H. Miklós írta, dalszövegeit Vecsei H.
Miklós és ifj.Vidnyánszky Attila jegyzi, aki egyben az előadás rendezője
is.
Scott
Fitzgerald műve nyomán a színpadi változat zenéjét Kovács Adrián
komponálta, szövegkönyvét Vecsei H. Miklós írta, dalszövegeit Vecsei H.
Miklós és ifj.Vidnyánszky Attila jegyzi, aki egyben az előadás rendezője
is.
Scott
Fitzgerald műve nyomán a színpadi változat zenéjét Kovács Adrián
komponálta, szövegkönyvét Vecsei H. Miklós írta, dalszövegeit Vecsei H.
Miklós és ifj.Vidnyánszky Attila jegyzi, aki egyben az előadás rendezője
is."
Barátnőm, Lilla hatására, illetve a Cabrio általi rajongásom végett szántam el magam arra, hogy megnézzem ezt az előadást. Nem bántam meg, sőt!
Nem ereztem magam még olyan abszolút átszellemülten és
izgatottan mint amit itt élhettem meg (korábban a Madáchos József és a színes alomkabát hatott rám így) az előadás egész létezése alatt. Vidnyanszki fia rendezésében a színre vitt könyvadaptáció a bulis hangulaton túl komoly elgondolkodtató tartalmat hordoz és közöl a közönséggel.
Gatsby egy katona volt, akit szerelmétől a háború messzire
sodort. A no időközben férjhez ment, gyereket szult. Elviseli férje hűtlenséget is, azonban vágyakozik titokban azután a katona után, aki egykoron a mindent jelentett szamara. A darab során őszintének hat a viselkedése, a no beismeri, h Gatsby szamara az igazi es férjétől el fog válni. De elhatározását nem hajtja végre. Ugyanakkor a ferj szeretőjét elüti Gatsby kocsijával, es a szerető férje komoly bosszút forral, am célszemélyt téveszt es Gatsby esik áldozatul. A léha világon tul bemutatásra kerül a porias, szegeny let, olyan karakterek, akik elvágyódnak a szegényes közegből, es barmit megtesznek a cel erdekeben.
A narrátor karakter hatásvadász módon bejön es a közönségre
szegezi csőre tolgott pisztolyat, gobbszor elsüti, miközben az utsllsk
benneteket harsogja. - hatasos belépő, az ide se jövök többet kategoria
:D
A tömeg jelenetek mozgalmasak, dinamikus táncjelenetek, a szünetben is csak bulizni tudtunk.
Pár idézet a műből és kedvenc dolgok:
"Hogy a pörgő bajuszú kurva életbe ne?
O lesz a lany, most is o lesz talán
Ketten egyedul
- harom meleg pasi
- Gatsby temetesere csak a narrator jon el
- amig partikat adott jo volt, azt is ano most tette, várta hátha
átjon Hozza bulizni..."
Az ajánló videó a Vígszínház felületéről:
A Pozsonyi Piknikre kitelepült pár előadás szösszenet megosztására a Víg. Minden évben megrendezett program ez a Pozsonyi utcában eredetileg, most inkább a Pesti rakparton szokták tartani. Jó hangulatú, mindig össze lehet futni érdekes, ismert színészekkel.
Pár részletet adok megosztásra a darabból
A fődalt, Wunderlich József előadásában hallhatjuk:
Az első találkozás a díszes bagázsban
AJÁNLOM, NAGY NAGY NAGY NAGY NAGY ÖRÖMMEL, HA IGAZÁN PARTIZNI VÁGYTOK EZ A DARAB A TIETEK!!!!!
Pontos dátumokat mostanság nem mondok, gyorsan inkább összeszedem a gondolataimat a darabról.
Műfaj: tánckomédia (két részben)
A legfontosabb pontjai:
- Vicces ugrálós megoldás amikor az anyuka elveri lánya sejhajat - szerelmi vallomás szalagokkal, kialakítva egy geometriai alakzatot - a paci viszi őket az aratás helyszínére - fapapucs tánc - szinten szerelmi vallomás csak a lány van a középpontban a szalagokat tartja kezében, spiccen állva forog kőrbe, míg a barátnők körbe táncolják
- vihar jelenet - olykor nincsenek szinkronban a táncosok - csirkék és a kakas
Kétszer néztem meg a darabot, mivel most is, mint tavaly (mikor törölték a művet a repertoárból) kétszer szerettem volna megnézni. Ezúttal a véletlen hozta így, nem direkt szerveztem, de örültem neki, hogy az egyik bérletem délelőtti balett előadásokat tartalmaz.
A Rosszul őrzött lány, egy klasszikus balett előadás, egyszerű történet, aranyos szereplőkkel, nincs egy teremtett negatív karakter sem. A főszereplő leányt hevesen védelmezi az anyja mindenféle férfitól, többek között attól is, akinek az érzéseit a lány viszonozná is. Anya-lánya kapcsolatot példásan bemutatja, az engedelmesség és a trükközések tekintetében (nem hajlandó vajat köpülni, folytona kérője után vizslat-ami a mamának persze nem tetszik). Mivel a táncos hölgyeményt gyakran emelgetni kell és komikus figura is egyben, ezért az anya karaktert, rendszerint férfiak játsszák. A darab kiemelkedő jelenete a fapapucs lábra húzása és azzal egy látványos sztepp tánc bemutatása, a mamóka ezzel elviszi a darabot, mellette (vagyis inkább mögötte) 2-2- fapapucsos lány is érvényesül. Még külön érdekesség, amit az Opera a honlapján is beharagozott, hogy élő állatot is szerepeltetnek a színpadon, egy kis pónit, akinek annyi a feladata, hogy szekéren elszállítja a leányt és anyukát az aratás helyszínére.
Első alkalommal úgy éreztem nem fogok elmenni a délelőtti darabra, valahogy nem jött át a bája a darabnak, és időközben rá is jöttem mit nem éreztem akkor: a szerelmet. A két főszereplő között (Leblanc Gergely és Balaban Cristina) érzelmeket nem láttam, míg a másik szereposztásban, Felméry Liliről és Timofeev Dmitrij-ről elhittem, hogy valóban szeretik egymást, odavannak egymásért. Nem éreztem bizonytalanságot a mozdulataikban, bár Lili pózai nem voltak mindig meggyőzőek, mint Cristina esetében, aki a szalagos-spiccen történő körbe forgást a lehető legszebben kivitelezte. Leblanc kissé mesterkélt(?) vagy nem is tudom, nem igazán vágtam tőle hanyat magam, jó voltak a forgásai, mozdulatai, de hiányzott belőle valami... ráadásul úgy éreztem, azt mondja magában, ez meg van, látjátok milyen ügyes vagyok? - Nem volt benne játékosság, humor, mint Dmitrij esetében véltem felfedezni. Nála mindig is bámulatos volt az egy lábon forgás, lenyűgözően teljesít.
A kérő ifjú szerepe tetszett nekem a legjobban, vagyis Alain. A két művész Lagunov Ievgen és Taravillo Mahillo Carlos idétlenül, bemerevedve táncoltak, a Pinokkio karakterhez híven. Megmosolyogtatták a közönséget, jó derültünk az amúgy kiváló művészek esetlenségén. :)
Úgyhogy lényegesen jobb volt a második szereposztás. Mondjuk az anyókát, Simonét alakító táncosok között nem volt nagy különbség, mindketten kíválóan teljesítettek, de szerintem itt is inkább a második, vagyis Szegő András kapott hatalmas tapscunamit. A kakas és a tyúkok tekintetében Kerényi Miklós Dávidot emelném ki, aki még a tapsrend alatt is szerepében maradt. Ez az igazi átélés!:)
A koreográfia látványos a szalagokkal, meg a szerelmi jelenetnél a geometriai alakzat megalkotása, már azon gondolkodtunk a barátokkal, hogy szegény kellékeseknek lesz mit kibontaniuk, míg nem megmutatták, hogy a színpadon zajló kis játékuknak mi az igazi célja. :)
A paci felbukkanása megörvendeztettet bennünket, első alkalommal vissza is hökkölt szegény, amiko a szereplők a szekérre felmásztak, megtorpant. A jeleneteinél a gazdája mindig figyelt, hogy nehogy az állat egy kis csomagot felejtsen a színpadon. Tapsrendnél ő is fejet hajtott.
A jelmezek nagyon szépek, falusi tájba tökéletesen elkalauzol. Díszlet megragadó, a nyitókép, az udvar, majd az aratás helyszíne, második felvonásában egész végig Simonék házában vagyunk.
Ellentét: Míg a Leblanc-Balaban hibátlan, de lélektelen volt, addig a Felméry-Timofeev darabban még volt egy apróbb rontás is, az egyik táncoslány erősen megcsúszott, későbbiekben pedig Simone anyó próbálta menteni a lány becsületét, hogy állítólag még ő is elcsúszhatott volna ott, ahol a baleset megtörtént. A továbbiakban figyeltem szegény lányra, háttérbe húzódott, de aztán újra figyelem középpontjába került, és a fapapucsos táncban ő is részt vett. A véletlen csúszás kínos dolog, de mosolyogva tudta továbbfolytatni. Nem lebecsülendő! Sőt, kifejezetten kiemelkedő viselkedésről van szó, hiszen a shownak mennie kell, még akkor is, ha esetleg ez az esés fájhatott. nem kizárt, és neki tovább kellett táncolnia.
Összefoglalva: az egyikben földöntúli volt minden, a másodikban az érzelmek voltak földöntúliak, de a bakik reálisabbá tették az előadást!
Pazar darab, megérkezett a Bahcsiszeráji szökőkút utódja! AJÁNLOM!
„Nemcsak igényesen szórakoztató, hanem a megújult, pompás
jelmezeknek és az aprólékosan, finoman megrajzolt díszleteknek
köszönhetően szemet gyönyörködtető is.” (Pónyai Györgyi, Ellenfény)- Az Opera.hu oldalon közölve és én mélyen egyetértek vele! :)
Rövid írás a darabról, amit még képpel sem vagyok hajlandó feldobni... csalódás :'(
Komolyan, ilyen gondolatok is repkedtek a fejemben, mialatt a darabot néztem. Sok esetben erőltetett poénok, az éneklés, a táncos nők folytonos lábdobálása meg magamutogatása - pózőrködés, sokk volt...
Annyira szerettem volna, ha nem zenés darabra megyünk, hanem prózai előadásra, ami a József Attila Színháztól nem áll távol. Azok is feltudják dobni a napot, főleg,ha olyan szerző tollából ered az írás, mint Rejtő Jenő. Adott ez a fantasztikus író, és amit a színpadra tálalva kapunk egy merő borzadály volt!!!
Egyetlen dallam volt dúdolható, és az tetszett, mert romantikus, aranyos (Léni és a Jáva Réme éneklik egy hintán, aztán a tapsrendnél az egész szereplőgárda).
Rejtő Jenő műve alapján dolgozta át Szente Vajk. Nagyon sokszor erőltetettnek éreztem a viccesnek szánt részeket. Zavaró volt, hogy énekeltek, amikor prózai előadásra számítana az ember. A szereplők ettől függetlenül jók voltak. A Family Guy Lois és Peter párosát furcsa volt színpadon együtt látni. A "főribit" egykori Jóban rossz-banos főnővér alakítja, aki állandóan kivillantotta az előadás során a frissen borotvált lábát...
A történet, eléggé érdekes, ha prózában nyomtak volna még jobb lett volna. (Tudom, sokszor ismétlem, de ez nagy hiba volt)
Jó ötlet:
- kilincs dobálás
- a rendőr egy pizsamás fickót üldöz...
- horror jelenet az első felvonásban, amikor a professzor letépi az arcáról a fáslit...
- 3szor húzzák elé a függönyt és mindenki már mással van elfoglalva, nem azzal, hogy az előbb a közönség előtt hajoltak meg és fogadták a tapsorkánt
- AZ első felvonás végén "véletlenül" a rendőrfelügyelő, Zöld Csaba a függöny előtt esik össze, a hullaként szereplő Kerekes Józseffel... mindketten Szerednyei Bélával kommunikálnak, aki a függöny mögött adja az instrukciókat..
Őrangyal és ördög is lehetek én, attól függ, hogy maga mit lát belém - ez a dal volt a kedvencem, nagyon aranyos :) - a Nemzeti Színházban is volt ez a darab: https://www.youtube.com/watch?v=mXsLxJY2D6Y
Amióta az operaház-Erkel színház lelkes rajongója/látogatója vagyok igyekszem a különlegességeket megtalálni a repertoáron. A zene nagyon jó, gyógyító hatással bír, mindig megnyugszom, és a hétköznapi gondjaimat arra a pár órára elfelejtem. Ezúttal vonzott a gondolat, hogy külföldi művészeket nézzek meg, akik az itthoni deszkákon mutatják be tehetségüket. Ezért került képbe, Ferruccio áriaestje is. A színpadra a basszbariton hangú operaénekes, a zongoraművész és a partitura-forgató lépett.
A program a következő volt:
Brahms: Négy komoly ének, op. 121 Muszorgszkij: A halál dalai és táncai Rahmanyinov: Csendes éjszakák titka / Tavaszi vizek(Kottából énekelte, de törekedett rá, hogy időnként felnézzen és gesztikuláljon)
szünet
Puccini: Bohémélet – Kabátária Bellini: Az alvajáró – Rodolfo áriája Mozart: A varázsfuvola – Sarastro áriája Mozart: Figaro házassága – Figaro áriája az I. felvonásból / Figaro áriája a IV. felvonásból Mozart: Don Giovanni – Regiszterária Massenet: Don Quijote – Don Quijote halála Verdi: Nabucco – Zakariás imája Verdi: Don Carlos – Fülöp király áriája
(A dalokat, a Don Quijote halála kivételével mind fejből énekelte! A Mozart áriáknak volt a legnagyobb sikere, percekig ünnepeltük a művészt!)
Bal oldali, oldalpáholyban foglaltam helyett. látási körülményeimmel nem voltak gondok, mindent tisztán kitudtam venni, nem volt zavaró tényező. A művész programjában, első felvonásban a dalokat kottából énekelte, a második felvonásban már csak egy darabnál vette elő a kottát, míg a többit fejből énekelte. Számomra a Mozart darabok voltak a kiemelkedőbb, mivel mimikával és gesztusokkal is hozzájárult, hogy még élvezetesebb legyen az előadása.
Vígnap - Vígadjunk a Vígszínházban (szeptemberben)
Lilla barátnőmmel eltöltöttünk egy kellemes kora délutánt a teátrum falai között. Nagyon jó volt bebarangolni a színház berkeit, ugyanis ekkor van lehetőség a Színházak éjszakája nevű programon kívül megismerkedni a Víggel, kicsit közelebbről.
Elsőként belépve az aulába, hatalmas tömeget fedeztünk fel. Majd második pillantásra már körvonalazódott, hogy mik vagy éppenséggel kik miatt volt tömeg. Egyrészt autogramot lehetett szerezni a Víg művészeitől, a 20-30 percenként váltották egymást az újabb színicsoportok. A másik tömeg ingyen elvihető, leselejtezett plakátokat vizsgálgatta alaposan. Jómagam azt tanácsolnám nekik, hogy írják rá a poszterek külső felületére, hogy mit ábrázol, így nem kell folyton szétszedni őket. :)
Aztán egymást taposva megindult a sok ember a színházterem felé, még szerencse, hogy az éber jegyszedők megszólták a társaságot, hogy viselkedjenek már. Még sosem volt ilyen pánikban részem... A teremben tetszés szerint választottunk helyeket, a körülöttünk levő emberek pedig mind nagyon barátságosak voltak, jókedvűek.
A program, amivel készültek, az tulajdonképpen a Pozsonyi Pikniken is elhangzott, hiszen részleteket hallottunk a Nagy Gatsby (zenés darab) és a Honderű (próza, dráma) előadásokból, ez volt a bemutatkozás, majd az Anna Kareninával kapcsolatosan Hegedűs D. Gézát és a női főszereplőt kérdezte a személyes benyomásaikról a darabbal és a karakterekkel kapcsolatban. Megemlékeztek az egykori igazgatóról is, akit nemrég a szexuális zaklatási botránya miatt került negatív figyelem középpontjába. Fesztbaum Béla zongorára alkotott egy szép dalt, amit a mesternek ajánlott. Hegedűs D. Géza megrendülten olvasta fel Márton László életpályáját. Ahogy hallgattam őket, egyúttal a színház nézőterén, a körülöttem ülőket is meghatotta. Többen a szemüket törölték. Nagyon emlékezetes pillanat volt.
Később a programokat követően záróakkordként hosszú kigyozó (a kigyók kigyóznak) sort kellett végigállnunk, és nekünk még szerencsénk volt, mert így bekerülhettünk a Vígszínház rejtett berkeibe (próbatermek, öltözők, zsinórpadlás, varroda, pihenő helység). Míg sorban álltunk kiléptem, és gyorsan megvettem a Ngay Gatsby című előadásra a jegyemet, mivel Lillának már meg volt a sajátja, és szerencsémre én is találtam még egy utolsót. Eszméletlenül érdekes darab, de majd ennek a beszámolója is el fog érkezni.
Mindenesetre, összefoglalva, elmondhatom, hogy fantasztikus délutánt töltöttünk a Vígszínház falai között, és remélem jövőre is megyünk rá! :) - MERT ÉRDEMES!
