Az osztrák Alpok alatt mocorgás zajlik...
2026.01.09. 19:00-21:30 között, Vígszínház: Ismeretlen táj
Link: https://vigszinhaz.hu/hu/produkciok/ismeretlen-taj
Insta bejegyzés: Hát..izé...Az Ismeretlen ták c. darabot nem a leirásban foglaltak miatt választottam. Több, kusz szerelmi szálról szól a történet. Nekem inkább az tetszett meg benne, hogy kicsit még köthetem decemberhez, a karácsonyi hangulathoz a fenyőfás diszlete miatt, ami a szerelmi szálakat kuszaságát ábrázolja. A szereplők is garanciát jelentettek a sikerre, de nem. Figyelem!: aki azt hiszi, hogy a libegőn utazni fognak a tortenet szereploi, az csalodni fog. Csak diszletelem, es ezzel meg a fenyokkel promozák a darabot. Emeleti oldalpaholyban ultem, de szemben kiszemeltem egy uresen allo paholyt akikkel egyutt ultem hangosan kérődztek vagy a zörögtek a karkötővel...amúgy jól indult a konditermes pasi és a cicababájával kapcsolat, de nem birom, ha rágoznak mögöttem. Szünet alatt intéztem magamnak egy másik páholyt az erkélyen, mondhatni az egyik királyi páholyt és szuper volt! 🥰 A darab viszont 1x nézős. Kezdes elott az erkely bufebrn talalkoztam volt munkahelyem kolleginajaval es annak ferjevel. Mostansag gyakran osszefutunk. #vigszinhaz #ismeretlentaj #prozaidarab #paholyvaltas #ígyjobbvolt
Kifejtés
2026-ban, illetve, hogy pontosabb legyek 2025 december 31-én leszakadt a hó az országra. A havas helyzetre való tekintettel, gyors intézkedést vártak a közlekedők, a színházak egy része (nevezetesen: Madách, Erkel, Operett, Operaház, Magyar szín) viszont a kritikus állapotok miatt segítséget ajánlottak, hogy akik a zord körülmények között nem tudnak eljutni a kívánt előadásokra, úgy azoknak segítenek más időpontot leegyeztetni, nehogy kárba vesszenek a belépők. Voltak olyanok, akik nem vállalkoztak ilyen nemes felajánlásra, de szerintem becsüljük meg azokat, akik ezt mégis megtették.
Engem nem akadályozott semmi, úgyhogy szerencsésen eljutottam a Vígszínházba (bár napközben egyik kollégám hallgatta a rimánkodásomat, hogy maradjon el, legyen valaki beteg a társulatból...aztán persze ez a kérés meghallgatásra került, csak nem az előadásom esetében, hanem a többin, amik utána következtek. Az Ismeretlen táj c. darabot másnap, szombat este is játszották volna, de betegségre hivatkozva elmaradt. Vasárnapra meghirdetett mindkét Nagy Gatsby-t törölték, szintén betegségre hivatkozva....) szóval, megtartották még az én alkalmamat.
A darab: kusza, szerelmi történet. Nem tudtam senkivel se azonosulni. Leginkább a táj fogott meg, amit szemet gyönyörködtetően jelenítettek meg. Az osztrák hegyek között játszódva, kivetítőn az óriás hegyek, a forgószínpadon és a színpadon telis tele fenyőfákkal díszítve a tereket. Ettől teljesen karácsonyi hangulatom lett. És jobb oldalon látható volt, de csak mint díszítőelem formában egy hinta, amit a libegőnél használnak. Az egész látképre nagy hangsúlyt fektettek, szép volt, tetszett. És, körülbelül ennyi a pozitív gondolatom róla.
Helycserés támadás: Eredetileg az emeleti oldalpáholyokba szoktam jegyet venni, hiszen ott nem kell a kabátot leadnod, fizetned x összeget a ruhatárban, itt beviheted magaddal. Ha késel, az sem baj. Viszont, ahogy a szünet alatt járkáltam az épület különböző szintjein, felfedeztem, hogy most nem is kell fizetni a kabátok beadásáért semmit...az szép...vajon ez tartós vagy csak átmeneti és a rossz időre való tekintettel jött ez a hirtelen gesztus?
Az emeleti páholyomra visszatérve, udvarias konditermet látogató izompacsirta és szőke cicababája foglaltak helyett az első sorban, ahova az én jegyem is szólt. Nem volt velük gond, amíg el nem kezdődőtt a darab... rágóztak, a későn érkező apa-lánya páros meg a karkötőt morzsolgatták vagy hangosan fészkelődtek, lévén nekik jobban kellett nyújtózkodni, mert a második sorba szorultak. Tanuld meg, kedves színházba járó: még akkor is, ha egyedül a 2.sor van szabadon hagyva egy páholyban, ne ülj oda, mert pórul fogsz járni! Csak, ha nagyon magas vagy! Szünetben, mivel a darabtól elvonták időnként ezek a hangok a figyelmemet, úgy döntöttem arrébb cuccolok, és már volt is egy páholy kiszemelve, a szemben lévők közül, az erkélyen, amiben nem ült senki. Sajnos, amikor már elhatároztam magam és nyomtam le a jelenlegi saját páholyom kilincsét, váratlanul a mi két emberünk, az apa-lánya párost jelent meg ott. gyorsabbak voltak. :D De, aki tervez, annak mindig legyen az A mellett, B terve is. Nekem volt. A másik páholy, amit kiszemeltem, közvetlenül a színpad fölött volt, ketten ültek benne. Szünet alatt, nem botlottam jegyszedőbe, aki gátolt volna a helycserében, így könnyedén eljutottam az új helyre, és a hölgyek megengedték, hogy becsatlakozzak hozzájuk. Nagyon örültem. Így közelebbről, szinte a fejüket megsimogathattam volna, olyan közeli kapcsolatot tudtam volna létesíteni a művészekkel. Nem volt semmi kellemetlen hang, ami eltérített volna attól, hogy figyeljem a darab történéseit. Az előadás végén viszont füstöltek a színpad hátsó részéből, ami persze a földszinti közönséget jól betámadta, sokan köhögtek. Nem egy életbiztosítás néha lent ülni. A páholy viszont remek választásnak bizonyult. Illetve, ha nézetet tekintem, magamon is elcsodálkoztam, mert jó régóta nem változtattam helyet egyik előadás szünetében sem, talán nem is voltak ilyesfajta gondjaim, de utálom, ha mögöttem rágóznak...meg zörögnek, az apátok f.lét már... :D - jó volt közelebb ülni, viszont, ha a látványvilágot tekintem, az az emeletiből jobban érvényesült.
2026-ban, illetve, hogy pontosabb legyek 2025 december 31-én leszakadt a hó az országra. A havas helyzetre való tekintettel, gyors intézkedést vártak a közlekedők, a színházak egy része (nevezetesen: Madách, Erkel, Operett, Operaház, Magyar szín) viszont a kritikus állapotok miatt segítséget ajánlottak, hogy akik a zord körülmények között nem tudnak eljutni a kívánt előadásokra, úgy azoknak segítenek más időpontot leegyeztetni, nehogy kárba vesszenek a belépők. Voltak olyanok, akik nem vállalkoztak ilyen nemes felajánlásra, de szerintem becsüljük meg azokat, akik ezt mégis megtették.
Engem nem akadályozott semmi, úgyhogy szerencsésen eljutottam a Vígszínházba (bár napközben egyik kollégám hallgatta a rimánkodásomat, hogy maradjon el, legyen valaki beteg a társulatból...aztán persze ez a kérés meghallgatásra került, csak nem az előadásom esetében, hanem a többin, amik utána következtek. Az Ismeretlen táj c. darabot másnap, szombat este is játszották volna, de betegségre hivatkozva elmaradt. Vasárnapra meghirdetett mindkét Nagy Gatsby-t törölték, szintén betegségre hivatkozva....) szóval, megtartották még az én alkalmamat.
A darab: kusza, szerelmi történet. Nem tudtam senkivel se azonosulni. Leginkább a táj fogott meg, amit szemet gyönyörködtetően jelenítettek meg. Az osztrák hegyek között játszódva, kivetítőn az óriás hegyek, a forgószínpadon és a színpadon telis tele fenyőfákkal díszítve a tereket. Ettől teljesen karácsonyi hangulatom lett. És jobb oldalon látható volt, de csak mint díszítőelem formában egy hinta, amit a libegőnél használnak. Az egész látképre nagy hangsúlyt fektettek, szép volt, tetszett. És, körülbelül ennyi a pozitív gondolatom róla.
Helycserés támadás: Eredetileg az emeleti oldalpáholyokba szoktam jegyet venni, hiszen ott nem kell a kabátot leadnod, fizetned x összeget a ruhatárban, itt beviheted magaddal. Ha késel, az sem baj. Viszont, ahogy a szünet alatt járkáltam az épület különböző szintjein, felfedeztem, hogy most nem is kell fizetni a kabátok beadásáért semmit...az szép...vajon ez tartós vagy csak átmeneti és a rossz időre való tekintettel jött ez a hirtelen gesztus?
Az emeleti páholyomra visszatérve, udvarias konditermet látogató izompacsirta és szőke cicababája foglaltak helyett az első sorban, ahova az én jegyem is szólt. Nem volt velük gond, amíg el nem kezdődőtt a darab... rágóztak, a későn érkező apa-lánya páros meg a karkötőt morzsolgatták vagy hangosan fészkelődtek, lévén nekik jobban kellett nyújtózkodni, mert a második sorba szorultak. Tanuld meg, kedves színházba járó: még akkor is, ha egyedül a 2.sor van szabadon hagyva egy páholyban, ne ülj oda, mert pórul fogsz járni! Csak, ha nagyon magas vagy! Szünetben, mivel a darabtól elvonták időnként ezek a hangok a figyelmemet, úgy döntöttem arrébb cuccolok, és már volt is egy páholy kiszemelve, a szemben lévők közül, az erkélyen, amiben nem ült senki. Sajnos, amikor már elhatároztam magam és nyomtam le a jelenlegi saját páholyom kilincsét, váratlanul a mi két emberünk, az apa-lánya párost jelent meg ott. gyorsabbak voltak. :D De, aki tervez, annak mindig legyen az A mellett, B terve is. Nekem volt. A másik páholy, amit kiszemeltem, közvetlenül a színpad fölött volt, ketten ültek benne. Szünet alatt, nem botlottam jegyszedőbe, aki gátolt volna a helycserében, így könnyedén eljutottam az új helyre, és a hölgyek megengedték, hogy becsatlakozzak hozzájuk. Nagyon örültem. Így közelebbről, szinte a fejüket megsimogathattam volna, olyan közeli kapcsolatot tudtam volna létesíteni a művészekkel. Nem volt semmi kellemetlen hang, ami eltérített volna attól, hogy figyeljem a darab történéseit. Az előadás végén viszont füstöltek a színpad hátsó részéből, ami persze a földszinti közönséget jól betámadta, sokan köhögtek. Nem egy életbiztosítás néha lent ülni. A páholy viszont remek választásnak bizonyult. Illetve, ha nézetet tekintem, magamon is elcsodálkoztam, mert jó régóta nem változtattam helyet egyik előadás szünetében sem, talán nem is voltak ilyesfajta gondjaim, de utálom, ha mögöttem rágóznak...meg zörögnek, az apátok f.lét már... :D - jó volt közelebb ülni, viszont, ha a látványvilágot tekintem, az az emeletiből jobban érvényesült.
A darab története pedig, van egy főhős pár, akinek mindkét tagja csalja a másikat, természetesen nem korabeli partnerrel. Van egy höbörgő író; egy szállodatulaj, aki csak most tudja meg, hogy az egyik férfiú az ő gyermeke; egy hegyi túravezető és a hegyi túrában résztvevő kalandozó lány; és egyéb szereplők.
Ami nemcsak a főhősnőnek esett rosszul, de egyet tudtam érteni vele, amikor a férje közli, hogy megölte a nő szeretőjét, aki a szálloda tulajdonos szeretőjének a fia volt (amúgy az a tulaj gyereke is) és a nőnek kezelt csókolt, amikor találkoztak...ezt legalább 2x, hanem talán 3x is a szemére veti férjének, hogy volt képes ilyen gusztustalan és álnok gesztust tenni a nő felé (egyébként ebben a jelenetben füstöltek). Mindenki tud mindenkinek a titkos vagy felvállalt viszonyáról és erről a témáról szól leginkább a darab. Pedig kíváncsi lettem volna, hogy indulnak útnak és másszák meg a hegyet, ebbe a "hintát" bele lehetett volna valahogy csempészni, de semmi ilyen fajta elgondolás nem volt. Ránk, néázőkre volt bízva, hogy eltudjuk képzelni, hogy a hegy tetején az idős férfi a fiatalabb (4 éves kora óta ismerik egymást!) nő nyakába borul, mert olyan nagyon pazar volt a kilátás...
Színügyileg: a jelmeztervező az első felvonásban a kék színt (amikor szabadidő van, tesniszeznek javarészt a szereplők) és a második felvonásban a piros szín különböző árnyalatait (amikor mindenki egyszerre volt jelen, szemrevételeztem a szereplőket, hát, némelyik piros igazán fakónak tűnt, úgy gondoltam, nem használtak Perwoll-t, hogy megvédjék a ruhák színét....:D) használta fel, ez leginkább a partizáshoz volt kellendő. Egyedül talán Wunderlich József esett ki a tervező kegyeiből, ő inkább karácsonyi mintásnak ható pulóverben járt-kelt a színpadon.
Egyszer nézős, annak is szántam eredetileg. Ne várjunk tőle sokat.
Képgaléria
Darabmentés a honlapról:
Lőrinczy Attila fordítása alapján a vígszínházi változatot készítette: Kovács Krisztina, Valló Péter
A hegyek között, egy eldugott alpesi szállodában eseménydúsan telnek a napok. Bár mindenki pihenni jött, de senki nem talál nyugalmat, pedig a körülmények adottak lennének a tökéletes kikapcsolódáshoz. Házaspárok, barátok, üzletfelek és művészek nyaralnak együtt, már nem először, de talán most utoljára, mert ezen a nyáron néhányuk sorsa menthetetlenül és végzetesen összegabalyodik.
A levegő szenvedélytől fülledt: szerelem, harag, féltékenység, bűntudat, árulás és hűtlenség keveredik benne. Ebben a világban a nyugalom olyan luxus, amit csak kevesen engedhetnek meg maguknak.
Arthur Schnitzler orvos és drámaíró – és ez a párosítás különösen szerencsés, ha az ember a lelket kutatja, vagyis arról ír. Nem meglepő hát, hogy Schnitzler varázslatosan bonyolult, mély, magával ragadó és kiismerhetetlen karaktereket teremt, és közben hihetetlen pontos látleletet ad egy világról, melyet a hatalom és a másik ember megszerzése iránti vágy irányít. A párbeszédek élesek, pontosak és kegyetlenül szellemesen leplezik le az érzelmeiknek kiszolgáltatott emberek öncsalásait: mert valójában mindenki az ismeretlent szeretné meghódítani – legyen az egy hegycsúcs vagy a másik ember lelke.
Az előadás időtartama 2 óra 30 perc, egy szünettel.
MEGTEKINTÉSI RÁTA: Saját felelősségre! HA érdekelnek a szerelmi kötődések, de inkább vonz még a karácsonyi hangulat, akkor érdemes rá jegyet váltani.
