Visszatér az egyik legjelentősebb előadás a musicalirodalom történetéből a Margitszigetre!
2024-ben bejelentették, hogy a 2025-ös Margitszigeti Szabadtéri Színpadra egy kooperáció keretein belül színpadra viszik a Rudolf - Az utolsó csók c. musicalt. A darab története a koronaherceg és szeretője találkozását, szerelmi kapcsolatukat és az öngyilkossághoz vezető utat mutatja be. Személy szerint Az Operaház Fantomja mellett a legkedvesebb darabom volt. Örömmel töltött el a hír, miszerint újra lesz Magyarországon az előadás, ám a magas árak lelomboztak... Feszült figyelemmel kísértem a szereposztásról szóló híreket, és nemrég sajtótájékoztatót tartottak Győrött, ahol pár dalból álló csokrot állítottak össze a hivatalos szereplőgárda 2-2 főszereplője. Mint ismert, Rudolf szerepében Sándor Péter és Kocsis Dénes fog feltűnni, míg Vetsera Máriát Jenes Kitti és Nagy Alma Virág (korábbi cikkek szerint Virág helyett a Madách színházból is ismerhető Gadó Anita lett volna a szeretői karakterben, de ez mostanra megváltozott). Egyébként díjazom, hogy egyrészt a nagy közönség számára nem ismert művészt behoznak, és ő inkább kislányosan bájos, nem úgy mint kolleginája (Rent-ben a kurvás Mimi szerepben eléggé nem az jött le, hogy egy szende valaki... viszont az csak egy szerep :D)
Amennyiben szereted bármelyik szereplőt, vagy érdekel a történet és megnéznél egy fülbemászó dallamokkal rendelkező, Frank Wildhord által jegyzet darabot, ajánlom szeretettel. A rendezés újszerű, hiszen egy közös munkája a Győri Nemzeti Színháznak és a Margitszigeti Szab. Szín.-nak. A darab ősbemutatója 2008-ban volt a budapesti Operettszínházban, remek szereplőkkel. Számomra rögtön szerelem-darab lett. Majd pár év múlva, a budapesti zárását követően Pécsett rendezték meg. Külföldön (Ausztria, Japán) is sikert aratott, bár több karaktert megváltoztattak, pl. Vetsera Mária karakánabb, erősebb női jellemet kapott, a kislányos báj már nem látszodott rajta; Stefánia koronahercegné szerepe jelentősebb változásokon esett át, erősebb és valahogy jobban szimpatizálhattunk vele, megértettük cselekedeteit; Pfeiffer - a darab mesélője és folyton jelen levő bábjátékosa teljes egészében ki lett írva a történetből.
A régi, az ősbemutatós Rudolf, azért volt jelentős, mert az Operettszínház régi és új kedvenceket tudott hozni be általa a köztudatba. Rudolfként Dolhai Attilát és Mészáros Árpád Zsoltot láthattuk, míg Vetsera Mária szerepében debütáltak a Vágó lányok, vagyis Vágó Bettina és Vágó Zsuzsi.
Az új csapattal nem érzem át azt a szenvedélyt, amit a régivel. A dalokat meghallgattam, de mindegyik furán szólt a kiválasztott Rudolfok esetében. A lányok még elfogadhatók, de a két srác nekem nem adja vissza a koronaherceg személyiségét, dalban egyáltalán. Ez az én véleményem. Amennyiben, Te szereted Sándor Petit vagy Kocsis Dinit, ott a helyed a júliusi alkalmak egyikén (vagy többikén).
Teljes szereposztás: https://musicalinfo.hu/rudolf_musical_2025ben_a_margitszigeti_szabadteri_szinpadon_jegyek_es_szereplok_itt_6207
Videók:
Ez most más - ikonikus dal a darabból, az első találkozást követően
Hétköznapi hős - Rudolf keresi a kiutat a rivaldafényben töltött életéből Így vagyok csak én - Ez egy felszabadultabb dal, elfogadás és újrakezdés lehetőségeit boncolgatja Szerelem kell és semmi más - Vetsera énekli az első felvonás zárójelenetében, biztatva Rudolfot, hogy együtt mindent átvészelnek, csak hinniük kell egymásban
Hol kezdődött a szerelem? Régebbi írásom a darabról: https://phantomvizio.blogspot.com/2014/05/csak-szallj-csak-szallj-miert-kell-hogy.html
Az Operaház Fantomja Shanghai balett által tálalva
Az ázsiai változat igazán hasonló Webber darabjához, néhol elemeiben, de igazán látványos és szép, és a tánc szemszögéből közelíti meg a történetet... Hasonló feldolgozás volt látható a Győri Nemzeti Színházban, ők is balett formájában gondolták újjá a történetet, ezért talán nem ördögtől való és nem idegen az ötlet, hogy ne csak a Webber darab kapjon figyelmet, hanem másféle feldolgozás is érintse meg a közönséget... :)
Kitekintés Az Operaház Fantomja musical világába - mi zajlik éppen külföldön?
Elsődleges hírként közlöm, a spanyol változat alakulóban van. Madridban lesz a bemutató.
A darabot az eredeti koncepció alapján fogják bemutatni.
Főszereplők: Geronimo Rauch (Phantom), Talia del Val (Christine) és Guido Balzaretti (Raoul)
A hivatalos sajtótájékoztatóról, spanyol nyelven itt olvashattok: https://www.broadwayworld.com/spain/article/Photos-LetsGo-presenta-al-reparto-de-EL-FANTASMA-DE-LA-PERA-20230608
Általában a fődalokból szoktak énekelni az ilyen eseményeken, mint pl. a főcímdal, a gondolj rám, a csak ennyit kérek én, stb. De most kivételesen bekerült a Don Juan ikonikus dallama is, a Túl késő (spanyolul: Sabemos que no hay vuelta atrás). Íme:
Gondolj rám (spanyolul: Piensa en mi):
Végül az Éj zenéje (Música de la oscuridad):
Várjuk sok szeretettel! Mindig izgalmas a darabot más nyelven, a megszokott angoltól eltérő formában hallani. :)
Az Operaház zenekara tartott kis koncertet, hétfőn. Nálunk sem volt sok
ember, de legalább a triplacsokis tortaszeletet, ami az Operaháznak van
készítve, szünetben megkóstolhattam. Mivel, munkahelyi gondjaim voltak,
nem igazán tudtam ráhangolódni a zenére. De, majd legközelebb! :)
Az Operaház társulata tavaly a horvát fővárosban vendégeskedett, ahol a Bánk bánt és a Víg özvegy előadásokat mutatták be a horvát közönségnek. Ezúttal átjöttek hozzánk a szomszédok két előadást tartva, az egyik a nemzeti operájuk, amiben koloztak is, rendkívül látványos volt, tradiciónális ruhákban léptek színpadra, illetve vitték azt a vonalat, hogy nagyon kövér a főszereplő és a szerelme is, mert kell a nagy hangterjedelemhez a nagy test is... :D Ez volt az Ero, a tréfacsináló (Ero, the joker). A főszereplő karaktert egy csavargóként mutatták be, bár titkon ő igenis egy gazdag ember volt... átverte a nagyon szigorú apát, aki egy gonoszkodó pótanyukát vett feleségül, és ez a nő nincs annyira kedves kapcsolatban a férfi lányával... Ero megleckézteti őket, szerencsére a darab jó befejezéssel ér véget, és egy ünnepi forgataggal. Látványos volt, sajnáltam, hogy kevesen jöttek el megnézni.
A horvátok még egy Thomas Man Halál Velencében című balettot mutattak nekünk, mely 1 felvonásban élvezhető volt. Csodálkoztam is, hogy egy órát fogok a színházban eltölteni, ugyanis ennyire volt kiírva... Számomra, pont a rövidsége miatt úgy éreztem, milyen kár, hogy csak ennyi és nem lehet továbbfűzni, ám, amit ki lehetett hozni a történetből,m azt maximálisan teljesítették. Kifejezetten a Halál angyala karakternek voltak kiemelt pillanatai, szólói, és hatalmas befolyása. A főszereplő, írót gondolán vitte magával Velencébe. Maga a történet eléggé érdekesenk lett tálalva, én sosem olvastam a regényt, így az adaptációt magamban dolgoztam fel. Adott egy író, aki megreked az írásban. Szerető felesége kérlelése ellenére ott hagyja, hogy inspirációt szerezzen a lagunák városában. Egy népszerű hotelben száll meg, ahol mindenféle puccos népekkel sikerül összefutnia, szerelmes párokkal, egyedül bolyongó magányos lelkekkel, egy ifjúval, aki a szüleivel érkezett nyaralni... ez a fiú ihleti meg a szerzőt, emlékezteti saját múltjára, amikor még gyermeke élt (ha minden igaz, sajnos meghalt a fia) és némileg a darab rendezése végett inkább úgy tűnik, mintha testileg vágyna a fiú után...
Mindenesetre tapscunamival jutalmaztuk az alkalmakat. Más érdekesség volt: magyar Hímnusz, horvát hímnusz és az UNIO hímnusza kezdések előtt elhangzott.
Rigoletto, Nagypapámra történő megemlékezés, az Ő kedvence
volt a darab, és amióta láttam, azóta nekem is nagyon a szívemhez nőtt, sokat
jelent, mert Rá emlékezem ilyen formában. Most páholyból figyeltem a
történetet, Rigoletto-ként ismét az orosz kedvencemet nézhettem meg, Fukanov
Anatolij személyében. Két új ember lépett Gilda (Kriszta Kinga) és a Mantova
hercege szerepébe (Galeano Salas), de ők rendkívül ügyesen hozták a rájuk bízott karaktereket.
Jó volt beülni és átélni a darabot, ugyanakkor szívszorítóak voltak a jelenetek,
ahol Rigoletto a lányáért esedezett az udvaroncok között, akik néma közönnyel
hallgatták rimánkodását, adják vissza neki a lányát a herceg karmai közül….
legszívesebben lementem volna a színpadra, és felpofozzam volna a színészeket,
de ezt nem tehettem meg, így a tapsrendnél egyszerűen nem ütöttem nekik össze a
tenyeremet…elmehetnek… egyszerűen szívettépő az apa fohásza, és csak néma
fülekre talál… ugyanilyen fájdalmas számomra a zárójelenet, hiszen saját lányát
öli meg a bérgyilkos a herceg helyett a kocsmában… a Folyóba akarja dobni, de
előtte kicsomagolja, hogy megnézze a herceg halott arcát, de mikor hozzá fogna
a csomagoláshoz, meghalljaa herceg énekét
a háttérben... ez egyszerre vicces és elkeserítő…- ha a nézők szemszögéből
veszem alapul. Ha Rigoletto álláspontjából nézem a történéseket, csak
tragikusnak mondható a pillanat, amikor a lányát fedezi fel a zsákban… A maradj
velem, ne hagyj egyedül – felkiáltásaitól elszorult a torkom, és felkiáltani
szerettem volna szomorúságomban, de szerencsére nem tettem, különben furán
néztek volna rám :D Szép előadás, rendkívüli.
Diótörő mindig ráhangolódást jelent az ünnepekre
decemberben. Nagyon szeretem. Egy igazi örökérvényű klasszikus, szép szerelmi
történet. És nélküle nincs karácsonyi készülődés, karácsonyi hangulat. Régóta a
kedvenc jelenetem, a hópelyhek tánca az első felvonásban. Ezúttal nemcsak
élőben, de december24-én is megcsodálhattam a darabot az M5 műsorsávjában.