Emléktöredékek 12. - Csók egy megkeseredett Fantomtól, attól, akit elkerültem hosszú ideig, de végül csak megtalált, hiába szöktem el előle...

Egy volt ált. sulis osztálytársam nem jött el az előadásra, mert összevesztünk, bizony örökre. Még a vitánk előtt, nem derült ki, hogy ki fogja alakítani a Fantom szerepét a Madáchban. Mindketten szerettük a darabot, és közösen vettük meg a jegyeket. Aztán volt egy rendezvény, amire meghívtam, és kifizettem a jegyét. Nem jött el, nem értesített, hogy gondjai voltak. Másnap leveleztünk, és befejeztük a baráti kapcsolatot. Egy héttel később a pénzem is visszakaptam....

Végül kiderült a szereposztás, és mondhatom meglepő volt számomra, hogy az osztálytársam által nem kedvelt személy, Sasvári Sándor lesz a címszereplő. Ezt talán a sors akarta így. De tetszett az elgondolása, hiszen soha azelőtt nem láttam vele a darabot. Így természetesen kíváncsi voltam rá. Egyedül ültem be a második sorba. Várható volt, hogy az ismerős nem jön majd el, főleg azok után, amit egymás fejéhez vágtunk, no meg a címszereplő miatt sem. Üsse kő! :D Meg egy nagy szikla is! :D

Ekkor láttam első alkalommal Sasvári Sándorral a darabot - mély hatást nyújtott: Mahó Andit úgy csókolta meg, hogy elkente szegény rúzsát. :)) Sasvári nagyon aranyosan éli át, csak az a bajom, hogy előre tudja, hogy Christine meg fogja csókolni. 

Szuvenír a Maszkabál jelenetből egy girland. 

 Ez volt talán a legdrágább előadásom a Fantom történetében, nem szégyellem leírni, hogy 8900 Ft-os volt a székem. :D És nagyot nevettem Raoul (aznap este Nagy Sándor) azon kijelentésén, hogy "Nincs is másutt üres hely, csak az 5-ös páholyban", miközben mellettem volt kettő üres szék...bár ez szomorú is egyúttal...viszont kár, hogy tényleg nem jött le mellém :P