Nem igazán vállaltam, hogy bemutassák bármelyik közösségi platformon az örömteli rajongásomat a Fantom irányában (arccal legalábbis), így inkább levelet írtam a Madáchnak és elküldtem.
A levelet, megmutatom.
Íme, ez az én személyes véleményem és rajongásom:
20 év távlatából - Kedves Madách Színház!
Klaudia vagyok és megköszönöm a
csodálatos 17 évet, amit a Fantommal megélhettem!
2006 óta vagyok a Fantom család
rajongója. Nagyon szeretem. A darab varázsa körbejárt, beszippantott a
világába, és szerencsére, azóta sem eresztett el. Inspirációként hat és átszővi
hétköznapjaimat.
2006-ban láttam először a
magyar változatot. Semmit nem tudtam a történetéről, karaktereiről,
zenéjéről, csak annyit, hogy egy világhírű zeneszerző írta, és a Madách egyik
sikerdarabjaként tartja számon. Ahogy a csillár megjelent a színen, valami
varázslat mehetett végbe bennem, magával ragadott…aztán felfedeztem már más
színházból ismert színészt, és ettől még közelebbinek kezdtem el érezni az
előadást… haladtunk előre a történetben, egyik jelenete szebben volt
kidolgozva, mint a másik… (főkedvenceket azért említek: a búvóhely, a tető és
Maszkabál). Annyira csodálatos mű. Az akkori szereposztást a szívembe zártam és
mind a mai napig, ha együtt találom őket, megnézem őket, mert általuk is,
került hozzám közel a Fantom története. És innentől fogva nem volt megállás.
Beszereztem a darab
alapjául szolgáló Gaston Leroux könyvet, a Susan Kay-féle Fantom
élettörténetét bemutató művet, és a későbbi folytatásul szolgáló, A Mannhattan
fantomját is. Filmeket kezdtem gyűjteni-megnézni és elemezni, amik a Fantom
történetét feldolgozták, relikviákat gyűjtöttem a Madách-ból (műsorfüzeteket,
bögre, egérpad, póló és a színpadról a közönség felé hajított szerpentineket,
melyek gyakori díszítői a Karácsonyfának). Nyomon követtem a magyar előadás
fejlődésének fázisait, útját. A művészek kibontakozását. A gyűjtésem mai napig
tart, nincs határ. Röviden, minden, ami a Fantommal kapcsolatos, hozzáköthető
emlék/tárgy, fontosnak tartottam, hogy megszerezzem. Külön becsben tartom a
maszkot formázó gyűrűt, mely jelképe a Fantomhoz való kapcsolódásomnak, mert ha
ránézek, eszembe jut az élmény, az öröm, amit általa kaptam/és kapok mindig.
Tanulmányi éveim alatt
forgatókönyvírással is foglalkoztam, és a drámaírásra a hazai Fantomok
egyike inspirált. A 10 éves jubileumra (2013-ban) meghirdetett versenyeken
részt vettem, a nyertesek közé sorsoltak, ami életem egyik legboldogabb
pillanata volt. A kulisszajárás és a színészekkel való találkozó mámorító volt,
hiszen a színpadi ikonokat személyesen megismerhettem. Szeretem a darab
csodaszép jelmezeit, az elragadó és pompás díszleteit, a kis zenedobozt, ami a
mai napig egyedülálló a Fantom világában, bűbájos. A csillár mozgástechnikáját a
helyszínen élőben megismerni, egyedülálló élményt biztosított.
Az eredeti (londoni) művet élőben
még nem láttam (negatív kritika, de szerintem giccs), viszont hálás vagyok,
hogy Webber és alkotócsapata kitalálta. Az eredeti nélkül a magyar változat sem
létezne. Figyelemmel kísérem a londoni produkció fejlődését, újdonságait, és a
magyar non replikát követő újabb más rendezésekkel (lengyel, amerikai turné,
cseh, észt, finn, szerb, román, bolgár, ausztrál és az olasz) is szívesen
ismerkedem. Olyan jó látni, hogy bővül a Fantom univerzum. Számos új ötletet
vélek felfedezni, szintén gyűjtőkörömbe sorolom. Az összehasonlítás jó dolog,
ezáltal a darab sosem fáradhatatlan.
A magyar darabban szeretem
az első szereposztásomat (Posta Victor - Fonyó Barbara - Homonnay
Zsolt). Első éveim alatt mindenkivel szerettem volna látni (táblázatban számon
tartom a szereposztásokat). Konkrét kedvencem nincs, a címszereplők
mindegyikében van valami különleges (a Fantom gonosz és sajnálatra méltó oldala
– Sasvári Sándor; az érzelmek Fantomja Csengeri Attila és a Hang angyala
számomra Posta Victor), ahogy Christine-ek esetében is nehéz dönteni (érzelmek
terén Fonyó Barbara kiemelt, a Fantomhoz való viszonyomat legjobban Krassy
Renáta mutatja be). A vikomt karakterében Homonnay Zsolt élvezetes játéka miatt
mindig kiemelt szereplője lesz a csapatnak és sajnálom, hogy többé már nem
láthatom Raoul szerepében. Az évek alatt sok művész jelent meg apróbb, de fontos
mellékszerepekben, időnként az új belépők kellemes meglepetést okoztak, nagyon
jól elkapták a karakterek gondolkodásmódját. A darab javára vált. Különbözőek,
mégis egyedi variációkat láthatunk a színpadon kibontakozni, ez teszi színessé
a mindig megújulásra IS képes darabot.
Az biztos, hogy rajongóként
továbbra is szorgosan tevékenykedem. Már ismerem a titkait, de biztos vagyok
benne, hogy akad még bőven. A felfedezéssel nem maradhatok el. Ahogy a
tudósításaimmal sem. Sokat segít ebben a blogom is (phantomvizio.blogspot.hu),
amivel az előadásokról osztok meg tartalmat, hiszen nevét adta annak idején,
2009-ben. A főirányvonalatAz Operaház
Fantomja képviseli, mellette más opera/operett/musical/próza darabokról
véleményt formázok.
Egy régi barátnőm egyszer azt
mondta, csodálja a Fantom iránti rajongásomat. Szeretne ő is ugyanúgy érezni
valaki/valami iránt, akárcsak én teszem a Fantom iránt. – És ha ez nem
elismerés, akkor nem tudom mi lehet az.
Boldog szülinapot, a magyar
sikernek, Az Operaház Fantomjának! <3
Előadás: Az Operaház Fantomja, Webber csodamusicalje
Időpont: 2018. május 30. - 15 évvel ezelőtt a hivatalos bemutató is ezen a napon volt!
Helyszín: Madách Színház, Budapest
Műfaj, felépítés: musical, non replika produkció
A május hónap tulajdonképpen, ha a Fantomról van szó, nyilván egy örömteli időszak az életemben. Ám, korábban történt események miatt a szentimentális érzéseim csak az előadás estéjére érkeztek meg. Az átszellemülés ment, de a darab, nem olyan volt, mint szokott lenni.
Nemcsoda, hiszen nagyszabású ünnepségről beszélhetünk, 15. éve le nem veszi a színház a repertoárjából! A közönség szeretete áthatja a darabot, nem beszélve a színészekről, aki mind-mind nagyon szeretik az előadást, élvezik játszani a karaktereket. Webber egy csodát teremtett meg, amit a Madách alkotói átdolgoztak és színészi gárdája is kiválóan viszi színre estéről estére. Nem beszélve a háttérben dolgozó kedves emberekről, öltöztetőkről, sminkesekről, parókamesterekről, díszletmunkásokról, az ügyelőről, mindenkiről, aki csak a folyamat kivitelezésében segít.
Számomra, mindig különleges töltettel bírt ez a darab, és mindig is közel fog állni hozzám. Nem, nem, nem. Ne tévesszen meg senkit sem, én ezt a non replikát, - a magyar Az Operaház Fantomját, - tehát, önálló alkotói munkaként létrehozott művet magasztalom az egekig! Nem fogott meg az évek alatt az eredeti mű, a londoni vagy broadway-i változat. Ugyanakkor "sorstársaink" iránt már némi érdeklődést mutatok, nyomon követem a világban hol merre lesz új non replika (jelenleg: magyar 2003; lengyel 2008; turné változat hasonló design-nal, mint az original 2012 körül; a cseh és észt produkciók egy évben 2014-ben jöttek létre; 2015-ben román és finn változatok, 2017-ben a finn változat átköltözött Götebourgba és a szerb fantom is ekkor debütált).
Mégis, nem csak a nyelvezete miatt, vagy mert itt lakom Magyarországon, a hazai Fantom áll hozzám legközelebb. 2006 tavaszán váltottunk először jegyet, még tisztán emlékszem az ülésekre is, erkély, bal oldal, 2. sor, 20-21es székek... De a belépők is megvannak, hiszen a régiek még nagyon szép design alapján voltak kaphatóak. Aztán színház egységesítette a produkciók látogatását biztosító szelvényeket, és már a fehér-piros színben pompázó jegyek vannak helyettük. Íme egy saját kép:
2006 óta elválaszthatatlan kapocs fűz a Fantomhoz. Az akkori előadásom három főszereplőjét meg is jegyeztem: Posta Victor (akiről kiderült abban az évben debütált a főszerepben), Fonyó Barbara (akiről azt gondoltam távolról, hogy ő a Mahó Andrea - de nem az volt! xD) és Homonnay Zsolt (a "fiú", akiről úgy tudtuk, hogy Operettes, viszont akkor mit keresett a Madáchban????). Ez a hármas - nagy örömömre - továbbra is benne van, szerepelnek, és nagy boldogság volt, hogy a svéd látogatóknak is tetszettek ők, hiszen nem rég, pontosabban 1 éve február környékén volt Fantom széria, és két alkalommal is összekerültek. Nem lehettem tétlen, ők teremtették meg a történetet számomra, így a jelenlétük mindig fontos szempont lesz nekem, mondhatni ők tették le a hazai előadás alapkövét. Utána persze jöttek az újabb és újabb alkalmak, mert a produkció megvett kilóra. Mindenkivel látni szeretném, minden felállásban a három főszereplőt. Úgyhogy megyek, szintén minden évben pár időpontot kiválasztok. Kell, egyszerűen kell és nem tudok vele betelni sem! A szívem csücske. Minden tekintetben. Gyönyörű történet, meseszép díszlettel, kedves jelmezekkel. Minden itt van benne, amire szükségem van, amire vágyom, hogy elvarázsoljon egy színpadi produkció.
Az 500. előadástól kezdve mentem a jubileumi alkalmakra is. Mindig kedveskedtek valami aprósággal a nézőknek a színház munkatársai a rendkívüli estéken. A 600. és a 700. ünnepségen viszont már nem volt a gárdában a kedvencnek is titulálható Christine-m, Krassy Renáta, örültem, hogy a 800.-ban már lehetősége nyílt ismét "bemutatkozni". A 600 és a 700 között pedig volt egy nem mindennapi látványosság és nagy pillanat, ugyanis a színház meghirdetett egy versenyt, ahol a FANTOM történetét kellett folytatni, a színpadi műnek a befejezését követően szerintünk mi történik vele? Részt vettem rajta, és kulisszajárás volt a jutalmam, illetve találkozhattam a szereplőkkel. Ez volt az első alkalom, hogy személyesen is beszélhettem Posta Victorral (aki teljesen zavarban volt, hogy áradoztam neki, mennyire nagyra tartom őt és a munkásságát), Fonyó Barbarával (aki vidám és nagyon szórakozott személyiség volt). Csengeri Attilától puszit kaptam, Mahó Anditól kedves szavakat, jah, a többiekre már nem volt idő, mert menni kellett a különleges sétára...oh, imádtam minden percét!!!! És, amikor kiderült, hogy engem is beválasztottak, ne tudjátok meg mennyire oda- és vissza voltam!!!
Térjünk is rá, e rövid bevezető után a mostani újdonságra, élményre, a 800. FANTOM, ami már 15 éve fut a teátrumban.
Saját kép Tapsrend
2018 május 30
Az előadást, ezúttal megszakításokkal tarkították - az első felvonásban az "Így készült" kisfilmet vetítették, ami alapján megismerhettük az előkészületeket, betekintést nyerhettünk a próbák titkos világába, felidézték azon személyeket, akik benne voltak az alkotói vagy játszó csoportban, de sajnos - ma már nem lehetnek velünk... A nyitányt zavarták meg a videóval, majd folytatódott az előadás Carlotta belépőjével, Röser Orsolya személyében. Második felvonás elején, szintén a nyitányba kellett belepiszkálni: Leginkább Webberről tudhattunk meg többet, illetve ismert emberek, úgymint Bródy János, Müller-Péter Sziámi, Puskás Peti, Gallusz Niki, Várkonyi Mátyás, Kocsák Tibor, vagy Geszti Péter áradoztak Webberről és a Fantomról.
Az első változtatás, amit beintegráltak a 800. Fantomba, az ez a mondat volt, amit Lefevre, leköszönő igazgató állít vagyis "La Carlotta színházunk vezető szopránja, immáron 15. éve!" - holott, kb. 3-4 éve lehet az... :)
A következő módosítás talán - de lehet, hogy csak azért érzem így, mert a látogatásaimat mindig a jobb oldalon szoktam tenni, és onnan a közép rész nehezebben látható - a csónak jelenet, a főcímdal jelenete volt. Nem emlékszem, hogy a Fantom járt e a zsinórpadláson és onnan vitte le Christine-t magával a létrán, majd le a csónakhoz...? ebben nem vagyok biztos, de ez teljességgel újdonságnak számított nekem. A szőke Christine, Krassy Renáta kezdte az estét, párja Csengeri Attila volt Fantomként, míg Raoul-ját és mondhatni mindenki szerelmét és ellenlábasát, Solti Ádám alakította.
Fontos! A Madáchos jubileumok roppant izgalmasak, hiszen a főszereplők mind fellépnek, hármas szereposztások, kivéve a Raoulok, akik négyen vannak. A mellékszereplők - akiket szintén a megnevezésük ellenére nem tartjuk mellékesnek - is váltótársaikkal megjelennek, de nem a történet előrehaladásában cserélődnek, hanem stílszerűen fekete ruházatban a tapsrendnél csatlakoznak darabbeli partnerükhöz.
Egy idő után persze kiszámíthatóvá válik, ki mikor váltja a társát, de időnként tesznek újításokat az előadásba. Többek között itt volt ez jól megfigyelhető, 500. előadás óta a Fantomok felállása a következő: Posta (ifjú Fantom, 41 éves kora ellenére) - Csengeri (középkorú, de önmagát a "legszebb" fantomnak titulálja xD) - Sasvári (a legidősebb). Én úgy gondolom némi rajongói behatásnak köszönhető a változtatás, hiszen a főcímdalt, eleddig mindig Posta vitte, de ezúttal Csengeri énekelhette.
Lányok tekintetében Krassy - Fonyó - Mahó. Rendületlen maradt a felállásuk.
Raoulok...a temető jelenetnél a röhögéstől kellett sírnom, mert előzetesen, igaz, lefényképeztem a színlapot a színház csarnokában, de nem olvastam el...gratulálok magamnak...xD - Solti Ádám egyedül állt, míg a másik két színészhez kollégáik is csatlakoztak... Magyarázat egyszerű. Sajnos, a Madách nem tudta összegereblyézni az összes szereplőt, kár érte, úgy lett volna igazán teljes, de természetesen, megbecsülünk mindenkit, akit régebben láthattunk, de korábbi jubileumokon nem tudtak részt venni, most itt voltak. Szóval, azért örömre is volt okunk. Raoulok távolmaradásának oka, színházi elfoglaltság: Homonnay az Operettben szerepelt ez időtájt (de köcsögök, hogy nem engedték el a "konkurenciához", később ott volt az ünnepségen), Bot Gábor vidéken játszott, Magyar Bálint meg ki tudja, hogy mit csinált??? Sosem szerettem a Raoul-ját, úgyhogy tőlem bárhol lehet...xD Váltótársa mégis akadt, aki a múltból lépett elő, hiszen ma már nem alakítja, így meghajláshoz Nagy Sándor érkezett Solti mellé.
Saját kép Tapsrendnél
Ha már elkezdtem folytatom a teljes gárda felsorolását:
1. felvonásban szerepelt:
- André igazgató úrként Szerednyei Béla - szívem repesett, mert tavaly ő és Galbenisz lettek a kedvenc párosításom. :)
- Firmin igazgató úrként Galbenisz Tomaszt üdvözölhettük, aki a tánckarba is beállt, miután a primadonnáról kiderült, hogy brekegési szindrómája miatt nem tud énekelni...hihi :)
- La Carlotta: sosem unom, vagy ő engem - Röser Orsolya - operaénekesnő, de irritáló itt a hangja. Láttam az Erkelben is ott csuda szépen énekel, ám lehet direkt módosítja a hangját, hogy ne legyen szimpatikus nekünk. Imádom benne, hogy olasz szakkifejezéseket használ a megszégyenülését követően.
- Umberto Piangit Gerdesits Ferenc vitte végig. Halvány volt, pedig régen szerettem nagyon a jellemábrázolását, most inkább hajlok Szerekován János felé, aki rettentően jól alakítja a beképzelt, fennhordom az orrom, mégis tudok humoros is lenni karaktert, és ha meg van hozzá a tökéletes partner, akkor klasszul megy minden. Hiteles, nagyon. Egyébként, szegény Gerdesits-et senki nem váltotta le, úgy volt, mint Solti Ádám.
- Madame Giry: Bajza Viktoria volt a balettmester. Sajnos, korrepetitorként nem a megszokott ember volt, Bognár Zsolt - mert vele, összenéznek, mintha tényleg a Hannibált a valóságban is előadnák, vagyis a próbafolyamatokkal meg vannak elégedve. Ez a harmónia hiányzik Laklóth Aladár esetében.
- Meg Giry, a balerina: Örültem, hogy újra láthatom a "barátságos" Meg-et. Kuthy Patrícia Meg-je mélyebb, bensőségesebb kapcsolatot próbál kialakítani Christine-nel, jó példa ez az első belépőjénél, ahol hallható, hogy érdeklődik a lány állapota felől vagy amikor az Il Muto-ban az adott Christine-nel éppen a Primadonna háta mögött elmosolyodnak, mert a Fantom békának nevezte a nőt. Szeretem még benne azt, hogy ha nem is táncnak nevezhető, de van egy ugrása, táncnak nevezhető kis lépéssor, amit szintén itt az Il Muto-ban szokott elkövetni, a szövegrész ez "Egy pásztoróra, úrnő-szolga. Szép, szép, szép.". A kapcsolat a két lány között alapvetően fontos az én meglátásom szerint (erre törekedtek a prágai non replikában), a kiemelése. Renáta és Patrícia között érződik is a baráti kapcsolat, talán nem is csoda, hiszen együtt jártak "tanodába".
2. felvonásban szerepelt:
A Maszkabál jelenete alatt fondorlatos módon helyett vagyis maszkot cseréltek a szereplők, ezúttal:
- André igazgató: Barát Attila - ő egy határozott jellemű, komoly karaktert hoz a színpadon (korábban egyébként ő volt a Szentirmai Zsolt által formált többszereplős figura, pl. egyik nemes az Il Muto-ban, inas a Prologosban vagy Passamarino a Don Juan jelenetben). Lippai Lászlót hívták meg, aki régen Andrét alakította.
- Firmin igazgató: Weil Róbert - van, hogy ordibál, akkor nem szeretem, pedig egyszer ott röhögött ő is, amikor Pankotay Péter pofán vágta a kendőjével...xD
- La Carlotta: Pándy Piroska, a született gonoszság váltotta Rösert. Egyszerűen imádom, olyan mértéktelenül goromba, beképzelt nagyasszony tud hozni a színpadon. Váltótárs Sáfár Mónika volt, aki valamiért gorombán nézett rám, hogy köszönni mertem Ladinek Juditnak. Mi köze van hozzá? Gonosz némber.
- Madame Giry: Bencze Ilona - benne azt szeretem, hogy próbálja takarni a Fantom/Christine dublöröket, mintha tényleg a hátát tartaná az Operaház kísértetének... :D jah, és együtt gyakorol a balerinákkal az Angyali hangban, mozdulatsorokat nem csak kézzel, de testtel is elmagyarázza
- Meg Giry, a balerina: Lóránt Enikő - az biztos, hogy a második felvonásban már nem igazán adódik Meg számára kiugró pillanat. Sajnos. Enikőnél a maszkabáli hajdísze nagyon megfogott, máshogy állt rajta, ezért váltótársnőjéhez képest kitűnt. De, ha a teljes előadás az ővé lesz, akkor majd kitűnő lesz a szereplése! :) Két váltótársnőjük akadt a Meg-eknek is: Ladinek Judit és Haffner Anikó személyében.
Vannak váltótársaik, de ők most nem szerepeltek, meg amúgy is rövidebb szöveggel kellett megbirkózniuk: Zsinórmesterben sajnos a nem jót kaptuk - Vikidál Gyula (nincs vele bajom, de azt akit szívesebben felakasztanék, mert a karaktert is úgy adja elő az Barabás Kiss Zoltán, de ő biztosan gyakorolt az új darabjára, ami valami focival kapcsolatos, Ballábas vagy mi a címe annak...); Lefevre igazgató úr, aki elmegy: Lőte Attila (nagyon kedvelem, bár Koltai is szokott érdekességet belevinni a pár mondatos szerepébe); a korrepetítor Laklóth Aladár volt (róla már írtam fentebb) és végül az árverési kikiáltó, Pusztaszeri Kornél. Főszereplőkről röviden, tömören: Fantomok: Csengeri Attila - jó volt hallani és meglepett, hogy ő énekli az első felvonás dalait. Nem sokat tudott mutatni, hiszen Posta Victor átvette tőle a szerepet a közös Éj zenéje után. Nekem nagyon tetszett a Fantom dala, örültem hallgatni Victort, nekem ő a Zene angyala. Csodaszép beszéd és énekhanggal rendelkezik. Persze, a középrészben nem teljesedhet ki annyira hangilag a Fantom, inkább a jellemét ismerhetjük meg (fájdalom és a düh váltakozása, amiért elvette tőle a maszkot és meglátta Christine az arcát; a humor az Il Mutoban, a gyilkosság; és a csalódottság a tetőn. Uh, imádtam, amikor ő tartotta ki a hangot, és a másik két Fantom követte. Kánon az imádnivaló, Maszkabálon fenyeget és az igazgatók irodájában is). Sasvári Sándor a temetőben váltotta, borzalmas volt a hangját hallgatnom. Az Éj zenéjénél direkt kiszólogatott, az andalító dallamot elrontja a hirtelen jött felkiáltásokkal. Ne csinálja már ezt! Kész szerencse, hogy csak most láttam őt, és tovább nem lesz nekem a kinézett előadások között... Egy dolgot viszont nem lehet tőle elvitatni a csók jelenetet, annyira tud örülni Christine-nek és ha valamikor, akkor most volt a legcsodálatosabb és legszenvedélyesebb az a csók. Aztán az ölelkezés. Ez a rész elvitathatatlan tőle, aranyos. Nagyon.
Christine: Krassy Renáta átélése és szerepformálása mindig tetszett. Valóban kicsit félnie kéne a Fantomtól, ezt nem tudja hitelesen átadni, de az Angyalhoz fűződő örömét kimutatja. Fonyó Barbara is kifejező alakítást nyújt mindig, ő annyira átéli és megéli a szerepet, eggyé válik Christine Daaé karakterével, nem véletlen, hogy őt is nagyon szeretem. Mahó Andreának csak egy jó pontot tudok felírni, méghozzá a Fantommal való csók esetében, olyan bizonytalan volt és a hangi előadásmódjától kirázott a hideg, pozitív értelemben!
Raoul: Bánkódtam kicsit Solti Ádám miatt, egyedül kellett a színpadon dolgoznia, de végül is részéről ez egy "általános" előadás is lehetett volna... Megint nehéz választani jó Raoul-t, mert nem igazán voltam elragadtatva tőle, és borostás volt a képe... Lelki szemeim előtt a vikomt fess kinézetű, baba arcú és sima bőrű. Igazán elegáns, és ezt az illúziót Soltinak nem sikerült ezúttal elérnie. Kiemelt pillanata nem volt, korrekt alakítást láthattunk.
Változtatások, újdonságok, elkezdtem sorolni, akkor ismétlem
- szövegbeli: primadonna már 15. éve nekik dolgozik
- csónak jelenet: fantom a zsinórpadláson vagy hol rohangál a kezében a lámpással
- világítástechnikai: tető jelenet - megszólal a Fantom rávilágítanak, majd sötétbe borul az ő része, és a lent lévő szereplőkre fókuszálnak. Majd a csók jelenetnél ismét megvilágításba kerül, hogy lássuk mennyire mélyen érintő, hogy Christine inkább a vikomtot választja helyette...
Montázs Musicalinfo képei alapján
Nem szerettem dolgok:
1. felvonás, Éj zenéje: Nem értem a Krassy Renit, hogy ő miért nem képes ránézni a bábokra a Fantom orgonájában? Mindig idő előtt esik össze, még a világítást sem kapcsolták fel, és őszintén szólva, ilyenkor nem értem, hogy mitől ijed meg? Nem látott még bábokat??? :D
1. felvonás, Primadonna szám: Raoul (Homonnay és Solti) leültek az igazgatók székére és grafológus módján elkezdték tanulmányozni az írásokat. Kivették. Nem szeretem, hogy a vikomt csak úgy áll ott, mint a tejbe tök és várja, hogy megszólalhasson, mert most következik az ő része a katyvasz dalban. Amúgy szeretem a dalt, de ezúttal nem éreztem, hogy megérdemelték volna a hosszú tapsorkánt.
1. felvonás, a tető/csillár: lehet, hogy a két szereplő miatt, de nem lényegültem át. A kedvenc dalom. És nem, a Fantomon sem tudtam nagyon sajnálkozni, mert el volt takarva/sötétítve... A csillár olyan hezitálos volt, mintha nem akart volna lezuhanni..
2. felvonás, a labirintusban:Ettől nem hiszem el a történetet, a szerelmi vonalat, "köszönjük szépen" kedves művésznő! Mahó Andreához fűződik. Felháborít, eleddig sosem csinálta! Hihetetlen szenvedélyes volt a csók közte és Sasvári között, ám mégis amikor a férfi a hátát mutatta neki, és nem figyelt rá, Mahó letörölte a száját...ez nagyon rosszul esett nekem...mi az, hogy nekem??? :D a romantikus szál ezzel a kézmozdulattal rögtön el lett vágva... mélyen elszomorított. Értem én, hogy törekednek arra, hogy újat mutassanak, de az ábrándosabb természetű embereknek szüksége van erre a kis fénysugárra a darab végén, amitől hihetővé válhat, ha egyszer elhozzák - a Love Never Dies-t. Mindenesetre, itt még nem ért véget a játéka, fogta Raoul-t, a kijárathoz préselte, majd mintha mégis szánalmat érezne a Fantom iránt visszafordult, ugyanakkor a "migrénjére" hivatkozva, inkább lemondott arról, hogy őt is magukkal vigyék... a csónakban pedig ez az álmodozó tekintete a Fantom felé eléggé hiteltelen volt. Úgyhogy jobb, ha nem ezt az irányvonalat követi.
Szeretni való pillanatok:
- 1. felvonás, Krassy Renáta Christine performansza, ahogy ő előadja, talán a legtetszetősebb, legtöbb boldogság érzelmet beleadó művész. Átéli a zene örömét a Gondolj rám alatt, de legfőképpen a főcímdal ária részénél. Az arca, a mimika mindent elárul. Kár, hogy a Fantom fejezte be végül a sikoltást, de valahogy odaillett. A végsőkig énekeltette a lányt...
- 1. felvonás, Il Muto balett és a tető: a balerinák egymást noszogatják - az vicces, végre nincs az karót nyelt tartás, hanem a rivalizálás, kis kulisszai betekintésnek mondható pillanat. A Fantomok hármas szólama, amikor bosszút esküsznek, azt nagyon odatették.
- 1. felvonás, Az Éj zenéje: EL VOLTAM RAGADTATVA! Micsoda szép befejezést adtak most a dallamnak! Tyűha! Valóban nehéz végigvinni, hiszen figyelni kell egymásra, de még a szöveget is észben kell tartani, melyik sort, ki mondja. Nagyon tetszett. Főleg, hogy Victor jött be és ő kezdte a dalt, majd Sasvári is belibbent, Csengerivel közösen ezek a kedvenc pillanataim. A több szólamiság nagyon tetszik, és hogy ilyen szépen összetudnak dolgozni, pedig nagy életkor különbség van közöttük, de mind a hárman művészek, zenészek, és mondhatni egyfajta baráti kapcsolatot ápolnak. Nincs rivalizálás. És ez nagyon jó.
Tapsrend barátnőm fotója
Plusz produkciók
Király (gömböc - gonosz vagyok és tudom!) Linda és Tóth Attila rockkosított Fantom főcímdal produkciója volt, - amit előzetesen, ahogy beharangozta Szirtes tanár úr, úgy gondoltam az Nightwish: The Phantom of the opera verzióját adják majd elő, angolul énekelve, - de nem, magyarul volt... nem volt jó, sőt... úgy éreztem és mondtam is barátnőmnek - ez egy "Haza akarok menni" pillanat...
Második produkció már könnyedebb volt, egy gospell kórus eőadásában hallgathattuk meg az Éj zenéjét. Volt hangulata, meg kell mondjam, ez helyén volt. Bár sokan voltak, gondolkoztunk is rajta, vajon a dal végére beér minden tag a színpadra??? :D
Videók az ünnepségről:
Na, vajon miért mindenki ezt az 1600-as előadást emlegeti?
Hm-hm-hm, lehet, hogy az Igazgató úr mondta, esetleg a tapsrendél??? :D :D :D Gondolkodjunk azért már reálisan! Hol vagyunk mi még attól??? Először a 900.-on kéne gondolkodni, és egy jól szervezett, odaillő komplex előadást szeretnénk! Ha lehetne, akkor megint a közös fotózás lehetőségével, autogram kérésével...nekem már meg van a három kedvenc főszereplőm...vagy akár több kedvenc is... ;)
Cukiságok :) Megfigyelhető közelről a Christinek jelmezének a különbözősége, Krassy Renáta (középen, a szőke hajú) ruházatának felsőrésze az eredeti jelmeznek felel meg, ami az első bemutatón volt látható. A változás a 600. előadás körüli időre tehető. Sajnos, Renátának már nem csinálták meg a szív alakú kivágással rendelkező jelmezt. Bár, ha jobban meggondolom az ő Aminta jelmeze sokkal szebb és visszafogottabb. Kíváncsi lennék rá, hogy miért változtatták meg? :/
De jó a hangulata valakinek :) Posta Victor pózol
Posta Victor és Lóránt Enikő közös fotója :)
Homonnay Zsolt később csatlakozott a társasághoz, Csengeri Attilával bevállalt egy közös képet
Saját közüös képeim az elkapott Christine-ekkel... nagyon bánt, hogy Krassy Renivel nem sikerült közös fotót kérni, mivel őt lefoglalta Lippai László, pedig mindenképpen szerettem volna vele is fényképezkedni... :'(
Fonyó Barbarával (a tekintetem: "Csókolom, Ági van?" :D)
Nyilvántartást vezetek Az Operaház Fantomja musicalünk szereposztásáról, kiváltképpen a triót tartom számon, utólag azért sajnálom, hogy a korábbi előadások, teljes szereposztását nem örökítettem meg....
Íme a három legnépszerűbb az én esetemben:
1. Csengeri, Fonyó, Magyar
2x (+ 1 alkalom a 600. előadáson)
2. Csengeri, Fonyó, Bot 2x
3. Posta, Fonyó, Magyar 2x
Mint látható, a hölgyek közül Fonyó Barbara toronymagasan verte a másik két Christine-t, hangilag ugyan nem a kedvencem, de annál inkább imádom ahogyan az énekesnőt megformálja! Hiteles, szerethető, holott nem egy törékeny teremtés, amikor megjelenik a színpadon, mégis az alakítása a másik két Christine fölé emeli. Sokáig nem szerettem őt, de a 600. előadáson megváltoztattam róla a véleményemet, és megkedveltem Barbarát. Időközben rájöttem, hogy ő fantasztikus énekesnő és a személyisége is kedvelhető. Bájos.
Fantomok közül Csengeri Attila emelkedik ki, aki Susan Kay-féle Fantomot testesíti meg. Rendkívül érzékeny, tökéletes a szerelmes férfi ábrázolása, és könnyen áttud lépni az erőszakos, torz arcú rém alakjába is, nem beszélve a komikus jelleméről (ami persze inkább a valóságban mutatkozik meg, mint a színpadon). Harmadik alkalommal láthattam őt a címszerepben, tulajdonképpen itt is a hanggal van a baj. Úgy érzem, mintha a vödörből szólna.... nem olyan hang, ami szürke lenne, hanem olyan, amit száz közül is könnyedén felismerek.
Raoul szerepében érdemtelenül - míg az előbbi kettőhöz inkább ragaszkodnék, ugy Magyar Bálintot kevésbé üdvözlöm. Mármint, oké - csinos arc, gyönyörű hang, de nincs küzdőszelleme, nincs jelenése a színpadon... Inkább ő a Fantom, mint a kollégái. És mindezt negatív értelemben értem. Bálint nem elég harcias, nekem kell a dominancia, hogy a két férfi között ne csak Christine, hanem mi nők is ne tudjunk választani...
A fő hármast, a népszerűségi listámon, Posta Victor (Fantom) és Bot Gábor (Raoul), valamint a csodás énekesnő szerepében Mahó Andrea követi.
Kedves Olvasóim, hamarosan elérkezik a nagy időpont (2016. ápr. 2.), amely a 10, hosszú évre visszanyúló megemlékezés egyfajta lezárását, ugyanakkor ezen örömteljes esemény megünneplését is jelenti.
"Az Operaház Fantomja és én - emléktöredékek" címke alatt a visszaemlékezéseimet olvashattátok. Nagyszerű időket éltem meg a magyar darabbal, és a külföldi változatokat is volt szerencsém megismerni, holott személyes tapasztalatot nem gyűjthettem róluk, akadtak segítőtársak, akiknek köszönhetően gyarapíthattam azon írásomat, ami a Fantom világainak bemutatásával foglalatoskodik, ezen kívül Titeket, Olvasókat is bepillantást nyújtottam a titkokba az apróbb szösszenetekből készült bejegyzések által. Szinte naponta készültek bejegyzések, és öröm volt írni róla, tényleg sok mindenre sikerült fényt deríteni, és remélem, hogy Ti is érdeklődéssel fogadtátok írásomat Az Operaház Fantomja remekművel kapcsolatban.
Az utolsó Emléktöredék Április 2-án, 19.00 után fogom megjelentetni itt, az oldalamon, amely egy beszámoló az ELSŐ ALKALOMról. Fogadjátok szeretettel! :)
