phantomvizio: Carmina Burana - igazi elementáris előadás! Nem evilági!

2018. október 13., szombat

Carmina Burana - igazi elementáris előadás! Nem evilági!

Időpont és helyszín: 2018. október 7. vasárnap, esti kezdéssel, 19.00-21.30 között az Erkel Színházban

Nagy örömömre elkezdődött a színházi évadom 2018 októberében az Erkelben is. Ha végiggondolom, a jegyekről, a két megújított bérletről eszembe jut, ahogy még télvíz idején sorban álltunk, ráment egy egész nap, de végül csak összehoztam magamnak a produkciókat. A Szabad bérletes produkciókra már könnyebb volt megszerezni a belépőket, előre lefoglalva, gyorsan, könnyedén intézve. A Carmina Burana koncert formájában lett tálalva, a nagy kórusjelenetek az ismert dallammal eget rengető, libabőrt és sírógörcsöt előidéző hatással volt rám. A darab végén kapott tapscunami megérdemelt volt. Percekig csak ütöttük egymásnak a tenyerünket. A rendezés nagyszerűen sikerült, a háttérben működtetett látványvilág lenyűgöző hatást nyújtott, a táncosok a valóságtól elrugaszkodva táncoltak, míg ők csak egy sima térben mozogtak, addig a közönség több lényeges tartalmat csodálhatott a kivetített képeknek köszönhetően. Három, fantasztikus táncos lépteit figyelhettük meg. Énekesek közül szólóban és duettben is bizonyított Haja Zsolt (bátor hős, aki a habokkal küzd meg a szerelméért), Miklósa Erika (az ártatlan szűz, aki várja szerelmét) és a döglött hattyú szerepében megjelenő Horváth István.

Hogy pontosan miről szól ez a darab? Sorsról, Fortunáról. Szerelemről.

Ha az eredeti szövegkönyvről beszélünk, kíváncsi lennék, hogy ott is voltak-e félrefordítások...vagy más értelmezések... Magyarban eléggé ki volt sarkítva. A dalok német nyelven hangzottak el, a szöveget a kivetítőn keresztül olvashattuk angol, illetve magyar nyelven. Ugyanakkor a feliratozás némi rontást is előidézhetett, hiszen el kellett dönteni, hogy a színpadon kibontakozó cselekményre, a látványra összpontosítunk vagy a szöveget olvassuk. Nehéz dolog volt választani, próbáltam mindkettőt figyelni, végül csak a látvány volt az, ami jobban magával ragadott. Nyilván. A szövegkönyv, amit olvashattuk furcsa fordításokat tartalmazott, egyáltalán olyasmiket, mik nem illettek oda. Példának okán említeném:

- "Ha Isten a Föld urává tenne egy napra, akkor én..." (míg nem jött a váltás, hogy a választ is megkaphassuk a kérdésre, magamból kiindulva, elgondolkodtam a kérdésen, és úgy gondoltam a környezetszennyezés megállítását szorgalmaznám valamilyen úton-módon) - érkezett is a mondat folytatása: "Csókot lopnék Anglia királynéjától". A döbbenettől és az elfojtott nevetéstől csak fejemet rázva tudtam lereagálni ezt a nem várt mondatot...

- A következő döbbenet számomra a gyermekek által énekelt sorok voltak, akik kb. 10-12 évesek vagy még fiatalabbak lehettek. Na, már most nekem a kiskorú ne énekelgessen a szerelmes csókról, törődjön ilyen korban inkább a játékkal, tanulással, bármi mással, csak ne nőjenek fel ilyen hamar és tapasztalják meg azt, amit később is ráérnének...

Vetítéssel működött a látványvilág, ami olykor különféle galaxisokba kalauzolt bennünket, volt, hogy az Édenkertben találtuk magunkat, volt, hogy a főnix madár repült az arcunkba, vagy éppen a tenger vad hullámaival kellett megküzdenünk. Mindenképpen kiemelendő ez a része a produkciónak, illetve a visszatérő, legismertebb dallama.

Maga a történet a sors pozitív és negatív oldalát mutatja be, a folyamat során a szerencse istennőjét, Fortunát kergetjük.

A darab elején szervesen beleépült Dolmány Attila (Family Guy, Stewie szinkronhangja) és egy reneszánsz zenéket adó csoport előadása. Holott az ő megjelenésükre valahogy úgy számítottam (legalábbis a szereposztást közlő prospektus alapján így gondoltam), hogy mint a színpadi műre való ráhangolódást adja meg, az Erkel folyosóin sétálva, dicsérve vagy esdekelve Fortuna nagyságát...