2025.10.12. Wagner est
Link: https://www.opera.hu/hu/musor/2025-2026/aranykor-wagner/magyar-allami-operahaz-2025-10-12-1900/
Insta bejegyzés: Ma este a
Wagner koncerten borzoltam az idegeimet. Az előadásra délelőtt szerettem volna
menni, lévén, h Wagner, de keresztülhúzták a számitásaimat és esti program lett
belőle. Ráadásul még azzal is "büntettek", h a zsöllyére kellett a
belépőt váltanom...bevallom, hiányzott az emelet, majd jövő héten már a szokott
helyemen ülhetek, itt viszont megkaptam azt az érzést, amit az Opera nyújt a
gazdagoknak. Felső tizezer feeling! 🤩🥳😍 az
ülésem helyes választásnak bizonyult. Alapvetően A nürnbergi
mesterdalnokok (napokban a valamilyen énekeseknek gondolva őket 😅😅😅),
kedvenc jegyszedőm tanacsára választottam a koncertet, mert a dalnokokból volt
részlet és az tényleg jó volt. Szóval,kilátásba helyezem, h elmenjek rá, ha
játsszák. A szünetben és a koncert után is korzóztam, a szünetben különösen
boldog voltam, hogy felfedezhettem "új" helyeket. Az esemény elso
reszeben a zenekar a szinpadon jatszott, a masodik reszben lekerult a szokasos
helyukre, a vasfuggony volt a "hatter" elotte pedig 3 enekes
bamulatosan hozta a rabizott karakter jatszasat. Nagyon jo volt, de a szerelmi
szál miatt A valkürt lehet sosem fogom megnézni...no way! 🤯
Nagyon jo energiak mozogtak es egy ujfajta hangzas vilag kialakitasaban
vehettunk reszt, ezert nem lehetett a felso emeleti egysegre, csak a
foldszintre es a paholyokba jegyet valtani. Oh, de csodalatos volt, ismet egy
nagyon kedves elmeny az Operaházban! 🥰🥰🥰❤❤❤💘💘💘
#operahaz #wagnerest
Megvolt a felső 10ezer érzés és az marha jó volt megtapasztalni. Szerdán ismét ellátogatok az Operába, ezuttal a bérletes koncertjeim következö alkalma jön, a Puccini est kulonfele áriákkal. Má várom a találkozást!
Operamentés: A BMW szezonban helye van olyan tematikus hangversenyeknek, amelyek az évad névadói előtt tisztelegnek. Elsőként Wagner arcait helyezik egymás mellé a Dalszínház szólistái és az OPERA Zenekar: a vígoperai nyitánytól a dalirodalom remekein keresztül az életmű legismertebb szemelvényéig ível a műsor: az estet A walkür varázslatos I. felvonása koronázza.
A program:
A nürnbergi mesterdalnokok (nyitány), Wesendonck-dalok, A walkür (I. felvonás)
Előadás hossza: 2 óra 10 perc egy szünettel
Szereplők voltak: A Wessendonck-dalok
esetében Szántó Andreát hallgattuk meg, míg a Valkür felvonását Sümegi Eszter,
Kovácsházi István és Cser Krisztián énekelték.
Vezényelt: Halász Péter
Áhítattal figyeltem, illetve némileg zavarban is voltam, hogy nem a emgszokott helyemen ültem. Annyira távol áll tőlem, hogy a zsöllye szintjén vagyis a földszinten ücsörögjek, de a választott székem rendkívül jó döntésnek bizonyult. Kényelmes volt, mind ülés, mind a lábamnak és a látásmódra (némileg a magas fickó miatt igen) nem volt panaszom. A mellettem ülökkel, legalábbis a magyarokkal megtaláltam a közös hangnemet, bár azért iszonytató úgy ülnöm, hogy keresztbe kell tennem a lábam, mert a másik is azt teszi, de az én irányomban van a talpa, ettől meg hajlamos vagyok azt gondolni, hogy óvatlan pillanatában a lábamhoz ér… bár a lábérintés megtörtént, de nem nekem, hanem pont ezen ülőtársammal, mivel, akik előttünk ültek, egy idősebb, külföldi úr, elnyújtózkodott és azt gondolta, hogy a szék karfáját fogta meg, közben az ülőtársam térdét…Ezen jót derültünk mindannyian, a külföldi úr nem győzött elnézését kérni előadás után is. A balomon foglaltak helyett a spanyol ajkú párocska. A férfi hangosan vette a levegőt, azért ez egy idő után idegesítő tud lenni, így magamban könyörögtem az énekesekhez intézve imámat, hogy énekeljenek minél többször, jóóó hangosan, hogy elnyomják a háttérben a szuszogás neszét. Néha, azért sikerült ezt áthidalnom, lefoglalt a 2. felvonás története…mikor kibontakozott, miről is szól, megfogadtam, hogy ezt a vérfertőző ocsmányságot sosem fogom megnézni, de a dalokat, természetesen meghallgatom, ha szembejönnek. Erre az estre is csak azért váltottam belépőt, mert a „Nünbergiek” felléptek, remélem, hogy egyszer ezt is elhozzák az Operába, mert erre elmennék. Nem tűnt vészesnek. AZ est folyamán megfogalmazódott bennem, hogy azoknak a pillanatoknak, amikor csak bámulnak maguk elé a szereplők, mert kifogytak a szövegből és várják a következő lehetőséget a kibontakozásra, elnevezem Wagner-pillanatban. Ezt nagyon sokszor át lehet élni, ha a német szerzőtől megnézel valamit. Áll a művész és kibámul a fejéből, rácsodálkozik a nézőtérre…this is the Wagner-pillanat.
Az este folyamán nagyon-nagyon jól éreztem magam, végre bejárhattam azokat a tereket, amiket nem szoktak engedni, kivéve a páholyok, de azt nem is bántam, eljutottam a kedvenc erkély-keringőmhöz, a páholyok előtti kis szobákba, a nagy lépcsőcsarnokba, a királyi páholynál korzóztam, és természetesen Gömbivel is találkoznom kellett, főleg, ha szabad a pálya. Szerencsémre, a Puccini esten is meglátogathattam, illetve ilyenkor azért felmérem az épület „hadisérüléseit” is. Már van pár felvételem, hogy mit kellene megjavítani. De a Wagner előadás szünetében szörnyülködnöm is kellett, hogy okosba ugyan megoldottak valamit, de azzal nem oldották meg a problémát… Erre majd privát levélben kitérek. Az Opera sok-sok örömet okoz nekem, akárhányszor csak elmegyek előtte, vagy amikor meglátogatom, egy élményt jelent, talán a mindenséget, szerelmet? Talán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése