Puccini darabok után Puccini egész estés áriaestet kaptunk az Operaháztól

2025.10.15. Puccini est

Link: https://www.opera.hu/hu/musor/2025-2026/best-of-puccini/magyar-allami-operahaz-2025-10-15-1900/

Insta bejegyzés:

Wagner est után Puccini est. Első felvonásban válogatást kaptunk a legszebb dalokból, amit a zeneszerző alkotott, második felvonásban pedig a Gianni Schicchi c. darabot játszották, sajatos, modern környezetbe helyezve. Ha sejtésem nem csal, az öszvérként szereplő autot már láttam a Tündérkirálynő c. darabban még az Eiffelben. Azert amikor 2x öngyilkos akart lenni a szerelmespar az humorhan ütött...xD #pucciniest #giannischicchi

Darabmentés:

Egy operaház életében vannak zeneszerzők, akikhez mindig vissza kell térni – sőt talán el se szabad őket hagyni. Ilyen Giacomo Puccini is, akinek az elmúlt évtizedben már egy teljes évadot is szentelt az OPERA, sőt azóta is folyamatosan repertoáron tartja műveit, mi több újabbakat mutat be. Ezúttal egy legismertebb és legkülönlegesebb operarészleteiből összeállított esttel és a fergeteges [szkikki] 2.0 előadásával várja nézőit.

Az ajándékkoncert műsora:
Lidércek – Boszorkánytánc
Bohémélet – „Sì, mi chiamano Mimì…” – Mimì áriája az I. felvonásból | Horti Lilla
Bohémélet – „Vecchia zimarra, senti…” – Colline áriája a IV. felvonásból | Dani Dávid
Bohémélet – „Quando m’en vo…” – Musetta áriája a II. felvonásból | Topolánszky Laura
Bohémélet – „O Mimì tu più non torni…” – Rodolfo és Marcello duettje a IV. felvonásból | Boncsér Gergely, Szegedi Csaba
Angelica nővér – Intermezzo
A Nyugat lánya – „Minnie, dalla mia casa son partito…” – Jack Rance áriája az I. felvonásból | Szegedi Csaba
Pillangókisasszony – Cseresznyevirág-kettős a II. felvonásból | Horti Lilla, Gál Erika
Manon Lescaut – Intermezzo
Turandot – „Liù… bontà! Liù… dolcezza!” – Timur búcsúja Liùtól a III. felvonásból | Szvétek László
Turandot – „Nessun dorma…” – Kalaf áriája a III. felvonásból | Boncsér Gergely

Operakalauz - Rendezői koncepció: "Firenzében játszódik, de korántsem Dante korában Puccini egyik legnépszerűbb operájá­nak új feldolgozása. A produkció rendezője, Toronykőy Attila több évtizedes gyakorlattal a háta mögött jól tudja és érzi, mitől válhat az Isteni színjátékban is megörökített sztori izgalmassá a fiatal nézők számára. „Mindig is zavart az opera korszerűsített színpadi feldolgozásaiban, amikor Buoso Donati ha­lottas ágya körül elkezdenek egy öszvéren meg a signai malmon civakodni az örökségre vágyó rokonok” – mondja a rendező. „Az ingatlanok, a pénz, a vagyontárgyak még hagyján, de mi az, aminek ma olyan jelentősége lehet, mint egykor egy igavonónak és egy malomnak?” Ez a kiindulópontja a rendezésnek, és mivel a [szkikki] 2.0 célközönségét diákok alkotják, a színpadon látottakat és hallottakat az ő számukra kell vonzóvá tenni. Fontos minél köze­lebb hozni a játékot a nézőkhöz, ami ezúttal szó szerint is megtörténik a különleges térel­rendezés jóvoltából. A rendező hisz a színház ismeretterjesztő erejében: a képzőművészeti utalások, a reneszánsz alapokon nyugvó díszletek fejlesztik az ifjú nézők vizuális kultúráját.

Ebben az értelmezésben a dúsgazdag Buoso Donati főleg vastag pénztárcájáról híres. A környezet, ahol él, megidézi a középkor és a reneszánsz világát, de közben felismerhe­tően mai. Az öszvér és a malom „kortársiasítása” szokatlan, új megoldásokat szül a szín­padon. Egy olyan típusú ember, mint a mi Donatink, sokkal kézzelfoghatóbb, látványosabb értéktárgyakba fekteti a pénzét. Hogy pontosan mibe, az kiderül az előadásból, de a min­denre elszánt rokonok motivációja is érthetőbbé válik: olyan dolgokat kerestünk, amiért sokan lennének hajlandóak szinte bármire. A rendező szeret világos viszonyokat teremteni a színpadon, így amíg Puccininél Donati már halott, amikor a rokonok betoppannak, az új produkcióban megjelenik még életében. Ez azonban megbolygatja a dramaturgiát, hiszen a halott felöltöztetését és ágyba fek­tetését – ami sok Gianni Schicchi-előadás leghumorosabb pillanatait hozza – újra kel­lett gondolni, így például Buoso Donati ágy helyett hatalmas íróasztala mellől diktálja a végrendeletét."

Kifejtés: 

A kétfelvonásos produkcióban elsőként csokrot kapunk a zeneszerző legismertebb előadásainak áriáiból, duettjeiből. Semmi sem lehetne ennek a résznek a lezárásához méltóbb, mint a Turandot-ból ismert Nessum Dorma. Bevallom, azért annyira nem tetszett most, de mindig öröm számomra ezt az egyedülállóan szép dalt meghallgatnom. Abszolút kedvenc operaáriám, és most, hogy az Opera beszerezte a Turandot-ot, többször is említésre kerül és ez nagyon-nagyon jó dolog.

Szünet alatt: Ha egyszer hív a természet, akkor hív… Sajnos, rossz időpontot választva, a szokásos járatommal érkeztem, a 9-es busz jelentős késedelmet halmozott fel, nekem is szednem kellett a lábam, hogy a helyemre megérkezzek, ami már nem olyan tágas, mint a közép egységen tapasztaltam - ha egymás mellett szeretnénk átférni.... Mégis nagyon kedvelem ezt az ülést, többször bebizonyította, hogy jobb rálátást tud nyújtani, mint az egykori középülésem, amit azért megrendülten mindig figyelek, hogy éppen be van-e foglalva? A természeti részt illetően, pedig fellöktem az egyik bámészkodó nézőt amikor futva rohantam a mellékhelyiség felé, hogy még időben elkerüljem a nagy sort, illetve Miklós (kedvenc jegyszedőm) biztatóan mondta, hogy gyorsan... :D

A híresen, zenéhez idomuló ülőtársaimmal való kapcsolat és a többi szomszédság: A zenekedvelő és műértő vegyes pár (viszonyukat nem tudom mi lehet) beszélgetésbe elegyedtem velük, leginkább a darab végén, ők 3 bérletet váltottak idénre, én csak egyet. De örülök, hogy velük is sikerült a kapcsolat, és második, közös estünkre kicsit oldottabbak voltak. A németek mögöttünk megszívták a második felvonást, mert kénytelenek voltak a kabátjukat a karjukban tartani, nem adták le – pedig ingyenes a ruhatár, illetve a mellettem lévő üres székre helyezték a kabátokat, de mivel a 2. felvonásra már befoglalták ezt a két helyet, ezért porul jártak.

A zenei csemege változatos volt. Azon gondolkodtam, hogy vajon a szöveget érthettük volna, ha előveszem a karfába épített táblagépet. Csakhát, voltam olyan szemét, hogy nem akartam kedvezni a külföldieknek, mert akkor megtudják, hogy jobban felvagyunk szerelve, mint a látszat adja… A második felvonás a Gianni Schicchi modernizált változata volt, amit eleddig az ifjúságnak játszották az Eiffelházban. Azért is örültem, mert tervben volt nekem, hogy egyszer majd megnézem. Most a sors megjutalmazott vele. Humoros, igazi szatíra, napjainkban játszódó, modernizált világú előadás, ami a mondanivalójából - a modern környezetbe való helyezését illetően - sem veszített. Vagyis a pénzéhes rokonságot ki kell forgatni a vagyonból, ha egy szegény szerelmespárt gátolnak a kiteljesedésben… mert a pénz mindent is meghatároz. Pozitív érzelmi szálakat nem igazán pendít meg, csak azért rajonganak valakit körbe, mert vagyoni gyarapodást remélhetnek tőle… Itt, a történetben a pénzsóvár rokonság valóban meg lesz leckéztetve, és a nincstelen (Schicchi) kapja a legtöbbet érő részét a vagyonnak, hogy lányának és jövendőbeli vejének adhassa majdan (a firenzei ház, az öszvér – ami egy fekete kocsi volt, a vetített malom)… Amúgy, ők ketten is megérnek egy misét, ami a szerelmespárt illeti, győzködik Schicchi-t, hogy segítse meg a „gyászolókat” az örökség igazságos szétosztásában, többször öngyilkossági kísérlettel teszik ezt. Az egész előadás egy humorba oltott gyászesemény.

 Képek hamarosan