A munkahelyemről el kellett kéredzkednem, így fogtam ki a darabot, és muszáj voltam cserélni egyik munkatársammal, bár a péntek estézést senki sem szereti bevállalni...én sem, de nem hagytam kárba veszni egy csodálatos koncertet! Mivel sikerült rendezni soraimat, a vámpír tárt karokkal várt engem az Erkel Színházban...
Figyelem!: A képek sajátok!
Helyszín: Erkel Színház
A produkció adatlapja: http://www.opera.hu/musor/megtekint/a-vampir-2017/eloadas-201801121900/
Műfaj: Koncertszerű előadás két felvonásban, német nyelven, magyar és angol felirattal
Zeneszerző: Heinrich Marschner
Az opera oldalán olvasható:
"1816 nyarán a Genfi-tó partján Lord Byron, Mary Shelley, továbbá Byron orvosa, John Polidori rémtörténetek kitalálásával múlatta az időt. E nyaralás alatt született meg minden idők két legnagyobb hatású horrortörténete: Shelley Frankensteinje és Polidori A vámpírcímű elbeszélése. Utóbbi szolgált a német romantika egyik legkiválóbb zeneszerzője, Heinrich Marschner nyolcadik operájának alapjául. Méltatlanul ritkán játszott darabjában a szerző hátborzongató atmoszférát teremt, remek szerepeket kínál és ellenállhatatlan muzsikával mesél szerelemről, szenvedélyről és a sötét erőkkel való harcról. A mű Carl Maria von Weber Bűvös vadásza és Richard Wagner Bolygó hollandija között képez hidat."
Páholyban ültem, jó rálátással a színpadra. Az előadás tetszett, csak bizonyos részeket hagytam volna ki belőle, és ebben sokkal biztosabb vagyok, mint a Stifellio-ban voltam, hogy szívesen megnézném igazi színpadi műként, nemcsak koncert formájában. A címszerepet, Bruno Taddia alakította, akit előzőleg már láttam az Olasz nőben nyújtott fergetegeset. Most is nagyon átélte a szerepet, gaz csábítót alakítania, meg mintha kívülről tudná a szöveget, látszodott végig a munkájában, tehát nem veszett el a szövegtengerben, hanem élettel teli játékkal felvértezte a figurát. Sötétben bújkáló, sejtelmes rém a vámpír.
A történet
Az elbeszélésük szerint van egy mesemondó, ő a színpadon látható bal oldali páholyban ült, és időnként tájékoztatott bennünket a színpadon zajló eseményekről. Magyar nyelven. tehát ő volt a narrátor. A szereplő művészek a nagy zenekarral és énekkarral közösen kaptak helyet a színpadon. A narrátor elbeszéli, hogy a vámpír vagyis Ruthven boszorkányszombaton tudja meg a Vámpírmestertől (aki ez esetben a Narrátor), fel kell áldoznia három szűzet 1 nap alatt, mert így élhet tovább 1 évig vámpírként. A férfi nem rest és meg is találja első áldozatát, egy hiszékeny, kis naiv lelket, akit könnyedén el tud csábítani. Második áldozataként egy előkelő család sarját választja, csakhogy annak a szíve régen foglalt és egy szegény fiúért dobog (pl. unalmasabb részek, amikor egymás iránt sápítoznak...). Ám az apa nem engedi ezt a frigyet, és a magát előkelőnek kiadó vámpír felé próbálja terelni gyermekét, akit később megátkoz, kitagad, mivel az apai kérést nem hajlandó teljesíteni... A szegény fiú egyébként a vámpír egy lekötelezettje, korábban felfedezte, hogy vérszívóval van dolga, ám az esküt senki előtt nem szegheti meg, különben egy napon ő is vámpírrá fog válni... Sokat hezitál (másik unalmas rész a darabban) a fiú, hogy mit tegyen, szóljon-e kedvesének megmentve a szörnytől, vagy mégsem és hagyja, hogy a nő elvesszen? Míg a második jelölt megkéri apját, hogy várjanak az esküvővel, addig a vámpír talál egy harmadik nőt, ki szintén esküvőjére készül. És annak ellenére, hogy tudja a férfi nagyon furcsa és csak teszi a szépet neki, beadja derekát, és hagyja magát elcsábítani...megtudja ezt a vőlegény is, de a nőért már semmit sem tehet.... Ismét kapunk egy olyan jelenetet, amiről szintén mondhatjuk - minek van ez itt? - kocsmában vígan tivornyázó alakokat. Egyikük házsártos felesége megjelenik és férjével egyetemben az összes mulatozó barátot kiosztja, közben félnek a vámpírtól is, aki a környéken ólálkodik. Zeneileg, összhangban amúgy még ők voltak kiemelkedőek. Végül elérkezünk a darab végéhez, ahol a nagy elmélkedések végre véget érnek és az esküt megszegve (bár korábban a vámpír felvázolta a keserű jövőt, ha megszegi a fogadalmát az ifjú, hiszen saját tapasztalatait mondja el) a fiatal férfi megnyílik (letelt a 24 óra, távolból harangszó hallatszik) és a családnak elmondja, kivel akarják a környék legüdébb virágszálát összeboronálni. A vérszívót villám sújtja és elnyeli a föld. Mindenki boldog, a szegény fiú elnyeri a lány kezét...
Szereplők
Bruno Taddia vámpírként minden elismerésemet kiérdemelte, nagyon jól énekelt és a karaktert is sejtelmesen jelenítette meg. Keszei Bori finom és egyszerű naivát hozott, ártatlanságról tanúskodó karaktere szintén tetszetős volt. Kolonits Klára, mint a középpontja a darabnak nem tetszett, nem hangilag volt gondom, hanem, hogy ő egy fiatal nőt alakított, pedig nem az, nem tudtam róla feltételezni, hogy a vidék legüdébb virágszála... Balczó Péter, mint ifjú csak csúnyán tudta méregetni a nála jóval magasabb Taddia-t ezt időnként észrevettem, amikor egymás mellé kerültek. Nem volt rossz, de nem is a legjobb alakítást nyújtotta. A kocsma jelenet szereplői kiemelkedőek voltak, a léha élet megtestesítői, akik félnek, de amúgy szembe mernek szegülni az asszonnyal, aki betolakodik a privát szférájukba: Kiss Tivadar / Ujvári Gergely / Rezsnyák Róbert / Molnár Zsolt / Kálnay Zsófia. A Vámpírmester várta a tapsrendnél, hogy rá is figyeljenek már a színpadon, Aczél Andrásnak köszönhettük a mesélőt.
Érdekes darab volt, jó történettel, jó szereplőkkel, de úgy gondolom jót tenne az előadásnak, ha kicsit rövidebb lenne, nem nyújtanák mint a rétes tésztát vagy mint egy véget nem érő latin szappansorozatot...
