Az utolsó előadások a szeretett teátrumokban: Operaház és Eiffel - 1.rész

Elérkeztünk az utolsó két előadáshoz, jók voltak, méltó évadbefejezők

2022.június

Eiffel: A kairói lúd, avagy a rászedett völegény (jún.18. szombat 11.00)

 

Insta bejegyzés a klaudia.kovacs.20: "Kairoi lud. Konnyed kikapcsolódás szombat délelőttre. A Figarohoz képest egyszerűbb, rövidebb, de nagyon humoros előadás. Nem volt kedvencem, de a 4 szolga srác nagyon adta. 😛 a repertoar darab, jovoremar nem lesz, ezert gondoltam elmegyek, mielott leveszik, vicces volt es vidam. #humorzsákok #eiffeltorony #eiffelműhelyház #operabudapest #kairóilúd #rászedettvőlegény #opera #mozart #szombatdélelőtt #magyarvonatkozas #esztergom #33paroka utolso ea. az idei evadban, az Eiffelben. 

 

A darab Mozart befejezetlen alkotásai közé tartozik, ezt a rendező változtatta meg, és immáron egy aranyos és vicces, színtiszta Mozart-os életérzésű darabbá avanzsált. Adott egy idős nemes, akinek van egy fogadott lánya, és akit hozzáerőltetne egy hozzá hasonló korabeli bácsikához. Annak pedig szintén van egy lánya, aki az öreg nemes felesége lehetne... de ez mint gondolhatjuk, meg fog hiúsulni. Hiszen a lakájról kiderül, hogy az öreg jegyesének kedvese, az öreg lánya, pedig egy szegényebb, kevésbé tehetős legényért van oda. A szálat csak bonyolítják a cselédek, akik akármennyire is szerettem volna, nem a szerelmesek ellen, hanem azok mellett áll, és segítik őket a szöktetésben. Mindig említik a kairói ludat, ha az aranyat fog szórni a csőrével, akkor lesz csak menyegző. Végül a kairói lúd, a meghívott idős nemes vendég lesz, aki az egyik cselédtől kéri el az álcát jelképező csőrt. 

A darabban nekem az újonnan érkező menyasszony-jelölt tetszett, nagyon harcias típus volt, folyton felvette a harci állást, mindenkivel szemben, az öreg szolgáit is kiütötte, ha úgy tartotta a kedve. A 4 férfi szolga egészen újrahasznosítható formában jelent meg a színpadon: szolgák (simi-simi mozgásban); útépítő munkások (teljesen sztereotip viselkedést tanúsítva a híd építést illetően), katonák dárdákkal.

Az előadás amúgy, egészen érdekesen kezdődik, méghozzá a díszlet pakolással: Mozart arcképe két helyen is megjelenik a színpadon, függőlegesen, ami a darab háttere/díszlete, míg amikor a hidat építik előkerül újfent ugyanaz a profilkép a szerzőről, de ez már vízszintes formában. Jelmez: 18. századi, keverve egy kis modernséggel (útépítők)

A menyegző előkészülete során, a cselédeknek össze kell írniuk, hogy az öreg mit és honnan rendel, ekkor kerül elő Esztergom és a 33 paróka. Valós tény, hogy a mester ezt a magyar várost valóban beletette a darabba.

Képgaléria (az opera.hu oldalról):

 

 

Szereposztás/alkotók:

 

 

 

A szokásos leírás (opera.hu) még élő cím: https://www.opera.hu/hu/musor/megtekint/a-kairoi-lud-avagy-a-raszedett-volegeny-2021/eloadas-202206181100/

Pasticcio két részben, két felvonásban, olasz nyelven, magyar és angol felirattal

A Szöktetés a szerájból sikere után Mozart két opera komponálásába is belekezdett, de mindkettőt abbahagyta. A kairói lúd, illetve A rászedett vőlegény című két töredékes komédiát tekinthetjük a Figaro és a Così előfutárának is, és olykor még a Don Giovanni világára is ráismerhetünk. A töredékek Mozart életében nem kerültek színre, halála után viszont több sikeres pasticcio, azaz több zenés mű részleteiből összegyúrt előadás is született belőlük. 

Az Opera Ókovács Szilveszter huszonöt éve dédelgetett ötletéből Németh Pál zenei irányítása mellett, Toronykőy Attila rendezésében vitte a világ elé az "új Mozart-operát".

Cselekmény

I. felvonás

Ripasecchai várában a koros és fukar Don Pippo márki esküvőjére készül titkára, Calandrino legnagyobb derültségére. Don Pippo gyámleánya, Celidora követeli gyámatyjától, hogy ígéretéhez híven adja végre férjhez őt szerelméhez, Biondellóhoz, aki már egy éve bejáratos a márki házába. A gyámatya ki is jelenti: kettős nászt fognak ülni aznap este, Celidorát azonban nem Biondellóhoz, hanem egy gazdag, idősebb római grófhoz adja, akinek a gyámleányát történetesen ő maga készül elvenni. Biondello letaglózva néz a márkira, aki kineveti és kiutasítja a fiút: Celidora akkor lesz az ágról szakadt legényé, ha a kairói lúd énekére talléreső potyog az égből. Calandrino épp azon töri a fejét, hogyan segíthetne Biondellónak visszaszerezni szerelmét, Don Pippo azonban a vár tornyába zárja a lányt, hogy bármilyen ügyeskedésnek elejét vegye. 

A márki boldogan köszönti a házába érkező római vendégeket: lefátyolozott menyasszonyát és leendő apósát-vejét, a széplelkű Lionettót. Míg Don Pippo a vár tornyába kíséri a grófot, hogy leendő feleségét, Celidorát bemutassa neki, Calandrino kénytelen szórakoztatni Don Pippo aráját. A nő leveszi fátylát, és a titkár döbbenten ismeri fel a hölgyben szerelmét, Lavinát, és azonnal elhatározza, hogy megszökteti őt. Amikor Don Pippo visszatérvén egymás karjában találja a két szerelmest, Lavinát a toronyba záratja Celidora mellé, a torony kulcsát pedig a szobalány, Auretta gondjaira bízza. Calandrino kiudvarolja Aurettától a torony kulcsát, a jelenetnek azonban tanúja lesz a lovászfiú, Chichibio, Auretta szerelme is, aki menten féltékenykedni kezd. 

Megtörténik Lionetto gróf és Celidora „nagy találkozása”: kiderül, hogy a szerelmesleveleket, melyeket Celidora Biondellónak írt, Don Pippo Lionettónak küldte el, aki valamilyen oknál fogva következetesen Claricének szólítja a lányt. Celidora elkeseredetten jelenti ki: akkor lesz a vénember férje, ha a kairói lúd énekére talléreső potyog az égből. 

 

II. felvonás 

Délutáni szunyókálása után Don Pippo lázasan utasítgatja Aurettát és Chichibiót, hogy mindent készítsenek elő a kettős esküvőre. A szobalány és a lovászfiú azonban úgy véli, hogy a szerelmeseknek egymáséinak kell lenni, és elhatározzák, hogy segítenek a fiataloknak elkerülni a kényszerházasságokat. 

Calandrino a lányokat nagy titokban lehozza a toronyból. Celidora és Biondello boldogan ugranak egymás nyakába, és a fiú pénzt bíz szerelme gondjaira. Lionetto lepi meg őket, aki Celidorával kettesben maradva a lány szemére hányja, hogy ő nem azonos azzal a Claricével, akiről atyja oly sok jót zengett: hisz nem jártas a tudományokban, és lám, még csak nem is erényes. Celidora elkeseredetten magyarázza Lionettónak, hogy ő mindvégig mást szeretett, ám gyámatyjának kőből van a szíve. Végül a férfi elé hajítja a pénzt, és elszalad. Lionetto elgondolkodik, majd megszólítja Chichibiót, aki épp egy lúdjelmezzel lopakodna el: azonnal vigye meg a hírt a gazdájának, hogy a szerelmesek épp most készülnek megszökni. Ő maga pedig úgy dönt, véget vet a színjátéknak; felkapja a földről a pénzt és a lúdjelmezt, amit a lovász otthagyott, és elsiet. 

A négy szerelmes szökését a vár előtti folyó is akadályozza: munkásokat hívnak hát, hogy gyorsan hidat építsenek a víz fölé. Lázasan folyik a munka, amikor Auretta és Chichibio hozzák a hírt: közeledik Don Pippo! A márki meg is érkezik, és rettenetes haragjában azonnal börtönbe akarja csukatni az egész társaságot. Ám váratlanul Lionetto gróf jelenik meg lúdnak öltözve a torony tetején aranytallérokat dobálva, s így próbál Don Pippo lelkére beszélni: „Én már látom, hogy e földön szerelmesnek szerelmes a párja. Két öreg lúd okozta ezt a perpatvart, s most e híres példány hozza el a békét: én magam vagyok a »kairói lúd«, magam vagyok a »rászedett vőlegény«!”

Hableányok helyett tündérek

A megigézett emberek sorsa, avagy ha rabul ejt egy dallam, amely végig bennünk szól

Időpont: 2018. márc. 2. 18.00-21.00

Helyszín: Erkel Színház

Előadás: Offenbach: A rajnai sellők

Rendező: Anger Ferenc (bemutató ideje 2018. február 24.)

Műfaj és nyelvezet: Opera két részben, négy felvonásban, német nyelven, magyar és angol felirattal

Link: http://www.opera.hu/musor/megtekint/a-rajnai-sellok-2017/eloadas-201803021800/

Az ember vágyódik egy számára ismeretlen, különleges világba, ahol csodák történnek. Szeretnénk azt hinni, hogy még egyetlen egy alkalommal viszontlátjuk azt a személyt, aki a szívünknek oly kedves volt, vagy megtaláljuk életünk szerelmét, vagy az elveszett emlékek mégis visszatérnek hozzánk, amely boldogságot okoz... Nos, ez a darab ilyen gondolkodásmódba, világba enged betekintést. 

Öröm olyan darabot megnézni, ami két rossz után jön. Öröm úgy ülni végig, hogy nem kínlódsz a történet lassú folyásától, a végtelen szerelmi monológok nem találnak ránk és egy jól felépített történetet kapunk, csodálatos énekesekkel, kiváló ének- és tánckari művészekkel nem beszélve a tökéletes harmóniát sugárzó zenekarról. Öröm úgy ülni, hogy élvezed  a történéseket, a színpadon és az alatt zajló történéseket. A zene ráadásként, megnyugtat és borzongást is kelt. Ez A rajnai sellők...

A Barkarola magyar nyelven, Vermes Tímea és Megyesi Schwartz Lucia előadásában

Offenbach nem egy egyszerzős komponista, mégis annak tekintjük, főművének pedig a Hoffmann meséit. Ezt a kijelentést kívánta megcáfolni az Operaház, így elénk varázsolták Offenbach egyik elfeledett művét, A rajnai sellőket. A magyar fordítás kissé hibádzik, hiszen nem sellők, hanem tündérek szerepelnek a darabban, ezt jó, ha tudjuk. A Barkarola című dal a Hoffmann meséiben szerepel, de átemelték ide (pontos helyét a két mű közül még nem derítettem ki). A történet igen izgalmas, sajátos, egy olyan világba kalauzol bennünket, ahol a tündérek segíthetnek, de a mélybe is ránthatnak bennünket. 

Történet (Négy felvonás, de kettőben megtudták oldani, tehát csak 1 szünet volt)

1. felvonás: Armgard egy tehetséges, gyönyörű lány, akit édesanyja, Hedwig, egyedül nevelt fel, miután a szerelme becsapta őt és elhagyta. Hedwig nagybirtokos lett és arató ünnepségre készülődik munkásaival, barátaival, a város lakóival. Armgard-ot rettenetesen félti, hisz folyton csak énekelget (Offenbach-nak van valami fétise ezzel kapcsolatban, ha egy nő folyton csak énekel, abba belehalhat - lásd. Hoffmann meséi - a férfi második szerelmének esete). Dalaira mindenki odafigyel, ő így elbeszéli a rajna sellőinek (vagyis tündéreinek) a történetét. Közös barátjuk, Gottfried megkéri a kezét, ám a lány szenvedélyesen visszautasítja, mondván neki van már szerelme, akihez sírig hű marad, Franz-nak hívják. A fiút elszólították, a katonaságban küldték szolgálni. Később találkozunk is vele, ám fejsérülése miatt nem emlékszik a lányra, akiért rajongott. A német katonák betörnek a vidám ünnepi forgatagba, a férfiakat csúzlival lelövik, a nőket megfélemlítik és megerőszakolják, Armgardot is előkerítik, és a német katonák parancsnoka éneklésre buzdítja, hiszen már annyi jót és szépet hallott a lány szépségéről és hangjáról messze földön... A kérést nehezen, de teljesíti (a dal a német hazaszeretetről szól), szívét nyomja a bánat, hiszen a kedvese (aki a legbátrabb német katona) nem ismeri fel, nem segít rajta, a mérhetetlen fájdalom súlyától összeroskad és meghal...vagyis teszthalottá válik, de mindenki azt feltételezi, hogy a lány elment közülük, a megerőszakolt nők fekete lepellel takarják be és elsiratják. Az édesanyát megviseli lánya elvesztése és elhatározza, hogy meglátogatja a Tündérek szikláját, ahol utoljára búcsút mondhat lányának (szellem képében a halottak még jelen vannak, itt kelnek át a túlvilágra). Gottfried bosszút esküszik (a német katonáknak látszat szerint segít). A parancsnok, Conrad és Franz megpróbálják megvesztegetni Gottfriedet arannyal, mivel egy közeli várba akarnak menni, és mutassa meg nekik a jutalomért cserébe az utat. Miután ők távoznak a színről, magához tér Armgard, megfogadja megmenti kedvesét, Franzot. Leplet maga után húzva hagyja el a hidat...

2. felvonás: A Tündérek sziklájánál megjelennek a szellemek, és Hedwig is, aki lányát keresi közöttük. Armgard-dal találkozik is, de tévesen azt gondolja lánya már nem él és a szellemét látja, a gyermek arra kéri menjen haza a nő, nem lesz baj, meglássa, a lánya vissza fog térni hozzá. A kegyetlen és iszákos német katonák ide is berondítanak. Hedwig fültanúja lesz, ahogy a parancsnok elbeszéli egy régen történt esetet (fiatalon látott egy csodaszép lányt, aki nagyon erényes volt, nem akart házasságon kívül szerelmes lenni, ezért a parancsnok egy szolgálóját kérte fel, hogy játssza el a papot és adja őket össze. A szerelemből egy leány gyermek született, Armgard. - Bár róla a parancsnok nem tud semmit.)... Hedwig leleplezi magát, amikor látja, hogy a férfit és a társait is megbabonázták a tündérek, Conradot a mélybe akarja veszejteni a tündéri alteregója... Conrad ugyan megmenekül, feléleszti Hedwig. Szíven üti a tudat, hogy ő ölte meg tulajdon lányát, amikor ráparancsolt, hogy énekeljen. Franz visszanyeri a tudatát, miután találkozik Armgarddal a tündérek sziklájánál. A német katonák parancsnokuk ellen fordulnak (egy elmaradt csata miatt), és megakarják ölni a családot, akik éppen boldogan egymásra találtak. Conrad feláldozná magát értük és szembeszáll a katonáival, ám a lánya nem akarja ott hagyni, így négyen a szakadék szélén állva a tündérektől kapnak segítséget... (Saját megjegyzés: A vége kicsit ködös nekem, hogy akkor most meghaltak? Vagy a tündérek megmentették őket?)

Díszlet: A színpadkép egy befejezetlen híd egyik oldala, ahol a szakadék van, oda kitettek útlezárásoknál szokás léceket, korlátokat. Mindig játszottak a gondolattal, hogy mi lenne ha beleesnének (Armgard, Franz, a kórustagok)? A helyszín gondolatban változik, de a félig megépített hídszárnyat jól tudták alkalmazni, mint titokzatos erdő és mind alapjáraton hídként, ahova piknikezni megy az ember vagy tollasozik. A híd pillérje mentén van egy talapzat, Armgard itt énekel a lakósságnak, illetve ezzel szemben egy hídfigyelő torony. Nagyon ízléses, és kreatívnak tekintem ezt a koncepciót. A képeken furcsának tűnt, de az élőben, a megfigyelésem alapján, csakis pozitívan tudok róla megnyilvánulni.

Jelmez: Nem korhoz kötött ruhadarabok, kivéve az énekkari tagok, korai 30-as, 40-es évek nyári szettjeit viselték a nők. Leginkább modern ruházatot hordtak a főszereplők.

Képek alább itt találhatók: http://www.opera.hu/v/a-rajnai-sellok-kepgaleriaja

Szereposztás 2-án

Karakterek - színészek

Maguk a figurák is mind roppant mód felett izgalmasak és érdekesek voltak, egyiket sem tudom kiemelni, sem alacsonyabb jelentőséget tulajdonítani. Így volt komplex. Mindenesetre a szereplőgárda nagyon elnyerte a tetszésemet. Keszei Bori Armgard-janak volt egy furcsa testtartása, mégpedig a kezeit derékszögbe maga mellett kifeszítette és beállva egy pózba, úgy énekelt. Másik érdekesség a karakterével kapcsolatban, hogy mindenkit szeretett, és hozzájuk bújt. Haja Zsolt és Boncsár Gergely igazán kitűnő művészeknek tartom őket, hiszen az operák megtanulása folyamán több nyelvet is elsajátítottak, énekeltek ők franciául, olaszul és most németül.

 

Vélemény a Puck bérletről (A hugenották, A vámpír, Cosi fan tutte, A rajnai sellők)

Anno, amikor azon töprengtem, melyik bérletet válasszam az opera előadásai közül, egyértelműnek tűnt nekem a Puck elnevezésű. Mindegyik darab ismeretlen volt előttem, Mozart neve garancia és húzónév volt, a Hugenották párbaj plakátja már megvett magának; a vérszívó karaktereket, ha még régi értelmük van, érdekelnek; és hát a sellőket imádom (bár utóbb kiderült tündérek...oké!). A páholyommal és a székemmel (Emelet, Páholy 5/1)is megvoltam elégedve, ha jövőre ide sikerül jegyet szereznem, nagyon boldog leszek! A darabok közül a tetszési sorrend már ki is alakult bennem: A hugenották az elsők, a története, a kellemes zenéje miatt és a színészek teljesítményével meg voltam elégedve. Az ezüstérmes A rajnai sellők lettek, az ismert zenéje, a története és szintén szerephez illő gárdája miatt. A harmadik helyett a koncert formában megálmodott és kivitelezett A vámpír kapja, ami érdekes történettel rendelkezett, és egynéhány jó szereplővel, kiváltképpen tökéletesen passzolt Tadio-ra a vámpír szerepe. Találtam benne apróbb hibákat (a túl hosszú a nyálmonológok, kevésbé beleillő jelenetek - túl hosszú volt az előadás, le lehetett volna rövidíteni). Az utolsó helyen a húzóneve ellenére Mozart darabja került a meztelenkedés, az unalmas frázisok, a leült története miatt, lassan haladtunk előre, és itt is persze a hosszúság miatt csúsztak a befejezéssel. Egy valami menti meg, jobban mondva egy kiváló énekesnő színészi és hangi kvalitása, Szemere Zita munkája, komikaként Mozart darabjában remekelt. Összességében igényes előadásokat láttam, és a bérletet nem bántam meg, hogy ide és ezekre a darabokra váltottam! A bérletet egyébként lehetne az "Időjárás szeszélyeinek kitett emberek" bérletének is tekinteni, hiszen az Erkelbe való eljutásomat aznap mindig valami akadályozta (szélvihar - Hugenották, eső - Cosi fan tutte, havazás - Rajnai sellők, a Vámpírnál meg jó volt az idő).

Saját kép - a havas Erkel

Kíváncsi vagyok, hogyan teljesítenek a többiek! :) 

Vérszívó találkozó opera módra

A munkahelyemről el kellett kéredzkednem, így fogtam ki a darabot, és muszáj voltam cserélni egyik munkatársammal, bár a péntek estézést senki sem szereti bevállalni...én sem, de nem hagytam kárba veszni egy csodálatos koncertet! Mivel sikerült rendezni soraimat, a vámpír tárt karokkal várt engem az Erkel Színházban...

Figyelem!: A képek sajátok!

Előadás: A vámpír
Helyszín: Erkel Színház
A produkció adatlapja: http://www.opera.hu/musor/megtekint/a-vampir-2017/eloadas-201801121900/
Műfaj: Koncertszerű előadás két felvonásban, német nyelven, magyar és angol felirattal
Zeneszerző: Heinrich Marschner

Az opera oldalán olvasható:

"1816 nyarán a Genfi-tó partján Lord Byron, Mary Shelley, továbbá Byron orvosa, John Polidori rémtörténetek kitalálásával múlatta az időt. E nyaralás alatt született meg minden idők két legnagyobb hatású horrortörténete: Shelley Frankensteinje és Polidori A vámpírcímű elbeszélése. Utóbbi szolgált a német romantika egyik legkiválóbb zeneszerzője, Heinrich Marschner nyolcadik operájának alapjául. Méltatlanul ritkán játszott darabjában a szerző hátborzongató atmoszférát teremt, remek szerepeket kínál és ellenállhatatlan muzsikával mesél szerelemről, szenvedélyről és a sötét erőkkel való harcról. A mű Carl Maria von Weber Bűvös vadásza és Richard Wagner Bolygó hollandija között képez hidat."

Páholyban ültem, jó rálátással a színpadra. Az előadás tetszett, csak bizonyos részeket hagytam volna ki belőle, és ebben sokkal biztosabb vagyok, mint a Stifellio-ban voltam, hogy szívesen megnézném igazi színpadi műként, nemcsak koncert formájában. A címszerepet, Bruno Taddia alakította, akit előzőleg már láttam az Olasz nőben nyújtott fergetegeset. Most is nagyon átélte a szerepet, gaz csábítót alakítania, meg mintha kívülről tudná a szöveget, látszodott végig a munkájában, tehát nem veszett el a szövegtengerben, hanem élettel teli játékkal felvértezte a figurát. Sötétben bújkáló, sejtelmes rém a vámpír. 

A történet

Az elbeszélésük szerint van egy mesemondó, ő a színpadon látható bal oldali páholyban ült, és időnként tájékoztatott bennünket a színpadon zajló eseményekről. Magyar nyelven. tehát ő volt a narrátor. A szereplő művészek a nagy zenekarral és énekkarral közösen kaptak helyet a színpadon. A narrátor elbeszéli, hogy a vámpír vagyis Ruthven boszorkányszombaton tudja meg a Vámpírmestertől (aki ez esetben a Narrátor), fel kell áldoznia három szűzet 1 nap alatt, mert így élhet tovább 1 évig vámpírként. A férfi nem rest és meg is találja első áldozatát, egy hiszékeny, kis naiv lelket, akit könnyedén el tud csábítani. Második áldozataként egy előkelő család sarját választja, csakhogy annak a szíve régen foglalt és egy szegény fiúért dobog (pl. unalmasabb részek, amikor egymás iránt sápítoznak...). Ám az apa nem engedi ezt a frigyet, és a magát előkelőnek kiadó vámpír felé próbálja terelni gyermekét, akit később megátkoz, kitagad, mivel az apai kérést nem hajlandó teljesíteni... A szegény fiú egyébként a vámpír egy lekötelezettje, korábban felfedezte, hogy vérszívóval van dolga, ám az esküt senki előtt nem szegheti meg, különben egy napon ő is vámpírrá fog válni... Sokat hezitál (másik unalmas rész a darabban) a fiú, hogy mit tegyen, szóljon-e kedvesének megmentve a szörnytől, vagy mégsem és hagyja, hogy a nő elvesszen? Míg a második jelölt megkéri apját, hogy várjanak az esküvővel, addig a vámpír talál egy harmadik nőt, ki szintén esküvőjére készül. És annak ellenére, hogy tudja a férfi nagyon furcsa és csak teszi a szépet neki, beadja derekát, és hagyja magát elcsábítani...megtudja ezt a vőlegény is, de a nőért már semmit sem tehet.... Ismét kapunk egy olyan jelenetet, amiről szintén mondhatjuk - minek van ez itt? - kocsmában vígan tivornyázó alakokat. Egyikük házsártos felesége megjelenik és férjével egyetemben az összes mulatozó barátot kiosztja, közben félnek a vámpírtól is, aki a környéken ólálkodik. Zeneileg, összhangban amúgy még ők voltak kiemelkedőek. Végül elérkezünk a darab végéhez, ahol a nagy elmélkedések végre véget érnek és az esküt megszegve (bár korábban a vámpír felvázolta a keserű jövőt, ha megszegi a fogadalmát az ifjú, hiszen saját tapasztalatait mondja el) a fiatal férfi megnyílik (letelt a 24 óra, távolból harangszó hallatszik) és a családnak elmondja, kivel akarják a környék legüdébb virágszálát összeboronálni. A vérszívót villám sújtja és elnyeli a föld. Mindenki boldog, a szegény fiú elnyeri a lány kezét...

Szereplők

Bruno Taddia vámpírként minden elismerésemet kiérdemelte, nagyon jól énekelt és a karaktert is sejtelmesen jelenítette meg. Keszei Bori finom és egyszerű naivát hozott, ártatlanságról tanúskodó karaktere szintén tetszetős volt. Kolonits Klára, mint a középpontja a darabnak nem tetszett, nem hangilag volt gondom, hanem, hogy ő egy fiatal nőt alakított, pedig nem az, nem tudtam róla feltételezni, hogy a vidék legüdébb virágszála... Balczó Péter, mint ifjú csak csúnyán tudta méregetni a nála jóval magasabb Taddia-t ezt időnként észrevettem, amikor egymás mellé kerültek. Nem volt rossz, de nem is a legjobb alakítást nyújtotta. A kocsma jelenet szereplői kiemelkedőek voltak, a léha élet megtestesítői, akik félnek, de amúgy szembe mernek szegülni az asszonnyal, aki betolakodik a privát szférájukba: Kiss Tivadar / Ujvári Gergely / Rezsnyák Róbert / Molnár Zsolt / Kálnay Zsófia. A Vámpírmester várta a tapsrendnél, hogy rá is figyeljenek már a színpadon, Aczél Andrásnak köszönhettük a mesélőt.

Érdekes darab volt, jó történettel, jó szereplőkkel, de úgy gondolom jót tenne az előadásnak, ha kicsit rövidebb lenne, nem nyújtanák mint a rétes tésztát vagy mint egy véget nem érő latin szappansorozatot...

A nyughatatlan férfi esete - Don GIovanni újratöltve

Előzmények
Link: http://phantomvizio.blogspot.com/2015/12/a-megmentett-eloadas-ferfi-aki-nem-birt.html

Mozart darabjai közül még nem sokat volt szerencsém megismerni, amiket meg is tapasztaltam, nem mindegyikért rajongok, de szívesen meghallgatom a dallamokat, mert ilyen téren nagyon nyitott vagyok az újdonságra vagy az ismert klasszikusokra. De azt bátran kijelenthetem, hogy nincs Mozart-tól egyenlőre olyan nagy kedvencem, mint a Don Giovanni. Zeneileg oda vagyok érte, és napokig az elmémben marad a dallami.

Szerintem egy hihetetlenül különleges előadás, amit az Erkel színházban színpadra álmodtak. Április 10-én Erwin Schrott főszereplésével játszott előadást mutatták be az M5-ös csatornán. 

Bizonylat: http://www.opera.hu/v/erwin-schrott-a-don-giovanni-cimszerepeben-aprilis-10-en-az-m5-hd-musoran/

A létrehozók:

Zene: Wolfgang Amadeus Mozart

Rendező: Gianfranco de Bosio

Látványtervező: Naná Cecchi

Koreográfus: Andrea P. Merlo

A főszerepeket ők alakították:

 Erwin Schrott (Don Giovanni), 

Pasztircsák Polina (Donna Anna), 

Tarjányi Tamás (Don Ottavio), 

Gábor Géza (Kormányzó), 

Fodor Gabriella (Donna Elvira), 

Sebestyén Miklós (Leporello), 

Bakonyi Marcell (Masetto), 

Keszei Bori (Zerlina)

2016. December 21-i felvételt lehetett megszemlélni. 

A darab története szerint az élvhajhász - nem bírok a nadrágomban megmaradni - Don Giovanni életébe nyújt betekintést, aki bűnős életet él, átveri az embereket és cseppnyi megbánást sem tanusít. Leporello a szolgája, aki mindenhova elkíséri, és sajnos, a gazdája iránt táplált utálat őt éri utol, amikor ruhát és szerepet cserélnek. Hiszen a bosszúvágyókat rútul becsapják ők ketten. Mégis a sérelem a szolgán csattan, akit majdhogynem meglincselnek. Mégis szabadulást követően, ahelyett, hogy otthagyná Giovanni után fut, aki mit sem törődik vele, különösen igaz ez, amikor az utolsó jelenetben a Kormányzó szobrát meghívja vacsorára, ő a roskadozó asztalról kényes fogyasztja a finomságokat, míg Leporellonak egy falat sem jut... Nem igazán kifizetődő a magát lovagnak tituláló Giovanni szolgálatában állni.... 

Három nőt "hülyít" a darab során, az első Donna Anna, aki az ártatlanságot, ugyanakkor a női csalfaságot, a bosszúvágyat és nagyon szerelmes hölgy képét ábrázolja. A szűzies nőt az éjszaka kellős közepén próbálja elcsábítani, ám a nő nem engedi, hogy erényére törjenek, és a védelmére kellő édesapa (a kormányzó) leli halálát az álarcos Don Giovanni-val vívott párbajban. Anna szerelme, Don Ottavio, aki kissé bárgyú figura, ugyanakkor férfiasságot is tud tükrözni, ám a szólójából inkább az derül ki, hogy nehezen viseli, ha kedvesét fájdalom éri, hiszen az neki még rosszabbul esik... Mindenesetre őróla nem vélekedünk úgy, hogy egy macsó figura lenne, inkább védelmező. 

A második hölgy, nem más, mint az, aki korábban kapcsolatot ápolt a lovaggal, ám az megcsalta őt, és véget ért a románc. Donna Elvira, ahol csak lehet feltűnik és próbálja elsózni a címszereplő levesét... :) Az egyik legösszetettebb figura (tapsrendnél őt is éltették a legjobban), hiszen először megátkozza egykori kedvesét, bosszút esküszik és ezt betartja is, mindenhová követi a lovagot. Ám, az újra fellángolásnak köszönhetően "védelmébe venné" a férfit, illetve a bocsánatáért könyörög az utolsó jelenetben. Végül belátja, hogy nincs emberi vonása a gonosz férfinak, és miután kiderül, hogy elnyelte a föld, ő dönt, zárdába vonul...

A harmadik hölgy, az erényes, paraszti megjelenésű, Zerlina, aki menyegzőjére készül jövendőbelijével, Masetto-val. A lovag elcsavarja a nő fejét, amikor kettesben maradnak, bár tudja, hogy a férfi valószínűleg átveri...mégis kétségek közt őrlődik. Szerencsére, van egy Donna Elvira, aki közbelép, és időben megmenti a lányt a kéjsóvár férfitól. Masetto nem örül, hogy a jegyese majdnem félre kacsintott, ezért Zerlinának szép szóval, és a "tegyél velem bármit amit akarsz én akkor is szeretni foglak" hozzáállással visszanyeri a férfi bizalmát. Zerlina karaktere nem begyepesedett, vagy búskomor, gondolkodó figura, aki a darab vége felé válik bosszúszomjassá, és még arra sem rest, hogy Leporello-t egy székhez kötözze, viszont ez meg a szolgát nem tartja vissza a szökési kísérlettől. Elmondható a leányzóról, hogy talpraesett. A női karakterek közül egyértelműen ő a kedvencem.

A szereplőgárdáról

Ha összevetem a 2015-ös csapattal, mindkettő gárdában felfedezek pozitív momentumokat, most is pár mozzanat már a lelki szemem előtt lejátszódtak. 

Don Giovanni szerepében, mind Bretz Gábor, mind Erwin Schrott nagyot alakított. Az utóbbihoz hozzátéve, a külföldi sztárvendégnek nagyon jól állt a szerep, hihetetlenül jól játszotta a lovagot, arcmimikájával is igen kifejezően bánt, részletgazdag volt. Igazán semmire sem lehetett panaszom. Nem beszélve arról, hogy nagyon atraktív, csinod férfi. És aranyos volt a tapsrendnél is, amikor bekiabált a közönségnek egy magyar szót, amit a művészek gyakran megtanulnak: "KÖSZÖNÖM!". :) Ráadásul dobálta a puszikat, de nem szokásos módon, hanem úgy, mintha baseball labdát dobna el... :D

További tapsrendes, illetve a darabból felvételek:

• https://www.youtube.com/watch?v=26E55IYdFtM
• https://www.youtube.com/watch?v=1hbZ_3gCQuE

Képgaléria

• http://www.opera.hu/v/don-giovanni-kepgaleriaja  

Az új szereplőcsapat 2016-ban

• http://www.opera.hu/musor/megtekint/don-giovanni-2016/

Leporello-nak nem volt rossz Sebestyén Miklós, de inkább Cser Krisztiánt választom kedvencnek, mert jobban átjöttek a poénok, nem nézett ki annyira hajléktalannak... és Don Giovanni-hoz jobban illett testalkatilag, így a helycserés támadás is jobban sikerült. 

A színésznőknél nincs váltási vágyam, jók voltak, akikkel élőben láttam, inkább az volt a gondom, hogy Röser Orsolyával láttam élőben, míg a felvételen Polina volt, aki gyönyörű Donna Anna szerepében.

Akit viszont tuti leváltottam volna, az a paraszti figura, Masetto lett volna, nálam egy parasztnak is kinéző, egyáltalán nem dalia kinézetű színész játszott (Cseh Antal), helyette a felvételen egy igen csinos férfi volt látható, Bakonyi Marcell személyében... azt hiszem megtaláltam Posta Victor operaénekesi mását... :)

A kedvenc operám egyike! Jövőre, vagyis idén, decemberben - ha nem változtat az Opera a műsortervén - nézzétek mindenképpen!

Még egy rendkívül aranyos felvétel, amikor Erwin-t köszöntötték a születésnapja alkalmából: