A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Don Quijote. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Don Quijote. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. december 13., kedd

Don Quijote aki a szélmalmokkal harcoló hős balett előadásban tér vissza közénk

Ez a darab megtöltött energiákkal, robbant, mint egy bomba! Üde, és pezsdítő. Örülök, hogy részese lehettem!


Időpont: 2016 December 12. (eredetileg november 25-én tartották) 19.55-22.50 között M5 kulturális csatornán
Helyszín: A Magyar Állami Operaház
Előadás címe: Don Quijote
Alkotók: Marius Petipa (szövegkönyvet írta, koreográfus) / Alekszandr Gorszkij (koreográfus) / Kaszjan Golejzovszkij (koreográfus) / Michael Messerer (koreográfus) / Ludwig Minkus (zeneszerző)
Díszlet és jelmeztervezők: Rózsa István és Rományi Nóra

A szereplőgárda
Kép formában, mert hátha elvész a korábbi elektronikus elérhetőség:


A darabot áthatja a spanyol virtuozitás, mellette cigánytánc és zene is jelen van. Látványos koreografiák - ahogy az Előszó című kisfilmben, amely ismertetője és kedvcsinálója egy előadásnak szó volt róla, hogy egy táncosnak ez a darab egy igazi nagy kiugrás, lehetőség, hiszen rengeteg különleges forgás, mozdulatsorok vannak benne, igazi technikai kihívás, de a táncosok megmutathatják mi rejlik bennünk!


Koreográfia
Üde színfolt, bámulatos pördülések, egyes momentumok más balettekre is emlékeztethetnek bennünket. Kitri megemelésénél a közönség tapsolt az 1. Felvonás, második jelenetében.

Íme:

Ezt a különleges emelést kétszer hajtották végre, vártam még egy harmadikat is, de az már nem jött össze. A képen Melnik Tatianat és Leblanc Gergelyt láthatjátok.
Zene
(UPDATE: 2023.MÁJUS 27. balett gálát követően, megszerettem a zenéjét, de tartom a lentebbi véleményem, miszerint itt-ott újévi koncertes feelingje van) Nem igazán ragadta meg a képzeletemet. Szép volt, hangulatos volt, és illett a mediterrán, tüzes hangulathoz. Néhol a dallamok szárnyalása alapján úgy éreztem magam, mintha a bécsi Filharmonikusok újévi koncertjén ültem volna. Furcsa. Egy kiemelt dallam van, amit a korábbi kereséseim során (ami a főkedvenc balerinámat illette) elém került. Külföldön Tanikpayeva Aliya alakította Kitri-t, vele látható a következő felvétel.


A darab szerkezete és története
1. Felépítés:
3 felvonás, két szünettel

2. Történet:
Ugyan a címben Don Quijote neve szerepel, mégis a történet inkább a szerelmespárról szól, mint a címszereplőről. A jelentősége is kevésbé érzékelhető, és mind inkább háttérbe szorul, míg nem találkozik a "rettegett gonosszal", a malommal.

A történetben elsőként Don Quijote-val ismerkedünk meg, akit otthonában érünk tetten, szolgálóival lakik és a kissé ütődött, de szeretnivaló Sancho Panzával. A szolga ellenvetése sem hatja meg a lovagot, ketté vág egy harci sisakot, bizonyítsa elérkezett a tettek ideje, útnak kell indulni. Így hát a két férfi felfedező útra indulnak. Következő képben egy kikötő látványa tárul elénk. Megérkezik Kitri két barátnője, majd maga Kitri is, aki a darab női főszereplője. A fiúval kezdetben Kitri flörtön, hiszen azonnal megtetszik neki, és az érzés kölcsönös, pár másodpercen belül ráhangolódnak egymás táncmozdulatára is. Kitri édesapja a helyi kocsmáros, aki amint meglátja, hogy lánya egy szegény borbélyfiúval kerül bizalmas viszonyba, közéjük áll. Az apuka gazdag férjet akar, és bebizonyítsa mennyire biztos az elhatározásában, egy díszpáviánt mutat be gyermekének, viszont a lány nem kér a férfiból, ő továbbra is a borbély legényért rajong. Espada, helyi torreádor, bepillantást enged a matadorok világába, a vörös textildarab lebeg a szemünk előtt. A színtéren megjelenik egy utcai táncoslány, a vele tűzes táncot lejt. Don Quijote és Sancho Panza igazi lovon és szamár háton jelenik meg. A bús képű lovagnak is megakad a szeme a gyönyörű Kitrinen (talán ő jelképezi Dulcineat..) Kitri és a szegény fiú, Basil elsietnek, és a kocsma alagsorában ismét feltűnnek. A kocsma alagsorában toreádor újabb nőt fűz, Mercedes személyében. Kitri és Basil próbálják az apát átverni, úgyhogy a fiú leszúrja magát. A társaság szétszéled.


A második felvonás kezdőképében elkalandozunk arra a helyre, ami szimbolika szempontjából összeforrt a La Mancha lovagjával, tehát a malomhoz érünk. Az épület előtt vándorcigányok laknak kis sátraikban. Lenyűgöző szóló cigánytáncot láthatunk az egyik baletművésznőtől. Majd a kis "társadalom" kedveskedik a vándoroknak egy színi előadással, ami rosszul sül el, hiszen a története szinte egy és ugyanaz Kitri és Basil szerelmének akadályoztatásával. Don Quijote feldühödik és szétveri a cigányok által összetákolt színpadot, majd a háttérben a malom lapátai mozgásba lendülnek, és a lovag meglátja benne az ősellenségét. Neki támad, de alulmarad. Álomba merül, a színpadra leereszkedik egy bura, ami leginkább egy széttört tükörre vagyis Don Quijote meghasadt elméjére próbálja a közönséget rávezetni. A férfi álomba merül és a driádok földjére vetődik vagyis a Hattyúk tavába kerül. Ámor és a Driádok királynője valamint a "bálványozott" Kitri is megjelenik e földön. A karral közösen, szólóban, majd trióban is táncolnak. Szép össztánc.  Ez egy álomvilág.

A harmadik felvonásban karaktertáncok és a tánckar forgásai, technikai megoldásait figyelheti meg a néző, viszont egy ponton nagyon hasonlít a Hattyúk tava eljegyzési bál jelenetére, hiszen Kitri (visszakerülvén az álomból a valóságba)  megejti a közel 32 forgást (elég hosszan pördül meg a tengelye körül - kérdés, hogy ez valóban annyi-e vagy több) és a férfi figura koreográfiája is hasonlónak mondható. Don Quijote végül megnyugszik és tovább áll, az összesereglett nép, akik Kitri és Basil esküvőjére érkeztek, elbúcsúztatják a két vándort.


Különlegességek
A klasszikus balett-ben nagyon kevés alkalommal láttam, hogy a szereplők jókedvűen mosolyogtak volna. Ez leginkább akkor volt tetten érhető, ha meghajoltak a tapsrendnél. Addig pedig komorság, rend, fegyelem, koncentráció, fikarcnyi mosolyt sem kaphattunk. A darab nem torkollik tragédiába, így minden karakternek több lehetősége van a humor eszkőzéhez nyúlni, hisztizni vagy tréfálkozni. Leginkább Kitri-re illő ez utóbbi kettő érzelmi reakció.

Láthattunk veszélyes ugrásokat is, pl. kikötő jelenet Sancho Panza szemét bekötik, és a nők el-eltáncolnak tőle, majd nagyokat ugrik a zene ritmusára -  végig attól rettegtem, hogy rosszul lép és aztán jól kinéz... Szóval, veszélyesek az ugrások, ha be van kötve a szemed!

Megint apróság: élő állatokat nem igen szoktak színházba bevinni, főleg nem a színpadra. Most is volt rá példa, hogy ez megtörtént, ugyan csak be kellett hozni /vagy a darab végén kivinni, Don Quijote-ét és Sancho Panzát - lényegében más egyéb funkciót nem töltöttek be az állatok.

 

Szereplők
Apáti Bence, mint Don Quijote kellemes látványt nyújtott, és jól is nézett ki a jelmezben, tökéletes volt az idős lovag megformálásában, bár lényegesen nem kellett táncolnia. Kovtun Maksym, Sancho Panza szerepében már többet tett le a színpadra, még bekötött szemmel sem jelentett neki akadályt prödülni, forogni. Kitrin-ként igazi különlegesség volt látni Melnik Tatiánat, hiszen a szerepe rendszerint eltér a lírai karakterektől, amiket általában játszani szokott, persze egy ponton mégis megtapasztalható, milyen lehet ő Odette-ként, amikor a bús képű lovag álmodik. Szokatlan a figura, ugyanakkor nagy virgonc vagyis vadóc volt a színpadon. Tökéletesen illet, a mindig kifogástalanul mozgó Leblanc Gergelyhez. A két táncos felvette egymás ritmusát, így könnyen elsajátították az együtt forgás művészetét. Espada-ként furcsa mód, nem a zöld szárnyakkal felaggatott és a mocsárból megszökött Rothbart alakította, hanem az a művész, aki mindkét karakternek alakítója, vagyis előkerült az iszapból a szörny, vagyis Radziush Mikalai. Matador szerepét szépen kivitelezte, az első felvonásban volt lényeges szerepe, utána eltűnt szem elől, így már a tapsrendnél sem jött meghajolni. Mercedesz-ről (Carulla Leon Jessica) és az Utcai táncoslányról (Sarkissova Karina) érdemes szót ejteni: míg az előbbivel az alagsorban találkozunk, bődületes, ahogyan hátra tud hajolni, a test ívbe feszül, már-már olyan, mintha egy papírlapot félbehajtanánk. Úgy az utóbbinak erőssége a gyetyatánc volt, a matadorok letették őket szabályosan, egyforma távolságra, és a nőnek spiccen, aprólépésekben közöttük szlalomoznia kellett. Rendkívül érdekes és újszerű megoldásnak találom. Földi Lea lenyűgőző cigánytáncot nyújtott át nekünk, kérdés, miért vannak a magyar balett-táncosok elhanyagolva, amikor pedig igazán látható, hogy van bennük tehetség? Puszki Lilla és Kim Minjung alakítása is üde és szép színfoltja volt az előadásnak, ugyanakkor a koreográfia, a jelmezek, a karakterek eszembe juttatták a Hattyúk tavát. Már csak az iszapszörny hiányzott a képből.

Ha esetleg jövőre megint adnák, kíváncsi lennék Aliyára, nekem ő a kedvencem, és Kitri szerepköre merőben eltér a korábban alakított figuráitól (kivéve Odilia a Hattyúk tavából), mivel élettel teli, vidám és kicsit pajkos is.

Díszlet és jelmez
A díszlet látványos, szemet gyönyörködtető és korrekt. Végre volt igazi malom!!! És még a lapátjai is mozogtak! Nagyszerű volt!

A jelmezek szépek és extravagáns módon színesek, alkalmazkodnak a mediterrán légkőrhöz, gazdagon ellátva, élénk motívumokkal.

A darab elérhetőségei, extra tartalmak:

  

Ajánlom?
Igen, mindenféleképpen, hogy megismerhessed a táncosok tehetségét és bámulatos technikai tudását!
------
Opera-mentés:

Balett három felvonásban

A lovagregényeket lelkes gyönyörködéssel olvasó Don Quijote szükségesnek látja, hogy saját dicsőségére és a közjó érdekében beálljon kalandokat kereső kóbor lovagnak. Nem kisebb célt tűz ki maga elé, mint a sérelmek orvoslását, a ferdeségek eligazítását, a jogtalanságok jóvátételét. Az OPERA La Mancha bús képű lovagjának népszerű történetét 2016-ban mutatta be új kiállításban. A Petipa, Golejzovszkij és Gorszkij koreográfiáiból összeállított, legendás 1940-es moszkvai előadást a Magyar Nemzeti Balett számára a világhírű orosz mester, Michael Messerer gondolta újra magyar látványtervezők közreműködésével.
 

Cselekmény

Prológ
A lovagregényeket lelkesen faló Don Quijote nyakába veszi a világot, hogy olyan hőstetteket hajtson végre, melyek dicsőséget hoznak nevének. Fegyverhordozójának a józan életű Sancho Panzát fogadja, akinek nem kenyere az álmodozás.

I. felvonás
Barcelonában ünnepség zajlik. Lorenzo fogadós lánya, Kitri a borbéllyal, Basillal kacérkodik. Bár Basil szereti a lányt, Lorenzo nem tartja méltónak a borbélyt Kitri kezére és elkergeti a férfit. A fogadós abban reménykedik, hogy lányát Gamache, a gazdag nemes veszi majd el, Kitri azonban nyíltan ellenszegül apja akaratának.
A mulatság csúcspontján Don Quijote jelenik meg a téren, oldalán hű fegyverhordozójával, Sancho Panzával. A lovag a fogadóst egy várúrnak véli, és nagy tisztelettel köszönti. Lorenzo hasonló modorban válaszol, és meghívja Don Quijotét a fogadójába. Sancho Panza a téren marad, de amikor néhány fiatal suhanc ugratni kezdi, Don Quijote azonnal szolgája segítségére siet.
Kitrit megpillantva a lovag úgy véli, hogy szíve hölgyét, a gyönyörű Dulcineát látja, aki álmaiban jelent meg neki. Kitri azonban megszökik szerelmével, Basillal. Lorenzo, Gamache és Don Quijote a nyomukba erednek.

II. felvonás
Lorenzo, Gamache és Don Quijote egy ivóban talál Kitrire és Basilra. Lorenzo szeretné azonnal bejelenteni lánya és Gamache eljegyzését, ám Basil – ahogy Kitrivel előzőleg eltervezték – öngyilkosságot színlel. A lány kedvese „holtteste” fölött zokog. Don Quijote nemes érzelmektől szított felháborodásában szívtelennek nevezi Lorenzót, és kardjával fenyegetőzve arra kényszeríti a férfit, hogy áldását adja a lány és a „halott” borbély egybekelésére. Basil talpra szökken: elérte célját, nem kell hát tovább halottnak tettetnie magát.
A szélmalmok tövében cigánytábor és utazó bábszínház tanyázik. Don Quijote és Sancho Panza jelenik meg. A bábszínház direktora meghívja a lovagot az előadásukra. A lovag feszült figyelemmel követi a darabot, és – megfeledkezve arról, hogy csak színházat lát, – kivont karddal ront a színpadra, hogy megvédje az oltalomra szorulókat. Miszlikre aprítja a díszletet, szétkergeti a bábokat, majd a szélmalmot gonosz varázslónak hiszi, akit le kell győznie. A malom egyik lapátjába kapaszkodva a magasba emelkedik, ahonnan a földre zuhan.
A sebesült Don Quijote és hű fegyverhordozója az erdőben kóborolnak. A lovag szerint az erdő tele van szörnyekkel és óriásokkal. Sancho Panza lefekteti urát aludni, és vízért siet. Don Quijote álmában újra látja szíve hölgyét, Dulcineát, akit Ámor és driádok vesznek körül. Sancho Panza a vadászatát félbeszakító hercegi pár társaságában tér vissza. Könyörögve kéri őket, hogy segítsenek Don Quijotén. A hercegi pár meghívja a lovagot, hogy látogassa meg őket kastélyukban.

III. felvonás
A hercegi kastélyban minden készen áll Don Quijote méltó fogadására. Miután Sancho Panza elmesélte Kitri és Basil beteljesült szerelmének történetét, a herceg és a hercegnő nagyvonalúan felajánlja, hogy az ifjú pár lakodalmát a kastélyban üljék. Don Quijotét és Sancho Panzát a kitüntetett vendégeknek járó díszhelyre ültetik. Kezdetét veszi az ünnepi ceremónia. Don Quijote áldását adja Kitri és Basil frigyére, melynek létrejöttében maga is segédkezett. Az ünnepség folytatódik. Mindenki köszönetét fejezi ki a hős lovagnak és hű fegyverhordozójának.
 

2016. november 16., szerda

A szélmalmokkal harcoló bajnok - én meg az érzéketlenséggel játszó

Szörnyen szörnyű hangulatban, egy képzelt beteg életvitelét szemlélve...


Időpont: 2016. október 20. (csütörtök), 19.00
Helyszín: József Attila Színház
Előadás műfaja: musical
A darab bemutatója: idén, 2016 októberében
Szerzők:  Dale Wasserman - Mitch Leigh - Joe Darion
Rendező: Nagy Viktor

Első alkalommal megyek úgy színházba, hogy egyáltalán semmi kedvem nincs hozzá. Még a történet vagy a zenei világa sem hoz lázba... Egész nap arra gondoltam, hogy mi a fityfenének megyek este színházba, hiszen ahhoz is kell egy kis érzelmi töltet, én szeretek úgy beülni hogy jo a hangulatom és a darab valóban kikapcsol, kiszakít a külvilágból. ezúttal nem nagyon sikerült ezt megvalósítani... Arra is gondoltam jobb lenne lemondani az egészet. Hiszen a közérzetem szint alatti volt, rossz passzban viszont nem lehet a jót meglátni egy olyan előadásban...


A szerda nem sikerült jól, egy muzeális órát tartottam volna, felkészültem de nem jöttek el ráadásul nem fáradtak azzal hogy értesítsenek a távolmaradásról. Utóbb tisztázódott minden félreértés, mégis bennem maradt egy űr, és nem magamat, mint inkább a múzeális gyűjtemény "tagjait" sajnáltam. Cserben lettek hagyva... tehát csütörtökön sem tudtam túltenni magam rajta..


Aztán eljött az este és az "öröm" tovább fokozódott...

Ezúttal a La Mancha lovagja volt terítéken. De nem volt hozzá kedvem, és nem is vártam érdemben sokat az előadástól, de beültem, hátha valami jó is kisül az egészből (holott legszívesebb otthon bevackoltam volna magamat a puha fotelembe és forró teát szürcsölgetve - ami nem elegáns - néztem volna a Fekete Vipera című sorozatot...). Annyiból mégis csak megkaptam Rowan Atkinson-t, hogy a sorozatból ismert szinkronhangját hallhattam, és láthattam a színpadon szerepelni...

A régi József Attila Színház kifehéredett váróterme nagyon furcsán hatott.Nem is ismertem rá arra a barátságos és szerethető teátrumba, amely kényelemmel és kellemes érzésekkel "fogadott". Szóval, rideg volt számomra. Már a megérkezésem során volt egy kellemetlen tapasztalatom, a színházszervező ismerősöm elhozta a pereputtyát - ami persze nem tilos, de nem is volt üdítő. Kihagytak a beszélgetésből a macskás nők (mert, hogy a szünetben állandóan a házi kedvenceikről volt szó), mialatt távol volt a jegyszervező, akivel viszont tudtam kommunikálni, ám ő első látásra ráeszmélt, hogy valami bajom lehet. Egész este próbáltam hárítani. Volt más bajom is, most jut eszembe, egy operettes szervező hetek óta nem válaszolt a leveleimre, jegyeket szerettem volna kérni tőle, de semmi reagálás nem jött részéről, pedig egy "nem" igazán nem számíthat nagy erőfeszítésbe, vagy mégis??? Nem igazán értettem, és a későbbi válaszával sem voltam megelégedve, amikor végre előkerült...na, hagyjuk is. Akkor az estről.

Az előcsarnokba belépve, bal oldalon megpillantottam egy szép mestermunkát, egy bronzból készült mellszobrot, József Attiláról mintázva. Beljebb lépdelve két fiatal jegyszedő fogadott bennünket, letettük a kabátokat (itt fizetni kell a tárolásért) aztán bementünk a színházterembe. Az újabb két fogadóbiztos, azt mondta, ha tudjuk, hova szól a jegyünk, akkor nem segítenek...Kedvesek, mi? Rossz irányba is indultunk el. Vannak olyan teátrumok, ahol a nézőtérre oldalsó ajtókon keresztül lehet eljutni, viszont vannak olyanok, ahol a leghátsó sor mögött nyílik az ajtó. Ez utóbbi forma érvényesült itt. Két nőt viszont rögtön elkaptak, akik kabátban próbáltak a helyükre "somfordálni". Miután mi a 4. sorban foglaltunk helyett, fantasztikus rálátással a színpadra, megérkeztek az előbb felszólított nők, és kiderült a jegyszervező rossz helyen ül, az ő jegye a másik alvégbe szól... Megint fokozott a pozitív életszemléletem, mivel titkon biztos voltam benne, hogy a két macskás nőnek ő fog hiányozni nem én. De nem szóltam semmit, mert kifizettem hetekkel korábban a jegyet, és tetszett (ahogy ültemben megállapítottam, sok történés ezen a fronton zajlott), így nem ajánlottam fel, hogy arrébb ülök és én leszek a másik oldalon...egy frászt! 

Ömlött a kövérebb nőből a sok idétlenség... Macskákról, vízilabdáról, színházról, később az idős hölgyek megjegyzéséről (akik kifogásolni merték őt, hogy miért kell neki kiabálnia, füttyögetni a tapsrend alatt - én nem csak ezt kifogásoltam volna vele kapcsolatban...)

Majd elkezdődött az előadás. Szokatlanul hétköznapi és modernek találtam. Az elején nem tetszett, és csak a vége felé kedveltette meg magát. Mondhatni egy keret történet. A darab története szerint Servantes és Sancho a vádlottak padjára kerülnek, előbb egy meglehetősen léha társaság tagjait kell meggyőznie munkásságáról. 

Történet
Cervantes és szolgája bìróság elé kerül, ahol bizonyitania kell írói munkásságának lètjogosultságát. Így Cervantes átlényegül a regénye főszereplőjével, hogy megküzdjön a szélmalmokkal és a birákkal...

Szereplők méltatása! 

Zöld Csaba - Servantes / Don Quijote
Remek mimika, kifogástalan játék, szép hang. Egy problémám volt csupán - amióta sikerül közeli helyekre jegyet kapnom, azóta felfedeztem, - hogy egyes színészek nagyon sokat nyáladzanak, szóval beszéd vagy ének közben kifolyik a nyáluk, köpnek... kicsit undorító...de ez olyasmi, amivel a színházba menetelőknek és maguknak a színészeknek is számolniuk kell... hiszen folyhat kollégákra, de még a nézőkre is... Zöld Csabánál a nyálelválasztás problémája gyakran láthatóvá vált, de persze ez egy kis hiba, amit kellő odafigyeléssel kontrollálható. A "köpködés" viszont nem vont le semmi értéket a munkája tökéletes kivitelezésében. Mindazonáltal meg voltam vele elégedve, talán nem is adott ki fars hangot, mint legutóbb, amikor a Nyomorultakban játszott. A szerep nagyon jól állt neki. A színpadon Cervantesből átlényegült Don Quijote-vá, és nagyszerű volt, drámai, lehengerlő alakítást nyújtott. Ez a szerep is telitalálat volt számára! Don-t az elejètől jól ábrázolta...aztán a törtènetet befejezettnek tekintette, de a döntőbírák másképp vélekedtek...és a történet folytatodott...


Kálloy Molnár Péter - Sancho
Kezdetben nem tudtam elképzelni őt ebben a szerepkörben, azt hittem nem illik hozzá, de szerencsére nagyot kellett tévednem! Briliáns volt ő is, a karakterbe kellő humort hozott, és a komolyságot tökéletesen elvegyítette, az ura mellett - szinte a végsőkig - kitartó szolga ábrázolása. Rowan Atkinson viszont itt-ott felrémlett a hangja nyomán előttem. Tetszett a szerepformálása.

Foki Veronika - Aldonza/Dulcinea
Számomra sokkal erősebb és több színi tudást megmutató karaktert ábrázolt Foki Veronika, mint a Nyomorultakbeli szerepe, árva Cosette-ként. Színesebb, érettebb Dulcinea lénye, aki a kitaszítottak világából csöppen Don Quijote életébe, viszont a férfinek a legszebb nőt jelenti, és olyan ábrándot képzel belé, amit más nem lát. Aldonza utcalány, de a lovag mellett fensőbbséges úrhölggyé válik. A darab során a "Kismadár", szám az, amit a szeretője énekel a nőről. Sajnos a lovagi erényeket követi Aldonza, mert hinni akart a Don által képviselt értékekben, ezért a verekedésben megsérülteken segíteni próbált, de azok csúnyán helyben hagyják... bántalmazzák, rángatják... a szerep igen megviselheti az alakítóját, nehéz. Aldonza figurája lényegèben negatívnek tekinthetnénk megsem az ő áldozat és megtért nő. Az erőszakot követően képtelen hinni Don Quijote-nak és a valóságról próbálja meggyőzni. Mindhiába. Végül amikor az idős és önkívületi állapotából magához tért férfi halálos ágyánál Aldonza megjelenik és emlékezteti, hogy ki ő. Don nem hisz neki, de Aldonza felelevenít egy dalt... Egy dalt egy lányról, akit egykor többnek látott.... Don Quijote újraéled, a családja is elfogadja döntését, ám idős kora miatt nem sokáig bírja lelkesedéssel... Cervantes hőse meghal, de szelleme tovább él... Aldonza mondata a legszebb, amikor arra az állitásra, hogy ő Aldonza azt válaszolta "Nem. Az én nevem Dulcinea".


Gazdag Tibort eddig csak a Csillag Klinika főorvosaként láthattam a tv-ben, ezúttal viszont ítészként más karaktert kellett megjelenítenie. Nem volt rossz, de kiemelkedően jó sem.


Kedvenc jelenet
Leginkább az a jelenet fogott meg, amikor Don Quijote-et szembesítették önmagával (tükrökkel - az orvos, aki a Don unokahuga völegénye volt, igy akarta visszahozni az öreget a "transz" állapotából). Megjelent az ádáz ellenség, a "Szélmalom" emberi lovag formában és segédei, akik tükröket helyeztek Don elé.

Jelmez
Egyszerűen kooperáltak. Úgy volt megrendezve az előadás, mintha a bíróságon eljátszanának egy esetet (felelevenítenék a "bűntényt") vagy inkább, mintha egy kezdő szini-társulat, akik kevés kellékkel rendelkeznek, de a kiváló képességeiknek hála, eltudnak játszani egy darabot... Nos, állandó jelleggel bennem ez az érzés kavargott. Kezdő társulat, egyszerű díszlettel (ami akár a saját életterük is lehetne), és roppant puritán jelmezekkel meséli el a történést. Don Quijote jelmezét, maga Zöld Csaba, vagyis Servantes öltötte magára, kisminkelte magát a színpadon, fémmellényét felöltötte, majd sisakját és lovagi rudját magához vette. A szereplők csak itt-ott lettek megváltoztatni, szimpla kiegészítőkkel. Szerény és visszafogott előadásnak találom.




Díszlet
Mintha egy gyárban lettünk volna, két szintes megoldással, a földszint és a galéria részleggel. Minden más kiegészítést a takarásban várakozó díszletelemekkel tudtak kompenzálni. A szélmalom látszatát is elég primitív módion jelenítették meg, ugyan megkaptuk a szélkereket (két deszka, két színész felmászott a galériára, és onnan mozgatták az eszközöket, szemléltetve a malmot, ami ellen Don Quijote-nak meg kellett harcolnia), de többet vártam volna. A darab egyik kulcsjelenetének tartottam volna a malmot, de erre nem adtak, és nem úgy jelenítették meg, pedig még a plakátban is ez a jelkép szerepel. Mindenki számára ez ugrik be a bús képű lovagról. Nekem ez a megjelenítési mód nem tetszett, inkább csalatkoztam.



Mindentől függetlenül, merem ajánlani ezt az előadást, végül is megad egy romantikus, mediterrán típusú emberek hangulatát, vérpezsdítő gitárszólamokkal kiegészülve.


Az előadás adatlapja (képeket itt is találhattok): 
http://jozsefattilaszinhaz.hu/eloadasok/la-mancha-lovagja