A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Sarkissova Karina. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Sarkissova Karina. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. március 20., kedd

A bahcsiszeráji szökőkút

A szökőkútból sosem apad ki a víz, hiszen a kán siratja kedveseit általa...


Időpont: 2018. márc. 16. 19.00-22.00
Helyszín: Erkel Színház
Előadás: Rosztyiszlav Zaharov / Borisz Aszafjev: A bahcsiszeráji szökőkút
Koreográfus: Rosztyiszlav Zaharov
Műfaj és nyelvezet: Táncköltemény három felvonásban
Link (cselekménnyel együtt): http://www.opera.hu/musor/megtekint/a-bahcsiszeraji-szokokut-2017/eloadas-201803161900/


A bahcsiszeráji szökőkút című darab nagyon különleges. Részben az idei évadban a változtatások okán háromszor is megnézhettem volna, csakhogy pont a középső vagyis második alkalomra sikerült egy jó kis náthát összeszednem, így nem tudtam részt venni rajta, ellenben szóljon ez a bejegyzés a premierről és majd a harmadik (most második) előadásról.

Amikor a bérletet váltottam, számítottam rá, hogy esetleg a számomra nem kedvező szereposztással fogom elcsípni. Miután kiderült minden név, világossá vált számomra, hogy hiába vettem két különböző alkalomra jegyet, mindkettő esetben az Opera úgy intézte, hogy ne a kedvencekkel lássam... sajnos. Ámbár, a Rosszul őrzött lányt nem tudták bemutatni a színházban, az előadásokat átírták, így kaptak egy plusz Bahcsit és egy plusz Sylviát. És ez utóbbi Bahcsi volt a premier előadás, amin már azok léptek fel, akikkel megszerettem volna nézni.

Első alkalom: A páholyom a jobb oldali 3-as volt, közel a színpadhoz, jó látási körülményekkel, ugyanakkor a harmadik széket bitoroltam, előttem egy anya-lánya páros foglalt helyet. Ők a második felvonás végén, úgy döntöttek távoznak, ezért felajánlották a székeiket. nagy örömömre, hiszen jobb, tökéletesebb rálátásom nyílt a szereplőkre. Második alkalomból már karzat bal oldalán ültem, középen, közösségi érzésem volt, jókedvű, idős hölgyek vettek körül.



A darab története szerint Girej kán a bahcsiszeráji szökőkútnál sír, elvesztette mindkét nőt az életéből, egyet, akibe halálosan szerelmes lett és egy másikat, aki első felesége volt, mégis megölette, mivel az előző életére tört... Mária, az ártatlan karakter, frigyre lépésre készül szerelmével, Waclaw-val. A lány apjának udvarában ezt a menyegzőt ünneplik, amikor váratlanul megérkeznek a tatárok, felégetik a kastélyt, megölik a férfiakat, a nőket elhurcolják (rabszolgának akár...). Mária kendővel takarja be magát, elrejtse arcát a férfiak elől. Waclaw védeni próbálja a megérkező Girej kán elől, de amaz leszúrja a szerelmes fiút, és a lány elé lép, lekapja róla a kendőt és olthatatlan vágyra ébred iránta... A kán palotájában pezsgő élet folyik, megszemlélhetjük a kán rengeteg feleségének vidám táncát, szolgák hajbókolását, ugyanakkor feltűnik egy impozáns és gyönyörű jelenség, a kán első felesége, Zaréma, aki tükörben csodálja szépségét, szolgák hada követi, fogják neki a tükröt és a palástját... bevonulása figyelemfelkeltő. Pár perccel később megérkezik maga a kán és a katonái a szerzett zsákmányokkal, köztük Máriával.  Zaréma, mivel látja a rajongást, és a kánt még az odaadó üdvözlése sem hatja meg, elkeseredve próbálja felhívni a férfi figyelmét magára, de minden egyes kísérlete kudarcba fullad. Nem kell a kánnak senki más, csak a hajadon, akit szerelmétől elszakított. A harmadik felvonás elején megtörténik a baj, Zaréma hátba szúrja riválisát, előtte ide-odarángatja, mert nem tudja felfogni, miért ez az üde teremtés kell a kánnak, és őt miért nem méltatja már? (Mária egyedül léte alkalmával a múltba réved, a kán pedig megpróbálja ágyba csalogatni...de ez nem siekrül neki). Zaréma gyilkos tettét a kán nem viseli, de leszúrni képtelen... Úgy tűnik ezzel a záróképpel befejeződik az előadás, de igazából van folytatás, a karmester jelzi ezt a közönség felé, hiszen a java még csak most következik! Amikor ismét szétrebben a függöny, a palota nagytermében vagyunk, ahol ítélet születik Zaréma felett, le kell ugrania az épület ablakából. Látványos táncot itt találunk, lenyűgöző dinamika, mozgáskultúra jellemzi a férfi tánckar mutatványait. Leesett az állunk, és ekkor arra gondoltam, hogy a páholytársaim, mennyire bánhatják majd, hogy erről lemaradtak! Sodródó, lendületes, egyik pillanatra sem hagyták abba a mozgást, egész lényük átalakult. Káprázatos volt, ha néha kicsit leült volna a történet, itt rengeteg "fáradalmunk" megtér. Egyszerűen lenyűgöző! A kán ismét a kúthoz tér, mint az első felvonás legelején (készüljünk, hogy a nyitány itt is hosszú - nem értem, miért nem lehet belevinni valami színpadi képet ezekbe az unalmas 5-6 perces nyitányokba...), megidéződnek a nők, először Mária alakja, majd Zaréma. Egyikhez vonzódik, a másikat eltaszítja magától. A boldogtalan sorsa megpecsételődött...


Szereplőkről
1. gárdám - 2. gárdám


 

Melnik Tatiana nemrég tért vissza a színpadra, mindig csodáltam, hogy mennyire szép alakú nő, vékony, mutatós lábakkal. Forgásai szépek, tiszta karaktert hozott, van egy jellegzetes széles mosolyú szájtartása, amit itt is használt. Ugyanakkor az első felvonásban nem sikerült neki a pozícióját megtartani, zenére megérkezni és elmozdulás nélkül megállni. Nem feltűnő probléma, de egy gyakorlott balerinának ezt már sikeresebben kell koordinálnia. Igazából nincs sok mutatnivalója a karakterének, nincs 32 forgása, csak egy színpadot körbe táncoló, hosszabb ugrásokból, pörgésekből álló kombináció. Ledöfését követően sem volt túl életszerű a mozgás, de kellett a drámai hatás, amikor hátba döfik, csússzon le az oszlopról nagyon lassan...

Zarémát alakító Tanykpayava Aliya-val, mivel kedvenc, valószínűleg kivételeznék vele, mégsem teszem, mert aki tud, az tud. Aki csodálatos, az csodálatos, és ő maga volt a tökély! Talán a karakter, az igazi, kedves jelleméhez nem áll annyira közel, de ahogy előadta a szerencsétlen asszonyt, akit leváltottak egy fiatalabbra, nos, az kiemelkedő volt! Színészi képességei csodálatra méltóak és elhiszem róla, hogy a karakter odaadással volt férje iránt, hiába taszajtotta amaz el magától, ő akkor is szereti, és mindig is szeretni fogja. Ezért nem is tudok rá haragudni, hogy Máriát hátba szúrja. Sajnos, a féltékenységünkben sokszor elragadtatjuk magunkat, és bűnbe esünk, mivel az érzelmeink kontrollálnak bennünket és nem tudunk racionálisan gondolkodni. Ez a helyzet áll fent itt is. Aliya tánctudásáról, szintén szuperlatívuszok elmondására késztet engem, nem volt kilengése, minden ugrása bravúros érkezéssel zárult. Gyönyörűen táncol, és ezért örömömet lelem benne, ha őt láthatom az Opera vagy az Erkel színpadán. Egyszer, személyesen megdicsértem, mert a Hattyúk tavában nyújtott alakításáért oda és vissza voltam! Zaréma, vagyis Aliya brillírozott. Sajnáltam, hogy a darab végén mégis megölték...

Leblanc Gergely (Waclaw) az első felvonásban volt aktív, amíg le nem szúrták. Jelentősége a nagy ugrásokban volt, hárfázott is (ami szimbolika, összeköti a két szereplőt Máriát Waclaw-val, szerelmük szimbóluma a hárfa).

Girej kán (Apáti Bence) sem táncol olyan sokat, hogy az említésre szorulna, egyszerűen ő a főszereplő, mégis nem sok minden táncmozdulat bontakozik ki általa. Vendégművészként tért vissza az Erkelbe.



Második szereposztásról
Március 22-én láttam velük is, és megint egy nagy élménnyel távoztam. Szükséges volt a majdnem egy hét kihagyás, hiszen így jobban tudtam azonosulni a darabbal, jobban lejött az újdonság hatása. Felméry Lili tudja a korlátait, míg Melnik Tatiána saját magát próbálta überelni, az első felvonásban Mária az apja kérését helyben hagyva, szólót táncol a menyegzőn, a dallam befejeztével a balerinákra jellemző pihenő pózba helyezkedett Lili, mígy Tatiana spiccen próbálta a dalt befejezni, de kiesett a mozdulatból. Lili karaktere tiszta és üde, ezért nagyon tetszett a szerepformálása, csodálatosan harmonizáltam Balázsi Gergő Árminnal, kivel a való életben egy párt alkotnak. szépek voltak. Girej kán (Kekalo Iuri), most még inkább semmitmondóbb volt, mint Apáti Bence felfogásában láttam. Nem volt letaglózva a lefátyolozott Lilitől, köpenyt sem tudott úgy rángatni...nem tudom, a kánnak, amúgy sincs nagy színpadi táncos jelenetei... Sarkissova Karina, fantasztikusan táncolt, jól adta elő a szenvedő és kétségbeesett asszonyt, aki a többi feleség és a rabszolgák gyűrűjében sírva veszi tudomásul, hogy a kán már nem szereti. Ragaszkodása mégsem volt annyira megfogó, mint Aliyánál. Ez utóbbi művésznőt sajnáltam, Karinának az arca az, ami nem teszi megkedvelhetővé számomra a karaktert, az biztos, hogy fantasztikusan táncol, de nem adja vissza azt az érzelmi minőséget, mint kolleginája. Ellenben, a letaszajtás előtti pillanatai megragadóak voltak. A tatárok tánca ezúttal hibádzott, de nem volt rossz, sőt ugyanolyan pezsdítő volt, viszont az első, premier előadáson volt számomra a csúcsteljesítmény .

Zene
Andalító dallamok, sokszor halljuk a hárfát (Mária esetében, aki siratja egykori, boldog életét és a szerelmét) működni, mégis a tapsrendnél a csellós és az első hegedűs érkezett a karmester után a színpadra, nyilván, hiszen a hárfás nem tudta volna felvinni a böhöm nagy hangszerét...

Koreográfia
Figyeltem a részletekre, a "tömegjelenetek" (az esküvőre meghívottak kara, a kán feleségeinek gyümölcsös előadása, a férfikar jelenetei) szépen voltak ábrázolva, a közös nagy tánckari táncok. Az izgalmak akkor hágtak a tetőfokra, amikor felgyújtották a palotát, nemcsak kard párbajok zajlottak, de a zene is erősödött, igen látványos volt. Ugyanakkor számomra a harmadik felvonás férfi tánckar együttes, sodró lendületű, és igen-igen hajmeresztő mutatványaival tette fel az egész műre a koronát. Nagyon tetszett! Érdemes volt megvárni ezt a felvonást. Szólótáncok közül természetesen Zaréma dominált, illetve érdekes volt a kán második feleségének mozdulatai. Mária és Waclaw párosa egykezes felemeléssel bűvölte el a közönséget még az első felvonás örömtelibb pillanataiban. Mindenképpen mozgalmas, látványos volt, és megfigyeléseim alapján, nagyon sok esetben spiccen álltak, sűrűbben, mint korábban. Mozgalmasak a tömegjelenetek: a palota vendégseregének örömtánca, a különleges kardos táncok - férfi és női részről, a palota felégetése és a tatárok támadása az 1. felvonásban, a rabszolgák és a kán feleségeinek "spicces" lépéseik, a második feleség "békélj meg a helyzettel, le lettél cserélve" tánca, 3. felvonásban egyértelműen a tatárok tánca teszi fel a koronát a darabra.

Bizonyos vonásokat felfedeztem korábban látott darabok ismert mozdulatsoraiból, - mivel az előadás a következő évadban is látható, - felsorolom az adott jeleneteket és mit kell figyelni:

1. felvonás: Mária és Waclaw duettjei, pas de deux. Egymás mögé állnak, és egyenes karral kilengenek jobbra és balra - utalás a Szilfid jelenetére, ahol a sál miatt történik hasonló mozgás. Emelés egy kézzel - ez a Don Quijote óta jött be, a két szerelmesnek volt nagy pillanata. Szerelmes összebújás és a színpad előterébe lépkedés, lassan - Diótörő, amikor elbúcsúztatják a hópelyheket.

2. felvonás: A rabszolgalányok első megjelenése a színen, Hattyúk tavára emlékeztető belépő és egyszerre mozgás, második előadásomnál igen, látványos volt.

3. felvonás: Gisella-ban egy lábon forog a táncos, itt Zaréma és a második feleség teszi.
Ökölbe szorított kéz - nem ismert, csak a jellegzetessége miatt érdekes - az ökölbe szoírtott kézzel körbe forgás régi változatban feje mellett forgott, most lejjebb, tesük előtt tartva kezüket forognak a Zarémák.



A leglátványosabb tánc, a tatárok, Bolshoi balett által:
https://www.youtube.com/watch?v=s1HXc19D66g 


Díszlet: Korhű és szépen kidolgozott, aprólékos kimunkálás a falakon. Máriáék palotája, a Kán palotája. Az évekkel korábban bemutatott előadás díszleteit újították fel.

Jelmez: Csillogó-villogó. Lenge öltözékek, kornak és a kultúrának megfelelő öltözékek.
Szimbolika itt is felfedezhető, fehérrel ábrázolják Máriát, ártatlanság jelképe, Zarémát pirosban, a vér, a gyilkosság motívuma.

Elégedetlenség:
Ilyen érzésem is volt. A darab felvonásai kb. 40-45 percesek, köztük rettenetesen hosszú szünetekkel. Az első felvonás után 35 perces volt a szünet, ami általában 20-25 szokott lenni. Félő, hogy a díszletek mozgatása, a berendezkedés, esetleg a táncosok feltöltődése szempontjából volt szükség erre a hosszú pihenőkre. A többi kimenő 20 percig tartott.

Korábbi feldolgozás, az Operaház színpadán már a darab szerepelt, réges régen. Akkoriban Máriát Orosz Adél, Zarémát Lakatos Gabriella és Girej kánt Fülöp Viktor táncolta. Íme:
https://www.youtube.com/watch?v=M_2D3JMNC3I

Úgy gondolom bravúros előadás, csütörtöki alkalomról is lesz beszámoló ebben a bejegyzésben! A balett-et érdemes megnézni, még van két alkalom: március 22 és március 23. 


Az Opera jövőre is tervezi színre vinni, így ha most nem sikerült részt venni rajta, még jövőre megpróbálhatjuk újfent.

2017. december 7., csütörtök

Havazott az Erkelben! Diótörőn jártam! :)

Micsoda meglepetések! Induljon az ünnepi szezon az Operaház jóvoltából!



Időpont: 2017. december 6. (szerda) este 19.00

Helyszín: Erkel Színház (VIII. kerület)

Előadás: A Diótőrő (műfaj: balett)

Zeneszerző: Pjotr Iljics Csajkovszkij
Koreográfus: Solymosi Tamás / Wayne Eagling
Adatlap: http://www.opera.hu/musor/megtekint/a-diotoro-2017/eloadas-201712061900/
Bemutató: 2015. november 28.




Sok örömteli tényről tudok beszámolni:
- Az idei Diótőrő annak ellenére, hogy nem a kedvenceimmel láttam, mégis nagyon-nagyon tetszett, megadta azt az érzést, ami a karácsonyi ráhangolodáshoz kell, hiszen tudjuk jól, hogy az orosz zeneszerző művével lesz teljes az adventi, illetve a karácsony időszaka. A mese varázslatos, szép a történet, formabontók a táncok és a zene egy álom!
- A kedvenc párosom nem titkolt, Tanykpayeva Aliya és Leblanc Gergely, akikkel ezúttal nem a színpadon, hanem az Erkel Színház előtt elhelyezett pavilonban találkoztam, ahol forralt bort és forró csokit árultak a közönségnek, illetve azok számára, akik a környéken sétáltak. A bevétel egy részét jótékony célra, az ökomenikus szolgálat részére ajánlják.
- Amíg Aliyáék kínálgatták a portékájukat, addig a színház előtti kis téren közös fotók készítésére nyílt lehetőség a Mikulás és a rénszarvasok gyűrűjében - igazán mulatságos volt, ahogy ott
- A Diótőrő legfiatalabb Máriáját és Hercegét nézhettem meg (Kim Minjung és Balázsi Gergő Ármin)
- Megkaptam az egykori legendás előadás díszleteit, amik monumentálisak, óriásiak és látványosak, ugyanakkor a mozgatásuk és a színpadra való rendezésük sok időt vesz igénybe, ezért fordulhatott elő, hogy rövidek voltak a felvonások
- Aranydió ajándék - bár a Diótörő figura se jött volna rosszul, de a kis ajándékot nagy becsben tartom :)


Kettő az egyben
2015 óta sokan sírják vissza a régi koreográfiával, régi díszletével és jelmezekkel dolgozó előadást... Az új ugyanis jelentős változtatásokat érvénybe léptetett és a felnőtté válásról szól inkább, mint egy kisgyermek mesébe illő álmáról. A koreográfia látványosabb volt, érdekesebb, és minden bizonnyal ritmusra kidolgozottabb, ami a jelen változatban különösképpen a Virágok keringőjéről nem mondható el, ritmikátlan, jobbra-balra dölöngélnek. A darabnak ez a "mélypontja", holott nekem a dallam szempontjából ez áll a szívemhez legközelebb, ugyanakkor a balett előadást megelőzően tapasztalataimat a Barbie és a Diótőrő meséből szereztem, és itt a Virágok voltak mondhatni kidolgozottabbak és kedvelhetőbbek a hópelyhekkel ellentétben. Az "élőszereplős" színpadi műben viszont pont a Hópelyhek tánca volt legjobban hatással rám, érzelmi szinten megmozgatott, és beleéltem magam. Most is így történt. Úgy gondolom itt bármilyen módosított koreográfiát hozhatnak, ha mindig mesébeillővé varázsolják a pillanatot a táncosok.
Szóval, a kettő az egyben cím arra vonatkozik, hogy a régi előadás (ami az 1950-es évektől volt látható az Operaház színpadán) díszleteit felújították és színpadra rendezték. Tehát, a  díszlet a régi előadásnak volt a díszlete, ami 2014-ig volt látható az Operában, ennek fényében más volt egyes jelenetek kidolgozása (pl. a csónakázos rész, ezt követően a barlangban elhessegetni a denevéreket, majd így megérkezni a palotába) és mivel nagyobbak is ezek az elemek, ezért a mozgatásuk meg az átrendezés is nehézkesebb és időigényes feladat volt... Igy történt, hogy rövidebbek voltak a felvonások, a lezárás is másképpen volt megoldva, mint korábban. A jelmezek viszont a 2015-ös modellhez tartoznak, a koreográfiával egyetemben. Oláh Gusztáv díszlettervező munkáit csodálhattuk meg az este folyamán, ez az eredeti. Érdekességeket díszletről, jelmezről, koreográfiáról itt olvashattok: http://tanc.reblog.hu/titkok-a-kulisszak-mogul




A különbségek (a régi - a 2015-ös új - és a kevert 2017-es)
- A nyitányok és egyéb dallamok nyitányként való használata - ekkor a színpadon nem látunk semmit, csak az összehúzott függönyt
- A családi házikó egyszer jelenik meg - a 2015-ös verzióval ellentétben a régi díszlet egydimenziós volt, vagyis annak hatott. Mindösszesen egyszer szerepelt a ház kívülről, míg a 2015-ben kétszer, hiszen folyamatosan érkeznek a vendégek a házhoz és Drossmeyer nagybácsi az unokaöccsével (későbbi diótörő), illetve nekik fognak a darab végén integetni a gyerekek, amint távoznak másnap a háztól. A 2017-esben tehát egyszer, és kivülről, majd belülre is betérünk.
- Fontos megjegyezni, hogy a 2015-ösben egy kápolnában van a család, lelkiekben felkészülnek az ünnepségre, a 2017-esben viszont nincs kápolna, a pap csak megjelenik (aszobába vezető oldalajtón) és pár perc múlva távozik is
- Mindkettőben korcsolyáztak
- 2015: Marika egy óriási fehér kanapéban alszik el, és felnőtt Máriaként ébred fel, 2017-ben: Marika a saját ágyikójában alszik el, majd másik oldalon jelenik meg a diótörő vára mellett érkezik a színpadra
- 2015-ös változatban nem emlékszem, de a mostaniban egyértelműen remekbeszabott csata jelenetet állítottak össze
- A Karácsonyfa megjelenésének a jelentősége - a 2015-ös nagyhibája, hogy a harmadik felvonás végén a nagyon régi darabban mindig megjelent a feldíszített fa, egyúttal megadva a hangulatot a szeretet ünnepéhez. A 2017-esbe visszacsempészték a fát, mivel a díszleta régi előadásé, íyg tényleg teljesebb volt a kép.
- Folytonos kommunikáció - a diótörő és Mária egy szofán foglalnak helyet, onnan figyelik a karaktertáncosok munkáját, akik fellépésület követően nem csak nekünk, de feléjük is meghajolnak - hiszen a Herceg kastélyában vagyunk (ráadásul azt is láttam, hogy a keleti táncnál, a herceg a mellkasáráa mutat, mintegy magyarázva Máriának, hogy mit fog tenni az indiai figura - rálép a férfiak mellkasára)
- Lezárás: Máriát elragadja a forgatag - ez hatásos, és dinamikus lezárása az álomnak, háttérben felhúzott karácsonyfával tökéletes. Majd az ébredést követően Marikát öccse ugrasztja ki az ágyból, az ablakhoz mennek, látják, hogy már felkelt a nap. Végül a fiú, békülése jeléül átnyújtja a diótörő bábut (amit a lány ajándékba kapott Drossmeyer bácsitól, és ennek egyik karját elszakította a testvér, mivel irigykedett rá, hogy milyen érdekes ajándékot kapott) és együtt a színpad előterébe sétálnak.
- Kedvenc jelenet: az egerek és a huszárok csatája
Szereplők - a csapat (szóló- és össztáncok)
Kim Minjung - Balázsi Gergő Ármin: A két főszereplőről nem mondtam, hogy rosszak voltak, csak nagyon fiatalkák, talán a legfiatalabbak, akik alakítják a gárdában a szerepet. A fejlődés inkább a mozgásuk tökéletesítésében látnám, lendületesebbre (pl. Mária pörgései nem voltak olyan gyorsak, inkább a részletek tökéletes bemutatására törekedett), látványosabb beállás (megérkezés a forgásból). Azért magasabbak az elvárásaim, mert a kedvenc párosommal láttam először és magasra teszem a lécet. :) Szóval, fiatalok, még fejlődhetnek, természetesen jók voltak, ahogy voltak, írtó cukik és bájosak, sokat mosolyogtak. SZÍVMELENGETŐ. :)


Szólók - karaktertáncosok
Amíg nem érkezünk a Herceg palotájába, addig nem igazán találkozunk karaktertáncosokkal, elleben itt már nagy a fennforgás. A palotabeli mulatság elkezdődik: a spanyol, az arab, a kínai, utánuk az orosz ötös, majd a három porcelánbabával zárul. Utánuk következnek a Virágok, végül látványos emelésekben gazdag páros zárja az forgatagot, Mária és a Diótőrő herceg személyében.

A jelen szereplői közül egyik sem volt igazán kiemelkedő, első alkalommal minden pompásabb volt, erőteljesebb szereplés és jelenlét, kreatív mozdulatok jellemezték a táncosok munkáját. A spanyol táncot sosem kedveltem, semmilyen és azt inkább a Hattyúk tavában szeretem nézni, eréjesebb. Az arab tánctól többet reméltem, mert Sarkissova Karina alakította a női figurát, de semmivel sem volt érdekesebb, mint társnője, kissé unalmas volt, hiszen mindvégig a férfiak táncoltak helyette, ő csak a bálvány volt, akit valamiért különlegesnek találnak és istennőként tisztelik, hordozzák, mellükre rakják a lábát, és vigyáznak rá, hogy a függöleges állásból eldölve óvatosan és puhára essen... Kár érte, a zenéje viszont ennek sokkal kiemelkedőbb, és itt visszasírom a régi 1950-es évekbeli koreot, ahol öt arab lány volt, közülük egy alakította a központi szerepet és egy zöld fátyollal táncolt. Látványosabb volt, és nem szexuális töltetű, mint a mostani, ezzel nem tudok azonosulni. A kínai hármas összhangban rendben dolgozott, a lányt Radina Dace alakította és majdnem levágta a 32 forgást, remekül forgott. Ők maradtak leginkább a szerepükben, vagyis rajtuk látszott a legjobban, bár a többiek is hozták a karaktereket, de bennük ilyen örömöt, vidámságot láttam. Az orosz "banda" a főkedvencem a karaktertáncok közül, dinamikus, látványos, egyúttal humoros töltetű és csöppnyi ízelítőt ad az orosz kultúrából, ezúttal - a korábban Anna Karenina halál szimbolikájaként táncoló - japán művész, Morimoto Ryosuke forgott körbe, ugrott a levegőbe. Nem mondanám, hogy "Szergejként" kiemelkedő volt, végül a porcelán babák is megérkeztek (kedveskedő kéztartással, háromszögbe hajlítva, egyik oldalra helyezve majd a másikra), akik közül kettő ázsiai származású volt, közülök a teltebb arcú táncolt a legjobban, a harmadik magyar volt (Földi Lea) és azt láttam, hogy kissé bizonytalan a mozdulataiban, mintha a kolléganőit nézte volna folyton (de lehet, hogy a nézőpont ahonnan én láttam, ezt mutatta felém), és nem tudott együtt mozogni velük, késve vagy sietve érte őket utól. Amúgy sem szeretem ezt a hármast...(a régi változatban három gyermek adta elő a dalt, pásztor és pásztorlánykáknak öltözve).

A tánckar tagjai itt-ott nem voltak igazán sem egymással, sem a dallamokkal összhangban, a mostani szereplésükről elmondható, hogy a tánckar tűnt már ennél összeszedettebbnek is... Ez leginkább felfedezhető a ritmusra egyáltalán nem táncolt Virágok keringőjére, ahol a zene a begyakorolt mozdulatokkal nem működött együtt, ráadásul szólófiúnak két igen eltérő nagyságú férfit választottak, akik ha egymás mellé kerültek, különös látványt nyújtottak. Szokásom, szimmetriában gondolkodni, ez itt igen-igen eltért a jótól.


A jelmezek hibájából fakadóan a Hópihék keringőjében szereplő táncosokat hattyúknak nézik, ezt sajnos már olvastam az instagrammon is... De! Hogy a legfelemelőbb pillanatról méltó módon beszéljek, vagyis a Hópihékről - az egész jelenetet havazásban játszották, a zsinórpadlásról papírreszelékek hullottak alá olyan hatást elérve a színpadon, mintha valóban havazna. A kép nagyon realisztikus volt, és igazán kidolgozott (láttam amúgy, hogy megpróbálták felvenni a jelenetet mobillal a földszinten az egyik néző - de a szemfüles nézőtéri ügyelő és egyben jegyszedő meggátolta terve megvalósításában), a dal végén pedig a színpad hátuljában berendezett "úton" tértek haza a pihék...Mindig meg kell könnyeznem ezt a jelenetet, annyira magával ragadó, bámulatosan szép, sodrodó, élethű...Lám, most írás közben is előjönnek a tegnap esti érzelmek... Álomba illő, amit nem képzelgünk, hanem a sjaát szemünkkel látunk és megcsodálhatunk a színpadon.


A karácsonyi feeling teljesen hatalmába kerített, Mikulás napjára tökéletes volt az előadás, és igazán nagy élmény jelentett.

Nagy szeretettel ajánlom mindenki figyelmébe, 0-99 éves korig!

képek forrása: a fentebb megnevezett blogból, illetve sajátjaim nemsokára következnek
Korábbi írásaim a Diótörővel kapcsolatban:

Hova látogassatok el? Idén Advent és Karácsony ideje alatt az Opaeraház és az Erkel előtt is várnak bennünket a társulat munkatársai. Az Erkel előtti pavilonban találkozhattok kedvenc táncosokkal vagy operaénekesekkel, mindkét helyütt a statiszták róják a tereket, hogy közös képet készíthessenk az arra járók /színházbajárók.

Bővebben - érdekességek:
Összehasonlítást is hozok az eredeti produkció és a mostani előadással kapcsolatban.
Ez még egy hosszas elemzés lesz... :)

2016. december 13., kedd

Don Quijote aki a szélmalmokkal harcoló hős balett előadásban tér vissza közénk

Ez a darab megtöltött energiákkal, robbant, mint egy bomba! Üde, és pezsdítő. Örülök, hogy részese lehettem!


Időpont: 2016 December 12. (eredetileg november 25-én tartották) 19.55-22.50 között M5 kulturális csatornán
Helyszín: A Magyar Állami Operaház
Előadás címe: Don Quijote
Alkotók: Marius Petipa (szövegkönyvet írta, koreográfus) / Alekszandr Gorszkij (koreográfus) / Kaszjan Golejzovszkij (koreográfus) / Michael Messerer (koreográfus) / Ludwig Minkus (zeneszerző)
Díszlet és jelmeztervezők: Rózsa István és Rományi Nóra

A szereplőgárda
Kép formában, mert hátha elvész a korábbi elektronikus elérhetőség:


A darabot áthatja a spanyol virtuozitás, mellette cigánytánc és zene is jelen van. Látványos koreografiák - ahogy az Előszó című kisfilmben, amely ismertetője és kedvcsinálója egy előadásnak szó volt róla, hogy egy táncosnak ez a darab egy igazi nagy kiugrás, lehetőség, hiszen rengeteg különleges forgás, mozdulatsorok vannak benne, igazi technikai kihívás, de a táncosok megmutathatják mi rejlik bennünk!


Koreográfia
Üde színfolt, bámulatos pördülések, egyes momentumok más balettekre is emlékeztethetnek bennünket. Kitri megemelésénél a közönség tapsolt az 1. Felvonás, második jelenetében.

Íme:

Ezt a különleges emelést kétszer hajtották végre, vártam még egy harmadikat is, de az már nem jött össze. A képen Melnik Tatianat és Leblanc Gergelyt láthatjátok.
Zene
(UPDATE: 2023.MÁJUS 27. balett gálát követően, megszerettem a zenéjét, de tartom a lentebbi véleményem, miszerint itt-ott újévi koncertes feelingje van) Nem igazán ragadta meg a képzeletemet. Szép volt, hangulatos volt, és illett a mediterrán, tüzes hangulathoz. Néhol a dallamok szárnyalása alapján úgy éreztem magam, mintha a bécsi Filharmonikusok újévi koncertjén ültem volna. Furcsa. Egy kiemelt dallam van, amit a korábbi kereséseim során (ami a főkedvenc balerinámat illette) elém került. Külföldön Tanikpayeva Aliya alakította Kitri-t, vele látható a következő felvétel.


A darab szerkezete és története
1. Felépítés:
3 felvonás, két szünettel

2. Történet:
Ugyan a címben Don Quijote neve szerepel, mégis a történet inkább a szerelmespárról szól, mint a címszereplőről. A jelentősége is kevésbé érzékelhető, és mind inkább háttérbe szorul, míg nem találkozik a "rettegett gonosszal", a malommal.

A történetben elsőként Don Quijote-val ismerkedünk meg, akit otthonában érünk tetten, szolgálóival lakik és a kissé ütődött, de szeretnivaló Sancho Panzával. A szolga ellenvetése sem hatja meg a lovagot, ketté vág egy harci sisakot, bizonyítsa elérkezett a tettek ideje, útnak kell indulni. Így hát a két férfi felfedező útra indulnak. Következő képben egy kikötő látványa tárul elénk. Megérkezik Kitri két barátnője, majd maga Kitri is, aki a darab női főszereplője. A fiúval kezdetben Kitri flörtön, hiszen azonnal megtetszik neki, és az érzés kölcsönös, pár másodpercen belül ráhangolódnak egymás táncmozdulatára is. Kitri édesapja a helyi kocsmáros, aki amint meglátja, hogy lánya egy szegény borbélyfiúval kerül bizalmas viszonyba, közéjük áll. Az apuka gazdag férjet akar, és bebizonyítsa mennyire biztos az elhatározásában, egy díszpáviánt mutat be gyermekének, viszont a lány nem kér a férfiból, ő továbbra is a borbély legényért rajong. Espada, helyi torreádor, bepillantást enged a matadorok világába, a vörös textildarab lebeg a szemünk előtt. A színtéren megjelenik egy utcai táncoslány, a vele tűzes táncot lejt. Don Quijote és Sancho Panza igazi lovon és szamár háton jelenik meg. A bús képű lovagnak is megakad a szeme a gyönyörű Kitrinen (talán ő jelképezi Dulcineat..) Kitri és a szegény fiú, Basil elsietnek, és a kocsma alagsorában ismét feltűnnek. A kocsma alagsorában toreádor újabb nőt fűz, Mercedes személyében. Kitri és Basil próbálják az apát átverni, úgyhogy a fiú leszúrja magát. A társaság szétszéled.


A második felvonás kezdőképében elkalandozunk arra a helyre, ami szimbolika szempontjából összeforrt a La Mancha lovagjával, tehát a malomhoz érünk. Az épület előtt vándorcigányok laknak kis sátraikban. Lenyűgöző szóló cigánytáncot láthatunk az egyik baletművésznőtől. Majd a kis "társadalom" kedveskedik a vándoroknak egy színi előadással, ami rosszul sül el, hiszen a története szinte egy és ugyanaz Kitri és Basil szerelmének akadályoztatásával. Don Quijote feldühödik és szétveri a cigányok által összetákolt színpadot, majd a háttérben a malom lapátai mozgásba lendülnek, és a lovag meglátja benne az ősellenségét. Neki támad, de alulmarad. Álomba merül, a színpadra leereszkedik egy bura, ami leginkább egy széttört tükörre vagyis Don Quijote meghasadt elméjére próbálja a közönséget rávezetni. A férfi álomba merül és a driádok földjére vetődik vagyis a Hattyúk tavába kerül. Ámor és a Driádok királynője valamint a "bálványozott" Kitri is megjelenik e földön. A karral közösen, szólóban, majd trióban is táncolnak. Szép össztánc.  Ez egy álomvilág.

A harmadik felvonásban karaktertáncok és a tánckar forgásai, technikai megoldásait figyelheti meg a néző, viszont egy ponton nagyon hasonlít a Hattyúk tava eljegyzési bál jelenetére, hiszen Kitri (visszakerülvén az álomból a valóságba)  megejti a közel 32 forgást (elég hosszan pördül meg a tengelye körül - kérdés, hogy ez valóban annyi-e vagy több) és a férfi figura koreográfiája is hasonlónak mondható. Don Quijote végül megnyugszik és tovább áll, az összesereglett nép, akik Kitri és Basil esküvőjére érkeztek, elbúcsúztatják a két vándort.


Különlegességek
A klasszikus balett-ben nagyon kevés alkalommal láttam, hogy a szereplők jókedvűen mosolyogtak volna. Ez leginkább akkor volt tetten érhető, ha meghajoltak a tapsrendnél. Addig pedig komorság, rend, fegyelem, koncentráció, fikarcnyi mosolyt sem kaphattunk. A darab nem torkollik tragédiába, így minden karakternek több lehetősége van a humor eszkőzéhez nyúlni, hisztizni vagy tréfálkozni. Leginkább Kitri-re illő ez utóbbi kettő érzelmi reakció.

Láthattunk veszélyes ugrásokat is, pl. kikötő jelenet Sancho Panza szemét bekötik, és a nők el-eltáncolnak tőle, majd nagyokat ugrik a zene ritmusára -  végig attól rettegtem, hogy rosszul lép és aztán jól kinéz... Szóval, veszélyesek az ugrások, ha be van kötve a szemed!

Megint apróság: élő állatokat nem igen szoktak színházba bevinni, főleg nem a színpadra. Most is volt rá példa, hogy ez megtörtént, ugyan csak be kellett hozni /vagy a darab végén kivinni, Don Quijote-ét és Sancho Panzát - lényegében más egyéb funkciót nem töltöttek be az állatok.

 

Szereplők
Apáti Bence, mint Don Quijote kellemes látványt nyújtott, és jól is nézett ki a jelmezben, tökéletes volt az idős lovag megformálásában, bár lényegesen nem kellett táncolnia. Kovtun Maksym, Sancho Panza szerepében már többet tett le a színpadra, még bekötött szemmel sem jelentett neki akadályt prödülni, forogni. Kitrin-ként igazi különlegesség volt látni Melnik Tatiánat, hiszen a szerepe rendszerint eltér a lírai karakterektől, amiket általában játszani szokott, persze egy ponton mégis megtapasztalható, milyen lehet ő Odette-ként, amikor a bús képű lovag álmodik. Szokatlan a figura, ugyanakkor nagy virgonc vagyis vadóc volt a színpadon. Tökéletesen illet, a mindig kifogástalanul mozgó Leblanc Gergelyhez. A két táncos felvette egymás ritmusát, így könnyen elsajátították az együtt forgás művészetét. Espada-ként furcsa mód, nem a zöld szárnyakkal felaggatott és a mocsárból megszökött Rothbart alakította, hanem az a művész, aki mindkét karakternek alakítója, vagyis előkerült az iszapból a szörny, vagyis Radziush Mikalai. Matador szerepét szépen kivitelezte, az első felvonásban volt lényeges szerepe, utána eltűnt szem elől, így már a tapsrendnél sem jött meghajolni. Mercedesz-ről (Carulla Leon Jessica) és az Utcai táncoslányról (Sarkissova Karina) érdemes szót ejteni: míg az előbbivel az alagsorban találkozunk, bődületes, ahogyan hátra tud hajolni, a test ívbe feszül, már-már olyan, mintha egy papírlapot félbehajtanánk. Úgy az utóbbinak erőssége a gyetyatánc volt, a matadorok letették őket szabályosan, egyforma távolságra, és a nőnek spiccen, aprólépésekben közöttük szlalomoznia kellett. Rendkívül érdekes és újszerű megoldásnak találom. Földi Lea lenyűgőző cigánytáncot nyújtott át nekünk, kérdés, miért vannak a magyar balett-táncosok elhanyagolva, amikor pedig igazán látható, hogy van bennük tehetség? Puszki Lilla és Kim Minjung alakítása is üde és szép színfoltja volt az előadásnak, ugyanakkor a koreográfia, a jelmezek, a karakterek eszembe juttatták a Hattyúk tavát. Már csak az iszapszörny hiányzott a képből.

Ha esetleg jövőre megint adnák, kíváncsi lennék Aliyára, nekem ő a kedvencem, és Kitri szerepköre merőben eltér a korábban alakított figuráitól (kivéve Odilia a Hattyúk tavából), mivel élettel teli, vidám és kicsit pajkos is.

Díszlet és jelmez
A díszlet látványos, szemet gyönyörködtető és korrekt. Végre volt igazi malom!!! És még a lapátjai is mozogtak! Nagyszerű volt!

A jelmezek szépek és extravagáns módon színesek, alkalmazkodnak a mediterrán légkőrhöz, gazdagon ellátva, élénk motívumokkal.

A darab elérhetőségei, extra tartalmak:

  

Ajánlom?
Igen, mindenféleképpen, hogy megismerhessed a táncosok tehetségét és bámulatos technikai tudását!
------
Opera-mentés:

Balett három felvonásban

A lovagregényeket lelkes gyönyörködéssel olvasó Don Quijote szükségesnek látja, hogy saját dicsőségére és a közjó érdekében beálljon kalandokat kereső kóbor lovagnak. Nem kisebb célt tűz ki maga elé, mint a sérelmek orvoslását, a ferdeségek eligazítását, a jogtalanságok jóvátételét. Az OPERA La Mancha bús képű lovagjának népszerű történetét 2016-ban mutatta be új kiállításban. A Petipa, Golejzovszkij és Gorszkij koreográfiáiból összeállított, legendás 1940-es moszkvai előadást a Magyar Nemzeti Balett számára a világhírű orosz mester, Michael Messerer gondolta újra magyar látványtervezők közreműködésével.
 

Cselekmény

Prológ
A lovagregényeket lelkesen faló Don Quijote nyakába veszi a világot, hogy olyan hőstetteket hajtson végre, melyek dicsőséget hoznak nevének. Fegyverhordozójának a józan életű Sancho Panzát fogadja, akinek nem kenyere az álmodozás.

I. felvonás
Barcelonában ünnepség zajlik. Lorenzo fogadós lánya, Kitri a borbéllyal, Basillal kacérkodik. Bár Basil szereti a lányt, Lorenzo nem tartja méltónak a borbélyt Kitri kezére és elkergeti a férfit. A fogadós abban reménykedik, hogy lányát Gamache, a gazdag nemes veszi majd el, Kitri azonban nyíltan ellenszegül apja akaratának.
A mulatság csúcspontján Don Quijote jelenik meg a téren, oldalán hű fegyverhordozójával, Sancho Panzával. A lovag a fogadóst egy várúrnak véli, és nagy tisztelettel köszönti. Lorenzo hasonló modorban válaszol, és meghívja Don Quijotét a fogadójába. Sancho Panza a téren marad, de amikor néhány fiatal suhanc ugratni kezdi, Don Quijote azonnal szolgája segítségére siet.
Kitrit megpillantva a lovag úgy véli, hogy szíve hölgyét, a gyönyörű Dulcineát látja, aki álmaiban jelent meg neki. Kitri azonban megszökik szerelmével, Basillal. Lorenzo, Gamache és Don Quijote a nyomukba erednek.

II. felvonás
Lorenzo, Gamache és Don Quijote egy ivóban talál Kitrire és Basilra. Lorenzo szeretné azonnal bejelenteni lánya és Gamache eljegyzését, ám Basil – ahogy Kitrivel előzőleg eltervezték – öngyilkosságot színlel. A lány kedvese „holtteste” fölött zokog. Don Quijote nemes érzelmektől szított felháborodásában szívtelennek nevezi Lorenzót, és kardjával fenyegetőzve arra kényszeríti a férfit, hogy áldását adja a lány és a „halott” borbély egybekelésére. Basil talpra szökken: elérte célját, nem kell hát tovább halottnak tettetnie magát.
A szélmalmok tövében cigánytábor és utazó bábszínház tanyázik. Don Quijote és Sancho Panza jelenik meg. A bábszínház direktora meghívja a lovagot az előadásukra. A lovag feszült figyelemmel követi a darabot, és – megfeledkezve arról, hogy csak színházat lát, – kivont karddal ront a színpadra, hogy megvédje az oltalomra szorulókat. Miszlikre aprítja a díszletet, szétkergeti a bábokat, majd a szélmalmot gonosz varázslónak hiszi, akit le kell győznie. A malom egyik lapátjába kapaszkodva a magasba emelkedik, ahonnan a földre zuhan.
A sebesült Don Quijote és hű fegyverhordozója az erdőben kóborolnak. A lovag szerint az erdő tele van szörnyekkel és óriásokkal. Sancho Panza lefekteti urát aludni, és vízért siet. Don Quijote álmában újra látja szíve hölgyét, Dulcineát, akit Ámor és driádok vesznek körül. Sancho Panza a vadászatát félbeszakító hercegi pár társaságában tér vissza. Könyörögve kéri őket, hogy segítsenek Don Quijotén. A hercegi pár meghívja a lovagot, hogy látogassa meg őket kastélyukban.

III. felvonás
A hercegi kastélyban minden készen áll Don Quijote méltó fogadására. Miután Sancho Panza elmesélte Kitri és Basil beteljesült szerelmének történetét, a herceg és a hercegnő nagyvonalúan felajánlja, hogy az ifjú pár lakodalmát a kastélyban üljék. Don Quijotét és Sancho Panzát a kitüntetett vendégeknek járó díszhelyre ültetik. Kezdetét veszi az ünnepi ceremónia. Don Quijote áldását adja Kitri és Basil frigyére, melynek létrejöttében maga is segédkezett. Az ünnepség folytatódik. Mindenki köszönetét fejezi ki a hős lovagnak és hű fegyverhordozójának.
 

2015. június 30., kedd

Karamazov testvérek - Ahol az értelem, az érzelem és a léhaság összetalálkozik...

A tánc magával ragadó szenvedélye....


Időpont: 2015. június 28. este 19.00
Helyszín: Erkel színház
Előadás: A Karamazov testvérek





Újabb szerencsémnek köszönhetően sikerrel jártam, így a nyereményjáték keretein belül szert tettem két, vasárnap esti darabra szóló jegyekre.

Ahol az értelem, az érzelem és a léhaság összetalálkozik...
Dosztojevszkij, orosz író ismert regényéből egy kortárs balett előadást készítettek.
A regényről: http://moly.hu/konyvek/fjodor-mihajlovics-dosztojevszkij-a-karamazov-testverek

Szereposztás
Alekszej - Bakó Máté
Iván - Cserta József
Dimitrij - Lagunov Ievgen
Katyerina - Tanykpayeva Aliya
Grusenyka - Sarkissova Karina
Fjodor, a papa - Komarov Alekszandr


A történetről: Egy részeges, bóhém életet élő apáról és annak három fiáról szól ez a mű. Mindhárom gyermek egy-egy jelzőt jelenít meg: léhaság, érzelem és az értelem. Örökség reményében összesereglenek a fiúk apjuk házánál, ám a férfi vonakodik átadni nekik a jussukat, ehelyett bemutatja züllött életét: iszik, játékokat játszik ledér nőkkel... A gyermekei közül Dimitrij a legidősebb, aki a léhaságot testesíti meg. Igazából nem sok jelenléte van a darabban, akkor lesz felértékelve a szerepe, amikor meggyilkolja a tulajdon apját. Börtönbe kerül, előtte látványosan megkötözik. Dimitrij Szerelme Katyerina, akinek apját megsegítette a fiú, ínséges időkben. Dimitrij kiábrándul a lányból, és ezt a tánc is remekül adja nekünk vissza - meglátja az apja által szintén bálványozott Grusenykát, a cigánylányt, kinek tánca mindent elfeledtet a férfiakkal... Ő egy különös szimbólum a szabad életet, a merészséget jelképezi, a vágyat. Arra is képes, hogy Katyerinát megbabonázza, női mivolta ellenében. Dimitrij tehát hűtlen lesz, de a cigánylányhoz fűződő viszonya sokkal erősebbnek bizonyul, amely még a rácsokat is leküzdi. A középső fiú és a legkisebb idegen házaknál nevelkedtek, sőt ők, apjuk második házasságából származnak. Az érzelem megjelenítője Iván, a második fiú, aki első pillantásra beleszeret a testvére jegyesébe, ezzel önmagát a kétségek legmélyebb bugyraiba taszítja. Vívódik, mert a testvére szerelmesének kegyeit keresi, de közben a bátyját sem akarja megbántani. Az apját hol utálja, hol szereti. Ő érez dühöt,  a haragot, a szeretetet, a fájdalmat, örömöt, - az emberi érzelem világ teljes skáláját megjeleníti előttünk, amit a táncban tökéletesen kifejez. Leginkább egy szenvedő karakter, aki lelkiismeret furdalással küzd, ámbár kegyetlen is, az Inkvizítor szerepében, a második felvonásban. A legifjabb férfi, Alekszej, - ő az értelem, aki mindvégig igyekszik apját és a testvéreit kibékíteni, ő látja az apjában a jót, és erre próbálja felhívni a fiúk figyelmét is. Ő megy át a legnagyobb átalakuláson, hiszen papnak tanult, a békét hírdeti és valóban próbál tenni érte, ám, a jóságosság, az emberek iránti tiszta szeretete túlságosan elragadja. Segít a rabokon a börtönben, kiszabadítja őket, ám amazok a "szabadság illatára", úgy gondolják, hogy nekik mindent szabad, és a bűnözés teret nyer. Aki börtönben volt, nem véletlenül került oda, - okít minket a darab mondanivalója. A rosszat, az emberek elfajzott viselkedését látva, csalódottság lesz úrrá rajta, és apja vére felbuzog benne, így a börtönlakók látványos tánckarához csatlakozik, és önmaga is új perspektívából látja a világot. Mindez egy csapásra megváltozik, amikor újra találkozik két testvérével, akik közül Iván beleroppant a két általa szeretett lény iránt tanúsított érzelmeibe, míg a legidősebb fivér a rácsok rabja, és az igazi szerelmével a börtön falain belül kötött házasságot. Alekszej belátja, hogy tévedett, és a testvérei láttán ráeszmél arra, hogy elveszítette önmagát, ezért a megbocsájtás reményében az Ég felé kapaszkodó létrán a magasba lépked. A második felvonásban ő jeleníti meg Jézust. 

Koreográfia: Látványos, szép mozdulatok egyvelege. A kortárs balett egyik legjobban kivitelezett formája. Jellegzetes a lábmozdulatokkal való kifejezésmód, amit sokszor láthattunk megvalósulni a színpadon. Nem a tengely körüli forgás a kortárs tánc jellemzője, ők próbálnak elrugaszkodni, mondhatjuk úgy, hogy szabadabb kifejezőmód.

A leglátványosabb jelenetek
- Az apa és a három fivér összetartozása - mindannyian egy vérből valók, ezt jelképezte az apa figura szakadt, rongycsikókból álló ruházata, amibe a fiúk a fejüket helyezték, jobb és bal oldalán a két idősebb fivér, míg a "lába között" a legifjabb. 
- Dimitrij gyilkossá válása, mert megelégelte apja tivornyázását és mivel ugyanazt a nőt akarja, mint ő. Leszúrja az idős embert, a fiút foglyul ejtik - látványos kötéltornász jelenetben lehet részünk. 
- Szintén Dimitrijhez köthető, amikor a kedvesével a rács két oldalán állnak, nem lehetnek egymáséi. Így addig kapaszkodnak és másznak fel, míg el nem érik a tetejét, és egymást átölelik. Közben pörgették őket, amitől még dinamikusabbá és tragikussáabb változott a jelenet.
- Alekszej egész jelenléte a darabban meghatározó, főként, amikor feléled benne a gonosz, és a rabokkal együtt Muszorgszkij fantasztikus zenéjére táncol, összeforr a rabok sokaságával.



Érdekesség és a regényhez köthető: a Bűn és bűnhődés állandó jelenléte, összekötve a kereszténység szimbólumaival, Jézus Krisztus és az Inkvizítor megjelenése.


Zenéje: zenei sokadalom, igazi kevertség, kuszaság, de a legnevesebb és "legnehezebb" zeneszerzők tollából válogatták össze a darab muzsikáját, úgy mint: Sergey Rachmaninov, Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij, Richard Wagner és orosz cigányzene. Ezek mellett ki kell emelnem, hogy az élő zenekaron túl, felvételről hallhattuk a cigányzenét, illetve a kereszténységről, az éhségről, az ember esendőségéről egy előre rögzített hang mesélt nekünk. 

Fogadtatás a közönség részéről: Nem mindenki a nézőtérről, de álló ovációban részesítették az évad utolsó előadását, annak szereplőit.

Saját vélemény: Érdekes volt, a táncban valódi érzelmeket fejeztek ki, de igazából nem nyerte el a tetszésemet. Úgy érzem, kevésbé volt hatással rám a produkció. Meg kell mondjam, néhol untam. 


A produkció legjobbjai: Hadd méltassak pár embert! Elsősorban érdemes megjegyezni, hogy magyarok játszották a két főszerepet, Alekszejt és Ivánt. (Ami azért dicséretes, mert mostanság kezdtem el balettekre járni, és eleddig úgy vettem észre, hogy a főszerepeket általában orosz vagy ázsiai származású művészek szokták alakítani.) Bakó Máté Alekszej szerepformálása hiteles volt, drámai, önfeláldozó volt testvéreivel és apjával szemben. Az egész lényéből az ártatlanság sugárzott, csakhogy elcsábította őt is, vagyis akkor még csak megszédítette a szép cigánylány. Iván az Cserta József érzelmekben gazdag kifejezésmódot használt, a karaktert tökéletesen ábrázolta, minden szeretetével, minden dühével együtt. Az idősebb testvér a látványos és igen veszélyesnek ható légtornászi bemutatón túl, még a "rácsos örvényben" volt jelentőséggel, de többlettel nem bír a darabban, kicsi a szerepe. Az apuka kellő humort vitt a figurába, így az ő piruettjeit nem lehetett komolyan venni, inkább mókamesternek hatott, aki csak lézengett a színpadon. Grusenyka és Katyerina kapcsolata furcsa volt számomra...kissé modern felfogás került bemutatásra két nő között.. A közülük nem tudok és nem is akarok kiemelni senkit, mert egyformán elképesztőek voltak.
Az előadásról bővebben: http://www.opera.hu/musor/megtekint/karamazov-testverek/
További képek: http://www.opera.hu/v/karamazov-testverek-kepgaleriaja
Interjú a női szereplőkkel, Aliya és Karinahttp://tanc.reblog.hu/nok-halal-borton


2015. június 4., csütörtök

Sylvia balettelőadás

 ...és megérintett a tánc!
Első tapasztalatok a balett műfajban...


Időpont: 2015. május 31. (vasárnap) 19.00
Helyszín: Erkel színház
Előadás: Sylvia


Légiesen könnyed, kecses, megindító, vidám és szép. Ezek a szavak jellemzik a legjobban a Sylvia című előadást, amit vasárnap este láthattam. A művet mindenképpen csak ajánlani tudom, hiszen tökéletes bevezetőt jelent a balett világába. Egy nyereményjáték keretein belül szereztem rá jegyeket. A véletlen úgy hozta, hogy végre láthattam egy balett előadást élőben is.

A története egyszerű és szeretnivaló, nincs benne felesleges dráma, lévén, hogy balettkomédia a műfaja. Egy balett iskola növendékeinek mindennapjaiba nyerhetünk betekintést: hogyan próbálnak, milyen belső érzelmekkel vívódnak kollégáik iránt, miként alakul át egy próba "igazi" előadássá a színpadon, mindezt a görög drámákból jól ismert figurákkal hűen illusztrálja: nimfák, kentaur.

A főbb szerepeket orosz nemzetiségű táncosok uralták, a legerősebb színpadi jelenléttel az Ámor karaktere rendelkezett, feladata abból állt, hogy a szerelmeseket egymás karjaiba terelje. Ha nem a mitológiai környezetben léteztek, akkor ő csak egy volt, a tánckar tagjai közül, aki a problémák mielőbbi elsimítását tűzte ki célul, mindenkivel igyekezett jóban lenni, ahogy egy angyalhoz illik. Táncban ő volt a legkifejezőbb a férfiak közül, és a barátságos jelleme sokat tett ahhoz, hogy a közönség hamar a szívébe zárja Borist. A nők közül a szelíd, ártatlan Sylvia kecsesen táncolt, bemutatta a legszebb táncmozdulatokat, amiket egy balerina a hosszú tanulóévek során elsajátíthat. Diana, a vörös hajú démon (aki az előadás végén még virágzápornak is örvendhetett), a társulat primabalerinája volt, az ő felfogásában bámulatos forgásoknak lehettünk szemtanúi. Lenyűgözően táncolt, megkockáztatom, hogy hasonló forgást mutatott be nekünk, mint a Hattyúk tavából ismert 32 fouetté en tournant táncmozdulatsor.

Kedvenc jeleneteim: ahogy a próba fokozatosan átrendeződik színpadi előadássá, a mitológiai jelenetek. A romantikus jelenetek a mitológiai kertben, a próbafolyamatok bemutatása. A vége - nem származott bonyodalom abból, hogy a vőlegény megcsókolta a másik pár női tagját.



Szereposztásom volt:
 
Sylvia: Balaban Cristina 
Amyntas: Timofeev Dmitry 
Diana: Sarkissova Karina 
Orion: Oláh Zoltán 
Amor: Myasnikov Boris 
Kentaur: Radziush Mikalai 
Kentaur test: Lajti Gábor 
Öltöztetőnő: Antal Tünde 
Öltöztető: Kohári István



Zenéje: nem volt igazán olyan dal, ami megérintett volna, egy ismert szám van belőle, amit az Amor táncol végig, illetve a második felvonásban Sylvia is prezentálja a mozdulatsort. 

Tánc: lenyűgöző koreográfiák, szép testtartás, páratlan mozdulatok.

A koreográfiát a csodálatos Seregi Lászlónak köszönhetjük, aki pár éve sajnos az Égi Társulatot okítja táncra, de tanításai velünk maradnak örökre.

Hiba: Az Erkel színház felújítóinak a hibája, hogy ezúttal díszletelemek nem akartak a szereplőkre esni (Szerencsére!), de a színpad rosszul van szigetelve, így azt is halljuk, amit máskülönben nem szoktunk: az ugrások és érkezések zaját, a balettcipő csúszását a  földön.

Hivatalos oldala: 
http://www.opera.hu/musor/megtekint/sylvia/

A napi szereposztásom: 
http://www.opera.hu/musor/megtekint/sylvia/eloadas-201505311900/

Sylvia-ról értékelés az egyik hivatalos színdarabokkal foglalkozó oldalról:

A videó Seregi László emlékére:
https://www.youtube.com/watch?v=pW-txVlpBAY