A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kim Minjung. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kim Minjung. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. december 7., csütörtök

Havazott az Erkelben! Diótörőn jártam! :)

Micsoda meglepetések! Induljon az ünnepi szezon az Operaház jóvoltából!



Időpont: 2017. december 6. (szerda) este 19.00

Helyszín: Erkel Színház (VIII. kerület)

Előadás: A Diótőrő (műfaj: balett)

Zeneszerző: Pjotr Iljics Csajkovszkij
Koreográfus: Solymosi Tamás / Wayne Eagling
Adatlap: http://www.opera.hu/musor/megtekint/a-diotoro-2017/eloadas-201712061900/
Bemutató: 2015. november 28.




Sok örömteli tényről tudok beszámolni:
- Az idei Diótőrő annak ellenére, hogy nem a kedvenceimmel láttam, mégis nagyon-nagyon tetszett, megadta azt az érzést, ami a karácsonyi ráhangolodáshoz kell, hiszen tudjuk jól, hogy az orosz zeneszerző művével lesz teljes az adventi, illetve a karácsony időszaka. A mese varázslatos, szép a történet, formabontók a táncok és a zene egy álom!
- A kedvenc párosom nem titkolt, Tanykpayeva Aliya és Leblanc Gergely, akikkel ezúttal nem a színpadon, hanem az Erkel Színház előtt elhelyezett pavilonban találkoztam, ahol forralt bort és forró csokit árultak a közönségnek, illetve azok számára, akik a környéken sétáltak. A bevétel egy részét jótékony célra, az ökomenikus szolgálat részére ajánlják.
- Amíg Aliyáék kínálgatták a portékájukat, addig a színház előtti kis téren közös fotók készítésére nyílt lehetőség a Mikulás és a rénszarvasok gyűrűjében - igazán mulatságos volt, ahogy ott
- A Diótőrő legfiatalabb Máriáját és Hercegét nézhettem meg (Kim Minjung és Balázsi Gergő Ármin)
- Megkaptam az egykori legendás előadás díszleteit, amik monumentálisak, óriásiak és látványosak, ugyanakkor a mozgatásuk és a színpadra való rendezésük sok időt vesz igénybe, ezért fordulhatott elő, hogy rövidek voltak a felvonások
- Aranydió ajándék - bár a Diótörő figura se jött volna rosszul, de a kis ajándékot nagy becsben tartom :)


Kettő az egyben
2015 óta sokan sírják vissza a régi koreográfiával, régi díszletével és jelmezekkel dolgozó előadást... Az új ugyanis jelentős változtatásokat érvénybe léptetett és a felnőtté válásról szól inkább, mint egy kisgyermek mesébe illő álmáról. A koreográfia látványosabb volt, érdekesebb, és minden bizonnyal ritmusra kidolgozottabb, ami a jelen változatban különösképpen a Virágok keringőjéről nem mondható el, ritmikátlan, jobbra-balra dölöngélnek. A darabnak ez a "mélypontja", holott nekem a dallam szempontjából ez áll a szívemhez legközelebb, ugyanakkor a balett előadást megelőzően tapasztalataimat a Barbie és a Diótőrő meséből szereztem, és itt a Virágok voltak mondhatni kidolgozottabbak és kedvelhetőbbek a hópelyhekkel ellentétben. Az "élőszereplős" színpadi műben viszont pont a Hópelyhek tánca volt legjobban hatással rám, érzelmi szinten megmozgatott, és beleéltem magam. Most is így történt. Úgy gondolom itt bármilyen módosított koreográfiát hozhatnak, ha mindig mesébeillővé varázsolják a pillanatot a táncosok.
Szóval, a kettő az egyben cím arra vonatkozik, hogy a régi előadás (ami az 1950-es évektől volt látható az Operaház színpadán) díszleteit felújították és színpadra rendezték. Tehát, a  díszlet a régi előadásnak volt a díszlete, ami 2014-ig volt látható az Operában, ennek fényében más volt egyes jelenetek kidolgozása (pl. a csónakázos rész, ezt követően a barlangban elhessegetni a denevéreket, majd így megérkezni a palotába) és mivel nagyobbak is ezek az elemek, ezért a mozgatásuk meg az átrendezés is nehézkesebb és időigényes feladat volt... Igy történt, hogy rövidebbek voltak a felvonások, a lezárás is másképpen volt megoldva, mint korábban. A jelmezek viszont a 2015-ös modellhez tartoznak, a koreográfiával egyetemben. Oláh Gusztáv díszlettervező munkáit csodálhattuk meg az este folyamán, ez az eredeti. Érdekességeket díszletről, jelmezről, koreográfiáról itt olvashattok: http://tanc.reblog.hu/titkok-a-kulisszak-mogul




A különbségek (a régi - a 2015-ös új - és a kevert 2017-es)
- A nyitányok és egyéb dallamok nyitányként való használata - ekkor a színpadon nem látunk semmit, csak az összehúzott függönyt
- A családi házikó egyszer jelenik meg - a 2015-ös verzióval ellentétben a régi díszlet egydimenziós volt, vagyis annak hatott. Mindösszesen egyszer szerepelt a ház kívülről, míg a 2015-ben kétszer, hiszen folyamatosan érkeznek a vendégek a házhoz és Drossmeyer nagybácsi az unokaöccsével (későbbi diótörő), illetve nekik fognak a darab végén integetni a gyerekek, amint távoznak másnap a háztól. A 2017-esben tehát egyszer, és kivülről, majd belülre is betérünk.
- Fontos megjegyezni, hogy a 2015-ösben egy kápolnában van a család, lelkiekben felkészülnek az ünnepségre, a 2017-esben viszont nincs kápolna, a pap csak megjelenik (aszobába vezető oldalajtón) és pár perc múlva távozik is
- Mindkettőben korcsolyáztak
- 2015: Marika egy óriási fehér kanapéban alszik el, és felnőtt Máriaként ébred fel, 2017-ben: Marika a saját ágyikójában alszik el, majd másik oldalon jelenik meg a diótörő vára mellett érkezik a színpadra
- 2015-ös változatban nem emlékszem, de a mostaniban egyértelműen remekbeszabott csata jelenetet állítottak össze
- A Karácsonyfa megjelenésének a jelentősége - a 2015-ös nagyhibája, hogy a harmadik felvonás végén a nagyon régi darabban mindig megjelent a feldíszített fa, egyúttal megadva a hangulatot a szeretet ünnepéhez. A 2017-esbe visszacsempészték a fát, mivel a díszleta régi előadásé, íyg tényleg teljesebb volt a kép.
- Folytonos kommunikáció - a diótörő és Mária egy szofán foglalnak helyet, onnan figyelik a karaktertáncosok munkáját, akik fellépésület követően nem csak nekünk, de feléjük is meghajolnak - hiszen a Herceg kastélyában vagyunk (ráadásul azt is láttam, hogy a keleti táncnál, a herceg a mellkasáráa mutat, mintegy magyarázva Máriának, hogy mit fog tenni az indiai figura - rálép a férfiak mellkasára)
- Lezárás: Máriát elragadja a forgatag - ez hatásos, és dinamikus lezárása az álomnak, háttérben felhúzott karácsonyfával tökéletes. Majd az ébredést követően Marikát öccse ugrasztja ki az ágyból, az ablakhoz mennek, látják, hogy már felkelt a nap. Végül a fiú, békülése jeléül átnyújtja a diótörő bábut (amit a lány ajándékba kapott Drossmeyer bácsitól, és ennek egyik karját elszakította a testvér, mivel irigykedett rá, hogy milyen érdekes ajándékot kapott) és együtt a színpad előterébe sétálnak.
- Kedvenc jelenet: az egerek és a huszárok csatája
Szereplők - a csapat (szóló- és össztáncok)
Kim Minjung - Balázsi Gergő Ármin: A két főszereplőről nem mondtam, hogy rosszak voltak, csak nagyon fiatalkák, talán a legfiatalabbak, akik alakítják a gárdában a szerepet. A fejlődés inkább a mozgásuk tökéletesítésében látnám, lendületesebbre (pl. Mária pörgései nem voltak olyan gyorsak, inkább a részletek tökéletes bemutatására törekedett), látványosabb beállás (megérkezés a forgásból). Azért magasabbak az elvárásaim, mert a kedvenc párosommal láttam először és magasra teszem a lécet. :) Szóval, fiatalok, még fejlődhetnek, természetesen jók voltak, ahogy voltak, írtó cukik és bájosak, sokat mosolyogtak. SZÍVMELENGETŐ. :)


Szólók - karaktertáncosok
Amíg nem érkezünk a Herceg palotájába, addig nem igazán találkozunk karaktertáncosokkal, elleben itt már nagy a fennforgás. A palotabeli mulatság elkezdődik: a spanyol, az arab, a kínai, utánuk az orosz ötös, majd a három porcelánbabával zárul. Utánuk következnek a Virágok, végül látványos emelésekben gazdag páros zárja az forgatagot, Mária és a Diótőrő herceg személyében.

A jelen szereplői közül egyik sem volt igazán kiemelkedő, első alkalommal minden pompásabb volt, erőteljesebb szereplés és jelenlét, kreatív mozdulatok jellemezték a táncosok munkáját. A spanyol táncot sosem kedveltem, semmilyen és azt inkább a Hattyúk tavában szeretem nézni, eréjesebb. Az arab tánctól többet reméltem, mert Sarkissova Karina alakította a női figurát, de semmivel sem volt érdekesebb, mint társnője, kissé unalmas volt, hiszen mindvégig a férfiak táncoltak helyette, ő csak a bálvány volt, akit valamiért különlegesnek találnak és istennőként tisztelik, hordozzák, mellükre rakják a lábát, és vigyáznak rá, hogy a függöleges állásból eldölve óvatosan és puhára essen... Kár érte, a zenéje viszont ennek sokkal kiemelkedőbb, és itt visszasírom a régi 1950-es évekbeli koreot, ahol öt arab lány volt, közülük egy alakította a központi szerepet és egy zöld fátyollal táncolt. Látványosabb volt, és nem szexuális töltetű, mint a mostani, ezzel nem tudok azonosulni. A kínai hármas összhangban rendben dolgozott, a lányt Radina Dace alakította és majdnem levágta a 32 forgást, remekül forgott. Ők maradtak leginkább a szerepükben, vagyis rajtuk látszott a legjobban, bár a többiek is hozták a karaktereket, de bennük ilyen örömöt, vidámságot láttam. Az orosz "banda" a főkedvencem a karaktertáncok közül, dinamikus, látványos, egyúttal humoros töltetű és csöppnyi ízelítőt ad az orosz kultúrából, ezúttal - a korábban Anna Karenina halál szimbolikájaként táncoló - japán művész, Morimoto Ryosuke forgott körbe, ugrott a levegőbe. Nem mondanám, hogy "Szergejként" kiemelkedő volt, végül a porcelán babák is megérkeztek (kedveskedő kéztartással, háromszögbe hajlítva, egyik oldalra helyezve majd a másikra), akik közül kettő ázsiai származású volt, közülök a teltebb arcú táncolt a legjobban, a harmadik magyar volt (Földi Lea) és azt láttam, hogy kissé bizonytalan a mozdulataiban, mintha a kolléganőit nézte volna folyton (de lehet, hogy a nézőpont ahonnan én láttam, ezt mutatta felém), és nem tudott együtt mozogni velük, késve vagy sietve érte őket utól. Amúgy sem szeretem ezt a hármast...(a régi változatban három gyermek adta elő a dalt, pásztor és pásztorlánykáknak öltözve).

A tánckar tagjai itt-ott nem voltak igazán sem egymással, sem a dallamokkal összhangban, a mostani szereplésükről elmondható, hogy a tánckar tűnt már ennél összeszedettebbnek is... Ez leginkább felfedezhető a ritmusra egyáltalán nem táncolt Virágok keringőjére, ahol a zene a begyakorolt mozdulatokkal nem működött együtt, ráadásul szólófiúnak két igen eltérő nagyságú férfit választottak, akik ha egymás mellé kerültek, különös látványt nyújtottak. Szokásom, szimmetriában gondolkodni, ez itt igen-igen eltért a jótól.


A jelmezek hibájából fakadóan a Hópihék keringőjében szereplő táncosokat hattyúknak nézik, ezt sajnos már olvastam az instagrammon is... De! Hogy a legfelemelőbb pillanatról méltó módon beszéljek, vagyis a Hópihékről - az egész jelenetet havazásban játszották, a zsinórpadlásról papírreszelékek hullottak alá olyan hatást elérve a színpadon, mintha valóban havazna. A kép nagyon realisztikus volt, és igazán kidolgozott (láttam amúgy, hogy megpróbálták felvenni a jelenetet mobillal a földszinten az egyik néző - de a szemfüles nézőtéri ügyelő és egyben jegyszedő meggátolta terve megvalósításában), a dal végén pedig a színpad hátuljában berendezett "úton" tértek haza a pihék...Mindig meg kell könnyeznem ezt a jelenetet, annyira magával ragadó, bámulatosan szép, sodrodó, élethű...Lám, most írás közben is előjönnek a tegnap esti érzelmek... Álomba illő, amit nem képzelgünk, hanem a sjaát szemünkkel látunk és megcsodálhatunk a színpadon.


A karácsonyi feeling teljesen hatalmába kerített, Mikulás napjára tökéletes volt az előadás, és igazán nagy élmény jelentett.

Nagy szeretettel ajánlom mindenki figyelmébe, 0-99 éves korig!

képek forrása: a fentebb megnevezett blogból, illetve sajátjaim nemsokára következnek
Korábbi írásaim a Diótörővel kapcsolatban:

Hova látogassatok el? Idén Advent és Karácsony ideje alatt az Opaeraház és az Erkel előtt is várnak bennünket a társulat munkatársai. Az Erkel előtti pavilonban találkozhattok kedvenc táncosokkal vagy operaénekesekkel, mindkét helyütt a statiszták róják a tereket, hogy közös képet készíthessenk az arra járók /színházbajárók.

Bővebben - érdekességek:
Összehasonlítást is hozok az eredeti produkció és a mostani előadással kapcsolatban.
Ez még egy hosszas elemzés lesz... :)

2016. december 13., kedd

Don Quijote aki a szélmalmokkal harcoló hős balett előadásban tér vissza közénk

Ez a darab megtöltött energiákkal, robbant, mint egy bomba! Üde, és pezsdítő. Örülök, hogy részese lehettem!


Időpont: 2016 December 12. (eredetileg november 25-én tartották) 19.55-22.50 között M5 kulturális csatornán
Helyszín: A Magyar Állami Operaház
Előadás címe: Don Quijote
Alkotók: Marius Petipa (szövegkönyvet írta, koreográfus) / Alekszandr Gorszkij (koreográfus) / Kaszjan Golejzovszkij (koreográfus) / Michael Messerer (koreográfus) / Ludwig Minkus (zeneszerző)
Díszlet és jelmeztervezők: Rózsa István és Rományi Nóra

A szereplőgárda
Kép formában, mert hátha elvész a korábbi elektronikus elérhetőség:


A darabot áthatja a spanyol virtuozitás, mellette cigánytánc és zene is jelen van. Látványos koreografiák - ahogy az Előszó című kisfilmben, amely ismertetője és kedvcsinálója egy előadásnak szó volt róla, hogy egy táncosnak ez a darab egy igazi nagy kiugrás, lehetőség, hiszen rengeteg különleges forgás, mozdulatsorok vannak benne, igazi technikai kihívás, de a táncosok megmutathatják mi rejlik bennünk!


Koreográfia
Üde színfolt, bámulatos pördülések, egyes momentumok más balettekre is emlékeztethetnek bennünket. Kitri megemelésénél a közönség tapsolt az 1. Felvonás, második jelenetében.

Íme:

Ezt a különleges emelést kétszer hajtották végre, vártam még egy harmadikat is, de az már nem jött össze. A képen Melnik Tatianat és Leblanc Gergelyt láthatjátok.
Zene
(UPDATE: 2023.MÁJUS 27. balett gálát követően, megszerettem a zenéjét, de tartom a lentebbi véleményem, miszerint itt-ott újévi koncertes feelingje van) Nem igazán ragadta meg a képzeletemet. Szép volt, hangulatos volt, és illett a mediterrán, tüzes hangulathoz. Néhol a dallamok szárnyalása alapján úgy éreztem magam, mintha a bécsi Filharmonikusok újévi koncertjén ültem volna. Furcsa. Egy kiemelt dallam van, amit a korábbi kereséseim során (ami a főkedvenc balerinámat illette) elém került. Külföldön Tanikpayeva Aliya alakította Kitri-t, vele látható a következő felvétel.


A darab szerkezete és története
1. Felépítés:
3 felvonás, két szünettel

2. Történet:
Ugyan a címben Don Quijote neve szerepel, mégis a történet inkább a szerelmespárról szól, mint a címszereplőről. A jelentősége is kevésbé érzékelhető, és mind inkább háttérbe szorul, míg nem találkozik a "rettegett gonosszal", a malommal.

A történetben elsőként Don Quijote-val ismerkedünk meg, akit otthonában érünk tetten, szolgálóival lakik és a kissé ütődött, de szeretnivaló Sancho Panzával. A szolga ellenvetése sem hatja meg a lovagot, ketté vág egy harci sisakot, bizonyítsa elérkezett a tettek ideje, útnak kell indulni. Így hát a két férfi felfedező útra indulnak. Következő képben egy kikötő látványa tárul elénk. Megérkezik Kitri két barátnője, majd maga Kitri is, aki a darab női főszereplője. A fiúval kezdetben Kitri flörtön, hiszen azonnal megtetszik neki, és az érzés kölcsönös, pár másodpercen belül ráhangolódnak egymás táncmozdulatára is. Kitri édesapja a helyi kocsmáros, aki amint meglátja, hogy lánya egy szegény borbélyfiúval kerül bizalmas viszonyba, közéjük áll. Az apuka gazdag férjet akar, és bebizonyítsa mennyire biztos az elhatározásában, egy díszpáviánt mutat be gyermekének, viszont a lány nem kér a férfiból, ő továbbra is a borbély legényért rajong. Espada, helyi torreádor, bepillantást enged a matadorok világába, a vörös textildarab lebeg a szemünk előtt. A színtéren megjelenik egy utcai táncoslány, a vele tűzes táncot lejt. Don Quijote és Sancho Panza igazi lovon és szamár háton jelenik meg. A bús képű lovagnak is megakad a szeme a gyönyörű Kitrinen (talán ő jelképezi Dulcineat..) Kitri és a szegény fiú, Basil elsietnek, és a kocsma alagsorában ismét feltűnnek. A kocsma alagsorában toreádor újabb nőt fűz, Mercedes személyében. Kitri és Basil próbálják az apát átverni, úgyhogy a fiú leszúrja magát. A társaság szétszéled.


A második felvonás kezdőképében elkalandozunk arra a helyre, ami szimbolika szempontjából összeforrt a La Mancha lovagjával, tehát a malomhoz érünk. Az épület előtt vándorcigányok laknak kis sátraikban. Lenyűgöző szóló cigánytáncot láthatunk az egyik baletművésznőtől. Majd a kis "társadalom" kedveskedik a vándoroknak egy színi előadással, ami rosszul sül el, hiszen a története szinte egy és ugyanaz Kitri és Basil szerelmének akadályoztatásával. Don Quijote feldühödik és szétveri a cigányok által összetákolt színpadot, majd a háttérben a malom lapátai mozgásba lendülnek, és a lovag meglátja benne az ősellenségét. Neki támad, de alulmarad. Álomba merül, a színpadra leereszkedik egy bura, ami leginkább egy széttört tükörre vagyis Don Quijote meghasadt elméjére próbálja a közönséget rávezetni. A férfi álomba merül és a driádok földjére vetődik vagyis a Hattyúk tavába kerül. Ámor és a Driádok királynője valamint a "bálványozott" Kitri is megjelenik e földön. A karral közösen, szólóban, majd trióban is táncolnak. Szép össztánc.  Ez egy álomvilág.

A harmadik felvonásban karaktertáncok és a tánckar forgásai, technikai megoldásait figyelheti meg a néző, viszont egy ponton nagyon hasonlít a Hattyúk tava eljegyzési bál jelenetére, hiszen Kitri (visszakerülvén az álomból a valóságba)  megejti a közel 32 forgást (elég hosszan pördül meg a tengelye körül - kérdés, hogy ez valóban annyi-e vagy több) és a férfi figura koreográfiája is hasonlónak mondható. Don Quijote végül megnyugszik és tovább áll, az összesereglett nép, akik Kitri és Basil esküvőjére érkeztek, elbúcsúztatják a két vándort.


Különlegességek
A klasszikus balett-ben nagyon kevés alkalommal láttam, hogy a szereplők jókedvűen mosolyogtak volna. Ez leginkább akkor volt tetten érhető, ha meghajoltak a tapsrendnél. Addig pedig komorság, rend, fegyelem, koncentráció, fikarcnyi mosolyt sem kaphattunk. A darab nem torkollik tragédiába, így minden karakternek több lehetősége van a humor eszkőzéhez nyúlni, hisztizni vagy tréfálkozni. Leginkább Kitri-re illő ez utóbbi kettő érzelmi reakció.

Láthattunk veszélyes ugrásokat is, pl. kikötő jelenet Sancho Panza szemét bekötik, és a nők el-eltáncolnak tőle, majd nagyokat ugrik a zene ritmusára -  végig attól rettegtem, hogy rosszul lép és aztán jól kinéz... Szóval, veszélyesek az ugrások, ha be van kötve a szemed!

Megint apróság: élő állatokat nem igen szoktak színházba bevinni, főleg nem a színpadra. Most is volt rá példa, hogy ez megtörtént, ugyan csak be kellett hozni /vagy a darab végén kivinni, Don Quijote-ét és Sancho Panzát - lényegében más egyéb funkciót nem töltöttek be az állatok.

 

Szereplők
Apáti Bence, mint Don Quijote kellemes látványt nyújtott, és jól is nézett ki a jelmezben, tökéletes volt az idős lovag megformálásában, bár lényegesen nem kellett táncolnia. Kovtun Maksym, Sancho Panza szerepében már többet tett le a színpadra, még bekötött szemmel sem jelentett neki akadályt prödülni, forogni. Kitrin-ként igazi különlegesség volt látni Melnik Tatiánat, hiszen a szerepe rendszerint eltér a lírai karakterektől, amiket általában játszani szokott, persze egy ponton mégis megtapasztalható, milyen lehet ő Odette-ként, amikor a bús képű lovag álmodik. Szokatlan a figura, ugyanakkor nagy virgonc vagyis vadóc volt a színpadon. Tökéletesen illet, a mindig kifogástalanul mozgó Leblanc Gergelyhez. A két táncos felvette egymás ritmusát, így könnyen elsajátították az együtt forgás művészetét. Espada-ként furcsa mód, nem a zöld szárnyakkal felaggatott és a mocsárból megszökött Rothbart alakította, hanem az a művész, aki mindkét karakternek alakítója, vagyis előkerült az iszapból a szörny, vagyis Radziush Mikalai. Matador szerepét szépen kivitelezte, az első felvonásban volt lényeges szerepe, utána eltűnt szem elől, így már a tapsrendnél sem jött meghajolni. Mercedesz-ről (Carulla Leon Jessica) és az Utcai táncoslányról (Sarkissova Karina) érdemes szót ejteni: míg az előbbivel az alagsorban találkozunk, bődületes, ahogyan hátra tud hajolni, a test ívbe feszül, már-már olyan, mintha egy papírlapot félbehajtanánk. Úgy az utóbbinak erőssége a gyetyatánc volt, a matadorok letették őket szabályosan, egyforma távolságra, és a nőnek spiccen, aprólépésekben közöttük szlalomoznia kellett. Rendkívül érdekes és újszerű megoldásnak találom. Földi Lea lenyűgőző cigánytáncot nyújtott át nekünk, kérdés, miért vannak a magyar balett-táncosok elhanyagolva, amikor pedig igazán látható, hogy van bennük tehetség? Puszki Lilla és Kim Minjung alakítása is üde és szép színfoltja volt az előadásnak, ugyanakkor a koreográfia, a jelmezek, a karakterek eszembe juttatták a Hattyúk tavát. Már csak az iszapszörny hiányzott a képből.

Ha esetleg jövőre megint adnák, kíváncsi lennék Aliyára, nekem ő a kedvencem, és Kitri szerepköre merőben eltér a korábban alakított figuráitól (kivéve Odilia a Hattyúk tavából), mivel élettel teli, vidám és kicsit pajkos is.

Díszlet és jelmez
A díszlet látványos, szemet gyönyörködtető és korrekt. Végre volt igazi malom!!! És még a lapátjai is mozogtak! Nagyszerű volt!

A jelmezek szépek és extravagáns módon színesek, alkalmazkodnak a mediterrán légkőrhöz, gazdagon ellátva, élénk motívumokkal.

A darab elérhetőségei, extra tartalmak:

  

Ajánlom?
Igen, mindenféleképpen, hogy megismerhessed a táncosok tehetségét és bámulatos technikai tudását!
------
Opera-mentés:

Balett három felvonásban

A lovagregényeket lelkes gyönyörködéssel olvasó Don Quijote szükségesnek látja, hogy saját dicsőségére és a közjó érdekében beálljon kalandokat kereső kóbor lovagnak. Nem kisebb célt tűz ki maga elé, mint a sérelmek orvoslását, a ferdeségek eligazítását, a jogtalanságok jóvátételét. Az OPERA La Mancha bús képű lovagjának népszerű történetét 2016-ban mutatta be új kiállításban. A Petipa, Golejzovszkij és Gorszkij koreográfiáiból összeállított, legendás 1940-es moszkvai előadást a Magyar Nemzeti Balett számára a világhírű orosz mester, Michael Messerer gondolta újra magyar látványtervezők közreműködésével.
 

Cselekmény

Prológ
A lovagregényeket lelkesen faló Don Quijote nyakába veszi a világot, hogy olyan hőstetteket hajtson végre, melyek dicsőséget hoznak nevének. Fegyverhordozójának a józan életű Sancho Panzát fogadja, akinek nem kenyere az álmodozás.

I. felvonás
Barcelonában ünnepség zajlik. Lorenzo fogadós lánya, Kitri a borbéllyal, Basillal kacérkodik. Bár Basil szereti a lányt, Lorenzo nem tartja méltónak a borbélyt Kitri kezére és elkergeti a férfit. A fogadós abban reménykedik, hogy lányát Gamache, a gazdag nemes veszi majd el, Kitri azonban nyíltan ellenszegül apja akaratának.
A mulatság csúcspontján Don Quijote jelenik meg a téren, oldalán hű fegyverhordozójával, Sancho Panzával. A lovag a fogadóst egy várúrnak véli, és nagy tisztelettel köszönti. Lorenzo hasonló modorban válaszol, és meghívja Don Quijotét a fogadójába. Sancho Panza a téren marad, de amikor néhány fiatal suhanc ugratni kezdi, Don Quijote azonnal szolgája segítségére siet.
Kitrit megpillantva a lovag úgy véli, hogy szíve hölgyét, a gyönyörű Dulcineát látja, aki álmaiban jelent meg neki. Kitri azonban megszökik szerelmével, Basillal. Lorenzo, Gamache és Don Quijote a nyomukba erednek.

II. felvonás
Lorenzo, Gamache és Don Quijote egy ivóban talál Kitrire és Basilra. Lorenzo szeretné azonnal bejelenteni lánya és Gamache eljegyzését, ám Basil – ahogy Kitrivel előzőleg eltervezték – öngyilkosságot színlel. A lány kedvese „holtteste” fölött zokog. Don Quijote nemes érzelmektől szított felháborodásában szívtelennek nevezi Lorenzót, és kardjával fenyegetőzve arra kényszeríti a férfit, hogy áldását adja a lány és a „halott” borbély egybekelésére. Basil talpra szökken: elérte célját, nem kell hát tovább halottnak tettetnie magát.
A szélmalmok tövében cigánytábor és utazó bábszínház tanyázik. Don Quijote és Sancho Panza jelenik meg. A bábszínház direktora meghívja a lovagot az előadásukra. A lovag feszült figyelemmel követi a darabot, és – megfeledkezve arról, hogy csak színházat lát, – kivont karddal ront a színpadra, hogy megvédje az oltalomra szorulókat. Miszlikre aprítja a díszletet, szétkergeti a bábokat, majd a szélmalmot gonosz varázslónak hiszi, akit le kell győznie. A malom egyik lapátjába kapaszkodva a magasba emelkedik, ahonnan a földre zuhan.
A sebesült Don Quijote és hű fegyverhordozója az erdőben kóborolnak. A lovag szerint az erdő tele van szörnyekkel és óriásokkal. Sancho Panza lefekteti urát aludni, és vízért siet. Don Quijote álmában újra látja szíve hölgyét, Dulcineát, akit Ámor és driádok vesznek körül. Sancho Panza a vadászatát félbeszakító hercegi pár társaságában tér vissza. Könyörögve kéri őket, hogy segítsenek Don Quijotén. A hercegi pár meghívja a lovagot, hogy látogassa meg őket kastélyukban.

III. felvonás
A hercegi kastélyban minden készen áll Don Quijote méltó fogadására. Miután Sancho Panza elmesélte Kitri és Basil beteljesült szerelmének történetét, a herceg és a hercegnő nagyvonalúan felajánlja, hogy az ifjú pár lakodalmát a kastélyban üljék. Don Quijotét és Sancho Panzát a kitüntetett vendégeknek járó díszhelyre ültetik. Kezdetét veszi az ünnepi ceremónia. Don Quijote áldását adja Kitri és Basil frigyére, melynek létrejöttében maga is segédkezett. Az ünnepség folytatódik. Mindenki köszönetét fejezi ki a hős lovagnak és hű fegyverhordozójának.
 

2016. október 29., szombat

1 éve volt Hattyúk tava - legkedvesebb emlékek egyike!

Történet a tónál... 


2015 októbere eseménydús előadásokkal kecsegtetett, kétszer láttam ekkor a Hattyúk tavát. Előzőleg májusban, felvételről láttam a darabot, és már akkor úgy éreztem, hogy rajongani fogok érte, minden ízében. Még nyáron beszereztem a jegyeket, két alkalomra. rendkívül izgatott voltam, a legelső előadás mindent vitt. 

Kedvenceimmé avattam Tanykpayeva Aliya (Odette/Odile), Timofeev Dmitry (Siegfried herceg), Radziush Mikalai (Iszapszörny vagyis Rothbart) táncművészeket. 

Aliya-val volt szerencsém találkozni is (2015-ös Diótörő fesztivál, Operaház előtti pavilonok), színpadon kívül, nagy örömömre szolgált, hogy elmondhattam neki mennyire megszerettem őt a darabban, mennyire csodáltam!  


A musicalek közül Az Operaház Fantomja, addig a balettek közül nekem A Hattyúk tava viszi a prímet! Most már ehhez az előadáshoz is kötödöm, bár még a jövő évi alkalmak egyikére sem váltottam jegyet, pedig kellene... (szerintem! :D)

2017 májusában ismét Hattyúk lepik el az Operaház színpadát, így aki nem akar lemaradni még gyorsan beszerezheti belépőit!

Az élményeimről itt írtam:

És pár szép videót is hoztam - Nakamura Shoko 2015-ben jelentette be távozását, visszatér Japánba, és ott folytatja munkásságát, így az októberi időpontoknál már az ő nevével nem találkozhattunk (ahogy a jövő évben Kozmér Alexandra nevével sem, aki kiöregedett a szerepből...így már nincsen magyar megszemélyesítője a főkarakternek) - a felvételeken Nakamura Shoko-val rögzített előadás részletei láthatók. 

Jó szórakozást kívánok! :)


Linkek formájában:

https://www.youtube.com/watch?v=Fc0LRktKCTE (A tónál, II. felvonás - Coda)
https://www.youtube.com/watch?v=K1Z_OLYjcxY (Eljegyzési bál, III. felvonás - Duett, Siegfried és Odile)
https://www.youtube.com/watch?v=GYDdYp1I-Ic (Eljegyzési bál, III. felvonás - Odile 32 forgása)
https://www.youtube.com/watch?v=XcHxqGD6xvY (Eljegyzési bál, III. felvonás - Odile kevésbé ismertebb tánca) 
https://www.youtube.com/watch?v=2cv-nAdmT20 (Eljegyzési bál, III. felvonás - Odile apró lépésekből összetett mozdulatsora)
https://www.youtube.com/watch?v=JS9FAwQwRjI (Eljegyzési bál, III. felvonás - nápolyi tánc koreográfia, szóló)
https://www.youtube.com/watch?v=-Ln0m8G71_k (Visszatérés a tóhoz, IV. felvonás - Coda)


2015. október 25., vasárnap

Szerelmem egy hattyú

Híradás a második csodáról....

Időpont: 2015. október 24. (szombat), este 18.00
Helyszín: Magyar Állami Operaház
Előadás: A Hattyúk tava
Alkotók: Rudi van Dantzig (koreográfus) / Toer van Schayk (díszlet és jelmeztervező) / Pjotr Iljics Csajkovszkij (Zeneszerző)




A szomorú-szép nemzeti ünnepségünket követően, másnap az Operaházba csöppenve találtuk magunkat. Kedves barátnőmmel mentem el a második Hattyúk tava előadásra. Igen, második alkalommal is megnéztem. És kifejezetten boldog voltam/vagyok miatta. 



Az épület előtt találkoztunk. Megbeszéltük, hogy megtekintjük az OperaShop-ban, az idén felbontott időkapszulát, ami a Zene fellegvára régmúlt emlékeit őrzi. Mielőtt átléptünk volna az intézmény küszöbét, még összemosolyogtunk egy pillanatra, mivel a bejárati ajtó előtt a földön, kis fémlapon Ybl Miklós építész neve szerepelt, illetve, - a remekművének, amely előtt álltunk - az Operaház építésének ideje. Az előcsarnokba lépve, egyenesen kell haladni, majd bal oldalt, egy kis teremben helyezkedik el a shop. Itt található az időkapszula. Vagyis, az Operaház rekonstrukciójának emlékére, 1984. szeptember 27-én egy henger alakú dobozt rejtettek a falba, amit egy márványtömb zárt el a külvilágtól. Idén a 100. évforduló alkalmából a külső "védőfal" lekerült, és a kapszula ismét napvilágot látott. A dobozban az 1984-es műsorfüzet, napi sajtó, miniszteri rendelet, pénzérmék voltak megtalálhatóak. 2015. október 15-én visszatették a falba a dobozt, tele a jelenkor kincseivel, úgymint a műhelyházas füzet, pendrive, bérletek, mai sajtó, operamagazin, a jelen pénzérméivel. 100 év múlva ismét megfogják nézni a tartalmát.... Tehát a múltnak mindig lesz emléke a jövő számára.

Az időkapszláról kép 



És az időkapszuláról a felvétel:
https://www.facebook.com/Operahaz/videos/10153222410013181/ 

Miután közös fotók készítését kértük a Shop pénztároshölgyétől, elindultunk, hogy elfoglaljuk helyünket, fent a magaslatokban, az emeleti részen. Ne higgye senki, hogy a magaslatokba törünk! :) Az előcsarnok, a nemzeti ünnep tiszteletére díszbe öltözött, gyönyörű virágcsokrokkal ékesítették a hétköznapiságában is csodálatos teret. A külföldi vendégek szívélyesek voltak, segítettek volna közös fényképezésben is, megköszöntük nekik. Az emeleti részleget az épület oldalsó bejáratán keresztül, véget nem érő lépcsők át lehet elérni. Az ajtóban a jegyszedő ellenőrizte a jegyeink érvényességét. A lépcsőn gyorsabban is haladtunk volna, ha társaink nem döcögnek. Sokáig tartott míg felértünk, de az Opera Csillárjának látványa minden fáradtságomat feledtetett. Ruhatárban leadtunk kabátjainkat, elfoglaltuk a helyeinket, emelet, közép, 2. sor, pontosan a két középső szék (nyáron sikerült megszereznem őket - mára elfogytak a jegyek, itt élelmesnek kell lenni, és hamar megejteni a jegyszerzést). Mindenféléről beszélgettünk, ügyes-bajos dolgainkról, amíg az előadás el nem kezdődőtt, még gyorsan átvettük a történet lényegét is.

Szünetben a barátnőm gyógytornász-balettmesternőjével találkozott, aki, - ki hitte volna? - a mi sorunkban, szinte karnyújtásnyira foglalt helyett. Ő is a barátnőjével jött. Beszélgettünk más nemzetek hattyú előadásáról, a történetről, a forgások érdekességéről. Arról is beszéltek, hogy érdekes lehet a földszinti és az emeleti nézőpont a darab látványával kapcsolatban. Én magamban somolyogtam, mivel, szerencsémnek köszönhetően lentről és fentről is láthattam a darabot. Mindkettőben van szépség, de szerintem a földszintről sokkal erősebb hatással élvezem az előadást. :) 

A szünet alatt szert tettem egy vaskosabb kis kötetre, ami a 2015-2016-os évad előadásait és egyéb érdekességeket összefoglalóan taglalja, ráadásul a darabokhoz leegyszerűsített, de furfangos rövid kis leírásokat írtak, hogy így felkeltsék az érdeklődők figyelmét. Barátnőmnek és magamnak még kértem a jegyszedőtől egy-egy szereposztást taglaló kis tájékoztatót.



 Az előadásról: 

 A szereposztásom
Odette/Odile: Kim Minjung
Siegfried: Oláh Zoltán
Rothbart: Radziush Mikalai
Alexander: Taravillo Carlos
Pas de trois lányok: Golovyna Yuliya / Pap Adrienn

Kim Minjung, a Hattyúhercegnőnk a tánckarból emelkedett ki, Leblanc Gergely (balettművész, Kim  darabbeli partnere) szerint a leányt a mély vízbe dobták. Idén került a középpontba, de alakításával kapcsolatban nem lehet rosszat mondani, nagyon szép és kifejezőek voltak a mozdulatai, olyan, mint az opera.hu oldalon látott képek róla, bár így élőben még izgalmasabb látványt nyújtott. Ám, sajnos, az én meglátásom szerint, rosszul indította el a karaktert, merthogy, a tónál, amikor le akarják lőni a hattyút, ő oldalról gyorsan befutott a színre, és akkor csak vette fel a kezdő pozíciót, míg prímabalerina társnője, Aliya rögtön az alapbeállással kezdte szereplését a színpadon. Ezt elrontotta, de többségében meg voltam elégedve a tánctudásával és játékával, mint a tiszta és ártatlan Odette-t. Mégis leginkább a provokatív karakterrel, a Fekete hattyúval nyert meg magának, bár a híres 32 fouetté en tournant forgást sem úgy tapsolta meg a község, ahogy ezt a produkció megérdemelte volna. Forgása majdnem a végéhez közeledett és a közönség fáziskéséssel tapsolta csak meg... Még van hova fejlődnie, de bízom benne, hogy képes lesz a változtatásokra a későbbiekben és még jobb lesz, mint e pillanatban volt. 


Kim Minjung
Fekete Hattyú, Odilia fogadtatása
  
Kiválóságok: A négy kis hattyú, tánca tökéletes szinkronban zajlott, egyszerre érték el a befejező pozíciót is. A két felnőtt hattyú, Odette társnői is kifejezetten kellemes látványt nyújtottak, szépen harmóniában mozogtak. Tökéletesen beleillettek a hattyúk csodaszép csoportjába, a kicsik mellett, ők idősebbeknek tűntek, ők voltak a felnőttek. 

Nagyon együtt volt a hattyúk csapata, csodaszépen mozogtak, ismételten büszke voltam rájuk, felejthetetlen élményt adtak nekem.


Oláh Zoltán hercege - olyan volt, mint kellett lennie, szomorú, ábrándozó, kesergő... Sok táncos jelenete volt, de nem mondanám, hogy megfogott a mozdulataival. A tömegből nem igazán emelkedett ki (ha csak úgy nem, hogy a szolgák a vállukra emelték). Persze vártam a megjelenését, szeptember vége felé történt változás a szereposztást tekintve, ugyanis ezen a napon a herceget Leblanc Gergely alakította volna, de lecserélték, időközben a sérüléséből felgyógyult Oláh Zoltán vette át a karakter megformálását aznap estére. Jó volt, de szerintem annyira nem volt lenyűgöző, mint a trió két tagja, a Hattyúhercegnő és Rothbart, a szellem.

Alexandre, a bolond, azaz Taravillo Carlos - nagyon jól mozgott, szép ugrásokat és forgásokat prezentált. A tekintete emeletközép ülés volt - folyton felénk tekintgetett. A figyelme jóleső érzéssel töltött el mindkettőnket. :)

A gonosz iszapszörnyre emlékeztető, Rothbart, Radziush Mikalai volt. Holott ugyanazt a táncművészt kaptam, roppantul örültem minden egyes feltűnésének, Odilia lányához való kapcsolata is érdekes volt. A figura ármányos, fondorlatos, és a magyar változatban több jelentősége van, mint a nemzetközi változatokban. Példának okán: az eljegyzési bálon hegedül, a herceget mindig távol tartja Odette-től, Odiliával a kapcsolata sokkal bensőséges, szinte látszik, hogy mindketten valami nagy dologban mesterkednek. 


A zenekar most nem remekelt, falsul hangzott a darab fődala, a tuba vagy kürt ronthatott... De a vége csodálatos volt, zenei mámor. 



...ha egyszer újjászülethetnék, balerina szeretnék lenni... Ez gondolat mostanság elég sokszor foglalkoztat... Kár, hogy a testalkatom és a korom miatt, ezt már nem engedhetem meg magamnak...

Remélem következő évadban is lesz szerencsém e páratlanul szépséges műhöz! Gratulálok az Operaház vezetőségének, az alkotóknak, közreműködőknek és a szereplőknek! :)


Tapsrend - sajnos nem a legjobb képminőségben sikerült elkapnom a pillanatot




Korábbi bejegyzéseim a csodás Hattyúkkal kapcsolatban:
Linkek: