A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Rudolf - az utolsó csók. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Rudolf - az utolsó csók. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. szeptember 4., csütörtök

Rudolf musical és Frank Wildhorn musical gála est a Margitszigeten

 A musicalről, 07.05.

Győri Rudolf

Általánosságban elmondhatom magamról, hogy kifejezetten utálom a szabadtéri előadásokat. No, nem azért, mert bajom lenne bárkivel, bármivel, de félő, hogy az időjárás nem kedvez és amilyen szerencsés flótás vagyok, kifogom a rosszat és, ha az esőnap olyan alkalomra esik, ami nekem egy kirándulásos napom, oda a jegy... No, ezt nem szeretem, de most úgy éreztem be kell vállalnom, lesz, ami lesz! Nem mellesleg, egy éve a színház-kirándulás kombó tölti ki az életem, így nem csoda, hogy mégis csak rávettem magam erre a kis kitérőre. Volt bennem félsz, ám küzdöttem azzal az érzéssel is, hogy mennyire, de nagyon szeretem ezt a darabot, és a korábbi ellenszenvem ellenére, meg akarom nézni, mert a Sándor Péter facebook-os rajongói csoportban csak áradt a pozitív energia... :D Én meg semmi jónak nem vagyok elrontója.

Szombat dél körül döntöttem, hogy befoglalom a székemet, megveszem online. A gálánál már nem tudtam, úgyhogy ott személyesen mentem megvásárolni a jegypénztárba. Szóval, választottam egy helyet, és megbizonyosodtam róla, hogy mindig ide vagy köréje fogok ülni, amennyiben lesz olyan produkció, amire elmennék a Margitszigeti Szabadtérire...

Az ülésem kiváló volt, és csupa-csupa jó érzés kavargott bennem. Fiatal lányként, a Fantom bűvöletében éltem, és 1-2 éven belül megtalált(am) ez a csodadarab, aminek minden dallama fülbemászó. Szeretem a történetét, a karaktereket, a zenéjét, mint írtam és úgy összességében egy olyan előadásnak tartom, aminek nincs unalmas pillanata. 

A HELYSZÍNEN: A darab rendezése kissé szirupos véget engedett meg magának. Emlékszem a pillanatra, hogy elámultam, milyen negédes befejezést kapott az első, ősváltozathoz képest…de mindenről később, bővebben…. 

A díszlete bájos, egyszerre hasonlít a tisztes bécsi kastélyhoz (pl. Schönbrunn-ra) és a bécsi klasszicizmus vonásai mutatkoznak meg benne.

Győri Nemzeti Színház honlapján a darab adatlapja: https://gyoriszinhaz.hu/eloadasok/rudolf/

 

Győri társulat hivatalos plakátja

  

Karakterváltoztatások
Rudolf – nagyon sokszor kell bizonyítania, hogy képes apja politikai nézeteitől megszabadulni, képes lépni és lezárni házasságát, új hazát felépíteni. Mégis a karakter vissza-vissza lesz húzva. Nagyon sokszor beletörődik, és nem mer fellépni, kiállni magáért, pl. jól érezhető ez Ferenc Józseffel vagy Stefániával szembeni jeleneteiben. Bárgyúbb lett Rudolf személye, aki ugyan meghozza a döntést, hogy Magyarország királya lesz és függetleníti az országot Ausztriától, mégis nem viszi végig akaratát, mivel elárulják, de erről nem ő tehet. Sándor Péter jól, kifejezően, érzelmesen énekelt. A Holnap hídja előadásmódja tetszett, bár a hangsúly a végén nem a nagy kiéneklésen volt régen. Tudom, megszokás, ám még ezt az új változatot szoknom kell, szebb volt, mikor az utolsó mondatot megismételte és a többiek mellette kitartották a hangot. Az, hogy címszereplő folyton meghunyászkodik, amikor pedig erélyesen fel kéne lépnie a családtagjaival szemben, ez nagy hátránya az új Rudolfnak.

Mária Vetsera – olyan bájos a korhű jelmezekben, mint az ősváltozatban volt. Jelleme alapján Vágó Detti-féle szerepformálást viszi tovább Jenes Kitti. Jó volt, és szép volt. Szerettem a szerepben.

Taffee gróf – semmitmondó… sajnos Nagy Balázs által formált figura, ugyan mindenhol ott van, de valahogy nem adja át azt a szenvedélyt, amit az ősváltozat két minisztere, Földes Tamás, de számomra az igazi Homonnay Zsolt volt mindig – szerencse, hogy hallottam a Farnk Wildhorn barátai gálán ismét a szerepben. Egy végtelenül szenvedélyes férfi, akibe nem nehéz beleszeretni...bár azért az idő rajta is meglátszik, kissé pocakot eresztett...de hát ki nem lesz teltebb az idők alatt? :D

Maria Larisch – az összekötői szerepe jobban ki van hangsúlyozva ebben a változatban, illetve a saját dalában, inkább a Rudolffal közös múltja jelenik meg, amikor gyerekként játszottak, míg az ősváltozatban, Rudolf halálát vizionálja, a temetésen megjelenik Erzsébet alakja is. Larisch itt még csókot is vált egykori szeretőjével a gróffal közös daluk végén, és ez azért egy forró, izzó viszony benyomását kelti. Tetszett. És, a legjobb jelenet, amikor Larisch megkapja Vetsera levelét, miben közli, Rudolffal ugyan megpróbálták, hogy szétmennek, de belátták, nem tudnak egymás nélkül élni. Együtt utaznak Mayerling-be. Ez a levelezés új gondolat a darabban, ami nagyon jól formálja Larisch karakterét.

Ferenc József – olyan, amilyennek lennie kell. Szinte megborzongtam, amikor kinyilvánította Rudolfról, hogy nem méltó, hogy a fia legyen…

Stefánia - A magyar változatban egyszerűen képtelenség beleapplikálni azt a személyiséget, ami sokkal összetettebb Stefánia esetében, és amit a Bécsben rendezett változatban tettek bele. Mindettől függetlenül mind a színésznő, mind a szerep nagyon erőteljes, hangsúlyos és pont olyan erőszakos, mint amilyen az első változatban volt. Ugyanakkor, hogy jobban megkedvelhessük Stefániát, mert van bizony asszonyi, elkeseredett oldala is, azt nem kapjuk meg. Sebaj.

Pfeiffer, a bábjátékos - sok jó oldala van a szerepnek. Gyerekekkel van körülvéve, jól vezeti a történetet, talán nem annyira jelentősen, mint az ősváltozatú bábosok, de azért kellő ráhatása van a történésekre. Nem verik meg az egyik jelenetben, ahol pont Rudolfot, Ferenc Józsefet figurázza ki a bábjaival (ugyanis az eredetiben ez megtörtént). Ő is változtatott szövegkönyvből dolgozik. Először azt hittem, hogy Szabó P. Szilvesztert látom újra a színpadon, de nem ő volt, pedig még hangilag is emlékeztetett rá a művész.

A befejezésről: Az ősváltozatban Rudolf és Mária Vetsera elmennek a Negyedik dimenzió báljába, miután tudomásukra adják, hogy a tárgyalófelek, akikkel Magyarország ügyében eljárnának, nem fognak megjelenni, úgy döntenek utoljára táncolnak még, közben megjelennek azok, akik szerelmük beteljesedését akadályozták, ők felülemelkednek és kijelentik együtt mennek halálba. Eldördül a lövés, ami a mostani változatban is csak 1x fordul elő, de látványos megoldásként egymás mellé állnak és olyan mintha Rudolf úgy sütné el a pisztolyt, hogy a golyó az ő és kedvese fején is átmegy... Ehhez képest az ősváltozatban, eldördül 1 lövés, ők pedig a díszletre zuhannak, ami egy emelvény (több esetben veszélyes volt, ha nem megfelelően álltál be, pl. Dolhai Attila és Vágó Detti le is esett róla egy ízben, így Mészáros Árpád Zsolt és Vágó Zsuzsi helyettesítették őket), a szerkezet a dördülés, és az esés pillanatában egy ponton szétnyílik, így mindkét áldozat egy-egy lapáton fekve elszakad egymástól...nálam pedig ez a nyerő befejezés...a haláluk előtt Rudolf még egy utolsó csókot lehel Vetsera kezére, ettől mindig sírhatnékom támad... Az eredeti-eredeti történet szerint, így kellene lennie és nem ez a cukormázas halálukban megdicsőülnek dolog... A történet szerint Rudolf mellől Máriát elvitték még hajnali órákban, testét a lovaskocsiban egy seprűvel kitámasztották, hogy külső szemlélő egy ülő alakot láthasson a kocsiban. Holttestét mindenféle jelzés nélkül elföldelték, később persze rendesen el lett temetve, de tudósok mindig kiásták, hogy megvizsgálják és kiderítsék vagy legalábbis sejtéseket adjanak, hogyan és miként történhetett az "öngyilkosság", amiben szintén nem lehetünk annyira biztosak... Az elbeszélésem alapján, ezért tartom szebbe befejezésnek az első változatot, míg a másik az nekem annyira nem jött be, de elfogadom. Ha nagyon pozitív befejezést szeretnénk, akkor arra ez a megoldás tökéletes.

A darab hibái: Az első felvonásban a zászló lengetős, nemzet erősító számról teljesen meg is feledkeztem…csodálkoztam is, hogy van a darabban új dal? Aztán rájöttem, hogy ez mindig benne volt, de a legkevésbé szimpatikus melódiái közé tartozik az előadásnak. A bordélyház jelenete, sajnos rettentően unalmasra sikeredett, pedig a dal is jó, a jelmezek is tetszettek, de mégsem volt eléggé dinamikus, vagy figyelemfelkeltő, a közönségen is érződött egyfajta ellenszenv. Talán a bábos, Pfeiffer karaktere itt nem domborított olyan jól, mint az ősváltozatban, Bereczki Zoltán és Szabó P. Szilveszter esetében.

Ami kiemelkedő: A PRÁTER – a díszlet óriáskereket prezentált, ami nagyon feldobta ezt a jelenetet, valahogy úgy érezhető volt, hogy igen, na, ide én is szívesen elmennék, nem beszélve Rudolf itteni ruházatáról, a vadász jelmez Sándor Petinek nagyon is jól állt és a figurát is erősíteni tudta vele. Kettejük játéka Jenes Kittivel csupa bájos pillanatot eredményezett, habár azt meg kell jegyeznem, hogy a dalszövegben történik valami az egyik kémmel, Wiligutt-tal, itt a meg semmi sem (az ősváltozatban egy kerékhez rögzítették és megforgatták), ugyan itt mitől szédül meg? :D

 Összefoglalva: csodálatos est volt, imádtam énekelni minden dalát, amit szeretek. Szinte, mintha egy nap se múlt volna el az eredeti előadás és a mostani között. A Győri Nemzeti Színházban decemberben fogják bemutatni, szeretnék majd eljutni rá. A címszerepet továbbra is, Sándor Péter és Kocsis Dénes fogja vinni.

A koncentről 
https://margitszigetiszinhaz.hu/margitszigeti-programok/duna-szimfonia-frank-wildhorn-es-baratai-musicalgala/

DUNA SZIMFÓNIA – FRANK WILDHORD ÉS BARÁTAI MUSICALGÁLA
A honlap fotója

Program (honlapról mentve)
DUNA SZIMFÓNIA – FRANK WILDHORN ÉS BARÁTAI MUSICALGÁLA
2025. aug 07. 20:00

Magyarországi ősbemutató a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon!

2025. augusztus 7. csütörtök 20:00 (esőnap: augusztus 8.)

Margitszigeti Szabadtéri Színpad

Műsoridő: kb. 150 perc (1 szünettel)

Varázslatos musicalgálát láthat a nagyközönség 2025. augusztus 7-én: Frank Wildhorn, a többszörös Grammy-, Tony és Emmy-díjra jelölt világhírű amerikai zeneszerző és barátai nagyívű koncertet adnak a New York-i Broadway sikerszerzőjének ikonikus musicaljeiből. Elhangzik majd az Eljött az óra, az Ördögi tánc, a Férfi kell és a Párbaj a Jekyll & Hyde-ból, a Kétség és ábránd, Ez most más, A holnap hídja és az Eljő a perc a Rudolfból, a Rettegj, Viva, Szent Teréz és a Bár tudnám a Carmenből, valamint a Make me love you és a Longer I live slágerek a Dracula című musicalből.


Frank Wildhornt Magyarországon leginkább fokozott szakmai és közönségérdeklődésnek örvendő musical bemutatói kapcsán ismerheti a közönség. A Budapesti Operettszínházban Kiss-B. Atilla Kossuth-díjas operaénekes, főigazgató, vezető alkotó irányításával 2024-ben bemutatott revelatív Carment és a 2022-től repertoáron lévő Jekyll és Hyde-ot nem felejti senki, aki csak egyszer is jegyet váltott a közönségkedvenc produkciókra, és sok évvel korábban a Rudolf című musical is látható volt.

Az este első felében korábban a Bécsi Szimfonikus Zenekar előadásában és legutóbb az ulmi International Danube Festival-on jelentős visszhangot kiváltó és közönségsikert aratott Duna szimfónia szerepel a programban. Wildhorn nagyívű művét a klasszikus, valamint a modern, kortárs zenei stílusok harmonikus ötvözésével vetette papírra, rajongásig szeretett folyója, a Duna iránti tisztelete jeléül. A mély érzelmektől fűtött, jellegzetes wildhorni hangzásvilág elvarázsolja a közönséget és végig repíti a Duna útján a forrásától egészen a Fekete-tengerig. A hamisítatlan operettszínházi életérzést és a páratlan zenei élményt a Budapesti Operettszínház Pfeiffer Gyula Liszt Ferenc-díjas karmester, főzeneigazgató vezényletével játszó, több mint 80 fős Szimfonikus Zenekara garantálja.


A második részben a Nagymező utcai teátrum sztárjai és tehetséges fiataljai lépnek színpadra: Füredi Nikolett, Nádasi Veronika, Lipics Franciska e.h. SZFE, Homonnay Zsolt, Sándor Péter és Szomor György, valamint a színház Musical Együttese és Zenekara előadásában elhangzanak a zeneszerző legnépszerűbb musical dalai, duettjei és együttesei.

Az est sztárvendége maga a zeneszerző Frank Wildhorn, aki zongorán közreműködik, és a számok között végtelenül személyes gondolataival beavatja a nézőket pályájának meghatározó állomásaiba, így a közönség betekintést nyerhet az egyes musicalek keletkezéstörténetébe is. A kivételes és megismételhetetlen gálakoncert koreográfusa és a rendező munkatársa Lénárt Gábor, rendezője Homonnay Zsolt Jászai Mari-díjas színházi alkotó, az Operettszínház művészeti vezetője. A színpadon elhangzottak könnyebb megértését szinkrontolmács segíti.

Saját tapasztalat
Már szokásosnak mondható helyemet sikerült megvásárolnom, és mellém került egy külföldi, PhD tanulmányait Magyarországon folytató egyiptomi hölgyemény, akivel szépen elbeszélgettünk, a műsor végén facebook-elérhetőséget is cseréltünk, és közösen fogunk menni színházazni a továbbiakban. Érdekes volt, hogy ahogy beszélgettünk egymással körülöttünk mosolyogtak az emberek. :D
Neki a kedvenc előadása a szerzőtől a Jekill és Hyde, az enyém a Rudolf. Szünet alatt megkereste a zeneszerzőt, hogy készítsen vele közös fotót, én pedig a vízitornyot másztam meg. Végre sikerült a tetejére feljutnom, ami a Rudolf-nál kimaradt, mert olvasni is akartam a kiplakátolt történelmi érdekességeket a valós személyekről. Nagyon jól éreztem magam ekkor is.

Kellemesen elhallgatta az ember az első felvonást, ami a Duna szimfónia volt (háttérben időnként még a SZIGET fesztivál hangjai is átszűrödtek), a folyót 4 évszak különféle változatában jelenítette meg. Tetszett a keringős bécsi rész és a pörgősebb klezmer dallamok.

A második felvonásban pedig ízelítőt kaptunk az operettszínházi társulat 6 tagjától, milyen is, ha magyarul énekelik Wildhorn darabjait. Egyik Rudolf-os dalról meg is feledkezett a szerző, azt mondta, nem rémlett neki, hogy ő szerezte ezt is, amikor Homonnay Zsolt a kottát letette elé (Kétség és ábránd). Wildhorn a dalok felvezetésében mindig kifejtett apró gondolatokat, meg hálás volt az előadóknak is, többek között Nádasdi Veráért volt oda, neki felajánlotta, hogy elviszi magával Amerikába (akárcsak Andrew Llord Webber Mahó Andreának anno, 2003-ban), Vera már ment volna pakolni a cuccait...vidáman szaladt vissza hozzá a takarásból, amikor a férfi a szép szavakkal illette, visszasietett. Örülök egyébként Vera sikerének és annak is, hogy a Nem más, mint én-t vagyis a Rudolf-ból Stefánia dalát ő énekelte el. Az ősbemutatón ő volt a karakter ábrázolója, és a hangszíne már akkor is megtetszett. Wildhorn egyébként még azért is megdicsérte, hogy ahogy játssza Carmen-t, lehetséges, hogy előző életében is ő volt amga Carmen. :D A zeneszerző el volt ragadtatva a társulattól, több ízben dicsérte is őket. Az este pedig szuper volt.

Hazaút
Mindkét esetben úgy döntöttem inkább legyalogolok, mert nem lakunk olyan messze a szigettől. A tömeg békésen vonult, nem volt sosem atrócitás vagy bokorból előugró, pörköltöt föző meztelen férfi...mint egyszer a híradásban mondták...azóta ez számomra egy legendával ér fel... :D És azért is mentem a tömeggel inkább, mert a 26-os busz, a hangosbemondó állításával szemben ezúttal sem volt rendesen megszervezve, így köszönöm, de inkább lemondok arról, hogy heringként összezárjam magam a többi emberrel... Ahogy sétáltunk, úgy láttunk piknikező emberkéket a fűvőn, minden békés és nyugodt volt. Ez is nagyon tetszett, biztonságban éreztem magam.

Jövőre, ha úgy alakul, szerintem, megint elmegyek margitszigetezni ;) Menjetek Ti is!

 

Az is elmondható, hogy most se sikerült befognom a számát, de ez vagyok én! :D

2025. július 7., hétfő

Rudolf musical a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon - Hát, ide is sikerült eljutnom!

 Szerelemdarab. Jóleső emlékdarabok a múltból. Boldogsággal teli a szívem.

Előzetes!

Mivel, hosszan szeretném kifejteni a szombat esti (júl.5.) Rudolf musicalt, ezért pár héten belül egy új poszt fog megjelenni róla, hosszabban, bőbeszédebb változatban!

Pár kósza gondolatot azért felvetek:
- A nagy elhatározásom szombat déli 12-kor
- A darab, mintha csak 1 nap telt volna el az ősváltozat és a mostani között, micsoda páratlan dallamvilág!
- A rendezés másként ábrázolja Rudolfot
- A díszlet impozáns, és idézi a monarchia-beli időket
- A Práter résztől megnyert magának a darab
- Minden művész kiemelkedő volt, a jelenetek az új rendezés tekintetében egészen érdekesek lettek
- Szövegbeli változtatások - tudom, mert kívülről fújom az előadást
- Imádom a storyt, a karaktereket és a zenéjét - minő meglepetés! :D 
- A 20 perces szünet nem volt semmire sem elég... :D kiállítás megtekintés, toronymászás, szereposztást jelölő LED keresése és a helyi ülőalkalmatosság megszerzése
- A nézőtér kisebb, mint az alaptérképen, meglepődtem a helyemen, de csodálatos választásnak bizonyult
- Pozitív vibe-ok a nézőtéren, kedves jegyszedők, jó arc bal oldali ülőszomszédok és a rosszalló jobb oldalamon ülő, de későn érkező és fejét rázó nő :D - mert énekeltem :D - nehezen állom meg... xD

 

HAMAROSAN BŐVEBBEN JELENTKEZEM! de annyi öröm van bennem, hogy ebből táplálkozom napok óta. 

Forrás: Facebook/Musicalinfo

 

2025. április 8., kedd

Rudolf sajtótájékoztató

Visszatér az egyik legjelentősebb előadás a musicalirodalom történetéből a Margitszigetre!

2024-ben bejelentették, hogy a 2025-ös Margitszigeti Szabadtéri Színpadra egy kooperáció keretein belül színpadra viszik a Rudolf - Az utolsó csók c. musicalt. A darab története a koronaherceg és szeretője találkozását, szerelmi kapcsolatukat és az öngyilkossághoz vezető utat mutatja be. Személy szerint Az Operaház Fantomja mellett a legkedvesebb darabom volt. Örömmel töltött el a hír, miszerint újra lesz Magyarországon az előadás, ám a magas árak lelomboztak... Feszült figyelemmel kísértem a szereposztásról szóló híreket, és nemrég sajtótájékoztatót tartottak Győrött, ahol pár dalból álló csokrot állítottak össze a hivatalos szereplőgárda 2-2 főszereplője. Mint ismert, Rudolf szerepében Sándor Péter és Kocsis Dénes fog feltűnni, míg Vetsera Máriát Jenes Kitti és Nagy Alma Virág (korábbi cikkek szerint Virág helyett a Madách színházból is ismerhető Gadó Anita lett volna a szeretői karakterben, de ez mostanra megváltozott). Egyébként díjazom, hogy egyrészt a nagy közönség számára nem ismert művészt behoznak, és ő inkább kislányosan bájos, nem úgy mint kolleginája (Rent-ben a kurvás Mimi szerepben eléggé nem az jött le, hogy egy szende valaki... viszont az csak egy szerep :D)

Amennyiben szereted bármelyik szereplőt, vagy érdekel a történet és megnéznél egy fülbemászó dallamokkal rendelkező, Frank Wildhord által jegyzet darabot, ajánlom szeretettel. A rendezés újszerű, hiszen egy közös munkája a Győri Nemzeti Színháznak és a Margitszigeti Szab. Szín.-nak. A darab ősbemutatója 2008-ban volt a budapesti Operettszínházban, remek szereplőkkel. Számomra rögtön szerelem-darab lett. Majd pár év múlva, a budapesti zárását követően Pécsett rendezték meg. Külföldön (Ausztria, Japán) is sikert aratott, bár több karaktert megváltoztattak, pl. Vetsera Mária karakánabb, erősebb női jellemet kapott, a kislányos báj már nem látszodott rajta; Stefánia koronahercegné szerepe jelentősebb változásokon esett át, erősebb és valahogy jobban szimpatizálhattunk vele, megértettük cselekedeteit; Pfeiffer - a darab mesélője és folyton jelen levő bábjátékosa teljes egészében ki lett írva a történetből.

A régi, az ősbemutatós Rudolf, azért volt jelentős, mert az Operettszínház régi és új kedvenceket tudott hozni be általa a köztudatba. Rudolfként Dolhai Attilát és Mészáros Árpád Zsoltot láthattuk, míg Vetsera Mária szerepében debütáltak a Vágó lányok, vagyis Vágó Bettina és Vágó Zsuzsi. 

Az új csapattal nem érzem át azt a szenvedélyt, amit a régivel. A dalokat meghallgattam, de mindegyik furán szólt a kiválasztott Rudolfok esetében. A lányok még elfogadhatók, de a két srác nekem nem adja vissza a koronaherceg személyiségét, dalban egyáltalán. Ez az én véleményem. Amennyiben, Te szereted Sándor Petit vagy Kocsis Dinit, ott a helyed a júliusi alkalmak egyikén (vagy többikén).

Teljes szereposztás:
https://musicalinfo.hu/rudolf_musical_2025ben_a_margitszigeti_szabadteri_szinpadon_jegyek_es_szereplok_itt_6207


Videók:

 Ez most más - ikonikus dal a darabból, az első találkozást követően


Hétköznapi hős - Rudolf keresi a kiutat a rivaldafényben töltött életéből


Így vagyok csak én - Ez egy felszabadultabb dal, elfogadás és újrakezdés lehetőségeit boncolgatja


Szerelem kell és semmi más - Vetsera énekli az első felvonás zárójelenetében, biztatva Rudolfot, hogy együtt mindent átvészelnek, csak hinniük kell egymásban

 

Hol kezdődött a szerelem? Régebbi írásom a darabról:
https://phantomvizio.blogspot.com/2014/05/csak-szallj-csak-szallj-miert-kell-hogy.html
 

Részletek:
https://phantomvizio.blogspot.com/2016/05/a-kedvencek-egyike-rudolf.html
https://phantomvizio.blogspot.com/2014/09/vago-zsuzsi-meszaros-arpad-zsolt-ertem_17.html

2016. szeptember 29., csütörtök

Broadway fesztivál idén is fergetegesre sikeredett

Linkhttp://www.operett.hu/operett.php?pid=read&hId=1242

A programok közül a szombatiról számolnék be, mivel azon vettem részt. 

2016.09.17. SZOMBAT - Műsorvezető: Peller Anna és Kerényi Miklós Máté

18.35 Kalandok Éve II.
Ízelítő a Budapesti Operettszínház 2016-2017-es évadának repertoár előadásaiból és új bemutatóiból: A Csárdáskirálynő, A chicagói hercegnő, Nők az idegösszeomlás szélén, Virágot Algernonnak, Marie Antoinette, Ének az Esőben. Közreműködnek színházunk szólistái

19.40 Musical Együtteseink közös műsora
20.00 20 éves az Elisabeth musical. Ünnepi műsor az Elisabeth produkció sztárjaival

Sajnos, este fél 7-kor elkezdett esni az eső, és mindenki az Operettszínház előtt az esernyők vagy esőkabátok védelmében figyelte a színpadon kibontakozó eseményeket.

Az operettekről lemaradtunk, de pont Janza Kata énekelt a Nők az idegösszeomlás szélén-ből, amikor megérkeztünk a színház elé. A darab nem nyerte meg a tetszésemet, főleg, azok után, hogy megjelent Gubik Petra eléggé piszkos szájízű dallal... borzalmas volt, és megbotránkoztató, mert a szövegben ez szerepelt (jah, amúgy a dalról annyit, hogy egy nyivákoló idiótát kellett alakítania, aki azon nyűglődik, hogy a pasi, akivel randizott miért nem hívja fel....): a "faszt, két sz-szel írják?"... innentől kezdve még jobban "imádtam a nőt"...tudom, persze ez egy szerepe, de legszívesebben hozzávágtam volna valamit, Gubik Petra nekem olyan, mint Polyák Lilla, aki imád sikoltozni a színpadon... Elnézést minden Lilla rajongótól! Petrának szerintem tökéletesen áll az undok, Ashley-imádó Scarlet O'Hara szerep...

Persze, kis operettbe belefutottunk, Csengeri violám és Éjjel az omnibusz tetején. Peller Anna és Peller Károly előadásában.

A következő blokkban Marie Antoinette-ből is elhangzottak dalok, érdekes volt számomra  a megállapítás, hogy kicsit idillikusabb, meghatóbb, és "kedvesebb" (azt nem mondom, hogy fülbemászó, mert szó sincs róla a 4. Kunze-Lévay darab esetében...) volt számomra az előadás...biztosan a más környezet miatt éreztem ezt. Vágó Dettike ekkor lépett először fel, és sajnos, meghűléssel küszködött, ennek ellenére, a stylist vagy ő maga, de egy hátat szabadon hagyó ruhát viselt, ami egy beteg állapotban lévő ember számára nem kedvező hatást nyújt, semmi védelmet... Fel nem foghatom, hogy hagyhatták így mászkálni szerencsétlent. Mielőtt énekelt volna nekünk, elmondta, hogy sok előadását vissza kellett mondania, de azért jött el, mert itt vagyunk mi, a közönség. Kíváncsi leszek, hogy a Nyomikban ő lesz vagy sem...remélem azért felgyógyul, Baranyai Annamáriából már így is úgy is elég volt... Detti és Gubik énekelték Antoinette és Margrid duettjét az előadásból, Vágó Zsuzsi (kis kedvencem) egy békességet remélő dallal lépett fel társaival közösen. 

Dalok:
https://www.youtube.com/watch?v=eBG5vrbGg6Q (Vágó Zsuzsi és az énekkar)
https://www.youtube.com/watch?v=H-QEM790ATs (Vágó Dettike és Gubik Petra)

Plusz pont: Megemlékeztek a Rudolf-Az utolsó csók, ami idén lenne 10 éves, ebből az alkalomból, előadták a legismertebb közösségi dalt, Ez a híd! Még vitatkoztak a színészek, hogy Árpi elcsúszott a végén...mennyire őrültek már :D

Ének az esőben - szó szerint!
Gömöri András a főcímdallal jelent meg először a színen... Persze aranyos volt tőle, hogy bizakodóan szólt a közönséghez, remélhetőleg valóban abbamarad az Égi áldás... A legkedvesebb ember, minden bizonnyal, Mészáros Árpád Zsolt volt, aki igyekezett az Ének az esőbenből énekelt számot úgy előadni, hogy látszódjon is az összegyűlt nép számára, az egy dobozra állhatott fel. Szép gesztus volt tőle, az egészben az volt a legszebb, hogy mire ő végigénekelte a számát, már el is állt az eső! Erre a két konferanszié hívta fel a figyelmet. Kerényi Miklós Máté, Dancs Annamari és Gömöri András Máté elénekelték a Good morning-ot. Jó volt, bizakodóan tekintek az előadásra, remélem összejön majd!


A Musical együttes a Hercules rajzfilm zenéjét dolgozta fel, volt egy menetelős-katonásdi dal, meg egy hölgyemény, aki remekül táncolt, viszont a dal eléggé felejtős volt.

Amit egész végig vártunk, és a tömeg is erre elkezdett mozgolódni, az Elisabeth volt. Immáron 20 éve volt, hogy bemutatták, az igazgató (nem a Kero) elmesélte a darab szegedi bemutatójának történetét....ez az előadás is olyan reménytelennek bizonyult, mint anno a Fantom. Komplikációk adódtak, de végül a kitartásukból fakadóan Elisabeth megszeretgette magát a közönséggel, és a magyarok imádják (bár ugyanez mondható el külföldről is). Világszerte ismert és népszerű mű. 
A diri továbbá elmondta, hogy Mester Tamás mellé kerestek egy másik szereplőt, aki a Halált megtudná formálni. A szereplőválogatáson pedig a, szinte a sarokban ácsorgó, a többi színésszel egyáltalán nem együtt mozgó, Szabó P. Szilveszter feltűnt a két vezetőnek (dirinek és Keronak), összesúgtak, ez a fiú lesz a másik Halál... 

A nagyszabású ünnepség alkalmából rendhagyó módon viccesebb felfogásban is terítékre kerültek a darabból jól ismert dallamok. Ezekből szemezgettem nektek párat.

A legjobb, legmegnevettetőbb az mindenképpen a Ma nagyot nőtt az árnyék című számot emelném ki. Részt vettek, mint Halál megformálói, Dolhai Attila, Szabó P. Szilveszter és Homonnay Zsolt, valamint Rudolfként Gömöri András Mátét láthattuk. 


Elisabeth fő dalát, Az már nem én lennék, az egykori és az örök Elisabeth, Polyák Lilla és Janza Kata prezentálta. Az egészben az volt a legérdekesebb és legaranyosabb, hogy Kata tátogott és színészkedett (pantomimezett), amíg Lilla a szöveget énekelte, ő csak állt egy helyben, de Kata átélte a darabot.


A legerősebb dal, ami mindig kimaradt a darabból, nálunk - mert, hogy az osztrák és más változatokban ezt valamiért nem vették ki - a Hogyha kell egy tánc, Szabó P. Szilveszter és Janza Kata által bontakozott ki, a maga csodálatos teljességében.


A Giccs-et Mészáros Árpád Zsolt, Földes Tamás, Dézsy Szabó Gábor és Kis Kerényi adták elő, ki szöveggel, ki anélkül. :) 


Kocsis Dénes valószínűleg változatossá kívánta tenni, vagy valóban, de elfelejtette a Rudolf szövegét a Bennem, mint tükörben című szám esetében. Betti volt az anyukája, ami eléggé fura összhatást nyújtott, szinte majdnem egy korosztály...hogy lehetnének anya és fia? 


Megint egy remek dal volt, a Mint két gálya, hiszen ezt két teljesen más megoldásban láthattuk, a fiatal Ferenc Józsefet és Sissy-t, Bálint Ádám és Vágó Dettike énekelték, látszott rajtuk, hogy még hisznek az összetartozásban. Míg az idősebb pár, Janza Kata és Szomor György volt, ők a szétválást sietették. 


Semmi, de semmi - énekelte a betegséggel küszködő Vágó Dettike. 


Ha a társaság énekbe kezd, a közönség sikoltozásba... :) Útvesztő minden út


Idén nagyon kitettek magukért, és igaz csak szombaton voltunk, az egy telitalálatos nap volt! :))

2016. május 9., hétfő

A kedvencek egyike, Rudolf

Az utolsó csókot az Operettszínházban játszották, 2006-2008 között.



Az utolsó pár perc, az utolsó nagy jelenete a két tragikus főhősnek, Rudolf és Mária Vetsera úgy döntenek, hogy véget vetnek az életüknek, mivel kilátástalan küzdelmet folytatnak hatalmas ellenségekkel... A főszerepekben, Mészáros Árpád Zsolt, Dolhai Attila, Vágó Dettike és Vágó Zsuzsi volt látható.


Dolhai Attila és Vágó Dettike verziója - sajnos, már nem elérhető
 





2015. augusztus 6., csütörtök

"A történet mindenkié. Lehet régről. Az igazság néha fájhat, de az igazságnak mindig ki kell derülnie!"


Két ember története ez, kik rangban eltértek, de érezték legbelül, hogy rokonlelkek. Két ember rejtélye, akik szerelmükkel egy egész udvart magukra haragítottak. Egy lázadó férfi és egy ifjonti, szerelemtől túlfűtött leány története, utolsó éjszakájukról és a végzetes halálról, amely rejtély a mai napig nem került leleplezésre.
 

A most bemutatott videót az osztrák tv, az ORF készítette. A dokumentumfilm Rudolf és Maria Vetsera különös és titokzatos körülmények között történt halálesetéről szól. A mayerlingi rejtélyt tudósok próbálták megfejteni. A filmben megszólalnak rokonok, mind Rudolf, mind Mária oldaláról, ükunokák, távoli nagybácsik-nagynénik leszármazottai. Specialisták igyekszenek feltárni, mi történt a két emberrel, egy tudós az esetet konkrétan rekonstruálta.

 
Akik nem tudnak németül pár érdekességet kiemelek:
- Maria Vetserat hajnalban távolították el Rudolf mellől a legnagyobb titokban. A kocsiba úgy helyezték, mintha élne, egy bottal kitámasztották. A testét Heiligenkreuz-ba vitték, ahol a temető kicsiny kápolnájában egy koporsóba helyezték, majd sírba tételekor az öngyilkosok parcellájába helyezték, ami a temető bejáratánál található, nem engedték, hogy a sírhoz virágokat hozzanak.
- Rudolf halálát a pillanatnyi elmezavar eredményezte, így katolikus temetésben részesülhetett - az udvari orvos ezt írta a kórlapra - de vajon igaz-e ez az állítás?
- A baronesz sírját feltörték (nem volt engedély - amúgy ő volt az egyik tudós, aki nyilatkozott), egyszer ellopják a csontjait a titok felderítése végett... A tudós férfit izgatta, hogy valóban Vetsera Maria található a sírban, a bizonyítékok alapján: a csontok egy 17 éves lányé volt, cipő és a ruha 19. századból származik, a ruháról megállapították, hogy egy bécsi szabó készíthette, akitől Maria rendelt korábban öltözékeket. Később sajtónyilvánosságból kiderült, hogy a csontváz a tudósnál van - amint fény derült erre, rögtön megköveteltél tőle, hogy vigye vissza a lány földi maradványait a helyére - ezt követően nem érdeklődtek a dolog után, és a feltárás eredményeiről sem írtak jelentést, holott 3 és negyed évig foglalkoztak vele. Egyszerűen eltussolták. 
- Maria halálánál az önkezűséget ki lehet zárni, mivel a lány jobb kezes volt, és a golyó homlokának bal oldalán érte a húst.


- Amikor felfedezték őket, a gróf és a kamarás, két különböző módon látták őket az ágyon feküdni. A kamarás törte be az ajtót, vérben fagyva találta őket, és ő úgy feltételezte, hogy méreggel gyilkoltak, a gróf is jelen volt, de mindketten mást mondtak. Így a tetthelyről eltérő dolgok is kerültek napvilágra: a gyilkosfegyver egyszer a földön hevert, egyszer pedig az ágyon. Rudolf tükröt használt, hogy elkövesse az öngyilkosságot, valamint az sem bizonyított, hogy a koronaherceg az ágy melyik oldalán feküdt: jobbon vagy a balon?
 - Egy történész szerint, fentről érkezett a parancs, hogy mindent gyorsan intézzenek el, ne hagyjanak nyomot maguk után. Slamposnak találja az egyik nyilatkozó a vizsgálatot, semminek nem néztek utána...
- A hivatalos rendőri aktából: a tetthely leírása és Rudolf állapotáról szóló jelentés hiányoztak...
- Ami biztos pont, az, hogy haláluk előestéjén Maria érkezett elsőként a kocsihoz, előzetesen egy Rudolffal töltött találkozóról jött, rokonainak nem szólt eltávozásáról. A kocsi Mayerlingbe vitte őket. Maria-t túlságosan csökönyös, önfejű leánynak tartják a rokonai, szerintük nem is kellett volna kikezdenie Rudolffal, hiszen házasember volt. A koronaherceg rokona szerint a lány szerethette a férfit, de Rudolf őt nem. Kémkedés néha hasznos dolog volt - (ez az én elgondolásom). Az utazás ténye (a nagy hó miatt 4 és fél óráig tartott). 
- Több elgondolás született a találkozásukról is: Egy lovasderbin ismerték meg egymást vagy Angliában egy összejövetelen.
- Több elmélet született halálukról: Maria volt a tettes, megmérgezte a koronaherceget vagy egy másik elgondolás szerint, hogy a Vetsera név ne tűnjön fel, Rudolf halálát szívelégtelenség okozta. A harmadik variáció alapján az öngyilkosság lett volna megnevezve, de ez nem volt elfogadható a császár számára. További elméletek is születtek, mivel a szobát rendetlenül találták, így nem volt kizárható, hogy esetleg meggyilkolták őket.  Vagy orgiát tartottak és Rudolfot egy üveggel fejbe verték.
- Rudolf koporsóját nem vizsgálhatták meg - pedig igyekeztek megkeresni, állítólag a Kapucinus templom alatt a különböző csatornákon keresztül akarták megközelíteni (bár állítólag ez nem is létezik ott) - A próbálkozások miatt, Rudolf és családja sírját üvegburok mögé rejtették és kamerákkal őrzik mind a mai napig. 
- A hivatalos okiratok, vagy egyáltalán az engedélyt az exhumálásra, egy személy adhatná csak meg, mégpedig a Habsburg család tag: Habsburg Ottó. - Rudolf ükunokája szavait idéztem e bejegyzés címében is. Ő hevesen tiltakozott a férfi ellen, akinek vajmi köze van Ferenc Józsefék családjához. Nem érti, hogy miért nem engedi az alapos vizsgálatot. - (Blogoló megjegyzése: most már halott az illető, így minden további nélkül újra megpróbálhatnák a kutatók a kérelem benyújtását és felderíteni az esetet, hisz szerintem mindannyian tisztán akarunk látni!)
- A Bécsi Nemzeti Levéltár megőrzött leveleket, ezek között található az, amit Rudolf írt feleségének, Stefániának. Nincs dátum a levelen. A pszichológus hölgy egy gyerekkori, egy 20as évekbeli valamint a búcsúlevél írását hasonlította össze. Rudolf depressziós korszakát élte, amikor az első szerelme meghalt, ekkor indult a hanyatlás felé... 

 
- Hihetetlen!!!: Prágában (még katona korában) megismerkedett egy zsidó származású lánnyal, aki iránt igaz szerelmet táplált, de ez a kapcsolat nem vezetett házassághoz. Rudolf egyszerű polgárként mutatkozott be neki, ám amikor a lány családja megtudta, hogy kicsoda a férfi valójában, házasságra kényszerítették egy másik férfivel, kis idő múlva a lány meghalt. Rudolf összeomlott, hisz őt szerette először igazán, ekkor a koronaherceg 20-23 éveiben járt. Ezt követően vette feleségül Stefánia, belga hercegnőt.
- Mitzi Casper - volt az első választottja a koronahercegnek, akit a halálba akart vinni, de a nő elutasította.
- Valami megtörte, egy maszkot viselt, szociális és fizikai konfliktusai voltak...

 - A búcsú levél utolsó sora tisztán olvasható: "Ich gehe ruhig in den Tod, der alleine meinen guten Namen retten kann." - vagyis  "Nyugodtan megyek a halálba, egyedül ez mentheti meg a jó híremet."

Ahhoz, hogy biztosan megtudjuk mit történhetett velük az exhumálás engedélyére lenne szükség....


További oldalak, amik foglalkoznak az esettel:

További Rudolfos (musical) bejegyzéseim:

2014. szeptember 25., csütörtök

Vágó Zsuzsi, Mészáros Árpád Zsolt - Értem születtél - Rudolf




A legkedvesebb párosom az Operettszínházból. Még emlékszem, hogy 2008-ban ismertem meg a bájos, és szeretetre méltó Vágó Zsuzsit, aki a csodálatos szerepet, Mária Vetsera karakterét hitelesen alakította. MÁZS - Mészáros Árpád Zsolt egyik kedvenc színészem, szinte biztos voltam benne, hogy ez az ember megint valami frenetikusat fog a színpadra varázsolni.

Második szereposztásként debütáltak, és volt szerencsém a Bemutató előadáson részt venni. Rudolf - Az utolsó csók. Történelmi szempontból kiemelkedő mű, hiszen az egykori osztrák császár és magyar király, Ferenc József egyetlen fia, a jövendőbeli trónörökös kalandos és intrikáktól nem mentes életében engedett bepillantást.

Szép, romantikus, néhol emelkedett, politikától nem mentes előadás volt. - De! Élettel teli. Ha ezt a darabot megnéztem mindig úgy éreztem, igen, ott vagyok, velük együtt élem át a történéseket és a színészek is beleélték magukat az előadásba.

Örvendtem, amikor találkoztak, ha tréfálkoztak egymással. A nagy szerelmi vallomások magukkal ragadtak és érzelmek láthatatlan tengerébe vesztem... Üdítő volt minden alkalom, szeretni való szereplőkkel.

Szeretet, bátorság, erő, gyűlölet, csalódás és átverés. Sokféle érzelem mutatkozott meg, a művészek mindig megfogták a karakterük lényegét, így tudták a szerepet is ösztönösen, - egy unalmas percet sem hordozva, - átadni nekünk, a közönségnek.

További érdekességeket, és a darabhoz fűződő kapcsolatomról, itt olvashattok:
http://phantomvizio.blogspot.hu/2014/05/csak-szallj-csak-szallj-miert-kell-hogy.html


2014. május 20., kedd

Varázslatos alkotás született a koronaherceg és szerelmének tragikus történetéről

"Csak szállj, csak szállj, miért kell, hogy hőssé válj? Légy az, kit lelket kíván, lehetsz még fontos talán...."


Előadás címe: Rudolf - Az utolsó csók
Időpont: 2008 és 2010 között
Helyszín: Budapesti Operettszínház



Ez az előadás a szívemhez nőtt, az első pillanattól fogva nem tudtam szabadulni a bűvköréből. Szerettem minden egyes percét, várakozással töltött el már az első alkalom is, hiszen a történetét kedveltem/kedvelem. Tragikus szerelmi történet színpadi elbeszélése, amely megrendít minden szívet, érzelmes, egyúttal rendkívüli módon szórakoztató. A Habsburg uralkodóház egyik ismert tagjának életét volt hivatott ez az előadás bemutatni. Meglátni és megszeretni. Velem pont ez adódott. Az Operettben ez lett a főkedvencem, míg a Madáchban az imádnivaló Fantomom az elsőszámú alkotás.

Körülbelül két évig játszották a teátrumban, aztán levették a repertoárból. Nem értem, miért mentek erre az előadásra kevésbé, mint a többi operettes darabra... Végtelenül sajnáltam, így mindig lesnem kell az alkalmat, mikor hallhatom újra a számokat, vagy láthatók belőle pár jelenetet. Hanganyag nem készült róla, pedig, hogy vááááártam. Vágó Zsuzsival (2009 nyár - augusztus 19-i fellépés a Szív utcában) folytatott beszélgetésem során, kifejeztem abbeli reményemet, hogy remélhetőleg ő és MÁZS alkotják majd a főszerepeket a lemezen, ha egyszer sor kerül a felvételre. Ám, ez eleddig nem valósult meg. Szerencsémre, a videómegosztó portálon olykor akadnak felvételek, amit megnézhetek, nosztalgia céljából, a többségük a Szegedi Szabadtéri Játékok ideje alatt készültek. 

Ez a darab tele volt élettel, - ahogy láttam a színészek is nagyon szerették játszani a színesebbnél, színesebb karaktereket, - olykor személyes interjúk során megemlítették, hogy nekik mennyire hiányzik a színmű. Ahogy nekem is, teljes mértékben egyetértek velük. :)



Emlékszem, minden évben ősszel megrendezett "Broadway-fesztiválon" (Operettszínház előtt szokták tartani)nagy bejelentéseket tettek, milyen előadások várhatóak közel s távol a kőszínház falain belül, 2007 őszén jelentették be, hogy ősbemutatót fognak rendezni Budapesten. A darab címe: Rudolf - Az utolsó csók. Az előadás Rudolf trónörökösről, Erzsébet királyné és Ferenc József egyetlen fiáról szól, az apja ellen vívott küzdelméről, lázadásáról, az elvesztett boldogság megtalálásáról, illetve a rejtélyes öngyilkosságáról, amely titokra azóta sem került leleplezésre. A darab nyomon követi Rudolf életének utolsó néhány hónapját, Taffee gróf és spiclijei által folytonos megfigyelés alatt tartott herceget, aki egy bálon ismeri meg a mindent elsöprő szerelmet. 



Izgalmas volt hallani a híreket, úgyhogy nem haboztunk Anyuval, rögtön jegyszerzésre adtuk a fejünket. Nemcsak az előadás végett, hanem a szereposztás miatt is, érdemes volt. MÁZS (Mészáros Árpád Zsolt) neve ismert volt előttem, hiszen első alkalommal a Rómeó és Júliában nyújtott felejthetetlen alakítást, Benvolio bőrébe bújva. Kiderült, hogy bizony Rudolf trónörökösként is megállja a helyét, ő és a sokak által bálványozott Dolhai Attila fogják felváltva játszani. Csak remélni tudtam, hogy Árpit fogjuk kapni...Sikerült is megszerezni a belépőket, méghozzá....életem legelső BEMUTATÓ-jára!!! :)) A szereposztást is lehetett tudni, Árpit kaptuk Rudolfként, Mária Vetsera szerepében egy számomra ismeretlen színésznő volt feltüntetve, akit az előadás alatt rögtön a szívembe zártam. Ő volt Vágó Zsuzsi. Kettejük párosa lenyűgöző, minden szavukat-tettüket elhittem nekik, mert valódi volt minden érzés, amit a színpadon mutattak. Szerettem őket együtt, végtelenül aranyosak voltak. Zsuzsi gyermekien bájos, Árpi igazi lázadó lélek. A Rudolf musicalt összesen 6 alkalommal láttam, ezek közül kettő Dolhai Attila - Vágó Dettike szereplésével lett volna, ám ez a páros balesetet szenvedett, ebből kifolyólag csak egyetlen alkalommal láttam velük, de nem tettek rám olyan hatást, mint Zsuzsi és Mázs. Kár, ezért a darabért, szívesen megnéztem volna még több alkalommal is.  :(


Az előadásból kedvenc jelenteim:
A szereplők első feltűnése a színen, ahol szinte mindenkivel találkozhatunk ("Nézd a város ünnepel").

Larisch grófnő tanítása, miként viselkedjen egy nő, ha "csatába megy"... :) Nagyon színpompás jelmezek, női kellékekkel mint a sál, a kalap és az esernyővel kiegészítve ("Csuda csinos ez a harc"), illetve fergeteges tánccal tökéletesítve.

Vetsera Mary és Rudolf megismerkedése a bálon. Rendkívül szeretetre méltó, a szócsatájukat szívesen hallgatta, kísérte figyelemmel a néző. Örömteli és varázslatos.

A bál estéjén, otthonukban bevallják barátjuknak vagy szerettüknek, az est alatt rokonlelkekre találtak. Megvallják érzéseiket, és a két különböző világ találkozik egy lopott érintésben ("Ez most más!").

A Práterben való viszontlátásuk - olyan helyesek voltak -  Rudolf kérése, hogy Mary a nevén szólítsa és ne a rangjához mérten. Összhang ("Kettőnk közt nemrég").

Rudolf rémálma is a kedvencek közé sorolandó, mikor Taffee gróf és a dróton rángatott bábjai csúfot űznek belőle. Homonnay Zsolt eszméletlenül jó volt ebben a szerepkörben, az igazi grófot is így képzeltem volna el, egy gazember, egy politikus, aki nem riad vissza semmitől, hogy célját elérje ("Mester és a drót").

Larisch grófnő és Taffee gróf kettőse a templomban, egyszerre távolságtartó mégis közeli. A férfi arra kéri, segítse megvédeni Rudolfot, a nő végighallgatja - ám tudja, hogy Rudolfot igazából fékezni akarják, és inkább ártani neki, mint segíteni. Ezért nem hajlandó a gróf kérésének eleget tenni. Ám a régi vonzalom újra feléled közöttük...("Kétség és ábránd")

Rudolf az összegyűlt tömeghez intézett szava a nagy kiállítás megnyitásakor ("Ez a híd"), minden polgárhoz odamegy, megérinti őket, bizalmat és erőt sugall az emberek felé, akik minden egyes szavát mohon isszák. Mary Vetsera és Larisch grófnő is jelen van, akiket szintén megérint a beszéde. Kevésbé idegesítőbb jelenet (mert általában a sikítozós, operettes jellegű, csujjogtatós dalokat nem tudom elviselni) és ezért kivételt képez a korábbiak közül a koronaherceg bordélyházban tett látogatása ("Kiskatonám"). 

Mary látogatása Rudolf lakosztályában, találkozása a férfi feleségével, Stefániával ("Nem más, mint én") és Taffee gróffal ("Szimpla egyszer egy"). Mary vallomása a félhomályban, kitartó küzdelme az igaz szerelemért, Rudolf iránti hozzátartozásának megnyilvánulása ("Ez a perc úgy fáj").

Amikor Rudolf (és a nézők is) azt hiszi, hogy Mary felszállt a vonatra, de a lány visszatér hozzá, és egymás karjába borulnak. Megfogadják, bármi is fog ezután történni, ők együtt fognak maradni, az utolsó lélegzetvételig ("Értem születtél").- "Szerelemben együtt mindhalálig"

Az első felvonás vége, amikor elhangzik a Szerelem, kell és semmi más - nagyon megható jelenet, hullik a hó, Mary igazán impozáns és gyönyörű.

A második felvonás vége a haláluk - pedig az utolsó pillanatig reménykedünk, hogy más lesz a végkifejlete a történetnek, de sajnos nem így alakul. :(

Kedvenc dalok: EZ MOST MÁS!!!! totál favorit!!!!! :))) Szerelem vár, semmi más; Mester és a drót, Kétség és ábránd, Értem születtél, Hétköznapi hős, Eljő a perc, Ez a perc úgy fáj...Végül is felsorolhatnám az összes dalt, hiszen bámulatosan komponált mű, jó volt hallgatni, és olykor énekelni is. :)



 

Díszlet: Kerényi Miklós Gábor és furcsábbnál hülyébb ötletei....komolyan ezt kell, hogy írjam, mivel a Rudolf alapját egy híd-szerkezetű gép képezi. Ezzel emelkedtek a színészek a magasba (Ez most más; Szerelem vár, csak semmi más; Mester és a drót, stb. jelenteknél). A kettős szereposztás egyik párosa meg is sérült emiatt. Voltak még háttérdíszletek, egy térkép, amely az Osztrák-Magyar-Monarchia térképét ábrázolta.

Jelmez: korhű, kedvencem főként a Mary Vetsera által viselt jelmezek voltak. Mindegyik szép látvány a szemnek. 


Szereposztás tekintetében

Rudolf és Mary Vetsera: nekem egyértelműen Mészáros Árpád Zsolt és Vágó Zsuzsi jelentették, jelentik most is. Édesek voltak, valóságosabbak, Zsuzsi élettel telibb és gyermeki Mary. Mázs lázadóbb típus, a gyötrődő lélek, szoknyavadász, de végül Mary-ben megtalálja azt, amit életéből hiányolt, a betegeskedő Rudolf általa jobban volt alakítva.




Larisch grófnő: Janza Katát kevésbé szeretem, szerintem ebben a szerepben ő túlságosan merev. Vele is láttam, illetve a másik két színésznővel, Siménfalvy Ágotával és Peller Annával. Utóbbi művésznő munkájával voltam a legjobban megelégedve, hiszen ő viccesen formálta meg, volt benne élet. Azonkívül korban Zsuzsihoz jobban illett és barátnőként jelenítette meg a karaktert, nem pedig anyáskodó társként. Nagyszerű párost alkottak Szabó P. Szilveszterrel. Janza Kata "Csakis az lesz hős" című dalban nyújtott hatalmas teljesítményt, ezt a jelenetet csak vele tudom elképzelni. Drámaibb volt, a hangja tökéletesen illett a zenéhez. Ezért ebből a szempontból kiemelem őt. Viszont Peller Anna alakítása meggyőzőbb volt nekem.


  

Pfeiffer: A titokzatos férfi, aki a bábos, inasával együtt nyomon követik Rudolf életét, mindenhol jelen vannak. Pfeiffer képezi a történet keretét, ő a mesélő. Láttam Bereczki Zoltánnal és Szilivel, de egyértelműbb, Szilit hozom ki győztesnek, ő jobb. Annyira más volt ez a figura, teljesen eltért a megszokott sötét Szilveszteres karakterektől (Halál, Collorado), ráadásul nem negatív szereplő a bábos. Pfeiffer nem valós személy, a darabban egy olyan személyiség volt, akit mindenki ismert (a zeneszerző talán a bécsi tereken "szobrozó" művészek alapján találta ki - sejtésem szerint) - élet és jókedv áradt belőle. Egy szokatlan Szabó P. Szilvesztert láthatott a közönség.



Taffee gróf: Ferenc József mindent látó szeme, aki Rudolfnak sok gondot okoz. Egy áskálódó, negatív karakter. Földes Tamás is jó volt, viszont hiányzik belőle a vonzó férfias külső, ezért jobban kitűnik a második szereposztás grófja, Homonnay Zsolt. Mesteri, a tökéletes gonosz lelkű férfi, aki azt hiszi mindenkit dróton tud rángatni, valódi politikus alkat. A darabból megtudhatjuk például, hogy ő egy felkapaszkodott, tehát rangját nem örökölte, hanem vásárolta. Ármánykodik, vagy ő vagy beosztottjai mindig Rudolf nyomában vannak. Emellett egy vonzó, sármos férfi, ezért jobban elhiszem, hogy egykor Larisch grófnő fejét elcsavarta. 




Ferenc József: a "székrengető" Németh Attila és az "idősebb" F.J.-t alakító Jantyik Csaba közül, az utóbbit hirdetem ki győztesnek. Egy: mert korban Rudolfhoz jobban illik. Kettő: nem rajongók Németh Attiláért, nem volt jó a szerepben sem (vele is láttam - nem ítélkezem csak úgy látatlanul). Mind tudjuk Ferenc József és Rudolf kapcsolata nem volt felhőtlen...egyes hiedelmek szerint, ő volt saját fiának "gyilkosa". A darabban többször, a közös jeleneteknél láthatjuk, hogy mindkettejüknek más-más véleménye, illetve nézete van bizonyos dolgok tekintetében, pl.: az ország hadi felszereltségét tekintve. Ferenc József csak azokat a híreket olvassa, amit a hivatalnokai kijelöltek számára, ezt Rudolf a szemére veti. Az apa inkább a németországi uralkodó elképzeléseit támogatja a hadban és kormányzásban - és örülne, ha fia is hasonlóan gondolkodna és egyetértene vele a fia a politikában. Ám Rudolf szabad szellemű jellem, apjával heves vitákat folytat, ő egy békésebb világra vágyik, hol nincs szükség fegyverekre, illetve olyan szabályozások nincsenek, amelyek az embereket rabbá tennék. Ferenc József sajnálja, hogy fia felnőtt, és véleménye eltér az övétől. Beszélgetésüket Taffee gróf szakítja félbe, Rudolf nem akar a férfivel egy légtérben maradni, így távozik, de még odaszúr apjának, hogy tárgyalópartnernek nevezi a grófot, akivel megbeszélheti az ország gondjait...

A trónörökös, amikor elvonul a világ elöl, lakosztályában kesereg, és egy olyan élet után áhítozik, amelyben nincsen Bécs, nincs rabság, nincs fájdalom, vágyódik az egyszerűbb emberek ügyes-bajos élete után..."Csak hétköznapi hős" szeretne lenni, ám ez rangjából adódóan nem valósulhat meg. Az öngyilkosság gondolata ekkor fogalmazódik meg benne, többször szegezi önmaga ellen a fegyverét. Ám a bálon minden megváltozik, és hinni kezd az élet szépségében...

Stefánia: Polyák Lilla és Nádasdi Vera. Utóbbi színésznőt ez az előadás emelte ki az ismeretlenségből, sosem láttam még más darabokban, és lenyűgözött a hangja, innentől kezdve ő is a kedvencek közé került nálam. Polyák Lilla csak a sztriptízével vált érdekessé, bár a hangja sem volt rossz, hiszen itt alapvetően ordítani kell (amit általában a színpadon szokott tenni), mert a karakter megkívánja, hogy sírjon, rimánkodjon és veszekedjen a házasságán kívüli kapcsolatai miatt a címszereplővel. Stefánia, Rudolf feleségeként boldogtalan és megtört, hiszen férje idők óta nem érintkezett vele, ráadásul a férfi kalandjainak köszönhetően, meddővé vált.


A magyar grófok között nem igazán volt módosítás, tehát többségében egy ember alakította: Lónyai grófot (az árulót) Pálfalvy Attila, Andrássy grófot György-Rózsa Sándor, míg Kerényi Miklós Máté, Károly Istvánt jelenítette meg. A magyar vonatkozású jelenetek is kifejezetten jól sikerültek. Megjelent a színen a magyar zászló, illetve a magyar tánc is. A magyar delegáció két alkalommal feltűnik a színen egy titkos búvóhelyen tartják a találkozókat, szervező mindkét alkalommal a zsidó újságíró. Annak a lapnak a tulajdonosa, amely leközlik Rudolf írásait (természetesen álnév alatt), amelyben apját és segítőjét, Taffee-t éles hangon bírálja. Az első összejövetel alkalmával melegen üdvözli a két ismert magyart, Andrássyt és Károly Istvánt, majd megtorpan, amikor a harmadik személlyel találkozik, Lónyaival, mivel ismeretlen, és nem tudja bízhat-e benne. A többiek megnyugtatják, így a kétségei hamar eloszlanak, vele is kezet fog. Lónyai az, aki mindig határozottan, ámbár a sötétben megbújva erősíti a koronaherceget, azaz a jelentősége mindig abban bontakozik ki, amikor Rudolf határozatlan. Lónyai szokta általában a magyar jeleneteket zárni. Minden alkalommal ő tartja ki a hangot, és a hercegre próbál hatni, hogy a vesztébe sodorja...1. megjelenésnél így fejezi be a dalt: "Nem mondhatja, hogy neeem...", illetve 2. megjelenésekor eképpen: "Mondja apjának neeem"...Mindeközben a többiekkel együtt hátrál a színpad hátsó felébe, a társai biztatják Rudolfot, hogy az ő pártjukat fogja, Magyarország önálló királyság legyen, ne létezzen tovább a Monarchia árnyékában. A második alkalommal Rudolf döntést hoz az ügyben, és kész a magyarok mellett kiállni. Hogy bizonyítsa, nem a levegőbe beszél egy díszdobozt ad a magyaroknak, konkrétabban Lónyi kezébe. A doboz, amely egyértelműen bizonyítja, hogy Rudolf tulajdona (rajta a monogramja "R"), a benne lévő dokumentumok igazolják a koronaherceg árulását a Monarchiával (és nem végső soron apjával) szemben. Nem is kell mondanom, a darab vége felé közeledve ez a bizonyíték Ferenc József kezébe kerül, aki ezek után mélységesen csalódott fiában és kijelenti: "Nem vagy méltó rá, hogy a fiam légy!"

Az előadás legdrámaibb jelentével folytatom, ami Rudolf elkerülhetetlen sorsát mutatja be, az egyik szereplő szemén keresztül... A koronaherceg tömeghez intézett beszédét követően egy nő kiválik a tömegből. Mélyzöld selyemruhát visel, fekete boleróval. Mélységes szomorúság, bánat ül ki az arcára, belekezd a jóslat elbeszélésébe. A nő, nem más, mint Larisch grófnő, aki Rudolf unokatestvére. Útja során találkozik Pfeiffer-rel, aki szintén egykedvű, és lehangolt, átérzi a nő keserűségét. Larisch egy jövendőmondó kártyát kér a férfitól. Szokásához híven, elteszi a pénzt, "tündérport" szór, majd leszakít a bábja segítségével egy kártyát, átnyújtja a nőnek. Elrendezi a bábjait, majd távozik a színről. A grófnő egyedül marad a gondolataival. Dalában bizakodóan beszél Rudolfról, de közben előrevetíti, hogy az út, amit a férfi választott nem akadálymentes, sőt biztosan végzetes lehet számára. A zenekari árok fölött kialakított kis sétányon lépked, a háta mögött függöny takarja a színpadot, míg az elborzasztó jövőképhez nem ér el a dalban. Ekkor válik a látomás valósággá - a függönyt széthúzzák és a szemünk elé tárul egy halotti menet. Az összegyűlt tömeg egy eltávozott lelket kísér végső útjára, a koporsó körül gyertyát tartok emberek sokasága látható. Amint előtérbe kerül a koporsó, a tömeg körülállja, és ekkor kiválik közölük két személy: Erzsébet királyné és Ferenc József. Míg az előbbi fájdalmak közepette a sírhoz lép és megtörten letérdel mellé, addig a szigorú apa a távolból siratja fiát. Larisch, Erzsébet elé lép és vigaszt próbál belé önteni...majd a gyászolók távoznak és a nő egyedül marad a színpadon a gondolataival "Szerelmes bolond, csakis az lesz hős!". Szerintem ez a legmegrázóbb jelenet.

Rudolf és Mary Vetsera haláláról szintén érdemes még írni pár gondolatot. A darabban az Dimenziók báljában járják el utolsó táncukat, mindenki szeme láttára. Majd a sokaságból kiemelkednek (a híd-szerű gépezettel), ott állnak, egymagukban, Rudolf kezében a pisztoly. És felhangzik a közös, fogadalmi daluk "Szerelem kell és semmi más", közben a tömegből felemelkedik mindenki, akik, ismerték őket: Ferenc József, Taffee gróf, Stefánia, stb. Főként azok, akik ellenezték és nem nézték jó szemmel a kapcsolatukat. A párra tekintenek, majd kezüket magasba emelve, hárító mozdulatot tesznek, és hátat fordítanak nekik. A dal utolsó sora nem hangzik el, két pisztolydördülés véget vett a lírai jelenetnek, Rudolf és Mary holtan esnek össze, mindketten a hídnak  egy-egy "pillérére". A legszebb és egyben legszívszomorítóbb, amikor a pillérek szétválnak, de ők utolsó pillanatig egymás kezét fogják, míg a szétszakítás már elkerülhetetlennek bizonyul, ekkor eleresztik egymás kezét. A történetet Pfeiffer zárja le, a kezdéskor még önmaga is bizakodó és a látogatókat csábítja Bécsbe, úgy a befejezésnél távozásra hívja fel a figyelmet. Pfeiffer gondolataival zárul az est.

A Bemutatóra még nagyon is emlékszem, nagyon magával ragadott a történet, a színészek játéka, az érzelmek. Sokszor megkönnyeztem. Tapsrendnél csináltam egy képet, de rám szóltak, hogy nem szabad, holott az előadás már véget ért...gonoszság... A lényeg, hogy még öt előadáson keresztül megcsodálhattam a darabot. Nagyon nagy kedvenc. 




Későbbi események a Rudolffal musicallel kapcsolatban, miután a színház repertoárjából lekerült:
- amikor az operettesek felléptek a Lánchídnál vagy a Broadway ünnepségen a dalokkal, legutóbb 2013 őszén, az ifjoncok énekelték az ismert dallamokat. 

Frank Wildhorn amerikai zeneszerző álmodta meg ezt a darabot. Amerika után, Magyarországon, Budapesten mutatták be elsőként Európában. Sajnos, nem maradt nálunk sokáig. Az utolsó előadást követően a darab Pécsre került, az ottani színházban kb. egy vagy két évad erejéig repertoáron tartották. A vidéki színészek mellett a fővárosiak közül is volt kettő, akik a két főszerepet alakították (Budapesten együtt sosem), Mészáros Árpád Zsolt és Vágó Dettike. Ez a változat modern volt, borzalmas. Hasonlóan szörnyűre sikeredett ez, mint az osztrák előadás (aminek a bemutatója megelőzte a pécsit), ahol a Práter-beli jelenetben Rudolf és Mary görkorcsolyáznak.... Korba egyáltalán nem illik bele, sőt hülyeségnek tartom, abszolúte nem odavalónak... Jelmezek itt-ott jól voltak elkészítve, de míg Pécsett az operettszínházi előadást mutatták be, csak kissé - számomra - elcsépeltebb  felfogásban, addig a bécsi változatban Pfeiffert kiírták a darabból. Rudolf és Mary Vetsera halálával ér véget a darab, nincs benne lezárás, prológus.

 

A budapesti előadás viszont fenomenális volt, szép és rettenetesen hiááányzik...:'(


Az előadásról bővebben: http://www.operett.hu/repertoar/rudolf/32/4


Rudolf musicallel kapcsolatos tudásotokat ezen a linken keresztül tesztelhetitek: http://kvizpart.hu/gyorskviz/gyk.kviz?gykid=37517
Érdekességek:

A könyv, amely a darab alapját jelentheti:
Nincs biztos támpontom, de úgy vélem, hogy Claude Anet: Mayerling című könyve alapján íródott az előadás. Folyamatos olvasás közben, szembekerültek ugyanazon motívumok, amik a darabban összefüggtek. Leginkább Mary Rudolf iránt tanúsított végtelen rajongása lehet számunkra ismerős. A könyv jól ábrázolja a politikai hátteret, a különféle nézőpontokat. Képet kaphatunk a nagy Habsburg Birodalom uralkodójának meglátásairól, általa vallott eszmékről, amivel a fia, – akiről a történet szól, – nagyon nem ért egyet. Megismerhettem Rudolf „beteges” jellemét, Mary gyermeki fellángolását és odaadását. A mai napig persze még mindig nem tisztázott, hogy mi is történt azon a tragikus napon. Rejtély, rejtély hátán. Jó lenne egyszer fényt deríteni az igazságra!


Újabb infok szerint - Frederic Morton: Az utolsó keringő - a probléma csak az, hogy sehol sem található a könyv...:

Ódákat zengtem róla, íme a magyar, budapesti előadás felvétele:

A német nyelvű változat első és második felvonása (az osztrák verzió nem maradt sokáig, de állítólag készült belőle hivatalos DVD is; modern rendezés, jelmez egyszerűbb és a díszlet a jelen és  múlt ötvözete):

Az egyik legjobban sikeredett film (osztrák film) 
1956-os film, a címe: Rudolf koronaherceg utolsó szerelme:

Egyéb linkek, rajongói összeállítások (benne az osztrák hivatalos lap, amely arról tájékoztat, hol lett bemutatva a történet):