2023.augusztus 2. 19:00-22:00 között az Operaházban
Rigoletto
A darabot nagyon
szeretem, egyfajta tisztelgésem a Papám előtt, ha a darabot megnézem, rá
emlékezem vele.
Zeneileg nagyon kifejező,
szól egy torzó alakról, aki maró gúnnyal az udvari beosztottakat kiosztja.
Ugyanakkor egy átok száll a fejére, amit nem tud levetkőzni, könnyedén lerázni,
akárcsak a gazdája, a Mantóvai herceg tette, meg is menekült. Mondhatni szerencsés
csillagzat alatt született a herceg, aki minden nőt megszédít élete során…
Számomra taszító jelenet,
ahogy az udvaroncok próbálják a gazdájukat fedezni, amikor az a címszereplő
lányára teszi a kezét és másmilyét is…
Az új szereplők közül a
Gildát alakító Szemere Zita győzött meg arról, hogy érdemes a szerepre,
csodálatos énekhang, jó játék. Szokatlan volt, de amennyire lehetett építkezett
Kálmándi Mihály. Reméltem, hogy ő marad a szereposztásban, mert őszintén
szólva, az ócska Yago alakítása óta ódzkodom Alexandru Agache-től….brr…hideg
kiráz tőle…
Viszont nagyjából az
instagramra feltett írásom mindent összegez.
Insta bejegyzésem:
A Rigoletto egy szerelem
darab az operak kozul, mondjuk ugy, hogy ez az egyik nagy kedvencem. Rendkivul
orultem, amikor ertesultem rola, hogy ismet jatszani fogjak. Egy ropke
augusztusi latogatas kapcsan az imadott Operaban, ismet megcsodalhattam az
eloadast. 🥰
Az Erkel szinhazban lattam utoljara, 2x is. Fokanov Anatolij volt akkori
cimszereplo, ezuttal Kalmandy Mihalynak volt feladva a lecke, hogy hozza azt a
bizonyos szintet. :) A darabban pedig minden van, ami eletunket is
olykor-olykor "szinesiti": szerelem, szeretet (apa-lanya kapcsolat),
boldogsag, armany es cselszoves, ketseg, csabitas, szégyen, bosszuvagy,
gyilkossag,átok...
További érdekesség votl számomra, hogy talán egy megállóval később egy nagymama-unoka páros szállt fel a 9-es buszra. Ők ketten ecsetelték a Rigoletto-t, hallottam szavukat, mivel mögém ültek. Jóleső érzéssel vettem tudomásul, hogy ők is megvoltak elégedve a darabbal, a szereplőkkel és aztán persze más előadásokat is elővettek és azokról alkotott véleményt ütköztették. A Rigoletto sikerét az is bizonyítja, hogy sokáig, majd állva tapsoltunk a szereplőknek és a zenekarnak.
A 2022-23-as éved utolsó előadása volt számomra, sikeresen zárult ez az évad is.
Opera felületéről mentve:
Opera három felvonásban, olasz nyelven, magyar, angol és olasz felirattal
A mantovai udvar nőket habzsoló
férfitársadalmában a nemeseket szórakoztató torz bohóc senkit nem kímél
vicceivel. Mégis azt reméli, hogy a maró gúny, amivel mások fájdalmát
fogadja, nem üt majd vissza rá. Csak jól el kell választani a munkát és
boldog magánéletét. De amikor lánya saját vágyait követve kilép a
biztonságot adó zárt falak közül, épp Rigoletto titokzatos kettős élete
okozza vesztét.
Verdi műve nem véletlenül népszerű: az elfogadás és káröröm, a
szerelem és önfeláldozás tragédiáját shakespeare-i mélységgel és magával
ragadó zeneiséggel mutatja fel.
Cselekmény
I. felvonás
1. jelenet
Terem a hercegi palotában
A mantovai herceg legújabb kalandjával dicsekszik az egybegyűlt
nemeseknek: megismert egy fiatal polgárlányt, akihez egyszerű
öltözetben, diákként közeledett, és feltett szándéka elcsábítani. Közben
nem hagy fel az udvarlással Ceprano gróf feleségének sem: férje
jelenléte ellenére ajánlatot tesz neki. Megérkezik Rigoletto, az udvari
bolond, aki kigúnyolja a hercegi önkénynek kiszolgáltatott házaspárt.
Éles nyelvének már szinte minden udvaronc áldozatul esett. Marullo
érkezik a hírrel, hogy Rigoletto szeretőt tart, és elhatározzák, hogy
visszafizetik a sok megaláztatást: elrabolják a nőt. Beront a bálra
Monterone gróf, hogy felelősségre vonja a herceget, aki az ő lányát
elcsábította. Rigoletto kifigurázza őt is, mire a gróf megátkozza a
bolondot.
2. jelenet
Utca, Rigoletto háza és kertje
Rigolettót megrettentette Monterone átka. Hazafelé megállítja őt a
bérgyilkos Sparafucile, és felajánlja neki szolgálatait. Rigoletto
elutasítja. Hazasiet a lányához, Gildához, akit a világtól elzártan
nevel, és aki a foglalkozását és nevét sem ismeri. A lány elhallgatja
előle, hogy hónapok óta találkozik egy ismeretlen diákkal, akibe
szerelmes. A diák nem más, mint az álruhás herceg. Rigoletto távozása
után megérkeznek az udvaroncok, és el akarják rabolni a nőt, akiről azt
hiszik, hogy a bolond szeretője. Váratlanul visszatér Rigoletto, akit
meggyőznek, hogy Ceprano grófnét akarják elrabolni. Rigoletto részt vesz
a játékban, és túl későn eszmél rá, hogy saját lánya elrablásában
segédkezett.
II. felvonás
Terem a hercegi palotában
Az udvaroncok felajánlják a hercegnek az elrabolt lányt. Megérkezik a
kétségbeesett Rigoletto is, akiből ezúttal az udvaroncok űznek csúfot.
Az apa felvilágosítja lányát a titokzatos udvarló kilétéről és valódi
természetéről, de Gilda érzelmei továbbra is változatlanok: szereti a
férfit. Rigoletto halálos bosszút esküszik.
III. felvonás
A Mincio folyó partja, Sparafucile háza
Az éjszaka folyamán Rigoletto felkeresi Sparafucilét, és megbízza a
herceg meggyilkolásával, de előbb még ki akarja ábrándítani Gildát
belőle. Kényszeríti, hogy nézze végig, miként udvarol a férfi
Sparafucile húgának, a szép Maddalénának. A megzavarodott és
kétségbeesett Gildának apja megparancsolja, hogy férfiruhában azonnal
induljon Veronába. A lány azonban visszatér Sparafucile házába, ahol
értesül apja gyilkos tervéről. Maddalenának tetszik a herceg, ezért arra
kéri bátyját, hogy kímélje meg az életét, és ölje meg helyette az első
idegent, aki a fogadóba betér. Gilda úgy dönt, feláldozza magát.
Férfiruhában lévén, bekopog a kapun. Amint belép, halálos sebet kap.
Sparafucile egy zsákot ad át Rigolettónak azt állítva, hogy a herceg
holtteste van benne. Ekkor Rigoletto meghallja a távolban a herceg
hangját, kinyitja a zsákot, és megtalálja benne haldokló lányát. Így
teljesedik be Monterone átka.
Sajat felvetelek
Jegyzetek az este folyamán, amikor utaztam haza a buszon a nagymama és az unoka, akik szintén megnézték a darabot velem most egy időben, ők ecsetelték, hogy korábban milyen élményekben volt részük az Operában.
A Rigoletto-ban a palota-kisház-palota-fogadó/kocsma díszletet méltatták. Továbbiakban szó esett a Don Carlos-ról, Traviata-ról. Carmen, amiben a fiú mesélte a bika sziluett milyen érdekes volt, említést tett valami oszlopról; szerinte a jelmezek működtek - és minden gondolat a mostani borzalmas Carmenre vonatkozott.
Dionuszosz a nagy büfében, Lotz Károly
Jókainé Gombosi Beatrix az operai ékszerkészítő neve, akit 1x megkerestem, hogy az általam vett ékszer melyik elemét mutatja az Operának, de azóta is keresi, mert ígérte, hogy megkeres majd, de nem tette...
Rigoletto, Nagypapámra történő megemlékezés, az Ő kedvence
volt a darab, és amióta láttam, azóta nekem is nagyon a szívemhez nőtt, sokat
jelent, mert Rá emlékezem ilyen formában. Most páholyból figyeltem a
történetet, Rigoletto-ként ismét az orosz kedvencemet nézhettem meg, Fukanov
Anatolij személyében. Két új ember lépett Gilda (Kriszta Kinga) és a Mantova
hercege szerepébe (Galeano Salas), de ők rendkívül ügyesen hozták a rájuk bízott karaktereket.
Jó volt beülni és átélni a darabot, ugyanakkor szívszorítóak voltak a jelenetek,
ahol Rigoletto a lányáért esedezett az udvaroncok között, akik néma közönnyel
hallgatták rimánkodását, adják vissza neki a lányát a herceg karmai közül….
legszívesebben lementem volna a színpadra, és felpofozzam volna a színészeket,
de ezt nem tehettem meg, így a tapsrendnél egyszerűen nem ütöttem nekik össze a
tenyeremet…elmehetnek… egyszerűen szívettépő az apa fohásza, és csak néma
fülekre talál… ugyanilyen fájdalmas számomra a zárójelenet, hiszen saját lányát
öli meg a bérgyilkos a herceg helyett a kocsmában… a Folyóba akarja dobni, de
előtte kicsomagolja, hogy megnézze a herceg halott arcát, de mikor hozzá fogna
a csomagoláshoz, meghalljaa herceg énekét
a háttérben... ez egyszerre vicces és elkeserítő…- ha a nézők szemszögéből
veszem alapul. Ha Rigoletto álláspontjából nézem a történéseket, csak
tragikusnak mondható a pillanat, amikor a lányát fedezi fel a zsákban… A maradj
velem, ne hagyj egyedül – felkiáltásaitól elszorult a torkom, és felkiáltani
szerettem volna szomorúságomban, de szerencsére nem tettem, különben furán
néztek volna rám :D Szép előadás, rendkívüli.
Nagy örömömre szolgál, hogy írhatok erről a darabról, ugyanakkor nehéz szavakba is foglalni azt az élményt, amit a Rigoletto szeptember 24-i előadása adott nekem. Első alkalommal mentem egyedül az Erkel színházba, és szerencsére opera-rajongókkal találkoztam, így nem voltam annyira elhagyatott. A kezdeti - hol is van pontosan az ülésem? - problémát áthidalva, izgalomtól túlcsordulva, lélekben felkészülve arra, hogy a szívemet eléri ez a darab, ültem a székemben. A színpadra látásom kiváló volt, érdemes választani az erkély közép részleg első sorába helyet. Szép számmal külföldiek is tiszteletüket tették a nézőtéren illetve a ruhatárban is találkoztam olaszokkal, példának okán. :) Hátam mögött egy ausztráliai magyar értekezett egy Belgiumból származó amerikai állampolgárral, aki családlátogatás címszó alatt, egyúttal az Erkelben is ellátogatott, de természetesen szavaiból kiérződött, hogy az Állami Operaházunkat is szívesen szemügyre vette volna, csakhogy az most éppen felújítási munkálatok miatt zárva van... Nos, a közönség jó humorral is meg volt áldva, hiszen a szokásos - tegyük el a telefonunkat, nem lehet hang-, és videofelvételt készíteni, - szöveget követően valakinek csak azért is, megszólalt a készüléke, ráadásul a Beverly Hills-i zsaru zenéjét játszotta... derűt okozott a nézőtéren, a közönség egy emberként felnevetett... Így kezdődött ez a fantasztikus este!
Ugyan más műfaj képviselőjéről van szó, mégis egy kalap alá veszem a Lepkegyűjtővel, mivel egy évadban sokféle előadást fogok megnézni, egymást követik, és ezért az első darab által okozott hatás a mérce, azt nemhogy megsikerült tartania, hanem még erőteljesen is átugrotta ez az opera!
Nagypapám emlékéhez híven, aki idén már sajnos nem lehet velem, választottam még nyáron a Rigoletto-t, a kedvenc operája volt.
Az opera jegyszervezési irodájában megváltoztattam az ülésemet, mivel első körben egy oldalerkély volt megjelölve, aztán mivel mindent már kifizettem a megtakarított pénzemből - emberek, tényleg érdemes bérletet venni! Én most először estem át a tűzkeresztségen! - Papa miatt, egy jobb helyet választottam, és erkély középről figyeltem a színpadon kibontakozó eseményeket. Utólag bevallom, nem volt rossz döntés, ahogy már a felvezetőben írtam. Lenyűgöző kilátásom volt és szerencsére nem zavart senki. Később értesültem a szereposztásról is, kiváló együttest kaptam, sőt egyedülállót, mivel a többi napokon ez a gárda egy-egy változtatással volt szerepeltetve, tehát komplexen csak itt voltak, szeptember 24-én együtt. A gárda nagyjai közé tartozik Fokanov Anatolij, mint Rigoletto; Miklósa Erika Gilda-ként; illetve a herceget László Boldizsár testesítette meg. A Csillag évadzáró ünnepségen, Anatolijt és Boldizsárt tüntették ki, Erika érdemeit nem kell ecsetelnem, őt mindenki, kivétel nélkül, ismerheti. Nagy reményekkel ültem be, és többet kaptam a darabtól, a művészektől, mint eddig bármikor is...
Rigoletto
Történet
Verdi egyik legnépszerűbb darabja, ami az apai szeretetről és a fennkölt urak léhaságáról szól. Helyszín Mantova, itt él gazdagságban a herceg, és itt él szegénységben, de szeretetben lányával egy kis házban Rigoletto, a púpos. A két férfi közötti kapcsolat, az előbbi az uralkodó, míg az utóbbi a szolgája, leginkább udvari bolondja, aki nem rest gúnyt űzni az udvaroncokból és mindenkiből, aki csak betér a birodalomba. Montero gyermekét a herceg meggyalázta, ezért átkot szór, mind a herceg, mind a "bolond" fejére. Rigoletto megriad, és félti egyetlen kincsét az életében, a lányát. A herceget nem nagyon érdekli, ő csak mulatozik az udvarban, nőket csábít el, nem bír a vérével...majd egy napon felfedezi a púpos lányát, aki visszafogott életet él, csak a templomba jár el, senkivel nem találkozgat... Gilda beleszeret az álruhás hercegbe, aki szegény diáknak adja ki magát. Saját apját is képes átverni, csakhogy találkozzon a férfivel, de ebben közreműködik a házvezetőnő is... hiába kéri a púpos, hogy vigyázzon rá, mert egyetlen kincse. Az udvaroncok viszont megelégelik Rigoletto éles nyelvét, amit rajtuk szokott használni, kilesik és tévesen azt feltételezik, hogy a lány, aki a házában lakik a szeretője, és nem a tulajdon gyermeke. Tervet kovácsolnak, és egy este a mit sem sejtő púpos közreműködésével (akinek bekötött a szemét, mivel mindenki álarcot viselt, tartotta a létrát. - A nagy sötétben a saját házát sem ismerte meg?) elrabolják Gildát és a hercegi palotába viszik.
A hercegről, egy röpke ideig azt feltételezhetjük, hogy szereti a lányt, idegeskedik miatta, főként azután, hogy megtudja, hogy akinek udvarolt, az nem más, mint a szolgájának a lánya (ezért is gondolnám, hogy valamiért a "viszonyukat" nem akarja megrontani). Miután az udvaroncok megérkeznek a palotába, az asztalra helyezik a fehér leplekbe göngyölt Gildát, és végiggörgetik rajta, kicsomagolják. A herceg elviszi magával, oda, ahova a nőket boldog karjai közé szokta venni... Rigoletto bohóckodás mögé rejti aggodalmait, ugyanakkor az udvaroncok látják rajta, hogy valakit nagyon keres, mennyire figyelmesen, alaposan kutat valaki után... Mivel a férfiúk nem hajlandóak megmondani, hova került a "szerető", felfedi a titkot, amit nem akart tudatni velük, a lány a sajátja, a gyermeke. Nekiront az udvaroncoknak, de azok visszatartják, a három "nemesebb" férfi sem hajlandó segíteni, még az sem, aki megtenné, mivel a többiek visszatartják. Rigoletto fohásza, és fájdalmas kiáltása szívet marcangoló jelenete az előadásnak.
Gildát meggyalázták, apjának elmeséli mit műveltek vele, bevallja, hogy szerelmes a hercegbe, bár az nem szolgált erre a szeretetre rá, apja sírva hallgatja végig és bosszút esküszik.
Rigoletto elhatározza, hogy megöleti a korábban találkozott bérgyilkossal a herceget. Egy vidéki kocsmában arról hadovál a nemes úr, hogy mennyire könnyű a nőket ágyba vinni, és mennyire szertelenek, össze-visszafecsegnek... a szavai elbűvölik a bérgyilkos testvérét, aki eleinte ódzkodik, mert tudja, hogy a férfi egy csapodár, mégis megtudja kedveltetni magát, úgy, hogy a nő a védelmezővé váljon és ne engedje a bérgyilkos bátyjának, hogy megölje. Több lehetőségen rágódnak, majd úgy határoznak, hogy azt ölik meg, aki elsőként tér be a kocsmába. Mindez szélviharban történik... Gilda férfi ruhát ölt, feláldozza magát, és a herceg helyett őt szúrják le. Rigoletto megkapja a zsákot a testtel..ám, nem sejti, hogy ki van benne. Kifizeti a bérgyilkost, majd meghallja a herceget énekelni... megnézi a zsák tartalmát és a lányát találja meg, akitől elbúcsúzik. Megrendítő pillanat, ahogyan arra kéri, hogy ne hagyja itt, hiszen nincs senkije a világon csak a lánya... Ő jelenti az élete értelmét. A szívemet elszorította a jelenet, folyton potyogtak a könnyeim. De Gildán ejtett halálos seben már nem lehet segíteni. A kocsma fala leomlik, szembe találja magát a színházi tükörrel, ami egész alakos, az átok beteljesült...
Érzelem dús előadás, fantasztikus tehetségek, énekesi bravúrok, gyönyörű áriák, lenyűgöző és emóciókban gazdag játék, ötletes és látványos díszlet, korabeli - kicsit keverve a mai kor öltözködési stílusával.
A darab szerkezete és a műfaja:
Opera, három felvonásban, olasz nyelven, magyar és angol felirattal
Jelmez
A púpos púpját kifogásolom egyedül, mivel az nem igazán volt púpnak mondható, kicsit nagyobbra kellett volna a tervezőnek készítenie. Látványra rendben volt, sőt kifejezetten színpompásra sikeredett az udvar, vagyis a nyitójelenet színkavalkádban és gyönyörű jelmezekben kigondolt jelmezei.
Díszlet
Monumentálisan nagy egyes jelenetekben, a herceg birodalma eltúlzott, elnagyolt festményekből kilógó meztelen testeket ábrázoltak, megjelenítve a herceg életfelfogását. Rigolettó lakhelye, kedves, borostyánnal benőtt falat hívott mutatni, szerény körülmények között éltek, de a maga módján nagyon bájos díszletet mutatott be. Kellő titokzatosságot, borzongást adott a kocsma képe az utolsó felvonásban a viharos háttérrel és zajkeltéssel. A színpadkép látványos volt, visszaadta a hangulatot, hozzájárult a darab sikeréhez.
A legfontosabb kellék szinte folyton jelen volt a színpadon, ez egy kicsit a kulisszák mögé betekintést engedélyez, hiszen a színészek az öltözőjük elemeit, a széket és a sminktükröt nem viszik magukkal a színpadra. A két egységet összekötve Rigoletto sokszor ezt a szerkezetet tolta a színpadon, az öltözködő asztalán a bohócfejjel mintázott jogarral, olykor ezen pihent meg, elmélkedett. Másik funkciója alapján, a tükörből kilépett a bérgyilkos, így nem kellett az "utcán találkozniuk". A darab végén, amikor Gilda meghal, a kocsma fala leomlik és a sminktükre néz vissza rá, immáron viszont sokkal nagyobb méretben. Ez egy visszacsatolás, a bohócból lett bohóc szimbolika.
A cselekményről részletesebben itt olvashattok az Opera oldalán:
Nem várt és nagy meglepődésre adott okot, amikor a színpadra lépett az igazgató, Ókovács Szilveszter, és kezével jelezte, hogy egy pillanatra a tapscunamit fejezzük be és figyeljünk a szavaira... :) Ugyanis a mai nap egy ünnepi előadás is volt, hiszen Fokanov Anatolij 26 évvel ezelőtt csatlakozott a Magyar Állami Operaház csapatához (legendás felvételt tudhat magáénak - 1991 nyáron érkezett a színházhoz, nem volt meghallgatás, de addig nem tágított míg szereztek valakit, aki az énekesi tudását meghallgatta. Felvették, azóta pedig eltelt pár év...:D), akkoriban a Rigoletto-val debütált, és most ismét a púpos szerepében lépett színpadra, ugyanazzal az alázattal, mint réges régen. Az igazgató - és mi is, a nézők - még sok-sok évet, legalább ugyanannyit kívánunk, hogy maradjon és énekeljen, játsszon a színpadon.
Anatolijról elmondható, hogy közönség-orientált tekintettel bír, vagyis nagyon szereti a közönséget figyelni éneklés közben, nemcsak a kollégáival alakítja ki a szerephez megfelelő érzelmeket, hanem a nézőtéren helyet foglalókkal is kapcsolatot szeretne létrehozni. Ezt a tulajdonságát, és imádnivaló jellemét szeretem.
A köszöntés után énekeltünk egy dalt, amit korábban Erwin Schrott-nak is, bár ott a születésnap volt az indok, itt a jubileum adta az okot, hogy felállva énekeljük a „Serkenj fel, kegyes nép...” című dalt.
Anatolij-ról egy kisfilm is készült, hogy került hazánkba, hétköznapjairól, jelenéről és múltjáról vall:
Színházi szimbolika
A gazdagság, előkelő lét lett az előadás motivuma, így a kiegészítőket is ezen vonal alapján állítottam össze. Csillogó fülbevaló és karkötő, arany cérnával szegélyezett, párduc mintás sál. :)
Színházi szimbolika - nem azért nem mosolygok, mert rossz volt, csak érzelmek terén a darab kiszipolyozott. :) A kezdő színpadképet és az ünneplést is megörökítettem
Szerencsésnek érzem magam, hogy olykor akarva-akaratlanul is belenyúlok a tutiba. :)
Jövőre muszáj lesz még egyszer megnéznem (ugyanezzel a szereposztással - a három főszereplőt illetően), idén október 1-jén tartják a szezon utolsó előadását. Aki katartikus élményre vágyik, meg kell, hogy nézze!
