Micsoda meglepetések! Induljon az ünnepi szezon az Operaház jóvoltából!
Időpont: 2017. december 6. (szerda) este 19.00
Bemutató: 2015. november 28.
Szólók - karaktertáncosok
A jelmezek hibájából fakadóan a Hópihék keringőjében szereplő táncosokat hattyúknak nézik, ezt sajnos már olvastam az instagrammon is... De! Hogy a legfelemelőbb pillanatról méltó módon beszéljek, vagyis a Hópihékről - az egész jelenetet havazásban játszották, a zsinórpadlásról papírreszelékek hullottak alá olyan hatást elérve a színpadon, mintha valóban havazna. A kép nagyon realisztikus volt, és igazán kidolgozott (láttam amúgy, hogy megpróbálták felvenni a jelenetet mobillal a földszinten az egyik néző - de a szemfüles nézőtéri ügyelő és egyben jegyszedő meggátolta terve megvalósításában), a dal végén pedig a színpad hátuljában berendezett "úton" tértek haza a pihék...Mindig meg kell könnyeznem ezt a jelenetet, annyira magával ragadó, bámulatosan szép, sodrodó, élethű...Lám, most írás közben is előjönnek a tegnap esti érzelmek... Álomba illő, amit nem képzelgünk, hanem a sjaát szemünkkel látunk és megcsodálhatunk a színpadon.
A karácsonyi feeling teljesen hatalmába kerített, Mikulás napjára tökéletes volt az előadás, és igazán nagy élmény jelentett.
Korábbi írásaim a Diótörővel kapcsolatban:
Hova látogassatok el? Idén Advent és Karácsony ideje alatt az Opaeraház és az Erkel előtt is várnak bennünket a társulat munkatársai. Az Erkel előtti pavilonban találkozhattok kedvenc táncosokkal vagy operaénekesekkel, mindkét helyütt a statiszták róják a tereket, hogy közös képet készíthessenk az arra járók /színházbajárók.
Sok örömteli tényről tudok beszámolni:
- Az idei Diótőrő annak ellenére, hogy nem a kedvenceimmel láttam, mégis nagyon-nagyon tetszett, megadta azt az érzést, ami a karácsonyi ráhangolodáshoz kell, hiszen tudjuk jól, hogy az orosz zeneszerző művével lesz teljes az adventi, illetve a karácsony időszaka. A mese varázslatos, szép a történet, formabontók a táncok és a zene egy álom!
- A kedvenc párosom nem titkolt, Tanykpayeva Aliya és Leblanc Gergely, akikkel ezúttal nem a színpadon, hanem az Erkel Színház előtt elhelyezett pavilonban találkoztam, ahol forralt bort és forró csokit árultak a közönségnek, illetve azok számára, akik a környéken sétáltak. A bevétel egy részét jótékony célra, az ökomenikus szolgálat részére ajánlják.
- Amíg Aliyáék kínálgatták a portékájukat, addig a színház előtti kis téren közös fotók készítésére nyílt lehetőség a Mikulás és a rénszarvasok gyűrűjében - igazán mulatságos volt, ahogy ott
- A Diótőrő legfiatalabb Máriáját és Hercegét nézhettem meg (Kim Minjung és Balázsi Gergő Ármin)
- Megkaptam az egykori legendás előadás díszleteit, amik monumentálisak, óriásiak és látványosak, ugyanakkor a mozgatásuk és a színpadra való rendezésük sok időt vesz igénybe, ezért fordulhatott elő, hogy rövidek voltak a felvonások
- Aranydió ajándék - bár a Diótörő figura se jött volna rosszul, de a kis ajándékot nagy becsben tartom :)
Kettő az egyben
2015 óta sokan sírják vissza a régi koreográfiával, régi díszletével és jelmezekkel dolgozó előadást... Az új ugyanis jelentős változtatásokat érvénybe léptetett és a felnőtté válásról szól inkább, mint egy kisgyermek mesébe illő álmáról. A koreográfia látványosabb volt, érdekesebb, és minden bizonnyal ritmusra kidolgozottabb, ami a jelen változatban különösképpen a Virágok keringőjéről nem mondható el, ritmikátlan, jobbra-balra dölöngélnek. A darabnak ez a "mélypontja", holott nekem a dallam szempontjából ez áll a szívemhez legközelebb, ugyanakkor a balett előadást megelőzően tapasztalataimat a Barbie és a Diótőrő meséből szereztem, és itt a Virágok voltak mondhatni kidolgozottabbak és kedvelhetőbbek a hópelyhekkel ellentétben. Az "élőszereplős" színpadi műben viszont pont a Hópelyhek tánca volt legjobban hatással rám, érzelmi szinten megmozgatott, és beleéltem magam. Most is így történt. Úgy gondolom itt bármilyen módosított koreográfiát hozhatnak, ha mindig mesébeillővé varázsolják a pillanatot a táncosok.
Szóval, a kettő az egyben cím arra vonatkozik, hogy a régi előadás (ami az 1950-es évektől volt látható az Operaház színpadán) díszleteit felújították és színpadra rendezték. Tehát, a díszlet a régi előadásnak volt a díszlete, ami 2014-ig volt látható az Operában, ennek fényében más volt egyes jelenetek kidolgozása (pl. a csónakázos rész, ezt követően a barlangban elhessegetni a denevéreket, majd így megérkezni a palotába) és mivel nagyobbak is ezek az elemek, ezért a mozgatásuk meg az átrendezés is nehézkesebb és időigényes feladat volt... Igy történt, hogy rövidebbek voltak a felvonások, a lezárás is másképpen volt megoldva, mint korábban. A jelmezek viszont a 2015-ös modellhez tartoznak, a koreográfiával egyetemben. Oláh Gusztáv díszlettervező munkáit csodálhattuk meg az este folyamán, ez az eredeti. Érdekességeket díszletről, jelmezről, koreográfiáról itt olvashattok: http://tanc.reblog.hu/titkok-a-kulisszak-mogul
A különbségek (a régi - a 2015-ös új - és a kevert 2017-es)
- A nyitányok és egyéb dallamok nyitányként való használata - ekkor a színpadon nem látunk semmit, csak az összehúzott függönyt
- A családi házikó egyszer jelenik meg - a 2015-ös verzióval ellentétben a régi díszlet egydimenziós volt, vagyis annak hatott. Mindösszesen egyszer szerepelt a ház kívülről, míg a 2015-ben kétszer, hiszen folyamatosan érkeznek a vendégek a házhoz és Drossmeyer nagybácsi az unokaöccsével (későbbi diótörő), illetve nekik fognak a darab végén integetni a gyerekek, amint távoznak másnap a háztól. A 2017-esben tehát egyszer, és kivülről, majd belülre is betérünk.
- Fontos megjegyezni, hogy a 2015-ösben egy kápolnában van a család, lelkiekben felkészülnek az ünnepségre, a 2017-esben viszont nincs kápolna, a pap csak megjelenik (aszobába vezető oldalajtón) és pár perc múlva távozik is
- Mindkettőben korcsolyáztak
- 2015: Marika egy óriási fehér kanapéban alszik el, és felnőtt Máriaként ébred fel, 2017-ben: Marika a saját ágyikójában alszik el, majd másik oldalon jelenik meg a diótörő vára mellett érkezik a színpadra
- 2015-ös változatban nem emlékszem, de a mostaniban egyértelműen remekbeszabott csata jelenetet állítottak össze
- A Karácsonyfa megjelenésének a jelentősége - a 2015-ös nagyhibája, hogy a harmadik felvonás végén a nagyon régi darabban mindig megjelent a feldíszített fa, egyúttal megadva a hangulatot a szeretet ünnepéhez. A 2017-esbe visszacsempészték a fát, mivel a díszleta régi előadásé, íyg tényleg teljesebb volt a kép.
- Folytonos kommunikáció - a diótörő és Mária egy szofán foglalnak helyet, onnan figyelik a karaktertáncosok munkáját, akik fellépésület követően nem csak nekünk, de feléjük is meghajolnak - hiszen a Herceg kastélyában vagyunk (ráadásul azt is láttam, hogy a keleti táncnál, a herceg a mellkasáráa mutat, mintegy magyarázva Máriának, hogy mit fog tenni az indiai figura - rálép a férfiak mellkasára)
- Lezárás: Máriát elragadja a forgatag - ez hatásos, és dinamikus lezárása az álomnak, háttérben felhúzott karácsonyfával tökéletes. Majd az ébredést követően Marikát öccse ugrasztja ki az ágyból, az ablakhoz mennek, látják, hogy már felkelt a nap. Végül a fiú, békülése jeléül átnyújtja a diótörő bábut (amit a lány ajándékba kapott Drossmeyer bácsitól, és ennek egyik karját elszakította a testvér, mivel irigykedett rá, hogy milyen érdekes ajándékot kapott) és együtt a színpad előterébe sétálnak.
- Kedvenc jelenet: az egerek és a huszárok csatája
Szereplők - a csapat (szóló- és össztáncok)
Kim Minjung - Balázsi Gergő Ármin: A két főszereplőről nem mondtam, hogy rosszak voltak, csak nagyon fiatalkák, talán a legfiatalabbak, akik alakítják a gárdában a szerepet. A fejlődés inkább a mozgásuk tökéletesítésében látnám, lendületesebbre (pl. Mária pörgései nem voltak olyan gyorsak, inkább a részletek tökéletes bemutatására törekedett), látványosabb beállás (megérkezés a forgásból). Azért magasabbak az elvárásaim, mert a kedvenc párosommal láttam először és magasra teszem a lécet. :) Szóval, fiatalok, még fejlődhetnek, természetesen jók voltak, ahogy voltak, írtó cukik és bájosak, sokat mosolyogtak. SZÍVMELENGETŐ. :)
Szólók - karaktertáncosok
Amíg nem érkezünk a Herceg palotájába, addig nem igazán találkozunk karaktertáncosokkal, elleben itt már nagy a fennforgás. A palotabeli mulatság elkezdődik: a spanyol, az arab, a kínai, utánuk az orosz ötös, majd a három porcelánbabával zárul. Utánuk következnek a Virágok, végül látványos emelésekben gazdag páros zárja az forgatagot, Mária és a Diótőrő herceg személyében.
A jelen szereplői közül egyik sem volt igazán kiemelkedő, első alkalommal minden pompásabb volt, erőteljesebb szereplés és jelenlét, kreatív mozdulatok jellemezték a táncosok munkáját. A spanyol táncot sosem kedveltem, semmilyen és azt inkább a Hattyúk tavában szeretem nézni, eréjesebb. Az arab tánctól többet reméltem, mert Sarkissova Karina alakította a női figurát, de semmivel sem volt érdekesebb, mint társnője, kissé unalmas volt, hiszen mindvégig a férfiak táncoltak helyette, ő csak a bálvány volt, akit valamiért különlegesnek találnak és istennőként tisztelik, hordozzák, mellükre rakják a lábát, és vigyáznak rá, hogy a függöleges állásból eldölve óvatosan és puhára essen... Kár érte, a zenéje viszont ennek sokkal kiemelkedőbb, és itt visszasírom a régi 1950-es évekbeli koreot, ahol öt arab lány volt, közülük egy alakította a központi szerepet és egy zöld fátyollal táncolt. Látványosabb volt, és nem szexuális töltetű, mint a mostani, ezzel nem tudok azonosulni. A kínai hármas összhangban rendben dolgozott, a lányt Radina Dace alakította és majdnem levágta a 32 forgást, remekül forgott. Ők maradtak leginkább a szerepükben, vagyis rajtuk látszott a legjobban, bár a többiek is hozták a karaktereket, de bennük ilyen örömöt, vidámságot láttam. Az orosz "banda" a főkedvencem a karaktertáncok közül, dinamikus, látványos, egyúttal humoros töltetű és csöppnyi ízelítőt ad az orosz kultúrából, ezúttal - a korábban Anna Karenina halál szimbolikájaként táncoló - japán művész, Morimoto Ryosuke forgott körbe, ugrott a levegőbe. Nem mondanám, hogy "Szergejként" kiemelkedő volt, végül a porcelán babák is megérkeztek (kedveskedő kéztartással, háromszögbe hajlítva, egyik oldalra helyezve majd a másikra), akik közül kettő ázsiai származású volt, közülök a teltebb arcú táncolt a legjobban, a harmadik magyar volt (Földi Lea) és azt láttam, hogy kissé bizonytalan a mozdulataiban, mintha a kolléganőit nézte volna folyton (de lehet, hogy a nézőpont ahonnan én láttam, ezt mutatta felém), és nem tudott együtt mozogni velük, késve vagy sietve érte őket utól. Amúgy sem szeretem ezt a hármast...(a régi változatban három gyermek adta elő a dalt, pásztor és pásztorlánykáknak öltözve).
A tánckar tagjai itt-ott nem voltak igazán sem egymással, sem a dallamokkal összhangban, a mostani szereplésükről elmondható, hogy a tánckar tűnt már ennél összeszedettebbnek is... Ez leginkább felfedezhető a ritmusra egyáltalán nem táncolt Virágok keringőjére, ahol a zene a begyakorolt mozdulatokkal nem működött együtt, ráadásul szólófiúnak két igen eltérő nagyságú férfit választottak, akik ha egymás mellé kerültek, különös látványt nyújtottak. Szokásom, szimmetriában gondolkodni, ez itt igen-igen eltért a jótól.
A jelmezek hibájából fakadóan a Hópihék keringőjében szereplő táncosokat hattyúknak nézik, ezt sajnos már olvastam az instagrammon is... De! Hogy a legfelemelőbb pillanatról méltó módon beszéljek, vagyis a Hópihékről - az egész jelenetet havazásban játszották, a zsinórpadlásról papírreszelékek hullottak alá olyan hatást elérve a színpadon, mintha valóban havazna. A kép nagyon realisztikus volt, és igazán kidolgozott (láttam amúgy, hogy megpróbálták felvenni a jelenetet mobillal a földszinten az egyik néző - de a szemfüles nézőtéri ügyelő és egyben jegyszedő meggátolta terve megvalósításában), a dal végén pedig a színpad hátuljában berendezett "úton" tértek haza a pihék...Mindig meg kell könnyeznem ezt a jelenetet, annyira magával ragadó, bámulatosan szép, sodrodó, élethű...Lám, most írás közben is előjönnek a tegnap esti érzelmek... Álomba illő, amit nem képzelgünk, hanem a sjaát szemünkkel látunk és megcsodálhatunk a színpadon.
A karácsonyi feeling teljesen hatalmába kerített, Mikulás napjára tökéletes volt az előadás, és igazán nagy élmény jelentett.
Nagy szeretettel ajánlom mindenki figyelmébe, 0-99 éves korig!
képek forrása: a fentebb megnevezett blogból, illetve sajátjaim nemsokára következnek
- http://phantomvizio.blogspot.hu/2015/12/havazott-az-operahazban-vegre-itt.html
- http://phantomvizio.blogspot.hu/2015/12/a-regi-diotoro-rogzitett-operahazbol.html
- http://phantomvizio.blogspot.hu/2016/12/karacsonyi-programok-az-operahaz.html
Hova látogassatok el? Idén Advent és Karácsony ideje alatt az Opaeraház és az Erkel előtt is várnak bennünket a társulat munkatársai. Az Erkel előtti pavilonban találkozhattok kedvenc táncosokkal vagy operaénekesekkel, mindkét helyütt a statiszták róják a tereket, hogy közös képet készíthessenk az arra járók /színházbajárók.
Bővebben - érdekességek:
- http://www.opera.hu/musor/megtekint/a-diotoro-2017/eloadas-201712021800/
- http://www.opera.hu/v/diotoro-fesztival-2017-advent-az-operahaznal-es-az-erkel-szinhaznal/
- http://www.opera.hu/v/az-erkel-szinhaz-elott-az-adventi-idoszakban-forralt-bort-arusito-muveszek-nevsora/
- http://rtl.hu/rtlklub/hirek/indul-a-diotoro-szezon
- https://www.mediaklikk.hu/video/kulturalis-hirado-2017-12-03-i-adas/
- http://otthonedes.blog.hu/2012/12/19/diotoro_a_kulisszak_mogott
- https://fidelio.hu/tanc/2017/12/18/10_izgalmas_adalek_a_diotoro_sztorihoz/
Összehasonlítást is hozok az eredeti produkció és a mostani előadással kapcsolatban.
Ez még egy hosszas elemzés lesz... :)
