A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Morimoto Ryosuke. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Morimoto Ryosuke. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. december 7., csütörtök

Havazott az Erkelben! Diótörőn jártam! :)

Micsoda meglepetések! Induljon az ünnepi szezon az Operaház jóvoltából!



Időpont: 2017. december 6. (szerda) este 19.00

Helyszín: Erkel Színház (VIII. kerület)

Előadás: A Diótőrő (műfaj: balett)

Zeneszerző: Pjotr Iljics Csajkovszkij
Koreográfus: Solymosi Tamás / Wayne Eagling
Adatlap: http://www.opera.hu/musor/megtekint/a-diotoro-2017/eloadas-201712061900/
Bemutató: 2015. november 28.




Sok örömteli tényről tudok beszámolni:
- Az idei Diótőrő annak ellenére, hogy nem a kedvenceimmel láttam, mégis nagyon-nagyon tetszett, megadta azt az érzést, ami a karácsonyi ráhangolodáshoz kell, hiszen tudjuk jól, hogy az orosz zeneszerző művével lesz teljes az adventi, illetve a karácsony időszaka. A mese varázslatos, szép a történet, formabontók a táncok és a zene egy álom!
- A kedvenc párosom nem titkolt, Tanykpayeva Aliya és Leblanc Gergely, akikkel ezúttal nem a színpadon, hanem az Erkel Színház előtt elhelyezett pavilonban találkoztam, ahol forralt bort és forró csokit árultak a közönségnek, illetve azok számára, akik a környéken sétáltak. A bevétel egy részét jótékony célra, az ökomenikus szolgálat részére ajánlják.
- Amíg Aliyáék kínálgatták a portékájukat, addig a színház előtti kis téren közös fotók készítésére nyílt lehetőség a Mikulás és a rénszarvasok gyűrűjében - igazán mulatságos volt, ahogy ott
- A Diótőrő legfiatalabb Máriáját és Hercegét nézhettem meg (Kim Minjung és Balázsi Gergő Ármin)
- Megkaptam az egykori legendás előadás díszleteit, amik monumentálisak, óriásiak és látványosak, ugyanakkor a mozgatásuk és a színpadra való rendezésük sok időt vesz igénybe, ezért fordulhatott elő, hogy rövidek voltak a felvonások
- Aranydió ajándék - bár a Diótörő figura se jött volna rosszul, de a kis ajándékot nagy becsben tartom :)


Kettő az egyben
2015 óta sokan sírják vissza a régi koreográfiával, régi díszletével és jelmezekkel dolgozó előadást... Az új ugyanis jelentős változtatásokat érvénybe léptetett és a felnőtté válásról szól inkább, mint egy kisgyermek mesébe illő álmáról. A koreográfia látványosabb volt, érdekesebb, és minden bizonnyal ritmusra kidolgozottabb, ami a jelen változatban különösképpen a Virágok keringőjéről nem mondható el, ritmikátlan, jobbra-balra dölöngélnek. A darabnak ez a "mélypontja", holott nekem a dallam szempontjából ez áll a szívemhez legközelebb, ugyanakkor a balett előadást megelőzően tapasztalataimat a Barbie és a Diótőrő meséből szereztem, és itt a Virágok voltak mondhatni kidolgozottabbak és kedvelhetőbbek a hópelyhekkel ellentétben. Az "élőszereplős" színpadi műben viszont pont a Hópelyhek tánca volt legjobban hatással rám, érzelmi szinten megmozgatott, és beleéltem magam. Most is így történt. Úgy gondolom itt bármilyen módosított koreográfiát hozhatnak, ha mindig mesébeillővé varázsolják a pillanatot a táncosok.
Szóval, a kettő az egyben cím arra vonatkozik, hogy a régi előadás (ami az 1950-es évektől volt látható az Operaház színpadán) díszleteit felújították és színpadra rendezték. Tehát, a  díszlet a régi előadásnak volt a díszlete, ami 2014-ig volt látható az Operában, ennek fényében más volt egyes jelenetek kidolgozása (pl. a csónakázos rész, ezt követően a barlangban elhessegetni a denevéreket, majd így megérkezni a palotába) és mivel nagyobbak is ezek az elemek, ezért a mozgatásuk meg az átrendezés is nehézkesebb és időigényes feladat volt... Igy történt, hogy rövidebbek voltak a felvonások, a lezárás is másképpen volt megoldva, mint korábban. A jelmezek viszont a 2015-ös modellhez tartoznak, a koreográfiával egyetemben. Oláh Gusztáv díszlettervező munkáit csodálhattuk meg az este folyamán, ez az eredeti. Érdekességeket díszletről, jelmezről, koreográfiáról itt olvashattok: http://tanc.reblog.hu/titkok-a-kulisszak-mogul




A különbségek (a régi - a 2015-ös új - és a kevert 2017-es)
- A nyitányok és egyéb dallamok nyitányként való használata - ekkor a színpadon nem látunk semmit, csak az összehúzott függönyt
- A családi házikó egyszer jelenik meg - a 2015-ös verzióval ellentétben a régi díszlet egydimenziós volt, vagyis annak hatott. Mindösszesen egyszer szerepelt a ház kívülről, míg a 2015-ben kétszer, hiszen folyamatosan érkeznek a vendégek a házhoz és Drossmeyer nagybácsi az unokaöccsével (későbbi diótörő), illetve nekik fognak a darab végén integetni a gyerekek, amint távoznak másnap a háztól. A 2017-esben tehát egyszer, és kivülről, majd belülre is betérünk.
- Fontos megjegyezni, hogy a 2015-ösben egy kápolnában van a család, lelkiekben felkészülnek az ünnepségre, a 2017-esben viszont nincs kápolna, a pap csak megjelenik (aszobába vezető oldalajtón) és pár perc múlva távozik is
- Mindkettőben korcsolyáztak
- 2015: Marika egy óriási fehér kanapéban alszik el, és felnőtt Máriaként ébred fel, 2017-ben: Marika a saját ágyikójában alszik el, majd másik oldalon jelenik meg a diótörő vára mellett érkezik a színpadra
- 2015-ös változatban nem emlékszem, de a mostaniban egyértelműen remekbeszabott csata jelenetet állítottak össze
- A Karácsonyfa megjelenésének a jelentősége - a 2015-ös nagyhibája, hogy a harmadik felvonás végén a nagyon régi darabban mindig megjelent a feldíszített fa, egyúttal megadva a hangulatot a szeretet ünnepéhez. A 2017-esbe visszacsempészték a fát, mivel a díszleta régi előadásé, íyg tényleg teljesebb volt a kép.
- Folytonos kommunikáció - a diótörő és Mária egy szofán foglalnak helyet, onnan figyelik a karaktertáncosok munkáját, akik fellépésület követően nem csak nekünk, de feléjük is meghajolnak - hiszen a Herceg kastélyában vagyunk (ráadásul azt is láttam, hogy a keleti táncnál, a herceg a mellkasáráa mutat, mintegy magyarázva Máriának, hogy mit fog tenni az indiai figura - rálép a férfiak mellkasára)
- Lezárás: Máriát elragadja a forgatag - ez hatásos, és dinamikus lezárása az álomnak, háttérben felhúzott karácsonyfával tökéletes. Majd az ébredést követően Marikát öccse ugrasztja ki az ágyból, az ablakhoz mennek, látják, hogy már felkelt a nap. Végül a fiú, békülése jeléül átnyújtja a diótörő bábut (amit a lány ajándékba kapott Drossmeyer bácsitól, és ennek egyik karját elszakította a testvér, mivel irigykedett rá, hogy milyen érdekes ajándékot kapott) és együtt a színpad előterébe sétálnak.
- Kedvenc jelenet: az egerek és a huszárok csatája
Szereplők - a csapat (szóló- és össztáncok)
Kim Minjung - Balázsi Gergő Ármin: A két főszereplőről nem mondtam, hogy rosszak voltak, csak nagyon fiatalkák, talán a legfiatalabbak, akik alakítják a gárdában a szerepet. A fejlődés inkább a mozgásuk tökéletesítésében látnám, lendületesebbre (pl. Mária pörgései nem voltak olyan gyorsak, inkább a részletek tökéletes bemutatására törekedett), látványosabb beállás (megérkezés a forgásból). Azért magasabbak az elvárásaim, mert a kedvenc párosommal láttam először és magasra teszem a lécet. :) Szóval, fiatalok, még fejlődhetnek, természetesen jók voltak, ahogy voltak, írtó cukik és bájosak, sokat mosolyogtak. SZÍVMELENGETŐ. :)


Szólók - karaktertáncosok
Amíg nem érkezünk a Herceg palotájába, addig nem igazán találkozunk karaktertáncosokkal, elleben itt már nagy a fennforgás. A palotabeli mulatság elkezdődik: a spanyol, az arab, a kínai, utánuk az orosz ötös, majd a három porcelánbabával zárul. Utánuk következnek a Virágok, végül látványos emelésekben gazdag páros zárja az forgatagot, Mária és a Diótőrő herceg személyében.

A jelen szereplői közül egyik sem volt igazán kiemelkedő, első alkalommal minden pompásabb volt, erőteljesebb szereplés és jelenlét, kreatív mozdulatok jellemezték a táncosok munkáját. A spanyol táncot sosem kedveltem, semmilyen és azt inkább a Hattyúk tavában szeretem nézni, eréjesebb. Az arab tánctól többet reméltem, mert Sarkissova Karina alakította a női figurát, de semmivel sem volt érdekesebb, mint társnője, kissé unalmas volt, hiszen mindvégig a férfiak táncoltak helyette, ő csak a bálvány volt, akit valamiért különlegesnek találnak és istennőként tisztelik, hordozzák, mellükre rakják a lábát, és vigyáznak rá, hogy a függöleges állásból eldölve óvatosan és puhára essen... Kár érte, a zenéje viszont ennek sokkal kiemelkedőbb, és itt visszasírom a régi 1950-es évekbeli koreot, ahol öt arab lány volt, közülük egy alakította a központi szerepet és egy zöld fátyollal táncolt. Látványosabb volt, és nem szexuális töltetű, mint a mostani, ezzel nem tudok azonosulni. A kínai hármas összhangban rendben dolgozott, a lányt Radina Dace alakította és majdnem levágta a 32 forgást, remekül forgott. Ők maradtak leginkább a szerepükben, vagyis rajtuk látszott a legjobban, bár a többiek is hozták a karaktereket, de bennük ilyen örömöt, vidámságot láttam. Az orosz "banda" a főkedvencem a karaktertáncok közül, dinamikus, látványos, egyúttal humoros töltetű és csöppnyi ízelítőt ad az orosz kultúrából, ezúttal - a korábban Anna Karenina halál szimbolikájaként táncoló - japán művész, Morimoto Ryosuke forgott körbe, ugrott a levegőbe. Nem mondanám, hogy "Szergejként" kiemelkedő volt, végül a porcelán babák is megérkeztek (kedveskedő kéztartással, háromszögbe hajlítva, egyik oldalra helyezve majd a másikra), akik közül kettő ázsiai származású volt, közülök a teltebb arcú táncolt a legjobban, a harmadik magyar volt (Földi Lea) és azt láttam, hogy kissé bizonytalan a mozdulataiban, mintha a kolléganőit nézte volna folyton (de lehet, hogy a nézőpont ahonnan én láttam, ezt mutatta felém), és nem tudott együtt mozogni velük, késve vagy sietve érte őket utól. Amúgy sem szeretem ezt a hármast...(a régi változatban három gyermek adta elő a dalt, pásztor és pásztorlánykáknak öltözve).

A tánckar tagjai itt-ott nem voltak igazán sem egymással, sem a dallamokkal összhangban, a mostani szereplésükről elmondható, hogy a tánckar tűnt már ennél összeszedettebbnek is... Ez leginkább felfedezhető a ritmusra egyáltalán nem táncolt Virágok keringőjére, ahol a zene a begyakorolt mozdulatokkal nem működött együtt, ráadásul szólófiúnak két igen eltérő nagyságú férfit választottak, akik ha egymás mellé kerültek, különös látványt nyújtottak. Szokásom, szimmetriában gondolkodni, ez itt igen-igen eltért a jótól.


A jelmezek hibájából fakadóan a Hópihék keringőjében szereplő táncosokat hattyúknak nézik, ezt sajnos már olvastam az instagrammon is... De! Hogy a legfelemelőbb pillanatról méltó módon beszéljek, vagyis a Hópihékről - az egész jelenetet havazásban játszották, a zsinórpadlásról papírreszelékek hullottak alá olyan hatást elérve a színpadon, mintha valóban havazna. A kép nagyon realisztikus volt, és igazán kidolgozott (láttam amúgy, hogy megpróbálták felvenni a jelenetet mobillal a földszinten az egyik néző - de a szemfüles nézőtéri ügyelő és egyben jegyszedő meggátolta terve megvalósításában), a dal végén pedig a színpad hátuljában berendezett "úton" tértek haza a pihék...Mindig meg kell könnyeznem ezt a jelenetet, annyira magával ragadó, bámulatosan szép, sodrodó, élethű...Lám, most írás közben is előjönnek a tegnap esti érzelmek... Álomba illő, amit nem képzelgünk, hanem a sjaát szemünkkel látunk és megcsodálhatunk a színpadon.


A karácsonyi feeling teljesen hatalmába kerített, Mikulás napjára tökéletes volt az előadás, és igazán nagy élmény jelentett.

Nagy szeretettel ajánlom mindenki figyelmébe, 0-99 éves korig!

képek forrása: a fentebb megnevezett blogból, illetve sajátjaim nemsokára következnek
Korábbi írásaim a Diótörővel kapcsolatban:

Hova látogassatok el? Idén Advent és Karácsony ideje alatt az Opaeraház és az Erkel előtt is várnak bennünket a társulat munkatársai. Az Erkel előtti pavilonban találkozhattok kedvenc táncosokkal vagy operaénekesekkel, mindkét helyütt a statiszták róják a tereket, hogy közös képet készíthessenk az arra járók /színházbajárók.

Bővebben - érdekességek:
Összehasonlítást is hozok az eredeti produkció és a mostani előadással kapcsolatban.
Ez még egy hosszas elemzés lesz... :)

2017. március 21., kedd

Az Operaház imádása és egy keserű vég balett formában, az Anna Karenina előadáson jártunk

Az előadás időpontja: 2017. március 12. 18.00, a Magyar Állami Operaházban
A darab címe: Anna Karenina
A műfaj: balett
Zeneszerző: Pjotr Iljics Csajkovszkij
Koreográfus: Pártay Lilla
Összekötő zenét szerezte: Rácz Zoltán
Jelmez és díszlettervező: Schäffer Judit és Kézdy Lóránt
Bemutató: 1991. nov. 28.

Pár nappal előtte Párty Lilla (középen piros ruhában) koreográfust az Anna-val köszöntötték
Egy kedves ismerősömmel pár hónappal ezelőtt megbeszéltük, hogy elmegyünk színházazni, viszont időközben megfeledkeztem arról, hogy nemsokára sort kerítünk egy Anna Karenina balett előadásra... Így teljesen váratlanul és meglepetésszerűen ért, amikor reggeli órákban érkezett tőle egy üzenet a Messengeren keresztül, miszerint reméli, hogy nem felejtettem el, hogy este színházba megyünk... de bizony elfelejtettem, szóval szervezkednem kellett... és végül este fél hat után találkoztunk az Operaház előtt!

Nehéz egy olyan épületről regényeket megfogalmazni, mint amilyen az Operaház épülete! Dícshímnuszokat szívesen hangoztatnék, de attól félek, hogy egyetlen egy szó sem illene eme remekműhöz, ami a VII. kerület szívében az Ég felé törekedve magasodik. Odákat zengeni annál inkább, mert sosem éreztem magam másutt olyan átszellemült, átlényegült állapotban, mint itt. Ez az épület egy csoda, egy építészeti remekmű! Ahol mindig olyan érzés fog el (főként az emeleten érzem ezt), hogy itt szívesen meghalnék. Csak zuhannék a mélybe... eléggé beteg dolog... tudom... de mesés az Operaház berkeiben lélegezni, létezni. Milyen nagy örömet jelenthet ez a művészeknek és minden egyes dolgozónak! 

A bálon találkozunk...

Anna Karenina
Előzőekben már volt szerencsém a műhöz, könyvmoly ellenére sosem olvastam el Lev Tolsztoj regényét, ugyanakkor szó volt a könyv keletkezésének körülményeiről, amiről a kisfilm számolt be. Viszont, láttam a történet reinkarnációját a Madách színházban, amit magyar zeneszerző páros alkotott meg. Főszerepben Polyák Lillát láthattam, Vronszkijként Posta Victort és Kitty szerepét Mahó Andrea alakította. A két darab műfajból fakadóan eltérő, és úgy gondolom, hiába szeretem a zenés előadásokat, ahol énekelnek is, mégis a balett (amiért az utóbbi időkben eléggé erősen rajongók) produkciót emelném ki, és teszem is győztessé a két Karenina feldolgozás közül. A miértek most következnek!

A darab felépítése: Balett három felvonásban

Zene
Földöntúli boldogság száll meg, ha Csajkovszkij bármelyik művét meghallgatom. Minden klasszikus zeneszerző közül az ő munkássága az, amihez leginkább kötődőm, érzelmileg hat rá, és egyszerien el tudok lazulni, megfeledkezni a hétköznapi gondjaimról, pusztán a zenéjét hallgatva. 

Zene - Kiegészítés
Az Opera Café minden vasárnap kora délutáni órákban jelentkezik. Az előadásom napján megnéztem a heti ajánlatukat, és közöttük szerepelt a Karenina is. uccu neki, nézzünk bele! Megtudtam, hogy az összekötő dallamokat, vagyis dobokra/ütőshangszerekre álmodott zenei koreográfiát maga a táncot betanító, Pártay Lilla kérte, ezáltal érzékeltetve Anna vívódását, nagyobb hangsúlyt kapva a megtébolyulása felé vezető utat. A legelképesztőbb hatása ennek akkor volt, amikor Anna a szülőágyon feküdt, lázálmok gyötörték, többek között Kitty és Levin boldog frigyre lépését illetően. Hátborzongató volt a dobolás, misztikus a jelenet. Igazán páratlanul jól eltalált és kigondolt jelenet volt. Fokozta a feszültséget, ilyenkor - lévén, hogy összekötő zenéről beszélünk - Csajkovszkij muzsikája nem csendült fel.


Szereplők
Annaként Popova Aleszja alakított hatalmasat. Megborzongtam, ahogyan megőrült és a vonat elé vetette magát. Átéreztem a nő fájdalmát és meg is sírattam a végén. Még soha nem volt rám ilyen hatással Anna vívódása.


A halál figurája ezúttal nem a "Kalapácsos ember" karakterével lett szimbolizálva, hanem egy szakállas, hajlott hátú öreg, orosz paraszttal, aki lámpásával minduntalan megjelent a színen. Végigkísérte Annát, és utoljára még a bűvkörébe vonta, felegyenesedhetett a táncos, és mozgásával rávette a kétségbe esett asszonyt, hogy kövesse őt... Nem is kell mondanom, hogy ki kapta a tapsrendnél a legnagyobb ovációt, Morimoto Ryosuke, azaz a táncos, aki megtestesítette a parasztot. 

Szintén elismerésben részesült, Anna férjét alakító, Karenin, vagyis Radziush Mikalai (vagyis nekem másképpen a Hattyúk tava bagolyszerű, zöld iszapszörnye), aki egyéni táncával hívta fel a figyelmet első megjelenésekor. Majd felsöpörte a padlót nejével, mert megtudta, hogy egy fiatal tiszttel kacérkodott a bálon... Mikalai gyakran kap olyan szerepeket, amelyek eléggé negatív jelleműek, de mindegyiket nagyszerűen hozza és illenek is hozzá. Leginkább Rothbart-ként szerettem meg, és ebben a szerepében is ismerhettem meg, mindazonáltal ő is azon művészek közé tartozik, kinek munkásságát érdemes követni és én követem is. Így nagy kár lett volna kihagyni ezt az estét...

Melnik Tatiana folyton változatos szerepeket kap, hol kacérkodó spanyol leány, hol gyöngéd Odette vagy éppen erőteljes Odile, de mindig megtalálja a figurát és szépen felépíti. Most sem történt másként, de kettős érzésem volt, míg őt és a párját alakító, Lagunov Ievgent néztem. Merthogy legutóbb kettejüket a Csipkerózsika főszerepeiben láthattam, így most furcsa duójuk kisebb rangú személyekként szerepeltek (nem ők voltak a hercegi pár), de gyönyörűen hozták a szerelem kialakulását szimbolizáló táncban az érzelmi vonalat. Ievgen szokásához híven, ismét bemutatta, hogy számára a nagy ugrások nem jelentenek gondot (Ez pite!)! Egyszerűen őt is imádom nézni, Tatiana-val elragadóak voltak és a szívemet melegség járta át a duettjük alatt. Kifejezetten szép volt, a tartásuk, a pillantások, a mozdulatok. Végig, együtt. 


Kevésbé voltam elbűvölve a Vroszkij szerepében parádézó, Balázs Gergő Ármintól. Nagyon sokat vártam tőle, hiszen a korábban említett kisfilmben ő volt a kiemelt táncos, Aleszjával, és sokat vártam volna, hogy tánctudás-ügyileg megmutat valamit. De nem igazán ragadott el, a forgásai kilengtek, nem volt formás. Nem volt kecses. Ő maga sem valami kifejezetten szép, rá kellett jönnöm, hogy a balett-táncosok, ha férfiak és szőkék, a kettő csak rossz egyveleg lehet. Szóval, fejlődő és még fiatal táncos, de nem győzött meg róla, hogy kedvelnem kéne. Ráadásul túlságosan fiatal volt Vronszkijként. Ennek ellenére adok neki még esélyt, még alakulhat a tánctudása.


További szereplők, akik keveset szerepeltek, de érdemes ismertetni őket:

Cheprasova Elizaveta és Kim Minjung - Tatiana és ha még Aliya is szerepelt volna meg kaptuk volna a komplett Hattyúk tava Odett-jeit! Rögtön szembetűnt nekem, Elizaveta fontossága a darabban, hogy sógornője a főszereplőnek és neki meséli el, hogy Vronszkij-jal viszonyt tart fent és már ennek a kapcsolatnak van is gyümölcse... A két nő egymásba karolva táncolt. Minjung nem igazán szerepelt sokat, csak a báli forgatagban volt jelentősége a darab elején, de kiemelkedően nem mutatott semmit.


Kitty szülei közül Komarov Alekszandr-nek örülhettem, mint apuka. Első alkalommal a Karamazov testvérekben az apát alakította, akit a fiai utáltak. második alkalommal már imádnivaló bácsikát játszotta a Diótörőben, ezúttal pedig Kitty apja szerepében tűnt fel. Kiemelt tánca nem volt, de egy vidám személyiség lehet, mert egy örömteli aura veszi körbe, és minden egyes ilyen pozitívabb figura megformálásánál ez tisztán kivehető.

Sarkissova Karina szólója, amiben a gyötrődését ábrázolja a karakterének, aki Kareninba szerelmes...

Zenekar és a karmester
Egyedülállóan működtek, és a külföldi látogatóknak is nagyon tetszettek a hazai zenészek, muzsikusok (Ismerősöm egy ír származású hölgy mellett ült, aki oda- és vissza volt a zenekar tehetségétől). Egyik szünetben ellátogattam - a karzatról tekintve alá - a zenekarhoz, és döbbenten fedeztem fel, hogy voltak, akik a helyükön maradva is a hangszereikkel foglalkoztak, hangoltak. Egy másik szünetben pedig többen maradtak, és együtt átvették a következő felvonás zenéjét, amitől az a jelenlévőknek egy finom hangulatot adtak... A karmester, Déri András virágcsokrot kapott a tapsrend alatt az egyik szóló táncostól, viszont ő gálánsan a címszereplő kezébe adta, lévén, hogy a nő megdolgozott a sikerérét, és igazából őt illetné a csokor. Pedig a karmester és a zenekar munkája kiemelkedő volt. Ha ők nem zenélnek olyan fantasztikusan, nem lett volna élvezetes az előadás. SDe egy fars hang, se egy elrontott akkord. Így volt tökéletes.

A kezdet jelenti a véget is - kerettörténet
A darabról minden infot itt találattok: 
http://www.opera.hu/musor/megtekint/anna-karenina-2016/eloadas-201703121800/ 

Többet itt olvashattok Pártay-nak tett gesztusról:



Ha jövőre is adják, és úgy tűnik fogják mindenképpen adjatok magatoknak időt, és menjetek el megnézni, mert kihagyhatatlan előadások között szerepel ez a fantasztikus magyar darab! :)

Az épület pedig mesés! :D
*_________*