Az Operaház Fantomja és én - emléktöredékek - IV. rész (Azt mondják az ellentétek vonzzák egymást)

Negyedik bejegyzés

Előző írásomban már megemlítettem az osztrák fővárost és a szomszédos országunkat, a "sógorékat". Ezúttal a Gerard Butler - Emmy Rossum 2004-es filmet hoztam, később meg is vettem DVD formájában. Ausztriában, németül, merthogy leszinkronizálták, a férfi főszerepet, az egyik ismert német musicalszínész, Uwe Kröger énekelte. 

A magyar változatban, mint kiderült csak angolul, az eredeti nyelven énekelnek és a szöveget is eredeti hanggal élvezhetjük, viszont van magyar feliratozás. Ebbe nem kivántam befektetni, így reméltem, hogy a német változat tetszeni fog. Ám, a Müller áruházban nem ez került elém először. Előzőleg egy másik prózaibb Fantom feldolgozást találtam, amit az első megtekintése óta nagyon, de nagyon szeretek. :)) (Bár azt hittem tévesen, hogy ez a film is a Webber zenére volt komponálva, de tévedtem...a csónak jelenetnél nem tetszett, hogy nem fakadtak dalra...) :D

Ez a film, az 1990-ben készült Ian Richardson által rendezett Operaház Fantomja. Nem a musical alapján íródott, egy másik nézőpontból közelíti meg a történetet:

- A főszereplőnek végre van keresztneve, nemcsak a név nélküli Fantom, Eriknek hívják - ahogy a regényben meg van írva

- Christine és a Fantom kapcsolata, mester és tanítvány, semmi szexuális vibrálás nincs közöttük, ennek ellenére érzelmes és kedves mű

- Számos módosítás az eredeti regényhez képest: La Carlotta az új igazgató felesége, a leköszönő direktor pedig a Fantom vagyis Erik édesapja

- Erik szeretete Christine felé, az anyja iránti erős érzelmi kötelék kivetülése

- A musicallel ellentétben, nem Carlotta-nak, hanem Christine-nek megy el a hangja Margit szerepének éneklésekor

- Saját apja gyilkolja meg a címszereplőt

- Külön érdekesség, hogy a maszkkal takart arcfelet sosem láthatjuk, csak a társszereplők

- Christine kérésének tesz eleget a Fantom, amikor leveszi az álarcot, nem rántják le róla, mint a musicalben

- Charles Dance minden idők legjobb Fantomját hozta el a nézőknek, Teri Polo pedig kiváló választásnak bizonyult Christine gyengéd megformálására

- A film ihletett egy musicalt is (ami a Webber előadással ellentétben sajnos alúl maradt), Yeston-Kopit: Phantom címmel, Richard White alakította a főszerepet.

Továbbiakban itt olvashattok: http://phantomvizio.blogspot.com/2014/08/a-valos-szemely-aki-egy-francia-irot.html

Zenés link: 

• Charles Dance - Teri Polo (a filmből pár jelenet): https://www.youtube.com/watch?v=rA9a4p6b0-Q
• Yeston-Kopit (1. rész Richard White): https://www.youtube.com/watch?v=6A75sDgGjjQ
• Yeston-Kopit (2. rész Richard White - "mókás" jelenetek): https://www.youtube.com/watch?v=4nsROW3iUtQ
• Yeston-Kopit: Tokiói női társulat felfogásában: https://www.youtube.com/watch?v=65h5ZvNAVQ0

2004 Butler Fantomja

Azt gondoltam szeretni fogom, és való igaz, Webber zenés előadásának szélesvásznú változatát láthattuk, de cseppet sem kedvelhető, mind a szereplők, mind a kivitelezés szempontjából. Joel Schumacher neve nekem nem sokat mondott, ezért a filmes ismerőseim megbotránkoztak rajtam. Vicces arckifejezésük volt, meg kell mondjam. :) Nos, az alkotásról való véleményemet itt olvashatjátok: http://phantomvizio.blogspot.com/2014/06/az-operahaz-fantomja-tv-ben.html

Töredelmesen bevallom, hogy azért mindig le tud ültetni a tv elé, ha megtalálom. Persze, hiszen a legkedvesebb történetem, miért ne nézzem meg? Mégha nem is értek egyet a rendezéssel, és egy néhány szereplő sem nyert el a tetszésemet. 

 

Zenés link: 

• A főcímdal: https://www.youtube.com/watch?v=-JaeBxYCI9k
• Gondolj rám - mintha Christine Erzsébet császárné lenne : https://www.youtube.com/watch?v=3zfbtXdNpdE
• Túlzott erotika, Don Juan: https://www.youtube.com/watch?v=TFZrM38mf7Y
• A színtelen maszkabál jelenete: https://www.youtube.com/watch?v=F4iplzbN804

Yeston/Kopit: Phantom - Az előadás, amit egy szempillantás alatt megszerettem

Igazi gyöngyszem ez az előadás... Lássuk is, íme egy színpadi feldolgozása Az Operaház Fantomjának

 

Nálunk kevésbé ismeretes, de Webber Az Operaház Fantomja musicalje előtt és mellett volt több olyan produkció is, ami zenés darabként egészen jól megállta a helyét a színpadon, persze a misztikumot, amit zeneszerző megteremtett kevésbé tudták visszaadni. 

Ken Hill előadás, illetve a megosztott videókban a Yeston/Kopit Fantomja egy-egy példa a többi Fantom feldolgozásra, ezek közül is az utóbbival foglalkoztam mostanság a legtöbbet.

                 

Napokban találtam a felvételekre, igaz, hogy korábban egy ismerősöm mutatta, de kevés szabadidőm miatt nem volt lehetőségem, végignézni és meghallgatni a darabot. A színmű a méltán ismert Charles Dance és Teri Polo alakításával készült filmnek a színpadi felfogása. Személy szerint nekem ez a kedvenc filmem, és boldogan kijelenthetem, hogy a belőle készült színdarab is szórakoztató, kellőképpen megérintő. Nagyon sok jó elképzelés van benne, számításba veszi a Leroux regényében olvasható fantomos részleteket: az operaházi társulat mennyire tartott tőle, hogyan képzelték el, és, hogy az álarcos férfi közöttük járt...

Christine is másként van ábrázolva a darabban a Webber műhöz képest, hiszen itt egy vidéki kislányként ismerhetjük meg, és egy tragikus hősnő vagyis inkább tragédiát megélő hősnőtől búcsúzunk el a darab végén.

Christine vidám énekével felkelti a polgárok érdeklődését, többek között Philippe de Chagny-ét, aki Raoul helyett alakítja a szépfiút, mint ahogyan a filmben is - bár, mai napig nem értem, miért nem maradhatott Raoul, mint a hősszerelmes férfi neve...Rejtélyes... No, ez a gazdag férfi felfedezi a lányt és azt tanácsolja, hogy menjen el énekelni az operaházba, ott régi ismerőse Gerard Carrie az igazgató majd szárnyai alá fogja venni őt. Nos, nem így történik...

A lány egyik este magára hagyatva dalra fakad, a hangját pedig egy álarc mögé rejtőző férfi meghallja, és felajánlja neki, hogy segíti a továbbképzését, cserébe nem veszi le a maszkot. Az énekórák érdekesek, végre kapunk egy normális és hihető képet arról, hogyan zajlott kettejük viszonya: hogyan ismerkedtek meg, mit gondoltak a másikról, hogyan alakult ki a szerelem. Christine nem egy álmodozó és könnyen becsapható kis fruska, mint a Webber darabban, itt úgy érzi, erős a bizalma iránta, és képes lenne elfogadni a fantomot vagyis Eriket (hisz végre nevén nevezik) a maszk fedése nélkül. Ám, sajnos ez sem úgy alakul, ahogyan a lány gondolta...

A főszerepekben Richard White-ot és Lauren Hathaway-t láthatjuk. A negyedik videó végén egy riportban megismerhetjük a két főszereplőt is.

A zenéje briliáns, fülbemászó, opera műfajba értendő (itt meghallgathatjátok az összes dalt):

• https://www.youtube.com/watch?v=ehK312CBD74&list=PLDE8660792574BA95   

Kicsit rosszabb minőségben, másik előadóval:

• https://www.youtube.com/watch?v=l9W4qOZvfCI

A darabról mindenképpen elmondhatom, hogy nagyon megindító, erős érzelmi mondanivalóval bír, és ezt a hatást a zenéje is igazolja és alátámasztja, valamint a színészek csodálatos játéka még jobban megerősít az álláspontomban. Szeretem.

Egy japán női színtársulat (minden karaktert nők játszanak) szintén megcsinálta még 2011-ben ezt az előadást, és kreáltak a végére egy frenetikus műsort. Érzelmekben gazdag produkció ez is, emiatt néhol jobban van megoldva az egyes jelenetek kidolgozottsága, mint az amerikai változat esetében (Erik és Christine viszonyát tekintve, vagy Erik és az apja kapcsolatát figyelembe véve). 

Egyéb oldalak (Webber Fantomtól eltérő előadások): http://glassprism.weebly.com/other-videos.html