Csárdáskirálynő az Operettszínházban

Link: https://operett.hu/repertoar/csardaskiralyno
Képgaléria: https://operett.hu/kepgaleria/csardaskiralyno-eloadaskepek-20190906
Előzetesen a vasárnapi buszos kirándulás alatt a
szépséges magyar tájak helyett, a telefonomat böngésztem, és összeírtam pár
magvas gondolatot a pár hete a kult.csatornán leadott darabbal kapcsolatban,
ami nem más volt, mint a Csárdáskirálynő.
Modernebb feldolgozás a Vidnyanszki-féle
rendezes. A díszletet kiemelem, ami elfoglalja a színpad teljes terjedelmet,
ami nézőpontot vált. Két nézete van ugyanis, egyik az Orfeumot ábrázolja es
teljesen jól hozza a miliőt egy gramofon tölcsérje. Ám, amikor megfordul egy ormótlan,
üvegházszerű képződménnyé alakul, ami mellett a táncosoknak ügyelnie kell, hogy
az igy keletkezett szűk térben táncolni tudjanak és ne potyogjanak a zenekari
árokba.
A szereplők kicsit le lettek egyszerűsítve, ez értendő
főként a szubrett es a tancos komikus figurára, akik közös jeleneteik során
emberi oldalukat mutatják meg inkább, könnyedebb kis bájos, egyszerű
tánclépésekben, mint a régebbről ismert és megszokott akrobatikus tánc által
kibontakozva. Örültem, hogy nem kell azon aggódnom, hogy a férfi úgy kipörgeti
a nőt, hogy az a nézőtéren köt ki. Régen akár ez is előfordulhatott volna. Bóni,
inkább humoros karaktert jelenít meg. Stázi mellette szintén esetlen, ügyetlen
oldalát mutatja meg. Tetszett az a jelenet, ahogy a jövőjüket, családjukat
megtervezik, az üvegház falára firkálva. A két szülő szerepét, főként a
hercegnéét vissza szorították,nem énekel, de annál többet beszélnek mindketten. Az apuka folyton a Csárdáskirálynőnek udvarol a bálon, míg az anyuka a háttérben kukkol... A "beugrom a nagybőgőbe" Bóni által
mutatkozik meg (amikor Edwin elől menekül), de magát a dalt a tapsrendnél éneklik. Az ismert dalok szöveget
módosították. "Emlékszel még" jelenete is meg lett változtatva, a "szünet" alatt csak felmennek a kürt tetejére, ahelyett, hogy a nő pofán vágná a férfit, majd csókoloznának... Politika keveredik a "Hurrá, hurrá" c. számba, és hajléktalanok (akik amúgy a diszletrendezők) is megjelennek.
Miska és Feri bácsi karakterét külön választották, őket lehetett
ikerpárnak is tekinteni korábbi feldolgozásban, ezért egyszerre egy időben
mindig csak egy jelent meg. Az tetszett, hogy Feri bácsi az orfeumi társulattal
Bécsbe utazott, Bónit követve. Szereplők egyenértékűek voltak, de ha ki kellene
emelnem, Bóni karaktere vitte a prímet.
Díszlet: gramofon tölcsér, az jó, az üvegház
drabális, a táncosoknak nem igazán marad hely, hogy művészetükben kiteljesedhessenek.
Nagyon magas is a kompozíció, könnyen lepotyoghatnak a szereplők, ez főként a
nőknél veszélyes, mert nekik még a ruhájuk sleppje is hosszú. Mindenesetre
szokatlan a szerkezet, de láthatóan szépen lett kimunkálva, mert mutatos.
Jelmezek: monarchia időszakában, I. vilaghaboru koruli idoket jelenit meg. A férfiak katonai tiszti ruhában, a nök olyan ruhákban pompáznak, amit akár mostani puccos összejövetelekre is fel lehet venni.
A dalok: ami jó volt és megszokott, miért
kellett megváltoztatni? Csoda, hogy a színészek szájára illett az új
szövegezés, nekem kifejezetten nem tetszett, és az újat nem is tudtam
megjegyezni, bár (egy kiemelt példában) az egyik esetben ugyanazt fejezte ki,
mint az eredeti, de mégis olyan erőltetettnek tűnt a szöveg (Húzzad csak,
kivilágos virradatig! helyett Jaj, mamám). Ráadásul a Hajmási Péter, Hajmási Pál csak a
tapsrend alatt lett elénekelve (így elvették a csillogási lehetéséget adott
művésznőtől, pl. Siménfalvi Ágotától).
Összességében elmondható: a darab 1x nézős, a
felsorolt negatívumok miatt. Szerencsésnek tekintem magam, hogy láthattam
ingyenesen a kult.csatornán. Ha legalább meghagyták volna a szövegkönyvét, és a
díszlet visszafogottabb lenne, adnék neki esélyt, hogy költök rá pénzt. Az
eredeti Csárdáskirálynő örökérvényű és klassz darab. Pozitívumként viszont
kiemelem azt a mozzanatot, hogy a táncos komikus és a szubrett nem ugrabugrál,
és ez finom változtatást eredményezett. Siménfalvy Ágota esetében furcsa volt
látnom operett előadásban, Mészáros Árpád Zsolt pedig rendesen meghízott. Másik
furcsaság, hogy megszokott hajszínt visel a Stázi, általában szőke és most nem
volt az… Ez amolyan megszokás kérdése, komfort érzést biztosított.
Szereplők:
Leopold Mária Lippert Weilersheim herceg: Csuha Lajos
Anhilte, a felesége: Siménfalvy Ágota
Edwin, a fiuk: Vadász Zsolt
Stázi grófnő, a herceg unokahúga: Széles Flóra
Kaucsiánó Bóni gróf: Dénes Viktor
Vereczki Szilvia: Fischl Mónika
Eugen von Rohnsdorff főhadnagy: Mészáros Árpád Zsolt
Kerekes Ferkó: Szolnoki Tibor
Link: https://mediaklikk.hu/video/kalman-imre-csardaskiralyno/
Leírás a linkben: Kálmán Imre halhatatlan
remekműve, a Csárdáskirálynő a főúri, bohém szereplőivel, szerelmi
bonyodalmaival és fülbemászó dallamaival maga a könnyedség emlékműve. A
Kossuth-díjas Vidnyánszky Attila által rendezett különlegesen gazdag kiállítású
produkció a mű eredeti, 1916-os változatához nyúlik vissza. Ezúttal újra
hasonló élményben lehet részünk mint a több mint száz évvel ezelőtti
közönségnek, a zseniális alkotók eredeti szándéka szerint. A Berzsenyi
Krisztina által megálmodott jelmezek hagyományosak, vagyis ragyogóan elegánsak.
A csillogó estélyik és snájdig egyenruhák egyenesen a boldog békeidőket
varázsolják a színpadra. Cziegler Balázs grandiózus és sejtelmes díszletének
legkülönlegesebb eleme az óriás gramofon, amely által életre kelnek a népszerű
dallamokat. A látványos produkciót Bozsik Yvette koreográfiája teszi teljessé,
az egész színpad színpompás kavalkád, tánc és elegancia.
Pár kiemelt kép (Forrás az Operettszínház galériája)

