Bezöldültünk

2025.10.18. 19.00 József Attila Színház
Shrek

Link: https://jozsefattilaszinhaz.hu/eloadas/shrek-a-musical-eloadas/

 

Insta bejegyzés: Shrek musical a József Attila Színházban. Elso felvonas szuper, masodik mar inkabb idohuzas, de jo volt nagyon #jozsefattilaszinhaz #shrek 

Evek óta nem jártam a JASZ-ban,de mindig pozitiv érzésekkel emlékezem meg erről a színházról, hiába a szocreal filing. Ezuttal is nem kifejezetten a Shrek volt a cél, mert előzetesen a Nemzeti Színházba szerettem volna eljutni a 11 00 órási Salomé-ra, de időközben törölve lett. Mondtam, jó, akkor keressünk mást. Végül a szomszédos, 13.kerületi színház jött képbe és alaposan át kellett gondolnom, hogy délutánra vagy esti produkcióra vegyek belépőt. Az előbbi nagyon drága opciókat kínált, az utobbi mérsékeltebb módon kevesebbet, de így is összeszorított szájjal vettem meg a jegyet.

A darabról: Követi a mese történeti vinalát, de vannak benne dal szempontjából válfoztatások, Fiona dalát hiányoltam. Viszont minden benne volt, ami a mesében is, többlet szerepléshez jutottak a különféle mesekarakterek és Farquid nagyúr mindannyiunk kedvenccé vált. Szinte hihetetlen,hogy mennyire jól alakitotta Fila Balázs a törpenövésű urat, ahogy mini lábaival pózolt és csúszkált a földön, időnként azért a saját lábára is állt. Abszolut a humorosabb pillanatokat Fila szolgáltatta.

A főszereplővel, azontúl, hogy szeretem a hangját,meg a szinészt, nehéz volt elvonatkoztatnom Gesztesi Károlytól, ugyanis Peller Károly, gyengédebb, vékonyabb hangjával más érzést keltett, de a humort ugyanúgy tudta reprezentálni és a maga módján kedves volt. 

A Szamárt alakitó, Blazsoviszky Ákos jól houta a szószátyád, minden lében kanál figurát. Egyik vicces pillanata az volt, amikor Shrek-hez beköltözött és a Dragongirls cimű újságot lapozgatta. Ilyenkorra már megjárták a várbörtönt és Fionától is megváltak, akiert eljött Farquad nagyír és tolatva lépett ki a színpadról, a játéklovon...

Ha már Fiona... rendkívül idegesítő, hogy a történet elején magának követeli a figyelmet és tapsolásra erőlteti/bírja a közönséget, mintegy alátámasztva, hogy neki kell elmesélni a storyt és nem a háttérben húzodó valódi narrátornak. Harsány, kicsit idegesitöbb, mint a meséből ismert hercegnő, de Horváth Csenge hangi kvalitására nem lehet panaszunk.

A darab nem nélkülözi az altesti humort, főként a 2.felvonásban, sokat büffögnek és nos, ehm...finganak, Shrek és Fiona.

A darab felhívja a figyelmet a mesehősökön keresztül, hogy fogadjuk el magunkat úgy, ahogy vagyunk.

Ez egy általános dolog a Vajk-féle rendezésekben, hogy hangosan be kell mondani a szereplők nevét, illetve a rendezőét. Csak fura, nincs ehhez az ember hozzá szokva.

Az 1.felvonás hihetetlenül jó volt, minden pillamatát élveztem, sajnos a 2.felvonásra,mivel a történet nagyrésze megjárásra került, többnyire időhúzással telik...I am believer cimű számot legalább eléneklik az előadás végén, amivel a felfokozott hangulat még jobban a tetőfokára hág.

Szerintem a szinházi közösségét szeretném, darab kezdésig, szinpad fölé helyezett vetítőn keresztül néztük a személyre szabort kisfilmjüket, ami amúgy nagyon tetszetőssé tette a csapatot. Kár, hogy fideszes a vezetése...

Darabmentés:

"Adva egy morózus, ám imádnivaló ogre és egy toronyba zárt királylány – kiindulásként el sem lehet képzelni mesésebbet. Pláne, hogy egymás felé vezető rögös útjukat folyton keresztezik régmúlt gyerekkorunk főhősei. Kinek, ki, ugyebár…Pinokkiótól Tojás Tóbiásig, Piroskától Csingilingig.
Mert dőreség lenne azt képzelni, kedves kortársak, hogy a Shrek kizárólag gyerekkel látogatható. Ezzel az ürüggyel beszélünk hősiességről, áldozatvállalásról, lemondásról, magányról, kirekesztettségről, és az út végén ott váró szerelemről, diadalról, háláról. Nem szégyen, ha egy-egy könnycsepp is legördül, mielőtt együtt fütyüljük színészeinkkel a fő dalokat.

Szövegkönyv és dalszövegek: David Lindsay-Abaire
Zene: Jeanine Tesori
Az eredeti Broadway-produkció létrehozói a Dreamworks Theatricals és a Neal Street Productions
Fordította: Galambos Attila és Szente Vajk Jászai Mari-díjas, Érdemes Művész
Rendező: Szente Vajk Jászai Mari-díjas, Érdemes Művész
Az eredeti produkciót Jason Moore és Rob Ashford rendezte.
A színdarab jelmezei Tim Hatley eredeti jelmeztervei alapján készültek."

Képeim

Csiribiri előadás az Operettben

 Mágnás Miska, felvételről, M5 adón, 2024.10.05-én 21.00-tól

 

A kép az Operettszínház tulajdonát képezi

Egyszavas jelző: átverés

Nem vagyok a klasszikus operettek darabok elkötelezett rajongója, de időnként mégis ráveszem magam, hogy egyet-egyet bevállaljak. Pár évvel ezelőtt a Vígszínházban volt a Mágnás Miska, a barátosném hatására jegyet váltottam és megnéztük közösen. Iszonyat hosszú volt, még emlékszem, mi már a 2. felvonással is ki oltunk békülve, hogy az a befejezés, pedig nem volt pozitív vége, mégis úgy elfogadtuk, erre szóltak, hogy hoppá, ne siessünk a kijárathoz, még lesz 1 felvonás...

Most az otthoni kényelemből figyeltem az operettek születési helyszínén megkreált alkotást, Peller Károly és Peller Anna főszereplésével.

A rendező Verebes István volt. Amikor felkérést kapott a rendezésre, az volt a feladata, hogy Oszvald Marika mellé találjon egy megfelelő Miskát, akit Bajor Imre személyében talált meg. Miután elhagyta a földi létet, az ifjoncok vették át a címszerep formálást, de Marika a mindig lopkodó nagymama karaterébe bújhatott, ami valljuk be, neki biztosan jól állhat.

A felvétel, amit nekem volt most szerencsém megnézni, Lehoczky Zsuzsa alakította a kleptomán öreglányt, és őszintén? Imádtam, minden egyes jelenetét a színpadon. 

Azért a szívem kicsit összeszorult, amikor Vadász Zsoltot megláttam a képernyőn. Nemrég vesztettük el őt, fiatalon ment el. Szegény feleségét is sajnálom, akivel közösen játszottak, Lukács Anitát.

A TÖRTÉNET-ről röviden

Uri társaságba csöppenünk, akik vadaszatra készülnek. Rolla grófnőt akarják férjhez adni a szülei egy módosabb férfihoz, nem ahhoz, akibe igazán szerelmes (mérnök, nem túl vagyonos a Baracs, de sármos). Jelentkezők között van a Mixi és Pixi grófok (Csonka András és Csere László), akiket egykoron a szélesvásznon a Latabár fivérek alakította, hozzájuk nehéz felnőni és őket überelni se tudja senki. A Baracsra mindig irigykednek...ugyanakkor egészen tűrhetőek voltak a szerepben, akadt számos vicces pillanat, bár én a táncos jeleneteikből visszavettem volna 1 vagy 2-öt, mert folyton a Csiribiri számot vártam, de az végül úgy lett megoldva mint az új Csárdáskirálynőben a Nagybőgős szám (Vidnyánszki Attila rendezése), a végén énekelték a szereplők.

Zsorzsi mama szeret lopkodni... a karakter pompásan szórakoztató...

Eleméry grófról tesznek említést Rolla szülei, állítólag leveleztek vele, és, hogy meg fogja látogatni őket egy közelgő báljukon. 

Peller Annának a tenyeres talpas Marcsa karaktere jól állt. A viselt, cselédlány ruházata előnytelen, a mellei majd kibuggyantak, persze ez sokszor a Pixy-Mixy párosnál komikus jelenetbe torkollott.

 

Ilyen szövegeket mondtak Miska és Marcsa:

"Nem beszélek külföldiül..."; "Dundi bikfic"; "kaviár álá nokedli"

 

Peller Károlyon meglátszottak a kilók, itt már kicsit teltebb hatású férfiú benyomását keltette.

Ami tetszett, hogy a második.felvonásban egymásnak nekimegy a két főszereplő, az nem szep, jóformán Marcsi részéről hisztériába fordult, földön fetrengve üvöltözésbe, míg Miska csúnyán beszélt hozzá, és jóformán elküldte a fenébe, ahelyett, hogy megmondta volna kedvesének, hogy a Baraccsal közösen kieszeltek egy tervet, hogy a lovászból előkelőséget csinálnak, és eljátsszák, hogy a főúri társaság majd pont a szegény sorsú előtt fog hajlongani és kegyeit keresni, miközben csak jobb minőségű ruhában járkál és eltanult pár úri fortélyt, amit nem rest a nemesek orra alá dörgölni. Az, hogy pár külföldi szót megtanultak, - Miksa és Marcsa is, hiszen a nő úgymond bosszút forral és a grófnő segítségével ő is jómódú rokonná válik - és folyton takaróztak velük bizonyos helyzetekben, humoros pillanatokat varázsolt. 

Furcsa módon, az operettekben a kevésbé drámai vonalat képviselő karaktereket szoktam szeretni, itt Miskának és Marcsának kellett volna dominálni, de helyettük inkább a szerelmes pár tetszett jobban, akiknek meg kellett küzdeniük a boldogságukért. Számomra nagyon is hitelesek voltak, ahogy egymásra tekintettek, ahogy együtt énekeltek - valóságban is egy párt alkottak - kifejezetten szépek voltak.

 

Ehhez képest, a Tasziló grófot alakító Miska nem hűséges kedveséhez, a bál alatt két nőt is szédített (de azért sajnálta is őket, mert az egyik a téli kertben várt rá, biztosan meg fog fázni miatta, mert ő ugye nem fog kimenni hozzá hetyegni...) illetve, a komornyikot, Leopoldot is...

Rolla apját amúgy hülyének is nézik, az álgróf nem rest egy nagyon ízléstelen viccet ejtenie, miszerint Rolla lehet nem az apja lánya...ez az eredeti előadásban nem hangzott el sosem, csak ebben az új rendezésben.

Végül leleplezi Marcsa Miskát, és a szerelmes pár is beavatja a báli forgatagot, hogy ők voltak a terv kiötlői, ők szedték rá az úri társaságot.

A jelmezek Ferenc József idejet idézi. A diszlete egy pavilon aminek 3 ketszarnyu ajtaja volt, azon ki-bekozlekedtek a szereplők. Az első felvonásban egy kiívülről látható épület, körülötte zöldek, a második felvonásban már bál terem.

Az operettszínházi darab 2 felvonásos, szóval nem kell megvárni a harmadikat. Megtekintésre ajánlom. :)

 

                                                                            Videóajánló

 

 Itt elérhető a színlap, a darab adatlapja is: https://operett.hu/repertoar/magnas-miska

 

 Honlapról mentve:

"Szirmai Albert

A Mágnás Miska a magyar operettirodalom egyik legsikeresebb műve, mely újra és újra repertoárra kerül zenés és prózai színházakban egyaránt. Ez egyrészt szatirikus, mulatságos történetének köszönhető, másrészt Szirmai Albert és Gábor Andor olyan pompás, örökzöld számainak, mint például A nő szívét ki ismeri, az Úgy szeretnék boldog lenni vagy a Cintányéros cudar világ. Talán ez a műfaj egyetlen olyan darabja, melynek komikus figura a címszereplője. Miska, a talpraesett lovászfiú, a „vazsmegyei gyerek” pillanatok alatt, a szemünk láttára válik előkelő arisztokratává. Tenyeres-talpas párjából, Marcsából is estélyi ruhás, flancos dáma lesz, aki Mary grófnőként vonul be az úri társaságba. Mindez azért történik, mert a rátarti család hallani sem akar arról, hogy Baracs, az egyszerű tiszttartó lányukat, Rolla grófnőt vegye feleségül. Óriási szerencse, hogy a kleptomániás nagymama, nem törődve efféle előítéletekkel, a fiatalok mellé áll, így az operett felhőtlenül juthat el a vidám fináléig. A darabot eredetileg a legendás magyar színészpáros, Rátkai Márton és Fedák Sári számára írták; nálunk Peller Anna, Peller Károly, valamint Bordás Barbara és Erdős Attila neve a garancia a sikerre."

Csókos asszony

"Asszony, asszony, csókos asszony, karcsú rózsaszál..."

A csókos asszony előadás a régi nagy kedvencekkel lett rögzítve, kazetta formájában (Vígszínház előadása volt még akkoriban), gyakran hallgatom a zenéjét. A nagynevűek közül érdemes említést tenni Kaszás Attiláról, mint Dorozsmai Pista, Pápai Erikáról, mint Pünkösdi Kató megformálója, illetve egy tiszteletre méltó színészóriásról, aki az idős gróf szerepében volt látható, Darvas Iván.

Megfogadtam, ha egyszer színházban újra előveszik a történetet, mindenképpen elmegyek és megnézem. Nos, az Operettszínház így tett. Az egykori vígszínházi kedvenc előadás az Operett karmai közé került, megrendezésre viszont a Tháliában került sor.

A legfőbb szerepekben Homonnay Zsolt, Gesztly Veronika és Huszti Péter volt látható. Az előadás hosszúra sikeredett, még úgy is, hogy kivettek belőle jó zeneszámokat és tettek bele buta dalokat (pl. Oszvald Marika hattyúk tava előadása). A főszereplők barátainak megformálójára, őszintén szólva nem emlékszem, abban viszont biztos vagyok, hogy két alternatíva közül eggyel biztosan megnéztem. A mindig kedélyes, derűs és életvidám Ibolya Edét, Peller Károly alakította, míg szerelmét, Rica-Macát, Szendy Szilvi formálta. Faragó András játszotta Kató nevelőjét, míg tudjuk, hogy az első, eredetiben Kern Andrásé volt ez a szerep. Mahó Andit nem láttam Katóként, de szívesen megnéztem volna vele is. Ezt nagyon sajnálom.

Kissé át lett értelmezve megint a történet. Míg a régi változatban, az öreg úr valódi, mély érzelmeket táplál a színházvilág új üdvöskéje iránt, úgy most, ez az idős ember a gyermekét látja benne. Végül, sajnos kiderül, nem az, akinek hitte...

A fiatal színésznő sikert arat egy előadásban, a Csókos asszony címszerepében. A ház, ahol lakik ünnepi fogadtatásban részesíti. A lány szeretné, ha a szerelme is örülne a sikerének, de az csak lump figura. A hedonizmus képviselőjének tekinthető. Dorozsmai Pista szereti az italt, a nőket. De az ízlésének túl szerény és egyszerű a főszereplő, Pünkösdi Kató. A lányhoz beállít egy idős úr, aki meghívja magához. A kérésnek eleget tesz, és a férfi megvallja érzelmeit iránta. Az idős úr ígéretet is tesz neki, hogy kifinomult úrinővé varázsolja a lányt, ha az megengedné. És, mivel Pista elutasító, a megtört szívű gyermek a grófhoz siet, aki egy előkelő hölgyet farag belőle. Amikor újra találkoznak, Pista nem ismeri fel Katót, és lám, most bezzeg beleszeret... A végén a lány úgy dönt, a élvhajhászt választja. Közben adódnak vicces szituációk, melankólikus jelenetek. Az életet vidáman kell megélni ezt tanusítja Rica-Maca és szerelme Ibolya Ede, akik a darabban a barátok és egyben táncos komikusok. Nem is kérdés, hogy Peller-Szendy páros elképesztően jól alakítják a figurákat.

A két verzió összevetése

Szerencsére láttam, mindkettőt, tehát az elsőt (még tv-ben leadták), és ugye az operettes felfogású alkotást. A régivel konkrétabban az volt a bajom, hogy jelmez tekintetében abszolút nulla, de a díszlete csodás. A régiek méltatása, Kaszás Attila kitűnő alakítása, Igó Éva és Mészáros László kettőse. A régi Csókos asszonynak csak az úrinő jelmeze volt szép, de egy teljes műnek tekinthetjük a darabot, sok-sok zenével. Az újban a jelmezek különösen szépre sikeredtek, főként Kató által viseltek, viszont zeneileg az átdolgozása nem tetszett.

Díszlet: egy mozgalmas udvarház épülete, ahol Pünkösdi Katókát ünnepli a tömeg, a nagy színházi sikerét. Az öreg gróf lakhelye, amely otthonosnak mondható, de a főúri kényelmekhez hasonlítható berendezéssel ellátott. Jelmez tekintetében a Csókos asszony a legszebb. Ki lett véve több dal, mégis kb. este 11-ig voltunk a  színházban...

Miért Dolhai Attila kapja meg a DVD kiadatásának jogát? - A népszerűségét tekintve, nagy rajongói tábora miatt. Az operettes előadások felé vette az irányt, elege lett a musicalekből, és ez is az egyik határozott mérföldkövek közé tartozó szerepe volt, amely döntésre bírta, hogy merre kíván továbbhaladni színészi pályafutását tekintve. Mivel sokak kedvence, ezért választották a DVD-éhez, holott első szereposztásban Homonnay Zsolt szerepelt. De az Operett arra megy rá, kivel tudja jobban eladni a darabjait...

Az új szereposztás érkezése: Bordás Barbara és Dancs Annamária a fiatalkák, vették át Gesztly Veronika, Fischl Mónika és Mahó Andrea karakterét, (DVD-én Kékkovács Mara). Egyéb változtatásokról is betudok számolni, új szereplők között még megtalálhatjuk: Szabó Dávidot (Csonka Bandi kilépett, őt váltja, aztán mégis visszajött az utolsó előadásra) és Kapócs Zsokát (Peller Anna szült, váltója).

A darab bemutatója 2006-ban volt, míg a felújításra 2013-ban került sor.

Ajánlom-e vagy sem?  - Egyszer megnézhető. Az előadás három felvonásos, két szünettel.

• A DVD felvételébe egy kis betekintést nyújt: https://www.youtube.com/watch?v=d0pCsXDIgYQ
• Illetve ezen a linken végig nézhetitek az előadást: https://www.youtube.com/watch?v=PVeyZEg3JnM
• Forrás és további info: http://www.operett.hu/repertoar/csokos-asszony/34/9

Figyelem! Legfrissebb hír a darabról: 2015. május 29-én tartották a 150. ünnepi előadást, egyúttal ez volt a búcsúztatása is, hiszen a színház leveszi repertoárjából. Csonka András közlése alapján: https://www.facebook.com/CsonkaAndrashivatalos/photos/a.512228905511882.1073741826.118698431531600/814969598571143/?type=1&permPage=1

Ördögűző Éliás azaz Ördögölő Józsiás

Tolcsvay új szerzeménye

Időpont: valamikor 2012-ben
Helyszín: Operettszínház

Vannak előadások, amit az ember izgatottan vár. Egyszerű, hétköznapokból merített példák alapján, mondjunk sétálunk az utcán, közben erre-arra tekintgetünk, folyamatosan érnek bennünket ingerek.

Vagy másik példa, utazunk a tömegközlekedés "megterhelt'" járatain és az ablakból szemünk elé terülő látványra figyelünk fel. A színháznak meg vannak az eszközei, egyes darabjaira hogyan hívja fel a figyelmet. Lehet ez egy plakát, vagy szórólap. Az előbbi lehet látványos, és felkelti az érdeklődésünket. Míg az utóbbi nem annyira megfogó, hiszen sok helyütt fordulnak elő szórólap-osztogató személyek. Ha el is fogadjuk, nem feltétlenül nézzük át a tartalmát, hanem rögtön az első kukába kidobjuk. Vagy ha megnézzük talán érdektelennek találjuk a tárgyát, illetve a kivitelezett formája alapján mondunk nemet.

A plakát alapján nem szabadna ítéletet mondani egy előadásról, de van, amikor a média eszközei hatással vannak ránk. Az Ördögölő Józsiás izgalmakban bővelkedő színpadi műnek ígérkezett. Ezzel szemben nagyon gyerekes előadást kaptam, amiben a szereplők elviselhetetlen magatartást, alakítást nyújtottak.

A plakáton egy férfit láthattunk, aki fáklyát tart a kezében és szembe száll egy nála sokkalta nagyobb, démoni tekintetű lénnyel. Tulajdonképpen engem ez fogott meg, szeretem a sejtelmességet, és ahogy elnézegettem, azt tapasztaltam, hogy hordoz magában valami félelmeteset, valami démonit. Az Operettszínház előadásai közül nem mindegyiknek volt igazán érdekes plakátja, talán ez volt az egyik legkifejezőbb. Ezért is határoztam el magam, amikor a közösségi oldalon értesültem róla, hogy a tévében le fogják adni, akkor mindenképpen meg kell néznem...jah...olcsón megúszom :D A színházban más élmény egy előadást megnézni, mint otthon. Ez biztos, csak, hogy ha már itt volt a lehetőség, - miért ne alapon, legfeljebb, majd megnézem a kőszínházban is, esetleg más szereposztással. Nem így lett. Még szép, hogy nem!

Csomó mindent vártam volna ettől, de lényegében nem azt, amit kaptam. Nekem kissé túl gyerekes ez az előadás, mondjuk igen, lényegében nekik készült, de akkor is lehetne valami bája (mint a Mary Poppins-nak), amiért szeretni lehet. Tényleg nem érintett meg. Néha inkább a fejemet fogtam, amikor a színészek gügyögni kezdtek...

Kezdjük a beszámolót, elölről. Pünkösd hétfőn adták le az M1-en, 2013-ban. Bizony, jól emlékszem erre a napra. Berögzült. A szereplőkkel is nagyjából tisztában voltam, Dancs Annamária, Kerényi Miklós Máté, Kocsis Dénes, Bálint Ádám, Peller Anna, Peller Károly, Kékkovács Mara, Földes Tamás, Nádasdi Veronika és Pálfalvy Attila. Ja, és majdnem elfelejtettem Németh Attilát.

Szerintem nem kell a gyerekeknek gügyögni, már pedig itt gyakran ez zajlott, illetve ami nagyon rettentően idétlen volt az a nagy "dobolás", amikor valamilyen válaszra vártak. Ne haragudjatok, kedves Olvasóim, de nem találom a szavakat, arra emlékszem, hogy a fent nevezett dobolásos dolgot tényleg már-már túlzásnak láttam, hallottam. Bár lehet, hogy rossz szereplő volt beosztva, mert én  Pálfalvy Attilával láttam. Hm...Nos, nem tudom. Ez nem jött be, mélységesen csalódott voltam, mert túlságosan elcsépelt, kissé ostoba.

Voltak persze mentő jelenetek, főként kapcsolódtak Jázmin hercegnőhöz (Józsiás felesége), akit ezúttal Dancs Annamária felfogásában láthatott a tv előtt ülő közönség. Vágó Zsuzsi szintúgy e karakternek megformálója, őszintén sajnáltam, hogy nem őt választották, de Annamária sem volt rossz. A legmeghatóbb pillanat, amikor a toronyba zárt hercegnő a férje után vágyakozik. Az a dal szép volt, bár egyetlen egy sorát sem tudnám felidézni, viszont hatással volt rám.

Történet szempontjából, igazi mese, amiben egy fiú és barátai elindulnak a nagyvilágba, elhatározzák, Tündérországba vándorolnak és szerencsét próbálnak. A főszereplő fiú, Józsiás, megérkezik a palotába és Jázmina hercegnő kérőjének jelentkezik. Három próbát kell kiállnia neki és még annak a sok bugyután megkreált (oh, igen ez volt a másik ok, amiért túlságosan bárgyúnak tartom ezt az előadást) kérőknek, akik versengenek a hercegnő kezéért, feltűnik többek között az ördögi Bakszén és csatlósai, akik eltüntették villás farkukat és ördögszarvaikat, hiszen a tündérek kizárnák őket a versenyből, ha megtudják valódi személyazonosságukat. A két faj között nagy ellentétek feszülnek. Bakszén nagyon könnyedén mindig azt válaszolja, amit Józsiás. Rendkívül "kreatív" de egyértelműen ravasz és cseles, hisz az ellenfele válaszait ismételte, rögtön azután, hogy annak szájából elhangzott.

Kocsis Dénes (A fenti képen nem ő szerepel) karaktere inkább kissé butuska volt, nem hatott úgy, mintha kidolgozta volna előre a lépéseit. Az utolsó kérdésen persze elbukik, mert Jázmina kérésére, az ördögúrfit kérdezik először, ám az nem tud megfelelő választ adni, míg Józsiás elnyeri a hercegnő kezét. Megtörténik az esküvő, egy boldog pár egybekél, apai áldással. Minden szép és jó lenne, ha az ördög nem lenne elégedetlen. Társaival a palotába ront, és mindenkit foglyul ejt, Józsiást halállal büntetné, ám ahelyett, hogy ott végeznének vele, a főszereplő barátja ráveszi az ördögöt, hogy hadd vigye el távoli helyre, végezni fog vele, és a szívét hozza el neki ajándékba... Az ördög elfogadja az ajánlatot, így megszökik a két jó barát és tervet kovácsol. Álruhában újra feltűnik és egy ádáz csatát követően, győz a démon felett. Happy End, mondhatni.

A történet cselekménye persze nem ennyire egyszerű, hiszen ott vannak még a többi mellékszereplők, akiknek a sorsa fontos, és építőjelleggel hat a történetre. Pl. Az ördög, aki elvesztette és farkát siratja, ő a háború ellen van. Peller Károly nagyon aranyos volt a szerepkörében. Szelíd, olykor igazi vadóc, szertelen. Peller Anna (Dilló), általában pozitív hősök bőrébe szokott bújni, ellenben most egy teljesen merev, gonosz figura, aki szintén a tündérek bukását sürgeti, ezért nem riad vissza Bakszénnel szövetséget kötni és vele kacérkodni. Persze, mint minden gonosz szereplő, úgy ő is megkapja a maga megérdemelt jussát...

Kékkovács Marához tökéletesen passzol a karaktere Idilló, megtalálta a szerepét, hiszen kis vidámka, teli élettel. Táncol, pörög, Bálint Ádámba (Villikó) beleszeret és vele egy elbűvölő kettőst alkot. A páros üdítő volt a darabban, nem évődő, inkább viccelődő, a "Trillárom-trillárom" duettjük régi slágerekre enged következtetni.

Németh Attila (Ropogán) mostanság nem igazán van az Operettszínházban jelen vagy ha mégis, akkor nagyon kicsi szerepeket kap. Nem olyan idős, szerintem megmaradhatott volna Excalusnak is a Rómeóban, de végül máshogy alakult. Az itt formált figurája is, Bakszénhez kötődik, lehet neki a főnöke is, de mivel Bakszén lázadó, így öt is elnyeli a sötétség. Kerényi Miklós Mátéé Józsiás szerepe, olyan típus, akit a mesékben láthatunk a három fiú közül ő a legfiatalabb és nagy útra kell, hogy meglelje igaz útját. Kiskero ennek megfelel, - Szerényi László nem az a hercegtípus...

Műfaját tekintve rockoperett, zenéjét Tolcsvay László írta.

Jelmez: ez tetszett meg az egész darabban. Nagyon színes, nagyon kellemes és szép. Harmonizáló, a jók fehér-zöld-kék ruhái, míg a gonoszoké a fekete-vörös. 

Díszlet: kiemelni nem tudnék semmit, mert nem nagyon emlékszem volt-e valami monumentális. Egyedül a torony ragadta meg a figyelmemet, amelyben Jázmina raboskodott.

Zeneileg, talán csak a trillárom fogott meg, de semmi egyéb.

Az biztos, hogy nem nézném meg még egyszer, még ha 1000-szer is jobb a másik szereposztással.

• Az előadásról: http://www.operett.hu/repertoar/ordogolo-jozsias/140/9
• A darab teljes egészben: https://www.youtube.com/watch?v=lgbKp95j5dk
  

Shakespeare műve teljesen más felfogásban...

Szentivánéji rémálom

Valószínűleg ezt a darabot, az első szereposztással kellett volna megnéznem - talán - de nem olyan biztos, mert a második csapattal elviselhetetlen volt. Esküszöm, hogy soha életemben még nem néztem úgy egy színpadi művet, hogy az órámat figyelgettem a sötétben, kérdést feltéve magamban: Mikor lesz már vége???

Vágó Zsuzsi nekem szimpatikusabb, mint névrokona, Vágó Bernadett, ezért őt szerettem volna látni. 

Szereplők: Vágó Zsuzsi, Szerényi László, Bálint Ádám, Peller Anna, Peller Károly, Németh Attila, Papdimithriu Athina, Homonnay Zsolt, Füredi Nikolett és Sánta László.

Noha olyan színészek alakították a szerepeket, akiket mind-mind nagyon kedveltem, mégis elégedetlenül távoztam, sőt mondhatni csalódottan! Nem volt katarzis, inkább kínlódtam, és elcsodálkoztam egyes jeleneteken, ezt miért kellett? Biztos, hogy ez így jó és elfogadható? Nem túl közönséges ez egy színházban? És lám, a közönség szereti. Akkor lehet, hogy nekem van ízlésficamom...Hát, ezzel ugye együtt kell élnem...

Shakespeare művéről van szó, amit musical formájában "újraélesztettek" vagyis inkább átértelmeztek. Szerintem, ha még lesz, - muszáj megnéznie annak, akit érdekel, hogy véleményt alkothasson, úgy ahogyan én teszem. Színes, a felfogás más, tündérek vannak, de a karakterek átgondoltak, bizonyos megoldások, oh nem merem leírni...Iszonyat...Nem tudom, hogy hasonlóan vélekednék-e az első szereposztás megnézését követően, de nem valószínű, hogy erre sort tudnék keríteni. Igazából nem is akarok, egyszer is elég volt, úgyhogy köszönöm szépen, de nem kérek belőle! Mert minden karakter, minden jelmez, díszlet ugyanaz. Ha a színészek másképp is játsszák, a színpadra került elképzelést nem tudják átmódosítani...:/

A történet leegyszerűsítve: Van a falu szépe, Hermia, akibe szinte minden férfi szerelmes. De a lány szíve csak egyikükért dobog, aki viszont nem gazdag, ezért az apja eltiltja a fiútól. Ahol egy kérő akad, ott van egy másik is, nos, ő is szívesen meghódítaná a lányt, figyelmen kívül hagyva viszont azt, aki valójában szereti őt, Helénát.

A tündérek világa sem önfeledt, hisz az uralkodó és az uralkodónő eltávolodtak egymástól. Titánia, a királynő egész nap egy ifjúsággal van elfoglalva, aki tánctudásával bűvöli el az asszonyt. Oberon, menteni szeretné kapcsolatát, így egy különleges varázslathoz folyamodik, ám az ügyetlen kis tündér segédje elbaltázza a dolgot...

...és az "építőmunkásokból" álló brigád vezetőjéből szamarat csinál, akinek vad vágyai felélesztik Titániában az elhamvadtnak hitt szikrát. Ez a kissé perverz rész...

Viszont a kis tündér, nem csak a királya ellen "vétkezik", hanem az emberek ellen is, hiszen meglátja a "szenvedő" négyest. Össze-visszaboronálja a párosokat, míg nem összejön egy különös és a kis naivának rémítő helyzet: minden férfi, az egyszerűbb és csúnyácskább Helénáért lesz oda, és Hermiát teljesen elfelejtik (Szerelmi kvartett).

Hiába könyörög a szerelmének, az elhagyja, és csak Heléne kívánságait lesi, aki az új helyzetben nem tudja mitévő legyen. Titánián már nem fog a varázslat, amikor ráébred, hogy milyen szörnyű bűnt követett el, mindenért az embereket okolja és pusztulást akar a világukra hozni. Oberon bevallja, véletlenül alakult így, a terve nem ez volt, hanem, hogy szívének oly kedves nőt visszahódítsa. Győzködése eléri a hatást, Titánia megbocsát, de a varázs ezúttal Oberonra hull, majd a szerelmespárok sorsa is rendeződik. A négy ifjú pedig megházasodhat.    

Ez volt az első előadás (a Rudolf musical iránti gyászomat követően), amely az Operettszínház színvonalának erős eséséhez köthető (legalábbis a részemről), egy lejtőn lefelé haladó első mérföldkő.

Zenei világa: Szakcsy-Lakatos Béla fejéből pattant ki. Stílusát tekintve több műfaj is keveredik a darabban, mulatóstól kezdve, a líraibb dallamokon át a keményebb vagy pörgősebb hangzású zenékig. Becsületére legyen mondva, ez a darab elért egy bizonyos icipici hatást, mégpedig egy-néhány dal évezhető és dúdolható, pl.: Majd én megmutatom (Puccos taliga), Jaj mi lesz velem (Hermia dala), Vihar, esetleg a kofic tündér éneke.

Díszlet: nem volt semmi, ami kiragadható lett volna az előadásból. Vicces volt inkább, amikor azon a deszkán (emelvényen) ücsörögtek a munkások, amelyen a Rómeó és Júliában a két édesanyja ádáz csatáját vívja...Színekben is inkább a Rómeó produkcióhoz hasonlítható.

Jelmez: nagyon modern, túlságosan giccses, színes. Hermia jelmeze még elfogadható, fekete alapú ruha. A tündérek nem túlzásokban menően kifestett arccal és testükön különböző színes motívumokkal járták a táncokat. Oberon köpenye - mint az éjszakát, míg Titánia jelmezei a nappalt jelképezik. Pont a tündérkirálynő ruhái voltak jók és elfogadhatóak számomra, ötletes, szép.

Kedvenc jelenetek: Ha van, akkor az inkább az énekeknek köszönhetően, Hermia éneke a magányról, Titánia tomboló dühe.

További kapcsolatok a darabbal: Amikor még nem ismertem, az előadás népszerűsítése érdekében az Operett a Vajdahunyadvárban rendezett egy két órás előadó estet, ingyenes belépéssel. Aznap volt Szentiván éjszakája, a darabhoz illően ezt a napot szemelték ki. Látványos műsorban lehetett része, annak, aki elment. A kedvesebb előadásokból egy-egy dal hangzott el, majd az új előadásból is, közben "tűzforgatók" is megjelentek a színen, felforrósítva a levegőt. Nagyon hosszúra nyúlt az est, kb. hajnali egykor lett vége.

A Broadway fesztiválon, nem minden évben, de gyakran idézik meg a dalokat, főként kedvelt a "Majd én megmutatom" kezdetű "slágergyanús" dalt (csak színházi körökben), Dolhai Attila előadásában, aki pillanatok alatt a hangulat magas fokára hág.

Nem voltam oda, sőt most sem vagyok rajongója ennek az előadásnak, mert egy Rudolf után ez több szinttel a béka segge alatt van...igen, csúnyán fogalmazok...de ez egy borzalom...

• Az előadásról: http://www.operett.hu/repertoar/szentivaneji-alom/56/8
• A darab I. felvonása: https://www.youtube.com/watch?v=R60xEoB_OQA