Nem mentem el végül, mert szomorú voltam az egy héttel korábban lezajlott tragédia miatt...
Anna-Marie Holmes – Solymosi Tamás / Adolphe Adam: A KALÓZ
Klasszikus balett három felvonásban
Az előadás hossza: 2 óra 30 perc, 2 szünettel
A balett cselekményét az angol romantikus költőnemzedék óriása, Lord Byron 1814-es híres verse, A kalóz inspirálta. A költemény főhőse, Konrád a „végzetes ember”, akit Szerb Antal így jellemez: „Arca
szép, de sötét kifejezésű, egyszerre vonzó és visszataszító. Amikor
belép valahová, az emberek döbbenten elhallgatnak. Valami zordon titok
borong körülötte, valami súlyos bűn árnyéka hull rá, de ő gőggel viseli a
magányt és a titkolt szenvedést. Ha szeret, szerencsétlenséget hoz
arra, akit szeret, a hűséges és tiszta lelkekre, és amikor meghal, az
utolsó pillanatban is büszkeséggel néz a sors szemébe.” A kalóz
kalandokkal teli, feszülten izgalmas történet, melyben éppúgy helyet kap
a szerelem, az árulás, az életveszély és a hajótörés, mint a végső
megmenekülés. A versnek akkora sikere volt, hogy a balettmesterek nem
sokkal a megjelenése után, már az 1820-as években több helyen színpadra
vitték. Az 1856-os párizsi előadás szenzációja a hajótörés
színpadtechnikai megoldása volt. Anna-Marie Holmes 1997-ben
koreografálta saját verzióját a Boston Ballet számára, amelyet 2017-ben
Solymosi Tamás balettigazgatóval közös, új verzióban, a Magyar Nemzeti
Balett művészeinek előadásában láthatott először a budapesti közönség.
A zenei anyag Anna-Marie Holmes változata. Zenéjét szerkesztette, átdolgozta, áthangszerelte: Kevin Galiè.
Cselekmény
Prológus
Egy kalózhajó fut a nyílt vízen Törökország felé, rajta a kapitánya, Conrad, valamint szolgája és barátja, Birbanto.
1. felvonás - A Bazár
A bazár hangos forgatagában Lankendem árulja rabszolgalányait nagy
buzgalommal. Conrad hirtelen egy erkélyen megpillantja Medorát és
azonnal beleszeret.
Amikor harsonaszóval megérkezik a kormányzó Seyd Pasa, Lankendem három
fiatal nőt mutat be neki, akiket szeretne eladni. A pasának egyik sem
tetszik, mindhármat visszautasítja. Ekkor Lankendem bemutatja neki a
rejtélyes Gulnaret. A Pasa azonnal megveszi a nőt. Lankendem Medorát is
megmutatja, aki mindenkit elbűvöl szépségével. A Pasa képtelen
ellenállni ilyen kísértésnek, és őt is megvásárolja. Conrad utasítja
szolgáját, Alit, hogy rabolja el Medorát, majd a kalózok lerohanják a
falut és magukkal viszik Lankendemet is titkos búvóhelyükre, a kalózok
barlangjába.
2. felvonás - A kalózok barlangja
Conrad és Medora végre együtt lehetnek. Conrad megmutatja Medorának a
búvóhelyét. Birbanto hívja a kalózokat, hogy hozzák elő a lopott
kincseket, a rabszolgalányokat és Lankendemet is. Medora, Conrad és Ali
táncolnak a többiek szórakoztatására, majd Medora – szerelmükre
hivatkozva – a többi rabszolgalány felszabadításáért könyörög Conradnál.
Conrad bele is egyezik, de Birbanto tiltakozik a gondolat ellen és
megpróbálja a kalózokat a Conrad elleni lázadásra biztatni. Conrad
tekintélye és ereje azonban elég ahhoz, hogy eltérítse a kalózokat ettől
a tervtől.
Birbanto ekkor újabb csalárd tervet eszel ki: álomelixírrel permetez
be egy rózsát, és arra kényszeríti Lankendemet, hogy adja azt Medorának.
A lány mit sem sejtve, Conradnak nyújtja azt. Conrad belélegzi a virág
illatát és kábult álomba merül. A kalózok visszatérnek a barlangba és
megpróbálják elrabolni Medorát. A küzdelemben a lány megragad egy tőrt
és megvágja Birbanto karját.
A nagy zűrzavarban Lankendem visszaszerzi Medorát és vele együtt
megszökik. Birbanto meg akarja ölni Conradot, de Conrad szolgája, Ali
megzavarja őt. A kábult és összetört szívű Conrad felfedezi, hogy Medora
eltűnt. Birbanto úgy tesz, mintha semmiről se tudna és hűséget fogad
Conradnak.
3. felvonás Első szín - A Pasa palotája
Gulnare a Pasát szórakoztatja, amikor megérkezik Lankendem a
lefátyolozott Medorával. A Pasa örvendezik, hogy Medora visszakerült
hozzá, és bejelenti, hogy ő lesz az első számú felesége.
Második szín - A kert
Elbűvölve szépséges asszonyaitól, a Pasa a háreméről álmodozik pompás kertjében.
Harmadik szín - A pasa palotája
A pasa arra ébred, hogy megérkezik a zarándokoknak álcázott Conrad,
Birbanto és a kalózok egy csoportja. A pasa meghívja őket a palotájába.
Medora felismeri a zarándoknak öltözött Conradot. Hirtelen a zarándokok
ledobják köntöseiket és felfedik kalóz mivoltukat. A palotában káosz
uralkodik. Conrad és emberei elkergetik a pasát, őreit és asszonyait.
Mindenki győzelmi táncot jár. Hirtelen megjelenik a Gulnarét üldöző
Birbanto, aki Conraddal és Medorával találja szembe magát. Medora
felfedi Birbanto árulását, akit Conrad lelő. Conrad, Medora és Gulnare a
hajóra menekülnek, amellyel tovább indulhatnak.
Negyedik szín - A vihar
A kalózhajó siklik a békés tengeren. Conrad a kormánykeréknél áll,
karjaiban tartja szerelmét Medorát. Hirtelen vad vihar villámai cikáznak
az elsötétült égen. A szelek összetépik a vitorlákat és egy felvillanó
villámcsapás félbetöri a hajó árbocát. A hajó süllyedni kezd a
könyörtelen, vad, viharos vízben.
Epilógus
Ahogy a szél lecsendesedik és a tenger lassan megnyugszik, fényes hold
emelkedik az égre. A holdfény megvilágítja Conradot és Medorát, akik
egy sziklába kapaszkodva menekültek meg a hajótörésben. A két szerelmes
hálát ad csodálatos túlélésükért, amely szerelmük erejét bizonyítja.
Régi vágyam volt, hogy ezt a világhírű balett-et megnézzem. A zenéje nagyon ismert, íme:
Történet, ismertetés:
A római korban játszódó
történet, talán nem ismeretlen a nagy közönség számára. Mint ismeretes, Spartacus
rabszolga volt, aki gladiátorrá lett kiképezve. Ráébredve erejére, és a sorstársai
szenvedésére megoldást a lázadásban találta meg. De sajnos, a felkelést leverik
a gaz római katonák, és Spartacus kereszten végzi társaival együtt….
A darab a bujtatott jelzőt
is megkaphatná tőlem, hiszen sokszor egy váratlan lepelből/leginkább ruházatból
cserélődnek vagy bújnak elő a szereplők… Ilyen például:
1. 1. felvonásban a hadvezér, Crassus körül
jelennek meg a szeretői, váratlan módon, a ruházatát képező lepel takarásából.
Az egyik még általa bújik elő (Júlia), míg a második (Claudia) a Crassus leplét
átvevő barát forgatja a ruhadarabot, és ő is váratlanul előbukkan.
2. 2. A gladiátorok viadala közben beiktatnak
egy szusszantnyi szünetet, ez egy táncosnő és egy öreg lantos párosából áll. Az
utóbbit kísérik be a nézőtérre az őrök. Gyanúsan lesz kitámogatva a színről –
ezért gondolom, hogy a ruházata mögött várakozott a női főszerepet alakító, Yakovleva
Maria (előző évben még a bécsi operánál dolgozott, nyáron szerződött át a
magyarba). Az aréna bejáratánál feltűnik az eredeti táncosnő, Kosyreva Diana,
őt váltja a főszereplő egy adott pillanatban, szimbolizálva a római hadvezért
vágyát, Spartacus felesége iránt.
A darab felépítése nagyon
szimpla, tulajdonképpen jó lett volna, ha 3 helyett 2 felvonásban tálalják.
Hiszen, a darab elején megismerjük a karaktereket, a rabszolgákat, hogyan és
miként harcolnak/edzenek, amíg felkészülnek egy-egy megmérettetésre. A hölgy
rabszolgákat, akik megitatják a szomjazókat, köztük van Spartacus felesége (Flavia)
is. Jelenése imponál több férfinek is, a szabadság szimbolikájának tekintik.
Ennek jelentősége, akkor teljesedik ki, amikor a kiválasztott 4 férfi utolsó
közös estjét tölti a gladiátorképzőben, és Flavia jön „elbúcsúzni” a férjétől,
ugyanakkor a rácsokat „átlépve” belép a 4 férfihoz és táncba viszik, illetve
elrejtik az őrök tekintete elől, akik ellenőrizni érkeznek. Flavia mindvégig
kitart a férje mellett, a darab elején a kereszt alatt kuporodik, férjét a lázadás
szitása miatt a keresztre feszítették…a férfi szenvedésén keresztül visszaidézi,
miként végződhetett a sorsa kegyetlen módon… életre kellenek újfent a
rabszolgák, és eljutunk a gladiátorképzőbe, ahol minden kezdődött…
A
római hadvezér és sleppje vigadni szeretne, ezért felajánlják nekik a
gladiátorviadalt, 4 férfi küzd meg életre-halálra. Az első párviadal lezajlik,
lesz egy győztes. A második viadal esetében, Spartacus mérkőzik meg az
Afrikai-val. Ez utóbbi fellázad a római vezér ellen, és, hogy egymást megöljék
a rabszolgák a gazdagok szórakoztatására, meg akarja támadni, célba veszi a
pulpitust, ahol a vezér és a társai helyet foglalnak, de nem sikerül felérnie,
mert az egyik őr, egy lándzsát állít a hátába… Spartacus karjai között hal meg.
Társa halála felett érzett bánat gyűlöletbe fordul át, és felkelést fontolgat. Az
első viadalt megnyerő társával közösen próbálnak kiszabadulni a gladiátorképzőből.
Megölnek egy őrt, de otthagyják útban, és nem is kell sok, hogy annak a társa
megtalálja és riadót fújjon. Az összesereglett őrség mégsem képes megfékezni a
dühös tömeget, kitörnek (egyszerű rabszolgák, a vízhordó lányok és a gladiátorok).
A palotában élénk, életet éltető, vidám forgatag ünnepel. Crassius 2 szeretője
egy-egy különleges szólószámot ad elő, kísérőkkel közösen (Júlia hattyúk tavára
emlékeztető nőies, gyöngéd forgásokat, piruetteket mutat, míg társnője, Claudia
szinte pucéran, bikinire vetkőztetve – lebegtetve érkezik be a színpadra – őt ugyanis
a csengettyűs férfiak szállítják és rajongják körbe. Ez a tánc már erotikus,
búja mozdulatokban bővelkedő és csengettyűkkel teletűzdelt – így adva a
különleges hangzásvilágot a jelenetnek). A palotába betörnek a lázadok, és
megtépázzák a gazdagokat… (Crassius szeretőit illetően csak annyit mutattak, hogy leplek alá bújtak, de végül megtalálták őket a női lázadók és megtépésen kívül nem tudni milyen sors várt rájuk) A szenátus elé kerül egy katona, akit a lázadok
megtámadtak…a férfi szemük láttára meghal, Crassius bosszút esküszik, seregével
legyőzi a felkelőket. Flavia egyedül marad.
Szereplők / summa: a történet
egyszerűsége miatt nem tudott kibontakozni a színpadon. Amellett, hogy
bemutatta a különleges szólótáncokat, semmi fejlődés nem látszódott a
főszerepet alakító Kekalo Iurii-nál. Nem tudom, hogy a többi táncos, hogyan
építi fel a karaktert, de azonkívül, hogy tökéletes volt a koreográfia
kivitelezése, elveszett a férfi varázsa. Nem tudtam elhinni a Flavia-hoz való
kapcsolatát sem. Nem állt össze az egész történet, sajnos. Borítékolható volt a
kudarc, hiszen a darab elején bemutatják, hogy a lázadásnak nem volt értelme,
saját magát ölte meg, és taszította a szomorúságba/nyomorúságba a feleségét.
Nem tudta megmenteni a társait sem, hiszen résztvevők voltak a felkelésben,
bűnrészességben ugyanaz a vég vár rájuk is…
Koreográfia: Seregi László; Zene: Aram Iljics Hacsaturján; Karmester: Paul Connelly
A karmesterről sokáig nem derült ki, hogy milyen nemű - legalábbis nekem.
A díszlet: korhű, könnyen mozgatható elemekkel, - szerencsére minden, aminek el kellett dőlnie, az eldőlt (a vágyakozás a szabadság felé, és a nép haragját tökéletesen reprezentálta a gladiátorképző ajtajának bedöntése). Semmi hiba nem akadt.
A jelmez: idomul a karakterekhez, rájuk tesznek egy kis mocskot, hogy látszatát keltsék, valóban a pornépről szól az előadás. A férfiak öltözőke szellős, és ahogy várható gladiátoros... jobbára a zokninak ható lábbelijükkel nem volt kibélkülve. Egy példa:
Leblanc Gergely (forrás: az opera.hu oldalról)
Az emberek a közönség sorai közt: megint volt vegyesen. Az új helyem megint dicséretes, emelet első sortól nem is várok mást, mint kitűnő látáskörülményeket és irigykedő második sorban ülő személyeket... :D ez járt ezúttal is. Nem zavart. A cukroszacskó zörgése annál inkább...miért nem képesek azt a vackot a darab kezdete előtt bevenni??? Mindig akad egy ilyen ember, de most kettő is volt... Más, a laoszi vendégmunkás, aki folyton változtatta a helyzetét, felvonásról felvonásra. Végül az idős házaspár, akik közül a nő folyton képeket vagy videót készített (ez utóbbinál szóltak végre rá a jegyszedők)... mivel nem vagyok jegyszedő, rosszul éreztem magam, hogy nem szólhatok rá... de megnyugtat a tudat, hogy azért a felvételen látszott, hogy csúnya a felvétel a színpadi fények-megvilágítás miatt...
A zenéjét felhasználták egy tengeren játszódó sorozathoz is, aminek az volt a címe az Onedin család.
Összességében a zenéje (Adagio from Spartacus) teszi rendkívülivé a darabot, ami valóban egy csodálatos dallam. A koreográfia látványos (nem csoda hiszen Seregi) - kopácsolós (attól tartottam szétütik a színpadot, annyit kopácsoltak), de a történet maga nem túl megnyerő. Egyszer mindenképpen megtekintős.
Az opera.hu-ról mentve:
Balett három felvonásban
Az i. e. 74. körüli Római Birodalomban játszódó Spartacus Seregi
László első igazi nagy balettje volt, amely egy csapásra mérföldkő lett a
magyar táncéletben. Generációk sora élvezte 1968 óta a történelmi
témájú koreográfiát, amely az ókori rabszolgalázadás történetét dolgozza
fel úgy, hogy közben igazi mondanivalója nem a forradalom, hanem az
emberi érzelmek, döntések az elnyomás ideje alatt. „A téma örök, amíg embereket nyúznak, ölnek, igazságtalanul bántanak, és vannak emberek, akik kitörni vágynak.” (Seregi László)
Cselekmény
I. felvonás
1. kép
Róma. A Via Appia mellett keresztfák sorát látjuk, rajtuk megfeszített
rabszolgák. Köztük van a haldokló rabszolga-vezér, Spartacus is.
Katonák kíséretében érkezik a győztes hadvezér, Crassus, a
rabszolgalázadás leverője, aki indulattal néz meghurcolt és legyőzött
ellenfelére. Spartacus keresztje alatt Flavia, a felesége virraszt. Az
asszony könyörögne férje életéért, ám Crassus nem figyel rá. Spartacus
haláltusájában visszaidézi az eseményeket: összesűrítve lejátszódnak
előtte a felkelés eseményei.
2. kép
Crassus és nemes barátai elhatározzák, hogy Capuába mennek, a gladiátorképzőbe.
3. kép
A capuai gladiátoriskola. A rabszolgák szokásos gyakorlataikat végzik.
Batiatus, az iskola tulajdonosa kiszemeli Spartacust, majd rövid
küzdelemben leteríti a férfit. A rabszolganők vízzel kínálják az
elcsigázott harcosokat. Megérkezik Flavia, Spartacus felesége is, akire
szemet vet Batiatus. Vendégek érkeztét jelzik a harsonák: Crassus jön
barátaival, Canusszal, Claudiával és Júliával. Crassus kiválaszt négyet a
felsorakozó rabszolgák közül. A thrák Crixus a júdeai Gáddal, az
afrikai pedig Spartacusszal küzd majd életre-halálra. Amikor férjét
kiválasztják, Flavia a gladiátorok közé rohan, és ájultan esik a
földre.
4. kép
A viadal előtti éjszakára közös cellába zárják a négy gladiátort, de
még sokáig nem jön álom a szemükre. Spartacus marad ébren legtovább.
Flavia beszökik a cellába, hogy férjétől elbúcsúzzon. Az alvók
felébrednek, így közösen búcsúznak a Nőtől, az élettől.
5. kép
A gladiátor viadal színhelye. Az első párviadalban Gád megöli Crixust.
A két összecsapás közötti szünetben táncosnő szórakoztatja a
vendégeket. Spartacust ezalatt a páholyba kísérik, hogy a hölgyek
közelről szemlélhessék meg izmait. A táncosnőről Spartacusnak szerelme,
Flavia jut eszébe. A második párviadalban Spartacus egy késsel száll
szembe a szigonnyal és hálóval küzdő afrikaival. A fekete
felülkerekedik, ám ahelyett, hogy megölné a gladiátort, őrjöngő dühében a
rómaiak páholya ellen fordul. Lázadása reménytelen, és bár több katonát
megsebez, végül az egyik őr végez vele. Az afrikai Spartacus karjai
között hal meg. Spartacus tehetetlen dühében a földbe döfi kését.
6. kép
Az afrikai tetemét a rabszolgák elrettentéséül az udvar rácsból
készült falára akasztják. Spartacus éjjel kiszökik a cellájából, és a
holttest előtt állva, bosszút fogad. Miután egy felé közeledő őrt
megölt, kiszabadítja Gádot és a rabszolgákat. A felkelők megölik az
őröket, majd kitörnek az arénából.
II. felvonás
1. kép
Évekkel később Crassus két barátnőjével felkeresi a romba dőlt capuai
arénát. A hadvezért emlékek gyötrik. Felidézi a gladiátorok, a halott
afrikai, Spartacus és a neje, Flavia alakját is.
2. kép
Crassus nyári palotájában vendégekkel múlatja az időt. Claudia és
Júlia mellett maga is táncol, majd az előkelő társaság féktelen
mulatságba fog. Eközben kint, Spartacus vezetésével gyülekezik a
rabszolgasereg. Betörnek a palotába, ahonnan mindenkit elűznek, majd
megünneplik győzelmüket. Elfogják Crassus barátját, Canust, és
párviadalra kényszerítik egy római katonával. A harcban mindkét férfi
megsebesül, ám a rabszolgák megkímélik életüket.
III. felvonás
1. kép
Róma. A szenátusban izgatott vita zajlik épp, amikor a capuai
rabszolgatábort megjárt sebesült katona betántorog, és a szenátorok
szeme láttára meghal. Crassus letakarja a holttestet, majd a katona
kardját magasra emelve jelzi, hogy a szenátus támogatásával a rabszolgák
ellen induló sereg élére állt.
2. kép
A rabszolgafelkelést leverik. A seregnek menekülnie kell. Az utolsó
táborhelyen Spartacus és Flavia lírai szépségű duettben búcsúzik
egymástól és az élettől. A rómaiak bekerítik a tábort, Spartacust
elfogják, ám az asszony megmenekül.
3. kép
Flavia képzeletében megjelenik a győztesek diadalmenete.
4. kép
A nyitó kép helyszíne: Spartacus meghal a keresztfán, Flavia egyedül
maradt gyászával. Spartacus és társai halálával már csak az asszony az,
akiben ott él a szabadságért vívott harc emlékezete.
