Betörtek az Operába a gladiátorok!

SPARTACUS előadáson jártam

 Időpont: 2023.október 18. 19:00-22:00 Operaházban

 Link: https://www.opera.hu/hu/musor/megtekint/spartacus-2023/eloadas-202310181900/

Régi vágyam volt, hogy ezt a világhírű balett-et megnézzem. A zenéje nagyon ismert, íme:

 

 

Történet, ismertetés:

A római korban játszódó történet, talán nem ismeretlen a nagy közönség számára. Mint ismeretes, Spartacus rabszolga volt, aki gladiátorrá lett kiképezve. Ráébredve erejére, és a sorstársai szenvedésére megoldást a lázadásban találta meg. De sajnos, a felkelést leverik a gaz római katonák, és Spartacus kereszten végzi társaival együtt….

A darab a bujtatott jelzőt is megkaphatná tőlem, hiszen sokszor egy váratlan lepelből/leginkább ruházatból cserélődnek vagy bújnak elő a szereplők… Ilyen például:

1.  1. felvonásban a hadvezér, Crassus körül jelennek meg a szeretői, váratlan módon, a ruházatát képező lepel takarásából. Az egyik még általa bújik elő (Júlia), míg a második (Claudia) a Crassus leplét átvevő barát forgatja a ruhadarabot, és ő is váratlanul előbukkan.

2.   2. A gladiátorok viadala közben beiktatnak egy szusszantnyi szünetet, ez egy táncosnő és egy öreg lantos párosából áll. Az utóbbit kísérik be a nézőtérre az őrök. Gyanúsan lesz kitámogatva a színről – ezért gondolom, hogy a ruházata mögött várakozott a női főszerepet alakító, Yakovleva Maria (előző évben még a bécsi operánál dolgozott, nyáron szerződött át a magyarba). Az aréna bejáratánál feltűnik az eredeti táncosnő, Kosyreva Diana, őt váltja a főszereplő egy adott pillanatban, szimbolizálva a római hadvezért vágyát, Spartacus felesége iránt.

A darab felépítése nagyon szimpla, tulajdonképpen jó lett volna, ha 3 helyett 2 felvonásban tálalják. Hiszen, a darab elején megismerjük a karaktereket, a rabszolgákat, hogyan és miként harcolnak/edzenek, amíg felkészülnek egy-egy megmérettetésre. A hölgy rabszolgákat, akik megitatják a szomjazókat, köztük van Spartacus felesége (Flavia) is. Jelenése imponál több férfinek is, a szabadság szimbolikájának tekintik. Ennek jelentősége, akkor teljesedik ki, amikor a kiválasztott 4 férfi utolsó közös estjét tölti a gladiátorképzőben, és Flavia jön „elbúcsúzni” a férjétől, ugyanakkor a rácsokat „átlépve” belép a 4 férfihoz és táncba viszik, illetve elrejtik az őrök tekintete elől, akik ellenőrizni érkeznek. Flavia mindvégig kitart a férje mellett, a darab elején a kereszt alatt kuporodik, férjét a lázadás szitása miatt a keresztre feszítették…a férfi szenvedésén keresztül visszaidézi, miként végződhetett a sorsa kegyetlen módon… életre kellenek újfent a rabszolgák, és eljutunk a gladiátorképzőbe, ahol minden kezdődött…

A római hadvezér és sleppje vigadni szeretne, ezért felajánlják nekik a gladiátorviadalt, 4 férfi küzd meg életre-halálra. Az első párviadal lezajlik, lesz egy győztes. A második viadal esetében, Spartacus mérkőzik meg az Afrikai-val. Ez utóbbi fellázad a római vezér ellen, és, hogy egymást megöljék a rabszolgák a gazdagok szórakoztatására, meg akarja támadni, célba veszi a pulpitust, ahol a vezér és a társai helyet foglalnak, de nem sikerül felérnie, mert az egyik őr, egy lándzsát állít a hátába… Spartacus karjai között hal meg. Társa halála felett érzett bánat gyűlöletbe fordul át, és felkelést fontolgat. Az első viadalt megnyerő társával közösen próbálnak kiszabadulni a gladiátorképzőből. Megölnek egy őrt, de otthagyják útban, és nem is kell sok, hogy annak a társa megtalálja és riadót fújjon. Az összesereglett őrség mégsem képes megfékezni a dühös tömeget, kitörnek (egyszerű rabszolgák, a vízhordó lányok és a gladiátorok). A palotában élénk, életet éltető, vidám forgatag ünnepel. Crassius 2 szeretője egy-egy különleges szólószámot ad elő, kísérőkkel közösen (Júlia hattyúk tavára emlékeztető nőies, gyöngéd forgásokat, piruetteket mutat, míg társnője, Claudia szinte pucéran, bikinire vetkőztetve – lebegtetve érkezik be a színpadra – őt ugyanis a csengettyűs férfiak szállítják és rajongják körbe. Ez a tánc már erotikus, búja mozdulatokban bővelkedő és csengettyűkkel teletűzdelt – így adva a különleges hangzásvilágot a jelenetnek). A palotába betörnek a lázadok, és megtépázzák a gazdagokat… (Crassius szeretőit illetően csak annyit mutattak, hogy leplek alá bújtak, de végül megtalálták őket a női lázadók és megtépésen kívül nem tudni milyen sors várt rájuk) A szenátus elé kerül egy katona, akit a lázadok megtámadtak…a férfi szemük láttára meghal, Crassius bosszút esküszik, seregével legyőzi a felkelőket. Flavia egyedül marad.

 

Szereplők / summa: a történet egyszerűsége miatt nem tudott kibontakozni a színpadon. Amellett, hogy bemutatta a különleges szólótáncokat, semmi fejlődés nem látszódott a főszerepet alakító Kekalo Iurii-nál. Nem tudom, hogy a többi táncos, hogyan építi fel a karaktert, de azonkívül, hogy tökéletes volt a koreográfia kivitelezése, elveszett a férfi varázsa. Nem tudtam elhinni a Flavia-hoz való kapcsolatát sem. Nem állt össze az egész történet, sajnos. Borítékolható volt a kudarc, hiszen a darab elején bemutatják, hogy a lázadásnak nem volt értelme, saját magát ölte meg, és taszította a szomorúságba/nyomorúságba a feleségét. Nem tudta megmenteni a társait sem, hiszen résztvevők voltak a felkelésben, bűnrészességben ugyanaz a vég vár rájuk is…

 

Koreográfia: Seregi László; Zene:  Aram Iljics Hacsaturján; Karmester:  Paul Connelly

A karmesterről sokáig nem derült ki, hogy milyen nemű - legalábbis nekem.

A díszlet: korhű, könnyen mozgatható elemekkel, - szerencsére minden, aminek el kellett dőlnie, az eldőlt (a vágyakozás a szabadság felé, és a nép haragját tökéletesen reprezentálta a gladiátorképző ajtajának bedöntése). Semmi hiba nem akadt. 

A jelmez: idomul a karakterekhez, rájuk tesznek egy kis mocskot, hogy látszatát keltsék, valóban a pornépről szól az előadás. A férfiak öltözőke szellős, és ahogy várható gladiátoros... jobbára a zokninak ható lábbelijükkel nem volt kibélkülve. Egy példa:

 

Leblanc Gergely (forrás: az opera.hu oldalról)

Az emberek a közönség sorai közt: megint volt vegyesen. Az új helyem megint dicséretes, emelet első sortól nem is várok mást, mint kitűnő látáskörülményeket és irigykedő második sorban ülő személyeket... :D ez járt ezúttal is. Nem zavart. A cukroszacskó zörgése annál inkább...miért nem képesek azt a vackot a darab kezdete előtt bevenni??? Mindig akad egy ilyen ember, de most kettő is volt... Más, a laoszi vendégmunkás, aki folyton változtatta a helyzetét, felvonásról felvonásra. Végül az idős házaspár, akik közül a nő folyton képeket vagy videót készített (ez utóbbinál szóltak végre rá a jegyszedők)... mivel nem vagyok jegyszedő, rosszul éreztem magam, hogy nem szólhatok rá... de megnyugtat a tudat, hogy azért a felvételen látszott, hogy csúnya a felvétel a színpadi fények-megvilágítás miatt...

 A zenéjét felhasználták egy tengeren játszódó sorozathoz is, aminek az volt a címe az Onedin család.

 

Összességében a zenéje (Adagio from Spartacus) teszi rendkívülivé a darabot, ami valóban egy csodálatos dallam. A koreográfia látványos (nem csoda hiszen Seregi) - kopácsolós (attól tartottam szétütik a színpadot, annyit kopácsoltak), de a történet maga nem túl megnyerő. Egyszer mindenképpen megtekintős.

 

Az opera.hu-ról mentve:

Balett három felvonásban

Az i. e. 74. körüli Római Birodalomban játszódó Spartacus Seregi László első igazi nagy balettje volt, amely egy csapásra mérföldkő lett a magyar táncéletben. Generációk sora élvezte 1968 óta a történelmi témájú koreográfiát, amely az ókori rabszolgalázadás történetét dolgozza fel úgy, hogy közben igazi mondanivalója nem a forradalom, hanem az emberi érzelmek, döntések az elnyomás ideje alatt. „A téma örök, amíg embereket nyúznak, ölnek, igazságtalanul bántanak, és vannak emberek, akik kitörni vágynak.” (Seregi László) 

 

Cselekmény

I. felvonás 

1. kép

Róma. A Via Appia mellett keresztfák sorát látjuk, rajtuk megfeszített rabszolgák. Köztük van a haldokló rabszolga-vezér, Spartacus is. Katonák kíséretében érkezik a győztes hadvezér, Crassus, a rabszolgalázadás leverője, aki indulattal néz meghurcolt és legyőzött ellenfelére. Spartacus keresztje alatt Flavia, a felesége virraszt. Az asszony könyörögne férje életéért, ám Crassus nem figyel rá. Spartacus haláltusájában visszaidézi az eseményeket: összesűrítve lejátszódnak előtte a felkelés eseményei. 

2. kép

Crassus és nemes barátai elhatározzák, hogy Capuába mennek, a gladiátorképzőbe. 

3. kép

A capuai gladiátoriskola. A rabszolgák szokásos gyakorlataikat végzik. Batiatus, az iskola tulajdonosa kiszemeli Spartacust, majd rövid küzdelemben leteríti a férfit. A rabszolganők vízzel kínálják az elcsigázott harcosokat. Megérkezik Flavia, Spartacus felesége is, akire szemet vet Batiatus. Vendégek érkeztét jelzik a harsonák: Crassus jön barátaival, Canusszal, Claudiával és Júliával. Crassus kiválaszt négyet a felsorakozó rabszolgák közül. A thrák Crixus a júdeai Gáddal, az afrikai pedig Spartacusszal küzd majd életre-halálra. Amikor férjét kiválasztják, Flavia a gladiátorok közé rohan, és ájultan esik a földre. 

4. kép

A viadal előtti éjszakára közös cellába zárják a négy gladiátort, de még sokáig nem jön álom a szemükre. Spartacus marad ébren legtovább. Flavia beszökik a cellába, hogy férjétől elbúcsúzzon. Az alvók felébrednek, így közösen búcsúznak a Nőtől, az élettől. 

5. kép

A gladiátor viadal színhelye. Az első párviadalban Gád megöli Crixust. A két összecsapás közötti szünetben táncosnő szórakoztatja a vendégeket. Spartacust ezalatt a páholyba kísérik, hogy a hölgyek közelről szemlélhessék meg izmait. A táncosnőről Spartacusnak szerelme, Flavia jut eszébe. A második párviadalban Spartacus egy késsel száll szembe a szigonnyal és hálóval küzdő afrikaival. A fekete felülkerekedik, ám ahelyett, hogy megölné a gladiátort, őrjöngő dühében a rómaiak páholya ellen fordul. Lázadása reménytelen, és bár több katonát megsebez, végül az egyik őr végez vele. Az afrikai Spartacus karjai között hal meg. Spartacus tehetetlen dühében a földbe döfi kését. 

6. kép

Az afrikai tetemét a rabszolgák elrettentéséül az udvar rácsból készült falára akasztják. Spartacus éjjel kiszökik a cellájából, és a holttest előtt állva, bosszút fogad. Miután egy felé közeledő őrt megölt, kiszabadítja Gádot és a rabszolgákat. A felkelők megölik az őröket, majd kitörnek az arénából. 

II. felvonás 

1. kép 

Évekkel később Crassus két barátnőjével felkeresi a romba dőlt capuai arénát. A hadvezért emlékek gyötrik. Felidézi a gladiátorok, a halott afrikai, Spartacus és a neje, Flavia alakját is. 

2. kép

Crassus nyári palotájában vendégekkel múlatja az időt. Claudia és Júlia mellett maga is táncol, majd az előkelő társaság féktelen mulatságba fog. Eközben kint, Spartacus vezetésével gyülekezik a rabszolgasereg. Betörnek a palotába, ahonnan mindenkit elűznek, majd megünneplik győzelmüket. Elfogják Crassus barátját, Canust, és párviadalra kényszerítik egy római katonával. A harcban mindkét férfi megsebesül, ám a rabszolgák megkímélik életüket. 

III. felvonás 

1. kép

Róma. A szenátusban izgatott vita zajlik épp, amikor a capuai rabszolgatábort megjárt sebesült katona betántorog, és a szenátorok szeme láttára meghal. Crassus letakarja a holttestet, majd a katona kardját magasra emelve jelzi, hogy a szenátus támogatásával a rabszolgák ellen induló sereg élére állt. 

2. kép

A rabszolgafelkelést leverik. A seregnek menekülnie kell. Az utolsó táborhelyen Spartacus és Flavia lírai szépségű duettben búcsúzik egymástól és az élettől. A rómaiak bekerítik a tábort, Spartacust elfogják, ám az asszony megmenekül. 

3. kép

Flavia képzeletében megjelenik a győztesek diadalmenete. 

4. kép

A nyitó kép helyszíne: Spartacus meghal a keresztfán, Flavia egyedül maradt gyászával. Spartacus és társai halálával már csak az asszony az, akiben ott él a szabadságért vívott harc emlékezete.