2025.10.15. Puccini est
Link: https://www.opera.hu/hu/musor/2025-2026/best-of-puccini/magyar-allami-operahaz-2025-10-15-1900/
Insta bejegyzés:
Wagner est után Puccini est. Első felvonásban válogatást kaptunk a legszebb dalokból, amit a zeneszerző alkotott, második felvonásban pedig a Gianni Schicchi c. darabot játszották, sajatos, modern környezetbe helyezve. Ha sejtésem nem csal, az öszvérként szereplő autot már láttam a Tündérkirálynő c. darabban még az Eiffelben. Azert amikor 2x öngyilkos akart lenni a szerelmespar az humorhan ütött...xD #pucciniest #giannischicchi
Darabmentés:
Egy operaház életében vannak zeneszerzők, akikhez mindig
vissza kell térni – sőt talán el se szabad őket hagyni. Ilyen Giacomo Puccini
is, akinek az elmúlt évtizedben már egy teljes évadot is szentelt az OPERA, sőt
azóta is folyamatosan repertoáron tartja műveit, mi több újabbakat mutat be.
Ezúttal egy legismertebb és legkülönlegesebb operarészleteiből összeállított
esttel és a fergeteges [szkikki] 2.0 előadásával várja nézőit.
Az ajándékkoncert műsora:
Lidércek – Boszorkánytánc
Bohémélet – „Sì, mi chiamano Mimì…” – Mimì áriája az I. felvonásból | Horti
Lilla
Bohémélet – „Vecchia zimarra, senti…” – Colline áriája a IV. felvonásból
| Dani Dávid
Bohémélet – „Quando m’en vo…” – Musetta áriája a II. felvonásból | Topolánszky
Laura
Bohémélet – „O Mimì tu più non torni…” – Rodolfo és Marcello duettje a
IV. felvonásból | Boncsér Gergely, Szegedi Csaba
Angelica nővér – Intermezzo
A Nyugat lánya – „Minnie, dalla mia casa son partito…” – Jack Rance
áriája az I. felvonásból | Szegedi Csaba
Pillangókisasszony – Cseresznyevirág-kettős a II. felvonásból | Horti
Lilla, Gál Erika
Manon Lescaut – Intermezzo
Turandot – „Liù… bontà! Liù… dolcezza!” – Timur búcsúja Liùtól a III.
felvonásból | Szvétek László
Turandot – „Nessun dorma…” – Kalaf áriája a III. felvonásból | Boncsér
Gergely
Operakalauz - Rendezői koncepció: "Firenzében
játszódik, de korántsem Dante korában Puccini egyik legnépszerűbb
operájának új feldolgozása. A produkció rendezője, Toronykőy Attila
több évtizedes gyakorlattal a háta mögött jól tudja és érzi, mitől
válhat az Isteni színjátékban is megörökített sztori izgalmassá a
fiatal nézők számára. „Mindig is zavart az opera korszerűsített
színpadi feldolgozásaiban, amikor Buoso Donati halottas ágya körül
elkezdenek egy öszvéren meg a signai malmon civakodni az örökségre vágyó
rokonok” – mondja a rendező. „Az ingatlanok, a pénz, a vagyontárgyak
még hagyján, de mi az, aminek ma olyan jelentősége lehet, mint egykor
egy igavonónak és egy malomnak?” Ez a kiindulópontja a rendezésnek, és
mivel a [szkikki] 2.0 célközönségét diákok alkotják, a színpadon
látottakat és hallottakat az ő számukra kell vonzóvá tenni. Fontos minél
közelebb hozni a játékot a nézőkhöz, ami ezúttal szó szerint is
megtörténik a különleges térelrendezés jóvoltából. A rendező hisz a
színház ismeretterjesztő erejében: a képzőművészeti utalások, a
reneszánsz alapokon nyugvó díszletek fejlesztik az ifjú nézők vizuális
kultúráját.
Ebben
az értelmezésben a dúsgazdag Buoso Donati főleg vastag pénztárcájáról
híres. A környezet, ahol él, megidézi a középkor és a reneszánsz
világát, de közben felismerhetően mai. Az öszvér és a malom
„kortársiasítása” szokatlan, új megoldásokat szül a színpadon. Egy
olyan típusú ember, mint a mi Donatink, sokkal kézzelfoghatóbb,
látványosabb értéktárgyakba fekteti a pénzét. Hogy pontosan mibe, az
kiderül az előadásból, de a mindenre elszánt rokonok motivációja is
érthetőbbé válik: olyan dolgokat kerestünk, amiért sokan lennének
hajlandóak szinte bármire. A rendező szeret világos viszonyokat
teremteni a színpadon, így amíg Puccininél Donati már halott, amikor a
rokonok betoppannak, az új produkcióban megjelenik még életében. Ez
azonban megbolygatja a dramaturgiát, hiszen a halott felöltöztetését és
ágyba fektetését – ami sok Gianni Schicchi-előadás leghumorosabb
pillanatait hozza – újra kellett gondolni, így például Buoso Donati
ágy helyett hatalmas íróasztala mellől diktálja a végrendeletét."
Kifejtés:
A kétfelvonásos produkcióban
elsőként csokrot kapunk a zeneszerző legismertebb előadásainak áriáiból, duettjeiből.
Semmi sem lehetne ennek a résznek a lezárásához méltóbb, mint a Turandot-ból
ismert Nessum Dorma. Bevallom, azért annyira nem tetszett most, de mindig öröm
számomra ezt az egyedülállóan szép dalt meghallgatnom. Abszolút kedvenc
operaáriám, és most, hogy az Opera beszerezte a Turandot-ot, többször is
említésre kerül és ez nagyon-nagyon jó dolog.
Szünet alatt: Ha egyszer hív a
természet, akkor hív… Sajnos, rossz időpontot választva, a szokásos járatommal
érkeztem, a 9-es busz jelentős késedelmet halmozott fel, nekem is szednem
kellett a lábam, hogy a helyemre megérkezzek, ami már nem olyan tágas, mint a
közép egységen tapasztaltam - ha egymás mellett szeretnénk átférni.... Mégis nagyon kedvelem ezt az ülést, többször
bebizonyította, hogy jobb rálátást tud nyújtani, mint az egykori középülésem,
amit azért megrendülten mindig figyelek, hogy éppen be van-e foglalva? A természeti részt illetően, pedig fellöktem az egyik bámészkodó nézőt amikor futva rohantam a mellékhelyiség felé, hogy még időben elkerüljem a nagy sort, illetve Miklós (kedvenc jegyszedőm) biztatóan mondta, hogy gyorsan... :D
A híresen, zenéhez idomuló
ülőtársaimmal való kapcsolat és a többi szomszédság: A zenekedvelő és műértő vegyes
pár (viszonyukat nem tudom mi lehet) beszélgetésbe elegyedtem velük, leginkább
a darab végén, ők 3 bérletet váltottak idénre, én csak egyet. De örülök, hogy
velük is sikerült a kapcsolat, és második, közös estünkre kicsit oldottabbak
voltak. A németek mögöttünk megszívták a második felvonást, mert kénytelenek
voltak a kabátjukat a karjukban tartani, nem adták le – pedig ingyenes a ruhatár,
illetve a mellettem lévő üres székre helyezték a kabátokat, de mivel a 2.
felvonásra már befoglalták ezt a két helyet, ezért porul jártak.
A zenei csemege változatos volt.
Azon gondolkodtam, hogy vajon a szöveget érthettük volna, ha előveszem a
karfába épített táblagépet. Csakhát, voltam olyan szemét, hogy nem akartam
kedvezni a külföldieknek, mert akkor megtudják, hogy jobban felvagyunk
szerelve, mint a látszat adja… A második felvonás a Gianni Schicchi modernizált
változata volt, amit eleddig az ifjúságnak játszották az Eiffelházban. Azért is
örültem, mert tervben volt nekem, hogy egyszer majd megnézem. Most a sors
megjutalmazott vele. Humoros, igazi szatíra, napjainkban játszódó, modernizált
világú előadás, ami a mondanivalójából - a modern környezetbe való helyezését
illetően - sem veszített. Vagyis a pénzéhes rokonságot ki kell forgatni a
vagyonból, ha egy szegény szerelmespárt gátolnak a kiteljesedésben… mert a pénz
mindent is meghatároz. Pozitív érzelmi szálakat nem igazán pendít meg, csak
azért rajonganak valakit körbe, mert vagyoni gyarapodást remélhetnek tőle… Itt,
a történetben a pénzsóvár rokonság valóban meg lesz leckéztetve, és a nincstelen
(Schicchi) kapja a legtöbbet érő részét a vagyonnak, hogy lányának és
jövendőbeli vejének adhassa majdan (a firenzei ház, az öszvér – ami egy fekete
kocsi volt, a vetített malom)… Amúgy, ők ketten is megérnek egy misét, ami a
szerelmespárt illeti, győzködik Schicchi-t, hogy segítse meg a „gyászolókat” az
örökség igazságos szétosztásában, többször öngyilkossági kísérlettel teszik
ezt. Az egész előadás egy humorba oltott gyászesemény.
