Rudolf musical a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon - Hát, ide is sikerült eljutnom!

 Szerelemdarab. Jóleső emlékdarabok a múltból. Boldogsággal teli a szívem.

Előzetes!

Mivel, hosszan szeretném kifejteni a szombat esti (júl.5.) Rudolf musicalt, ezért pár napon belül egy új poszt fog megjelenni róla, hosszabban, bőbeszédebb változatban!

Pár kósza gondolatot azért felvetek:
- A nagy elhatározásom szombat déli 12-kor
- A darab, mintha csak 1 nap telt volna el az ősváltozat és a mostani között, micsoda páratlan dallamvilág!
- A rendezés másként ábrázolja Rudolfot
- A díszlet impozáns, és idézi a monarchia-beli időket
- A Práter résztől megnyert magának a darab
- Minden művész kiemelkedő volt, a jelenetek az új rendezés tekintetében egészen érdekesek lettek
- Szövegbeli változtatások - tudom, mert kívülről fújom az előadást
- Imádom a storyt, a karaktereket és a zenéjét - minő meglepetés! :D 
- A 20 perces szünet nem volt semmire sem elég... :D kiállítás megtekintés, toronymászás, szereposztást jelölő LED keresése és a helyi ülőalkalmatosság megszerzése
- A nézőtér kisebb, mint az alaptérképen, meglepődtem a helyemen, de csodálatos választásnak bizonyult
- Pozitív vibe-ok a nézőtéren, kedves jegyszedők, jó arc bal oldali ülőszomszédok és a rosszalló jobb oldalamon ülő, de későn érkező és fejét rázó nő :D - mert énekeltem :D - nehezen állom meg... xD

 

HAMAROSAN BŐVEBBEN JELENTKEZEM! de annyi öröm van bennem, hogy ebből táplálkozom napok óta. 

Forrás: Facebook/Musicalinfo

 

Amit be akartak tiltani, de az Opera igazgatója nem engedte

 A bajadér az Operaházban 06.19-én, csütörtökön 18:00-21:30 között
Évad utolsó látogatása, de tökéletes befejezés
Koreográfus: Marius Petipa
Díszlettervező: Rózsa István
Jelmeztervező: Rományi Nóra

Insta bejegyzés: 
Zárni tudni kell egy szinházi évadot és ez a mai nappal megtörtént! 2024-25ös évad záróelőadása A bajadér volt. Romantikus, távol-keleti történet, egy táncos papnő, egy vezér és a rádzsa lányának szerelmi háromszoge. Uj technikákat is lathattunk, kendovel/sallal ugy tancolni, hogy vagy a lábhoz vagy a karokhoz van rogzitve. Ugy megpordulni a tengelye korul a rádzsa lanyanak, hogy magasba tett karjai kovetik mozdulatat es egy szabalyos ovalist ír le. Lélegezni látni a tancosokat a nagy fellepesuket kovetoen, bakizni a kistancosokat, de biztatni oket nagy tapssal! Az elso felvonas kozepesen erdekes, a masodik mindent vitt es a harmadik, ahol a fiu szerelmerol almodik beletorkolik A hattyuk tavaba...oszinten? Már nagyon untam ezt a részt, de a 32 balerina csodalatosan egyutt mozgott. Bamulatosak voltak! Koszonom szepen, gratulalok, jovo evadban talalkozunk! #abajadér #operahaz #operabudapest

Emlékezetes este a szünetekben, benyomások
Az este csodálatosan alakult, mint még soha. Gömbi, az egyik kedvenc operás díszítőelemem, konkrétabban egy márvány stukkó, gömb alakban, amit szeretek ölelgetni, már ha a gonosz jegyszedők odaengednek (nagy lépcsősor a harmadik emeleti páholyoknál). Június 19-én nem tudom mi lehetett az oka (ugyanis teltház esetén fordult elő legutóbb ilyesmi), de engedtek minket, vagyis az emeleti emberkéket az erkélyt meglátogatni. A körjárat az egyik kedvenc helyeim egyike az Operában, így mindkét szünetet ott töltöttem, persze jobban szólva, megszakításokkal, mert az első szünetben lementem az operashop-ba megnézni van-e díszes kukkerük, viszont csak a papír alapú messzelátót árusítják. Enyhén csalódás volt. A második szünetben felmentem a megszokott emeleti "erkély"-re, ahol pazar a kilátás. Imádom ott is létezni, de az alsóbb szinten lévő erkélyhez ritkán jut el az ember. Remélhetőleg jövőre ezt fontolóra veszik, és csak ahol a páholyokhoz vezető ajtó van, oda szorítkoznak a drágalátos jegyszedők... Az emeleti erkélytől elbúcsúztam, majd ismét lentebb tartózkodtam. Szemközt a W louge-ban (egykori Balettintézet épülete) hangos zene szólt, de kedvemet nem rontotta, sőt egészen jól elvoltam vele. Annál inkább érdekes volt a tűzoltóautó jelenléte, ami az Opera előtt állt, mindvégig (később kiderült, hogy forgatnak a környéken, és azért van rájuk szükség, láttam forgatói csoportot meg a büfékocsijukat. Na, nagy élmény, sosem szoktam ilyesmibe belefutni... :D). A tűzoltók jelenléte a fantáziámat birizgálta, de nem voltam olyan bátor, hogy tőlük kérdezzem meg, személyesen, hogy mit keresnek ott, helyettük a földszinti illetve a két kedvenc emeleti jegyszedőmet kérdeztem meg, de ők se tudtak válaszolni a kérdésemre. Én meg elkezdtem kombinálni, hogy a darab története szerint rájuk omlik a templomhoz és ezért kellenek a tűzoltók. Ezt a gondolatkört rögtön elvetette kedvenc jegyszedőm, Miklós, mivel ő látta a darab végét egyik alkalommal és semmi olyan dolgot nem tapasztalt, ami a testi épségét veszélyeztetné a szereplőknek....enyhén csalódottan, mentem vissza a helyemre... :D

 

Az állandó bérletes csapatom
Az operás bérletben az idős hölgy, a jobbomon, a házaspár pedig a balomon foglalt helyett. A nénitől anno elbúcsúztam. Most nem sikerült a táncos bérletes partnereimtől. Jobbomon ültek azok, akiket nagyon kedveltem: két idősebb hölgy (nagyon jó fejek voltak, minden előadásnál beszélgettünk. Most a kukkerről volt szó meg, hogy a Manont kihagyták - miért nem voltak, stb. - illetve jövőre ők nem vettek bérletet, majd a "sima" előadások között fognak szemezni), egy single fiatal könyvet olvasó lány - mondhatni korombeli és a balomon ült az a házaspár, ahol a női tag olykor köhécselt, fotózta az előadás egy-egy mozzanatát (most például a báli jelentnél az elefántot és a feltálalt tigrist) és a szüttyögő, helyén nem képes nyugton ülni vén bácsit...semmi tiszteletem nincs felé, miatta néha nagyon szarul éreztem magam... és igen, joggal gondolhatod kedves Olvasó, hogy miért nem szóltam nekik? Mert gyáva voltam, de itt és most megfogadom, hogy bármi, ami piszkálja a csőrömet, nem fogom szó nélkül hagyni. Mondjuk, azt is meg kell jegyeznem, hogy az operás bérletnél, a második sorban ült egy idős házaspár, azok meg állandóan cukroztak...kurva életbe már! :D

A darab

Mint, fentebb írtam az instában, rendkívül szép előadás, de a hattyúk tavával leromlott a szint. Untam, fuh nagyon untam. Helyszínek: a templom, ahol a bajadér szolgál, és az uralkodó palotája. Az első felvonásban megismerjük a szereplőket, kapunk szerelmi táncot a bajadér és a vezér által. A fakír karaktere is igen imponáló táncos jeleneteket tudhat magáénak, de jobbára számomra, egy mindenbe is beleavatkozó karakter volt. Érdekes, hogy a vezér elfogadja a tényt, miszerint el kell vennie a rádzsa lányát. Tehetős, gazdag, rangjának megfelelő a nő. Jobban, mint a címszereplő bajadér, aki igazán egy harcos lelkületű hölgyemény. Lehetne itt taglalni a pszichológia szempontból is a jellemét. Miért? Nos, éltében a nő egyszerű és lenyűgözően szép, ugyanakkor nem fél kezet emelni a rádzsa lányára, akit szerencsére megment a szolgálója (promos képeken, pont, hogy a szolga van folyamatosan sárga öltözékben és nem a rádzsa lánya, kissé megtévesztő), tőrt ránt a bajadér, de eldobja, mivel közbeavatkoznak. Ennek a jelenetnek nem tanúja a vezér fiatalember, így elméjében a nő lénye tiszta és szűzies, mint a valóságban nagyon szép. Az első felvonás a merénylettel, illetve a gazdag nő bosszújával ér véget.

A második felvonásban elsőként fátyolos táncosnők művészetét csodálja meg a rádzsa, a lánya és a vőlegény. A lábra erősített kendővel igazán valami újat teremtett a koreográfus, nekem nagyon tetszett ez a technikai megoldás. Színt váltanak, a palota udvarába érkeznek különféle népek, illetve a szimbolikus figura, az "aranyfiú" is, őt még körülveszik a gyermektáncosok (a bakizás, az mindenki felszisszent a nézőtéren, végül hangos üdvrivalgással biztattuk a gyermekeket, de főleg azt az egyet, szegényt, aki megbotlott és az egységet kicsit megakasztotta). A kancsóval a fején táncoló nő és a két kislány, aki próbálja az egyensúlyában megzavarni; dobos tánc a vademberekkel majd őket kiegészítő pár, akik hindu táncot jártak az egyik legkiemelkedőbb jelenete volt az előadásnak; a kivasalt tütüs táncosok; majd a jegyespár és az őket kísérő zöld színekben pompázó párok. Felvezetőnek a női kar táncolt, ők középen leültek, és még sosem láttam, hogy lélegeznek, miután a koreográfiát befejezték. Érdekes volt őket így látni. A látványos elemeket követően megérkezik a megcsalt bajadér is, aki próbál az ifjúra hatni. Végül, a csalafinta rádzsa lánya virágcsokrot ad át, szolgái által a lánynak, aki ahogy megszagolja, nyakába mar a kígyó... az ellenmérget a templom papja odatudná adni, de csak ha megígéri viszont fogja szeretni őt, amire a bajadér nem hajlandó, meghal. 

A harmadik felvonástól sokat vártam, a reklámfilmje miatt is, de csalódnom kellett, és ez rontja le igazán a darabot. Ugyanis komplexen az álomban a hattyúk tava elevenedik meg. Előtte a 32 táncoshölgy, akiknek hajából kendők lógnak és keresztezik karjukat igazán bűvöletesen csodás, de terjedelmében hosszan táncolnak le a "hegyről". Csak ezt a részt emelném ki, a többit el lehet engedni. 

Hajlongás: fejérem és szívére tett kézzel jelezték köszöntésüket egymásnak, de főként az uralkodónak. Ez nagyon megtetszett benne.

Összemosás

A darab sok olyan pillanatot hozott el, amivel felidéződtek korábbi más balett előadások, többek között, személyes kedvencem: A bahcsiszeráji szökőkút; A hattyúk tava; Gisella; A diótörő - dombról lejönnek a tündérek? vagy mi a bánatok...a leírásban árnyaknak vannak megjegyezve, de mivel fehérek voltak,a zért nem mondanám őket árnyaknak, vagy fehér árnyak voltak :D jó, tök mindegy minek nevezzük, de a koreográfia, mivel ugyanaz jegyzi ezt az előadást, mint aki a hattyúkat is írta, ezért a tavas jelenet szerelmi duett-je, a szólótáncosok bemutatói egy az egyben a tudjuk melyik előadást idézi, csak már annyiszor írtam le, pedig szeretem, csak hosszú. Nekem a BlackSwan vagyis a Fekete Hattyú, Odilia a példaképem a táncos karakterek közül. Nemcsoda, hogy egyszer farsangkor, beöltöztem, és meg is nyertem a jelmezversenyt.

Szünet alatt
A második és a harmadik felvonás alatt, az emelti erkélyre sietve összefutottam a cigizni iduló táncosokkal, akik női ismerőseikkel elállták az utamat, pont az ajtó előtt kellett nekik bájcsevegni... Az egyik férfi papnak volt maszkírozva, a másik katona volt.

Szereplők: jó volt látni újra Aliya férjét, Timofeev Dmitry-et táncolni. Az ukrán származású táncost, alig ismertem fel  Kekalo Iurii-t, de őt nagyon kedvelem, szláv nyelv után a magyart megtanulni, ehhez tehetség kell, illetve akarat. Ő nemrég magyar állampolgár lett feleségével idehaza. Az Opera színpadán tették le az esküt. Bár közöttük is volt/van olyan, aki a mai napig képtelen egy szóval is magyarul megszólalni... hagyjuk... Takamori Miyu esetében azon gondolkodtam, hogy ő-e az ázsiai hölgy, akinek sikerült gyönyörűen elsajátítania a magyar nyelvet?  Sharipova Elena-át illetően azon gondolkodtam, láttam-e vele valamit? Mindenki egyébként bravúros volt és a zenekar is tündökölt! <3

Operamentés:

Marius Petipa koreográfiája a legendás Indiába kalauzolja a nézőt, ahol a templomi táncosnő és a nemes harcos szerelmének története bontakozik ki. A bajadér a klasszikus balett hagyományát követi, hasonlóan az elmúlt évek bemutatóihoz. A Magyar Nemzeti Balett együttese azonban ezúttal egy igazi kuriózum színrevitelére készül. Az eredeti, 1877-es Marius Petipa-féle koreográfia leirata nem maradt fenn teljes terjedelmében, a darab 4. felvonása elveszett. Mirzoyan Albert a hiányzó részek rekonstrukciójára vállalkozik; a 2024/2025-ös évadban Petipa eredeti koreográfiája nyomán kerül színre A bajadér az Operaházban.

 

Cselekmény

Első felvonás

Első jelenet

Az ifjú harcosok Szolor vezetésével tigrisvadászatra indulnak. Mielőtt az erdő mélyére hatolnának, Szolor megbízza Magdaveját, a fakírt, hogy adja át üzenetét Níkiának, a bajadérnak: a templom előtt vár rá. A templomból papok vonulnak ki, megjelenik a főpap, a nagy brahmin is. Kezdetét veszi a tűzimádás ünnepe. A fakírok és a templomi táncosnők szent táncot járnak, közöttük van a gyönyörű Níkia is. A nagy brahmin áhítattal nézi a bajadért. A szertartás végén méltóságáról és papi fogadalmáról megfeledkezve szerelmet vall Níkiának. India minden kincsét ígéri a lánynak, ő azonban elutasítja. Míg a bajadérok a szent kútból merített vízzel kínálják a fakírokat, Magdaveja átadja Níkiának Szolor üzenetét, amely boldogsággal tölti el a lány szívét. Leszáll az éj, Níkia enged a szerelem hívó szavának. A szerelmesek titkos találkáján a fakír őrt áll, a nagy brahmin mégis kihallgatja beszélgetésüket. Szolor a szökés lehetőségét kínálja. A lány beleegyezik, előtte azonban megesketi szerelmét a szent tűzre, hogy örökké hűséges marad hozzá. A főpap felbőszülten ront ki a templomból. Bármit megtenne Níkiáért. Terve kész, az istenekhez fohászkodik segítségért annak megvalósításához.

Második jelenet

Dugmanta rádzsa harcosaival táncosnők előadását élvezi palotájában. A szórakozást követően kötelesség hívja. Kéreti leányát, Gamzattit, közli vele, hogy hamarosan megismerheti vőlegényét, aki nem más, mint Szolor, Az ifjú harcost társa és bizalmasa, Toloragva kíséri a rádzsa színe elé, aki bemutatja neki elbűvölő lányát, majd bejelenti eljegyzésüket. A férfit lenyűgözi Gamzatti szépsége, és Níkiának tett esküje ellenére sem tudja visszautasítani a házasságot. A palotába érkező Níkia és egy rabszolga tánccal köszönti az ünnepi eseményt. A nagy brahmin is megérkezik, akinek szándékában áll felfedni a rádzsának Szolor titkos esküjét. Dugmanta mindenkit távozásra szólít fel, mert érzi, hogy a főpap látogatásának köze van a jövendő esküvőhöz. Gamzatti kihallgatja az apja és a brahmin beszélgetését, megtudja, hogy Szolor Níkiába szerelmes. Dugmanta a főpap híre hallatán haragra gerjed, azonban nem áll el szándékától. A bajadér nem állhat a frigy útjába, meg kell hát halnia. A brahmin abban bízott, hogy cselszövésével megszabadulhat riválisától, a rádzsa kegyetlensége azonban megrémíti. Gamzatti találkozik vetélytársnőjével, megismeri a valóban csodaszép Níkiát. A rádzsa lánya Szolorral kötendő közelgő esküvőjével dicsekszik. Níkia elkeseredik, szerelme esküjére gondol. Gamzatti követeli tőle, hogy mondjon le az ifjú harcosról, ékszereket, gazdagságot kínál neki, mindhiába. A veszekedés hevében Níkia tőrrel támad Gamzattira. Aija, Gamzatti szolgálója áll közéjük, a bajadér pedig kétségbeesetten elszalad. A rádzsa lánya felismeri, hogy Szolor csak akkor lehet az övé, ha Níkia meghal.

Második felvonás

A rádzsa palotájának kertjében pompás ünnepség zajlik Visnu isten tiszteletére. Az egybegyűlteket pazar műsorszámok szórakoztatják, mint az aranybálvány virtuóz tánca, a kancsós tánc, vagy a dobos tánc. Níkia is jelen van az ünnepen, szent táncát járja a vendégeknek. A bajadér nem mutathatja ki fájdalmát, tekintete azonban minduntalan az imádott Szolorra téved. Aija a rádzsa nevében egy virágokkal teli kosarat nyújt át Níkiának, amelybe Gamzatti parancsára egy kígyót rejtettek el. Amikor a bajadér magához öleli a virágokat, a kígyó megmarja. A lány összeesik, megmentésére a nagy brahmin siet, azonban nem önzetlenül. Ellenmérget kínál Níkia szerelméért cserébe.  A bajadér hű marad esküjéhez, és inkább a halált választja. Szolor kétségbeesetten öleli át halott szerelmét.

Harmadik felvonás

Első jelenet

Szolor vigasztalhatatlan, bűntudat gyötri. Szobája magányában nem tud szabadulni kínzó gondolataitól. Magdaveját hívja, megparancsolja, hogy hozzon ópiumot, azzal kívánja enyhíteni fájdalmát.

Második jelenet

Szolor mély álomba merül. Delíriumában árnyak tűnnek elő. Hosszú sorban szállnak alá a hegyek bérceiről. Végül megjelenik Níkia is.

Harmadik jelenet

A harcos felébred álmából. A rádzsa érkezik Toloragva kíséretében. Figyelmezteti Szolort, elérkezett az idő, az esküvő közeleg. Az ifjú vonakodva fogadja szavait, ám kész teljesíteni Dugmantának tett ígéretét.

Negyedik jelenet

Az esküvői szertartáson a vendégek tánccal köszöntik az ifjú párt. Egyikük egy virágokkal teli kosarat nyújt át Gamzattinak, aki azonnal elhajítja. Arra a kosárra emlékezteti, ami a bajadér halálát okozó mérgeskígyót rejtette. Szolor Níkiát vizionálja, a valóságba a rádzsa rántja vissza. A frigy hamarosan megköttetik. A nagy brahmin megáldja a párt, majd mindenki belép a templomba. A boldogság azonban nem kísérheti Gamzatti és Szolor útját. Lesújt Visnu isten haragja, lerombolja a templomot. A halálban egyesül újra Szolor és a bajadér, szerelmük mindennél erősebb, immár az örökkévalóságban.

 

Az utolsó felvonásban a vezér a bajadérról és a rádzsa lányáról képzelődik, a vízipipa hatása alatt bódult állapotba kerül és felidéződik mindkét nő alakja. A film megtévesztő, mert a felvonás nem így néz ki a valóságban, hanem A hattyúk tavát jeleníti meg... Kár érte, mert ezzel a darab lerontja a kiemelkedő színvonalát.

AZ ÁLOM REKLÁMFILMJE

 Saját képek hamarosan!

Chaplin kalandjai folytatódnak, ezúttal a Magyar színházban

2025.jún.15. 15:00 Magyar színház

A kölyök

Immáron három olyan előadáson is túl vagyok, ami Charlie Chaplin-nel foglalkozik. 

• A város fényei, néma darab a Játékszínben; főszerepben Nagy Sándor
• A diktátor, a Hinklerről és az egyszerű borbélyról szóló történet a Vígszínházban; főszerepben ifj. Vidnyánszky Attila
• A kölyök a Magyar színházban; főszerepben Szemenyei János

Ezek közül A diktátor a legrégebbi, a másik két előadás közül az egyik páréves a másik újonnan lett bemutatva.

Mindegyik egy élményt jelentett, lehetetlen helyzetekkel, komikus figurákkal.

Insta bejegyzés: 

Szines zenei paletta, némafilmes jelenetek, mozgalmas diszletek es nagy érzelmeket felvonultato karakterek tarkitják A kölyök c. eloadast. Egy élmény volt! A karácsonyi dal a menhelyen igazan meghatott, illetve a két főhős kapcsolata. Tortenet egy csavargorol, aki magahoz vesz egy utcagyereket es a fiut nem vakitja el igazi szulojenek pompája, a nincstelen ferfivel marad es a gazdagsagot visszautasitja. A rendezokent tetszelgo Charlie Chaplin es szini brigadja kepezik a tortenet keretét. Gratulálok,  pompás es szivbemarkolo darab! #akölyök #magyarszinhaz #szemmenyeijanos #jeneskitti #gyetvaimartin #notak #sohamar

Zeneileg nem fogott meg, inkább csak jelentősebb, megragadó pillanatai voltak a darabnak. A már említett karácsonyi ének és a két ember összetartozását jellemző dallamok, mert hogy ebből kicsit több volt. Az már más kérdés, hogy Jenes Kitti énekesnő figurája, maga a színésznő miatt - számomra nem volt hiteles. Kitti nagyon bájos, fiatal, és a darabbeli karaktere már egy idősebb nőt feltételez, vagyis 30 évnél idősebbet...Kitti még nincs annyi, ha jól tudom. Szegénynek, jobbulást kívánok, baleset érte ebben a darabban, így a lábát egy lábrögzítő szalag fedte. Zenében nekem az első dala volt igazán kifejező, "Soha már" - feltételezi, hogy nem hagyja magát senkitől sem elnyomni, és kezébe veszi a sorsát, teszi ezt elsőként azzal, hogy kirúgja a menedzserét, mert van annyi pénze, hogy megvegye a lokált, ahol dolgozik.

A történet
Chaplin egy társulatot tart fent, akivel filmeket forgat. A táncos betétet követően megjelenik és a jelenlévőket arról tájékoztatja, hogy ki vannak rúgva, mert új arcokra van szüksége és nagyobb munkába vágta a fejszét, kell neki a vérfrissités, bár, azért pár embert megtart (a magyar fiút, Lászlót - pont nem :D kiemelt rész), aztán persze elmondja, hogy ez vicc volt. (Megjegyzés: pár nap múlva meg bejelentik az operában, hogy megválnak 25 embertől - kissé visszatetsző és rögtön eszembe juthatott volna az előadás ezen mozzanata) 

Érkezik a hír, gyermeke született, Chaplin elmenne a kórházba, de megelőzi a felesége, Mary és közli a kicsi nem élte túl az éjszakát, gyenge volt. A férfi a gyermeke elvesztéséről énekel egy szomorú, kifejező dalt. A nő istenhozzádot mond, elhagyja a férfit, aki találkozik egy csavargó fiúval. A gyereket megmenti a rendőrtől, ugyanis azért üldözi, mert a srác betört egy ablakot. Chaplin fiának nevezi, így megmenti. A sajátjának szánt óriásmackó plüsst a fiúnak adja, illetve felkéri, hogy jöjjön el hozzá a filmforgatásra, mert belevaló kiskölyöknek látja. Másnap a filmet forgatják, némafilmes elemekkel, de a zenét követően csak elkezdenek beszélni is, ami nem feliratozással volt nyomon követhető. 

A film storyja szerint a csavargó Chaplin egy padon talál egy árva babát, mellékelve egy levéllel, miszerint, aki megtalálja a csecsemőt, nevelje fel szeretetben. A csavargó próbálkozik egy anyukával, hogy odaadja neki a babát, de az nem áll kötélnek. Kénytelen magához venni. Albérletben laknak egy szakadt, toprongyos nőnél, aki kinézete és harsány viselkedése ellenére érző szívet takar. Kifejeződik ez abban, hogy a nő folyamatosan a lakbért követeli a kétfős családtól, azt ugyan nem kapja meg, de gondoskodik a fiúról (aki közben 10 éves lett), amikor az lázas beteg, teát főz neki. A hölgynek van egy dinka lánya, akiről a srác úgy gondolja, hogy nem dinka, és egyszer majd a távoli jövőben feleségül fogja kérni (cuki jelenet ez!). A dinka lány minden mondata után nevet, aztán megváltozik, amikor anyjával egy duettet énekelnek, anya-lánya kapcsolatra kapunk visszaigazolást. Később a kölyöknek (10 éves srác) azt mondja, váltottak anyjával, és most ő az, aki nevet a mondatok végén, de csak magában teszi ezt. A bárénekesnő szála úgy kapcsolódik a történetbe, hogy egy firkász látogatja meg az öltözőjében, 2 percet ad neki, és mindenféle téves, ránézve igen sértő válaszokat ad a riporter kérdéseire. Később felveszi ügyintézőnek maga mellé, miután a menedzserével közli, megvette a bárt, és a férfinek nincs hatalma többé felette. Az ügyintéző később elpártol a nő mellől, miután kiderül, hogy a kisfiú az énekesnő elhagyott gyermeke... itt eléggé szemétnek találtam a férfit... No, a nő magas jutalmat ajánl a megtalálónak - ugyanis, a kölyökről, akkor derül ki, hogy köze van az énekesnőhöz, amikor betegeskedik. Chaplin karaktere "ittas" orvost hív házhoz, de mivel a gyereknek nincs anyakönyvi kivonata, ezért az árvaházba megy jelenteni az esetet... sikerül bárddal megfenyegetnie, hogy adjon az orvosságról vényt, és miután valamilyen útón-módon megszerzi a gyógyszert, a gyerekkel együtt elmenekülnek a bérházból. Az énekesnő, az orvos és az árvaház képviselői is megérkeznek, és ekkor derül ki, a régi levélből, hogy a nő elhagyott gyermeke a Chaplin által dédelgetett fiú. Egyébként korábban találkoztak már, még a bárban, amikor a nő fellépett. A fiú ellopta az étkészlet egy részét, meg egy tehetősebb gyermek zakóját (amit aztán a tehetős apa és annak rúgdosó emberei nem hagytak szó nélkül...), a nő nem jelentette fel a két "csavargót", sőt a srácot magához kérette, elbeszélgetett vele. Mivel, felrémlik, hogy mennyire szerette volna azt a fiút felnevelni, akit elhagyott, lehetőséget kínál a csavargó kölyöknek, hogy lakjon vele... A gyerek elutasítja, ami egy komoly pillére a darabnak, megmutatja a két ember közötti köteléket: nem számít, milyen csillogás, pénz várhatná, egy jobb élete lehetne; nem felejti el, hogy van egy ember, aki 10 évet az életéből rá áldozott, szerette, gondozta. Ezt szem előtt tartva, úgy dönt, nem fogadja el az ajánlatot, és visszamegy a csavargóhoz, aki azért leszidja, mert itt lett volna a nagy lehetőség, hogy kiszakadjon a szélsőséges életvitelből. Ezután megverik őket, és itt zárul le az első felvonás, hogy egymásba kapaszkodva, kitartanak, mert ők egy családot képeznek.

A második felvonásban megismerjük, az amúgy is sokszor megjelenő vakkoldus brigádot, akik valamiféle katonák lehetnek, és a menhelyen élnek. A levesosztáson tünnek fel, amit a bérház tulajdonosnője tart az utcán, de persze az ételért fizetséget vár el... a katonák megkérik (mind a 4!) a dinka lánya kezét, amit mindketten döbbenten fogadnak. Ezt a házassági tervet írja felül később a kölyök és még később a katonák el is fogadják a fiú követelését és önként lemondanak a lányról...ez azért vicces volt... miután kiderül, hogy "vérdíjat" tűztek a fiú fejére, erről a katonák is tudomást szereznek. Amikor náluk tartozkodik a két csavargó, a gyereket elrabolják és elviszik a rendőrségre. Ott elbeszélgetnek vele, és rácsok mögé dugják Chaplin karakterét... az érkező anyuka kiengedteti, és a gyereket próbálja meggyőzni, hogy bocsásson meg neki, és fogadja őt anyjává...a fiú nem igazán repess az ötletért...  Chaplinért a bérháztulaj hölgy érkezik, és a rendőrrel egyezkedik, mennyi pénzért engednék szabadon a férfit... (ez az alku rész, zseniális volt, ahogy folyamatosan vitte le az árat, míg végül 5 dollár nem lett :D - 100 dollár a váltságdíj - honnan teremtek elő 50 dollárt? .... jó, akkor holnap hozom az 5 dollárt)

Visszatérünk a jelenbe, Chaplin karaktert vált, lemossa a csavargó sminkjét. A színészei körbeugrálják, biztosak benne, hogy már az új filmen gondolkozik a művész. De ő nem hallja meg maga körül az embereket, a filmben él, aztán megjelenik a csavargó gyerek, akit felkért látogassa meg a studióban, és ismét meg akarja menteni a rendőrtől. Amaz nem hajlandó elfogadni a Chaplin által támasztott érveket, de végül elengedi a gyereket. Felcsillan a szeme, és azt mondja, hogy a fiú testesíti meg a saját gyermekét, úgy érzi, ugyanolyan kis élettel teli fiú lett volna az ő gyermeke is... dílt ajánl neki, amit a srác elfogad... 

Szereplők
Jó volt a kapcsolat és a harmónia Szemenyei János és a Gyetvai Martin között. Szemenyei megint egy másfajta Chaplin képet mutatott, nem volt rossz.

A bérház tulajnőt (Lőrincz Nikol) imádtam, és itt volt színházi barátosném "ikertestvére" (Kusnyér Anna), aki a tulaj lányát alakította. Nekem ők is nagyon tetszettek.

Humorforrását képezték még a vak katonák: Pavletits Béla; Murvai Márton; Szurcsík Ádám és Kosznovszky Márton.

Tánckar
Egy ízben saját magamat is felvéltem fedezni, ahogy én táncolnék... többet nem írok :D 

Ledöbbenés
Második felvonásban kacérkodtam az ötlettel, hogy attól eltekintve, hogy tök közeli ülésen foglaltam helyet, tehát jó rálátásom volt a színészek arcára, látni akartam még közelebb, így segítségül hívtam a kukkeromat, de lejött róla az egyik kis üvegbúra, úgyhogy rendesen izgultam a darab utolsó 30 percében, hogy ugye, nem dobtam ki? Ugye nem korábban hagytam el? A darabot követően még átfésültem a helyemet, de nem találtam, a trolira várakozván viszont csak bele kellett pillanatom a táskám mélyére és ott volt. Mondhatni, egy hatalmas nagy kő esett le a szívemről.

Ajánlás: Mindenképpen érdemes megnézni, akár, ha szereted Chaplint, vagy olyan emberi értéket, nagy érzelmeket ábrázoló, lélekemelő előadásra vágysz, itt a helyed!

Elvittem magammal a legyezőmet

2025.06.13. péntek 
Magyar színház - Sinkovits Imre Kisszínpad
A darab: A legyező
Link: https://magyarszinhaz.hu/programok/a-legyezo/
Rendező: Kiss Csaba
Kiemelt szereplő: mind az öten! :D 
Időtartam: 2 óra 20 perc, egy szünettel (mindig 19.30 vagy hétvégén 15.30-kor kezdődik)
Műfaj: komédia

Insta bejegyzés: Könnyed, játékos, kedves, szellemes és szórakoztato. Ez a legyező, az 5 szereplős mégis 10 karaktert felvonultató eloadas a Magyar szinhaz kisszinpadán. Minden bonyodalmat egy legyező okoz, no de végül a megoldást is jelenti? Kiderul, ha megnezed! #alegyező #kisszinpad #sinkovitsimreszínpad #magyarszinhaz

A szereplők:
Soltész Bözse - kofaárus / gazdag nagynéni
Barsi Márton - előkelő úr / vendéglős
Csikós Máté - suszter / báró
Kiss Anna Gizella - előkelő hölgy / a parasztlányka
Szatmári Attila - kávéház tulaj / fondorlatos gróf

Mindenki két karaktert ábrázol, rögtön Szatmári belekezd a színpadi átöltözésbe, amikor szerepet kellett váltania. Az ilyen jellegű komédiákat nagyon szeretem, jó volt, tiszta mediterrán virtus, világot hoztak el nekünk. A történet egy legyező eltörése és az új legyező, csacska átadásának meghiúsításáról szól, ami folyamatos bonyodalmakat generál. Adott az előkelő hölgy, akinek szintén egy előkelő úr udvarol. Ez utóbbi eltöri az elejtett legyezőt, ugyan beszerez egy újat a kofától, de a parasztlánynak adja át, akiről az előkelő lány azt gondolja, hogy a férfi szeretője lehet és ebből fakad a nézeteltérés. Miközben a férfi igazából csak megbízza a lányt, hogy adja át az úrnőnek az eszközt. A storyt tarkítja még a suszter fiú, aki szerelmes a parasztlánykába, aki viszonozza érzéseit, ámde az anyja, aki a kofaárus, férjhez akarja adni a vendéglőshöz, aki tehetősebb vetélytársánál. A suszter másik karaktere egy idétlen ruhákban tetszelgő báró, aki az előkelő lányért rajong. A gróf, aki váltásban pedig a kávéház tulaj ármányos figura az egyik szerepében, a másikban kenyérre lehet kenni és a történetet ő beszéli el leginkább. A végén mindenre fény derül, de a kellékek segítségével magyarázzák el egymásnak mi is történt?

A jelmez nagyszerűsége
Minden szereplő, testszínű, barokk jellegű ruházatot visel, amit színes kellékekkel dobnak fel, így tudják külön választani éppen melyik figurát alakítják.

Csengő: amikor elviszi a gazdag, bolond nagynéni, akkor az előkelő férfi hoz egy újat és azzal próbál csengetni, de akkor a nő megint elviszi... :D

"Menjen Rómába, kómába" - ez és ehhez hasonlatos áldásokat gyűjtött egy kiskönyvbe a bolond nagynéni és alkalomadtán alkalmazta a hallottakat a társain...

Mindenre fény derülhetett volna, ha nem neveti el magát - nos, egy ilyen pillanat van beiktatva, és nem ez nem baki, hanem egyszerű hülyeség minden darabban (főként operáknál), hogy lenne egy pont, amikor meg lehetne magyarázni az adott helyzetet. Ehelyett mi történik? Csak nevet, és bolondnak nevezi a másikat. Konkrétan, a parasztlánykát megvádolja a suszter, hogy a tehetős férfivel viszonyt tart fent, miközben vele is hetyeg...ahelyett, hogy itt valami magyarázatot közölne a lány, elkezd nevetni és lebolondozza a srácot...én ezen kiakadtam :D de tudom, ha ez nem így lenne, rövidebb lenne minden darab, és ezt nem várhatom el. 

Csak a szoki: a helyemként, ugyan, ha a kisszínpadra váltasz belépőt, nincs konkrét ülés, érkezési sorrendben foglalsz helyet, nekem van egy, úgymond bevált ülésem. Utolsó sor, mert ott legalább senki nem rúgdossa hátulról a székemet...eléggé idegesítő tud ez lenni, ha akarva, de inkább akaratlanul belerúgnak, mert valakinek mindig keresztbe kell tennie a k..va lábát az ülések között.... :D dolgok, amiket utálok listám élén ez benne szerepelne, ha megírnám. 

Miért választottam?
Az idei évad két nagy felfedezett színháza a Magyar és a Turay Ida. Mindkettőben igyekszem minden szemrevaló dolgot megnézni, és öszintén szólva szeretem mindkettőt, jól érzem magam a miliőben. A legyező a leírása alapján lett kiválasztva, egyrészt szeretem az olasz temperamentumot, ha ez színpadon mutatkozik meg, miért ne alapon, meg kell rá szereznem a belépőmet. Tetszett a váltott nézőpont, klassz volt a jelmez konstrukció, vicces párbeszédek, kiszólások a nézők felé. 

Ajánlom: nézd meg, mert szórakoztató, humoros, aranyos és kedves és helyes az 5 színész együtt. Nekem főleg a vége maradt meg emléknek, ahogy körbe álltak és magukon váltották a kellékeket, meggyőzzék egymást álláspontjukról, és elmeséljék mi miután következett a történetben. 

A darabmentése:

"EGY OLASZ VÁROSKA FŐTERÉN ELTÖRIK EGY LÁNY LEGYEZŐJÉT.

 „Néha milyen kevés kell ahhoz, hogy boldoggá tegyünk egy nőt” – mondja a darab főintrikusa, a velejéig gonosz Gróf. Kezében a legyező, „az az álomszép legyező” amellyel szerelmeket és sorsokat fog hamarosan romlásba dönteni. Ellenfele, a jóságos Limonado, a világ legkisebb Kávéházának tulajdonosa ezt a veszélyt próbálja meg elhárítani. DE A KÉT EMBERT UGYANAZ A SZÍNÉSZ JÁTSSZA. Ez a játék. És ugyanaz a színésznő adja a lányt, aki féltékeny, meg azt is, akire féltékeny. Egyetlen kalapcserével. Kiperdül a színről csóró, nagyszájú lányként, és máris visszalép leheletfinom úrikisasszonyként. Akinek szerelme egy légies, romantikus velencei úr, de ő játssza a bunkó vendéglőst is, aki erőszakkal akarja elvenni a másik lányt, pedig az a susztert szereti, aki „botlelkű” Báróként az úri kisasszonynak csapja a szelet. Az öt színész játszotta tíz szereplő egyre jobban eltéved a véletlenek, az intrikák és kalapcserék útvesztőjében. Nem is sikerül kibogozniuk. Csak a néző látja át egyre vidámabban az egészet.

„Én boldogságra születtem, és csak magamnak tehetek szemrehányást, ha nem mindig voltam az” – írja Emlékirataiban Goldoni. Ez a bölcs derű sugárzik a Legyező játékosságából, mély emberismeretéből is.

Komédia két részben Kiss Csaba átdolgozásában."

A rémségek visszatérnek ismét

2025:05.06. 19.00-22.00 ELMARADT!
Pesti színház
De jun.10-re megérkeztek a furmányos növények!
Rendező: Novák Eszter / Fordító: Varró Dániel
Kiemelt szereplők: Orosz Ákos, Radnay Csilla, Seress Zoltán, Szántó Balázs
Link: https://www.vigszinhaz.hu/Remsegek_kicsiny_boltja

Insta bejegyzés:

Eljott a masodik alkalom is. Elso olyan darab a Pestiben, amit ismetelek, mert annyira megszerettem, tudok a szereplokkel azonosulni. Most is remek volt, csak annyi illuziorombolas volt, hogy lattam a noveny "fejét" vagyis emberi arcát, ami a multkor elmaradt. Bal oldalrol nezve mas perspekrivabol lehet megszemlelni a novenyt, de még mindig mem jottem ra, hol van a fejdisz osszekapcsolodasa a fejjel es a testtel. Szunet alatt en is a tomeg egy kisebb reszevel tartottam es kimentem a friss levegore. Rogton szembetunt, hogy a szinhaz felett egy fogorvosi rendelo mukodik. Na es a darabban kit zabal meg elsonek a noveny? 😂😂😂#rémségekkicsinyboltja #littleshopofhorrors #pestiszinhaz #cuccot! #fogorvosbacsi

Első megtekintés után, holott az elején idegesített a három fura vokalista csajszi, megkedveltette magát az előadás. Másnap nézegettem serényen, hogy hol van erkély első sorba szabad ülés, mert nekem ez kell, ismét. Azt hozzá kell tennem, én is, mint sokan mások szeretek színházba járni, de az, hogy mindennap menjek és minden előadáson ott szüttyögjek, nekem az nem megy. Kell az ismétlések között némi szünet. Mondjuk az ilyen ismétlő emberkék nem is vezetnek blogot, vagy élménybeszámolós leírást nem firkantanak, kivéve, ha megkérik őket, mondjuk egy Facebook poszt kapcsán. De, lehetnek még kivételek. Az fix, hogy a magam álláspontja szerint, kivitelezhetetlen, hogy egy héten szinte minden nap a színházba üljek. Néha jól esik, csak otthon pihengetni és feleleveníteni a szép pillanatokat. Nekem ez százszor többet ér. És, meg kell írjam, annyira még színészért, színésznőért sem rajongtam, hogy amikor ő szerepel, ott legyek, minden egyes alkalmon. De tudjuk az aranyszabályt, mindenki különbözik, mindenkinek más okoz örömet. :) 

Szóval, rögvest, felbuzdulván a láttottakon, kerestem jegyet. Meglett, megvásároltam. Vártam a május 5-öt. Aztán aznap vagy előtte? jött a pofonszerű megtorpanás üzenet formájában a színháztól: elmarad az előadás... sírás volt, könnyek nélkül... megszomorodtam...de, mint tudója, hogy a Víg ezt is elfogja simítani, vártam, hogy mivel fognak előrukkolni... pár napba telt bele, meglett az új időpont, és vigaszdíjként x %-kú kedvezményt biztosítottak más előadásokra is, mert sokat kellett várni - állításuk szerint. Én nem is vettem észre, hogy hosszú idő volt. De roppant kedves gesztusnak találtam, így naptáramat bújva, két előadást választottam, amik ráadásul mind a Rémségek előtt volt. A százalékot egyébként direkt nem tüntetem fel. A választott előadások: A diktátor és a Játszd újra, Sam! Miután a Jegyszervező osztályon felkaptam a jegyeket, némi "civakodást" követően a jegyeladó hölggyel, mert neki aztán minden választott székemre volt megjegyzése, de basszus, én vagyok a pénzes ember, úgyhogy fogja be... :D és amúgy is a páholyba már el volt adva egy single jegy...aztán persze ez az illető nem érkezett meg, de a másik két társam igen, és vicces, hogy őket már az utcán gyanúba kevertem, miszerint, lehet ők lesznek a páholytársaim...azok voltak. No, mindegy is, nem ez a lényeg, hanem, hogy mindkét választás jónak bizonyult. Ím, hát eljött a szeretett Rémségek is!

 Annak idején, első megtekintésnél a fogorvos jelenete tetszett meg a legjobban, azon szakadtam. Illetve a korábbi bejegyzésemben a Family Guy-os utalások miatt, zeneileg kezdett összeállni a mű. A filmet azóta se néztem meg, csak pár részletet, de megfogom nézni. Most még úgy vagyok, a darabhoz ragaszkodom. Annyira jó élményt adott, azóta is poénkodom, ha valamelyik virágom kokadófélben van, megjegyzem, hogy biztosan vér kell neki... :D

A történet egy lelenc botanikus srácról szól, aki egy kínai virágárustól beszerez egy nagyon különleges, - a darabban inkább kaktuszhoz lehetne hasonlítani, - virágot, amit hiába nevel különféle praktikákkal, egyszerűen nem akar fejlődni. A virágbolt, ahol dolgozik, jelentős veszteséggel bír, nincs haszon, nincs érdeklődő, aki tőlük vásárolna, így a bolttulaj a két alkalmazottjának megmondja, másnap már nem kell bejönniük, lehúzza a rólot...Ám, ekkor az eladólány előhozakodik a virággal, és arra kéri a tulajt, hogy tekintse meg a virágot, hátha, remélhetnek tőle valamit. A fiú előhozza a virágot és kirakatba teszi. Rögtön csoda történik, mert egy vevő érkezik, aki sok pénzért sok szál rózsát vásárolna, és persze megjegyzi a kirakatban lévő virág nagyon különleges. A virágot, Audrey II-nek nevezte el a botanikus, Seymour, mert titokban nagyon bele van szerelmesedve a boltos lányba. A lány viszont már foglalt, egy arrogáns, hímsoviniszta, undorító PhD-ét végzett fogorvossal jár. Csak az a férfi nem tartja becsben, folyamatosan üti, veri, csipkedi és hátson rúgja a nőt, mert szerinte nem eléggé tiszteletteljesen kommunikál vele...de mindig van oka, hogy bántsa Audrey-t, aki először csak szem alatti foltokkal, majd felkötött karral állít be a boltba. Egyik felemelő pillanat - amit én sem tudtam könnyek nélkül nézni, bár azért néhol a szöveg enyhén butácska - amikor a kisvárosi kertes fészekről dalol, amiben magát látja. Később, amikor Seymour-ral összejön, a férfit is látja benne, meg a két gyereket (akkora már Seymour megutálja a növényt és ő úgy látja a szép jövőt, hogy nincs benne egyetlen gaz sem...:D). A bolttulaj, Mr. Mushnik már jóval szemetebb, negatív karakter, holott az elején szimpatikusnak tűnhet, de ahogy megérzi a veszélyt (kissé, hát, zsidósra - mert amúgy az - fogja magát), attól tartva, hogy Seymour a virággal a fogorvos egyik üzlettársához menne, ugyanis ajánlatot kap - ezt megakadályozva, felajánlja, hogy legyen a fia. Seymour mindig is családra vágyott, és ezt elhiszi, naiv módon, belemegy a "kapcsolatba".... Hogy-hogy nem, egyszer csak beszélni kezd a virág, és jönnek is a bonyodalmak...a vértől, amit Seymour ad neki (megvágja az ujjbegyeit), elkezd beszélni is és nőni, de neki kell a cucc...vagyis emberi húsra fáj a "foga"... A virág nógatja Seymour-t, ő mindent megtud neki adni, amit csak akar, még a hőn áhított Audrey-t is...és ehhez nem kell mást tenni, mint, hogy megöli a lányt bántalmazó fogorvost... Véghez viszi, bár nem ő, hanem a kábítógáz öli meg az orvost. A feldarabolást, látványosan megtekinthetjük a leeresztett függönyön a színpadon, illetve a fogorvosi beavatkozást igénylő szájüreget is, eggyel korábban...mondhatni, nagyon guszta! :D Ahelyett, hogy a fogadott fiát védené, a tulaj megfenyegeti, hogy elmegy a rendőrségre, bizonyítékai vannak a botanikus ellen, miszerint ő ölte meg az orvost... Ezt ugye nem hagyhatják, így a virág megint kap tápot... :D A darab végére mindenkit megzabál a növény, de előtte tanúi vagyunk, ahogy az egyszerű fiút felemeli a virág, népszerűséget, hírnevet, ismertséget és kapcsolatokat hoz neki.

Szereplők
Szántó Balázsnak a legnehezebb a feladata, hiszen ő kb. 8 karaktert is jelenít meg az előadásban, egyszer gazdag lapszerkesztő három kiskutyával, itt nőként jelenik meg és nekem ez a kedvenc karakterem tőle. Előtte ő a betérő vendég, aki a sok rózsát rendeli; a kissé pocakos, mikrofon hajú rádiós; az idős úr, aki fotózásra invitálja a virággal; egy milliomos fazon, aki a vokalistát vinné el egy körre és a növényt országszerte családi házakhoz...
 

Egyébként mindenki szimpatikus és jól végzi a rábízott feladatot, akár negatív karakterről legyen szó, akár pozitív.

Vokalisták: egyszerűen őket nem tudom hova tenni a darabba, azonkívül, hogy ők a narrátorok, ugyanakkor szerves részei a történéseknek, szereplői - többféle karakterben mutatkoznak meg: egyszer a környék lepukkadt női (még azt is mondanám, hogy prostik), máskor meg a Pomádé-stílusú bőszoknyás ruhákban lejtő, szépen kisminkelt, dekoratív parókával ellátott, vagy éppen világító virágos ruhában pompázó nők (ez utóbbit most a nézőtéren hangos felsóhajtással illette valaki vagy valakik, amúgy szerintem is szép :D) 

Magyaros vonulat: jópofa, hogy belecsempészték a mondatot, az egyik vokalista közli, felléphetnek a debreceni virágkarneválon a virággal... :D 

Összegezve: írtó jó darab, megtanít tisztelni a virágokat, vagy éppen megutáltatja őket, de mindenesetre, aki szereti a növényeket, érdemes annak jegyet váltania. Jó humorral ellátott, jó zenei készlettel bír a darab, szórakozás garantált. A díszlete családias idillt kölcsönöz, főként a második felvonásban, amikor már az üzlet beindult, szebb a bolt berendezése, tele van virággal. Jah, virágárusoknak is ajánlott, meg botanikusoknak! :D A virág folyamatosan növekszik, ahogy cucc-hoz jut, a végén beborítja az egész színpadot. Amit fentebb írtam, az volt kicsit illuzióromboló, hogy egy szakállas pasi volt a virág feje - jobb lett volna eltakarni, de azt is hozzáteszem, hogy első alkalommal jobb oldalról nem lehetett nagyon látni, most a balról igen. Mindezt félretéve roppant klassz darab és most már kimerem jelenteni, hogy ez a Pesti színházban a KEDVENC előadásom!

 

A darabmentés: "horror musical, Charles B. Griffith forgatókönyve és Roger Corman filmje alapján

Szeptember havának huszonegyedik napján az emberiség váratlanul halálos veszedelemmel találta magát szemben. Ez a létét fenyegető félelmetes ellenség – az ilyen ellenségek szokása szerint – látszólag a legártatlanabb és leghétköznapibb helyen bukkant fel. Elsőként New York egyik nyomornegyedének kis, félreeső virágüzletében.

Seymour, az ügyetlen ifjú botanikus és különleges növénye, Audrey II fantasztikus története Roger Corman 1960-ban forgatott kisköltségvetésű, fekete-fehér filmváltozata óta tartja rettegésben és fakasztja nevetésre a közönséget. A film alapján készült, 1982-ben bemutatott horror musical paródia azonban már minden rekordot megdöntött az Off-Broadwayn, aztán bejárta az egész világot, és negyven év után Varró Dániel új fordításában visszatér a magyarországi ősbemutató helyszínére, a Pesti Színházba." 

Képek hamarosan!

horror musical

Charles B. Griffith forgatókönyve és Roger Corman filmje alapján

Szeptember havának huszonegyedik napján az emberiség váratlanul halálos veszedelemmel találta magát szemben. Ez a létét fenyegető félelmetes ellenség – az ilyen ellenségek szokása szerint – látszólag a legártatlanabb és leghétköznapibb helyen bukkant fel. Elsőként New York egyik nyomornegyedének kis, félreeső virágüzletében.

Seymour, az ügyetlen ifjú botanikus és különleges növénye, Audrey II fantasztikus története Roger Corman 1960-ban forgatott kisköltségvetésű, fekete-fehér filmváltozata óta tartja rettegésben és fakasztja nevetésre a közönséget. A film alapján készült, 1982-ben bemutatott horror musical paródia azonban már minden rekordot megdöntött az Off-Broadwayn, aztán bejárta az egész világot, és negyven év után Varró Dániel új fordításában visszatér a magyarországi ősbemutató helyszínére, a Pesti Színházba.

Vajon újrajátssza? Ki tudja? Kiderül a Pesti színházban

2025.06.06. Pesti szinház
Játszd újra, Sam!
Rendező: Valló Péter
Főszerepben: Kern András és Hegyi Barbara
Link: https://www.vigszinhaz.hu/Jatszd_ujra_Sam 

Insta bejegyzés:
A filmkritikus, aki szereti a Casablancat nem szerencsés a szerelemben. De minden megváltozik,amikor barátja feleségével mélyebb kapcsolatba bonyolódik. #játszdújrasam #pestiszinhaz #kernandrás #hegyibarbara #balazsovitsedit #kőszegiákos

Mint fentebb a bejegyzésben, úgy blogos leírásomban sem fogom túlzásba vinni a gondolatmenetet a darabbal kapcsolatban. 

Egyszerű, kiszámítható, Woody Allen-es, és ennyi. Kern András szépen viszi a darabot a hátán, időnként feltűnik a felesége (Balázsovits Edit) és korholja a férjét. Aztán a barát és annak felesége, folyamatos látogatásaiknak köszönhetően kialakul egy szerelmi háromszög. Ám, a nő a légyottokat követően úgy dönt, a férjét válassza. A magára maradt Allan, pedig mégsem marad annyira magára, mert megismerkedik a szomszédba költözött új hölgyeménnyel... A történetet végigkíséri a Casablanca c. film és annak ismert színésze, Humphrey Bogart - aki a főszereplőt különféle instrukciókkal látja el, amit egy nővel egyedül marad a térben, vagy olykor magányában is megszólítja a filmes alak. Allan példaképként tekint reá. Végül, miután az új nő betoppan az életébe, búcsút vesz a karaktertől.

A Pesti színházban, két felvonásos előadás. Az elmaradt Rémségeknek köszönhetően választottam ezt a darabot, több előadást is felsoroltak, de ezek között volt olyan, amit már láttam és nem szeretném még egyszer; olyan, amit láttam és még egyszer is szívesen megnézném; olyan, ami teljesen ismeretlen előttem - ez volt a Játszd újra, Sam! c. alkotás. 

Szereplőkről:
Számomra a legérdekesebb az volt, hogy végre színpadon láthatom Kern Andrást, élőben, és nem a tv-én keresztül egy showműsorban. 

Helyem:
Első sor az erkélyen. Túl "nyomasztó" a földszinten ülni, ugyanakkor ott is van kedvenc ülőhelyem, de jobbára az erkéllyel találtam meg a "közös hangot", ugyanis itt látom az irányítópultban a szövegkönyvet és minden technikát, ami a darabok lebonyolításánál szokta segíteni a társulatot. Szóval, érdekfeszítő, jobb levegő van az erkélyen... :D 

Darabmentés, leírás a honlapról:
"Allan Felix, a Játszd újra, Sam! főszereplője ugyanaz a gátlásos, esetlen, szemüveges, neurotikus, New York-i művész-értelmiségi, aki Woody Allen filmjeiben újra és újra feltűnik. Allan Felix zsákutcába került az életével; felesége otthagyta, egyedül ül feldúlt manhattani lakásában és kudarcainak okairól töpreng... Fantáziaképeiben mindegyre feltűnik a nagy színész, a kemény, férfias hősöket alakító Humphrey Bogart, s Felix mindegyre tőle akarja megtudni a sikeres férfiélet titkát...

A színdarab Magyarországon a THEATRUM MUNDI Színházi és Irodalmi Ügynökség közvetítésével kerül színre"

Összefoglalva: 1x érdemes megnézni, mert humoros, szarkasztikus, de nem kíván több lenni, mint, ami Woody Allen művészete.

Allan Felix, a Játszd újra, Sam! főszereplője ugyanaz a gátlásos, esetlen, szemüveges, neurotikus, New York-i művész-értelmiségi, aki Woody Allen filmjeiben újra és újra feltűnik. Allan Felix zsákutcába került az életével; felesége otthagyta, egyedül ül feldúlt manhattani lakásában és kudarcainak okairól töpreng... Fantáziaképeiben mindegyre feltűnik a nagy színész, a kemény, férfias hősöket alakító Humphrey Bogart, s Felix mindegyre tőle akarja megtudni a sikeres férfiélet titkát...

A színdarab Magyarországon a THEATRUM MUNDI Színházi és Irodalmi Ügynökség közvetítésével kerül színre