A bolond királyfi, aki végül is... nem is annyira bolond?
2025.05.21. szerda, Magyar színház, 19:00-21:45 között
Nem titkolt vágyam volt, hogy a beharangozott produkciót muszáj megnéznem, főként, mert láthatom benne Haumann Péter fiát, Mátét, a címszerepben alakítani. Maga a történetet nagyon nem szeretem, de beinvesztáltam, mondván, ha ő ebben frenetikus, már pedig a sajtó, kritika ezt hozta le, akkor kötelességem nekem is véleményt nyilvánítani a Magyar Színház produkciójáról.
Insta bejegyzésem (klaudia.kovacs.20)
Magyar Színház klaudia.kovacs.20 profilképe klaudia.kovacs.20 1 n. Iskolas koromban sajnos nem vittek minket muvelodni, igy kimaradtak a kotelezok, a regiek, amik akkor mentek a szinhazakban...ennek hianyat mai napig nyögöm, de mivel nyitott vagyok rájuk, ezért megyek, amire csak tudok. Ezuttal az idei (2025 februar) Magyar szinhazas bemutatot, a Hamlettet neztem meg, Haumann Máté főszereplésével. Izgalmas es erdekes a tortenet, ismertem en a multbol, de szinpadon latmi egy alapmuvet mindig más érzetet ad. Zavaró elemek: a két soráso kozul a karcosabb hangu es a reszegebb. Izgalmas jelenet:a vivas a tronzeremben. Jol megoldott, es szamomra kulissza jelleggel biro, ülésemből faladoan Ofélia temetése. Nem várt pillanat: az én boxomba ült le a rendezo, Eperjes Károly. A szunet megkezdesekor realizalodott bennem a dolog, aztan itt-ott a szunetben es a darab vegen megjelent a szinhazban. Nagyon jo volt, de rettento koncentraciot es szivegtanulasi kepesseget igenylo darab. #hamlet #hamletadankiralyfi #magyarszinhaz #haumannmáté
Íme hát, a Hamlet estje:
A Sakk óta büszkélkedhetek egy szuper hellyel, ami a nézőteren van és remek közeli rálátást biztosít a szereplőkre, a színpadra. Ismét a jobb oldali erkélyülést választottam, társam nem volt, amíg az első felvonás közepe felé (kb. a darabbeli vándortársulat megkezdte tragédiáját, amit Hamlet kért tőlük) meg nem jelent egy "betolakodó" a mellettem lévő székek egyikét foglalta le. Szünetben realizálodott, hogy ez volt nem más, mint a rendező, Eperjes Károly. Sok helyütt megfordult aznap, láttam a másik oldalon mászkálni fel a legfelső emeleti részre...aztán a darab végeztével a büfé egyik asztalánál álldogált egy ifjúsággal, akivel beszédbe elegyedett. Amikor a felismerés megtörtént részemről,a hátam mögött ülök közül rögtön a férfi tag, a nyakába ugrott és kezet fogott vele... Mivel, az embernek az egész lénye taszít (illetve a politikai pártfoglalása se túl megnyerő), legyen bármennyire is jó rendező vagy színész, ezért én nem voltam elragadtatva tőle, de legalább elmondhatom, hogy egy páholyban ültem a rendezővel :D
A darab hűen követi és nem tér el az eredeti drámától.
Adott egy királyfi, aki elveszíti apját, és rögtön egy olyan helyzetbe kényszerítenek, miszerint örüljön, hogy anyja nem maradt egyedül gyászában, hanem rögtön a testvérrel összeházasodott... szerintem is ez egy undorító vonás... :D Hamlet, barátaitól értesül, hogy ők is és korábban a palota őrei látták halott apjának szellemét. A királyfi nem marad nyugton és utánajár a pletyka vagyis a látomásról szóló hírek igazak-e? Találkozik a szellemmel, aki beavatja a titokba, megölték és a tettes a tulajdon testvére. Hamlet egy színtársulatot hív a palotába, akiknek az általa megfogalmazott történetet kell előadniuk, ami a nagybátyja tettéről szól... A színészek előadásán felháborodik a király és a királyné is. Hamlet őrületet színlel. Szerelme, Ofélia, akit az ármányos férfiaktól távol akar tartani apja (a királyi ügyintéző) és testvérbátyja, aki még a történet elején búcsút vesz a kis családtól, hogy Franciaországba utazzon. A lányt, akiről Hamlet azt hiszi, hogy kémkedni jött utána, kolostorba küldi. Ofélia megretten tőle. A királyné magyarázatot követel fiától a színészi játék kapcsán, előtte persze úton anyja felé, megpillantja az imádkozó királyt, és ugyan fontolóra veszi, hogy megöli, de mivel imádkozik, ezért Mennyekbe kerülhet, és nem teljesíti be a bosszúját. Az anyjával vitatkozik Hamlet, és a függöny mögül neszelést hall, de amikor tőrével leszúrja az illetőt, nem a feltételezett királyt találja, hanem Ofélia apját. A lány később a folyóparton sétál, virágokat szétszórva, őrület jelei mutatkoznak rajta... Egy-egy virágszálat a királynak, a királynénak és a testvérének adja, aki nemrég érkezett haza útjáról. Elképedve figyeli, hogy mennyire megváltozott a húga, a király pedig ármányos módon a férfi fülébe súgja, hogy mindenről is Hamlet tehet... (Közben a kémnek küldött egykori tanuló barátait is megöleti az uralkodó) A királyfi, merthogy egy ideig ő se tartózkodott Dániában, Angliába lett küldve, hogy a gyilkossági esete el legyen simítva, a király levelet küld az angol uralkodónak, hogy végeztesse ki Hamletet. A levelet megszerzi a fiatalember és barátja, Horatio, a kivégzés nem történik meg. Viszont, Ofélia vízbe fojtja magát, és arra érkeznek meg, hogy a sírások diskurzust folytatnak, kinek járhat egyházi temetés és kinek nem, közben egyik dolgozik, míg a másik inkább a boros palackból fogyaszt, persze a dolgozó is szeretne inni, de amaz sosem engedi a nedűhöz jutni... A két különc alakkal találkozik a királyfi és barátja, elkezdik kérdezgetni őket, mert, hogy a sírásás közben kidobnak egy koponyát, akiről aztán kiderül, hogy Hamlet régi ismerőse volt, a palota bolondja, visszaemlékezik az egykori személyre. Aztán megdöbbenés következik, mert kiderül kit temetnek a gödörbe... a hullát többször emelik keblükre (a testvér és a királyfi), vad siránkozásban tőr ki Hamlet, amikor meglátja a lányt. A testvér kihívja egy vívópárbajra. Ezt az eseményt a palotában rendezik meg, a király egy gyöngyöt tesz a kupába, hogy átnyújtsa Hamletnek, igyon a fiatalember, mert találatot szerzett ellenfelével szemben, de azért még van itt fondorlatosság, a mérgezett hegyű tőr... A tőrök vizsgálatánál még nincs gond, csak amikor először ér találatot Hamlet, a fivér fegyvert vált és itt már nem nézik össze az eszközöket. Ezúttal találatot a fivér ejt a királyfin. Köztes jelenetként, Hamlet anyja, a második sikeres találatnál felhajtja a mérgezett kupa bort...a király meg akarja akadályozni, de nem tudja (nekem itt volt egy hangos felszisszegésem, sejtettem, hogy mi fog történni - a királyné halálára nem emlékeztem...). A fivért a mérgezett tőrrel megszúrja a királyfi. Aztán, mivel a nő összeesik, kiderül az ármány, és Hamlet megöli utolsó erejével a királyt. Horatio kezei között hal meg a királyfi. Az angolok betörnek a palotába, és az angol uralkodó parancsa szerint kell intézkedni, temessék el Hamletet, mint egy igazi királyt...
Szereplőkről a benyomásom
Haumann Máté-nak nagyon örültem, mert messzi földön csodát zengtek róla, hogy milyen jól játssza a szerepet. És ez kétségtelen, remélem lesz hozzá még szerencsém. Nézés közben néha kerestem benne az édesapja vonásait, nem hasonlítottam hozzá, hiszen eltérő karakter, de szerettem volna felfedezni benne a közöst, a hasonlóságot. A hangja az időnként emlékeztetett Haumann Péterre. Amúgy, két nappal később, amikor a Centrál-ba igyekeztem jegyet szerezni, akkor a földalatti metrón, detto a Mátéra hasonlító férfit láttam, eszembe is jutott az előadás. Szóval, Hamlet az őrült bolondot alakítja, ettől egy kicsit kevésbé volt szimpatikus karakter, főleg, amikor az anyját majdnem hát...meg izéli...de ez csak imitáció és arra engedett következtetni, hogy az anyja, hogy tehette meg az apjával, hogy a volt férje öccséhez ment hozzá, rögvest, ahogy a férj meghalt...akinek a halála nem természetes volt, hanem a gaz testvér volt az elkövető... Gáspár Tibor (ő volt a gaz király) nem egy szimpatikus férfi, ahogy a testvéréért se rajongók. A királynét pedig igyekeztek nagyon idős asszonnyá sminkelni, a hatás meg volt. Oféliát alakító színésznővel közösen szerepelnek a a jól ismert magyar sorozatban, de ott anya-lánya párosként a Mi kis falunkban. Jó volt látni a színház ismertebb művészeit is, a Borlovagokat (Szatmári Attilát, Kosznovszky Mártont - ők voltak a "kém"barátok) - közelről látni az arcmimikát egyszerre volt szédületes és helyzethez megfelelő viselkedés...izé, hát ez most fuirán írtam le, de a lényegen nem változtat, Szatmári Attilát láthattam, ahogy próbálja figyelmeztetni "arccal" a társát, nehogy elárulja, hogy nem Haumann vagyis a Hamlet kedvéért jöttek látogatóba, hanem a király küldte őket... Sok jelenetük nincs, de örültem, hogy láthattam őket a szerepeikben. A kisnövésű embereket nem tudom honnan szerezte az Eperjes, de nagyon ügyesek voltak, és hát, a szövegtanulás az nem az erősségük - az általuk alakított színészfiguráknak, mert mindig a csapat vezetőjének súgnia kellett nekik... volt egy pont, amikor a nő már megelégelte, kinyilatkozta, hogy TUDOM. :D Annyira halovánnyá vált szegény színész, második felvonásra terveztem, hogy jobban figyelek a hangjára, de a kiáltáson túl már nem sikerült megfigyelni az orgánumát Viczián Ottónak. Ő alakította Ofélia apját. Rém ismerős volt az arca kezdetben, csak a szereposztás tanulmányozásánál vettem észre, hogy ő az. A hangját nagyon szeretem, legismertebb szinkronja, Alex Brandtner a Rex felügyelőből, de valahogy mégsem ismertem meg, és a második felvonásban, mint említettem kevés jutott ki már belőle. Mindenki más is szuper volt, de kiemelten róluk szerettem volna írni.
Hatalmas tiszteletet érzek azon színészek iránt,a kik prózai darabokban szerepelnek és töménytelen mennyiségű, olykor "elvont", Shakespeare-i szövegeket kell megtanulniuk... Máténak kellett leginkább, de azért a királynak is kijárt pár monológ, sőt volt, aki kettős karaktert alakított (a darab előtt pedig kint cigizett :D - láttam). Jó rendezés, jó díszlet, gyönyörű jelmezek és az ismert monológ is felsejlett...
