Puccini darabok után Puccini egész estés áriaestet kaptunk az Operaháztól

2025.10.15. Puccini est

Link: https://www.opera.hu/hu/musor/2025-2026/best-of-puccini/magyar-allami-operahaz-2025-10-15-1900/

Insta bejegyzés:

Wagner est után Puccini est. Első felvonásban válogatást kaptunk a legszebb dalokból, amit a zeneszerző alkotott, második felvonásban pedig a Gianni Schicchi c. darabot játszották, sajatos, modern környezetbe helyezve. Ha sejtésem nem csal, az öszvérként szereplő autot már láttam a Tündérkirálynő c. darabban még az Eiffelben. Azert amikor 2x öngyilkos akart lenni a szerelmespar az humorhan ütött...xD #pucciniest #giannischicchi

Darabmentés:

Egy operaház életében vannak zeneszerzők, akikhez mindig vissza kell térni – sőt talán el se szabad őket hagyni. Ilyen Giacomo Puccini is, akinek az elmúlt évtizedben már egy teljes évadot is szentelt az OPERA, sőt azóta is folyamatosan repertoáron tartja műveit, mi több újabbakat mutat be. Ezúttal egy legismertebb és legkülönlegesebb operarészleteiből összeállított esttel és a fergeteges [szkikki] 2.0 előadásával várja nézőit.

Az ajándékkoncert műsora:
Lidércek – Boszorkánytánc
Bohémélet – „Sì, mi chiamano Mimì…” – Mimì áriája az I. felvonásból | Horti Lilla
Bohémélet – „Vecchia zimarra, senti…” – Colline áriája a IV. felvonásból | Dani Dávid
Bohémélet – „Quando m’en vo…” – Musetta áriája a II. felvonásból | Topolánszky Laura
Bohémélet – „O Mimì tu più non torni…” – Rodolfo és Marcello duettje a IV. felvonásból | Boncsér Gergely, Szegedi Csaba
Angelica nővér – Intermezzo
A Nyugat lánya – „Minnie, dalla mia casa son partito…” – Jack Rance áriája az I. felvonásból | Szegedi Csaba
Pillangókisasszony – Cseresznyevirág-kettős a II. felvonásból | Horti Lilla, Gál Erika
Manon Lescaut – Intermezzo
Turandot – „Liù… bontà! Liù… dolcezza!” – Timur búcsúja Liùtól a III. felvonásból | Szvétek László
Turandot – „Nessun dorma…” – Kalaf áriája a III. felvonásból | Boncsér Gergely

Operakalauz - Rendezői koncepció: "Firenzében játszódik, de korántsem Dante korában Puccini egyik legnépszerűbb operájá­nak új feldolgozása. A produkció rendezője, Toronykőy Attila több évtizedes gyakorlattal a háta mögött jól tudja és érzi, mitől válhat az Isteni színjátékban is megörökített sztori izgalmassá a fiatal nézők számára. „Mindig is zavart az opera korszerűsített színpadi feldolgozásaiban, amikor Buoso Donati ha­lottas ágya körül elkezdenek egy öszvéren meg a signai malmon civakodni az örökségre vágyó rokonok” – mondja a rendező. „Az ingatlanok, a pénz, a vagyontárgyak még hagyján, de mi az, aminek ma olyan jelentősége lehet, mint egykor egy igavonónak és egy malomnak?” Ez a kiindulópontja a rendezésnek, és mivel a [szkikki] 2.0 célközönségét diákok alkotják, a színpadon látottakat és hallottakat az ő számukra kell vonzóvá tenni. Fontos minél köze­lebb hozni a játékot a nézőkhöz, ami ezúttal szó szerint is megtörténik a különleges térel­rendezés jóvoltából. A rendező hisz a színház ismeretterjesztő erejében: a képzőművészeti utalások, a reneszánsz alapokon nyugvó díszletek fejlesztik az ifjú nézők vizuális kultúráját.

Ebben az értelmezésben a dúsgazdag Buoso Donati főleg vastag pénztárcájáról híres. A környezet, ahol él, megidézi a középkor és a reneszánsz világát, de közben felismerhe­tően mai. Az öszvér és a malom „kortársiasítása” szokatlan, új megoldásokat szül a szín­padon. Egy olyan típusú ember, mint a mi Donatink, sokkal kézzelfoghatóbb, látványosabb értéktárgyakba fekteti a pénzét. Hogy pontosan mibe, az kiderül az előadásból, de a min­denre elszánt rokonok motivációja is érthetőbbé válik: olyan dolgokat kerestünk, amiért sokan lennének hajlandóak szinte bármire. A rendező szeret világos viszonyokat teremteni a színpadon, így amíg Puccininél Donati már halott, amikor a rokonok betoppannak, az új produkcióban megjelenik még életében. Ez azonban megbolygatja a dramaturgiát, hiszen a halott felöltöztetését és ágyba fek­tetését – ami sok Gianni Schicchi-előadás leghumorosabb pillanatait hozza – újra kel­lett gondolni, így például Buoso Donati ágy helyett hatalmas íróasztala mellől diktálja a végrendeletét."

Kifejtés: 

A kétfelvonásos produkcióban elsőként csokrot kapunk a zeneszerző legismertebb előadásainak áriáiból, duettjeiből. Semmi sem lehetne ennek a résznek a lezárásához méltóbb, mint a Turandot-ból ismert Nessum Dorma. Bevallom, azért annyira nem tetszett most, de mindig öröm számomra ezt az egyedülállóan szép dalt meghallgatnom. Abszolút kedvenc operaáriám, és most, hogy az Opera beszerezte a Turandot-ot, többször is említésre kerül és ez nagyon-nagyon jó dolog.

Szünet alatt: Ha egyszer hív a természet, akkor hív… Sajnos, rossz időpontot választva, a szokásos járatommal érkeztem, a 9-es busz jelentős késedelmet halmozott fel, nekem is szednem kellett a lábam, hogy a helyemre megérkezzek, ami már nem olyan tágas, mint a közép egységen tapasztaltam - ha egymás mellett szeretnénk átférni.... Mégis nagyon kedvelem ezt az ülést, többször bebizonyította, hogy jobb rálátást tud nyújtani, mint az egykori középülésem, amit azért megrendülten mindig figyelek, hogy éppen be van-e foglalva? A természeti részt illetően, pedig fellöktem az egyik bámészkodó nézőt amikor futva rohantam a mellékhelyiség felé, hogy még időben elkerüljem a nagy sort, illetve Miklós (kedvenc jegyszedőm) biztatóan mondta, hogy gyorsan... :D

A híresen, zenéhez idomuló ülőtársaimmal való kapcsolat és a többi szomszédság: A zenekedvelő és műértő vegyes pár (viszonyukat nem tudom mi lehet) beszélgetésbe elegyedtem velük, leginkább a darab végén, ők 3 bérletet váltottak idénre, én csak egyet. De örülök, hogy velük is sikerült a kapcsolat, és második, közös estünkre kicsit oldottabbak voltak. A németek mögöttünk megszívták a második felvonást, mert kénytelenek voltak a kabátjukat a karjukban tartani, nem adták le – pedig ingyenes a ruhatár, illetve a mellettem lévő üres székre helyezték a kabátokat, de mivel a 2. felvonásra már befoglalták ezt a két helyet, ezért porul jártak.

A zenei csemege változatos volt. Azon gondolkodtam, hogy vajon a szöveget érthettük volna, ha előveszem a karfába épített táblagépet. Csakhát, voltam olyan szemét, hogy nem akartam kedvezni a külföldieknek, mert akkor megtudják, hogy jobban felvagyunk szerelve, mint a látszat adja… A második felvonás a Gianni Schicchi modernizált változata volt, amit eleddig az ifjúságnak játszották az Eiffelházban. Azért is örültem, mert tervben volt nekem, hogy egyszer majd megnézem. Most a sors megjutalmazott vele. Humoros, igazi szatíra, napjainkban játszódó, modernizált világú előadás, ami a mondanivalójából - a modern környezetbe való helyezését illetően - sem veszített. Vagyis a pénzéhes rokonságot ki kell forgatni a vagyonból, ha egy szegény szerelmespárt gátolnak a kiteljesedésben… mert a pénz mindent is meghatároz. Pozitív érzelmi szálakat nem igazán pendít meg, csak azért rajonganak valakit körbe, mert vagyoni gyarapodást remélhetnek tőle… Itt, a történetben a pénzsóvár rokonság valóban meg lesz leckéztetve, és a nincstelen (Schicchi) kapja a legtöbbet érő részét a vagyonnak, hogy lányának és jövendőbeli vejének adhassa majdan (a firenzei ház, az öszvér – ami egy fekete kocsi volt, a vetített malom)… Amúgy, ők ketten is megérnek egy misét, ami a szerelmespárt illeti, győzködik Schicchi-t, hogy segítse meg a „gyászolókat” az örökség igazságos szétosztásában, többször öngyilkossági kísérlettel teszik ezt. Az egész előadás egy humorba oltott gyászesemény.

 

3 nő a színpadon, de mindegyik 1-hez köthető

2022. szeptember 7-ét írunk és végre ismét sikerült egy főpróba előadást kifognom, inkább megszereznem. A darabnak tartoztam ennyivel, hiszen első alkalommal, nehéz időket éltem meg, és most, hogy nagyjából minden OK körülöttem, megakartam adni neki, ami jár, hogy úgy nézem végig, hogy nincs bennem rossz érzés, és nyomorgás, szorongás fog el....

A főpróbát az első sorban tölthettem a szokásos 3. emeleti nézőtéri egységben, középen. A jól megszokott, csak eleddig nem az 1.sor. Független hölgyek ültek a bal oldalamon (egymástól is függetlenek), illetve jobbomon francia anyanyelvű külföldiek magyar rokonsággal, akik némi-nemileg nehezítették a jókedv rátámat, de ez idővel módosult.

Szünetben kedvenc jegyszedőmmel megvitattuk a jelen előadás jó és rossz oldalát, illetve felidéztük milyen volt a Kelen Péter által vitt darab főbb momentumai és erősségei (pl. színésznők).

 Lássuk a mostanit:

Egy kis ízelítő a tavalyi próbafolyamatokból:

 

2021-ben még az Erkelben láthattam a darabot, akkor a női főszerepet 4 különböző hölgy testesítette meg, illetve a címszerepet Nyáry Zoltán alakította. Ez volt a második szereposztás felállása. Az első tért vissza ezúttal az Opera színpadára, aminek részben örültem. Ugyanis az első változatban mindenki nagyon ügyes volt, hangilag toppon, kifejezéses gesztus, minika és alakítás jellemezte a csapatot, kivéve egy embert, Nyáryt... egyszerűen katasztrófa volt. Ezért reméltem, hogy egyszer részem lesz egy olyan változatban, ahol László Boldizsár alakítja Hoffmannt és mellette Kolonits Klárát köszönhetem mind a 4 női karakter szerepében. Ugyanis tavaly ezt vitte véghez Klára, amit most is rá lehetett bízni. 

Egy évados felállásban immáron nincs váltótárs, az előbb megnevezett csapat alakította a főbb szerepeket. Örültem nekik. Klárának mindig új és újabb esélyt adtam, de valahogy nem volt az igazi... Olympia-ként kicsit perverz volt, a férfit tapogatta - persze ez mutatta meg, hogy a bábú félreérthető mozdulatokat és gesztusokat tett Hoffmann irányába, aki ettől is, illetve a kapott furcsa szemüvegnek köszönhetően szeretett bele egy gépezetbe... tetszett, hogy volt egy férfi, aki távolról vezérelte a bábú minden mozgását, erre korábban nem figyeltem fel (csak arra, hogy ebben a báli jelenetben minden szolga kovid-os védőfelszerelésben sertepertél a színpadon). A hülyét játszó Hoffmann is jobban átjött Boldizsár alakításával, sőt előtte, ahogy megkezdi szerelmi történetét, az is jobban volt általa előadva. Aki tud, az tud, és a karaktert hozza is. 

Nem volt erőteljes Klára a 2. felvonásban sem, és talán az is kicsit zavaró volt, hogy a második felvonásban reflektorlámpával babrált a gonosz ellenlábas, Lindorf (Kálmán Péter) és gyakran szembe világított, kicsit volt kellemetlen. Klára inkább az, aki nem tud színészkedni, hanem hatalmasakat akar énekelni, ami vagy átjön a közönségnek vagy nem. Sajnos, akkor nagy óváció, mint amit az első Hoffmann-nál a női karakter esetében átéltem, az elmaradt. Ez a második rész, sosem volt a szívem csücske, de a mellettem ülő hölgyike nagyon átélte, és szerette Hoffmann és Antonia duettjét.

 

 

A harmadik felvonás lehetne egy jobb rendezésben a tökéletes kedvencem, ugyanis itt hangzik el a legcsodálatosabb női duett, ami csak az opera műfajában létezik: a Barkarola. Hihetetlen dallamos, lágy, és tényleg úgy érzem, mintha Velencében lennék és gondoláznék...a leggyönyörűbb kompozició, amit meglakottak!

...és bizony a Hoffmann-hoz köthetem az éjszaki égbolt kémlelését a tetőteraszról. Ennél fenségesebb táj nem is létezik! Első alkalommal a jegyszedő felkísért és elmondta, hogy azért nyitották emg, hogy az úrinépek lent, a fenti kevésbé tehetőseknek is legyen sétálásra, körbejárásra lehetőség. Imádom bejárni a teraszt, csodálatos érzés a magaslatokban létezni, szétnézni fentről a város különböző pontjaira, hangulatosak a szobrok is. El lehet látni a Citadelláig, a Bazilika a szomszédban, a környező épületekben mi jót csinálnak az emberek (persze nem jogsértő módon), de van egy feletebb bája annak, ha tetőn vagy.

 

És jöjjön a szokásos, megmentsük a jövendő kor számára a tartalmi leírást, és egyéb adatokat:

Link: https://www.opera.hu/hu/musor/megtekint/hoffmann-mesei-2022/eloadas-202209081800/

Opera három részben, három felvonásban, elő- és utójátékkal, francia nyelven, magyar, angol és francia felirattal

A német romantika nagy írójának, E. T. A. Hoffmann-nak meséit a csapongó képzeletnek és a valós társadalmi helyzeteknek látványos elegyítése teszi emlékezetessé. Offenbach utolsó, befejezetlenül maradt művében ellene megy fergetegesen szatirikus operettjeinek, amelyekben ki-kiütközik korának gúnyos-szellemes társadalomkritikája. Természetesen a humort e műve sem nélkülözi, de a költő szerelmi kalandjait sötét, olykor végzetes színárnyalatok uralják. Az abszolút női ideál keresése közben négy gonosz figura kíséri végig és taszítja a boldogtalanságba Hoffmannt, aki szerelmi mámorában állandóan a halállal kénytelen szembesülni. A reális világ és a hátborzongató képzelet alkotta meséivel a szerző egy olyan univerzumba vezeti el hallgatóit, ahol az álom és a valóság közötti határ könnyen elmosódik.

Cselekmény

Előjáték

Hoffmann, a sokoldalú művész – író, költő, zenész – az operacsillag Stelláért rajong. Stella éppen Mozart Don Giovannijában lép fel, Hoffmann pedig a szünetben otthagyja az előadást, és szerelmi civódásuk miatt leissza magát. A Múzsa elérkezettnek látja a pillanatot, hogy megszabaduljon riválisától, Stellától, aki csáberejével elvonja Hoffmannt tőle, vagyis az alkotástól. A cél érdekében felveszi Hoffmann régi barátjának, Nicklausse-nak a képmását. Stella békítő levelet küld Hoffmann-nak, benne az öltözője kulcsával és egy üzenettel: várja az előadás után. Lindorf, a gazdag és befolyásos tanácsos, magának akarja Stellát, ezért megszerzi a levelet. Terve szerint, ha a nő részegen találja Hoffmannt az előadás után, végleg kiábrándul belőle. Hoffmann barátai a költő után mennek, hogy megkeressék. Luther, a pultos, jelzi, hogy a szomszédban folytatódik az előadás, de ők, ahelyett, hogy visszamennének, inkább iszogatni kezdnek. Megkérik Hoffmannt, hogy szórakoztassa őket, aki elő is adja három szerelmének történetét, amelyekben egy Lindorfra emlékeztető alak mindig keresztbe tett a boldogságának.

Olympia

Hoffmann első szerelme Olympia – egy tudós feltaláló, Spalanzani automatája, akinek csodájára járnak az emberek. A tökéletes kinézetű és viselkedésű bábu elbűvölő szemeit Coppélius, egy másik feltaláló készítette. Ő Hoffmann-nak is elad egy szemüveget, amitől a költő teljesen elveszti a valóságérzékét. Spalanzani és Coppélius vitatkoznak a bábu tulajdonjogán – és a belőle származó bevételen. Spalanzani nagyobb összeget ígér Coppéliusnak, ha átengedi neki a bábu jogait, Coppélius pedig azt tanácsolja neki, hogy adja hozzá Olympiát a „bolond” Hoffmannhoz, aki még nem vette észre, hogy egy automatába szerelmes. Megérkeznek a vendégek a bemutatóra, ahol Olympia táncol és énekel. Hoffmann keringőzik vele, Olympia „túlhevül”, a férfi elesik, és eltörik a szemüvege. Coppélius, aki nem jutott hozzá a beígért pénzhez, bosszúból szétveri a bábut. Most már Hoffmann is rájön, hogy Olympia egy automata volt. Egyszerre veszti el szerelmét és lesz nevetség tárgya.

Antonia

Antonia egy tehetséges fiatal lány, akinek minden vágya, hogy énekesnő legyen. Apja, Crespel szigorúan eltiltja az énekléstől és szerelmétől, Hoffmantól is, akivel együtt szoktak zenélni. Antonia anyja ugyanis az éneklésbe halt bele: hangja túlizzította szervezetét. A lánya tőle örökölte tehetségét és betegségét. Miracle doktor megérkezik Crespelhez, és az apa akarata ellenére megvizsgálja Antoniát. Hoffmann kihallgatja a beszélgetésüket, így értesül Antonia betegségéről. Megígérteti lánnyal, hogy lemond a karrierjéről, és soha többet nem énekel. Antonia kész lenne erre, és arra is, hogy Hoffmann felesége legyen, de Miracle megidézi a lány halott anyját, aki arra biztatja, hogy ne hagyja veszni tehetségét. Antonia egy utolsó dalt énekel, és meghal Hoffmann karjaiban.

Giulietta

Hoffmann látszólag kiábrándult a romantikus szerelemből. Egy prostituált, Giulietta bűvkörébe kerül, aki Schlemil irányítása alatt szórakoztatja a férfiakat. Dapertutto – egy ördögi figura, aki az emberek lelkét akarja megszerezni – Giulietta segítségével már elnyerte Schlemil árnyékát, most Hoffmann tükörképére pályázik. Giulietta elhiteti Hoffmann-nal, hogy beleszeretett, ezzel egy pillanat alatt megnyeri magának. Figyelmezteti, hogy Schlemil meg fogja ölni a költőt, ha tudomást szerez a viszonyukról, és arra biztatja, hogy meneküljön, de a tükörképét hagyja itt neki emlékül. Hoffmann beleegyezik, Nicklausse javaslatát viszont – hogy szökjenek meg, amíg lehet – elutasítja. Meg akarja szerezni Schlemiltől a kulcsot, ami Giulietta szobáját nyitja, hogy a nőt is magával vihesse. Schlemil rátámad, Hoffmann pedig egy Dapertuttótól kapott fegyverrel megöli. Hoffmann keresi Giuliettát, de a nő kijátszotta, nélküle szökik meg.

Utójáték

Hoffmann három története véget ért, és közben vége a színházban az opera-előadásnak is. Nicklausse és a többiek megértik, hogy a három nő valójában Stella három alakja. A Múzsa ünnepel: a szerelemről lemondva újjászületett a költő, Stella pedig a részeg Hoffmann helyett, Lindorffal távozik.

 

 

Az utolsó előadások a szeretett teátrumokban: Operaház és Eiffel - 1.rész

Elérkeztünk az utolsó két előadáshoz, jók voltak, méltó évadbefejezők

2022.június

Eiffel: A kairói lúd, avagy a rászedett völegény (jún.18. szombat 11.00)

 

Insta bejegyzés a klaudia.kovacs.20: "Kairoi lud. Konnyed kikapcsolódás szombat délelőttre. A Figarohoz képest egyszerűbb, rövidebb, de nagyon humoros előadás. Nem volt kedvencem, de a 4 szolga srác nagyon adta. 😛 a repertoar darab, jovoremar nem lesz, ezert gondoltam elmegyek, mielott leveszik, vicces volt es vidam. #humorzsákok #eiffeltorony #eiffelműhelyház #operabudapest #kairóilúd #rászedettvőlegény #opera #mozart #szombatdélelőtt #magyarvonatkozas #esztergom #33paroka utolso ea. az idei evadban, az Eiffelben. 

 

A darab Mozart befejezetlen alkotásai közé tartozik, ezt a rendező változtatta meg, és immáron egy aranyos és vicces, színtiszta Mozart-os életérzésű darabbá avanzsált. Adott egy idős nemes, akinek van egy fogadott lánya, és akit hozzáerőltetne egy hozzá hasonló korabeli bácsikához. Annak pedig szintén van egy lánya, aki az öreg nemes felesége lehetne... de ez mint gondolhatjuk, meg fog hiúsulni. Hiszen a lakájról kiderül, hogy az öreg jegyesének kedvese, az öreg lánya, pedig egy szegényebb, kevésbé tehetős legényért van oda. A szálat csak bonyolítják a cselédek, akik akármennyire is szerettem volna, nem a szerelmesek ellen, hanem azok mellett áll, és segítik őket a szöktetésben. Mindig említik a kairói ludat, ha az aranyat fog szórni a csőrével, akkor lesz csak menyegző. Végül a kairói lúd, a meghívott idős nemes vendég lesz, aki az egyik cselédtől kéri el az álcát jelképező csőrt. 

A darabban nekem az újonnan érkező menyasszony-jelölt tetszett, nagyon harcias típus volt, folyton felvette a harci állást, mindenkivel szemben, az öreg szolgáit is kiütötte, ha úgy tartotta a kedve. A 4 férfi szolga egészen újrahasznosítható formában jelent meg a színpadon: szolgák (simi-simi mozgásban); útépítő munkások (teljesen sztereotip viselkedést tanúsítva a híd építést illetően), katonák dárdákkal.

Az előadás amúgy, egészen érdekesen kezdődik, méghozzá a díszlet pakolással: Mozart arcképe két helyen is megjelenik a színpadon, függőlegesen, ami a darab háttere/díszlete, míg amikor a hidat építik előkerül újfent ugyanaz a profilkép a szerzőről, de ez már vízszintes formában. Jelmez: 18. századi, keverve egy kis modernséggel (útépítők)

A menyegző előkészülete során, a cselédeknek össze kell írniuk, hogy az öreg mit és honnan rendel, ekkor kerül elő Esztergom és a 33 paróka. Valós tény, hogy a mester ezt a magyar várost valóban beletette a darabba.

Képgaléria (az opera.hu oldalról):

 

 

Szereposztás/alkotók:

 

 

 

A szokásos leírás (opera.hu) még élő cím: https://www.opera.hu/hu/musor/megtekint/a-kairoi-lud-avagy-a-raszedett-volegeny-2021/eloadas-202206181100/

Pasticcio két részben, két felvonásban, olasz nyelven, magyar és angol felirattal

A Szöktetés a szerájból sikere után Mozart két opera komponálásába is belekezdett, de mindkettőt abbahagyta. A kairói lúd, illetve A rászedett vőlegény című két töredékes komédiát tekinthetjük a Figaro és a Così előfutárának is, és olykor még a Don Giovanni világára is ráismerhetünk. A töredékek Mozart életében nem kerültek színre, halála után viszont több sikeres pasticcio, azaz több zenés mű részleteiből összegyúrt előadás is született belőlük. 

Az Opera Ókovács Szilveszter huszonöt éve dédelgetett ötletéből Németh Pál zenei irányítása mellett, Toronykőy Attila rendezésében vitte a világ elé az "új Mozart-operát".

Cselekmény

I. felvonás

Ripasecchai várában a koros és fukar Don Pippo márki esküvőjére készül titkára, Calandrino legnagyobb derültségére. Don Pippo gyámleánya, Celidora követeli gyámatyjától, hogy ígéretéhez híven adja végre férjhez őt szerelméhez, Biondellóhoz, aki már egy éve bejáratos a márki házába. A gyámatya ki is jelenti: kettős nászt fognak ülni aznap este, Celidorát azonban nem Biondellóhoz, hanem egy gazdag, idősebb római grófhoz adja, akinek a gyámleányát történetesen ő maga készül elvenni. Biondello letaglózva néz a márkira, aki kineveti és kiutasítja a fiút: Celidora akkor lesz az ágról szakadt legényé, ha a kairói lúd énekére talléreső potyog az égből. Calandrino épp azon töri a fejét, hogyan segíthetne Biondellónak visszaszerezni szerelmét, Don Pippo azonban a vár tornyába zárja a lányt, hogy bármilyen ügyeskedésnek elejét vegye. 

A márki boldogan köszönti a házába érkező római vendégeket: lefátyolozott menyasszonyát és leendő apósát-vejét, a széplelkű Lionettót. Míg Don Pippo a vár tornyába kíséri a grófot, hogy leendő feleségét, Celidorát bemutassa neki, Calandrino kénytelen szórakoztatni Don Pippo aráját. A nő leveszi fátylát, és a titkár döbbenten ismeri fel a hölgyben szerelmét, Lavinát, és azonnal elhatározza, hogy megszökteti őt. Amikor Don Pippo visszatérvén egymás karjában találja a két szerelmest, Lavinát a toronyba záratja Celidora mellé, a torony kulcsát pedig a szobalány, Auretta gondjaira bízza. Calandrino kiudvarolja Aurettától a torony kulcsát, a jelenetnek azonban tanúja lesz a lovászfiú, Chichibio, Auretta szerelme is, aki menten féltékenykedni kezd. 

Megtörténik Lionetto gróf és Celidora „nagy találkozása”: kiderül, hogy a szerelmesleveleket, melyeket Celidora Biondellónak írt, Don Pippo Lionettónak küldte el, aki valamilyen oknál fogva következetesen Claricének szólítja a lányt. Celidora elkeseredetten jelenti ki: akkor lesz a vénember férje, ha a kairói lúd énekére talléreső potyog az égből. 

 

II. felvonás 

Délutáni szunyókálása után Don Pippo lázasan utasítgatja Aurettát és Chichibiót, hogy mindent készítsenek elő a kettős esküvőre. A szobalány és a lovászfiú azonban úgy véli, hogy a szerelmeseknek egymáséinak kell lenni, és elhatározzák, hogy segítenek a fiataloknak elkerülni a kényszerházasságokat. 

Calandrino a lányokat nagy titokban lehozza a toronyból. Celidora és Biondello boldogan ugranak egymás nyakába, és a fiú pénzt bíz szerelme gondjaira. Lionetto lepi meg őket, aki Celidorával kettesben maradva a lány szemére hányja, hogy ő nem azonos azzal a Claricével, akiről atyja oly sok jót zengett: hisz nem jártas a tudományokban, és lám, még csak nem is erényes. Celidora elkeseredetten magyarázza Lionettónak, hogy ő mindvégig mást szeretett, ám gyámatyjának kőből van a szíve. Végül a férfi elé hajítja a pénzt, és elszalad. Lionetto elgondolkodik, majd megszólítja Chichibiót, aki épp egy lúdjelmezzel lopakodna el: azonnal vigye meg a hírt a gazdájának, hogy a szerelmesek épp most készülnek megszökni. Ő maga pedig úgy dönt, véget vet a színjátéknak; felkapja a földről a pénzt és a lúdjelmezt, amit a lovász otthagyott, és elsiet. 

A négy szerelmes szökését a vár előtti folyó is akadályozza: munkásokat hívnak hát, hogy gyorsan hidat építsenek a víz fölé. Lázasan folyik a munka, amikor Auretta és Chichibio hozzák a hírt: közeledik Don Pippo! A márki meg is érkezik, és rettenetes haragjában azonnal börtönbe akarja csukatni az egész társaságot. Ám váratlanul Lionetto gróf jelenik meg lúdnak öltözve a torony tetején aranytallérokat dobálva, s így próbál Don Pippo lelkére beszélni: „Én már látom, hogy e földön szerelmesnek szerelmes a párja. Két öreg lúd okozta ezt a perpatvart, s most e híres példány hozza el a békét: én magam vagyok a »kairói lúd«, magam vagyok a »rászedett vőlegény«!”

Gaetano Donizetti vígoperája, a Don Pasquale

Kicsit modern, kicsit pikáns, de mindenképpen szórakoztató

Link: http://www.opera.hu/v/a-don-pasquale-az-m5-hd-musoran-majus-1-jen/

Rendező: Káel Csaba

Díszlettervező: Szendrényi Éva

Jelmeztervező: Németh Anikó

Koreográfus: Nádasdy András
A bemutató: 2016. január 9-én volt.

Szereplők: 

• Szvétek László (Don Pasquale)
• Kelemen Zoltán (Malatesta)
• Szappanos Tibor (Ernesto)
• Szemere Zita (Norina)
• Beöthy-Kiss László (Carlotto)

A mai világban eléggé kevés számú alkalommal találkozunk magyar nyelven elénekelt operával. Nem csoda, hiszen minden előadás, a szerző anyanyelvén szólal meg. Ellenben itt van Donizetti vígoperája. Magyar nyelven énekeltek és beszéltek a szereplők. Erősen meglepődtem. No, de vajon miért? Ennek ígérem utánajárok és egy UPDATE-ban az illetékesektől megszerzett információt itt az oldalon, a bejegyzésben közölni is fogom. 

Most alkalmam nyílt egy magyar nyelvű előadást meghallgatni, megcsodálni. Pedig ez csak a 70-es években volt jellemző....

A reklámfilm

Don Pasquale

Az adatlapja: http://www.opera.hu/musor/megtekint/don-pasquale-2016/

Képgaléria: http://www.opera.hu/v/a-don-pasquale-kepgaleriaja/

A történet szerint a címszereplő nősülésre adná a fejét, ebben a fukarság és a bosszúvágy hajtja. Nem szeretné unokaöccsére hagyni vagyonát, aki nem hajlandó akaratát teljesíteni (vagyis a nagybácsi által kiszemelt gazdag nőt kellene elvennie - ez esetben megkapná az örökséget), mivel egy szegény özvegyasszonyba szerelmes. Malesta doktor meg akarja leckéztetni az öregembert (barátja az unokaöccsnek, Ernesto-nak), és húgáról (aki amúgy nem is a rokona), a fiatal özvegyről mesél a férfinak, aki látatlanban már szerelmes lesz a nőbe, és elhatározza, hogy elveszi feleségül. 

A 2. felvonásban megkötésre kerül a házasság. Egyszerű, vidéki asszonyként érkezik Don Pasquale házába a hug/álmenyasszony, vagyis Norina (hug nevén Sofronia). Az öreg úr vagyonának a  felét odaajándékozza a nőnek. Ernesto közbe akar lépni, de a doktor megakadályozza és beavatja a tervbe, így az álházasság létrejön. Norina megkezdi pusztító haditervét...

A 3. felvonásban kiteljesedik a történet (bár, ahogy néztem és, ahogy most olvastam kissé zavaros az egész...) folytatásában Norina költi az öregember pénzét, folyton sértegeti és meg is pofozza a Don-t, aki egyre inkább önmaga árnyékává válik... Pasquale-nak akkor lesz elege a házasságból, miután egy szerelmes levelet talál, és egy kerti találkáról olvas benne. Hogy megtudja felesége valóban megcsalja, a doktorral együtt a kertbe osonnak, kilesni az esti légyottot. A doktor tanácsa szerint a "húga" biztosan nem maradna egy fedél alatt  egy másik nővel, ha engedné az öreg, hogy unokaöccse megházasodjon... a nagybácsi belemegy a dologba, és a cselszövők felfedik a titkukat, így kiderül, hogy Sofronia és Norina egy és ugyanaz a személy volt... Pasquale áldását adja a frigyre. 

Díszletről valamint a jelmezekről

A tervező gondolatai eléggé pajzánok lehetettek, amikor kigondolta a darab terveit, ugyanakkor a díszdoboz ötlete fantasztikusan kreatívá és egyedülállóvá teszi a Don Pasquale díszletét. Először is, amint a függöny felmegy, egy szalaggal átkötött, masnival ékesített dobozt kapunk, amiről valaki gondosan lefejti a szalagot, és árnyékként előkerülnek a díszletmunkások, hogy kinyissák a dobozt, vagyis Don Pasquale otthonát. Szintén ötletes a díszletben a pipa, amit ülőalkalmatosságnak használ, és a zsinórpadlásról leereszkedő lámpások keménykalapok alá rejtve. Igazán érdekes szemléltetési mód. A doboz van mindvégig a színpadon, időnként kinyitják, időnként becsukják. Az oldalai forgathatóak, egyiken női figurák láthatók (ábrándozást jelképezi), míg másikon a külső csomagolás látható, a vörös kanapé "huzata"... A nőiességet keblekkel ábrázolják, ez megjelenik Norina ruháján, sőt az első megjelenésekor egy olyan kanapén foglal helyett, ami női kebleket ábrázol. Ezért is mondtam, hogy a díszlettervező kissé pajzán... A nő ruhája is beszédes... A lámpáról hirtelen lekapott bura szoknyává alakítása is csodálatos kellék...

Érdekesség még, hogy a szereplők, bizonyos érzékszervek vagy belső szervekkel kapcsolatban lettek ábrázolva, pl. Ernesto ruházatában a "szem" dominál. Míg a doktornál az erek dominálnak. 

A kerti jelenetben ugráló békákká alakulnak a szolgálók - no, vajon ez mire kellett? Az itt elhangzó szerenád és duett viszont nagyon kellemes a fülnek és látványra sem volt rossz. (Megjegyzés: az opera honlapján a régi felvételek láthatók, ahol Norina még nem keblek között foglal helyett, illetve nincsenek a kertben békaemberek...)

A szereplőkről:

Mindenki jó volt, színészileg, drámailag kidolgozottak voltak a karakterek, ellenben a szövegi érthetőséggel éreztem, hogy gondok vannak, nem minden esetben értettem, hogy mit mond Szereme Zita (akinek amúgy nagyon finom és szép hangja van) és az öblös hangú (számomra irritáló az ilyesfajta hangnem) Kelemen Zoltán. Elvileg oda kellene figyelni, hogy magyar nyelvű éneklésnél érhetően hangozzék a szöveg, az énektanár nem hívhatta fel a figyelmet rá... ezért is nagyon erősen hiányoltam a képernyő alján a szöveget... nem volt mindenhol követhető és érhető, amit énekeltek...

UPDATE 2017. június: A vígoperák magyar nyelven kerülnek bemutatásra. Információforrása: az Operaház facebook oldala.

Vidám darab, magyar nyelven énekelnek, három felvonáson keresztül. Ezt a vígoperát állandó repertoáron tartja az Operaház, viszont az Erkel színházban lehet megtekinteni. 

Az M5-ös csatorna műsorát továbbra is érdemes figyelni, hiszen minden héten hétfőnként egy-egy opera előadást lehet megcsodálni, Opera Mozi cím alatt. :)