A tankos Tosca - becsukjam a szemem vagy inkább nyissam ki és higgyem is el, ami ott lent folyik a színpadon?

2022. SZEPTEMBER 28. este az Operaházban <3

19.00 Puccini: Tosca

 A kedvenc dalom a darabból  és mindenki által ismert:

Élménybeszámoló az estről, pontokba szedve:

- A hangulat magával ragadó, rögtön katonákba futottam

- A katonák engedékenyek voltak és csinálhattam róluk fotót

- 1 felvonás befejezése drámai, ahogy összecsuklik a díszlet, és az emeleti részen az énekkar hangzása letér a színpadon szereplő Scarpiat alakító Kálmán Péterrel - egyúttal fura hangzást is adott, hogy az emeleten is tartozkodtak és hatalmas hangerővel énekeltek (gondolom a hangosítás és nem az akkusztika miatt volt ekkora a hatása - nem merem kipróbálni, hogy kiabálok, majd megkérdezem a jegyszedőmet)

- Templom és a gyermekkar

- Az első felvonás kissé unalmas, és a 3 fekete lepel miatt, amik a színpad fölött lógtak (később ezek okoztak egy bakit is), kitakarták a feliratot - így sokan nem tudták, hogy mit énekelnek a művészek, miről szól az adott jelenet. Ezt tudja segíteni egy bizonyos kűtyű, amit sokan még nem fedeztek fel a nézőtéren. Egykoron a sajtó nagy hirverést csapott a székek körül, amik az Operaház új berendezései voltak, mert több, mint 1 millióba kerültek, így sok publicista tollat ragadott, és ahelyett, hogy érdeklődtek volna, heves "hisztirohamok" közepette firtatták, hogy mit tudhatnak ezek a székek? A beépített kis szerkezet, egy mini tabletnek is felfogható,a karfák oldalába van beszerelve. Ezen keresztül, amint a darab elindul, felugrik egy kérdés, hogy milyen nyelven szeretnénk nyomon követni az előadást? Várható volt, hogy a későbbi felvonásokra már nem fog nagyon kelleni, csak minimális mértékben. Ráadásul az enyém beragadt, de sikerült kifeszítenem, így nem jártam porul, mint mások. A sorunkban, volt egy "angol lord", aki megfejtette a titkot, és ő már az első felvonást a kűtyű birtokba vételével élvezte.

- Nekem "látási zavaraim" voltak a magas embertől, aki előttem foglalt helyet lányával. Ugyan félmegoldásnak tekinthető, hogy kicsavart testtel ülök a székemben az oszlop mellett, de ez hosszútávon fájó pont lett volna nekem, így minden bátorságomat összeszedtem és a második felvonás előtt megkértem őket, hogy lehetne-e esetleg ezt a zavart megoldani? Helyet cseréltek kérésemre, amiért roppant szimpatikusnak találtam őket

- SZintén a szünet alatt megkémleltem az este 8-ra jelzett eső kopogását az Operaház bejáratánál, A későbbi zongora estre szerettem volna megváltani a jegyemet, illetve olyan örömet szereztek nekem, hogy újból kinyomtatták azt a belépőmet, ami idő előtt elkezdett kikopni, szegény Hattyúk tava (ráadásul az első soros az emeleti részen)

- 2 felvonásra már kevesebben tértek vissza a helyükre - drámai jelenetek háborúról, egykori diktatúrák vezetőiről, az Operaházról.

- Az újragondolt előadás fődíszleteleme itt jelenik meg, a tank, ennek csövet folyamatosan mozgatták, a festő egyszer át is lépett rajta, hogy Scarpia felé irányítsa. A tank kínzókamraként funkciónált és elrettentésnek. Akik a földszinten ültek - nem irigyeltem őket, mert azért egy tank csővvével kellett folyton szembenézniük.

- Tosca nem adja meg Scarpiának "végtisztességet", mint az erkeli változatban, ami hagyományos rendezés volt, szembe megy a régi rendezés megható jelenetével, ami szerint a nő letakarta a földön fekvő Scarpiát és köré gyertyákat helyezett. Itt annyira várja, hogy a férif meghaljon, majd megijed később, amikor az a bitófa díszletről a földre zuhan

- Kovács Istvánnak kevés szerep jutott, ő a szökött rab, aki öngyilkos lesz - ő egy nagyon jó, és különleges hangú énekes. A karaktere nem sok vizet zavar, ugyan miatta viszi el a zsarnok Scarpia a festőt, mert bujtatta, vicces pillanata is volt, hiszen, amikor közösen nézik, hogy milyen ruhát hozott a felesége, női ruhákat is talált...maga elé emelte a ruhát, ez sokaknak tetszett, éreztem-hallottam a közönség részéről a derűt.

- Értelmetlen karakterek: semmi szövege nem volt, de minden felvonásban szerepelt a szőke, fürtős nő

- Terasz: olyan de olyan jó volt még esőben is

- A nagyon diktatorikusra sikeredett 2. felvonás után már a 3.-ra nem teljes létszámban voltak jelen az operarajongók a nézőtéren...

- Az angol lord akcentussal jó szórakozást kívánt a 3. részhez, váratlan-meglepő volt, de az ilyen pillanatokat élem és szeretem. Más világ.

- Nagyon vártam, sőt izgatottan vártam minden pillanatát a darabnak, bár az első felvonás rémunalmas volt, egyrészt a szöveg ki volt takarva a leplek miatt, másrészt valahogy a pillanatnyi történések a színpadon nem nyertek meg maguknak, olyan semmilyen volt....

- A befejezésre kíváncsi voltam, és meglepő volt, hogy Scarpia szolgálója gépfegyverrel berontott a színpadra (nem tudom angyalvári börtönnek nevezni azt a helyet) és lelőtt mindenkit, kivéve a festőt, akit ugyan felélesztett, de valami miatt mégis egy revolverrel lelőtt. Az eleddig előtérben, a "bitófára" emlékeztető díszleten kucorgott Tosca, hirtelen félbred kábulatából és ráront a férfira. Megszerzi tőle a fegyvert, de sajnos, az is éber, és visszaveszi, helyette pedig azt a bizonyos kottát adja... a tervezésük füstbe ment, elvesztette szerelmét és most egy borzalmas rendszerben kényszerül tovább folytatni az életét...

Számomra sajátos a darab, mind a rendezés, mind az elgondolás, amit kivetítettek, valamint a befejezést is ezzel a szóval illetném, meg azzal, hogy balladai homály takarja, hogy végül mi történt a főszereplővel... pár órával később olvastam a Népszavában közölt kritikát, ott úgy értelmezték, hogy Tosca nem lett öngyilkos, hanem dicsőítenie kellett a vezetőt, kezébe adtak egy kottát.... fantasztikus.

Még akkor is, ha imitt-amott megbotránkoztató, modernizált, de nem sikerült rosszul, szerény vélemény szerint ez a változat. Nem lett kedvencem, a régi erkeles változat az igazi számomra, de értékelem az újragondolást, újrarendezést, mert más volt, és szeretek újdonságokat találni egy régi darabban.

A szokásos mentés az Opera.hu oldalról:

Opera három felvonásban, három részben, olasz nyelven, magyar, angol és olasz felirattal

Puccini Tosca című operájában nem az a lényeg, hogy Rómában játszódik, nem is az, hogy az 1800-as esztendő nyarán. A darab dilemmái, érzelmei, döbbenetes fordulatai érdekesek. Az is kihagyhatatlanul fontos, hogy egy totalitárius rezsim uralkodása keretezi a történetet, amelyben a rendőrfőnök bármit megtehet: parancs nélkül elfogathat, törvény nélkül megkínozhat, eljárás nélkül bebörtönözhet és ítélet nélkül kivégeztethet bárkit. A két művész, az énekesnő Tosca és szerelme, a festő Mario bátorságát, hűségét, de óhatatlan tragédiáját is láttatja a darab, amelynek kulisszáihoz megfelelő analógiát mutat az ötvenes évek Budapestje, ahol még az Operaház is helyszínévé vált a személyi kultusz és a diktatúra eseményeinek. Az új Tosca-előadásban nincsenek direkt jelképek vagy történelmi személyek, de érezni lehet annak a sötét időszaknak a fojtogató levegőjét, amelyben éppúgy és sorsszerűen el kellett vesznie ártatlan/ártalmatlan művészeknek, mint ahogy az a különben kitalált Scarpia báró világában is történhetett.

Cselekmény

I. felvonás
Angelotti, a politikai fogoly megszökött börtönéből, és templomban keres menedéket. Lánytestvére, Attavanti a további meneküléshez szükséges női ruhát, fátylat és legyezőt hagyott itt neki. Angelotti a kápolnába húzódik, mert megjelenik a sekrestyés, aki Cavaradossit, a festőt keresi. Megütközik a készülő Szent Magdolna-képen, hasonlít a hölgyre, aki itt szokott imádkozni: Attavantira. Cavaradossi a képet szemlélve két arcra gondol egyszerre: a szőke, véletlenül modellé vált hölgyére, akit csodál, és szerelme, Tosca barna fürtjeire, fekete szemére. Angelotti előbújik rejtekhelyéről. Cavaradossi felajánlja régi ismerősének, a szökött politikusnak segítségét, ám beszélgetésüket megszakítja a szerelméhez hirtelen és hívatlanul érkező Tosca hangja. Angelotti ismét visszatér rejtekhelyére. Tosca talán nem is alaptalanul féltékeny, kérdőre vonja a festőt, amiért késve nyitotta a templomajtót. Gyanúja erősödik, amikor a készülő szentképen Attavanti vonásait ő is felismeri. Cavaradossinak sikerül megnyugtatnia, és szerelmet vallanak egymásnak. Tosca távozik. A festő felajánlja városszéli villáját, ahol a szökevény egy kiszáradt kútban biztos menedéket találhat. Ágyúdörgés hallatszik: felfedezték Angelotti szökését vagy nagy ünnepet jelentenek be vele: ki tudja? Mindenesetre a festő együtt siet el a szökevénnyel a templomból.

Ministránsgyerekek tódulnak be, ujjongó Te Deumra készülnek egy hadisiker hírére. Ez estén fényes ünnepséget is tartanak, ahol Tosca új kantátát énekel. Scarpia, a rettegett rendőrfőnök jelenik meg embereivel a templomban. Gyanús jelekre lesznek figyelmesek: Attavanti legyezője, a kápolna nyitva maradt ajtaja, egy kiürült élelmes kosár. Scarpia is felismeri a festményen a fogoly testvérét, Attavantit. Amikor megtudja, hogy az oltárkép festője Cavaradossi, összeáll fejében a szökés és menekítés eseménysora. Kettős bosszúvágy ébred szívében: eltiporni a másként gondolkodókat és megszerezni Cavaradossi kedvesét, Toscát, aki váratlanul újra megjelenik a templomban. A rendőrfőnök gálánsan közelít hozzá, először vallásos érzelmeinek hízeleg, majd a legyezővel és a festménnyel tovább tüzeli Tosca féltékenységét. Tosca szinte eszét vesztve siet el, hogy „leleplezze” hűtlen szeretőjét, de Scarpia vadászsólyomként használja: titkosrendőreit is célhoz viszi így az énekesnő. A templomban felzúg a Te Deum, Scarpia igazi hipokritaként ördögi módon, győzelme tudatában veszi szájára a szent éneket.

II. felvonás
A titkosrendőrség központjában Scarpia vérszomjas ragadozóként várja a fejleményeket. Éjszaka van, az ünnepi kantáta hangjai is beszűrődnek. Scarpiában újból felgyúl a vágy Tosca iránt, és forr gyűlölete Angelotti és Cavaradossi ellen. Spoletta nyomozó követte Toscát, és bár Angelottit nem találta meg, a festőt behozta, hátha kicsikar belőle valamit. Scarpia kezdetben társalogva faggatja Cavaradossit Angelotti felől, majd a festő konok hallgatásán felbőszülve kínvallatást rendel el. Ekkor érkezik a rendőrfőnök által iderendelt Tosca. Cavaradossit átvezetik a szomszéd szobába, a férfi keményen állja a kínvallatás gyötrelmeit. A díva is tartja magát egy ideig, ám amikor Scarpia kinyittatja a vallatószoba ajtaját, Tosca a jajkiáltások hallatán elárulja Angelotti rejtekhelyét. Az ájult Cavaradossit kihozzák, Tosca karjaiban tér magához. Scarpia a festő értésére adja, hogy szerelme vallott, aki emiatt éktelen haragra gerjed. Scarpia testőre, Sciarrone ront be; a csata sorsa megfordult, így az ő oldaluk mégis csúfosan veszített. Cavaradossi örömkitörése nyíltan elárulja politikai nézeteit, a rendőrfőnök azonnal vérpadra küldi. Cavaradossit a parancs szerint hajnalban végzik ki. Tosca, hogy szerelmét mentse, pénzt ajánl fel Scarpiának, akinek azonban az asszony kell. Az énekesnő undorral taszítja el, majd megtörik, és szerelme megmentésének érdekében mégis rááll az alkura. A rendőrfőnök ugyan azt közli Spolettával Tosca füle hallatára, hogy megváltoztatta tervét és Cavaradossit csak színleg lőjék le, valójában viszont becsapja, és bizonyos Palmieri gróf esetére hivatkozva újra az igazi kivégzésre ad parancsot. Kettesben maradnak, a teljes pánikba esett Tosca egy keze ügyébe eső késsel szíven szúrja Scarpiát, mielőtt az megerőszakolhatná.

III. felvonás
Még csillagos, csöndes éjszaka van, sorra kondulnak a hajnali harangok, a távolból pásztor énekét sodorja a szél. Cavaradossi visszautasítja az utolsó kenetet, inkább Toscának üzenne. Szerelme azonban személyesen érkezik az útlevelekkel, elmondja, miként ölte meg Scarpiát, s azt is, hogy a festőt csak színleg végzik ki, vaktölténnyel. Megjelenik a kivégzőosztag, a lövés eldördül, a festő holtan esik össze. A hozzásiető Tosca őrjöngve fedezi fel: a rendőrfőnök halála előtt is hazudott. Kiabálás hallatszik: megtalálták a leszúrt Scarpiát, erre Tosca is véget vet az életének.