Strauss szellemvilága

 Árnyék nélkül árnyékosan, de árnyaltan ábrázolva... Strauss ismert, hosszú darabján jártam

Link: https://www.opera.hu/hu/musor/megtekint/az-arnyek-nelkuli-asszony-2022/eloadas-202305191800/

 Insta bejegyzésem: Régi vágyam volt, h lássam ezt a darabot. Tetszett a tortenete. Ez fogott meg benne régen. Nagyon szerettem volna eljutni rá, és végül az ea. egy bérletembe bekerült... Strauss, akarcsak Wagner kisse tul hosszura gondolta a darabot, kozel 4 oras eloadas. Tetszett a Csaszarne /Sumegi Eszter/ ruhazata, de sajnos, azt, h ne legyen arnyeka nem sikerult megoldani... 🙃 a diszlete igazan kulonleges, a teraszon az egyik voros angyallal talalkoztam. Jo volt, es nemzetkozi kozonseg volt, ugyhogy megtalaltam mindegyikkel a kozos hangnemet. :) a darab szamomra 1x nézős, de a maga nemében nagyon kulonleges volt.

Élményeim:

A darabban azt sajnáltam, hogy nem oldották meg, hogy ne látszódjon az árnyéka a császárnénak, ugyanis az lett volna a lényeg…de maga a technikai megoldás kétséges, hiszen hogyan lehetett volna megoldani? Esetleg a testére szerelnek egy olyan lámpát, ami a fejétől világítja meg, így olyan lenne, mint napvilággal, ha délben sétálunk az utcán, árnyékunk pontosan alattunk lenne, ezt példásan ki lehetett volna vitelezni…

A darab díszlete látványos, és talán a leginkább élvezetességet biztosít, ha az Operában a földszintre veszünk jegyet. Ugyanis, fent a kakasülön nagyon zavaró, hogy színpad tetejéhez közel három monitoron keresztül meg vannak figyelve a szereplők. Láttam a kamerákat, különböző állásokból mutatták a szereplőket. Időnként pedig más felvételek is bemutatásra kerültek, többek között, meztelen női test (a kelmefestő felesége iránti vágyát bemutatva – ekkor mindketten fekszenek a  földön, de 1 méteres távolságra egymástól, a  férfi jól láthatóan a női testet simogatja – ugyanez a monitoron meztelenül köszön vissza…), vízpart, sütésre kész halak és a Mefistole darabból a műanyag szárnyú angyalok… A díszlet a monitorok-kamerákon túl egy fajta rejtélyes szürke, sötét alagsort volt hivatott bemutatni, időnként egy mókuskeréknek(?) ható traktor kereket is a színpadra gurítottak és azzal műveltek dolgokat, pl. a férfiak erőt kifejtve gurították, közben a nők átlépdeltek rajta… vagy például amikor lefektették a földre, a kelmefestő jól megverte a feleségét benne…

Még érdekességnek mondható a színpadon látható két oszlop, amelyek emelkedő-süllyedő funkciót töltöttek be: a szereplők váratlanul jelentek meg, az oszlop mögül, míg a színpadon nem láttuk átsuhanni az alakjukat. Ekkor figyeltem fel rá, hogy valami liftszerűség lehet, kérdésemre a kedvenc jegyszedőm megadta a választ, a fent említettek alapján. Továbbá az egyik oszlopból mindenféle női holmit szedtek ki és ajándékoztak, aggadták rá a kelmefestő feleségére, akinek az árnyékát akarták ellopni… a másik oszlopról pedig hamarabb került le a takarás, és láthatóvá vált a császár alakja, aki kővé dermedt a történet szerint…

A császárné ruhája: testén átüt a fény – egyszerűen gyönyörű hatást nyújtott a csillogásával Sümegi Eszter jelmeze, tényleg szemet gyönyökördtető volt, és a leírásnak megfelelő… nem tudom, hogy ők milyen nemzetiségűek voltak, de a ruházatuk alapján maharadzsák uralkodására gondolnék….

Szösszenetek, kusza gondolatok összefoglalva: A darab követhető volt, de nem az a fajta túlizgulós, leginkább valóban az 1x nézős kategóriába sorolnám. Szó esik az egyén boldogulásáról, az anyagi javak feljebb valók a családi fészek megteremtésénél. Erőszak a családon belül, a Császárnénak így nem kellett a kiválasztott áldozat árnyéka, mert vér tapad hozzá… A nő, akiket a földi lét fényűzésé vonz, inkább drága holmikat szed fel, mint, hogy a vinnyogó gyerekek hangját meghallja, akik be akarnak jönni a házba… közben a császár is időközönként megjelenik, keresve feleségét, üldözve azt, aki egykor szarvas alakot öltve fegyvere elé került, most fátyollal eltakarva, le akarja lőni…de ezt a sólyom megakadályozza… a dagadt nő – akit egy embernek hittem, kiderült, több dagadt nő van, akik különböző posztokat töltenek be, pl. a lelőtt sólyom, aki a császárné szolgája is egyben… meztelenség a színpadon: egyrészt, amikor a férfi a nőhöz közel akar kerülni, de csak vonalait simogatja…illetve, amikor a dajka egy férfit hoz a házhoz, akivel együtt kellene hálnia a kelmefestő feleségének…ebben a jelenetben, a színpadon áll a szereplő, míg a kivetítőn azt látjuk, hogy nekünk háttal áll, de meztelen férfi alakja válik ki belőle, és a nőt molesztálni kezdi…a színpadon a nő ugyanúgy mozog, mintha a kellemetlen alak tényleg ott lenne és foglyul ejtené…

A dajka ármánykodása, gyűlöli az embereket, de a végén csak közöttük kell kikötnie, mert nem segítette a Császárnét, aki maga mond fel, hogy tűnjön el tőle… a furcsa vörös angyalok, akik a második felvonás végén piros szőnyeget gurítanak ki, majd a harmadik felvonásban láng csóvát vive, kisgyermekeke kézen fogva, sétálnak a színpadon… látványra nem semmi volt… szünet alatt az egyik angyallal találkoztama  teraszon, biccentettem felé, ő meg felém. :D

Közönség: nemzetközi volt, főként németek lepték el az Operát. Talán azért is, mert Strauss darabról lévén szó, németül énekeltek a szereplők. Mivel magát az éneket nem minden esetben lehet érteni, tehát artikulációs hiba is észlelhető (ezt már a magyar operáknál is észrevettem), ezért a németek elővették a kisgépet a karfából, amin most már csak arra fog szolgálni, hogy a külföldiek nézegessék a szöveget rajta, a magyaroknak pedig rendesen ki lesz vetítve…. Többekkel összefutottam az előadás kezdete előtt, közben, szünetben. De kezdjük az elejétől: mivel félre volt téve jegyem, ezért azt mentem intézni első körben a szokásos sármos jegypénztároshoz, aki elkeserített, miszerint szereti a Wagner operákat…én nem. J Aztán, rövid várakozást követően a jegyszedő megnézte az aulában a bérletkártyámat és utamra engedett. Miután a lifthez értem, egyedül álltam előtte, de röviddel utánam már érkezett egy hölgy, aki a kinyomtatott jegyét tartotta a kezében és útba igazítást kért tőlem, angolul. A lift sosem jött olyan goyrsan, mint most, úgyhogy invitáltam, jöjjön velem, mert neki is a 3. emeletre szólt a belépője. Fent, elmagyaráztam neki, mit, hol talál, és bánatomra, neki is a kettős kitérős helyre kellett mennie…ezzel beelőzött engem… röviddel ezútán… örömmel láttam már jöttömnél, hogy kedvenc jegyszedőm lett besorolva a mai estre. Üdvözöltem és elmondtam neki, hogy barátnőm nem tudott eljönni, úgyhogy egyedül tengődöm. Miután otthagytam – lévén, neki kell fogadnia a vendégeket – elfoglaltam a helyem, de röviddel utánam érkeztek a két német férfi, akik mögém ültek volna, csakhogy a szokásos helyen továbbra sem működött a feliratos gép, és ezen sokáig tököltek, én meg idegeskedtem, mert utálom, ha a hátam mögött állnak…és az egyikük azt tette… az idei évadban befoglalt helyemről van szó, amin most a németek ültek (5.sor 7-es szék). Az ismeretlen (számomra, mert ezt a lányt még nem láttam) jegyszedő, azt tanácsolta nekik, hogy üljenek mellém…én ennek nagyon örültem, mert egész végig azon pörögtem, hogy tök laza lesz a sorom, a 4. sor, ugyanis kb. 4 szék volt még az enyémen kívül foglalva, ezek egyik se közvetlenül mellettem… A németek beültek mellém, aztán kiderült, hogy nem csak itt vannak, de előttem is a 3.sorban. Ők egy egész társaság voltak, egy pár és hozzájuk még 3 lány tartozott… féltem, hogy a fejüktől nem látok, de az első felvonásnál nem volt gondom, kifejezetten problémamentesen zajlott. Mellettem a németek is kussban figyeltek. A második felvonásra helyet cseréltek a nők egymással, így a sűrűn vakarodzó nő került elém, aki pedig a jó látásomba majdnem belerondított…de végül nem lett baj…viszont, amennyit ez mocorgott…meg a haját gumival öszefogta nagy nehezen, mert a vállára omlott egy ideig…a másik nő, a szőkeség viszont gyakran elővette a telefonját…még az első felvonás alatt, azt gondoltam, hogy ez ennyi volt és nem fognak visszatérni, de csalódnom kellett, sőt inkább meglepődtem… a harmadik felvonásnál már majdnem az egyik felállítatta sort, mikor a társai odaszóltak neki, hogy ne tegye, mert hátrébb is van ülőhely. Egyrészt becsülendő, hogy nem állították fel az embereket, és okosan megoldották, holott később jöttek vissza a szünetről. Másrészt, az, hogy hátul foglaltak helyet, szintén kiemelendő, hogy nem ragaszkodtak a 3. sorhoz, pedig visszaülhettek volna oda is… a 2. felvonást követően, a sorom bal felé vettem az irányt, és az ott ülő hölgy, angolul megkérdezte, hogy még nincs vége? Természetesen, akkor még nem volt. utána néztem 3 felvonás volt. Az „én németeimmel” a sorban, a második felvonás megkezdésére vettem fel baráti hangnemet. Egyikük áradozott, hogy tetszik neki az Operaházunk, azt mondta, hogy: traumhaft, ami álomszépet jelent. Még meséltem nekik, hogy mi történt, ugyanis, a művészek elkezdtek énekelni a színpadon, de a függöny nem ment fel, erre a háttérből bejelentették, hogy technikai gondok miatt, kis türelmet kérnek… A szünet alatt, vélhetően egy eredetileg német anyanyelvű, de mégis angolul beszélő hölggyel társalogtam a teraszon, egymásról készítettünk fotókat. Meglepődtem kedves gesztusán, ugyanis ő ajánlotta fel, később a darab után, ment fel ismerősével a teraszra, és félszavakból nekem a német nyelv hallatszódott ki, ezért gyanakszom rá, hogy ő is német volt …

Érdekesség továbbá, hogy Ókovács Szilveszter, a leköszönő igazgató is ott volt, de csak az első felvonásig maradt… amikor betört a gikszer, abban már nem vett részt…

Összességében: a nemzetközi közönség miatt nagyon egyedi volt az előadás, tetszett a látványvilága, zenéje ugyan szép, de semmi nem maradandó belőle… Egyszer, mindenképpen érdemes megnézni, nekem régi vágyam volt, mert megfogott anno a története, csak hát, iszonyúan hosszú, kb. 4 órás…

 

OPERAMENTÉS

Opera három felvonásban, német nyelven, magyar, angol és német felirattal

A szellemvilág uralkodójának gyermeke megsebzett gazellából gyönyörű lánnyá változott. Vadász és zsákmány egymásba szeretett: a tündérlány a Délszaki Sziget császárnéja lett. Testén azóta átjár a fény, mintha üvegből volna: megrekedt a szellem- és embervilág között. Ha nem sikerül árnyékot szereznie, a császár kővé fog válni...

Háború alatt született mese emberségről, önfeláldozásról, boldogságunk megbecsüléséről. 

 

 

Cselekmény

Az előadásban vetített filmben a Mefistofele c. Boito-opera produkciójának (rendező: Kovalik Balázs) Benedek Mari által tervezett jelmezei is láthatók. 

A vetített filmben rövid részletek láthatók Walther Ruttmann 'Berlin - Die Sinfonie der Großstadt' (1927) c. némafilmjéből. (Forgalmazó FOX Film Corporation US, illetve FOX EURÓPA) 

A vetített filmben szereplő halakat a felvételek ideje alatt biztonságban tartották, egészségi állapotukban romlás nem következett be.

 

I. felvonás

Egy távol-keleti sziget császára a szellemkirály, Keikobad lányát vette feleségül. Az átváltozás bűvös képességével megáldott lány (Keikobad és egy földi haladó leánya) egy vadászat alkalmával fehér gazella képében került a császár felidegzett íja elé. A lövés előtti pillanatban a rettegés kiszakította az állatalakból a gyönyörű testet: vadász és áldozata egymásba szerettek. Három nap híján egy éve császár és császárné együtt él a Hét Holdhegy által körülvett magányos szigeten. Mivel egy halandó asszonya lett, Keikobad lánya elveszítette az átváltozás mágikus képességét, de maga még nem vált igazi halandóvá: teste nem vet árnyékot. Miként üvegen, úgy halad át testén a fény. 

 

Hajnalodik. A teraszon a császárné dajkája virraszt: őrzi úrnője röpke álmát a gyűlölt halandó karjaiban. Bár a dajka gyűlöli az emberek világát, és vágyik vissza a szellemvilágba, úrnőjétől nem szakad el. Mint az eltelt tizenegy hónap mindegyikében, a tizenkettedik holdban is megérkezik a szigetre a szellemvilág egy hírnöke, hogy megtudakolja: vet-e már árnyékot Keikobad lánya. A nemleges válaszra közli a szellemkirály döntését: ha három nap múlva a császárné még mindig nem vet árnyékot, szíve alatt nem hord gyermeket, vissza kell térnie az övéihez, a császár pedig kővé dermed.

A császár három-napos vadászatra indul, hogy megkeresse kedvenc sólymát, amely gazdája segítségére volt a „fehér gazella” elejtésében is. A madarat a császár haragtól elvakulva tőrével megsebezte. A madárnak azóta nyoma veszett. 

 

A dajka felébreszti a császárnét. Megpillantják a vérző szárnyú sólymot, aki sírva idézi fel a császárné elveszett talizmánjába vésett átkot: „Ha nincs árnyék az asszony körül, a császár megkövül”. A császárné arra kéri a dajkát, hogy segítsen neki árnyékot szerezni. A dajka erre csak egy lehetőséget lát: egy halandó nőtől kell árnyékot szerezniük. Ehhez azonban le kell szállniuk a halálpárát lehelő emberi világba.  

 

Barak, a bivalyerős, jólelkű kelmefestő szerény körülmények között él fiatal feleségével és három nyomorék fivérével. Az asszony boldogtalan, hisz már harmadfél éve házasok, de még nem sikerült teherbe esnie. Rossz sorsáért, helyzetéért Barakot okolja, aki azonban bizakodóan „várja és reméli” az áldást, ami jönni fog.  

 

A dajka és a császárné szolgálónak öltözve érkeznek a kelmefestő hajlékához. Amikor a férfi a piacra indul, hogy áruját eladja, a dajka szemfényvesztő trükkökkel behálózza Barak jobb sorsra vágyó, szép feleségét: kincset, jólétet, szeretőket, örök fiatalságot ígér a nőnek, ha árnyékát, azt „a sarkába akadt sötét semmit” eladja nekik. Az asszony rááll az alkura: három napon át szolgál majd neki ez a két furcsa szerzet, amiért bérük az ő árnyéka lesz, és cserébe megkapja a boldog öröklétet.  

 

A hazatérő Barakot felesége szokatlanul szeszélyesen fogadja. A férfi erre csak egyetlen magyarázatot talál: az asszony minden bizonnyal várandós. Barak boldog - a gyermekáldás a leghőbb vágya. 

 

II. felvonás

Másnap reggel. Amint Barak kitette a lábát a hazulról, a dajka tisztátalan varázslat segítségével megidézi a kelmefestő felesége előtt egy korábban, a városban látott fiatal fiú alakját. Az ifjú szerető sápadt, erőtlen óriásként jelenik meg. Barak felesége ellenáll a csábításnak. Különösen, hogy férjét hallja közeledni hangos társaság élén. Abban a hitben, hogy hamarosan apa lesz, a nagylelkű Barak pazar lakomával, fivérei és koldusgyerekek társaságában tér haza, hogy együtt ünnepeljenek. De feleségétől csak szidást kap. 

 

Aznap éjjel. A császár megtalálta a sólymot. A madár ezúttal az erdő mélyén megbúvó sólyomházhoz vezeti. A császár döbbenten látja ott feleségét és a dajkát, amint az emberi világból visszaérkezve éjszakai nyugovóra térnek, és alakjukat belengi a bűnös emberi pára. A császárt féltékenység mardossa: arra készül, hogy végez hűtlennek vélt feleségével. De végül képtelen rá - összetört szívvel a kopár sziklák közé indul, „hol sem ember, sem állat” nem hallja panaszát.  

 

A következő napon a kelmefestő felesége és a dajka is türelmetlenül várják, hogy Barak ismét elmenjen hazulról. De a férfi nem érzi jól magát, inni kér. A dajka álomport kever az italába, majd a szoba homályában újra meg akarja idézi a fiatal csábító alakját. Az asszony ellenkezik: nem akar a dajka, e „fekete-fehér foltos kígyó” hatalmába kerülni. Visszariadva az ifjú kísértetszerű jelenésétől, rémülten keltegeti álomittas férjét. Barak magához tér, de nem érti, miért vádolja őt a felesége, és miért menekül fejvesztve a házból. A császárnéban szánalom és lelkifurdalás ébred a kelmefestő feleségének szenvedései láttán.  

 

Éjszaka. A sólyomházban a császárnét rémálmok gyötrik. Először Barak elkínzott arcát látja maga előtt, majd a császárt, amint belép egy sziklasírba, és megkövül. A császárné saját magát vádolja a két férfi szenvedéséért.  

 

A kelmefestő felesége közli Barakkal, hogy a saját házában több alkalommal is megcsalta, és saját árnyékát kiárusította: gyermekláb az ő méhét már soha nem tapossa. Az asszony árnyéka eltűnik. Barak tombol, hirtelen egy kard terem a kezében: lesújtani készül izmos karja. A dajka unszolása ellenére a császárnénak nem kell az árnyék, melyhez vér tapad. A kelmefestő felesége most először látja férjét olyannak, amilyennek mindig is látni vágyta: erős, igazságosztó férfinak. Megvallja, hogy a hűtlenség vádjában bűntelen, de készen áll férje halálos csapására. Ekkor azonban megnyílik a föld: Barakot és feleségét elnyeli a mélység. 

 

III. felvonás

Mélyen a föld alatt Barak és a felesége sötét magányban, egymástól elzárva gyötrődnek: Barakot lelkifurdalás kínozza, amiért feleségét boldogtalanságba taszította, az asszonyban pedig igaz, tiszta szerelem ébred a férje iránt. Mindkettejük előtt megnyílik a felfelé vezető út. 

 

A Hét Holdhegy legmagasabbikán egy csónak fut partra: a császárnőt és a dajkát hozza. A dajka retteg Keikobad bosszújától, a császárné ugyanis atyja színe elé készül, hogy feleljen tetteiért. Örökre elbocsátja a dajkát: „Túl keveset tudsz arról, ami az embereket hajtja, szívük mély titkait nem ismered”. A dajka kétségbeesésében Keikobad nevét kiáltja. Hírnök jelenik meg, és a dajka szemére veti, amiért szájára merte venni annak nevét, kinek gyermeke őrá volt bízva, de megóvni nem tudta. Büntetésből ezentúl az emberek között kell tévelyegnie, és azokkal laknia, akiket gyűlöl. Eközben Barak és felesége egymást keresik elkeseredetten. A császárnét egy hang szólítja: csak innia kell az Élet Arany Vizéből, s olyanná válhat, mint akinek árnyékáért eseng. „Vér van a vízben, nem iszom! Itt vétkeztem, ide tartozom.” - kiáltja a császárné. Kővé vált férjének már csak segélykérő pillantása élő, de az asszony inkább meghalna, minthogy feláldozza Barak és felesége boldogságát a sajátjáért.  

 

Az átok feloldódik: a császár újra hús-vér emberré változik, Barak és felesége egymásra találnak. Mindkét asszony alakja árnyékot vet.

„Hitvestársak, kik egymás karjában feküdtök,

ti vagytok a szakadék fölött kifeszített híd, 

amelyen át a halottak ismét az életbe lépnek! 

Áldott a ti szerelmetek műve!” Matuz János