Az egyfelvonásos előadások hete, 04.26. és 04.29. - 2. rész

A nő, akit a bosszú éltetett, a baltás gyilkos, a fa-szerető

Elektra

 Link:https://www.opera.hu/hu/musor/megtekint/elektra-2022/eloadas-202304291900/

 

Insta-bejegyzés

04.28. este Operaház, egyfelvonásos

Modern és botrányos rendezés meztelenkedéssel, láthattunk férfit és nőket is meztelenül fürdeni vagy alsú testájukat megvillantani a színpadon...

 

A jelmezek is modernek, a helyszín pedig egy közfürdő, ahol a masszőrnő tartja rettegésben a pancsikázó népeket...

 

Elektra mindig a dízslet alsó részében kullog, időnként az apját megidéző fát lengeti meg maga körül, vagy cipeli jobbra-balra. Testvéreivel enyhén bizarr a kapcsolata, lánytestvérét fogdossa és mindenféle perverz mondatot mond neki, hogy milyen szép lesz majd a házassági ágyon, a teste formájáról értekezik, közben fogdossa... fivérével a felismerést követően hosszan csókolóznak, ez már nekem sokk volt...

 

Az anyját, az apja legyilkolása miatt nem kedveli, még egy baltával is megfenyegeti, de nem ér célt, hanem később a fivér öli meg, de nem az előbb említett eszközzel...

 

A darab egy igazi nagy csapás, és nem értem, hogy a magát "műértőnek" valló idős házaspár vagy csak pár, akik a hátam mögött ültek, miért hasonlították a darabot Bartók Béla szellemi alkotásaihoz, - hiszen nagyon sokan ezt a művet se bírták elviselni és elhagyták a nézőteret...

 

Az biztos, soha többé ilyet nem akarok látni, de a mítosz feszt még csak most vette kezdetét!!!!

 

 Lementve az opera.hu oldaláról

Opera egy felvonásban, német nyelven, magyar, angol és német felirattal

„Megannyi nagyvonalúan fölépített és ezen belül bámulatosan árnyalt jelenet! Mindenütt ambivalenciák, a három nőfigura eredendő rokonsága és az élet megoldatlanságaiból kinövő ellentéte - komplexitássá összeforró ellentmondásosság. Perspektíváikba bele-bele- s egyikéből a másikéba át-átdobódva azt kell éreznünk, amit Klütaimnésztra: 'Was die Wahrheit ist, das bringt kein Mensch heraus', az igazat nem bogozza ki ember” - írta Fodor Géza Kovalik Balázs rendezéséről. 

 

Richard Strauss Hofmannsthal librettójára írt letaglózó egyfelvonásosa remekmű, a női tragikum operája. Hű adaptációja a görög sorstragédia történetének, amelyben a megbékélés, a bosszú és a háborgó lelkiismeret által szított őrület feszül egymásnak. 

 

2023.április 29. 19:00-21:00, Operaház

Cselekmény

Rég nem használt fürdő kiszáradt csempéi sírbolt hűvösét árasztják. Itt halt meg a nagy király, Agamemnon. Épp a vízből lépett ki, amikor hitvese almával kínálta, ám alig harapott bele, hálót vetettek rá, és baltával ejtettek halálos sebet minden görögök legnagyobb fejedelmén. A vízbe vér keveredett, a fürdő áldozati rítus színterévé vált: egy lábbal még a vízben, a másikkal már a szárazon, sem éhesen, sem jóllakottan, ruhátlanul, de mégsem meztelen – meghalt a király. Kizökkent a világ sarkaiból, s a bosszulatlan gyilkosság súlya most az életben maradottakra nehezedik. 

 

A férjgyilkos Klytaimnestra és szeretője, a tettestárs Aegisthus álmának nyugalmát a túlvilág árnyai rabolják el. Rettegve féltik erőszakkal szerzett uralmukat, a legkisebb lázadást s a terror minden eszközével igyekeznek elfojtani. Orestest, a fiúgyermeket még öntudatra ébredése előtt eltávolították a palotából, s most Mykene minden aranyával munkálkodnak elveszejtésén. 

 

A halott király szelleme azonban nem csak az ő álmaikat lopja meg. Elektra – nevének jelentése: „borostyánragyogás” – örökre eljegyezte magát a gyászban apja emlékével, aki nászajándékképpen a Gyűlöletet küldte neki. A lelkiismeret prófétanőjeként éli aszkétikus életét, megtagadva mindent, amivel a bűnös palota a hallgatását igyekeznék megvenni. Nem hajlandó felejteni: nap mint nap apját hívja, kiáltásait a falak visszhangozzák. Lemondva a királylányhoz illő élet minden kényelméről, boldogságáról, a szenvedést, az ínséget vállalva, egyedül a bosszúnak szenteli magát. 

 

Nem így testvérhúga, Chrysothemis – nevének jelentése: „aranyszabály” –, akinek minden vágya, hogy megélhesse a nők sorsát, gyereket szülhessen, még akár egy földműves parasztnak is. Vőlegényre várva álmodik a külvilágról: kitörni bármi áron az elzárt palotaudvar fullasztó börtönéből! Élni, életet adni! Nővérét okolja, mert ha Elektra sugárzó gyűlölete anyjukat nem tartaná rettegésben, mindnyájan szabadon élhetnének. 

 

E három nőt bonyolult érzelmi kapcsolat fűzi össze. Az anya egyesíti magában egymással teljesen ellentétes habitusú lányai törekvéseit. A hajdan férje ellen lázadó asszony most minden kompromisszumon keresztül a lelki megnyugvást keresi. Ébrenlét és álomvilág között állandó révületben botorkál, éppúgy rettegve a valóság kellemetlen igazságaitól, mint az álmok fenyegetésétől. Mint a betegek, gyógyulást remél mindenben, ami pillanatnyi enyhülést ad: nem törődve azzal, mi igaz s mi nem, örömét leli abban, ha valaki kellemes szavakat duruzsol fülébe, legyen az akár a vele eddig ellenségesen viselkedő lánya is. Hisz a simulékony Chrysothemis nem adhat választ rá, mely démon zavarja meg nyugodt álmait. Hogy megtudja, lelki nyugalma visszaszerzéséhez mely áldozati állat vérének kell kifolynia, Elektra tudására van szüksége; még akkor is, ah ezért szóba kell állnia vele. 

Annyi év eltelte után nem könnyű bizalmas beszélgetésbe kezdeni. Pedig annyi év eltelte után anya és lánya sok mindenről beszélgethetne. 

 

Mindketten tudják, csupán egyetlen közös témájuk van: Orestes hazatérése. Míg Elektra a bosszúálló testvér visszatértének vízióját próbálja hatalmas szenvedéllyel és hittel valósággá szuggerálni, addig Klytaemnestra a hatalom minden lehetőségével és cinikus eszközével igyekszik magát védeni. Fantazmagóriákba kapaszkodva küzd az egyik, míg falat emel, fegyvert ragad a másik. Egymást marcangoló keringőjüket – a kegyetlen racionalitás és a még könyörtelenebb lelkiismeret örvényének peremén – Orestes halálhíre állítja meg.

Az anya örülhet: fia meghalt. 

 

Chrysothemis bátyja halott: immáron örökre zárva maradnak a kapuk. 

 

Elektra előássa a baltát, ha más nem ők, ketten állnak bosszút apjuk haláláért. „Nővéred leszek, mint ahogy még sohasem voltam az!” – ígéri húgának, s szerető, gyengéd karokkal fogja át a lány karcsú derekát, hogy gyökereket eresszen belé és megfertőzze akaratával: gyilkolniuk kell! Chrysothemis végül háromszor tagadja meg a reményt, mely azzal kecsegtetné: a véres ruhából egy pillantás alatt öltözhet majd át menyasszonyi ruhába. A túlélést ő az erősebbik oldalán keresi… Akkor hát egyedül?

Két idegen férfi jelenik meg. Orestes halálhírét hozzák, bizonyítani is tudván azt, hiszen szemtanúi voltak, ahogy a nagy Agamemnon fiát saját lovai tiporták agyon. Elektra zavarodottan próbálja távol tartani magát a hírtől s a hozzá közeledő hírhozótól, de láthatóan gyengévé tették már a nap eseményei, avagy bizonytalanná a férfi jelenléte. Hosszan néznek egymás szemébe némán. A nő, aki rég elnyomta magában a vágyat, hogy egyszer megpihenjen egy férfi karjai közt, s a férfi, aki hosszú távollét után tért haza, hogy elvégezze küldetését. Agamemnon kutyául kiontott véréből valók: testvérek. 

 

Valóban Orestes tért haza? Elektra az egyetlen, aki igazolhatja: megjött a bosszúálló. Ő az egyetlen, aki a testvért, az új királyt üdvözölheti… Elektra felismeri Orestest. 

 

Nem kétséges, mely feladat vár a fivérre. Bosszút kell állnia az apa haláláért, a család fennmaradásáért, a királyi trónért, de talán leginkább Elektra megszenvedett éveiért. Mert minden emberi érzéstől, asszonyi örömtől megfosztotta őt a hűséges emlékezés, a kompromisszumot nem ismerő ragaszkodás. Feláldozta önmagát, egykor tündöklő szépségét, férfiakat ámulatba ejtő nőiességét az apja sírján, hiszen „féltékenyek a holtak!” 

 

Az anya velőtrázó sikolya, halálhörgése rázza meg a palotát. Elektra egyetlen szomorúsága, hogy nem a balta, nem az a balta végzett az asszonnyal: a nagy sietségben elfelejtette öccsének átadni. De nem késik a másik ellenség sem: Aegisthus érkezik, akit Elektra még csak férfinak sem tart, csupán emlőnek nevez. Vele osztotta meg Agamemnón trónját Klytaemnestra, ő váltotta fel a Férfi helyét az ágyban, ő volt az orvgyilkos, aki egykor fejénél fogva vonszolta ki levágott áldozatát a házból, a fürdő kövezetén. Orestes halálhírét hallva óvatlanul lép a palotába, hogy beteljesülhessen a bosszú s a vért vér mossa le.

Chrysothemis hozza euforikus örömmel a hírt: Orestes hazatért, és lemészárolta ellenségeit. 

 

A termekben holttestek hevernek, ám hívei, akik hűségesen vártak rá, örömmel ünneplik az új királyt. A nővérek helye immár fivérük oldalán van. Elektra mostantól végre maga is a palotában élhet, anarchistából tiszta szívvel válhat royalistává. A kapuk megnyílnak, s nyugodt életet kínálnak a jogos örökösöknek. 

 

Zene szól. Örömzene. A túlvilág zenéjét csak azok hallják, akik e földi létet elhagyni készülnek. Elektra életének egyetlen értelme volt, s az beteljesült. Chrysothemis előtt új élet tárul fel. 

 

A hatalomátvétel megtörtént. Az új uralkodó: Orestes – nevének jelentése: „hegymászó”.

 

Társzavak: összetett, szélsőséges, bosszú, testvéri szeretet, görög sorstragédia

Összefoglalva: közfürdőben játszódik, modern rendezés. Jelmezek úgy szólván nincsenek, ha vannak, szimbolika mindegyikhez köthető, a fekete gyászoló Elektra, fiatal huga világos ruházatban mutatkozik, az anyjuk fennhéjázó módon csilivili öltözékben. Oresztész, a fiútestvér, hogy miért öltöztették bizti őrnek vagy Man In Black - zsarunak, felfoghatatlan.... hogy a sötétben találkozott a nővérével, az még lehetséges is, hogy nem ismerte fel, de, hogy hosszan szájra adott csókban fortak össze, majd a földön fetrengve, egymásba ölelkezve fetrengtek, még nagyobb undort váltott ki belőlem.... A balta gyakran előkerül, de Elektra csak szájalni tud, cselekvésre képtelen, ezért anyja egy megfelelő pillanatban ki is röhögi, hogy nem ért célt, pedig "próbálkozott". Megint furcsa, hogy a címszereplő apját egy facsemetével helyettesíti, mindenhová magával cipeli, illetve egyszer el is hajította nagy lendülettel... Továbbá fertő, hogy a húgát is taperolta, de ott a szövegkönyv is sokat tesz a jelenethez, hogy azt a képzetet keltse bennünk, esetleg saját neméhez vonzódik Elektra. Még megjegyzendő, hogy mielőtt az anyját és annak szeretőjét kivégzik, a pár férfi tagjával találkozik a kertben a főszereplő, és a szemébe világít egy lámpával... ezért lámpás darab. Meztelen női és férfi testet is lehetett látni, de kösz szépen, most először és utoljára szántam rá magam, hogy a mítosz feszt darabjait megnézzem, ha bármikor visszajönne, mindenkinek azt tanácsolom, fontolja meg, hogy van-e kedve görög drámákat megnézni, amiknek már az alapsztorija kínos, nemhogy egy őrűlt rendezés még dob rajta egyet...inkább nem. Köszi. A Háború és békét ugyan nem sikerült túlszárnyalnia, de erősen a háta mögött lohol...

A bejegyzésemben közölt videó rávilágít a háttérben zajló dolgokra, pszichológia szempontból. Elektra gyásza és gyűlölete; a lánytestvér (a neve túl bonyolult nekem) siránkozása miszerint évetizedek óta várja a férjet és szeretne gyereket szülni;  Oresztész hidegvérű gyilkossá válása...