phantomvizio: Ismét havazik. Reggeli Diótörő, csak oldalról :)

2024.12.14. 11.00 Operaház

A diótörő

Ma ismét az Operában rontottam a levegőt, a Diótörőn. 🤪 Annyira jo volt az idei! Kis aproságokat tettek bele, amik eleddig nem voltak,pl. Kis Marika kapja a fa első ajándékat, egy ballerina tütüt; a vendégek egymással interaktiv módon kommunikálnak, egyik vendég leönti a másikat punccsap vagy valami más folyadékkal; Marika testvére folyvást feltünik és rendet bont; szanitéc huszárok és egerek megkelenése a csatajelenetben; 2 felnött egér megveri a huszárt; a Viragkeringős lányoknak vállkendőt hoztak a fiútáncosok, mindezt egyszeres belépővel. A foszereplok szépek voltak, de kicsit elmaradtak a nagyon kitűnőtől, ettol fuggetlenul ez a paros is tetszett. Meg az unokaöccs megtartja a Marika neki ajándékozott masniját. Az orosz táncnál, most vagy túl korán lépett be a táncos vagy a karmester ébredt fel túl későn. Ez volt a hiba, de a zenekar most is remekelt, fejük felett volt plexi. Idén házmesterkedtem, egyszer, mint az Opera karbantartója, másszor vagyis most a későn érkező külföldit jelentettem a nézőtéri felügyelőknek. Ugyanis, ha tiltva van felvételt késziteni, az mindenkire vonatkozik. Ő sutyiban csinálta, feje előtt tartva, a telefonról a fényt teljesen levéve. Miután rászóltak, egy ideig megmaradt és talán szégyellte is magát, aztán újra kezdte...Nos, kedves suttyó kulfoldiek! Ha a mi Operahazunkba jottok, itt is illene betartani a szabalyokat. Legkozelebb, azert belemászok a felvetelbe. És bocsi előre is...Jah, nem bocsi! #operahaz #operahazgyermekkara #operabalett #diótörő #csajkovszkij #thenutcracker #idenisvoltakhulyekulfoldiek #amagyartsekellfelteni #tudom

Mint, minden évben ezúttal is kötelező jelleggel beválasztottam magamnak az év egyik legünnepibb előadását, ami a Karácsonyra is egyúttal ráhangol, mégpedig az operaházi Diótörő-re esett a választásom. Nem is lehetne más, most, hogy láttam az operettszínházi változatot, ami több sebből is vérzett... ennek részletes leírása az év utolsó napjára teszem, ugyanis most pótolnom kell jó pár előadást dec. 11-e óta nem írtam semmit, és van vagy 5 darab, ami lehetett volna 6 is, csak hát megbetegedés miatt, sajnos a Utánképzés ittas vezetőknek elmaradt...

A Diótörőről pár mondatban

A darabot ezúttal szokatlan helyről, ugyanakkor hasonló látási szögből tekintettem meg. A helyem a 2.sor (ami az első sor) volt,1.széke, a korlát mellett, ami attól tart vissza, hogy le ne potyogjunk az emeletről a földszintre vagy szokatlan módon esetleg valamelyik páholyba ne zuhanjunk be... A hely kényelmes, van hely a lábnak, csak a párkány része nagyon keskeny, ugyhogy észnél kell lenni, ha viszünk magunkkal valami kis apróságot, amit oda akarnánk tenni (telefon, mini retikül, színházi látcső), de tudtam könyökölni és az államra támasztani a fejem, hogy gyönyörködjem a látványban. A családias hangulatos részen, úgy ahogy már túl voltunk, amikor megjelent egy külföldi, vélhetően a bőrszíne miatt, mediterrán országból származó hölgy, és beült mellém az üres székre... (Pedig azt írták a honlapon, hogy minden jegy elkelt, erre kezdéskor még 4 szék mellettem tök üres volt...aztán csak egy maradt) a nő, ahogy írtam insta bejegyzésemben, filmezett. Nem szabad. Pontosan tudta, azért is csinálta. Legközelebb, ha ilyen adódik, én fogok rászólni, és mint gyakran Operába járó és az Erkelért is sok háttértámogatóként, leintem ezeket az embereket. Nem tud érdekelni, ha megsértődik. Akkor fotózzon, amikor engedélyezve van, vagyis a tapsrendnél.

Kitekintés elkezdve: Szerencse, hogy egyre több helyen megengedik, nekem a Madách Fantomja kapcsán volt szívet szaggató, hogy egy egyszerű tapsrendes képet töröltetett velem, egy nálam idősebb, de a szokásos madáchos jegyszedőknél nem idősebb beosztott... A nő, azóta szerencsésen elkerült onnan, és megjegyzem, szemét húzás volt a részéről, mert ha a vasfüggöny lemegy, attól még lehet fotózni, hiszen nincs benne a díszlet, nem a darab egyik jelenetét fotózom, csak a színészeket adott, finálés jelmezükben... Az tény, hogy ez a történet már nagyon régi, de minden, ami a Fantomhoz kötődik, nálam eléggé erősen üt. És ez egy undorító, goromba húzás volt a színháztól vagyis inkább a dolgozójától.... Kitekintés befejezve.

A Diótörőre ezúttal nem egyedül érkeztem, újdonsült kedvenc, kis karaktert megformáló figurámat vittem magammal. Nagyon cuki, ezt is publikálom.

Szóval a darab, olyan meghitt volt, mint mindig. Családias. Tettek bele újdonságokat, pl. Marika ajándéka egy tütü, mert annyira oda- és vissza volt nővére és az unokaöccs közös táncától, amit előadnak a fa körül. Az ápolásért felelős, szanitéc egerek és kishuszárok szintén az újdonságok közé sorolandók, egyúttal vicces is volt.

A hópelyhek tánca szép, mutatós. A szerelmi kettős, vélhetően, mert nem a megszokott partnerével láttam Beck Mariát, ezért nem tudtam úgy élvezni, meg zavart a már említett kamerázó kishölgy... Drossmeier bácsi (Kekalo Iurij) sem volt kiemelkedő, és nem azért, mert nem hozta volna az elvárt szintet, egyszerűen maga a táncos nem volt megnyerő számomra... úgy tűnik ez most egy ilyen előadás volt :D csak a kislány, Marika tánca tetszett, Beck Maria, a hőpelyhek, és a családi képek.

Jövőre is megyek :D Nem kétséges.

Az Opera ajánlója - Operamentés:

Csajkovszkij Diótörője évtizedek óta a karácsonyi készülődés elengedhetetlen része szerte a világban és a budapesti Operaházban is. A korábbi, hosszú éveken át repertoáron levő, mára szinte muzeális változat emlékének adózva, 2015 karácsonyára egy újragondolt, a klasszikus balett hagyományait követő, de a 21. század táncművészeti és látványvilágbeli elvárásainak megfelelő, új kiállítású darab született. A klasszikus zenei anyagra egy igazi Diótörő-specialista, a nemzetközi hírnévnek örvendő Wayne Eagling és a társulatot igazgató Solymosi Tamás koreografált új mesebalettet. A Magyar Nemzeti Balett életében először készített ilyen világszerte elismert művész a társulat tagjaira szabott, a helyi jellegzetességeket is figyelembe vevő koreográfiát, amellyel a karácsonyi varázslat még látványosabb, még táncosabb változatban kerül a közönség elé.

„Wayne Eagling és Solymosi Tamás koreográfiája új, korszerű és kellően fényes, ugyanakkor egyfajta főhajtás a legendásnak is mondható Vaszilij Vajnonen- és Oláh Gusztáv-féle alkotás előtt. Rományi Nóra jelmezei klasszikusak, szépek, időtállóak.” (Kiss Eszter Veronika, Mno.hu)

Közreműködik a Magyar Nemzeti Balett tánckara, a Magyar Állami Operaház Zenekara és Gyermekkara, valamint a Magyar Nemzeti Balettintézet növendékei.

A szünet alatt

Elmászkáltam szokásomhoz híven, hogy feltérképezzem a terepet, ugyanis az Opera agyament igazgatója a büfé kínálata mellett az Operashop-ot is kiemelte, hogy új, gyűjtői darabok érkeztek a boltba, olyan relikviák, amiket a táncosok aláírtak. A diótörők talpazatán meg is szemléltem a kézjegyeket, de azért sok minden mást is találtam, dehát borsos áron...mit várunk, igaz? :D Egyébként most hógömböket, mágneseket, kitűzőket, zenedobozokat, plakátokat vásárolhatunk meg...ugyanakkor - jogosan felvetődött bennem, ahogy elnéztem a portékákat, hogy a magyar Operaház miért árusít olyan dolgokat, amik más operaházakhoz tartoznak (pl. a Balerina című mese a párizsi operaházban játszódik; egy zenei gyűjtemény pedig a bécsi operaházhoz tartozik...)? Szóval, ez nem szép, tisztelt igazgató bá!

Az előcsarnokban fotókiállítást szemlélhetünk meg, a táncosok és örökbe fogadható kisállatokkal közös képeket. Mutatósak, ezek egyébként a jövő évi naptár formájában megvásárolhatók, szintén a shop-ban. Nem reklámozók, csak írom. :D