2024.12.11. 19.00 Magyar Színház
Valahol Európában
Egyszavas jellemzés: gyerekbandák
Gyakran rémálomként élem meg, ha ebben a színházban a nézőtérről kell eljutnom a ruhatárba és onnan egy szabad helyre, hogy felöltözzek.
Márk helyett egy másik művészt kaptam. Jenes Kitti pedig olyan pici, hogy más gyermeklányok túlnőtték...
Reviczky Gábor a szerepében nagyon szerethető volt. Annyira örültem, hogy vele nézhettem meg.
Insta bejegyzés:
Szívfacsaró. A Valahol Európában-t, azért választottam, mert látni szerettem volna Reviczky Gábort. A történetét ismertem, a filmet láttam, de ott nem énekeltek. És a megfelelő emberrel tökéletes előadás. A darab zenéjét ismertem és eljött a pillanat, hogy magát a művet megnézzem. Ahogy elmélyedtem a gondolataimban, megjelent előttem pár olyan mű, ami a jelen darabbal közös vonásokat, mozzanatokat tartalmaz, pl. A nyomorultak, A 15., A Pál utcai fiúk és az Abigél. Ugyan ezek közül nem mindegyik olyan régi mint az Európa, de hasonló témát dolgozz fel. Mégis olyan emberi,olyan fájon kozelinek érzem. Fontos, ma is aktuális témát dolgoz fel: középpontba helyezve a háborút (gondolhatunk itt az orosz-ukran mint hozzank kozeli allapot), otthontalanság, árvaság, az elnyomó erők akik a rendet képviselik... talán hasonló helyzetben lehetnek az ottani gyerekek is... érdekes, hogy csak a pedagógusok az egyeduliek, akik nem itelkeznek a kisebbek feje folott, mig, akiket kifosztottak, szinten a fenyítés mellett döntenének. Zene szempontjából a felvonásban teljesedik ki, ugyanis ez tartalmazza azokat a fülbemászó dallamokat, amiket jol ismerhetunk. Mégis az 1. felvonásból választottam a Vándorlás dalt (végig bűbájos, de egyszerre végtelen szomorú volt) a poszthoz, mert azt még sosem hallottam és mert nagyon tetszett, ahogy a gyerekek eloadtak. A darab szomoruan er veget, nagyon siratos, legalabbis én nem birtam ki. Főleg, a végén a legártatlanabb, a legkedvesebb karakter esik áldozatul, amikor már lenne fedél a fejük felett (hála az énektanárnak), otthonuk, és egymasnak csaladjuk, akkor veszítjük el a gyermeket, és a csapat elsiratja, de mi, nézők is... #magyarszinhaz #valaholeurópában #nemszabadfélni #nemszabadsírni #odakintmostszörnyekjárnak A gyerekek előtt megemelem a kalapom! Lubickoltak a szerepukben,nagyon ugyesek voltak. Big like nekik! 🤗🤗🤗
A darab díszlete egy szétbombázott épület, egy romos lakóhely külseje és belsejét ábrázolja. Aztán a második felvonásban már kicsit otthonosabb, hiszen beköltöznek a kóborló gyerekek a sziklaszirten ékeskedő kastélyba, ahol az öreg énektanár lakik.
A jelmezek egyszerűek, nem túlgondolt ruhák, némelyik eléggé toprongyos, némelyik kicsit ízlésesebb, mivel kevésbé "otthagyott" gyermekekről van szó, pl. a franciák esetében elmondható, hogy kicsit előkelőbb ruházatot viselnek, amikor rájuk találnak a főhősők az egyik épületben (egy kislány és nagyobbacska fiú, aki a "professzor" lesz a csapatban).
Az Európában nagyon aktuális témát dolgozz fel, és érdemben együttérzést vált ki az emberből, amennyiben valóban érzelmekkel bír a néző... és mondhatom Nektek, Olvasóim, hogy nem egy embert láttam sírni a nézőtéren, amikor az első gyermeket elvesztette a csapat a vándorlásuk során, amikor a nyilasok csapdát állítva egy burgonyával megrakott teli szekeret állítanak az útra. A csapda beválik, a többségnek sikerül elmenekülni, de van, aki ottmarad...
A darab elején tetszett, hogy elkezdték összegyűjteni a főhősök a társaikat, majd idő után összefutottak egy másik bandával és akkora már mindkét csoport eléggé jelentős méretűre duzzadt. A Jenes Kitti-féle csoportban a verekedés is eléggé mímelve volt, de most nem várhatjuk el, hogy jól megverik egymást a színészek és gyerekek egymást... Jenes egyébként nem volt rossz, mint női főszereplő, de hallottam olyan megjegyzést a nézőtérről kifelé menet két nő által, hogy nem tetszett nekik az arca, nem volt túl szimpatikus...ilyen is van. Vele nem volt bajom és a főszereplő fiú sem volt rossz, de egyszer kifogott egy fars hangot, az kevésbé fogott meg. De mint csapatvezetője nagyon megfelelő volt, bár azért hozzáteszem hiányzott nekem, hogy Ember Márk legyen helyette a színpadon.... időnként elmerengtem, hogy hogyan alakítaná, vagy hogyan ábrázolná az adott pillanatokban a szerepet Márk (Hosszú a figura neve egyébként).
Reviczky Gábor pedig egy tünemény volt. Tetszett, ahogy a gyerekekkel bánt, hagyta magát megkötözni, képes lett volna arra is, hogy felkössék, mert neki már nem volt sok hátra... de ez nem helyénvaló gondolkodás... a gyermekek, főleg a legkisebb iránta tanúsított bizalmas kiváltképpen tetszett. Az előadás végét elfelejtettem, hogy miként ér véget a történet, de ahogy színre lépett abban az adott pillanatban, ráeszméltem, és fojtott hangok kíséretében igyekeztem visszanyelni könnyeimet... nagyon önfeláldozó volt, hogy a gyermekeknek adta a házát, így megmenekítve őket a nyilasok törvényei elől, akik a "rendet" képviselték.
Különleges élmény volt, és érdemesnek találom, hogy a kedvenceim sorába emeljem eme remekművet, kellemes zenéje miatt, a története és a karakterei miatt is.
Pár dalt azért hozok a darabból
Zene az kell
Kuksi dala (a közönségem is reagált erre a pár sorra: "Odakint most szörnyek járnak" - ismerve a pedofil botrányt, ami nem kerülhette el az emberek figyelmét 2024-ben, így többen körülöttem nagy levegőt szippantottak, én is felkaptam a fejem a szövegre - felmerül a kérdés, honnan jött ez a kifejezés a tüntetést szervezőknek? Látták a darabot? Vagy csak úgy, magától jött a szájukra?)
Vándorlás - az új kedvencem, a hangulata, a dallamvilága, ahogy a jelenetbe be volt iktatva, a gyerekek "vándoroltak", utjuk során krumpliföldeken jártak, ettek, amit találtak... meg volt tényleg egy hangulat körülötte, amiért lehetett kedvelni ezt a dalt
Staub - kicsit visszásnak tartom, hogy a kisebb gyerekeket erre nevelik, a cigi szeretetére...vagy imádatára... nem jó irány...
Éva dala, Talán - ennek a dalnak is nagyon szomorú, áthallásos, a saját szomorú sorsára kivetített ábrázolás
Full albumot itt találjátok:
https://www.youtube.com/watch?v=fxM2D3KlAMI&list=PLKnfmTQwNxhVxgAC2HM6orqBiPAJq_L9O
A színlap, tudnivalók: https://magyarszinhaz.hu/programok/valahol-europaban/
Az oldalról mentve:
"Egy történet a háború árnyékában, amely megtanít a túlélésre és az összetartásra
„Milliónyi éhes gyerek bitangol Európa-szerte. Nincs mit enniük, nincs hol aludniuk. Nem tudnak írni, olvasni, nem tudják mi a zene, mi a szeretet… Az otthonukat szétverte a háború.” A háború árnyékában felnövő gyerekek bandába verődve igyekeznek túlélni a borzalmakat. Egy idős zenész, Simon Péter romos kastélyában lelnek menedékre, aki nem fosztogató bűnözőket, hanem segítségre szoruló, otthonukat vesztett, árva gyermekeket lát bennük. Varázslatos történet hűségről, bátorságról, barátságról és emberségről az embertelenségben. Radványi Géza és Balázs Béla azonos című filmje alapján készült világhírű musical, Nagy Viktor rendezésében a Magyar Színház színpadán."
A darabot sok szeretettel ajánlom figyelmetekbe a Magyar színházban! Jövőre is érdemes jegyet váltani rá, 2025-ben! Minél előbb, annál jobb!
Szünet alatt:
Egy sznob fiatalember és nőtársa, akik a hátam mögött ültek, és nem örültek annak, hogy eléjük ülök, ugyanis én a kis gyerekektől kicsit azért magasabb vagyok :D - a szünet alatt, az erkély szinten található zongorán elkezdett "művészkedni", vagyis zongorázni a férfi. - közben a nőtársa felvételt készített róla... az elején még szimpatikusnak találtam ezt a módit, majd módfelett idegesítővé vált, mivel a hangos, emberi morajlást túl akarta harsogni, nem beszélve, azért is emelték meg mások a hangjukat, hogy elnyomják a zongorát, ami nem sikerült. Szerettek volna beszélgetni egymással, hiszen nem egy lokálban voltunk. Ez is tény. Egy egyedülálló hölgy meg is jegyezte ez teljesen elfogadhatatlan viselkedés a többi vendéggel szemben. Senki nem kérte, hogy hangokat csikarjon ki a hangszerből. A pasas végig zenélte a szünetet, többek között, nem a helyi darabok, hanem a Madách színház előadásaiból szemezgetett, pl. Jézus Krisztus Szupersztár, József és a színes, szélesvásznú álomkabát. Felvetődött bennem a kérdés, hogy egy normális zenekari tag, ha ő az, akkor valóban közszemlére tenné tudását egy másik színházban? Felvágna-e "tehetségével"? Remélem, nem tartozik egyik színházhoz sem.
Saját képgalériámból szemezgetve:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése