Történik Windsorban, IV. Henrik uralkodása (1399-1413) idején.
I. felvonás
1. kép
A Térdszalaghoz címzett kocsmában Sir John Falstaff, az egykor szebb
napokat látott, ám a fejét rég korhelységre adó lovag Cajus doktor
felháborodott panaszát kénytelen hallgatni, amellyel az Falstaff két
csatlósát, Bardolfót és Pistolát vádolja. Azok ugyanis előző éjszaka
leitatták, majd kifosztották a doktort. Cajus azonban hiába követeli
vissza a pénzét, mert az ügyben döntőbíróként fellépő Falstaff úgy
találja, hogy a vallomások ellentmondanak egymásnak, s ezért a vád
megalapozatlan. Ízléssel, s jókor kell lopni - inti két emberét Cajus
dühös távozása után a hájas lovag, akinek most előbb a kocsmáros által
benyújtott számlával, majd rögtön utána saját kínzó pénztelenségével
kell szembesülnie. Van azonban Falstaffnak egy nagyralátó terve, amelyet
rögvest emberei elé is tár. Férfiúi vonzerejére és előkelő rangjára
alapozva, elcsábítani készül ugyanis Windsor két polgárasszonyát, a
dúsgazdag Ford nejét, Alicét és a szintén vagyonos Meg Page asszonyt. A
tervben, amely a két hölgy vélt rokonszenvére épül, a szerelmi postás
szerepe várna a két züllött fegyverhordóra, ámde ők, úri becsületükre
hivatkozva, visszautasítják a találkára hívó levelek kézbesítését, a
kerítői közreműködést. A felháborodott Falstaff így apródjára bízza a
leveleket, majd elmondja, mit is gondol az imént fennen emlegetett
becsületről, s végül elkergeti magától a két engedetlen csatlóst.
2. kép
Fordék kertjében Alice és lánya, Nannetta, valamint Meg Page és a
sokat tapasztalt Mrs. Quickly beszélgetnek egymással. Mindkét
szépasszony szóba hozza azt a hevesen udvarló levelet, amelyet egyik is,
másik is Falstafftól kapott - azonos szöveggel. A hölgyek megfogadják,
hogy lóvá teszik a vén korhelyt, akiről mindannyian lesújtó véleménnyel
vannak. Félrevonulnak, hogy kidolgozzák haditervüket, miközben a kert
másik sarkában megjelennek a férfiak: Ford, a Falstaff tervét neki
besúgó két elcsapott fegyverhordozó, valamint Nannetta két kérője, Cajus
doktor és a lány szerelmét bíró ifjú Fenton. Fordot is bosszúra és
csapdaállításra ösztönzik társai, akik még a felszarvazás lehetőségével
is riogatják az aggódó férjet. A két csoport, a férfiak és a nők
titokban tartják egymás előtt terveiket, csupán a két szerelmes,
Nannetta és Fenton keres kapcsolatot egymással néhány futó szó és lopott
csók erejéig. A nők elhatározzák, hogy Mrs. Quicklyt küldik követ
gyanánt a megleckéztetni kívánt Falstaffhoz, míg a férfiak arra jutnak,
hogy Ford álnéven állít majd be a széptevő lovag otthonául szolgáló
kocsmába.
II. felvonás
1. kép
A kocsmában Falstaff épp visszafogadja a bűnbánatot színlelő két
fickót, akik már jelentik is régi-új uruknak, hogy egy dáma kíván
beszélni vele. Mrs. Quickly ő, aki arról hoz álhírt Falstaffnak, hogy
udvarlása teljes sikert aratott: Alice és Meg is szerelmesen eped a
lovag után, s Alice el is várja magához széptevőjét, férje távollétében,
kettő és három között. Falstaff alig bocsátja el magától a hírhordásért
megjutalmazott asszonyságot, máris jelentik neki új vendégét: a gazdag
Forrás urat. Az álruhás Ford ez a látogató, aki azzal a kéréssel fordul
Falstaffhoz, hogy köztudottan ellenállhatatlan vonzerejével és búsás
jutalom ellenében csábítsa el Alice Fordot, aki ha egyszer már elbukott,
talán könnyebben enged majd Forrás úr ostromának is. Falstaff
elvállalja a feladatot és azzal „nyugtatja a hír hallatán hüledező
férjet, hogy Fordné nemsoká - kettő és három között - amúgy is a
karjaiba készül hullani. A férj felszarvazását már bizonyosnak jósoló
Falstaff és a féltékenységében valósággal tomboló Fordot végül együtt
távoznak: a nyugalmat színlelő férj karonfogva hagyja el a színt
feleségének kövér csábítójával.
2. kép
Fordék otthonában a hölgyek elégedetten hallgatják Mrs. Quickly
részletes beszámolóját, s már alig várják, hogy Falstaff besétáljon a
kelepcébe, amelyben a főszerepet a nagy ruháskosárnak szánják. A
készülődés közepette Alice kivallatja a síró Nannettát, aki
elpanaszolja, hogy Ford a keszeg Cajus doktornak szánja lánya kezét.
Alice és a többiek felháborodva utasítják el ezt a lehetőséget, s közben
vidáman elrendezik a találkozó színpadát. Megérkezik a kicsípett lovag,
s rögtön heves udvarlásba kezd. Ha Ford meghalna, úgy nőül is venné a
nőt, akinek felidézi nádszál termetű ifjúságát is, midőn még apród volt a
norfolki herceg udvarában. A légyottba terv szerint toppan be Mrs.
Quickly, hogy rögtön utána a felindult Meg Page is belépjen: a féltékeny
és felfegyverzett férj közeledtéről hírt hozva. Csakhogy a korábban
eltervezett tréfa valósággá válik, mert Ford tényleg beront a színre,
hogy társaival átkutassa a házat és leszámoljon a hájas lovaggal. A nők a
spanyolfal mögé elrejtett, rettegő Falstaffot egy óvatlan pillanatban a
nagy ruháskosárba dugják. Az egymással összetalálkozó Nannetta és
Fenton a megürült rejtekhelyre, a spanyolfal mögé húzódnak, ám szerelmes
enyelgésük zaja felkelti a házat felforgató Fordék figyelmét. Miközben
Falstaff a ruháskosárban fulladozik, a férfiak rajtakapják a csókolózó
Nannetta és Fentont. Fordot ez a látvány is csak tovább dühíti, hiszen
nem Fentonnak szánja a lányát, de már rohan is tovább, hogy Falstaffra
ráleljen valamiképp. Az asszonyok a Temzébe dobatják a ruháskosarat és
benne az elkínzott Falstaffot, s ennek a jelenetnek a látására a férfiak
is csatlakoznak a windsori víg nőkhöz.
III. felvonás
1. kép
A Temzéből kikecmergett Falstaff a törzshelye előtt felettébb borús
hangulatban szárítkozik, s önnön dicsőségének mulandóságáról meg a világ
galádságáról elmélkedik. A forralt bor lassanként megjavítja a lovag
hangulatát, s Falstaff így engedi, hogy az elébe járuló Mrs. Quickly
előadja Alice sajnálkozását a rettenetes félreértés miatt. Alice nevében
(aki társnőivel a háttérből hallgatja e beszélgetést) arra kéri
Falstaffot, hogy éjfélkor a windsori erdőbe jöjjön az új találkára: a
legendabeli Fekete Vadásznak öltözve. Az öreg kópé fellelkesülve indul
jelmezét magára ölteni, miközben Ford és hitvese immár egyesült erővel
készül csapdát állítani Falstaffnak. Megbeszélésük szerint Nannetta
tündérkirálynőnek, Meg nimfának, Mrs. Quickly pedig boszorkánynak
öltözik éjfélre, s összes barátjukat és szolgájukat mozgósítják majd a
lovag megrémítésére. Ford és Cajus doktor közben titkon megállapodnak
arról, hogy a csíny perceiben a barátcsuhába öltöző doktor a
lefátyolozott Nannetta mellé kerüljön, s hogy az apa gyorsan megáldja
majd frigyüket, ezzel kész helyzetet teremtve lánya és a terv ellen
szintén hadakozó neje számára. Mrs. Quickly azonban fültanúja lesz e
megbeszélésnek, s ez új irányt ad majd az eseményeknek.
2. kép
A windsori erdő egyik tisztásán, a találkahelyként megjelölt öreg
tölgynél éjfél előtt már minden készen áll Falstaff megleckéztetésére.
Az asszonyok barátcsuhát és álarcot adnak Fentonnak, s azt is megtudjuk,
hogy a tündérkirálynő jelmezét is más viseli majd: a megvesztegetett
Bardolfo. De már közeledik is a tölgyhöz az agancsos fejfedőt viselő,
félős Falstaff, akire légyott helyett nem evilági jelenések várnak:
tündérek, koboldok, erdei szörnyek - Ford, Alice és szövetségeseik. Jól
megijesztik és el is náspángolják a hájas lovagot, aki halálra rémülten
fogad megjavulást. Bardolfóra magától ráismer, míg Fordék maguk fedik
fel álarcaikat Falstaff előtt, aki jobb híján tűri a törpe népség
gúnyát. A jókedvre derült Ford maga elé vezetteti a tündérkirálynő és a
barát párosát, hogy az előzetes terv szerint megáldja frigyüket, ám
Alice arra kéri férjét, áldjon meg egy másik, szintén tündérkirálynői
jelmezt, illetve barátcsuhát viselő párt. Ford jó képet vág a dologhoz,
ám annál nagyobb lesz az elképedése, amikor kiderül, hogy Cajus doktort
Bardolfóval, míg Nannettát Fentonnal boronálta össze. Ford kénytelen
belenyugodni a helyzetbe, s az új fordulat láttán felderült Falstaff
javaslatára víg dallal végződik a játék.
Képgalériám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése