Rudolf musical és Frank Wildhorn musical gála est a Margitszigeten

 A musicalről, 07.05.

Győri Rudolf

Általánosságban elmondhatom magamról, hogy kifejezetten utálom a szabadtéri előadásokat. No, nem azért, mert bajom lenne bárkivel, bármivel, de félő, hogy az időjárás nem kedvez és amilyen szerencsés flótás vagyok, kifogom a rosszat és, ha az esőnap olyan alkalomra esik, ami nekem egy kirándulásos napom, oda a jegy... No, ezt nem szeretem, de most úgy éreztem be kell vállalnom, lesz, ami lesz! Nem mellesleg, egy éve a színház-kirándulás kombó tölti ki az életem, így nem csoda, hogy mégis csak rávettem magam erre a kis kitérőre. Volt bennem félsz, ám küzdöttem azzal az érzéssel is, hogy mennyire, de nagyon szeretem ezt a darabot, és a korábbi ellenszenvem ellenére, meg akarom nézni, mert a Sándor Péter facebook-os rajongói csoportban csak áradt a pozitív energia... :D Én meg semmi jónak nem vagyok elrontója.

Szombat dél körül döntöttem, hogy befoglalom a székemet, megveszem online. A gálánál már nem tudtam, úgyhogy ott személyesen mentem megvásárolni a jegypénztárba. Szóval, választottam egy helyet, és megbizonyosodtam róla, hogy mindig ide vagy köréje fogok ülni, amennyiben lesz olyan produkció, amire elmennék a Margitszigeti Szabadtérire...

Az ülésem kiváló volt, és csupa-csupa jó érzés kavargott bennem. Fiatal lányként, a Fantom bűvöletében éltem, és 1-2 éven belül megtalált(am) ez a csodadarab, aminek minden dallama fülbemászó. Szeretem a történetét, a karaktereket, a zenéjét, mint írtam és úgy összességében egy olyan előadásnak tartom, aminek nincs unalmas pillanata. 

A HELYSZÍNEN: A darab rendezése kissé szirupos véget engedett meg magának. Emlékszem a pillanatra, hogy elámultam, milyen negédes befejezést kapott az első, ősváltozathoz képest…de mindenről később, bővebben…. 

A díszlete bájos, egyszerre hasonlít a tisztes bécsi kastélyhoz (pl. Schönbrunn-ra) és a bécsi klasszicizmus vonásai mutatkoznak meg benne.

Győri Nemzeti Színház honlapján a darab adatlapja: https://gyoriszinhaz.hu/eloadasok/rudolf/

 

Győri társulat hivatalos plakátja

  

Karakterváltoztatások
Rudolf – nagyon sokszor kell bizonyítania, hogy képes apja politikai nézeteitől megszabadulni, képes lépni és lezárni házasságát, új hazát felépíteni. Mégis a karakter vissza-vissza lesz húzva. Nagyon sokszor beletörődik, és nem mer fellépni, kiállni magáért, pl. jól érezhető ez Ferenc Józseffel vagy Stefániával szembeni jeleneteiben. Bárgyúbb lett Rudolf személye, aki ugyan meghozza a döntést, hogy Magyarország királya lesz és függetleníti az országot Ausztriától, mégis nem viszi végig akaratát, mivel elárulják, de erről nem ő tehet. Sándor Péter jól, kifejezően, érzelmesen énekelt. A Holnap hídja előadásmódja tetszett, bár a hangsúly a végén nem a nagy kiéneklésen volt régen. Tudom, megszokás, ám még ezt az új változatot szoknom kell, szebb volt, mikor az utolsó mondatot megismételte és a többiek mellette kitartották a hangot. Az, hogy címszereplő folyton meghunyászkodik, amikor pedig erélyesen fel kéne lépnie a családtagjaival szemben, ez nagy hátránya az új Rudolfnak.

Mária Vetsera – olyan bájos a korhű jelmezekben, mint az ősváltozatban volt. Jelleme alapján Vágó Detti-féle szerepformálást viszi tovább Jenes Kitti. Jó volt, és szép volt. Szerettem a szerepben.

Taffee gróf – semmitmondó… sajnos Nagy Balázs által formált figura, ugyan mindenhol ott van, de valahogy nem adja át azt a szenvedélyt, amit az ősváltozat két minisztere, Földes Tamás, de számomra az igazi Homonnay Zsolt volt mindig – szerencse, hogy hallottam a Farnk Wildhorn barátai gálán ismét a szerepben. Egy végtelenül szenvedélyes férfi, akibe nem nehéz beleszeretni...bár azért az idő rajta is meglátszik, kissé pocakot eresztett...de hát ki nem lesz teltebb az idők alatt? :D

Maria Larisch – az összekötői szerepe jobban ki van hangsúlyozva ebben a változatban, illetve a saját dalában, inkább a Rudolffal közös múltja jelenik meg, amikor gyerekként játszottak, míg az ősváltozatban, Rudolf halálát vizionálja, a temetésen megjelenik Erzsébet alakja is. Larisch itt még csókot is vált egykori szeretőjével a gróffal közös daluk végén, és ez azért egy forró, izzó viszony benyomását kelti. Tetszett. És, a legjobb jelenet, amikor Larisch megkapja Vetsera levelét, miben közli, Rudolffal ugyan megpróbálták, hogy szétmennek, de belátták, nem tudnak egymás nélkül élni. Együtt utaznak Mayerling-be. Ez a levelezés új gondolat a darabban, ami nagyon jól formálja Larisch karakterét.

Ferenc József – olyan, amilyennek lennie kell. Szinte megborzongtam, amikor kinyilvánította Rudolfról, hogy nem méltó, hogy a fia legyen…

Stefánia - A magyar változatban egyszerűen képtelenség beleapplikálni azt a személyiséget, ami sokkal összetettebb Stefánia esetében, és amit a Bécsben rendezett változatban tettek bele. Mindettől függetlenül mind a színésznő, mind a szerep nagyon erőteljes, hangsúlyos és pont olyan erőszakos, mint amilyen az első változatban volt. Ugyanakkor, hogy jobban megkedvelhessük Stefániát, mert van bizony asszonyi, elkeseredett oldala is, azt nem kapjuk meg. Sebaj.

Pfeiffer, a bábjátékos - sok jó oldala van a szerepnek. Gyerekekkel van körülvéve, jól vezeti a történetet, talán nem annyira jelentősen, mint az ősváltozatú bábosok, de azért kellő ráhatása van a történésekre. Nem verik meg az egyik jelenetben, ahol pont Rudolfot, Ferenc Józsefet figurázza ki a bábjaival (ugyanis az eredetiben ez megtörtént). Ő is változtatott szövegkönyvből dolgozik. Először azt hittem, hogy Szabó P. Szilvesztert látom újra a színpadon, de nem ő volt, pedig még hangilag is emlékeztetett rá a művész.

A befejezésről: Az ősváltozatban Rudolf és Mária Vetsera elmennek a Negyedik dimenzió báljába, miután tudomásukra adják, hogy a tárgyalófelek, akikkel Magyarország ügyében eljárnának, nem fognak megjelenni, úgy döntenek utoljára táncolnak még, közben megjelennek azok, akik szerelmük beteljesedését akadályozták, ők felülemelkednek és kijelentik együtt mennek halálba. Eldördül a lövés, ami a mostani változatban is csak 1x fordul elő, de látványos megoldásként egymás mellé állnak és olyan mintha Rudolf úgy sütné el a pisztolyt, hogy a golyó az ő és kedvese fején is átmegy... Ehhez képest az ősváltozatban, eldördül 1 lövés, ők pedig a díszletre zuhannak, ami egy emelvény (több esetben veszélyes volt, ha nem megfelelően álltál be, pl. Dolhai Attila és Vágó Detti le is esett róla egy ízben, így Mészáros Árpád Zsolt és Vágó Zsuzsi helyettesítették őket), a szerkezet a dördülés, és az esés pillanatában egy ponton szétnyílik, így mindkét áldozat egy-egy lapáton fekve elszakad egymástól...nálam pedig ez a nyerő befejezés...a haláluk előtt Rudolf még egy utolsó csókot lehel Vetsera kezére, ettől mindig sírhatnékom támad... Az eredeti-eredeti történet szerint, így kellene lennie és nem ez a cukormázas halálukban megdicsőülnek dolog... A történet szerint Rudolf mellől Máriát elvitték még hajnali órákban, testét a lovaskocsiban egy seprűvel kitámasztották, hogy külső szemlélő egy ülő alakot láthasson a kocsiban. Holttestét mindenféle jelzés nélkül elföldelték, később persze rendesen el lett temetve, de tudósok mindig kiásták, hogy megvizsgálják és kiderítsék vagy legalábbis sejtéseket adjanak, hogyan és miként történhetett az "öngyilkosság", amiben szintén nem lehetünk annyira biztosak... Az elbeszélésem alapján, ezért tartom szebbe befejezésnek az első változatot, míg a másik az nekem annyira nem jött be, de elfogadom. Ha nagyon pozitív befejezést szeretnénk, akkor arra ez a megoldás tökéletes.

A darab hibái: Az első felvonásban a zászló lengetős, nemzet erősító számról teljesen meg is feledkeztem…csodálkoztam is, hogy van a darabban új dal? Aztán rájöttem, hogy ez mindig benne volt, de a legkevésbé szimpatikus melódiái közé tartozik az előadásnak. A bordélyház jelenete, sajnos rettentően unalmasra sikeredett, pedig a dal is jó, a jelmezek is tetszettek, de mégsem volt eléggé dinamikus, vagy figyelemfelkeltő, a közönségen is érződött egyfajta ellenszenv. Talán a bábos, Pfeiffer karaktere itt nem domborított olyan jól, mint az ősváltozatban, Bereczki Zoltán és Szabó P. Szilveszter esetében.

Ami kiemelkedő: A PRÁTER – a díszlet óriáskereket prezentált, ami nagyon feldobta ezt a jelenetet, valahogy úgy érezhető volt, hogy igen, na, ide én is szívesen elmennék, nem beszélve Rudolf itteni ruházatáról, a vadász jelmez Sándor Petinek nagyon is jól állt és a figurát is erősíteni tudta vele. Kettejük játéka Jenes Kittivel csupa bájos pillanatot eredményezett, habár azt meg kell jegyeznem, hogy a dalszövegben történik valami az egyik kémmel, Wiligutt-tal, itt a meg semmi sem (az ősváltozatban egy kerékhez rögzítették és megforgatták), ugyan itt mitől szédül meg? :D

 Összefoglalva: csodálatos est volt, imádtam énekelni minden dalát, amit szeretek. Szinte, mintha egy nap se múlt volna el az eredeti előadás és a mostani között. A Győri Nemzeti Színházban decemberben fogják bemutatni, szeretnék majd eljutni rá. A címszerepet továbbra is, Sándor Péter és Kocsis Dénes fogja vinni.

A koncentről 
https://margitszigetiszinhaz.hu/margitszigeti-programok/duna-szimfonia-frank-wildhorn-es-baratai-musicalgala/

A honlap fotója

Program (honlapról mentve)
DUNA SZIMFÓNIA – FRANK WILDHORN ÉS BARÁTAI MUSICALGÁLA
2025. aug 07. 20:00

Magyarországi ősbemutató a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon!

2025. augusztus 7. csütörtök 20:00 (esőnap: augusztus 8.)

Margitszigeti Szabadtéri Színpad

Műsoridő: kb. 150 perc (1 szünettel)

Varázslatos musicalgálát láthat a nagyközönség 2025. augusztus 7-én: Frank Wildhorn, a többszörös Grammy-, Tony és Emmy-díjra jelölt világhírű amerikai zeneszerző és barátai nagyívű koncertet adnak a New York-i Broadway sikerszerzőjének ikonikus musicaljeiből. Elhangzik majd az Eljött az óra, az Ördögi tánc, a Férfi kell és a Párbaj a Jekyll & Hyde-ból, a Kétség és ábránd, Ez most más, A holnap hídja és az Eljő a perc a Rudolfból, a Rettegj, Viva, Szent Teréz és a Bár tudnám a Carmenből, valamint a Make me love you és a Longer I live slágerek a Dracula című musicalből.

Frank Wildhornt Magyarországon leginkább fokozott szakmai és közönségérdeklődésnek örvendő musical bemutatói kapcsán ismerheti a közönség. A Budapesti Operettszínházban Kiss-B. Atilla Kossuth-díjas operaénekes, főigazgató, vezető alkotó irányításával 2024-ben bemutatott revelatív Carment és a 2022-től repertoáron lévő Jekyll és Hyde-ot nem felejti senki, aki csak egyszer is jegyet váltott a közönségkedvenc produkciókra, és sok évvel korábban a Rudolf című musical is látható volt.

Az este első felében korábban a Bécsi Szimfonikus Zenekar előadásában és legutóbb az ulmi International Danube Festival-on jelentős visszhangot kiváltó és közönségsikert aratott Duna szimfónia szerepel a programban. Wildhorn nagyívű művét a klasszikus, valamint a modern, kortárs zenei stílusok harmonikus ötvözésével vetette papírra, rajongásig szeretett folyója, a Duna iránti tisztelete jeléül. A mély érzelmektől fűtött, jellegzetes wildhorni hangzásvilág elvarázsolja a közönséget és végig repíti a Duna útján a forrásától egészen a Fekete-tengerig. A hamisítatlan operettszínházi életérzést és a páratlan zenei élményt a Budapesti Operettszínház Pfeiffer Gyula Liszt Ferenc-díjas karmester, főzeneigazgató vezényletével játszó, több mint 80 fős Szimfonikus Zenekara garantálja.

A második részben a Nagymező utcai teátrum sztárjai és tehetséges fiataljai lépnek színpadra: Füredi Nikolett, Nádasi Veronika, Lipics Franciska e.h. SZFE, Homonnay Zsolt, Sándor Péter és Szomor György, valamint a színház Musical Együttese és Zenekara előadásában elhangzanak a zeneszerző legnépszerűbb musical dalai, duettjei és együttesei.

Az est sztárvendége maga a zeneszerző Frank Wildhorn, aki zongorán közreműködik, és a számok között végtelenül személyes gondolataival beavatja a nézőket pályájának meghatározó állomásaiba, így a közönség betekintést nyerhet az egyes musicalek keletkezéstörténetébe is. A kivételes és megismételhetetlen gálakoncert koreográfusa és a rendező munkatársa Lénárt Gábor, rendezője Homonnay Zsolt Jászai Mari-díjas színházi alkotó, az Operettszínház művészeti vezetője. A színpadon elhangzottak könnyebb megértését szinkrontolmács segíti.

Saját tapasztalat
Már szokásosnak mondható helyemet sikerült megvásárolnom, és mellém került egy külföldi, PhD tanulmányait Magyarországon folytató egyiptomi hölgyemény, akivel szépen elbeszélgettünk, a műsor végén facebook-elérhetőséget is cseréltünk, és közösen fogunk menni színházazni a továbbiakban. Érdekes volt, hogy ahogy beszélgettünk egymással körülöttünk mosolyogtak az emberek. :D
Neki a kedvenc előadása a szerzőtől a Jekill és Hyde, az enyém a Rudolf. Szünet alatt megkereste a zeneszerzőt, hogy készítsen vele közös fotót, én pedig a vízitornyot másztam meg. Végre sikerült a tetejére feljutnom, ami a Rudolf-nál kimaradt, mert olvasni is akartam a kiplakátolt történelmi érdekességeket a valós személyekről. Nagyon jól éreztem magam ekkor is.

Kellemesen elhallgatta az ember az első felvonást, ami a Duna szimfónia volt (háttérben időnként még a SZIGET fesztivál hangjai is átszűrödtek), a folyót 4 évszak különféle változatában jelenítette meg. Tetszett a keringős bécsi rész és a pörgősebb klezmer dallamok.

A második felvonásban pedig ízelítőt kaptunk az operettszínházi társulat 6 tagjától, milyen is, ha magyarul énekelik Wildhorn darabjait. Egyik Rudolf-os dalról meg is feledkezett a szerző, azt mondta, nem rémlett neki, hogy ő szerezte ezt is, amikor Homonnay Zsolt a kottát letette elé (Kétség és ábránd). Wildhorn a dalok felvezetésében mindig kifejtett apró gondolatokat, meg hálás volt az előadóknak is, többek között Nádasdi Veráért volt oda, neki felajánlotta, hogy elviszi magával Amerikába (akárcsak Andrew Llord Webber Mahó Andreának anno, 2003-ban), Vera már ment volna pakolni a cuccait...vidáman szaladt vissza hozzá a takarásból, amikor a férfi a szép szavakkal illette, visszasietett. Örülök egyébként Vera sikerének és annak is, hogy a Nem más, mint én-t vagyis a Rudolf-ból Stefánia dalát ő énekelte el. Az ősbemutatón ő volt a karakter ábrázolója, és a hangszíne már akkor is megtetszett. Wildhorn egyébként még azért is megdicsérte, hogy ahogy játssza Carmen-t, lehetséges, hogy előző életében is ő volt amga Carmen. :D A zeneszerző el volt ragadtatva a társulattól, több ízben dicsérte is őket. Az este pedig szuper volt.

Hazaút
Mindkét esetben úgy döntöttem inkább legyalogolok, mert nem lakunk olyan messze a szigettől. A tömeg békésen vonult, nem volt sosem atrócitás vagy bokorból előugró, pörköltöt föző meztelen férfi...mint egyszer a híradásban mondták...azóta ez számomra egy legendával ér fel... :D És azért is mentem a tömeggel inkább, mert a 26-os busz, a hangosbemondó állításával szemben ezúttal sem volt rendesen megszervezve, így köszönöm, de inkább lemondok arról, hogy heringként összezárjam magam a többi emberrel... Ahogy sétáltunk, úgy láttunk piknikező emberkéket a fűvőn, minden békés és nyugodt volt. Ez is nagyon tetszett, biztonságban éreztem magam.

Jövőre, ha úgy alakul, szerintem, megint elmegyek margitszigetezni ;) Menjetek Ti is!

 

Az is elmondható, hogy most se sikerült befognom a számát, de ez vagyok én! :D