Stuart Maria kivegzese az Operában

A királynőt megölik vagy mégsem az Operaház színpadán?
Utánajártam!

2025.05.14. 19:00-21:45 között

 

Insta történet (klaudia.kovacs.20)

A mai nap izgalmasan is telhetett volna, de valahogy nem volt az igazi. Végre viszont lezártam a hallgatói szakdolgozat feltöltési parámat, ugyanis a leadás végére pont kerülhetett. Nem kell már senkit és semmit ellenőrizni. Annyira szükségem volt már erre a nyugalomra... Reggel szembe kellett néznem a ténnyel, hogy későn érkezem, de azért annyira nem, hogy még beérjek a Sportlövészet versenyre, mert, hogy a mai napon volt a megmérettetés. Sajnos, két lövésem nagyon magasra szállt, így csak abban reménykedhetek, hogy még kapok oklevelet... kiderül 19.00 óra körül, után... És, így érkezünk el a Stuart Mária előadáshoz, amit 18.00 óra helyett 19.00 órai kezdéssel változtattak meg, illetve Kolonits Klára helyett Sáfár Orsolya fogja a címszerepet alakítani, erről pedig ma értesültem, 14.00 óra magasságában...
Annyit még hozzá kell tennem, hogy teadélutánon kell részt vennem a Könyvtárban, téma ezúttal a mesterséges intelligencia. Ez fog 18.00-ig tartani, de előbb fogom a társaságot otthagyni, mert át kell majd öltöznöm esti programomhoz.

 

Megérkezés és holokauszt kiállítás

05.11-én délelőtti órákra hirdették meg az eseményt, többen beszédet mondtak és akik jelen voltak megnézhették az Opera alagsorában lévő kiállítást...nagy-nagy bánatomra. Szó nélkül nem is hagytam, másnap írtam a operai csoportnak, hogy visszatérhetne az a módi, hogy x alkalmakat hirdetnek meg és arra jelentkeznek az emberek, de garantáltan indul. Most ha 10 vagy 20 létszám alatt vagy :D akkor nem indítanak sétákat az alagsorba...

 

Lássuk az előadásról a kritikát, érzéseimet

A darab különleges fehér díszletekkel lett megálmodva. Dicséretes Antal Csaba munkája, de azért a folyton mozgásban lévő lépcsősor egy erdei tisztáson némi átvitt képzeletre enged késztetést…

A történet a két királynő viszályáról, szerelmi kapcsolatukról szól, ami mindkettőt egy személyhez, Robert Dudley-hoz akárkihez fűzi.

Donizetti zenéje nagyon kellemes volt, itt-ott nagyon lágy és andalító, az embernek a feje mozgásba lendült. Nem Verdi, de mégis finom volt hallgatni, és ezt nagyon szeretem.

Az operákkal fémjelzett bérletem utolsó alkalma volt, így részben elbúcsúzhattam a székemtől. De még nem teljes az Isten hozzát mondani, hiszen a másik bérletem a balett-változat is a helyhez köt engem.

A történet érdekes volt, az énekhangok tökéletesek, főként Balga Gabriellát emelném ki, az áriái, a magasan képzett hangja csodálatos volt. Jól nézett ki, Erzsébetként, lovagi páncélban.

A ruhák nem korhoz kötöttek, kissé túlmodernizáltak.

A darabba nem szerettem bele, de örülök, hogy láthattam. Egyébként érdemes megnézni, a fent jegyzett dolgok miatt.

 Az OperaCafé egyik felvételét osztanám meg, ahol a felkészüléséről mesél Balga Gabriella művésznő.

Operamentés:

Cselekmény

I. felvonás

A londoni Westminster-palotában lovagi tornát rendeznek a francia követ tiszteletére, aki Franciaország királyának házassági ajánlatát hozta Erzsébet királynőnek. A friggyel dicsőséges szövetségre lépne a két királyság. Erzsébet bizonytalan a döntésben. Még mindig szerelmes Leicester grófjába, aki az utóbbi időben eltávolodott tőle. Bizonytalanságát fokozza, hogy az ünneplést tüntetők zavarják meg: kegyelmet követelnek a hosszú évek óta fogva tartott skót királynő, Stuart Mária számára.

Talbot, Mária bizalmasa szintén a kegyelmet sürgeti, míg Erzsébet tanácsadója, Lord Cecil Mária halálos ítéletének aláírását. Veszélyes ellenfelet lát a katolikus Máriában, aki jogos trónkövetelőként léphet fel a protestáns Erzsébettel szemben.

A királynő Leicestert hívatja. Rábízza a gyűrűjét azzal az üzenettel a francia követ számára, hogy a házassági ajánlatot tudomásul vette, de még nem hozta meg a döntést. Volt szerelme közönye láttán dühösen távozik.

Talbot bizalmasan közli Leicester gróffal: Fortheringhayben, Stuart Mária börtönében járt. A skót királynő egy levelet és arcképet küld magáról a grófnak, tőle vár segítséget, hogy járjon közbe az érdekében Erzsébetnél. Leicester akár életét is kész kockára tenni, hogy kiszabadítsa Máriát. Rábeszéli Erzsébetet, hogy vadászat ürügyén látogassa meg unokatestvérét a börtönben. A féltékeny királynő vonakodva bár, de beleegyezik.

A Fotheringhay-várkastélyban Mária és hű társa a rabságban, Anna élvezi a parkban engedélyezett sétát. Mária a fák közt bolyongva felidézi gyermekkora franciaországi emlékeit. Kész lemondani a trónról, ha oda visszatérhet. Leicester keresi fel, biztosítja szerelméről és arra kéri, mutatkozzon alázatosnak Erzsébet előtt. Vadászkürt harsan. Erzsébet érkezik Lord Cecil kíséretében.

Talbot józanságra inti Máriát, aki Leicester iránti szerelmébe kapaszkodva valóban alázatosan viselkedik. Letérdel királyi unokatestvére előtt, szabadságáért esedezve. Cecil figyelmezteti Erzsébetet, ne higgyen a hazug színjátéknak. A királynő, féltékenységében sértegetni kezdi Máriát, a szemébe vágja, hogy könnyűvérű, és hogy meggyilkolta a férjét, Henriket. A lobbanékony Mária is elveszíti a fejét, és közönséges ribancnak, Boleyn Anna fattyának nevezi Erzsébetet, aki megszentségteleníti Anglia trónját. Ezzel megpecsételődött a sorsa. A királynő hívatja az őrséget, és visszaviteti Máriát a börtönébe.

II. felvonás

Cecil bizonyítékokat szerez, amelyek szerint Mária részt vett egy Erzsébet elleni, katolikus összeesküvésben. A Westminster-palotában, a királynő asztalán hever a halálos ítélet. Erzsébet azonban vívódik. Ha aláírja, akkor az egész katolikus Európát magára haragítja. Cecil sürgeti: minden angol kész bosszút állni érte, ha kell; de ha nem írja alá, a saját életét teszi kockára. A bizonytalanságban őrlődő Erzsébet, ahogy megpillantja az érkező Leicestert, gyorsan és közömbösen aláírja a halálos ítéletet. Átadja Cecilnek azzal az utasítással, hogy másnap hajtsák végre. Leicester könyörög neki, hogy vonja vissza a parancsot, amely egy ártatlant küld a halálba. Erzsébet kérlelhetetlenül arra kötelezi a grófot, hogy nézze végig szeretője kivégzését.

A Fotheringhay-kastély börtönébe Lord Cecil viszi a kivégzés hírét. Mária belenyugszik a sorsába. Hű barátja, Talbot látogatja meg a véres óra előtt. Mária neki gyónja meg bűneit: második férje, Lord Henry Dudley, és titkára, Rizzio megölt árnyai kísértik – őmiatta kellett meghalniuk. Talbot feloldozza Máriát, aki bűntelenül indul utolsó útjára. Arra kéri Annát és az udvarhölgyeit, sírás helyett fohászkodjanak vele Istenhez. Leicester gróftól is végső búcsút vesz. Utolsó szavaival Istenhez fordul: békítse meg az ő ártatlanul kiontott vére, és ne sújtson le az esküszegő Angliára.

 

A darabot még megtudják tekinteni, az opera honlapján még vannak jegyek:
https://opera.jegy.hu/program/stuart-maria-160265/1126005?lang=hu

 Saját képeket hamarosan közlök.

 

Ariadné kiakadás

 Az idei, Kovács János bérlet összefüggött a Mítosz fest előadásaival, vagyis egybefogta őket. A mostani darab az utolsó volt a palettán, úgyhogy a kedvenccé vált 4. sor 9-es székétől is búcsút kellett vennem... Az előadás számomra mocorgó volt, vagyis időnként meglestem a karórámat, hogy mennyi van még hátra a darabból, ami eléggé negatív jelző, mert ritkán teszem ezt, csak, ha nagyon pocsék a műsor, és kellemetlenül feszengek ültömben, miközben azt látom, hogy a nézőtéren a közönség lassan, szépen fogyatkozik...és én nem mehetek, mert a sor közepére vettem foglalót... :D de nem baj, a rosszat is végig kell ülni, hiszen ezekről lehet a legjobban írni...

 2023. június 17. este 19:00-21:15 között az Operaházban

 

 

Jöjjön az isnta összefoglaló:

Azt hittem nem érek az Operába ma, mert egy elhivatott, szabálykövető sofőr a 9-es buszon a Báthory utcánál úgy döntött megneveli az utasközönséget....nagy spuri volt, de utolsó másodpercben beértem... 😪 a darab 1nek elment, voltak vicces pillanatai (a vetítések Ariadné életének pillanataibol, a Minitaurus testver, aztan felnottkent Théleusz otthagyja a motorkocsival es ő ettol megkeseredett), megdobbento pillanatai (amikor a kreativ csapat, akik a darabot az elojatekban osszeraktak az "urasag" szamara, mind meghaltaltak, a karmestert kette vagta a fuggony) es egy masik fura dolog, a meztelen fazonok a foldon (az igaziak testszinu ruhaban feszitettek, es falevelekkel volt takarva a...), meg a végén minket is lelőttek, az uraság szolgája és a mosolygos szinhazi maszk mögé rejtette az arcát és vegzett magaval...a jo ötlet (az operabol ki kell huzni reszeket, h rovid legyen, ez Wagner-nel ajanlatos 🤭🤭🤭), a kacérnő ária részei... Mindenesetre, orultunk egymasnak @habosvilla -val! Jo volt ujra talalkozni es megvittatni a darabot. #operabudapest #ariadnenaxosban #opera #strauss #sokvoltakulfoldi #megintanemetek #avégevoltalegjobb

 

 

1. A busz esete

Általában óra 20 perckor elindulok, lazán beérek az Operaházba a 9-es busszal. Sajnos, ezúttal nem volt gördülékeny a menet, és féltem, hogy valóban nem fogok odaérni, és számítottam már rá, amikor valósággá vált, hogy biztosan nem lesz plusz időm arra, hogy az újonnan foglalt jegyemet átvegyem (Aug. 2. Rigoletto)...a sofőr a Jászai Mari téren döntött úgy, hogy áll egy helyben, amíg a hülye külföldiek nem mennek megmutatni a bérletüket, jegyüket. Tudniillik a járat, hétvégente első ajtós. És a sofőr szabálykövető volt, ami dicséretes, de ám, ha valahova sietünk, nem a legkomfortosabb élmény, inkább kiakasztó... szóval, többszöri hangosbemondós szöveg lejátszása után, végre a külföldiek előre mentek...a következő megállóban mondhatni nem történt semmi, de ami utána következett a Báthory utcában arra vannak szavaim... :D a sofőr egyszerűen úgy döntött, hogy leállítja és leszállítatja a közönséget, mert képtelenek a szabályt követni, mikor már 18:49-et jelzett a busz kijelzője, döntöttem úgy, hogy lelépek, és elfutok az Operáig... nem kis teljesítmény volt, és kiderült, ha nagyon igyekszem, tehát félig rohanva, félig menetelve, odaérek... teljesen leizzadva érkeztem meg, amikor befordultam az Opera oldalát láttató utcába, a 9-es még mindig nem érkezett meg...szörnyű volt, és az eset megtanított arra, ha hétvége van - de lehet hétköznap sem fogok benne bízni - akkor inkább válasszam a HÉV-metró-kisföldalatti hármasát, mert az biztosan célba ér...

2. A közönség

Szerencsére nem akadt senki, aki felhúzta volna magát, hogy utolsó pillanatban estem be a nézőtérre... aki korábban a könyveladó és szerintem helyi idegenvezető ifjú az Operában, megnézte az óráját, amikor mondtam, hogy majdnem elkéstem, mondta, hogy még van időm... mivel sokan álltak a lift előtt, furcsa módon, itt a lépcsőfordulóban nem szokott operás jegyszedő állni, most itt volt, és megmutattam neki, hogy hova tartozom, és tájékoztattam, hogy a tömegre való tekintettel, inkább lemondok a lift nyújtotta kényelemről... Az emeleten, egyik kedvenc jegyszedőmmel találkoztam, aki, mivel tudja, hogy tudom, hová szól a bérletem, már rá se néz, csak a nézőtérre küld. Barinővel már a helyünknél találkoztunk, megbeszéltük darab végén tárgyalunk. A nézők zöme külföldi volt ezúttal, javarészt németek, de akadtak más nemzetek képviselői is.

3. A darab

Mielőtt kezdetét vette, leizzadva, mint egy ló, foglaltam el a helyemet, nemsokára kezdődött is az előadás, előzetesen bemondták, hogy a címszereplő helyett más fog énekelni, Camille Schnoor. Mivel, korábban megnéztem a darab adatlapját, láttam is az ő nevét, csak azt nem tudtam, hogy igazából nem volt rá szabva a figura, hanem csak beugró volt. Szerintem nagyon korrekt, hogy tájékoztatnak.

 

Az instában megemlítettem pár fontosabb mozzanatot, többek között a darab előnye a vetítések voltak, vicces helyzetkomikumokkal, a terhes anyuka, aki Ariadné édesanyja, egy szürke marhától esik teherbe, így lett egy félig ember, félig minotaurus testvére... aztán Ariadné kislány majd nagylány korában a testvére zavargásának van kitéve, folyton belepiszkál a rajzaiba, összefirkálja, amiért a lány az asztal körül körbe-körbe kergeti... később a nagylányért eljön Theszeusz, a hős, aki aztán ott is hagyja motorja oldalkocsijában (előtte megöli a minotaurus testvért)... emiatt érthető okból kifolyólag kesereg... ezek a viccesen kidolgozott jelenetek tették színesebbé a darabot (ámbár ilyenkor úgy érzem, mintha moziban lennék, és nem azért jöttem, na...)... 

 

Az előjáték: a másik jó dolog és megdöbbentő elem, a széjjel szakított karmester, akit a függöny gyilkolt meg, miután kiénekelte magát... ennek előzménye, hogy egy nagy tekintélyes ember udvarában rendezik meg Ariadné darabot, a lelkes csapat, a kreatívok és a színigárda is készülődik, és a kényes úrnak igyekszenek a kedvére tenni...még képesek átírni a darabot is, mert túl hosszú az uraság szerint - azt hiszem ez valóban, Wagner-nél nem ártana.... a színpadon folyton háttérmunkások (díszletmunkások) közlekednek, anatómiai szintre lecsupaszított emberi testtel, ami félbe van vágva, szemléltetés végett, illetve valamilyen okból kifolyólag le van vágva az egyik lába, térdig. Míg gyötrödnek az előtérben a darab miatt, addig az előbb említettek, fel-alá járkálnak...egy ponton pedig az ajtók között megállnak, és egymásnak adják át, a ki tudja hány darab "babát"... A karmesteren és a szereplőkön kívül, szinte mindenki meghal, illetve az előadás végén az udvaron kilő a közönségre 2x, majd főbe lővi saját magát, miközben arcát a röhögös színpadi maszk mögé rejti... a karmestert a függöny szeli ketté, a szereplők maradnak egyedül életben...tehát, amit látunk darabot, azt megrendezik, nem egy igazi, mítoszos előadás....

A továbbiakban pedig tömény unalom, kivéve a vetítéseket, amik immel-ámmal dobtak a színvonalon...

A szöveg

Német nyelven, és az udvaronc kiejtése nagyon tetszett, mert érthető volt.

 

Operamentés

 

Opera előjátékkal, egy részben, német nyelven, magyar, angol és német felirattal „A zene szent művészet, amely a legvadabb bolondságot öleli magába, mint a kerubok a ragyogó trónt!” – így hangzik Richard Strauss és Hugo von Hofmannstahl egyik legizgalmasabb operájának Prológjában a Komponista hitvallása. A darab két meglehetősen különböző műfajt ötvöz játékosan: a tragikus operát és a romantikus farce-ot. Az eredmény egy rendkívül gazdag szövetű mű, amely vizsgálja a művészetnek a társadalomban betöltött szerepét, illetve az igaz szerelem és a szabadosság ellentétpárját is.  „A vidámságot és a szomorúságot, a szerelmet és a halált egyidejűleg azért adjuk elő, mert élni kell. És ez maga az élet. Ahogy a mindennapokban is össze vannak keveredve ezek az érzelmek, ugyanúgy most a színházban is össze lesznek keveredve” – üzeni a rendező, Anger Ferenc. 

Cselekmény 

Előjáték:  Egy újgazdag bécsi úr vacsoravendégeit két színielőadással készül szórakoztatni. Először egy fiatal zeneszerző fennkölt operáját, az Ariadné Naxoszbant mutatnák be, aztán egy táncosnő és komédiásai adnák elő A hűtlen Zerbinetta és négy imádója című rögtönzésüket. A méltatlan párosítás miatt eleve sértett zenészeket megdöbbenti a háziúr új döntése: a két előadást egyszerre kell megtartani, a kilenc órai tűzijáték előtt. Szerencsére a leleményes táncosnő, Zerbinetta kitalálja, hogyan lehet megmenteni a helyzetet: a két darabot úgy kell meghúzni, hogy passzoljanak egymáshoz.   

 

Az opera:  Ariadné Naxosz szigetén hűtlen kedvesét, Thészeuszt siratja. Hiába vigasztalják a nimfák, és próbálják felvidítani a komédiások, ő már csak a halál hírnökét várja. Amikor Zerbinetta arra akarja rávenni, hogy a halál helyett keressen vigasztalást az első arra alkalmas férfi karjai között, Ariadné felháborodva vonul vissza barlangjába. Így Zerbinetta zavartalanul válogathat imádói között. Végül Harlekint tünteti ki kegyeivel, mire a többi komédiás csalódottan elkullog.  Ekkor rontanak be a nimfák a hírrel: hajó közeleg. Megérkezik Bacchus, a bor és a mámor daliás istene. Ariadné gyászában azt hiszi, a halál hírnöke, Hermész jött el érte, hogy elvigye magával az alvilágba. Boldogan omlik a karjába. Halál helyett azonban a szerelem csodálatos mámora járja át mindkettőjüket. Zerbinetta is elégedett, tanítása nem veszett kárba.

-----------

 

Összkép

Nem érzem méltó lezárásnak, ha a Mítosz fest-et nézem. Kedvenccé nem vált, szörnyű volt. Még nem tudom eldönteni ez vagy a Háború és béke volt a legrettenetesebb előadás ebben az évadban, de szoros a versengés a kettő között.

Folytatjuk a Kréta királyával....jöjjön egy Mozart opera

A modern rendezés, ami ízlésesen csomagolva, de kis megbotránkoztatással kísérti az elménket...

Idomeneo, Kréta király

Operaház, 2023.05.16. este 19.00-21.45 között

Műfaj: opera

Zeneszerző: Wolfgang Amadeus Mozart (10. operája a szerzőnek, és olasz nyelvű, amit szeretett volna, a történet ritkábban volt feldolgozva, 24 évesen komponálta. Az Elektra a későbbi Éj királynő előrevetített formája)

A jó előadásokról olykor nehéz hosszan véleményt kifejteni. Egyszerűen jó, szórakoztató, néha érzelmes is lehet, a lényeg, hogy mikzöben nézzük, kellemes érzések fognak el, és van egy jó utóhatása is. Kétszóval élményben volt részünk.

Ugyanez végül is elmondható a rossz darabról is, napokig tudnak az emlékén érlelődni, hogy Oh, te Jó Ég! Mi a bánatos franc volt ez? Esetenként előfordulhat, hogy felrémlik egy-egy jelenet belőle, egy adott életszituációnkban.

El kell árulnom, nálam vegyesen szokott ez működni. Ha történet szempontjából nem fog meg – mert talán ha a zenéje nem jön át (feltéve zenés műfajú darabról van éppen szó), akkor a történetre szoktam fókuszálni.

A mostani mű esetében többször elvonták a figyelmemet a nézőtéren, nem kötött le a story-ja, hiszen végtelenül egyszerű: adott egy király, aki csatákat követően a tengeren majdnem halálát leli, de megmenekül. Cserébe, hálát mondva Neptun-nak, megígéri az Istenségnek, hogy az első ember, akit meglát a parton feláldozza (közben persze a fogadalom miatt gyötrödik és már előre sajnálja, akit fel fog áldozni…). Szerencsétlenségére, tulajdon fia érkezik, őt kell megölnie… az apa próbál kemény lenni, és fia közeledését, örömét, hogy újra láthatja szülőjét hárítani, mivel titkolja előtte, hogy áldozattá kell válnia gyermekének… Közben a másik oldalon, van egy szerelmi háromszög, a király fia szerelmes egy rabszolganőbe (aki a trójai uralkodó lánya, de a görögökhöz kerülve ő már rabnak van minősítve), és van a mostani operai események főkaraktere, Elektra, aki véres kézzel járkálgat mindenhová, mérhetetlenül szerelmes a hercegbe, amaz nem viszonozza érzéseit… (apró megjegyzés, ha már a herceggel nem jött össze a végén, én a királynak odaadtam volna, mivel az mégis sármosabb volt…). Fiát elküldi a király, aztán a fiú tudomást szerez az alkuról és önként vállalná a halált,d e szerelme közbe lép és fegyvert ránt, döfje le őt a király, ne a fiút... ez az önfeláldozás meghatja a tengerek istenét, végül Neptun másként dönt és megjelenésével nagy döbbenetet okoz (ahogy a természet megalkotta…). Kegyelmet gyakorol, kötelezi a királyt, hogy mondjon le és helyét adja át fiának, és annak szerelmének a rabszolgalánynak, aki immáron királyné lett… mindenki nagyon a boldog a végén.

Mozart kevésbé ismert és játszott darabja közé tartozik ez a mű. De pontosan beleillik a Mítosz feszt előadásai közé. Zene szempontjából átszővi Mozart jellegzetes zenei zsenije, a dallamok alapján teljesen az a szokott stílusjegy, amit ismerhetünk tőle. Nagy hehe-részek vannak benne, ami a király kiemelt dallamvilágához tartozik, brillírozhat Brickner Szabolcs, aki szegény, múltkor csak tátogott, ugyanis szegény lebetegedett, így kollégája, László Boldizsár vette át a hangi részeket, míg a színpadon játszotta a karaktert (Hunyadi László opera márciusban).

A rendezés modern, de csodálatos képi világba van csomagolva. A ruházat inkább 19.-20. századi stílust jellemez, kivéve Elektra végső megjelenése, amikor egy terebélyes, barokk kosztümöt visel, fején a nem megszokott pomádé, hanem aranyozott kígyókból álló fejdísz volt látható. Sajátos elképzelés, ami a jelmezt illeti, de nagyon ötletes, nagyon eredeti és rendkívül látványos, rögtön megtetszett. Olyan Mozartos lett tőle a darab, főleg, mert ez a világ nem illik úgy hozzá, mint mondjuk a múltkori, távol-keleti történet, a Szöktetés a Szerájból – az se tipikus osztrák/németalföldi történet, valahogy mégis működött… talán a mondavilág az, ami nem fér a fejembe, hogy Mozart-ot ez megihlette, és megszületett ez a darab is. A király porondmester jelmeze fura volt, mintha csak egy cirkusz igazgató lenne. Az orvos-barát, aki háttérben segítő szándékú figura volt, mindig talpig kezes-lábasban jelent meg…

A díszlet lakóépületekből állt, erkélyekkel. A második felvonásra futónövényekkel feldíszítették, így már tetszetősebb volt az összkép, a kék épületekhez illet a burjánzó, zöldség. Az épületek oldalán kisebb-nagyobb kivetítők voltak, ezeken furcsa, futurisztikus reklámok váltakoztak. Valóban, eltért és modernebb látképet adva Krétáról, miközben egész végig a honlapon látható képi világot vártam, de nem ezt kaptam:

 

  

A reklámok, mintha csak napjainkban játszódnának, volt „covid-ra” felhívó; doktor, aki maszkot viselt, az élet teljesebb oldalát ismét – felhívó kijelentés; emberi testet ábrázoló megjelenítések, legvégül a koronázásra felhívó plakát.

A tengerpart pedig parti sétánnyal, padokkal, állólámpákkal volt ábrázolva.

Tulajdonképpen nem nézett ki rosszul, elsőre nagyon szokatlan, idegennek tűnt, mert mást képzelt el az ember.
 

Szereplők és nem értem dolgok

-    A király, Brickner Szabolcs, központi figurává vált, amint színpadra került. Sztárolva volt a népe körében (egyrészt kiderült, ahogy viselkedtek vele a kórustagjai, körbevették, pózoltak vele a kamerába… apropó, kamera! Ez is modernség, hogy operatőr és riporter páros 2x is megjelent a darabban, nekik csak annyi volt a feladatuk, hogy a király beszédét közvetítsék a nép felé, illetve a nagy kivetítőkön lehessen közelről látni a szereplő arckifejezéseit és úgy egészben, önmagát). A hehe-részős dalokkal emelkedett ki. Apa-fiú kapcsolat, a vívódás – ami sok operában jellemző dolog, hogy órák hosszán át tudnak arról „nyivákolni”, hogy meg kell tenniük valamit, de mégsem akarják…és ezt többször teszik.. akár egymás után….

-     A király „fia” Balga Gabriella: nem értem a koncepciót… miért nő a férfi? Ez direkt ilyen formára lett megírva, tehát Mozart képzelte, vagy a mostani rendező? Magas hangú férfi kellett volna? Mert, hiába játszott férfit, kihallatszott a női hang… játékával nem volt gond, még, ahogy láttam a megszokott kis helyemről, bajuszkát/arc szőrzete is volt a művésznőnek. Egy férfias jelenete volt, amikor az ágyról tápászkodik fel, és felhúzza a sliccét, mint egy férfi…

-   Ilea, a rabszolgalány, Baráth Emőke, a második felvonás elején a darab sztárjával volt egy közös jelenete, amiben megsimogatta a sztárt…(hogyan is lehet ez? A sztár pár másodpercre beengedett kutyus volt), illetve ugyanebben a felvonásban van egy havas jelenete, ekkor vall nagy szerelméről az ellenséges férfi iránt… rá és „szerelmére” vonatkozóan a szokásos sallang, hogy megölöm magam, ha nem szeretsz. ha szeretsz és feláldoznak, abba én halok bele… és egyéb kellemetlen-nyálas-érzelgősségtől túlcsöpögős dalokat váltottak egymással a szereplő szerelmes pár...

-    A darab sztárja: 2 ízben van megjelenítve. Ugyanis, amennyiben az első felvonás alatt kezdünk bealudni, a szünetet követően a horkolást nem feltétlenül folytatjuk, mert a színpad közepéről be lesz engedve egy kutya. Feladata, hogy körbeszimatolja a színpad egyes részeit, majd IIlea-hoz megy, végül az érkező gazdájához lép, akivel közösen távozik a színről. Nagy sikere volt, a rövid performance-ot tapssal jutalmaztuk (mögöttem, a szokásos, bérletes nénik mondtak, hogy a kutya kapta a legnagyobb tapsot). A darab végén megint bejön gazdájával, hogy rácsodálkozzanak a kivetítőkre, amiken Idamante jövendőbeli koronázását hirdetik. Ez egy nagyon jópofa lezárás volt a darabnak, és ha valóban nincs a hölgy meg a kutya, valahogy laposabb lett volna maga a mű. Egyszóval: feldobta, - hogy volt benne állatos rész, ami eredetileg nem lett volna indokolt, de az általkedvelőknek ez biztosan bónuszt jelentett az „unalomban”, legalábbis nekem biztosan. Csak azt sajnálom, hogy nem fényképeztem le őket, túl lassú voltam…

-   Elektra, Topolánszky Laura, időnként olyan ellenszenvvel viseltetek iránta, pedig kifejezetten szép hangja van…valószínűleg az zavar, hogy hórihorgas és hogy nem adtak rá parókát (barna hajú Elektra a szőke helyett?)… mivel zajlik a már többször említett Mítosz feszt – központi karaktere, Elektra, aki elég sűrűn vagy megjelenik az előadásban, vagy szó esik róla, de kiemelt figura, és mivel az eredeti, Strauss darabban Rálik Szilvia eredeti haja is szőke, így azt vártam, hogy mindenhol szőke lesz az Elektra, erre itt megjelenik teljesen barnán, az átlagnál magasabb kinézettel, és egy bal kézzel, ami vérben ázott, és ezzel a kézzel semmit sem fogott meg. Mintha csak egy keze lenne, a balt sose használta, egy ízben, amikor rájött, hogy sosem fogja szeretni Idamante, akkor le akarta vágni és egy ponton azt gondoltam, hogy mindjárt meg is történik, mert a ruhája ujjába bújtatta a kezét (ez a barokk jelmeze az utolsó jelenetben viselte)…de nem. Megmaradt a végtagja, nem sikerült levágni, de mintha próbálta volna végre lemosni a karját… hangilag kifejezetten szép volt, utolsó jelenetben kiemelt szerepe volt, ahogy kesergett a viszonzatlan szerelem miatt…

-    Meglepő fordulat, Mítosz feszt megint – Neptun puritán megjelenítése a színpadon. Volt egy áldozati oltár, ami egy kisebb pódiumnak minősíthető tákolmány volt, ennek háttérét hullámok tarkították. A király fellépett, majd fia is követte (körülöttük a zombi formájú népség, akik a jobb sors reményében követelték az áldozatot – mert tudomást szereztek róla, hogy életük jobbá válhat, ha a herceget megölik…), a gyilkosságot több ízben megszakítják: az apa képtelen rá; Ilia szerelmet vall a választottjának, Elektra rohan be, majd végül érkezik a döbbenet: EGY TELJESEN MEZTELEN FÉRFI – akinek hangot kölcsönöznek a kulliszák takarásából. Ő Neptun. Aki az Opera nézőterén helyet foglalóknak megmutatja a meztelen valóságot. Elképesztő volt, hogy megint meztelenkedtek, és megint villant egy férfi pénisz (előtte lévő sorban, a szép messzelátóval rendelkező úr, el se hitte, amit lát, rögtön a távcsövön keresztül szemlélte. Én is, mert nem tudtam hinni a szememnek, hogy tényleg ott egy fütyi díszeleg???). Tehát, a darab besorolása emiatt 18 éven felüli, és nem azért, mert egy nő alakítja a férfi karaktert, és tesz férfias dolgokat, gesztusokat egy nő oldalán…tehát leszbikusnak is hathatna, de nem emiatt. A pénisz miatt... szegény, táncos fiú (ugyanis a tánckar tagja) jött egy fűszoknyában a tapsrendnél… szép, legalább nem a himbilimbijével érkezett vissza… kicsit erős lett volna…

      SZÖVEGbeli eltérés: az áldozat azt énekli a jobb kezét csókolja meg a királynak, míg a színpadon a bal kezével teszi ezt. 

Ajánlanám?

Egyszer érdemes megnézni, kutyásnak biztosan fog tetszeni az adott rész, amiben feltűnik. A szereplők csodálatosan énekeltek, a zenekar ügyes volt, a tánckar is jól alakított. Egyben érdemes megnézni, tehát minden görög témájú darabbal együtt. Nekem legalábbis most ez így jött ki, és hamarosan lezárul ez a kör és tudok dönteni, melyik okozta a legnagyobb élményt. Mivel, ez kissé unalmas, lapos volt, ezért az Alföldi Róbert-féle Iphigénia Aulisz-ban rendezését találom eleddig a legjobb mítosz darabnak, de még hátra van a java…

 

Jellemző tárgyszavak: tengeri szörny, istennel kötött alku, emberáldozat, szerelmi háromszög, szenvedés, szánalom. Apa-fia viszony.

Link: https://www.opera.hu/hu/musor/megtekint/idomeneo-kreta-kiralya-2022/eloadas-202305161900/

Operamentés

Opera seria három felvonásban, két részben, olasz nyelven, magyar, angol és olasz felirattal

A trójai háború olyan fontos történelmi esemény, hogy az európai kultúrtörténet elmúlt 2800 évének egyik fő motívumává vált, epizódjai, alakjai művészek ezreit ihlették meg. Mozart Idomeneo, Kréta királya című operájának története szerint a trójai háborúból megtörten hazatérő király és a krétai nép életveszélyesen ki van téve a természet ember által irányíthatatlan erejének. A darabot egyetlen alkalommal, 1979-ben mutatta be az OPERA. Mintegy negyed évszázadnak kellett eltelnie, hogy visszataláljon a budapesti operaszínpadra, ezúttal Almási-Tóth András rendezésében, akinél különösen hangsúlyossá válik a természet és a humánum összecsapása egy mai környezetben, ahol a nagyvárost elönti a tenger, az urbánus létet, az emberi életteret felemészti a természet. Hacsak a tengeristen meg nem bocsát...

Közreműködnek a Magyar Táncművészeti Egyetem hallgatói: Babácsi Ruszlán, Bondor Léna, Bondor Málna, Gellért Gréta, Imely Dorka Zsuzsanna, Kathona Zorka Sára, Kiricza Bence, Lászlóffy Emőke Klára, Mészáros Hanna, Nagy Levente, Ónódy Ábel, Szabó Csenge 

Cselekmény

Idomeneo, Kréta királya nyolc évvel ezelőtt indult el negyven krétai hadihajó élén az akkor már két éve tartó háborúba, itthon hagyva kilencéves fiát, Idamantét. A csaták során igazi hőssé vált, több száz embert önkezével ölt meg, kivéve a részét a végső győzelemben. Hőstetteiről rendszeresen adott hírt, hadifoglyokat küldve haza ajándékul népének. Ilia, a legyőzött uralkodó leánya is egy ilyen szállítmánnyal érkezett Krétára, a partoknál azonban a hajó viharba keveredett. Iliát Idomeneo akkor már felnőtt fia, Idamante mentette ki a hullámok közül. A két fiatal között fellángolt a szenvedély. Krétára menekült Elektra is, miután rávette immár halott testvérét, Oresztészt, hogy meggyilkolja anyjukat és annak szeretőjét. Elektra Idamantéra vágyakozik, noha tudja, hogy az apját rendíthetetlenül hazaváró fiú sosem lesz az övé, hacsak Idomeneo nem tér haza, és dönt kettejük sorsa felől…

Első felvonás

Ilia két érzés között őrlődik: szerelme egyre erősödik Idamante iránt, miközben gyűlölettel viseltetik annak apjával, népe ellenségével szemben. Idamante megvallja a lány iránt érzett szerelmét, és arra kéri, ne apja tettei alapján ítélje meg őt. Ám a rabságban élő Ilia még nem képes viszonozni a szerelmi vallomást. Arbace érkezik a hírrel, hogy a hazafelé tartó flotta hajótörést szenvedett egy viharban, és Idomeneo is vízbe fúlt. Elektra úgy érzi, minden reménye oda, mert Idamante Iliát szereti.

A tengerészek a parton az istenek könyörületét kérik. Amint a tenger lecsillapodik, Idomeneo is előkerül, akinek Neptun tengeristen megkímélte életét azután, hogy a király megesküdött, feláldozza neki az első embert, akit a sors az útjába sodor. Hirtelen feltűnik az áldozat, akiről kiderül, hogy nem más, mint a saját fia, aki apja halálhírét hallva egyedüllétre vágyik a tengerparton. Idomeneo megrémülve, hogy fiát kell feláldoznia, először fel sem fedi kilétét. Mikor megteszi, Idamante, nem érti, apja miért taszítja el magától olyan durván.

Második felvonás

Idomeneo Arbacéhoz fordul tanácsért, miként menthetné meg Idamantét az áldozattól. Megegyeznek abban, hogy száműzik a szigetről: vissza kell kísérnie Elektrát Argoszba, hogy elfoglalhassa a trónt, ők pedig közben más megoldáson gondolkoznak Neptun kiengesztelése érdekében.

Elektra örül, hogy Idamante fogja visszakísérni hazájába, így talán újra elnyerheti szívét, amit riválisa, Ilia elrabolt tőle.

Indulás előtt a kikötőben Elektra és a krétaiak hálát adnak a nyugodt tengernek, Idomeneo elbocsátja fiát. Idamante, aki nem tud semmit apja esküjéről, továbbra is értetlenül áll a kegyetlen bánásmód előtt, de kész arra, hogy elinduljon Elektrával. Mielőtt azonban vitorlát bonthatnának, újabb vihar kerekedik. Egy járvány üti fel a fejét, mely a tenger felől érkezik a viharral.

Harmadik felvonás

Ilia azt reméli, hogy a szél eljuttatja szerelmes üzenetét Idamantéhoz. Mikor az bejelenti, hogy kész meghalni, Ilia végre nyíltan megvallja szerelmét. Idomeneo és Elektra kettesben találja őket, a király, aki továbbra is képtelen felfedni indokait, ismét ráparancsol fiára, hogy hagyja el Krétát. Idamante indulásra kész. Arbace, aki tehetetlenül szemléli Kréta pusztulását, tudatja a királlyal a nép akaratát: szabadítsa meg őket a járványtól.

Idomeneo tudja, hogy cselekednie kell. Idamante követeli, hogy történjen meg az áldozattétel, ez Kréta békéjének záloga. Ilia önként vállalkozik, hogy átvegye Idamante szerepét. Viszont amint Idomeneo készen áll, hogy feláldozza fiát, Neptun hangja mennydörög: Idomeneónak félre kell állni és átadni a trónt Idamante és Ilia részére, így az istenek kiengesztelődnek. Mindenki örvendezik, kivéve Elektrát, aki a túlvilág tüzétől várja a feloldozást. Idomeneo lemond a trónról, hogy kiengesztelje Neptunt, és áldását adja fia és a trójai hercegnő nászára.