Kínából Európába, Europából Kínába, majd vissza

Ér-e annyit a szerelem, hogy feladjuk saját lényünket?

A mosoly országa

2024.okt.12. Esti órákban az M5 adón

 

Érdekes előadás a témája és karakterei miatt, ugyanakkor rettentően unalmas ez a rendezés, amit a tv-ben leadtak szombat este.

A darab 2 felvonásból tevődik össze. Mindkettőben más helyszínekre látogatunk. Az első a bécsi fényűző világot mutatja be, míg a másodikban a kínai világ tárul a szemünk elé. A központi kérdés, lehet-e egy európai nő boldog a távol-keleti világban a görcsös és régi módi szabályok között?

A történetről

Nyitány: in medias res, nincs függöny, aminek szét kellene rebbenie. Egy kínai épület bejárata előtt áll két alak, Szu-Csong herceg és testvére, Mi. Két szolga segédkeznek körülöttük. Kisminkelik magukat és át öltöznek, mindez alatt megcsodálhatjuk a kínai tájakon élők hétköznapját, az épületeket, majd ahogy a nyitány vége felé közeledünk, úgy jelennek meg ikonikus képek a 19.sz.-i Bécsről (pl. Stephansdóm, bécsi Operaház). 

A nyitányban felhangzik a darab a legikonikusabb dala: Vágyom egy nő után.

A két szereplő öltözést követően eltűnik, majd a középen látható felvételes vetítőn keresztül épnek ki ismét a rivaldafénybe. 

 

 

 

Rögtön egy bécsi báli forgatagba kerülünk, ahol a női főszereplő (Liza) apja elárulja, jobban örült volna, ha lánya fiúnak születik...kedves nem? Hímsoviniszta... történt mindez abból az aprópoból, hogy a lány nyert egy huszárversenyen... meg is érkezik a nő, és örömmel dallolgat, táncba kérik a huszárok, előkelő férfiak a bálon. Az egyik kicsit tehetősebb (de nem annyira, mint a riválisa, a kínai herceg) huszár, Hatfaludy Ferenc gróf feleségül kérné Lizát, de az csak barátként tekint rá, és egy félrehúzódó szobában, kikosarazza a férfit, ahova eredetileg a nő csak zongorázni ment, egy keleti dallamot játszott, erre jelent meg a huszár, hogy beszédbe elegyedjen vele... előzetesen, próbálta felkérni táncra, de sajnos, mindig volt nála gyorsabb. Sőt, az ajándékba hozott Buddha nem könnyíti meg a helyzetét, a szerény rózsacsokra eltörpül az aranyló szobor mellett, amit a nő örömmel fogad, a virágról nem vesz tudomást. AMikor kettesben megbeszélik, hogy ki hogyan áll a másik féllel szemben, látszólag megállapodnak, hogy barátok maradnak. Megérkezik a kínai herceg - aki kínai nagykövetként lesz bemutatva a díszes társaságnak... minden nő az ő kegyét keresi, és a házigazdát is ráveszik, hogy mutassa őt be, hadd leljenek a férfia "másságában" örömüket... Ám a kínai férfit senki más nem érdekel, csak a házigazda lánya, egyedül egy szobában, a nő iránt táplált szerelemtes gondolatait dalban fejti ki... A bécsi hölgyek, a bemutatását követően kiváncsiak hogyan udvarolnak Kínában az emberek, ezt Szu-Csong a lombos dalban (Liza elaléltan figyeli mozdulatait) látványosan bemutatja, mintha csak pantomime előadásra vettünk volna jegyet...  Megjelenik a hugocska, Mi, akinek a ruhája egyáltalán nem hasonlít teniszruhához, de folyton előveszik a rokonok, meg a bécsiek lemerevednek, hogy túl rövid a ruha (noha, max. a bokáját láthatjuk, szóval itt inkább ez dominál, nem a szoknya valódi hosszúsága), a tenisszel kapcsolatos dalával a huszár szimpátiáját elnyeri. Mi feltünése kapcsán elmondható, hogy Liza, hirtelen féltékeny lesz...aztán, persze, kiderül, hogy rokona a hercegnek, máris szívélyesebben fogadja... Mi tánca csak egy ponton kínai, amúgy, mintha más táncstílusokat akar bemutatni...ez nagyon hibás kidolgozás itt...

 

Az első felvonás végén szerelmet vall a kínai herceg és bécsi lány, mindennek tanúja a huszár. Szu-Csong aggódik, hogy az ő hazájában a lánynak nem azok a jogai lennének, nem minden kívánságát lesnék, úgy, mint Európában. Más kultúra, más az arca, ezen is kicsit aggódik, de Liza biztosítja, hogy mindent elfogad, bárhova vele megy, mert szereti. A vallomást követően a csillagos eget abrazol a szinpad.

A második felvonás az, ami szintén lehet egy jobban kidolgozott rész, mert jobbára a keleti táncra van kihangsúlyozva bizonyosan a felvonás középső fele, rettentően unalmassá teszi, a balett-táncosok jelenetei, akik a szolgákat jelenítik meg, közöttük meg, vagy az idomtalan teste miatt vagy ténylegesen terhes volt a hölgy, kiemelkedett a táncosok közül... A kórussal indul a felvonás eleje, láthatjuk a nagybácsit is, aki várja haza unokaöccsét, aki az uralkodói székbe kerül... vagyis miniszter lesz (ez az első felvonás végén derül ki. A kínai herceg ügyvédje közli a hírt. Liza apjával röviden beszél, aki próbálná lebeszélni, hogy ne akarjon a férfihez hozzámenni, mert teljesen más világot képvisel, de Liza elhessenti apját)... Szu-Csong megjelenik a színen és egy uralkodói sárga kabátot kell viselnie, vezérként üdvözlik. A balett és óriáslegyezőkkel tarkított jelenetet egy családi leszidás követ. A nagybácsi ideges, mert Mi rövidszoknyában mutogatja magát a palotában. Követeli, hogy öltözzön át.

"Tenyerem csattanasa orcadnad utkozik" vagy valami hasonlo - nagybácsi szavai, intézve unokaöccsének, akinek a házasságát nem nézi jó szemmel...mondhatjuk ferde szemmel... :D kackac

 

 

A feleség is meglátogatja Szu-Csong-ot, és méltatlankodik, hogy Kínában el van nyomva, a panaszkodást követően ajándékkal kedveskedik férjének, egy önarcképet ad át. Váratlanul betoppan a huszár, és összetalálkozik a csengőjét vesztett főeunuch-hal, miután sikerül megvesztegetni, Mi-vel fut össze a huszár és lejátszanak egy képzelt teiniszpartit. Jelenetváltás történik, és a nagybácsi ismét hangot ad, hogy európai nőtnem szívesen látnak a palotában, és a hercegnek 4 másik, kínai nőt kell elvennie, az európai csak ágyas lehet (holott, a második felvonásban már összeházasodtak, de az kérdés, hogy milyen keretek között történt a frigyük?) Felhangzik a fődal, miután a főszereplőt a nagybácsi gereblyézi össze, mert annyira beleélte magát a vágyakozásba...

Liza összefut a palotában a huszárral (érdeklődnek egymás hogyléte felől), aki közli a rideg valóságot, 4 feleséget kell a férje mellett még eltűrni. A herceg és rokona megjelennek, az idősebb "kedvesen" üdvözli a huszárt... Liza kérdőre vonja Szu-Csong-ot, amaz bevallja, hogy itt ez a szokás, de számára a 4 nő nem jelent semmit. A nő idegesen elrohan...később látja, ahogy a palotában mozgolodnak, mindenki lázasan készül a mennyegzőre...nem akarja elhinni, hogy a férje belement a házasságkötésbe..Számon kéri a férjét, majd elcsattan egy pofon, elszalad, de nem jutt messire, a palotaőrök visszahozzák. Továbbra sem hatja meg Szu-Csong "ömlengése", ellöki magától és a színpad szélére siet, mindezt olyan hévvel teszi, hogy majdnem beleesik a zenekari árokban. Időben észreveszi, és visszahököl...

 

 

A hárembe kerülve, körülveszik a hölgyek, a nő kiábrándult. Mi meglátogatja, és szeretné ő is, de a testvére küldte, hogy próbálja meg őket kibékíteni. A gróf érkezik (a kunyizós eunuch-nak nem ad pénzt), előáll a szökés ötlettel. Liza ezen 1 percig gondolkodik, majd belemegy, időt kér, hogy összepakoljon. Addig Mi és a huszár magukra maradnak, szerelmet vallanak egymásnak (fehér rózsa - Mi, vörös rózsa a huszár metafórája). Összeölelkezve találja őket Liza, Mi-nek rosszul esik, hogy a férfi elhagyja, eleinte nem akar segíteni, majd mégis megteszi és egy titkos alagútat nyit meg. Mi sirdogál, kesergésére a huszár visszatér és megöleli...ekkor viszont a bátyj is megjelenik és kérdőre vonja őket...

Végül az elengedés mellett dönt, úgy véli Liza amőgy is elvágyott volna, honvágy erős érzés... A távozásukat követően, Mi utánuk akar rohanni, de a bátyja visszatartja. Vissza is térünk a keretes szerkezetbe, ezúttal nem felteszik, hanem lemossák a sminket az arcukról... 

Zenéje: keleties motivumok megtalálhatók, és kellemes a fülnek

Díszlete: első felvonásban két részből tevődik össze a díszlet, egy hátsó fal, illetve a frogó színpadra egy paraván-szerűség, amit mozgatnak jelenet váltások között. 

 

Szereplők: jó volt megismerni az új színészeket az Operettből, lévén, hogy maga a műfaj nem a kedvencem, de fiatal tehetségek mindig vannak, külön öröm, hogy az operettben is felbukkannak remek alakítók. A Hazám, hazám ismert operaária eléneklését követően, nem is reméltem, hogy láthatom ebben a rögzített változatban, Ninh Duc Hoang Long-ot. Mellette a női főszerepet Kiss Diána játszotta. Langer Somát régen láttam, nagyon jól állt neki, a karakán, rideg nagybácsi karaktere. Mellette még, mondhatjuk, dominált a főeunuch figurája, Fökldes Tamás interpretálásában. A szerepe nem nélkülözte a humort sem. Újdonság volt látni a valós ismeretséget követően, Bojtos Lucát, aki a valóságban, hát, a Pozsonyi Pikniken, nem túl atraktív módon állt a közönség elé, itt a sminkkel, de aranyos és vállalható szerepformálással elfogadható volt.

A közönséget megtévesztően az Operettszínház oldalán a régi, Kerényi Miklós Gábor-féle rendezéssel promotálják a darabot, amit kissé átverésnek érzek a leadott előadáshoz képest, ami így visszagondolva, vérszegény volt a Kerényi változathoz képest. Íme a videó:

 

 

 

A korábbi, kero rendezést érdemes lenne valahogy felkutatni, mert az nagyon jól bemutatta ezt a keserédes történetet. 

A vérszegény változatra nem biztatnám Olvasóimat, hogy jegyet váltsanak!

 

 

Képek, videók forrása: https://operett.hu/repertoar/a-mosoly-orszaga

https://operett.hu/kepgaleria/a-mosoly-orszaga-harmadik-szereposztas

Folytatjuk a Kréta királyával....jöjjön egy Mozart opera

A modern rendezés, ami ízlésesen csomagolva, de kis megbotránkoztatással kísérti az elménket...

Idomeneo, Kréta király

Operaház, 2023.05.16. este 19.00-21.45 között

Műfaj: opera

Zeneszerző: Wolfgang Amadeus Mozart (10. operája a szerzőnek, és olasz nyelvű, amit szeretett volna, a történet ritkábban volt feldolgozva, 24 évesen komponálta. Az Elektra a későbbi Éj királynő előrevetített formája)

A jó előadásokról olykor nehéz hosszan véleményt kifejteni. Egyszerűen jó, szórakoztató, néha érzelmes is lehet, a lényeg, hogy mikzöben nézzük, kellemes érzések fognak el, és van egy jó utóhatása is. Kétszóval élményben volt részünk.

Ugyanez végül is elmondható a rossz darabról is, napokig tudnak az emlékén érlelődni, hogy Oh, te Jó Ég! Mi a bánatos franc volt ez? Esetenként előfordulhat, hogy felrémlik egy-egy jelenet belőle, egy adott életszituációnkban.

El kell árulnom, nálam vegyesen szokott ez működni. Ha történet szempontjából nem fog meg – mert talán ha a zenéje nem jön át (feltéve zenés műfajú darabról van éppen szó), akkor a történetre szoktam fókuszálni.

A mostani mű esetében többször elvonták a figyelmemet a nézőtéren, nem kötött le a story-ja, hiszen végtelenül egyszerű: adott egy király, aki csatákat követően a tengeren majdnem halálát leli, de megmenekül. Cserébe, hálát mondva Neptun-nak, megígéri az Istenségnek, hogy az első ember, akit meglát a parton feláldozza (közben persze a fogadalom miatt gyötrödik és már előre sajnálja, akit fel fog áldozni…). Szerencsétlenségére, tulajdon fia érkezik, őt kell megölnie… az apa próbál kemény lenni, és fia közeledését, örömét, hogy újra láthatja szülőjét hárítani, mivel titkolja előtte, hogy áldozattá kell válnia gyermekének… Közben a másik oldalon, van egy szerelmi háromszög, a király fia szerelmes egy rabszolganőbe (aki a trójai uralkodó lánya, de a görögökhöz kerülve ő már rabnak van minősítve), és van a mostani operai események főkaraktere, Elektra, aki véres kézzel járkálgat mindenhová, mérhetetlenül szerelmes a hercegbe, amaz nem viszonozza érzéseit… (apró megjegyzés, ha már a herceggel nem jött össze a végén, én a királynak odaadtam volna, mivel az mégis sármosabb volt…). Fiát elküldi a király, aztán a fiú tudomást szerez az alkuról és önként vállalná a halált,d e szerelme közbe lép és fegyvert ránt, döfje le őt a király, ne a fiút... ez az önfeláldozás meghatja a tengerek istenét, végül Neptun másként dönt és megjelenésével nagy döbbenetet okoz (ahogy a természet megalkotta…). Kegyelmet gyakorol, kötelezi a királyt, hogy mondjon le és helyét adja át fiának, és annak szerelmének a rabszolgalánynak, aki immáron királyné lett… mindenki nagyon a boldog a végén.

Mozart kevésbé ismert és játszott darabja közé tartozik ez a mű. De pontosan beleillik a Mítosz feszt előadásai közé. Zene szempontjából átszővi Mozart jellegzetes zenei zsenije, a dallamok alapján teljesen az a szokott stílusjegy, amit ismerhetünk tőle. Nagy hehe-részek vannak benne, ami a király kiemelt dallamvilágához tartozik, brillírozhat Brickner Szabolcs, aki szegény, múltkor csak tátogott, ugyanis szegény lebetegedett, így kollégája, László Boldizsár vette át a hangi részeket, míg a színpadon játszotta a karaktert (Hunyadi László opera márciusban).

A rendezés modern, de csodálatos képi világba van csomagolva. A ruházat inkább 19.-20. századi stílust jellemez, kivéve Elektra végső megjelenése, amikor egy terebélyes, barokk kosztümöt visel, fején a nem megszokott pomádé, hanem aranyozott kígyókból álló fejdísz volt látható. Sajátos elképzelés, ami a jelmezt illeti, de nagyon ötletes, nagyon eredeti és rendkívül látványos, rögtön megtetszett. Olyan Mozartos lett tőle a darab, főleg, mert ez a világ nem illik úgy hozzá, mint mondjuk a múltkori, távol-keleti történet, a Szöktetés a Szerájból – az se tipikus osztrák/németalföldi történet, valahogy mégis működött… talán a mondavilág az, ami nem fér a fejembe, hogy Mozart-ot ez megihlette, és megszületett ez a darab is. A király porondmester jelmeze fura volt, mintha csak egy cirkusz igazgató lenne. Az orvos-barát, aki háttérben segítő szándékú figura volt, mindig talpig kezes-lábasban jelent meg…

A díszlet lakóépületekből állt, erkélyekkel. A második felvonásra futónövényekkel feldíszítették, így már tetszetősebb volt az összkép, a kék épületekhez illet a burjánzó, zöldség. Az épületek oldalán kisebb-nagyobb kivetítők voltak, ezeken furcsa, futurisztikus reklámok váltakoztak. Valóban, eltért és modernebb látképet adva Krétáról, miközben egész végig a honlapon látható képi világot vártam, de nem ezt kaptam:

 

  

A reklámok, mintha csak napjainkban játszódnának, volt „covid-ra” felhívó; doktor, aki maszkot viselt, az élet teljesebb oldalát ismét – felhívó kijelentés; emberi testet ábrázoló megjelenítések, legvégül a koronázásra felhívó plakát.

A tengerpart pedig parti sétánnyal, padokkal, állólámpákkal volt ábrázolva.

Tulajdonképpen nem nézett ki rosszul, elsőre nagyon szokatlan, idegennek tűnt, mert mást képzelt el az ember.
 

Szereplők és nem értem dolgok

-    A király, Brickner Szabolcs, központi figurává vált, amint színpadra került. Sztárolva volt a népe körében (egyrészt kiderült, ahogy viselkedtek vele a kórustagjai, körbevették, pózoltak vele a kamerába… apropó, kamera! Ez is modernség, hogy operatőr és riporter páros 2x is megjelent a darabban, nekik csak annyi volt a feladatuk, hogy a király beszédét közvetítsék a nép felé, illetve a nagy kivetítőkön lehessen közelről látni a szereplő arckifejezéseit és úgy egészben, önmagát). A hehe-részős dalokkal emelkedett ki. Apa-fiú kapcsolat, a vívódás – ami sok operában jellemző dolog, hogy órák hosszán át tudnak arról „nyivákolni”, hogy meg kell tenniük valamit, de mégsem akarják…és ezt többször teszik.. akár egymás után….

-     A király „fia” Balga Gabriella: nem értem a koncepciót… miért nő a férfi? Ez direkt ilyen formára lett megírva, tehát Mozart képzelte, vagy a mostani rendező? Magas hangú férfi kellett volna? Mert, hiába játszott férfit, kihallatszott a női hang… játékával nem volt gond, még, ahogy láttam a megszokott kis helyemről, bajuszkát/arc szőrzete is volt a művésznőnek. Egy férfias jelenete volt, amikor az ágyról tápászkodik fel, és felhúzza a sliccét, mint egy férfi…

-   Ilea, a rabszolgalány, Baráth Emőke, a második felvonás elején a darab sztárjával volt egy közös jelenete, amiben megsimogatta a sztárt…(hogyan is lehet ez? A sztár pár másodpercre beengedett kutyus volt), illetve ugyanebben a felvonásban van egy havas jelenete, ekkor vall nagy szerelméről az ellenséges férfi iránt… rá és „szerelmére” vonatkozóan a szokásos sallang, hogy megölöm magam, ha nem szeretsz. ha szeretsz és feláldoznak, abba én halok bele… és egyéb kellemetlen-nyálas-érzelgősségtől túlcsöpögős dalokat váltottak egymással a szereplő szerelmes pár...

-    A darab sztárja: 2 ízben van megjelenítve. Ugyanis, amennyiben az első felvonás alatt kezdünk bealudni, a szünetet követően a horkolást nem feltétlenül folytatjuk, mert a színpad közepéről be lesz engedve egy kutya. Feladata, hogy körbeszimatolja a színpad egyes részeit, majd IIlea-hoz megy, végül az érkező gazdájához lép, akivel közösen távozik a színről. Nagy sikere volt, a rövid performance-ot tapssal jutalmaztuk (mögöttem, a szokásos, bérletes nénik mondtak, hogy a kutya kapta a legnagyobb tapsot). A darab végén megint bejön gazdájával, hogy rácsodálkozzanak a kivetítőkre, amiken Idamante jövendőbeli koronázását hirdetik. Ez egy nagyon jópofa lezárás volt a darabnak, és ha valóban nincs a hölgy meg a kutya, valahogy laposabb lett volna maga a mű. Egyszóval: feldobta, - hogy volt benne állatos rész, ami eredetileg nem lett volna indokolt, de az általkedvelőknek ez biztosan bónuszt jelentett az „unalomban”, legalábbis nekem biztosan. Csak azt sajnálom, hogy nem fényképeztem le őket, túl lassú voltam…

-   Elektra, Topolánszky Laura, időnként olyan ellenszenvvel viseltetek iránta, pedig kifejezetten szép hangja van…valószínűleg az zavar, hogy hórihorgas és hogy nem adtak rá parókát (barna hajú Elektra a szőke helyett?)… mivel zajlik a már többször említett Mítosz feszt – központi karaktere, Elektra, aki elég sűrűn vagy megjelenik az előadásban, vagy szó esik róla, de kiemelt figura, és mivel az eredeti, Strauss darabban Rálik Szilvia eredeti haja is szőke, így azt vártam, hogy mindenhol szőke lesz az Elektra, erre itt megjelenik teljesen barnán, az átlagnál magasabb kinézettel, és egy bal kézzel, ami vérben ázott, és ezzel a kézzel semmit sem fogott meg. Mintha csak egy keze lenne, a balt sose használta, egy ízben, amikor rájött, hogy sosem fogja szeretni Idamante, akkor le akarta vágni és egy ponton azt gondoltam, hogy mindjárt meg is történik, mert a ruhája ujjába bújtatta a kezét (ez a barokk jelmeze az utolsó jelenetben viselte)…de nem. Megmaradt a végtagja, nem sikerült levágni, de mintha próbálta volna végre lemosni a karját… hangilag kifejezetten szép volt, utolsó jelenetben kiemelt szerepe volt, ahogy kesergett a viszonzatlan szerelem miatt…

-    Meglepő fordulat, Mítosz feszt megint – Neptun puritán megjelenítése a színpadon. Volt egy áldozati oltár, ami egy kisebb pódiumnak minősíthető tákolmány volt, ennek háttérét hullámok tarkították. A király fellépett, majd fia is követte (körülöttük a zombi formájú népség, akik a jobb sors reményében követelték az áldozatot – mert tudomást szereztek róla, hogy életük jobbá válhat, ha a herceget megölik…), a gyilkosságot több ízben megszakítják: az apa képtelen rá; Ilia szerelmet vall a választottjának, Elektra rohan be, majd végül érkezik a döbbenet: EGY TELJESEN MEZTELEN FÉRFI – akinek hangot kölcsönöznek a kulliszák takarásából. Ő Neptun. Aki az Opera nézőterén helyet foglalóknak megmutatja a meztelen valóságot. Elképesztő volt, hogy megint meztelenkedtek, és megint villant egy férfi pénisz (előtte lévő sorban, a szép messzelátóval rendelkező úr, el se hitte, amit lát, rögtön a távcsövön keresztül szemlélte. Én is, mert nem tudtam hinni a szememnek, hogy tényleg ott egy fütyi díszeleg???). Tehát, a darab besorolása emiatt 18 éven felüli, és nem azért, mert egy nő alakítja a férfi karaktert, és tesz férfias dolgokat, gesztusokat egy nő oldalán…tehát leszbikusnak is hathatna, de nem emiatt. A pénisz miatt... szegény, táncos fiú (ugyanis a tánckar tagja) jött egy fűszoknyában a tapsrendnél… szép, legalább nem a himbilimbijével érkezett vissza… kicsit erős lett volna…

      SZÖVEGbeli eltérés: az áldozat azt énekli a jobb kezét csókolja meg a királynak, míg a színpadon a bal kezével teszi ezt. 

Ajánlanám?

Egyszer érdemes megnézni, kutyásnak biztosan fog tetszeni az adott rész, amiben feltűnik. A szereplők csodálatosan énekeltek, a zenekar ügyes volt, a tánckar is jól alakított. Egyben érdemes megnézni, tehát minden görög témájú darabbal együtt. Nekem legalábbis most ez így jött ki, és hamarosan lezárul ez a kör és tudok dönteni, melyik okozta a legnagyobb élményt. Mivel, ez kissé unalmas, lapos volt, ezért az Alföldi Róbert-féle Iphigénia Aulisz-ban rendezését találom eleddig a legjobb mítosz darabnak, de még hátra van a java…

 

Jellemző tárgyszavak: tengeri szörny, istennel kötött alku, emberáldozat, szerelmi háromszög, szenvedés, szánalom. Apa-fia viszony.

Link: https://www.opera.hu/hu/musor/megtekint/idomeneo-kreta-kiralya-2022/eloadas-202305161900/

Operamentés

Opera seria három felvonásban, két részben, olasz nyelven, magyar, angol és olasz felirattal

A trójai háború olyan fontos történelmi esemény, hogy az európai kultúrtörténet elmúlt 2800 évének egyik fő motívumává vált, epizódjai, alakjai művészek ezreit ihlették meg. Mozart Idomeneo, Kréta királya című operájának története szerint a trójai háborúból megtörten hazatérő király és a krétai nép életveszélyesen ki van téve a természet ember által irányíthatatlan erejének. A darabot egyetlen alkalommal, 1979-ben mutatta be az OPERA. Mintegy negyed évszázadnak kellett eltelnie, hogy visszataláljon a budapesti operaszínpadra, ezúttal Almási-Tóth András rendezésében, akinél különösen hangsúlyossá válik a természet és a humánum összecsapása egy mai környezetben, ahol a nagyvárost elönti a tenger, az urbánus létet, az emberi életteret felemészti a természet. Hacsak a tengeristen meg nem bocsát...

Közreműködnek a Magyar Táncművészeti Egyetem hallgatói: Babácsi Ruszlán, Bondor Léna, Bondor Málna, Gellért Gréta, Imely Dorka Zsuzsanna, Kathona Zorka Sára, Kiricza Bence, Lászlóffy Emőke Klára, Mészáros Hanna, Nagy Levente, Ónódy Ábel, Szabó Csenge 

Cselekmény

Idomeneo, Kréta királya nyolc évvel ezelőtt indult el negyven krétai hadihajó élén az akkor már két éve tartó háborúba, itthon hagyva kilencéves fiát, Idamantét. A csaták során igazi hőssé vált, több száz embert önkezével ölt meg, kivéve a részét a végső győzelemben. Hőstetteiről rendszeresen adott hírt, hadifoglyokat küldve haza ajándékul népének. Ilia, a legyőzött uralkodó leánya is egy ilyen szállítmánnyal érkezett Krétára, a partoknál azonban a hajó viharba keveredett. Iliát Idomeneo akkor már felnőtt fia, Idamante mentette ki a hullámok közül. A két fiatal között fellángolt a szenvedély. Krétára menekült Elektra is, miután rávette immár halott testvérét, Oresztészt, hogy meggyilkolja anyjukat és annak szeretőjét. Elektra Idamantéra vágyakozik, noha tudja, hogy az apját rendíthetetlenül hazaváró fiú sosem lesz az övé, hacsak Idomeneo nem tér haza, és dönt kettejük sorsa felől…

Első felvonás

Ilia két érzés között őrlődik: szerelme egyre erősödik Idamante iránt, miközben gyűlölettel viseltetik annak apjával, népe ellenségével szemben. Idamante megvallja a lány iránt érzett szerelmét, és arra kéri, ne apja tettei alapján ítélje meg őt. Ám a rabságban élő Ilia még nem képes viszonozni a szerelmi vallomást. Arbace érkezik a hírrel, hogy a hazafelé tartó flotta hajótörést szenvedett egy viharban, és Idomeneo is vízbe fúlt. Elektra úgy érzi, minden reménye oda, mert Idamante Iliát szereti.

A tengerészek a parton az istenek könyörületét kérik. Amint a tenger lecsillapodik, Idomeneo is előkerül, akinek Neptun tengeristen megkímélte életét azután, hogy a király megesküdött, feláldozza neki az első embert, akit a sors az útjába sodor. Hirtelen feltűnik az áldozat, akiről kiderül, hogy nem más, mint a saját fia, aki apja halálhírét hallva egyedüllétre vágyik a tengerparton. Idomeneo megrémülve, hogy fiát kell feláldoznia, először fel sem fedi kilétét. Mikor megteszi, Idamante, nem érti, apja miért taszítja el magától olyan durván.

Második felvonás

Idomeneo Arbacéhoz fordul tanácsért, miként menthetné meg Idamantét az áldozattól. Megegyeznek abban, hogy száműzik a szigetről: vissza kell kísérnie Elektrát Argoszba, hogy elfoglalhassa a trónt, ők pedig közben más megoldáson gondolkoznak Neptun kiengesztelése érdekében.

Elektra örül, hogy Idamante fogja visszakísérni hazájába, így talán újra elnyerheti szívét, amit riválisa, Ilia elrabolt tőle.

Indulás előtt a kikötőben Elektra és a krétaiak hálát adnak a nyugodt tengernek, Idomeneo elbocsátja fiát. Idamante, aki nem tud semmit apja esküjéről, továbbra is értetlenül áll a kegyetlen bánásmód előtt, de kész arra, hogy elinduljon Elektrával. Mielőtt azonban vitorlát bonthatnának, újabb vihar kerekedik. Egy járvány üti fel a fejét, mely a tenger felől érkezik a viharral.

Harmadik felvonás

Ilia azt reméli, hogy a szél eljuttatja szerelmes üzenetét Idamantéhoz. Mikor az bejelenti, hogy kész meghalni, Ilia végre nyíltan megvallja szerelmét. Idomeneo és Elektra kettesben találja őket, a király, aki továbbra is képtelen felfedni indokait, ismét ráparancsol fiára, hogy hagyja el Krétát. Idamante indulásra kész. Arbace, aki tehetetlenül szemléli Kréta pusztulását, tudatja a királlyal a nép akaratát: szabadítsa meg őket a járványtól.

Idomeneo tudja, hogy cselekednie kell. Idamante követeli, hogy történjen meg az áldozattétel, ez Kréta békéjének záloga. Ilia önként vállalkozik, hogy átvegye Idamante szerepét. Viszont amint Idomeneo készen áll, hogy feláldozza fiát, Neptun hangja mennydörög: Idomeneónak félre kell állni és átadni a trónt Idamante és Ilia részére, így az istenek kiengesztelődnek. Mindenki örvendezik, kivéve Elektrát, aki a túlvilág tüzétől várja a feloldozást. Idomeneo lemond a trónról, hogy kiengesztelje Neptunt, és áldását adja fia és a trójai hercegnő nászára.