Claude Debussy – Frédéric Chaslin: PELLÉAS ÉS MÉLISANDE
2024. június 16., vasárnap 11:00, Eiffel-ben
Utoljara az evadban az
Eiffelben. Debussy darabjat azert ajanlom a figyelmedbe, mert egyreszt erdekes
a tortenete, masreszt a latvanyvilaga kiemelkedo, latvanyos, nagyon kulonleges.
Fokent ez utobbi miatt valtottam jegyet az eloadasra. A darab egyebkent nagyon
nehez, mondhatni, a francia Wagner testesul meg benne, neha csak megy a zene
szoveg nelkul...a darab felepitese diszletugyileg latvanyos, az uveggolyokkal,
az elso felvonas alatt a forgoszinpadon vannak jelen, es a zsinorpadlasrol
lelog egy tukorszeruseg, ami a karakterek/szituacio kedelyallapotat tukrozi,
egyreszt feher, de atforog feketebe, folyton valtakozik, majd a ket szin
egybeolvad, amikor a cimszereplok szerepelnek. A darab egyebkent nagyon
darabosan lett rendezve, nincs folyamatos tortenes a szinpadon, inkabb
jelenetekre van bontva. A zenekari csapat ezuttal "kicsiben vitte" az
eloadast, nekik is varniuk kellett az átallasok soran. A toltelek jelenetek
feleslegesek voltak es teljesen ertelmetlenek (pl. 1.felvonas alatt az
"Aranyhaj eresszd le a hajad a toronybol", a foszereplo holgynek nem
is volt olyan hosszu haja...hirtelen, hogy megnott...2.felvonas alatt a
kisherceg maganyos jelenete a sziklak korul, ahova bedobta a labdajat, majd a
haza erkezo baranyok utan erdeklodik, a labdat elfelejti...). A befejezes is
fura volt az asszonyok aradataval, akik folyamatosan erkeztek a forgo
szinpadra, megvedtek az eroszakos ferjtol a foszereplonot. A szerelmi vallomas
es a késeles megjelenitese tetszett (ez utobbit, arnyekbol lett nagy arnyek,
voros fenyben volt abrazolva, a tett utan egyre csak nőtt és nőtt az árnyek).
Olyan fura a női karakter, kissé frigid, értetlen, és "paraszt"...,
nem mondta neki senki, hogy menjen bele a kényszerházasságba, és igy dobálta a
gyűrűjét és beleejtette a vízbe...aztán nagyon szerelmes a 2.felvonasban, a
lükeség az aranyhajas jelenetben kivírult...a férfiak semlegesek, fejlodes
nincs.
Opera öt felvonásban, két részben, francia nyelven, magyar és angol felirattal
Az előadás hossza: 2 óra, 45 perc, 1 szünettel
A cselekmény Trisztán és Izolda történetére emlékeztetheti a nézőt. Itt
is egy idősebb férfi áll két fiatal közé, akik életükkel fizetnek
szerelmükért. A valós cselekményt szinte teljesen nélkülöző darab álom
és valóság határmezsgyéjén játszódik, Debussy érdeklődését azonban éppen
ez keltette fel! E különleges, kissé szürreális világnak a színpadi
megjelenítéséhez izgalmas párosítás az egyedi formanyelvet alkalmazó dán
társulat, a Kirsten Dehlholm által alapított Hotel Pro Forma
közreműködése. Művészeti ágakon és műfajokon átívelő produkciókat hoznak
létre, vizuális művészetek, szöveg, színház, installáció és építészet
összeolvadásával, illetve egymással való dialógusba léptetésével
alkotnak meg újabb és újabb formákat.
Cselekmény
I. felvonás Golaud
herceg vadászat közben eltéved, és egy gyönyörű, fiatal lánnyal
találkozik, aki rémülten zokog egy forrás mellett. A lány a nevén kívül
nem árul el neki többet magáról, de végül hajlandó vele menni. Golaud
anyja, Geneviève bemutatja Mélisande-ot a fiú féltestvérének,
Pelléasnak, akit megkér, hogy gondoskodjon a lányról, aki immár Golaud
felesége. II. felvonás Pelléas és Mélisande
egy kút mellett ülnek az erdőben. Mélisande egy gyűrűvel játszik, amit
Golaud-tól kapott, ám ahogy az óra elüti a delet, beleejti a vízbe.
Ugyanebben a pillanatban Golaud leesik a lóról vadászat közben. Amikor
Mélisande meglátogatja sebesült férjét, az észreveszi, hogy hiányzik a
gyűrű. Mélisande ijedtében azt hazudja, hogy egy barlangban vesztette
el. Golaud követeli, hogy menyasszonya az éjszaka közepén induljon
megkeresni a gyűrűt Pelléas kíséretében.
III. felvonás Mélisande
egy vártoronyban fésülködik. Pelléas érkezik ablaka alá, hogy elmondja a
lánynak, távozni készül. Golaud megkérdezi fiát, a kis Ynioldot, hogy
mit tud Pelléasról és Mélisande-ról, de a kisfiú nem tud semmit. A
férjen kezd erőt venni terhes felesége iránt érzett féltékenység.
IV. felvonás Golaud
nagyapja, Arkel király biztatja Mélisande-ot, hogy egyszer még
boldogságra lelhet Allemonde-ban, de Golaud közbeszól, és dühösen a
földre taszítja feleségét. Pelléas a vár elhagyására készül, de előtte
még egyszer találkozik Mélisande-dal a kútnál, ahol szerelmet vallanak
egymásnak. A sötétben rájuk leső Golaud leszúrja Pelléast, majd a
menekülő Mélisande nyomába ered, és önmaga ellen próbálja fordítani
kését – sikertelenül.
V. felvonás Mélisande
leánygyermeknek adott életet, de haldoklik. Golaud meglátogatja, és
megpróbálja kideríteni, hogy mi volt közte és Pelléas között. Mélisande
bevallja, hogy szerette a fiút, majd meghal.
A modern rendezés, ami ízlésesen csomagolva, de kis megbotránkoztatással kísérti az elménket...
Idomeneo,
Kréta király
Operaház,
2023.05.16. este 19.00-21.45 között
Műfaj:
opera
Zeneszerző:
Wolfgang Amadeus Mozart (10. operája a szerzőnek, és olasz nyelvű, amit
szeretett volna, a történet ritkábban volt feldolgozva, 24 évesen komponálta.
Az Elektra a későbbi Éj királynő előrevetített formája)
A jó
előadásokról olykor nehéz hosszan véleményt kifejteni. Egyszerűen jó,
szórakoztató, néha érzelmes is lehet, a lényeg, hogy mikzöben nézzük, kellemes
érzések fognak el, és van egy jó utóhatása is. Kétszóval élményben volt
részünk.
Ugyanez
végül is elmondható a rossz darabról is, napokig tudnak az emlékén érlelődni,
hogy Oh, te Jó Ég! Mi a bánatos franc volt ez? Esetenként előfordulhat, hogy
felrémlik egy-egy jelenet belőle, egy adott életszituációnkban.
El
kell árulnom, nálam vegyesen szokott ez működni. Ha történet szempontjából nem
fog meg – mert talán ha a zenéje nem jön át (feltéve zenés műfajú darabról van
éppen szó), akkor a történetre szoktam fókuszálni.
A
mostani mű esetében többször elvonták a figyelmemet a nézőtéren, nem kötött le a
story-ja, hiszen végtelenül egyszerű: adott egy király, aki csatákat követően a
tengeren majdnem halálát leli, de megmenekül. Cserébe, hálát mondva Neptun-nak,
megígéri az Istenségnek, hogy az első ember, akit meglát a parton feláldozza
(közben persze a fogadalom miatt gyötrödik és már előre sajnálja, akit fel fog
áldozni…). Szerencsétlenségére, tulajdon fia érkezik, őt kell megölnie… az apa
próbál kemény lenni, és fia közeledését, örömét, hogy újra láthatja szülőjét
hárítani, mivel titkolja előtte, hogy áldozattá kell válnia gyermekének… Közben
a másik oldalon, van egy szerelmi háromszög, a király fia szerelmes egy
rabszolganőbe (aki a trójai uralkodó lánya, de a görögökhöz kerülve ő már
rabnak van minősítve), és van a mostani operai események főkaraktere, Elektra,
aki véres kézzel járkálgat mindenhová, mérhetetlenül szerelmes a hercegbe, amaz
nem viszonozza érzéseit… (apró megjegyzés, ha már a herceggel nem jött össze a
végén, én a királynak odaadtam volna, mivel az mégis sármosabb volt…). Fiát
elküldi a király, aztán a fiú tudomást szerez az alkuról és önként vállalná a
halált,d e szerelme közbe lép és fegyvert ránt, döfje le őt a király, ne a
fiút... ez az önfeláldozás meghatja a tengerek istenét, végül Neptun másként
dönt és megjelenésével nagy döbbenetet okoz (ahogy a természet megalkotta…).
Kegyelmet gyakorol, kötelezi a királyt, hogy mondjon le és helyét adja át
fiának, és annak szerelmének a rabszolgalánynak, aki immáron királyné lett…
mindenki nagyon a boldog a végén.
Mozart
kevésbé ismert és játszott darabja közé tartozik ez a mű. De pontosan
beleillik a Mítosz feszt előadásai közé. Zene szempontjából átszővi Mozart
jellegzetes zenei zsenije, a dallamok alapján teljesen az a szokott stílusjegy,
amit ismerhetünk tőle. Nagy hehe-részek vannak benne, ami a király kiemelt
dallamvilágához tartozik, brillírozhat Brickner Szabolcs, aki szegény, múltkor
csak tátogott, ugyanis szegény lebetegedett, így kollégája, László Boldizsár
vette át a hangi részeket, míg a színpadon játszotta a karaktert (Hunyadi
László opera márciusban).
A
rendezés modern, de csodálatos képi világba van csomagolva. A ruházat inkább
19.-20. századi stílust jellemez, kivéve Elektra végső megjelenése, amikor egy
terebélyes, barokk kosztümöt visel, fején a nem megszokott pomádé, hanem
aranyozott kígyókból álló fejdísz volt látható. Sajátos elképzelés, ami a
jelmezt illeti, de nagyon ötletes, nagyon eredeti és rendkívül látványos,
rögtön megtetszett. Olyan Mozartos lett tőle a darab, főleg, mert ez a világ
nem illik úgy hozzá, mint mondjuk a múltkori, távol-keleti történet, a
Szöktetés a Szerájból – az se tipikus osztrák/németalföldi történet, valahogy
mégis működött… talán a mondavilág az, ami nem fér a fejembe, hogy Mozart-ot ez
megihlette, és megszületett ez a darab is. A király porondmester jelmeze fura
volt, mintha csak egy cirkusz igazgató lenne. Az orvos-barát, aki háttérben
segítő szándékú figura volt, mindig talpig kezes-lábasban jelent meg…
A
díszlet lakóépületekből állt, erkélyekkel. A második felvonásra
futónövényekkel feldíszítették, így már tetszetősebb volt az összkép, a kék
épületekhez illet a burjánzó, zöldség. Az épületek oldalán kisebb-nagyobb
kivetítők voltak, ezeken furcsa, futurisztikus reklámok váltakoztak. Valóban,
eltért és modernebb látképet adva Krétáról, miközben egész végig a honlapon
látható képi világot vártam, de nem ezt kaptam:
A
reklámok, mintha csak napjainkban játszódnának, volt „covid-ra” felhívó;
doktor, aki maszkot viselt, az élet teljesebb oldalát ismét – felhívó
kijelentés; emberi testet ábrázoló megjelenítések, legvégül a koronázásra
felhívó plakát.
A
tengerpart pedig parti sétánnyal, padokkal, állólámpákkal volt ábrázolva.
Tulajdonképpen
nem nézett ki rosszul, elsőre nagyon szokatlan, idegennek tűnt, mert mást
képzelt el az ember.
Szereplők
és nem értem dolgok
-
A király, Brickner Szabolcs, központi figurává vált, amint színpadra került.
Sztárolva volt a népe körében (egyrészt kiderült, ahogy viselkedtek vele a
kórustagjai, körbevették, pózoltak vele a kamerába… apropó, kamera! Ez is
modernség, hogy operatőr és riporter páros 2x is megjelent a darabban, nekik
csak annyi volt a feladatuk, hogy a király beszédét közvetítsék a nép felé,
illetve a nagy kivetítőkön lehessen közelről látni a szereplő arckifejezéseit
és úgy egészben, önmagát). A hehe-részős dalokkal emelkedett ki. Apa-fiú
kapcsolat, a vívódás – ami sok operában jellemző dolog, hogy órák hosszán át
tudnak arról „nyivákolni”, hogy meg kell tenniük valamit, de mégsem akarják…és
ezt többször teszik.. akár egymás után….
-
A király „fia” Balga Gabriella: nem értem a koncepciót… miért nő a férfi? Ez
direkt ilyen formára lett megírva, tehát Mozart képzelte, vagy a mostani
rendező? Magas hangú férfi kellett volna? Mert, hiába játszott férfit,
kihallatszott a női hang… játékával nem volt gond, még, ahogy láttam a
megszokott kis helyemről, bajuszkát/arc szőrzete is volt a művésznőnek. Egy
férfias jelenete volt, amikor az ágyról tápászkodik fel, és felhúzza a sliccét,
mint egy férfi…
-
Ilea, a rabszolgalány, Baráth Emőke, a második felvonás elején a darab
sztárjával volt egy közös jelenete, amiben megsimogatta a sztárt…(hogyan is
lehet ez? A sztár pár másodpercre beengedett kutyus volt), illetve ugyanebben a
felvonásban van egy havas jelenete, ekkor vall nagy szerelméről az ellenséges
férfi iránt… rá és „szerelmére” vonatkozóan a szokásos sallang, hogy megölöm
magam, ha nem szeretsz. ha szeretsz és feláldoznak, abba én halok bele… és
egyéb kellemetlen-nyálas-érzelgősségtől túlcsöpögős dalokat váltottak egymással
a szereplő szerelmes pár...
-
A darab sztárja: 2 ízben van megjelenítve. Ugyanis, amennyiben az első felvonás
alatt kezdünk bealudni, a szünetet követően a horkolást nem feltétlenül
folytatjuk, mert a színpad közepéről be lesz engedve egy kutya. Feladata, hogy
körbeszimatolja a színpad egyes részeit, majd IIlea-hoz megy, végül az érkező
gazdájához lép, akivel közösen távozik a színről. Nagy sikere volt, a rövid
performance-ot tapssal jutalmaztuk (mögöttem, a szokásos, bérletes nénik
mondtak, hogy a kutya kapta a legnagyobb tapsot). A darab végén megint bejön
gazdájával, hogy rácsodálkozzanak a kivetítőkre, amiken Idamante jövendőbeli
koronázását hirdetik. Ez egy nagyon jópofa lezárás volt a darabnak, és ha
valóban nincs a hölgy meg a kutya, valahogy laposabb lett volna maga a mű. Egyszóval:
feldobta, - hogy volt benne állatos rész, ami eredetileg nem lett volna
indokolt, de az általkedvelőknek ez biztosan bónuszt jelentett az „unalomban”,
legalábbis nekem biztosan. Csak azt sajnálom, hogy nem fényképeztem le őket,
túl lassú voltam…
-
Elektra, Topolánszky Laura, időnként olyan ellenszenvvel viseltetek iránta,
pedig kifejezetten szép hangja van…valószínűleg az zavar, hogy hórihorgas és
hogy nem adtak rá parókát (barna hajú Elektra a szőke helyett?)… mivel zajlik a
már többször említett Mítosz feszt – központi karaktere, Elektra, aki elég
sűrűn vagy megjelenik az előadásban, vagy szó esik róla, de kiemelt figura, és
mivel az eredeti, Strauss darabban Rálik Szilvia eredeti haja is szőke, így azt
vártam, hogy mindenhol szőke lesz az Elektra, erre itt megjelenik teljesen
barnán, az átlagnál magasabb kinézettel, és egy bal kézzel, ami vérben ázott,
és ezzel a kézzel semmit sem fogott meg. Mintha csak egy keze lenne, a balt
sose használta, egy ízben, amikor rájött, hogy sosem fogja szeretni Idamante,
akkor le akarta vágni és egy ponton azt gondoltam, hogy mindjárt meg is
történik, mert a ruhája ujjába bújtatta a kezét (ez a barokk jelmeze az utolsó
jelenetben viselte)…de nem. Megmaradt a végtagja, nem sikerült levágni, de
mintha próbálta volna végre lemosni a karját… hangilag kifejezetten szép volt,
utolsó jelenetben kiemelt szerepe volt, ahogy kesergett a viszonzatlan szerelem
miatt…
-
Meglepő fordulat, Mítosz feszt megint – Neptun puritán megjelenítése a
színpadon. Volt egy áldozati oltár, ami egy kisebb pódiumnak minősíthető
tákolmány volt, ennek háttérét hullámok tarkították. A király fellépett, majd
fia is követte (körülöttük a zombi formájú népség, akik a jobb sors reményében
követelték az áldozatot – mert tudomást szereztek róla, hogy életük jobbá
válhat, ha a herceget megölik…), a gyilkosságot több ízben megszakítják: az apa
képtelen rá; Ilia szerelmet vall a választottjának, Elektra rohan be, majd
végül érkezik a döbbenet: EGY TELJESEN MEZTELEN FÉRFI – akinek hangot
kölcsönöznek a kulliszák takarásából. Ő Neptun. Aki az Opera nézőterén helyet
foglalóknak megmutatja a meztelen valóságot. Elképesztő volt, hogy megint
meztelenkedtek, és megint villant egy férfi pénisz (előtte lévő sorban, a szép
messzelátóval rendelkező úr, el se hitte, amit lát, rögtön a távcsövön
keresztül szemlélte. Én is, mert nem tudtam hinni a szememnek, hogy tényleg ott
egy fütyi díszeleg???). Tehát, a darab besorolása emiatt 18 éven felüli, és nem
azért, mert egy nő alakítja a férfi karaktert, és tesz férfias dolgokat,
gesztusokat egy nő oldalán…tehát leszbikusnak is hathatna, de nem emiatt. A
pénisz miatt... szegény, táncos fiú (ugyanis a tánckar tagja) jött egy
fűszoknyában a tapsrendnél… szép, legalább nem a himbilimbijével érkezett
vissza… kicsit erős lett volna…
SZÖVEGbeli eltérés: az áldozat azt énekli a jobb kezét csókolja meg a
királynak, míg a színpadon a bal kezével teszi ezt.
Ajánlanám?
Egyszer
érdemes megnézni, kutyásnak biztosan fog tetszeni az adott rész, amiben
feltűnik. A szereplők csodálatosan énekeltek, a zenekar ügyes volt, a tánckar
is jól alakított. Egyben érdemes megnézni, tehát minden görög témájú darabbal
együtt. Nekem legalábbis most ez így jött ki, és hamarosan lezárul ez a kör és
tudok dönteni, melyik okozta a legnagyobb élményt. Mivel, ez kissé unalmas,
lapos volt, ezért az Alföldi Róbert-féle Iphigénia Aulisz-ban rendezését
találom eleddig a legjobb mítosz darabnak, de még hátra van a java…
Jellemző tárgyszavak: tengeri szörny, istennel kötött alku, emberáldozat, szerelmi háromszög, szenvedés, szánalom. Apa-fia viszony.
Opera seria három felvonásban, két részben, olasz nyelven, magyar, angol és olasz felirattal
A trójai háború olyan fontos történelmi esemény, hogy az európai
kultúrtörténet elmúlt 2800 évének egyik fő motívumává vált, epizódjai,
alakjai művészek ezreit ihlették meg. Mozart Idomeneo, Kréta királya
című operájának története szerint a trójai háborúból megtörten hazatérő
király és a krétai nép életveszélyesen ki van téve a természet ember
által irányíthatatlan erejének. A darabot egyetlen alkalommal, 1979-ben
mutatta be az OPERA. Mintegy negyed évszázadnak kellett eltelnie, hogy
visszataláljon a budapesti operaszínpadra, ezúttal Almási-Tóth András
rendezésében, akinél különösen hangsúlyossá válik a természet és a
humánum összecsapása egy mai környezetben, ahol a nagyvárost elönti a
tenger, az urbánus létet, az emberi életteret felemészti a természet.
Hacsak a tengeristen meg nem bocsát...
Közreműködnek a
Magyar Táncművészeti Egyetem hallgatói: Babácsi Ruszlán, Bondor Léna,
Bondor Málna, Gellért Gréta, Imely Dorka Zsuzsanna, Kathona Zorka Sára,
Kiricza Bence, Lászlóffy Emőke Klára, Mészáros Hanna, Nagy Levente,
Ónódy Ábel, Szabó Csenge
Cselekmény
Idomeneo, Kréta királya nyolc
évvel ezelőtt indult el negyven krétai hadihajó élén az akkor már két
éve tartó háborúba, itthon hagyva kilencéves fiát, Idamantét. A csaták
során igazi hőssé vált, több száz embert önkezével ölt meg, kivéve a
részét a végső győzelemben. Hőstetteiről rendszeresen adott hírt,
hadifoglyokat küldve haza ajándékul népének. Ilia, a legyőzött uralkodó
leánya is egy ilyen szállítmánnyal érkezett Krétára, a partoknál azonban
a hajó viharba keveredett. Iliát Idomeneo akkor már felnőtt fia,
Idamante mentette ki a hullámok közül. A két fiatal között fellángolt a
szenvedély. Krétára menekült Elektra is, miután rávette immár halott
testvérét, Oresztészt, hogy meggyilkolja anyjukat és annak szeretőjét.
Elektra Idamantéra vágyakozik, noha tudja, hogy az apját
rendíthetetlenül hazaváró fiú sosem lesz az övé, hacsak Idomeneo nem tér
haza, és dönt kettejük sorsa felől…
Első felvonás
Ilia
két érzés között őrlődik: szerelme egyre erősödik Idamante iránt,
miközben gyűlölettel viseltetik annak apjával, népe ellenségével
szemben. Idamante megvallja a lány iránt érzett szerelmét, és arra kéri,
ne apja tettei alapján ítélje meg őt. Ám a rabságban élő Ilia még nem
képes viszonozni a szerelmi vallomást. Arbace érkezik a hírrel, hogy a
hazafelé tartó flotta hajótörést szenvedett egy viharban, és Idomeneo is
vízbe fúlt. Elektra úgy érzi, minden reménye oda, mert Idamante Iliát
szereti.
A tengerészek a parton az istenek könyörületét kérik. Amint a
tenger lecsillapodik, Idomeneo is előkerül, akinek Neptun tengeristen
megkímélte életét azután, hogy a király megesküdött, feláldozza neki az
első embert, akit a sors az útjába sodor. Hirtelen feltűnik az áldozat,
akiről kiderül, hogy nem más, mint a saját fia, aki apja halálhírét
hallva egyedüllétre vágyik a tengerparton. Idomeneo megrémülve, hogy
fiát kell feláldoznia, először fel sem fedi kilétét. Mikor megteszi,
Idamante, nem érti, apja miért taszítja el magától olyan durván.
Második felvonás
Idomeneo
Arbacéhoz fordul tanácsért, miként menthetné meg Idamantét az
áldozattól. Megegyeznek abban, hogy száműzik a szigetről: vissza kell
kísérnie Elektrát Argoszba, hogy elfoglalhassa a trónt, ők pedig közben
más megoldáson gondolkoznak Neptun kiengesztelése érdekében.
Elektra örül, hogy Idamante fogja visszakísérni hazájába, így talán újra elnyerheti szívét, amit riválisa, Ilia elrabolt tőle.
Indulás
előtt a kikötőben Elektra és a krétaiak hálát adnak a nyugodt
tengernek, Idomeneo elbocsátja fiát. Idamante, aki nem tud semmit apja
esküjéről, továbbra is értetlenül áll a kegyetlen bánásmód előtt, de
kész arra, hogy elinduljon Elektrával. Mielőtt azonban vitorlát
bonthatnának, újabb vihar kerekedik. Egy járvány üti fel a fejét, mely a
tenger felől érkezik a viharral.
Harmadik felvonás
Ilia
azt reméli, hogy a szél eljuttatja szerelmes üzenetét Idamantéhoz.
Mikor az bejelenti, hogy kész meghalni, Ilia végre nyíltan megvallja
szerelmét. Idomeneo és Elektra kettesben találja őket, a király, aki
továbbra is képtelen felfedni indokait, ismét ráparancsol fiára, hogy
hagyja el Krétát. Idamante indulásra kész. Arbace, aki tehetetlenül
szemléli Kréta pusztulását, tudatja a királlyal a nép akaratát:
szabadítsa meg őket a járványtól.
Idomeneo tudja, hogy cselekednie
kell. Idamante követeli, hogy történjen meg az áldozattétel, ez Kréta
békéjének záloga. Ilia önként vállalkozik, hogy átvegye Idamante
szerepét. Viszont amint Idomeneo készen áll, hogy feláldozza fiát,
Neptun hangja mennydörög: Idomeneónak félre kell állni és átadni a trónt
Idamante és Ilia részére, így az istenek kiengesztelődnek. Mindenki
örvendezik, kivéve Elektrát, aki a túlvilág tüzétől várja a feloldozást.
Idomeneo lemond a trónról, hogy kiengesztelje Neptunt, és áldását adja
fia és a trójai hercegnő nászára.
