phantomvizio: Filmsiker

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Filmsiker. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. június 7., kedd

Megemlékezem erről a korszakalkotó filmről... a napokban elcsíptem. És nem tudok a zenéjétől szabadulni és ha meghallom, sírhatnékom támad...

2016. november 22., kedd

A tizedes meg a többiek

A Második Világháborúban mindenki próbálta menteni az életét...ahogy csak tudta

Időpont: 2016. november 17. (csütörtök) este 19.00
Helyszín: Pesti Magyar Színház
Az előadás rendezője: Lengyel Ferenc
A bemutató: 2016 szeptember 30.

A Tizedes meg a többiek az egyike, ha nem a legjobbika a magyar filmes alkotások között! Kétségekkel telve ültem be a nézőtérre, aggódtam, hogy milyen lesz, hiszen sajnos már a többsége a filmbeli színészeknek nincs közöttünk (kivéve Grisha vagyis Cs. Németh Lajos). Sokáig gondolkodtam is, hogy visszaadjam a jegyemet a barátnőmnek, aki az egész estémet megszervezte, végül arra a döntésre jutottam, hogy megtartom, persze mindentől függetlenül reménykedtem, hogy nem fogja bántani a filmet, amit annyira, de annyira szeretek!

A történet szerint katonákból és civilekből összetevődik egy csapat, akik a háború elől próbálnak elmenekülni, minden eszközt bevetve. A főhadiszállásuk egy kastély, ahova mindig váratlan látogató teszi tiszteletét, és nekik a látogatókhoz alkalmazkodni kell...

A szereplőkről:

Eperjes Károly (Albert vagyis Kovács Dezső): A csapathoz illett, de egy Major Tamás után nehezen tudtam elviselni Eperjes Károlyt, akinek nálam nem ültek a poénjai, de a közönségnek láthatóan és hallhatóan tetszett. A színész próbálta utánozni egykori mesterét, ugyanis Eperjes Major osztályába járt a színi képzőben. Arcmimikát alkalmazta, de az alkata számomra nem volt összegeztethető egy idős komornyikkal.

Bede-Fazekas Szabolcs kiváló volt Sinkovits Imre szerepében, Molnár tizedesként. Mégis a mozdulataiból, gesztusaiból és természetesen a beszédéből visszasugárzott Sinkovits jelleme. Nagyon megtudta idézni, ugyanez vonatkozik a Darvas Iván szerepét alakító, azaz Gálffy Eduárdot megformáló, Fillár Istvánra is, aki a hungaropesszimizmus tökéletes mintapéldánya volt. Folyton öngyilkos akart lenni, a hazát éltette, és negatív energiaként végig jelen volt a színpadon, ő volt az, aki egyáltalán nem vállalta fel a többiek folytonos "öltözködési rohamait".

Újdonságok - tetszik kategória!

Ötletesnek tartom, hogy a filmbeli mellékszereplők, pl. Eduárd két tisztje (Gáspár és Fekete) vagy az autószerelő fiatal fiú, Jóska nagyobb szerephez jutottak, mert immáron ők is a történet részesei, és több gondolatuk van, amit megoszthatnak a nagyérdeművel. Több szöveg, több szereplési lehetőség. Gáspár például nagyon szeret enni, Fekete a "pattogós", minden lében két kanál karakter, míg Jóskában azt találtam "vonzónak", hogy hasonlított a filmbeli színészre. Mintha egy az egyben azt a fiút láttam volna.

Szijártó figurája is megváltozott a történetben, hiszen a nagy kommunizmus ideál követője maradt, de megindokolja, hogy miért áll e szemlélet mellé, tehát kap egy kis filozófiai töltetett a figura, amitől így a filmes karaktertől kissé elrugaszkodik, ám indoklást ad arra a tényre, hogy miért választotta az oroszokat. Bár kissé idegenkedtem tőle, mert kopasz volt, és berögzült szintén a filmes színész, lassan, és fokozatosan kedveltette meg magát. Nagy különbség, hogy ő Grishával és az oroszokkal marad a darab végén.

Akiktől viszont megvonták a filmbeli szerephez méltó megjelenési/formázási időt, azok a német tisztek voltak (talán nem is volt rá méltó utód, a szélesvásznú alkotásban Márkus László alakította bravúrosan a figurát), ugyanakkor a Szijártót bújtató férj-feleség páros is kikerült a színpadi feldolgozásból, lévén, hogy az egész darab a kastélyban játszódik (ami az én nagy álmom volt - mert a filmben számomra túl kevés ez a jelenet).

Grisha sem a régi visszahúzódó orosz katona, hanem inkább sokkal jelenbelibbnek találhatjuk a figurát, egy sokkal groteszkebb ábrázolásról adhatok számot, ugyanis Grishánk egy részeges, hangosan beszélő orosz. Esetlenségével, részeges karatemester mozdulataival viszont mosolyra fakasztott mindannyiunkat.

A nyilasok is kellő mértékben voltak gonoszak, de velük is más történt, mint a filmben. Dunyhás testvér egy az egyben a filmbeli figura volt, a gonosz fővezér, vagyis Krasznavölgyi jól hozta a szemét figurát, aki minduntalan becsmérli a főszereplőket, de aztán maga kerül bajba.

Módosítások
- Gálffy hazafi, a Szózat próbálja megtanítani két tisztjének, akik meredten állnak előtte
- Albert bújtatta Grishát
- A németeket szintén, mint a filmben Gálffy köszönti, de asztalhoz is ülteti, igyanak egy-egy pohár pezsgőt
- Az oroszok - a valósághoz, hogy ragaszkodik ez a rendezés - eltulajdonítják a kastély értékes festményeit
- Albert színházi látcsővel kémleli a kint posztoló jeladó társukat
- Gálffy és Albert a kastély egyik külső helyiségében bújik el, amikor jönnek az oroszok, amikor visszatér - a magával vitt átlátszó pezsgős poharában fénylő a nedű, hirtelen fagyott jégcsappá alakul
- Az oroszoknak akarják megadni magukat, lengetik a fehér kendőt, amit ezúttal Eduárd ad Molnár tizedesnek. Sikertelen a próbálkozásuk, Molnár visszaadja a kendőt, Gálffy lefejti a kendőt a puskáról, a textilen lyukakat lehet látni
- Grisha egymagában tér vissza, amikor a háziakat elkapják a nyilasok. Szerencsére sikeresen lefegyverezik őket és a "kék szobába" terelik őket. Az orosz tisztek előbb érkeznek a kastélyba, magukkal viszik Grishát és a partizán Szijjártót. A többiek közben elgondolkodnak, számukra a háború véget ért, és menekülést tervezik, nem akarnak az oroszokkal egy csónakban evezni, beöltöznek idős embereknek (úgy sem akarnak öregekkel harcolni). A forgó ajtó mögé rejtik a nyilasokat, és ők bújnak el a kék szobában. Amikor Grisháék visszatérnek, a nyílasokat felfedezik, foglyul ejtik őket. De mivel a csapatot sehol nem találják, így nélkülük mennek a frontra. A csapat beöltözve (kivéve Eduárdot, aki katonai egyenruhájában marad) bizakodva lép ki a hófödte mezőre, annak reményében, hogy új életet tudnak kezdeni...

Féltem tőle, de kellemesen csalódtam. Így legyen ez a jövőben is. :)

Az előadás adatlapja + kritika:

2016. november 9., szerda

Ha még nem láttátok akkor azért, ha láttátok, akkor pont azért tekintsétek meg ezt a kisfilmet! 2004 Movie version of Phantom

Joel Schumacher: "Könnyebb beszélni róla, mint megvalósítani."

2004-ben jött el a Fantom filmfeldolgozása, Andrew Llord Webber fantasztikus musicalét Joel Schumacher rendezésében láthatta a közönség, Gerard Butler (Fantom), Emmy Rossum (Christine Daaé) és Patrick Wilson (Raoul vikomt) főszereplésével.

A filmnek meg vannak a maga erősségei, szép látásmódja, és ötletes megoldásai, viszont vannak kevésbé elfogadhatóbb pillanatai.

Korábban írtam bejegyzést, szeretettel ajánlom:
http://phantomvizio.blogspot.hu/2014/06/az-operahaz-fantomja-tv-ben.html
http://phantomvizio.blogspot.hu/2014/08/a-valos-szemely-aki-egy-francia-irot.html
http://phantomvizio.blogspot.hu/2016/01/az-operahaz-fantomja-es-en_7.html
http://phantomvizio.blogspot.hu/2016/03/emlektredekek-61-az-original-fantomrol.html
http://phantomvizio.blogspot.hu/2016/03/emlektoredekek-63-lengyel-non-replika.html

2016. augusztus 4., csütörtök

A kék álarcos Fantom, Claude Rains

Időpont: 2016. aug. 4.!!!
Film: Az Operaház Fantomja (1943)
Nyelv: angol
Rendező: Arthur Lubin
Szereplők: Claude Rains (Fantom) és Susanna Foster (Christine Dubois) és Edgar Barrier (Raoul Dubert)
Zeneszerző: Edward Ward

A történet ugyanolyan nyomvonalat követ, mint a Robert Markovitz által rendezett Korvin Sándoros film:

- Tehát adott egy művész, aki összeszólalkozik egy "hozzá nem értő" személlyel és, mivel őmaga megöli az illetőt, így valahogy savat öntenek az arcába...

- A történet kezdetén egy opera előadásba csöppenünk, Christine kóristaként vesz részt benne (lovagló ruha). Raoul a színpad körül ólálkodik, így őt is eléggé hamar megismerhetjük.

- A Fantom nagyon szerethető személyiségű férfiként látjuk először, itt még nincs sebes arca. Egy hegedűművész, aki anyagi gondokkal küzd, illetve a művészetét is úgy tűnik kezdi elveszíteni... Az igazgató ki akarja rúgni... Ráadásul a karmester ellopja tőle a saját szerzeményét, amit visszahall a szomszédos szobából, haragra gerjed, és a férfit megfojtja. A "tolvaj" munkatársa is a szobában tartózkodik, a nő savat önt a férfi arcába... Így kerül a Fantom, vagyis a hegedűművész, Erique Claudin az Opera rejtekébe. Később, jelentik, hogy eltűntek maszkok, és itt is mindenki tudja, ki lehet az álarcos, ahogy a Markovitz filmben is.

- Christine Daaé neve itt is megint módosult (Robert Englundos filmhez hasonlóan), Christine Dubois-ra.

- A Fantom szólogatja Christine-t a falból, de a nőt ez inkább megriasztja, nem tudja ki lehet az...

- Raoul, rendőrként jelenik meg a történetben (el akarja venni a lányt, de már a karrierjét nem űzze tovább), ám ebben a történetben van még egy csavar, mégpedig egy harmadik férfi, aki Christine-ért rajong, a színpadon szerepel a nővel együtt: bariton énekhangú, Anatole Garron (szeretné a lány színpadi elismerésében segíteni). Habár, mindkettő férfi vetekszik a szerelméért, a lány nem nyilvánítja ki, hogy melyik férfi érdekli. A humor abban rejlik, valódi humor, hogy a két férfi igen, nagyon töri magát, hogy meghódítsák...

- Christine sikert arat miután a vetélytársnő Carlotta, azaz Madame Biancarolli helyét átveszi.

- Madame Biancarolli küzd az operabeli státuszáért, és egy értekezleten közli, hogy nem engedi át a helyét a sajtó sem írhat a lány sikeréről... A Fantom betör a nő öltözőjébe, és megfenyegeti, hogy nem léphet fel, a lány fog helyette. Carlotta ezt nem engedi, a Fantom megfojtja, az operaháziak felébrednek, és a rendőrfelügyelő, Raoul, próbálja elkapni, de csak a levegőben lóg... nem sikerül neki. Így határozott lépéseket kell tenniük, hogy a gyilkost kézre kerítsék...

- Ismét egy opera előadásba csöppenünk, ráadásul orosz nyelven énekelnek. Hogy ne tűnjön fel a felszínen, a Fantom elteszi láb alól egyik kóristatagot, és a helyébe lép, majd mivel a "tanítványa" nem szerepel a fiktív orosz darabban, fűrészelni kezdi a csillárt tartó szerkezetet... A fényforrás hangos csörömpölés közepette leesik, a Fantom megtalálja az őrjöngő tömegben a lányt, aki pár percig bizalmat enged neki, majd kérdezősködik, végül a férfi feltárja előtte a tervét, magával viszi és ott fog énekelni...

- Ördögi terv, az orosz előadáshoz nem illően, Liszt Ferenc zongorajátékot játszanak fent, a színpadon - hiszen ezzel próbálják előcsalogatni a Fantomot...

- Christine és a Fantom lemennek a férfi rejtekhelyére. A Fantom elmagyarázza, hogy sosem mehetnek már vissza... Neki fog énekelni, és amit csak akar és örökre csak neki! A nő leveszi a férfiről a maszkot, míg áriázik...miután szembesül a rútságával, ugyanebben a pillanatban érkezik meg Raoul és Anatole (akik utánuk siettek a mélybe). A Fantom kardot ránt, Raoul a mennyezet felé lő, az leszakad... a férfi hegedűje és a maszkja a földkupacokon hever...

- Érdekesség az Altatódal - amit Christine énekel, amire a Fantom kéri meg - a hegedűművész és Anatole is ismerte a dalt, ezért tudta követni a hangokat lent, a barlangban - A Fantom művészete a zene által továbbél

- A két férfi, Anatole és Raoul felhívja a nő figyelmét, válasszon közülük: Ám, a nő örömteli hangokat hall kintről, az öltőzőjén túlról, és most érti csak meg, mennyire szerethette őt Claudin, és hogy mennyit energiát szentelt az énekesi karrierjébe. Elhagyja a szobát, és csatlakozik az őt imádó rajongókhoz. A film végén Anatole és Raoul együtt sajnálkozva elmennek. De pozitív a vége! :))

Ajánlás: Személy szerint kedves feldolgozása a történetnek, de nincsen mélysége, rövidebb is, mint a többi filmek, körülbelül 1 óra 11 perces. Mindenesetre a tanúság és egy boldog véget kapunk, mégpedig tanúságnak tekinthető, hogy áldozatok árán, de a Fantom szeretete által a kis énekesnő naggyá cseperedhetett, míg a boldog végkifejlet annak szól, hogy bár Christine nem választott a férfiak közül, mégis mindkét vagyis mindhárom fél valahogyan vigasztalódhatott... :D

Nekem tetszett, merem ajánlani. A Fantom is szimpatikus, mivel volt értelmezése a rútságának, és képet kaphattunk a zenei tudásáról.

Link: https://en.wikipedia.org/wiki/Phantom_of_the_Opera_(1943_film)

Charles Dance, az igazi Fantom

Ha megkérdezné tőlem bárki, hogy milyennek képzelem a Fantomot - két választ adnék neki:
- a filmbeli, Charles Dance
- a színpadi non replika, a magyar Fantom (Posta Victor)

A film 1990-ben készült, ez egy trailer (valószínüleg rajongók készítették). Mindenesetre nagyon szép, és azokat a legfontosabb gondolatokat tartalmazzák, amik a szélesvásznú mű legerősebb gondolatait, mondanivalóját gyűjti össze.

Első alkalommal, sajnos még nem volt tudomásom, hogy mennyire sok film készült a Gaston leroux regényből. Ez az alkotás is egyike volt, és nem kellett órákat várnom, csak pár pillanatot, hogy rögtön a szívembe fészkelje be magát. Szebb feldolgozás ennél, még nem született. És tudjátok, mit? Remélem, nem is fog! Sosem.

Fogadjátok szeretettel! :)

2016. február 29., hétfő

Kitekintés a Nagyvilágba, vagyis Los Angelesbe - Irány a Vörös szönyeg! :)

Oscar-díjjal szemezve...

Megtöröm az Emléktöredékek sorozatomat egy kis kitekintéssel az Oscar-díj átadóval kapcsolatos élmények miatt.

Oh, nem! Nem, nem, nem. Sajnos, nem vehettem részt a világhírű eseményen, hiszen nem készült el időben a ruhám....:D

Viccet félretéve, tegnap, február 28-án, (ottani idő szerint) délután negyed 5 környékén felvonultak a hírességek a Hollywood-i vörös szőnyegen. A közvetítés abszolút részletekbe menő volt, több helyszínen megfordultak a riporterek, és akit csak el tudtak kapni, pár rövidke szóra elcsevegtek velük. Minden beszélgetés után természetesen ez a mondat hangzott el: "Érezzék jól magukat/Érezd jól magad!" A megszólítottak között volt az Amerikai Filmakadémia elnök asszonya, Kate Blanchett, Sylvester Stallone, és a férfi,a kinek egy világ szurkolt, hogy végre megkaphassa a maga Oscar-ját, Leonardo DiCaprio.

Különleges ruhakölteményeket is megcsodálhattunk, köztük Lady Gaga egyszerű, de igazán látványos estélyijét, többek között a legjobb női szerepért járó díj győztesének, Brie Larson-nak csodálatos mélykék viselete, a szemnek kellemes látványt nyújtott. Ilyenkor előre megtervezik a Hollywood-i hírességek a ruházatukat, hisz ez nem egy hétköznapi esemény, itt kérem szépen ki kell öltözni, ki kell nézni valahogy! (Nem olyan feslett cuccokban járni, mint egyesek teszik ezt a színházakban...de két külön kategóriáról beszélünk)...

Az est házi gazdája Chris Rock volt, aki eléggé szabad-szájú viselkedést mutatott, bírálta a celebeket, akik bojkottálni akarták a díjátadót, illetve a "főgondja" az volt, hogy egyetlen színes bőrű színész nincs a jelöltek között.

Nemes Jeles László köszönőbeszédet mond

Aztán eljött a kis szobrocskák kiosztása is... A 18. kategória volt számunkra, magyaroknak a legfontosabb: Örömünnep kiváltképp van okunk, hiszen a Saul fia elnyerte a filmipar legrangosabb díját, az Oscart!!! Méltán lehetünk büszkék a műre, az alkotókra, a szereplőkre és minden közreműködőre, aki részt vett a létrejöttében! 34 év múltán végre újból nyerhetett egy magyar alkotás a rangos díjátadón! A film igazi diadalutat járt be, számos kitüntetéssel büszkélkedhet. Művészeti értéket képvisel, a témája elgondolkoztat és átéled, a zenéje hatásos. Méltán lehetünk büszkék rá, ezt a filmet mindenkinek látnia kell! Nagy szeretettel gratulálunk Nekik! :)))

Nemes Jeles László, Rajna Gábor, Sipos Gábor és Röhrig Géza a 88. Oscar-gálán

A legfontosabb mondat:

"Az emberiség legsötétebb óráiban is talán van bennünk egy belső hang, amely segít, hogy emberek maradjunk, erről a reményről szól ez a film."

Pár érdekes cikk a nagy alkalomról:

A Titanic egykori álompárja, Leonardo DiCaprio és Kate Winslet pózolt a vörös szönyegen - Kate nehezen bírta visszafolytani a könnyeit, ahogy Leo-t hallgatta, aki - végre valahára! - megnyerte a saját Oscarját

A nyertesek: Mark Rylance (Kémek hídja), Brie Larson (A szoba), Leonardo DiCaprio (A visszatérő - mondhatni szó szerint) és Alicia Vikander (A dán lány) az elnyert Oscar-szobraikkal

Még több info itt: http://www.mediaklikk.hu/musor/oscar/

Egyéb közlésem: A Vígszínházban 1500 Ft-ért a mai napon, febr. 29-én 8 órától vetítika filmet. Aki még nem látta, akár most is szerezhet rá jegyet. Íme a link:

http://vigszinhaz.jegy.hu/auditwiev.php?eid=322588&aid=3348&vid=352

2015. november 27., péntek

A patkányokkal élő álarc nélkül Fantom

Időpont: 2015. nov. 22. / 2016. aug. 4.!!!
Film: Az Operaház Fantomja (1998)
Nyelv: német
Rendező: Darío Argento
Szereplők: Julian Sands (Fantom) és Asia Argento (Christine Daaé)
Zeneszerző: Ennio Morricone

"Ha a gondolataim elérik Önt, tudni fogja, hogy merre keressen engem!"

A film érdekességei

- A Fantomot az anyja a vízbe veti, a gyermeket egy patkány menti meg...és neveli fel

- Egy kútszerűségben falat bontanak és deréktól felfele megölik az egyik embert, a másik két munkást a Fantom lerántja a mélybe és végez velük

- Christine megjelenik a színen, és a díszletek között bujkál, majd dalolni kezd, a Fantom a karzatról figyeli őt

- Az egyik folyóson találkozik először a Fantommal, a férfi egy kanapén ülve fogadja, Christine ellágyul a férfi érintésétől, és vallomásától (tetszik neki a nő éneke) - a Fantomnak nincsen ronda arca, csak gusztustalan, ápolatlan haja, rendezetlen ruházata... - és rögtön hallani véli a férfi gondolatait...

- Gusztustalan patkányos jelenetek...

- Ami nagyon jó és pozitívnek tekinthető akár: magyar helyszín, magyar szereplők (Hollosy Frigyes, Kéri Kitty)

- Öltöző jelenet: Christine titkos hódolója, Raoul rózsákat küld a nőnek
- A próbák alatt Christine magában beszél (vagyis nem mással, mint a Fantommal), Carlotta pedig énekel és a köpenyét rángatja
- A zsinórmester a patkányok farkát formalinban tárolja - gusztusos a pasi, nem mondom... - amikor az orvossal és a nyomozóval közli, hogy egy láthatatlan erő bírta rá, hogy a kezét az egércsapdába tegye...

- Figyeljük meg, hogyan nagyon szép a zenei felvezetés: Christine és a Fantom a díszletek között kóvályog, amikor újra találkoznak, szemmel látható a vonzalom közöttük... amúgy nem értem ezt.. "a sálat is vegye el..."

- Madame Giry mesél a Fantomról az egyik páholyban a nyomozóknak...
- Christine és Raoul első személyes találkozása egy kávézóban (Christine nem szereti a rózsákat, az egyszerűbb virágokért rajong - viszont a személyes levelek, nagyon tetszettek neki - és azt szeretné, ha Raoul a bátyja lenne, aki neki sosem adatott meg)

- Nyereség vágyból, a színház két dolgozója a labirintusban próbálják megtalálni az "elrejtett kincset"... - A Fantom egy nem várt pillanatban felkapja a barlangrendszerben a kincskereső férfit, aki persze rögtön a társa ellen fordul, nehogy neki bántódása essék, de nem ez a mentegetődzéssel csak rosszabbul jár. A Fantom magát nem fantomnak aposztrofálja, hanem patkánynak. A nőt is végül kivégzik, kitépi a nyelvét...
- Joseph Bouquet kergeti a kis balerinákat, egyenesen Christine szobájába rohannak (cuki jelenet, ahogy féltőn magához öleli a kicsiket). A bátor és talpraesett komorna leüti az öreget, aki fekete lepellel beöltözve kergetőzik...
- Az operaház tetején: a Fantom fantáziálása a lányról, és az emberekről, aki mind az egérfogóban vannak...
- Carlotta nem szerepelhet, mivel a megfázott, ezért Christine kap lehetőséget, hogy átvegye tőle a szerepet. Amikor énekel, a Fantomnak teszi a szépet, aki a páholyból figyeli, míg Raoul, lent a földszinten ül. Ám oly sok erejébe kerül a tökéletesség, hogy összeesik a színpadon.
- Következő kép: az öltözőjében fekszik, az orvos, a balerinák, a komorna figyelik ébredezését...

- Christine egyedül marad az öltözőben, és valahogy a Fantom mellé kerül, Raoul szokás szerint hallgatódzik (jól nevelten) az ajtó túloldalán - ekkor hangzik fel a regény leghíresebb mondata:
"– Ma este önnek adtam a lelkem, s most meghalok.
– Csodálatos a lelked, gyermekem – hallatszott újra a mély férfihang –, és hálás vagyok érte. Egy császár sem kapott még szebb ajándékot! Ma este még az angyalok is sírtak."
- Mivel, megérzik, hogy kihallgatják őket, Christine felöltözik és elhagyja az öltözőjét. Raoul visszatér, és nyomokat próbál találni, ki volt a rejtélyes férfi, akivel a lány társalgott???
- Philippe is szerepel ebben a változatban (Raoul bátyja, a regényhez kötödés) - egy fürdőbe viszi az öccsét, akinek szexuális tévképzetei támadnak az egyik "kéjhölgy" láttán, Christine-t képzeli bele, kiakad és mindent felrúg (pl. a török pipát)
- Egy kicsi balerinát üldöz egy perverz alak (talán Bouquet???) - de aztán ő jár pórul... A Fantom a kislányt nem bántja, sőt arra utasítja, hogy menjen vissza (Meg Giry lehet ez a leányka), persze a balettmester (férfi) nem hisz neki és megpofozza

- Közben a zsinórmester nagy tervet gondol ki...
- Christine ismét az öltözőjében látható (mindenesetre itt nagyon szép a nő ruhatára, összevetve a többi, szegényes öltözetű Christine Daaé-kkal) - mielőtt a Fantom lehívná magához (először halljuk, hogy fejben kommunikál a tanítványával), azon gondolkozik a lány, hogy talán mindkét férfiba beleszeretett, holott nem ismeri a szerelmet. Miután a labirintusban, lefelé tart a lány, hallja az orgonaszót, és egy idegen hang közeledését: a zsinórmester és törpe társa a patkányokat szedi össze a barlangban egy általuk összetákolt kocsival. Ám, felborulnak, és az egyiknek a feje is leesik...
- Első olyan változat, ahol Christine-nek egyedül kell megtalálni a Fantomot, nem a férfi viszi le a rejtekhelyre, hanem neki magától kell követnie az orgona hangját...csónakot is ő vezeti...
- Amint a Fantom mögé ér, a férfi megérzi a jelenlétét, és utasítja, hogy énekeljen neki - ária rész!
- Szexjelenet! - elmeséli a származását, majd gyűrűt húz a nő kezére....
- Raoul keresi a lányt...
- Christine is tud zongorázni... és tanúi lehetünk egy fantomos dührohamnak is (ami eddig nem volt), amikor a férfi a tervéről mesél Christine-nek. Ám, a nő nem akar egyedül a fantom lakhelyén maradni, aki el akarja simítani a dolgokat, ezért úgy tervezi a lányt lent hagyja a rejtekhelyén. A nő ellenkezik, fel akar menni a felszínre, veszekednek, Christine kifejezi, hogy utálja őt, hiszen a férfi elrohan... vagyis elcsónakázik nélküle...ő meg ott marad a parton...
- A Fantom kikezdi Carlottát, a nő az Operaház berkein belül bolyong, amikor a nőt megtámadja (fülét, mellét)....

- Elérkezik az egyik "kedves vonalhoz", a levelekhez: a Fantom megfenyegeti az igazgatóságot, (Poligny úr - ez is a regényből való) - de nem veszik komolyan. A nem álarcos rém pedig beváltja a fenyegetését (érdekes, hogy az operaház zsinórpadlásáról próbálja leütögetni a csillárt.... - a Magyar Csillárt!!!). Carlotta látja a színpadról, hogy valami nincs rendben, és aztán lejön a fényforrást a mennyezetről - trükkfelvétel és véres bábus jelenetek...! Carlotta-ra is rádől az egyik díszletként szolgáló oszlop, de csak annyi bántódása esik, hogy kilapul a haja... :D

- A komorna elárulja Raoul-nak, hogy Christine életében van egy másik férfi...
- Christine megint ellenkezik, amikor a Fantom visszatér, mivel nem akarja, hogy ártatlanok élete árán kapjon meg egy szerepet...(közben azt akarja, hogy a nő hozzászokjon ehez az élethez, amit a Fantom lent él) a Fantom megint magáévá teszi...(ezt pedig a zsinórmester látja)
- A lány, amint látja, hogy a menekülésre, van lehetősége felöltözik és útnak indul, útközben viszont még egy függöny mögé kukkant, ahol a Fantomot meglátja, patkányokkal ölelkezve... Christine-t megharapja az egyik dög...közben a férfi felfedezi a hűlt helyét...
- Christine és Raoul megtalálják egymást a barlangban - akkor hirtelen ő a szeretett lény a lány számára...kicsit sem átlátszó... (és a tető jelenet is megtörténik, ígéret, hogy a férfi mindig a nővel lesz) A tetőn a komorna és az igazgató találja meg őket, Christine megkapja a Rómeó és Júliában a női szerepet...

- Énekel a színpadon, a Fantom sehol, mivel azt mélyen megbántották. Valaki tapsol a szólója közben...és a színpadon hátulról besántikál a zsinórmester, aki megvádolja, hogy Christine a Fantom szajhája! - A Fantom a színpadra repül, mint Batman, és karjaiba kapja a lányt, elmenekülnek... Raoul utánuk ered...

- A vége szokás szerint nem végződik mindenki számára boldogan, Raoul lelővi a Fantomot, Christine-t ez mélyen bántja, nem akarta, hogy a férfinek bántódása essék - a csónakba szállnak, Christine szinte kiesik a csónakból, annyira nem akarja elengedni. A Fantom minden erejével, a végsőkig küzd, mint valami Superman... A zsinórmester is leszúrja, hiába lövik meg az álarc nélküli férfit... A lány szerelmének nevezi a Fantomot, ahogy elhagyják a barlangot. Raoul lendületlenül evez, míg a lány szenved, és azt mondja, hogy a férfinek nem szabad elhagynia őt - pedig ez ugyebár fordítva történik...

Helyszín: Magyar szintén és megint (hiszen a Robert Englund-féle filmet is magyar teátrumban forgatták - kecskeméti Katona József Színház), ezúttal a helyszín a budapesti Magyar Állami Operaház.

A szereplőkről: Már a színészt, Julian Sands-ot sem találom érdekesnek, vonzónak, mint ahogy a film bemutatja... Habár, ahogy láttam, ha ápolatlan haját levágná, akkor még rá lehetne mondani, hogy csinos az arca, de így...hát...nagyon ízlésficamos a történet... A rendező lánya, Asia Argento viszont kiváló választás, igazán kellemes látvány a szemnek. És úgy érzem valahol hasonlít Teri Polo-ra is, aki nagyszerűen alakította Christine-t az 1990-es filmfeldolgozásban.

Viszont ez megint egy pozitívum, és a regényhez kötődés: bizonyos jelenetek beemelése (szövegrészlet, szereplők).

Ajánlás: Egyszer érdemes megnézni, hogy a többi Fantomhoz képest viszonyítani tudjál.

Link: http://newpct2.blogspot.hu/2015/03/ver-el-fantasma-de-la-opera-1998-clasico.html
Link: https://en.wikipedia.org/wiki/The_Phantom_of_the_Opera_(1998_film)
Többet a filmről itt olvashattok (részben): https://snitt.hu/filmek/az-operahaz-fantomja-1998:

A Fantom, aki egy életen át üldözi Christine-t (valóban egy életen át...)

Időpont: 2015. nov. 22.
A film címe: Az Operaház Fantomja (1989)
Rendező: Robert Markowitz
Szereplők: Robert Englund (Fantom), Jill Schoelen (Christine Day)

Csengeri Attila buta módon egy film alapján elkönyvelte, hogy Eriket, Az Operaház Fantomját, Erik Destler-nek hívják, mert ebben a feldolgozásban ez hangzott el (holott a könyvet kellene valósan-tényszerűen kezelnie, tehát szimplán csak Erik a Fantom megnevezése), a Robert Englund-féle 1989-es filmben így került napvilágra ez a név....

Maga a történet szerint, a napjaink New York nagyvárosában játszódik. Christine Day (nagyon kreatívak voltak a névválasztás terén) egy szoprán énekesnő, aki meghallgatásra készül a broadway-i színházak egyikében. Meg barátnőjétől, aki könyvtáros-levéltáros, megkapja Erik Destler kézíratát, a Győzedelmes Don Juan-t. Ám ez csak egy, a sok kotta közül, így megkeresi a teljes anyagot, és ezzel a dallal felkészül a meghallgatásra. A fellépésekor baleset éri, elveszíti az eszméletét, így belecsöppen Destler világába, a férfi a lányt a szoprán szerelmének tekinti....

A film pár jelenete, érdekességek

- Ahogyan felfedezi a kottát egy könyvesboltban, Meg a barátnője a jelenben és a múltban

- A meghallgatáson, a zsinórpadlásról érkezik egy zsák, fejbe veri a lányt, aki ettől a múltba kerül....

- A Fantom első megjelenése, amikor a zsinórpadlás rácsain járkál

- A Fantomnak nem a megszokott maszkja van, az arcát egy arccal fedi el, azaz rávarrja...

- Az emberek nem félnek tőle, úgy, mint az eredetitől, ez egy más fajta félelem

- Gyerekes örömét leli abban, hogy a zsinórpadláson megöl egy embert, hasonlóan, mint Hasfelmetsző Jack tenné...

- A Fantom Angyali hangként itt is tevékeny és a falból szól a hangja első alkalommal, hogy Christine-nel beszél

- Christine Day a múltban nem csodálkozik rá a helyzetére, hanem tudja kicsoda (gondoljunk Alice csodaországban vagy Óz a csodák csodájára) és milyen világban van, a tudat

- Carlotta és a véres hulla a nő öltözőszekrényében - ha ez nem elégíti ki a horror műfajt, akkor semmi...

- A Fantom (múltba visszaemlékezés alapján) eladta a lelkét az ördögnek: mindenki csak a zenéjéért fogja szeretni, nem a kinézetéért....megégetik az arcát...

- Christine és a Fantom kapcsolata: a Fantom körülnéz, amint megérkezik a páholyába, figyelik-e, aztán a lányt lesi a színpadon. Nekem nagyon tetszik, ha ki van dolgozva a két karakter között a tanár és tanítvány kapcsolat. A vörös rózsa és a pénzérme megjelentetése (Faust előadás, ami igazodik a jelen film történetéhez, hogyan lett csúf a Fantom)

- A Fantom képes a tömegek között megjelenni, a felvarrt arca miatt, ezért összetud feküdni egy nővel, mialatt Christine megismerkedik egy sármos férfivel, Richarddal (alias Raoul)

- A Fantom gonosz oldalának tökéletes megjelenítése (rablótámadás, kungfu)

- A Fantom még nyilvános fürdőbe is jár, csak azért, hogy a kritikust megölje, aki a tanítványát lealázta

- A filmben megjelenik a temető jelenet is, amely tökéletesen ábrázolja Christine kapcsolatát az apjával (Englund rájátszik, a háttérben hegedül, a zár pedig varázslatos módon bezárul). Az első kudarcot követően arról panaszkodik, hogy nem tudja, képes lesz-e a továbbiakban folytatni az éneklést.... - az egyik legjobb jelenet szerintem!

- Christine és a Fantom elmennek a férfi rejtekhelyére, nagyon szép, misztikus, föld alatt van, rengeteg gyertya körülöttük. A lány megtalálja a Don Juan kottáit, és szeretné, ha a férfi eljátszaná neki a művét. A lány az inspirációja, és a nő elénekli a részét... abban a pillanatban találja ki a szövegrészeket... A Fantom megkéri a kezét...

- A patkányfogó a Fantom ellensége, először a temető jelenet után láthatjuk, aztán a Maszkabálon, méghozzá találó jelmezben

- A nyomozó és Richard egy templomban vitatják meg, hogy Christine Day nevében követnek el gyilkosságokat (rájönnek, hogy mindehhez Erik Destler-nek van köze - aki eladta a lelkét az ördögnek, hogy a világ szeresse őt a tehetségéért - ám az ördög megkérte az árat a kívánságért, elcsúfította a férfi arcát) - a Fantomot csak úgy lehet megölni, ha megölik a zenéjét...

- A leggusztustalanabb arc Englundé..

- Christine igyekszik lehúzni az ujjáról a gyűrűt, de az sehogy sem jön le

- Maszkabál jelenetet is megkapjuk a feldolgozásban, senki nem fél a Vörös Haláltól (sőt, senki sem hökken meg, hogy rémületes jelmezben parádézik a forgatagban), kikezd Carlotta-val, Christine szerelmet vall Richardnak

- A Maszkabál alatt Carlotta feje a puncsba kerül, a rémületes pillanatban a Fantom felkapja és elrabolja a lányt...

- Az énekesnő csak most látja első alkalommal Destler arcát...

- Az alagútrendszerben megöli a patkányfogót és kísérti a lány megmentésére siető rendőröket

- Richard meglövi a Fantomot, és a lány is küzd a Fantom ellen (dulakodás közben harmadik fél - kit lőjek le?), Richardot is leszúrja, felgyújtja és még a mélybe is taszítja...cuki... Christine felborítja a gyertyatartókat. "Csak zene és muzsika örök életre" - azért Destler esetében elgondolkodnánk, hogy akarunk egy közveszélyes szociopatával együtt élni...ráadásul örökre.. Christine dönt, és lelövi, a nyomozó többször lő rá, de életben marad, viszont a lány elereszti a Fantom kezét és így megszabadul a gyűrűtől is, de elveszíti az egyensúlyát, elesik a gyertyatartóval, és ismét a jelenbe visszatér...

- Ájulásakor a Fantom a jelenben is megjelenik, immáron nem összeszabdalt arccal. Ő egy producer. Aztán mégis kiderül, hogy az arca....hát az az arca...

- Christine megöli a férfit, leszúrja és a csatornába dobja a kottákat...

- A lezárásban újra felhangzik a dal, amit a Fantom írt, egy utcai zenész által

A helyszín:

A jelenben New York, míg a múltban, "London" vagyis Kecskemét. :) Merőben megkeverik itt a darab értelmezhetőségét, helyszínileg nem Párizsban, hanem Londonban játszódik (egyik szereplő állítása szerint Christine szereplése a darabban Carlottat felbőszítette, hiszen az amerikai társulat együtt játszik a londonival) a történet. Londoni Operatársulatot megemlítik, amikor a színikritikus írását olvassák!

De az eredeti helyszínt illetően, Magyarországon forgatták a film jelenteit, az Operaház itt nem más, mint a kecskeméti Katona József Színház.

Szereplőkről

Freddy Krügertől nem szabadulhat meg sohasem Robert Englund, így a Fantomjába is belecsempészte a legismertebb gyilkos karakter "szimpatikus" vonásait... És kidomborította a beteges, elme zavarodott és utálatra méltó figurát, ezért érdekes is érdekes lehet számunkra, ahogyan ő jellemezte a Fantom karakterét. A jelenben visszatér a szerelméhez (ami megint felvett egy érdekes elméletet, ami alapján elmondható, hogy az álomból szintén kilépett karakter valósággá vált. Illetve pusztán maga a tény, hogy időutazóként a jelenbe tudta követni a lányt...) Jill Schoelen Christine Day-ként kissé szerencsétlenkedett, főleg nagyon buta volt az időutazás jelenete, miszerint egy fentről érkező zsák fejbe kólintja, miközben a meghallgatás alatt megénekli a Destler művet. A jelleme fejlődött, a végén már ő is szembeszállt a Fantommal, hiszen a szerelmét is megölte az őrült pasi... Richard-ot alakító színészt nem emelném ki, nála, csak az volt érdekes, ahogyan a végén megölték...

Az biztos, hogy bátran kijelenthetjük, hogy az egyik, vagy talán a legvéresebb és legerőszakosabb változat a Fantom filmek közül...

A győzedelmes Don Juan dallama, amely végigkíséri az egész történetet. "Egy életen át itt bent dúdol egy dalt!"

Link:

Sándor Korvin

Időpont: 2015. nov. 22.
Film: Az Operaház Fantomja (1983)
Nyelv: angol
Rendező: Robert Markowitz
Szereplők: Maximilian Schell (Fantom) és Jane Seymour (Christine Daaé), Michael York (Raoul)

A "magyar Operaház Fantomja" részben magyar helyszíneken játszódott. Azért is merem így nevezni ezt a változatot, mert a története szerint Korvin Sándor, a budapesti Operaház zenekarvezetője, felesége karrierjét egyengeti, így a befolyásának köszönhetően megkapja a Faustban Margarita szerepét. Báró Hunyadi ugyanakkor elutasítja a nő szereplését a darabban, mivel elviselhetetlennek tartja az affektálását, és mert a nő nem akarta viszonozni az érzelmeit. Korvin összeverekszik egy színikritikussal, Kraus-szal, dulakodás közben a zenekarvezető arcába marósav kerül… Az operaház egyik dolgozója megmenti az eszméletlen férfit, és elrejti az épület rejtekében. 5 évvel később az egykori zenekar vezető feltűnik, és az időközben elhunyt felesége helyébe új csillagra talál, Maria személyében….

A főbb szerepekben Fantomként azaz egykori karmester figuráját, majd 5 évvel későbbi másik "énjét", a Fantomot, Maximillian Schell alakította. A karakter érdekessége, hogy a maró sav által (ha eredeti hanggal hallgatjuk) kissé olyan benyomást kelt, mintha az évek alatt sokat dohányzott volna, de mindez a sav maró hatásának tudható be... Fantom létéről a többi szereplők is tudnak, tudják, hogy Korvin Sándor fenyegeti a társulatot. Schnell Fantomjának van egy emberi archoz hasonlatos maszkja is, még ez is önmagában valahogy rémisztő.

Maria karakterében Jane Seymour-t üdvözölhettük, aki az egykori feleséget is eljátszotta, ezért is fontos a szerelmi szál, hogy a karmestert a régi kedvesére emlékeztette a nő. Maria a kezdetben nagyon zárkozott jellem, váltig állítja, hogy egy szerep kedvéért nem fog lefeküdni senkivel sem...aztán mégis elfeledkezik erről, és Michael York-kal (az új zenekarvezető) létesít intim kapcsolatot. A Fantom elviszi magával a barlangba, és, ahogy az a nagy könyvben meg van írva a nő szerelméért áhítozik, aki galád módon (éppen mint az eredeti változatban), megsimogatja a Fantom maszkját, arcát, majd egy pillanattal később lekerül róla az álarc...Innentől persze ne is számítson menekvésre, kegyelemre. Végül a történet, miképpen is végződhetne máshogyan, minthogy Maria a Faust előadásra beül, és felette meginog a csillár...A vége eléggé tragikus, a Fantom utoljára a nő nevét kiáltja és a mélybe zuhan a függőszerkezettel együtt...

Egyik magyar helyszín: a kőbányai sörgyár alagsora

Linkek:

2014. június 6., péntek

Az Operaház Fantomja a TV-ben!!!! :)

Ne feledjétek! A most következő vasárnapon, június 8-án este, 22.20 órás kezdéssel az M1-en újra látható lesz Az Operaház Fantomja 2004-es filmadaptációja.

Andrew Webber jól ismert musicaljéből film is készült, Joel Schumacher rendező jóvoltából. A főbb szerepek alakítói Gerard Butler (Fantom), Emmy Rossum (Christine), Patrick Wilson (Raoul) és Minnie Driver (La Carlotta, primadonna).

Számomra, a film nem ér fel a színházi előadáshoz, akár az eredetit nézem, akár, a szívemnek kedves Non Replica előadásunkat. A széles vászonra megálmodott történet itt-ott igazán elfogadható - ne feledjük, hogy a különféle feldolgozások alkotóinak más-más kelléktára van, és ezen eszközök által valósulhatnak meg az önálló elképzelések.

A filmből választott kedvenc jelenetek és indoklás:

A történet keretszerűsége nagyon találó, vannak bizonyos pontok, amik alapján az idős vikomt visszaemlékezik Christine-nel közös múltjára.
Imádom a nyitány megoldását: Amint a Csillár a magasba emelkedik, visszatérünk a múltba, és betekintést nyerhetünk a kulisszákba. Részeges színészek, a Primadonnát parodizáló háttérmunkások.
A főcímdal - a katakombákba való leereszkedés, a lovon megtett rövid séta és a csónak jelenet a kedvencem, látványos, és hasonlít Gaston Leroux regényében leírtakhoz. Kivételt képez ez alól a sok gyertya, ami a vízből kiemelkedik? nem hihető...

Az Éj zenéje misztikus, Butler hangja talán kicsit erős a karakterhez, olyan "rockosabb". Végighallgatva, mégis azt tapasztaltam, hogy semmiképpen nem "Fantomos" a hang, semmi lágyság nincs benne, semmi vonzó, inkább olyan, mély, nem igazán emlékezetes vagy karakteres. Néhol kiabál, és nincs érzelmi hatással rám a színész éneke. Butler ebből a szempontból nem nyert meg magának, a karakter alakítása épphogy elfogadható. A jelenet misztikumát adja a sok-sok gyertya, a köztük járó Fantom, az összhatásnak köszönhetően varázslatosabbá válik a pillanat és a zene. A dallamhoz "illően" kellő erotikával fűszerezve, gyöngédség és vágyakozás, a főhősnő szájtátogása az, ami bosszantó...Emmy Rossum mindig el tud csodálkozni...

A "Primadonna" című számot, talán joggal mondhatom és nem esem túlzásba kijelentésemmel, de sokak számára irritáló, hisz nem lehet érteni, hogy ki mit énekel a dalban. Nagy az össze-visszaság. A filmben, nagyjából mindenkinek a véleménye érthető módon hangzik el, illetve nekem spec. a dallam vége szimpatikus megoldás, dallamosabb és lágyabbra sikerült. Monumentális? Lehet furcsa, de nem találok jobb kifejezést rá. Főleg az összhatás, hogy mindenki egy emberként élteti a borzalmas hangon kornyikáló primadonnát. Közben lefolyik Carlotta átalakulása, és az Il Muto-ban látható jelmezében parádézik. A takarítók, háttéremberek "ünnepelik", inkább gúnyolják az opera csillagát. A két igazgató esdekelve, mindenféle széppel kedveskednek a nőnek, elhalmozzák virágokkal, édességgel, még a kutyusát is elhozzák a dívának. Majd láthatjuk a megszeppent Christine-t, két barátja, Madame Giry és Meg Giry mögött (bánatosan) vonulni.

Meg Giry felfedezése, amikor Christine tükre mögé lát. Pár lépést tehet csak előre, mert anyja meggátolja útja további folytatásában.
Joseph Bouque és a Fantom "élet-haláltánca" a zsinórpadláson, rendkívül látványos, a címszereplő negatívabb oldalát mutatja be, milyen fürgén mozog, és áldozatát bármikor elérheti... Feszültséggel teli pillanat, láthatjuk, ahogy a zsinórmester küzd az életéért és menekül a kegyetlennek ábrázolt Fantom elől.
A Maszkabál jelenetben, Christine és a Fantom gyengéd pillanata tetszett, felhangzik a kedves dal, amit Webber a film kedvéért írt meg, "Learn to be lonely". Ezalatt Raoul a Fantom keresésére indul, amikor az árnyék eltűnik, ő utána vetődik, de egy csapdába esik, és sajnos megmenekül...mennyire nem szeretem a filmbeli Raoul-t...grrr...ahogy a film vége felé is belesik egy fantomos csapdába, egy ketrecben találja magát, a rács fentről megindul és szét is lapítaná, ha valamilyen okból kifolyólag a szereplő nem tudná, hogy a víz alatt van egy kormánykerék, amivel visszájára tudja fordítani a helyzetet, így innen is megmenekül.
A filmben az tetszik, hogy utalás történik a Fantom "korábbi" életére, amikor a perzsa sahnak épített egy tükörlabirintust. Megtévesztő képek jelennek meg a vikomt előtt.
Nem kimondottan szerethető jelenet, inkább szánalomra méltó, és sajnálatos, legutóbb nem is bírtam megnézni - amikor a Fantom múltjáról esik szó, Madame Giry elbeszélése alapján.
A temető jelenet, a filmben kicsit el van túlozva, rengeteg hatalmas, monumentális szobrok. Valahogy nem illenek oda. Ráadásul, mint tudjuk Christine nem volt egy gazdag család gyermeke, így az édesapja sírboltja nem "hihető". Ellenben a kardvívás tanúi lehetünk, egy párbajé, amit a Fantom Raoul ellen vív. Sajnos a szépfiú majdnem megöli, pedig fordítva kellene történnie...grrr... A zene nagyon találó ide, biztosan Webber keze van benne (hát, hogyne). Feszültséget keltő, feszélyeztető dallamvezetés.

A "Látjuk-e még egymást valahol" azaz "Wishing You Were Somehow Here Again " felhangzása előtt, Christine egy bérkocsival megy ki a temetőbe. Vadul száguldanak, a lány zötykölődik az ülésen és "megidézi" a Fantomot. A jelenet megoldása feszültséggel teli, és egy elvesztett családtagjáért folytatott csendes ima.
Természetesen az utolsó jelenetet is kedvelem, amiben a Fantom és Christine közel kerül egymáshoz. A gyűrű visszajuttatása is szépnek mondható.

A film végén tetszik a tükrök összetörése, ez egy jó lezárás, és a Fantom eltűnése további sejtetéseket enged következtetni...

Meg utolsó megjelenése a színen, az eredeti színpadi felfogással ellentétben jobb (ha az öltözékét tekintem az eredetiben, ott nem szeretem Meg ruházatát, ellenben a magyar Non Replicában aranyos a balett jelmezében), megtalálja a maszkot - nem emlékszem pontosan, hogy magával is viszi? áh... :D Megtudtam, magával vitte. :) Érdekes, hogy a maszk megérintésekor a ruhája már nem vizes, pedig előtte a szűk folyósokon derékig érő vízben közlekedett...Hmm, hirtelen megszáradt???

Idegesítő, és jól megoldott képek (nem időrendben felsorolva):

Emmy folytonos elképedése, és nyitva felejtett szája... A jelmeze a "Gondolj rám" vagyis "Think of me" című szám alatt, miért néz ki úgy, mint az egykori osztrák császárné, Sissy? :// A színpadkép is furcsa. Nem hinném, hogy ebben a jelenetben lovaknak kellene a háttérben szerepelniük... De a Garnier Operaházban állatokat is szerepeltettek a színpadon (mint tudjuk az eredeti műben a Fantom eltulajdonítja az egyik hátast, amit itt is láthatunk).
A kóristalányból dívává változása - az átmenet nagyon tetszik, jól megoldott és kreatív felvétel. (Ez legalább nem volt frusztráló!)
A barna herceg fehér lovon a temetői jelenetben...
A Fantom (ameddig nem hívták rá fel a figyelmemet) folytonos köpeny rángatása, mintha ő lenne Zorro...
A gyertyák kiemelkedése a vízből - még mindig nem értem, hogyan lett ez megoldva??? :/
Az operaház tetején játszódó jelenettel az a bajom, hogy Christine túlságosan is "lengén" van öltözve, - hull a hó, mintha nem is fázna...- oh, persze Raoul szerelme fűti - ha nagyon szentimentális szeretnék lenni...blöö...
Az Il Muto-ban nagyon giccsesek a jelmezek, erősek a színek és a smink
A győztes Don Juan, megint csak Christine jelmeze, ami megfekszi a gyomromat. (Azon gondolkodom, hogy van-e egyáltalán olyan öltözéke, ami tetszene a filmváltozatban???) Az itteni felfogásban egy cigánylánynak van ábrázolva, folyton lecsúszik a válláról a ruhája pántja... A Fantom itt tényleg tökéletes a saját darabjának címszerepében, igazi hódító - na ez pozitív! :)
Christine azaz, Emmy hangja nem tetszett, valahogy túlságosan magas és vékonyka volt.
A főcímdal duett-ben egy versszak kimarad, ami pedig erősen hiányzott (legalábbis nekem nagyon!). Christine "áriája" nem erőteljes, csak egy lányt láthatunk, aki kérésre sikítást imitál.
A Túl késő című jelenetben - Christine és a Fantom vágyakozása teret nyer, Raoul pedig csak nézheti őket a páholyból...hahaha :D

A Fantom arca nem erősen ijesztő (a rendezőék döntöttek így, hogy a kisebb korosztály képviselői is láthassák a darabot és ne féljenek tőle) - egy jó kezű sebész rendbe tehetné. ;)

A főutálatom tárgya: a Maszkabál jelenet, amiben senki sincs színesbe öltözve - milyen álarcosbál az ilyen? Csak én gondolom úgy, hogy ez a színösszetétel nagyon "korlátolt"? Azt hinnénk, hogy egy ünnepségen kiöltöznek az emberek, villognak-csillognak, mindenféle tiri-tarka jelmezben, erre legfeljebb La Carlotta és a szolgák tűnnek ki a tömegből. Christine jelmeze túlságosan pompás, túl hercegnős.

Nagyon elrontott jelenet, amiből csak a Fantomot tudom kiemelni, amikor megjelenik a helyszínen Vörös Halálként. Feltűnése riadalmat okoz. Illetve még egy pillanatot érdemesnek találok megemlíteni, a koreográfiát. Méghozzá azt, amikor a jelmezesek kavalkádja a lépcsőn áll és táncol, vagyis inkább hirtelen mozdulatokat tesz, a legyezőjükkel, fejüket hirtelen jobbra majd balra döntik, majd megismétlik a mozdulatokat.

Webber a filmhez komponált egy kellemes dallamot ("No One Would Listen"), amit a film közben is hallhatunk a Maszkabál című jelenet alatt, illetve a végefőcím folyamán Minni Driver felfogásában és egy szimfónikus zenekar feldolgozása formájában egyaránt. Hazánkban Krassy Renáta énekelte először ezt a szép zenekompozíciót, a szöveget Galambos Attila fordította/írta.

Az első videón Gerard Butler előadásában