A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kútvölgyi Erzsébet. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kútvölgyi Erzsébet. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. március 24., hétfő

Mozart a Pesti színházban parádézik

2025.03.12. 19:00
Amadeus
Pesti színház, belváros
A rendező: Hegedűs D. Géza
A darab linkje: https://www.vigszinhaz.hu/Amadeus

 



Insta bejegyzés (klaudia.kovacs.20):
Végre kiláboltam a náthából és ugy nezhettem eloadast, h nem kinzott semmi kín, kivéve..hááát, egy valami... no de a darab! A szerencses ezuttal az 1984es filmfeldolgozas az Amadeus volt. Tortenetenek fohose nem Mozart, hanem Salieri, az olasz komponista, aki vetelytarsa volt az osztrak zeneszerzonek. Salierin keresztul ismerjuk meg Mozart léha személyiségét, vilaghoz, muveszethez es emberekhez valo viszonyulasait. Figyelem! A darab tartalmazz pajzán elemeket! 4x hivták vissza a tapsrendnél a csapatot. De kezdeskor volt egy kis füstriadoztatás is a nézőtéren. A diszlete egyszeru, arany függönyredőkből áll, kellékként 1 madárkalitka 1 zongora állt rendelkezésre. #pestiszinhaz #amadeus megjegyzes: Mozart eleterol keszult eloadasokat szeretem, mert a szemelyet mutatjak be, de szorosan osszetudjak kapcsolni bonyolult szemelyiseget a még komplikáltabb operáival. Segitenek megtalalni az ok-okozati viszonyt, ki-kicsoda a Mozart darabokban a valos szemely.



Ez a József Attila színház egykori előadása (ugyanis, ők is bemutatták az Amadeust): https://www.youtube.com/watch?v=i7cDtR-sK3c

Régi szép emlékeket idéz a Mozart! c. előadás Lévay Szilveszter és Michael Kunze tolla nyomán íródott csodálatos darab, ami sokáig az Operettszínház ikonikus vezető előadása volt. Pár éve még lehetett látni a musicalt a veszprémi Petőfi Sándor Színházban, viszont ma már ott sem a repertoár része. Sajnos. 

Mozart! - az osztrák zeneszerző életét kiskorától kezdve mutatta be egészen a szomorú végkifejletig, de látványosan egy keret közé zárva a történetet. 

Jelen előadás egy film színpadi adaptációja, - az AMADEUS - ami szintén egy kifejezetten jól sikerült szélesvásznú mű (Amadeus, 1984), ugyanakkor nem a zeneszerző teljes mértékben a főhőse a történetnek, hanem inkább riválisa, Salieri. Az ő szemszögéből ismerhetjük meg milyen volt Mozart, hogyan került az udvarba, hogy keletkeztek a méltán népszerű Mozart-darabok, kettejük állandó harcát a művészet terén. 

A darabban ifj. Vidnyánszky Attila és Ötvös András csapnak össze. 

Darabmentés

dráma

Zöldi Gergely fordítása alapján a pesti színházi változatot készítette: Hársing Hilda és Hegedűs D. Géza 


„Mozartért érdemes volt az evolúciónak megtörténnie.” - Peter Shaffer

Antonio Salieri II. József császár udvarának ünnepelt komponistája, kiváló muzsikus, aki megszállottan hisz abban, hogy ő Isten kegyeltje, fenséges dallamaiból a Teremtő hangja szól... Egészen addig, míg meg nem jelenik Bécsben Wolfgang Amadeus Mozart, egy pimasz, szabadszájú, öntelt, fiatal zseni, aki mellett ő csak ügyes mesterembernek érezheti magát, ráadásul Isten még azzal is bünteti, hogy a városban ő az egyetlen, aki ezt a páratlan tehetséget igazán értékelni tudja. És Salieri bosszút esküszik. A középszerűség szívóssága igyekszik legyűrni a gyanútlan, nagyvonalú és törékeny zsenialitást.

"Zöldi Gergely fordítása alapján a pesti színházi változatot készítette: Hársing Hilda és Hegedűs D. Géza 

„Mozartért érdemes volt az evolúciónak megtörténnie.” - Peter Shaffer

Antonio Salieri II. József császár udvarának ünnepelt komponistája, kiváló muzsikus, aki megszállottan hisz abban, hogy ő Isten kegyeltje, fenséges dallamaiból a Teremtő hangja szól... Egészen addig, míg meg nem jelenik Bécsben Wolfgang Amadeus Mozart, egy pimasz, szabadszájú, öntelt, fiatal zseni, aki mellett ő csak ügyes mesterembernek érezheti magát, ráadásul Isten még azzal is bünteti, hogy a városban ő az egyetlen, aki ezt a páratlan tehetséget igazán értékelni tudja. És Salieri bosszút esküszik. A középszerűség szívóssága igyekszik legyűrni a gyanútlan, nagyvonalú és törékeny zsenialitást."

Zöldi Gergely fordítása alapján a pesti színházi változatot készítette: Hársing Hilda és Hegedűs D. Géza 

„Mozartért érdemes volt az evolúciónak megtörténnie.” - Peter Shaffer

Antonio Salieri II. József császár udvarának ünnepelt komponistája, kiváló muzsikus, aki megszállottan hisz abban, hogy ő Isten kegyeltje, fenséges dallamaiból a Teremtő hangja szól... Egészen addig, míg meg nem jelenik Bécsben Wolfgang Amadeus Mozart, egy pimasz, szabadszájú, öntelt, fiatal zseni, aki mellett ő csak ügyes mesterembernek érezheti magát, ráadásul Isten még azzal is bünteti, hogy a városban ő az egyetlen, aki ezt a páratlan tehetséget igazán értékelni tudja. És Salieri bosszút esküszik. A középszerűség szívóssága igyekszik legyűrni a gyanútlan, nagyvonalú és törékeny zsenialitást.
dráma

Zöldi Gergely fordítása alapján a pesti színházi változatot készítette: Hársing Hilda és Hegedűs D. Géza 


„Mozartért érdemes volt az evolúciónak megtörténnie.” - Peter Shaffer

Antonio Salieri II. József császár udvarának ünnepelt komponistája, kiváló muzsikus, aki megszállottan hisz abban, hogy ő Isten kegyeltje, fenséges dallamaiból a Teremtő hangja szól... Egészen addig, míg meg nem jelenik Bécsben Wolfgang Amadeus Mozart, egy pimasz, szabadszájú, öntelt, fiatal zseni, aki mellett ő csak ügyes mesterembernek érezheti magát, ráadásul Isten még azzal is bünteti, hogy a városban ő az egyetlen, aki ezt a páratlan tehetséget igazán értékelni tudja. És Salieri bosszút esküszik. A középszerűség szívóssága igyekszik legyűrni a gyanútlan, nagyvonalú és törékeny zsenialitást.
dráma

Zöldi Gergely fordítása alapján a pesti színházi változatot készítette: Hársing Hilda és Hegedűs D. Géza 


„Mozartért érdemes volt az evolúciónak megtörténnie.” - Peter Shaffer

Antonio Salieri II. József császár udvarának ünnepelt komponistája, kiváló muzsikus, aki megszállottan hisz abban, hogy ő Isten kegyeltje, fenséges dallamaiból a Teremtő hangja szól... Egészen addig, míg meg nem jelenik Bécsben Wolfgang Amadeus Mozart, egy pimasz, szabadszájú, öntelt, fiatal zseni, aki mellett ő csak ügyes mesterembernek érezheti magát, ráadásul Isten még azzal is bünteti, hogy a városban ő az egyetlen, aki ezt a páratlan tehetséget igazán értékelni tudja. És Salieri bosszút esküszik. A középszerűség szívóssága igyekszik legyűrni a gyanútlan, nagyvonalú és törékeny zsenialitást.
dráma

Zöldi Gergely fordítása alapján a pesti színházi változatot készítette: Hársing Hilda és Hegedűs D. Géza 


„Mozartért érdemes volt az evolúciónak megtörténnie.” - Peter Shaffer

Antonio Salieri II. József császár udvarának ünnepelt komponistája, kiváló muzsikus, aki megszállottan hisz abban, hogy ő Isten kegyeltje, fenséges dallamaiból a Teremtő hangja szól... Egészen addig, míg meg nem jelenik Bécsben Wolfgang Amadeus Mozart, egy pimasz, szabadszájú, öntelt, fiatal zseni, aki mellett ő csak ügyes mesterembernek érezheti magát, ráadásul Isten még azzal is bünteti, hogy a városban ő az egyetlen, aki ezt a páratlan tehetséget igazán értékelni tudja. És Salieri bosszút esküszik. A középszerűség szívóssága igyekszik legyűrni a gyanútlan, nagyvonalú és törékeny zsenialitást.

14 éves kor alatt nem ajánlott - olvashatjuk az adatlapon, és talán nem is véletlen, hiszen eléggé szempirító jelenetek vannak benne... Kezdjük rögtön az elején, Mozart bepuderezi Constanze altesti részét és a fejét a lábai közé teszi... a szoknya alá simulás, amúgy sok esetben visszatérő jelenet, és nemcsak Szilágyi Csenge, de Márkus Lucának is hasonló módon kell bájait kollégáiknak megmutatni... A 2.felvonásban, amikor Constanze-ként nem riad vissza attól sem, hogy felajánlja testét Salieri-nek, aki végül elutasítja...nos, a zeneszerzőtől ez nem volt túl kedves húzás... Az ifjú Vidnyánszky alakítása is megért egy misét, egyszerűen nagyon kedvelem őt a színpadon, remek művész. Olyan, akitől minden gondolat, mozzanat hiteles, és mélyen hatol. A fiatalember Mozart szerepében, mindig csiricsáré cuccokban jelent meg, de lehető legtermészetesebb módon. Persze, nem hagyta szó nélkül, ha az udvarba nem hívták meg, vagy egy versenyen nem került a tehetsége lévén az élvonalba, vagy győztesként kikerült volna a megmérettetésből. Kiderül az is, hogy folyamatosan szórja a pénzt. Az apjával való kapcsolatára is fény derül, egyszerre tiszteli, de tart is tőle. Don Giovanni-ban a kőszobort apjáról mintázta, ami egy nagyon sötét figura, ítéletet mond a címszereplő, vagyis Giovanni felett. Míg később, amikor megszületik a Varázsfuvola, ott az apja szintén "szerepet kap", de már egy sokkal kedvesebb, emberibb figuraként, Salastro-ként, egyúttal ebben az előadásban az általa látogatott titkos rend is megjelenik, amit azok nem hagynak szó nélkül, így Mozart megint pénz nélkül marad... 

Számomra azok a jelenetek voltak érdekesek, amikor a darabbal kötötték össze Mozart-ot, hogyan készült el a mű, a körülményei, a színpadra vitele, stb. Egyszóval, keletkezéstörténet. De meg kell említeni egy dolgot, amit mindig felidézek a zeneszerző neve kapcsán, és mindkét feldolgozásban szerepel, vagyis, amikor azt bizonyítja, hogy mindent megkomponált, de még nem írta le, csak a fejében van kész adott mű. Ezt a jelenetet a musical-ben úgy látjuk, hogy az apja kérdezi meg, mi van adott művel, amit a salzburgi érseknek ígértek, a filmben vagyis a mostani színpadi változatban pedig a Varázsfuvola körül hangzik el a mondat, Schikanader (Theater an der Wien igazgatója) részéről, aki még jól meg is veri, megrúgja Mozartot, mert ő már szerződtette a színészeket, már próbálná a darabot...de az még mindig nincsen készen (teszem hozzá, ő még elvontabb, ugri-bugri karakterként volt bemutatva, mint Mozart). A zeneszerző állandó megélhetési gondokkal küzd, feleségével léha életet él. Ám, egy nap meglátogatja az apja, és velük él egy ideig. Constanze és az apa nem jönnek ki jól, miatta a férfi el is hagyja a családot. Mozart két gyermekének kihordását is láthatjuk színpadon megtestesülni. Salieri, ahol csak tud, igyekszik riválisának alátenni. Ez néha sikerül, néha nem. Az első felvonás végén vallásos énjét feladja, és istentagadó lesz, inkább az ördöggel paktál le, mert a zene varázslatos erejét nem neki adta az Ég, hanem Mozart zsenialitásában fedezte fel azt...

Az előa

dásban taglalják: Don Giovanni-t; Figaro házasságát (ezt ellenzi a király, mert enyhén politikai jellege miatt be van tiltva a mű, de Mozart meggyőzi, hogy másként lesz kidolgozva és fókuszban a szerelem lesz); Varázsfuvola.

A darab egyébként nem indult zökkenőmentesen, ugyanis gomolygó füst szállt fel a színpadon látható egyszerű díszletelem mögül, vagyis az aranyfüggönyök mögül...megszólalt a füstjelző készülék...egy része a nézőknek az erkélyen, ahol ültem, elindult kifelé, mert a jegyszedők a nézőtéri függönyöket elhúzták. Viszont, kiderült nem kell lelépnünk, maradhatunk és meg lesz tartva a darab. A társulat, amúgy remekül reagált, a Salierit alakító Ötvös András nemlétező dolgokat lát, mivel megbolondult, ezért rászól egy macskára, és megjegyzi, nem volt itt füst vagy tűz... :)

A társulat hatalmas tapscunamit zsebelt be, 4x hívtuk őket vissza.

 A film: https://videa.hu/videok/film-animacio/amadeus-1984-filmdrama-rNJ77AuqXw3kshm2

Hegedus Andras velemenyeben sajat nezetem is tukrozodik, igy szavait a blog feluleten is megejelenitem: "Szerintem az egyik legnagyszerűbb előadás, ami elérhető az országban. A színészek sziporkáznak, különösen Attila és Andris, és Csenge is csodálatos Constanze szerepében. Géza, mint rendező remekül adagolja a humort és drámát, így az egyébként nem túl vidám történet mégis szórakoztató, amellett, hogy mélyen megérint: "Nem tudom, hogy a fejemben történt, vagy azon kívül." - mondja Mozart szerepében megrendítően hitelesen Attila. A díszlet egyszerű, de remekül használják, így jelenetről jelenetre kapunk új teret és hangulatot."

Képeim:









Megtekintési ráta: mindenképpen ajánlom, 14 év kor felett, és ha érdekel Mozart világa. A remek színi csapat adott hozzá. Nem bánjátok meg, tuti.

2015. november 1., vasárnap

Irány Óz!

...avagy a Sárga köves úton indulj el Smaragdvárosba!

 Időpont: 2015. október 31. (szombat) este 19.00
Helyszín: Vígszínház
Előadás: Óz, a csodák csodája (bemutató) 
A rendező Marton László


Először is, engedjétek meg, hogy Boldog Halloweent kívánjak mindannyitoknak! :) Másodszor, mivel is lehetne ezt a napot "megünnepelni" mintsem olyan előadással, amiben a jó és rossz boszorkányok megküzdenek egymással a néző kegyeiért?



Így van! A bemutató előadásra sikerült jegyet szereznem. Sokáig nem esett le a tantusz, csak, miután a büfében jártunk és láttuk, hogy állófogadáshoz sorakoztak fel a pincérek. Szépen megterített asztalok, étel különlegességeket rejtettek a fedők. Mi, a közönség tagjai csak a szegényes és sovány ital- és ételválasztékból válogathattunk, kedvünkre...

Párhuzamok az Ózzal kapcsolatban:
- Wicked az Óz előzményét taglalja, és Elpheba-ról kiderül nem is annyira gonosz a Nyugati boszi
- Alice, csodaországban (hasonló a történet, tehát a lány az egészet csak képzeli)

Premier előadásokról általában és az "én premierjeim"
Bevallom a Vígszínházban még nem voltam premier darabon. Az első bemutatóm még 2006-ra tehető, Rudolf - Az utolsó csók, az Operettszínházban. Gyönyörű volt, és a mai napig hálás vagyok a színreviteléért, bár szomorú tény, időközben levették repertoárból. Pedig elhihetitek nekem lenyűgöző alkotás volt! A Madách színházban 2013-ban, Posta Victor L'élek zongora estjét és 2014-ben a musicalpályázat egyik győztes előadását, a Dögkeselyűt láttam. Most új premier előadásnak mondhatom a szept. 18-án bemutatott Őrült tánc - de van benne rendszer! című produkciót, amit az Erkel színházban volt szerencsém megcsodálni.  A különlegességük, hogy a főpróbát követően ez az első alkalom, hogy a nagyközönség számára egy véglegesen tálalt verziót prezentálnak, egy-egy színpadi adaptáció sikere leginkább ezen az egy estén múlik. Sajnos a főpróbák többsége a dolgozó/munkás emberek részére nem elérhető, mert délelőtti kezdéssel tekinthetők meg adott színházakban. Ezért jó dolog a jegyszervezőknek jóban lenni és velük kapcsolatot ápolni, mert első kézből tudhatunk meg információkat a bemutatott darabokról. Őszintén szólva, nem szoktam foglalkozni vele, csak arra megyek el, ami igazán, de igazán érdekel. A jegyszervező csak helyeselheti a lépésemet, ugyanakkor ellenezheti is. Sajnos, vannak közöttük is olyanok, akik nem jó szándékú tanácsokat osztogatnak.

Szóval, de visszatérve a Vígbe, bemutatók terén ez volt az első alkalmam. A darabot megelőző jegyszerzésen, nem is gondolkoztam, hogy ez a produkció esetleg nem a korosztályomnak való, egyrészt szerettem a filmet, másrészt kaptunk egy gyermeki, mesés, ám bűbájos történetet. Mégis nénikém sokszor felrótta, hogy nem vagyok már gyerek, hát valóban sok kis poronty tódult be a színház kapuján az este... Én, mint egy fuldokló próbáltam kortársakat keresni a tömegben...ez részben sikerült is, hiszen voltak ott felnőttek is, párban, csoportban, gyerekkel vagy gyerek nélkül... 

A reklámfilmjük

 

A 15. sorban ültünk, jó látási körülmények, izgatottan vártam a kezdést.  


Az előadásról
A történet: Óz, a csodák csodáját, szintén nem kell bemutatni. Adott egy kislány, akit elragad a borzalmas tornádó, és egy "képzeletbeli" világba csöppen, ahol is nagy tette (valakit "elütött a házával") miatt becsben tartják, hiszen megölte az ártó Keleti boszorkányt. A Nyugati boszi, kinek testvére volt az elhunyt, célul tűzi ki, hogy megöli az ártatlan lányt. Útja során, a kislány három jó barátra lel, és hűséges kutyusa is elkíséri Smaragdvárosba. A csapat abban reménykedik, hogy mindenkinek a hőn vágyott kívánsága teljesülni fog. Kiderül, hogy a nagy varázsló egyszerű halandó lélek, aki egy szörnyűséges monstrum mögé rejti valós, kicsiny önmagát, félelmet keltve a hozzáforduló vándorokban. A csaló varázsló persze a maga módján mindenkinek az óhaját teljesíteni tudja, csak a leányét nem, de szerencsére a jóságos Északi Boszorkány segít rajta. És végül is Mindenütt jó, de legjobb otthon... :)


A díszlet:  Ez az ember egy zseni! Mármint Erkel László, vagyis művész nevén, Kentaur. Ő volt a darab díszlettervezője, és megint csak ámulatba ejtett minden egyes elképzelése. Leginkább újdonság és a legnehezebb feladat egy mozgó színpadon, amely ráadásul meredek, az egyensúlyt megtartani, és az esetleges gyors rohanásoknál még időben lefékezni, nehogy a közönség karjaiban kössön ki adott színész vagy színésznő. Szóval, a mozgó színpad a dombokat, erdőket a Sárga utat jelenítette meg. Egy henger alakú képződmény, a teteje meredek. A tornádó térbeli megmunkálására voltam a legkíváncsibb. Ahogy a vihar lecsapott, egyidejűleg a színpadra egy vetítővásznat, jól lehet egy hálót engedtek le, ezen ábrázolták a vihart. Egy ideig úgy ültünk, mintha moziban lettünk volna, aztán jött a gonosz Nyugati Boszorkány biciklizve a tölcsérben, majd feltűnt a Kanses-i ház, az egész tanya, az állatok, a szélkerék, szóval pont úgy történt minden, mint a filmben megfigyelhettük. Meg kell jegyeznem a Judy Garland-féle film színpadi adaptációját kaptuk, az ismert számokkal, többek között a "Túl a szivárványon". Látványos volt, de a tornádó filmszerű megjelenítése kissé untatott... A manóházak táncra perdüljenek megint csak egy ötletes húzás volt. 

Viszont találtam egy hibát is, a Nyugati Boszorkánynál fedeztem fel: amikor először látjuk seprűn lovagolni, amint távozik a színről a seprű visszafelé halad vele, tehát abba az irányba távozik, ahonnan jött... Még nem hallottam, olyan seprűről, amit rückwerz-be lehet kapcsolni...

Bár nálunk az előadás kicsit puritánabb, nem olyan hivalkodó, mint a történet előzményét taglaló, Wicked, mégis élvezhető volt a kis apróságokkal.



Bábok
- A báboknak alapvetőek fontos megjelenésük volt az előadás során, hiszen a manókat szabadítja meg Dorothy a Keleti Boszorkánytól
- Varjúk képében a Madárijesztővel hadakoznak
- Óz megtestesítése egy óriás marionettbábuval történik, csakhogy a száját nem tudták szinkronban mozgatni a varázsló beszédével
- A Nyugati Boszorkány a kertjében óriástörpéket "tenyészt"
- Smaragdvárosban is volt belőlük szép számmal, leginkább gyermekek, lakossági funkciót töltöttek be...

Jelmezek:
Teljesen el lettek találva. Alapvető dicsérettel illetem Benedek Marit, akinek a keze munkája megelevenedett előttünk. Csakhogy egészen végig egy karakternek a kinézetével nem voltam kibékülve, ez pedig nem más, mint az Oroszlán. Hiányoztak a fülei, engem inkább egy szakadt NDK rokkerre emlékeztetett. Nem volt hiteles. A kedvenceim: a gyümölcsfák voltak. Sok ötletességet, színt véltem felfedezni bennük, csak az Oroszlánnal nem voltam kibékülve.


Színészek - szereplők:

Szilágyi Csenge (Dorothy) - a fődal "Túl a szivárványon" eléneklésével nem győzött meg, csak, ahogyan egyre mélyebben haladtak a történet magja felé, úgy tudott fokozatosan megnyerni magának. Az energikussága kedvemre való volt, ahogy a Sárga úton haladt társaival. Az is tetszett, hogy szembeszállt a boszival, bár ez volt a feladata a darabban. Dorothy egy pozitív és szerethető karakter, erős igazságérzettel felvértezett lány. Csenge jól alakította.


Telekes Péter (Madárijesztő és Hunk) - holott magát a színészt nem kedvelem az előélete miatt (Jóban rosszban napi sorozat a TV2-ön, drogot fogyasztott és átverte azt, akit szeretett...), a karaktert a mesében mindig imádtam. Ügyesen hozta a figurát, nevethettem rajta, átélte. Meggyőzött, mint szalmabábu. Tetszett a szoros barátsága Dorothy-val. 

Wunderlich József (Bádogember és Hickory) - a darab elején meg lesz vádolva, hogy nincs szíve... és a későbbiekben tényleg nem is lesz neki. A bádogember felfedezése és a történet az egyik legkomikusabb, itt rájátszhat a színész, mert egy valóságos vasedényt kell alakítania. Találó volt, mint a filmben. Ő is kérdés nélkül feláldozta volna magát a barátaiért. 

Csapó Attila (Gyáva oroszlán és Zeke) - a jelmezéről beszéltünk, akkor a karakterről is mondjak pár mondatot....rém idegesítő volt néhol, ahogy játszotta az agyát, hogy egyszer majd az állatok királya lesz. Őszintén megvallom, nem bírtam, néhol iszonyúan irritáló volt. Persze, erről nem a színész tehet, mert ő eléggé macskásra vette a figurát (pl.: búcsúzáskor összenyalta Dorothy arcát és nyakát). A csapattal való első találkozására nem emlékszem a filmből, de nekem úgy rémlett, hogy a lány arcul csapta, amiért meg akarta harapni, Dorothy kutyáját, Totot. Ám az adaptációban, csak megcsavarták az orrát...bár az is lehet, hogy az előbbi csak az egyik képzelgésem... :) És, akkor én mondom, hogy a Telekes Péter drogos karaktert alakított egy sorozatban, én meg itt hallucinálok....xD A gyáva oroszlán is jó volt. 

Hegyi Barbara (Emmy néni és Glinda) - A Vígszínház üdvöskéje, a főszínésznő, a primadonna. Szerencsére nem tartozik a beképzelt, undok művészek közé, hiszen bájosan meglepődött azon, hogy virágcsokorral kedveskedtek neki egyik előadása estéjén (Össztánc emlékeim). Az egész lényéből szeretet és kedvesség sugárzik. A jó boszorkány jelmeze tetszett minden ruhaköltemény közül a legjobban. Csillogott, mályvarózsaszín volt, hercegnőien sugárzott, nem is hinnénk, hogy boszorkány lenne. A darabban ő is (Dorothyn kívül mindenki) két karaktert formált meg. 

 
Tathi Tóth László (Henry bácsi és őr) - ne haragudjon meg a művész úr, de sok jelentősége nem volt a darabban, persze az elején jól kiosztotta az öreg és szemét szomszédasszonyt, Miss Gultch-ot.

Lukács Sándor (Marvell professzor és Óz) - mind színészt, mind embert nagyon szeretem a művész urat. Bábosként jót akar Dorothy-nak, a tanácsára igyekszik haza a lány, aki otthonról megszökött, mivel a szomszédasszony el akarta vinni magával a kutyáját, de Toto megszökött. Ózként egy csalót játszik, aki mégis csak talál megoldást mindenki problémájára, végül Dorothy-t nem tudja haza juttatni...

Kútvölgyi Erzsébet (Nyugati boszorkány és a Gultch perszóna) - Az elején likvidálni szerettem volna  a nőt, aztán fokozatosan szerettette meg magát velem. Eszméletlenül jó a gonosz boszorkány szerepében, mintha csak neki találták volna ki. A csalárdság, a jóindulatnak feltüntetett nyájasság megnyerte a nézőket. Mindvégig sikerült fenntartania az ármánykodó szerepét, még egy rögtönzött főzőshow-t is művelt a színpadon, aminek az első sorban helyet foglaló publikum tagjai lehettek az "előkóstolói". Csapdákat eszelt ki, kis bábfigurákkal gondolkozott.... Kezdetleges kételyeim iránt, rögtön szerte foszlottak, ahogy boszorkaként megelevenedett a színpadon. Nem hittem volna, hogy érdekes lesz vele látni az előadást, de le kell szögeznem, ő vitte a hátán a púpja mellett a darabot is. Nagyszerű volt, és ha jól emlékszem ő kapta a legtöbb tapsot és leghangosabb örömkiáltásokat is a nézőtérről.
 
Kedvenc jelenetek
- Az utolsó trükk, ahogy visszaérkezik Dorothy a kunyhóba, mintha ő kopogna be az ajtón...és közben bent fekszik az ágyában...
- Az igazi Toto megjelenése a színpadon (a kosárban lévő csak egy plüss volt)
- A különféle helyszínek megjelentetése, Marvel professzor eltávozik a furcsa kis bábszínházas kocsijával a nagy vihar elől...
- A rubinvörös cipő, ahogy Dorothy lábára került
- Dorothy felfedezi a Sárga úton a barátait
- Óz, mint félelmet keltő óriás marionett
- A Nyugati boszorkány egész létezése (égő seprűje)


Ami megmaradt bennem, mint gesztus - amikor Dorothy megtagadja, hogy a szomszédasszonynak átadja a kutyáját, azt mondta: "Nem veheti el, ő az egyetlen barátom". Ettől könnybe lábadt a szemem...

 A Vígszínház számlájára írható:
Mindig bevonják a közönséget előadásaikba, a sorok között futkároznak vagy sétálnak. :)


Az olvasópróba



Közéleti személyiségek: Lévén, hogy ez volt a premier előadás, helyet foglaltak a nézősorok között ismertebb emberek is, mint például a politikai életben Horváth (keresztnevét nem tudom), aki a főpolgármesteri pozíciót szerette volna elnyerni pár évvel ezelőtt. Vagy például a színészek közül, az Operett teátrum táncos-komikusa, Peller Károly és kísérője.  

 Nagyon édes darab, látványos színpadi technika, gyönyörű jelmezek, nagyszerű színészi munka! Szerintem érdemes elmenni rá! Ajánlom. :)