Egy zongora, két hang, három táncos, és egy szenvedélyes érzelmekkel túlfűtött est
Időpont: 2013. március és április
Helyszín: Madách Színház - Tolnai Szalon
Előadás: L'élek - Posta Victor zenés estje
Akik ismernek, tudják rólam, hogy oda vagyok Posta Victorért és az ő munkásságáért. Ezért nem volt kérdés számomra, hogy jegyet váltok erre a produkcióra. Rögtön a Bemutatóra elmentünk Anyuval. Az előadás végén azt mondta nekem, hogy nagyon sokoldalú férfi, akinek a tehetségét jobban kamatoztathatná az igazgató. Egy véleményen voltunk. Örültem, hogy hasonlóan érez, mint én. Victor pedig megérdemelte, hogy csináljon egy önálló "darabot".
Az előadás tartogatott váratlan meglepetéseket. Elsősorban meg kellett tudnom, hogy majd hova kell eljutnunk, mivel a Tolnai Színház lelőhelye előttem még ismeretlen volt. A jegyszervezőmnek köszönhetően a kellő információk birtokában, tudtam tájékozódni. Hosszú sor állt még a kezdés előtt fél órával a bejárat előtt. A Tolnai Szalon tulajdonképpen a Madách Színház mellett található, el sem lehet téveszteni. A beengedésért, az aznapi jegyszedők a felelősek. Úgyhogy várakozással telt időnk nagy része, majd zár kattant, és a sor megindult, mi is sodródtunk vele. Miután a kabátokat leadtuk a kisméretű ruhatárba, egy kisebb helyiségben találtuk magunkat. Aki még nem járt a Tolnaiban az nagyot nézhetett, és értetlenkedhetett, hiszen csak három szék, ha nem kevesebb, volt a teremben. Kis idő után persze mindenki kitalálta, ez csak a várakozó lehet. Nagyon idegesítő volt a sorbaállás, de végül felengedtek bennünket a Szalonba, de előtte még meg kellett mászni a hegyet és átvágni amúgy más alkalmakkor próbateremként használt előcsarnokon (képek alapján tudom, hogy ott megy a táncos jelenetek egy részének a begyakorlása). :)) Közvetlenül az első sort sikerült elfoglalni, a zongora mögötti helyek egyike volt. Nagyon közel Victor hátához :D Annyit tudni kell, hogy érkezési sorrend alapján lehet itt jegyet rendelni, nincs konkrét hely, ezért gyorsnak kell lenni, ha jó helyet és látási körülményeket szeretnénk biztosítani magunknak a műsor alatt.
Az előadás kezdetén több vásznon látható Victor, aki Budapest utcáin sétál, monológok, versek idéződnek meg a kollégái és ismert, idősebb színészek ajkáról. Aztán a filmnek vége szakad, és Victor belépője következett. Nem törődve a körülötte lévőkkel, fázva, elhagyatottan érkezett meg "társához", a zongorához. Belefogott egy dallamba, és ezzel kezdetét vette az utazás a szerelem bonyolult "világába".
Első látásra megszeretni - Gallusz Niki tűnt fel, aki mindannyiunkat meglepett, hiszen egy kutyussal együtt lépett színpadra. Dorothy-t jelenítette meg, Totto kutyussal. Hihetetlenül aranyos volt, és a közönség reakcióiból ítélve, mindenkinek nagyon tetszett ez a megoldás. :-)
Niki nem csak ártatlan kislány volt, hanem több női személyiséget is prezentált, mint a csábítót, a hisztist, a féltő nőt, a csalódott nőt...Sok arcát mutatta meg. Nikit is kedvelem, és szeretem a hangját. Kellemes, és Victorral csodás párost alkottak.
Az előadásban elhangzó dalok alatt három táncos kápráztatta el a nézőtéren helyet foglalókat. Látványvilágban gazdagnak tekinthető program, sokoldalú koreográfia, könnyed, kecses és légies mozgást könnyen elősegítették a jelmezek is.
Kedvenc szerzemények, amelyeket Victor feldolgozásában hallhattunk: People in the world, Purple Rain, A szerelemnek múlnia kell. Főként e számok érintettek meg, és nem maradhat ki Victor zongoraszólója sem, ami nagyon szórakoztató volt. Olyan érzésem volt, hogy mindjárt táncra perdülők, de visszafogtam magam, inkább ütemre halkan doboltam a lábamon.
Az előadás alatt sokszor figyeltem Victor arcmimikáját, valamint a zongorához való teljes koncentrációját. A hangszeren játszott, én meg elábrándoztam. Nagyon jó érzés figyelni, hallgatni őt. Szenvedéllyel és sok-sok érzelemmel játszik, koncentrál minden alkalommal, és izgő-mozgó. - Aki látta őt élőben, az tudja mire gondolhatok.
Egy kisebb zenekar nélkül nem lehetett volna teljes a csapat. Hatalmas gratulációt ők is megérdemlik. Csodálatos közreműködők.
Két hónapot említek a bejegyzésem elején. Nos, a bemutató volt az első alkalom, míg a másodikat áprilisban ejtettem meg, az utolsó előtti előadások egyike. Ezt a másodikat, azért választottam, mert szükségem volt lelki feltöltődésre, befejeztem a diplomamunkámat, ami jócskán apasztott az energiatartalékaimból. Így hát megjutalmaztam magamat egy jeggyel. Az előadás kezdete előtt, megint sokan álltak a bejárat előtt. Szerencsére, most gyorsabban ment minden, meg volt a hegymászás, átvágás a próbatermen keresztül, majd megérkeztem a darab helyszínére. Most a második sorba sikerült helyet találnom, nem voltam olyan gyors, mint előzőleg hittem. De nem ült előttem senki, így a látási viszonyok tökéletesek voltak, a helyem ezúttal a zongorával szemközt volt. Szemből szerettem volna látni Victort, ez sikerült. :) A darab alatt voltak pillanatok, amikor lehunytam a szememet. Tettem ezt mindabból kifolyólag, hogy átéltem a történéseket, a dallamok egyszerűen magukkal ragadtak. Szóval, nem voltam álmos, sőt! Nagyon is éber voltam. Mikor a sötétbe bámult, azt hittem megtaláltuk a szemkontaktust, de ezt természetesen nem így volt, ő csak a sötétséget látta, de én láttam őt magát, Posta Victort. Ez most kissé érzelgősre sikeredett - ne haragudjatok, kedves Olvasók! :) Ismét egy feledhetetlen estében lehetett részem. Jó visszaemlékezni a szép pillanatokra, mivel sajnos ez a darab lekerült a színház repertoárjából. De, hátha egyszer majd vissza fog térni...És, akkor ott fogok ülni az első sorban, önfeledt mosollyal az arcomon. :)
Még több felvételt itt találhattok:
- http://www.madachszinhaz.hu/photogallery_id.php?AlbumId=280
- http://www.madachszinhaz.hu/showalbum.php?id=1558
- http://vivalamusical.hu/galeria/szinhazak-ejszakaja-madach-szinhaz-posta-victor-lelek
Az előadásról bővebben:
Úgy látszik akadnak még, akik elvetemültek: Konkrétan a darabról több titkos feltétel is készült. A nagy videómegosztón megtalálható - az előadás címe alapján:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése