Úgy tűnik Koit Toome (korábban Raoul) átveszi Stephen Hansen szerepét, tehát ő lesz az új Fantom az észt non replikában, az Ooperifantoom-ban, de ez még nincs közzétéve a hivatalos oldalon. A többi szereplő marad, Hanna-Liina Võsa is visszatér a finn fantomból (bár ott is továbbra igényt tartanak rá - mivel abban is szerepel)
Koit Toome a non replika előadás bemutatója óta Raoul szerepében volt látható. Ám mai nappal ez változik, ugyanis este bemutatkozik Fantomként is. Társai mellette Hanna-Liina Võsa és Kalle Sepp lesz. Az előadást idei évadban, a main kívül még 4 alkalommal látható a tallinni teátrumban.
Maria Listra, a két előadónő közül a fiatalabb. Raoul-ként csak Koit Toome-t láthatjuk az észt változatban. Szeress, csak ennyit kérek című számot hallhatjuk-láthatjuk. Christine bújósabb, a korábbi változatokhoz képest, és életvidámabb, mintha nem lenne benne félelem, és ez rontja az összhatást. "Túlságosan" szerelemittas, egyáltalán nem riadt, csak csőlátással Raoul szép szavait képes felfogni. Vagy ahogy az osztrák ismerősöm fogalmazott, "mintha a strandon lennének....". Más, mindenképpen ez az ábrázolás. Au Operaház fizikailag itt sincs jelen, mint az original fantomban, hanem hasonlóan háttérként egy vásznat láthatunk, tehát nincs színpadi dekoráció.
Újabb zenei csemegével kedveskedem nektek, ezúttal a legújabb non replika Fantom, az észt produkciójába hallgathattok bele. :) Az előadók Maria Listra és Koit Toome. Nagyon vidám az előadásmód, holott semmi okuk nincs rá. Mint tudjuk az eredeti és eleddig minden non replikában ez az egyik fontos jelenete az előadásnak, hiszen ekkor vallja be Christine, hogy látta a Fantom arcát, ismeri annak rejtekét. Fél tőle, de egyúttal egyfajta csodálatot és sajnálatot is érez iránta. Raoul igyekszik visszahozni az ábrándos lányt a valóságba, és közben kettejüket kilesi a Fantom. Míg az original változatban, csak a bosszú jeleneténél láthatjuk, addig a magyarban az operaház kupoláját díszítő szobor talapzatánál kuporog szegény pára. Christine a szerelmi duett elején vonakodik és retteg a Fantomtól. Egy világot szeretne, ahol nincsenek az őt kísértő árnyékok, ahol békében élhet és szeretetben. Raoul mindezt kínálja neki, és ahogy egyre jobban kibontakoznak a szereplők a dalban, úgy válik számukra egyértelművé, hogy szükségük van egymásra.
Az észt szereplők aranyosak, de a hangba belekeveredik a pajkosság, valamiféle túlzott öröm átadása, ettől a dal túlságosan vidámmá, gondtalanná válik, mintha nem fognák fel, hogy az élet nem olyan örömteli, mint ahogy ők gondolják. Ez ront a dal szépségén és főként az értelmén.
