Idén sem maradunk musicalek nélkül, amint a kőszínházak bezárják kapuikat. Ha Budapesten tartózkodtok, érdemes ellátogatni egyes programokra, amit a Budapesti Nyári Fesztivál kínál:
Szimfonikus előadásokból nem csak ez az egy lesz, szóval érdemes böngészgetni.
A komolyzene kedvelőinek és a táncszerelmeseinek is kedveskednek a szervezők: operák (Sába királynője, Tosca) és a táncjátékok (Carmina Burana, Benyovszky) szórakoztatják majd a közönséget estéről estére.
A szabadtéri programok idén is nagyon változatosak, a komoly zeneiséget felölel szerzeményektől egészen a könnyedebb műfajokba belekóstolhatunk.
Idén sem maradhatnak el koncertek, szintén hagyománynak minősül, hogy Fenyő Miklós a Margitszigeten "hungáriázik", Miller Zoltán ismét visszatér egy színes előadással, amelyben megmutatja pop és musicales oldalát is.Számomra újdonság Koncz Zsuzsa egy estét koncertje, szóval, aki szereti őt hallgatni, siessen minél előbb, mert vészesen fogynak a jegyek! Újdonságként láthatunk a szabadtéren éjszakai revű cirkuszt (Ooh la la) vagy például táncszínházi látvány-show-t, ahol Marco Polo kalandjait nyomon követhetjük. A nagy sikerű Virtuózok produkció, a fiatal tehetségek versenyén sikerrel szerepelt kis művészei is kilátogatnak egyszer a szigetre.
A szárazföldön, a Városmajori Szabadtéri Színpad programajánlata bővelkedik prózai előadásokkal és koncertekkel egyaránt, de még gyermekelőadásokkal (Szépség és a szörnyeteg), bábjátékkal (Óz a nagy varázsló), tragikomédiákkal (Tóték) és regényfeldolgozásokkal (Édes Anna) vagy színművekkel (Figaro házassága) is találkozhatunk, íme a kínálat:
Természetesen a híres angol zeneszerző, Andrew Llord Webber Macskák című művéről szól ez a kis bejegyzésem.
Nem rajongók úgy általában a macskákért, mint állatokért, a musicalt is csak a hírneve miatt néztem meg anno a kőszínházban. Ha jól emlékszem első alkalommal 2007-ben. Pár év elmúltával rászántam magamat, hogy újra megtekintsem, de ezúttal egy érdekes helyszínen, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. A Madách meghirdette az első alkalmat, így ünnepelvén a 30 éves évfordulóját a darabnak, szabadtéri színpadon is. Tudniillik a fent nevezett helyszínen komoly felújítási és technikai szempontból modernizáló munkák folytak, ezt követően adták át a közönségnek tavaly nyár elején.
A Macskákat még a kőszínházban, májusban ünnepelték, ekkor történtek meg az ünnepi hét előkészületei, látványos meglepetésekkel fűszerezve. Egyúttal az új generáció is fellépett az első alkalommal. A jegyszervező ismerősöm is megnézte az ifjakat, többségében elégedett volt, és örült a jövevényeknek. Velük még nem láttam, illetve egy alkalommal mégis csak elcsíptem egy jelenetet a darabból, amikor a tv-ben egy esti showműsor keretein belül felléptek. Elvis Trén a gyorsvonat macska a kedvencem, az ő száma a legvidámabb és ez került terítékre Sánta László előadásában.
A 30 éves ünnepséghez kapcsolódik még egy apró pillanat (valóban apró volt), amikor is a budai Mamut bevásárlóközpont II-es épületében, a földszinten felállítottak egy színpadot. Détár Enikő és Pukás Péter voltak a konferansziék, míg a színház gyermektánckarának ifjú tehetségei kápráztatták el táncukkal a közönséget. A tömegben felfedeztem Csengeri Attilát és feleségét. Idősebbik lányuk a táncosok oszlopos tagja lett. A macskák ünnepi táncát nézhettük meg, majd felhangzott az Éjfél című dal, amit eredetileg a zeneszerző egy másik musicaljébe szánta, a Sunset Boulvard-ban. E szép számot Koós Réka tolmácsolásában hallgathattuk meg, aki ekkor még nem igazán nyerte meg magának Anyukámat, aki még a legeslegelső Macska-szereposztással látta a Madáchban. Én nem igazán tudtam ítéletet mondani felette, nekem elfogadható volt. Sajnos, ez a kis műsor, csak negyed óráig, ha nem kevesebb, ideig tarthatott.
Aztán elérkezett a szigeten töltött este napja... Felkészülten, párnákkal felpakolva, kabáttal felszerelkezve (hideg időjárás miatt is), kisebb üdítők tárolására alkalmas táskával vágtunk neki a kalandnak. A szabadtéri színházhoz érve nagy tömeg fogadott bennünket. Átvágtunk az emberek sokaságát képező kisebb-nagyobb csoportokon, elfoglaltuk a helyünket, és míg az előadás kezdetét nem vette csodáltuk a felújított nézőteret.
Sokáig gondolkodtam, miért nem néztem többször meg ezt a darabot, vagy legalábbis olyan sokáig tartott az élmények feldolgozása, hogy 6 évet vártam rá. Aztán leesett, mi volt konkrétan a bajom vele: van egy olyan rész, ahol sutyorognak - milyenek a macskák, hogy viselkednek, - tehát egy monológ formájában történő kis felvezetés és ez olyan szinten feltudott húzni, - idegesített...bár szeretem a prózát is, de a zenére szükségem volt.
Túljutottam a dolgon, "megborzoltam tollazatomat", és feledvén előző közjátékot, kezdetét vette az igazi zenés produkció. Magukkal ragadtak az események. A Macskákban nagyon sok jó szám van, igazán fülbemászóak a dalok. A zenéről később írok még...
A kedvenc karaktereim: Ben Mickering és Mind Levery, Elvis Trén, a Gimb-gömb Macska és Mr. Mefisstulés.
MichelRumly az a tipikus macska, akit kevésbé kedvelek, ő testesíti meg az "igazi macska jellemet". Szeszélyes, akaratos, negédes. Csak kajára megy, nincs benne semmi hála.
Grizabella egy öreg cica, mindig elszorul a szívem, mikor a többiek fújnak rá és utálkozva viselkednek vele. Nem értem, hogy Old Csendbenlenn-t miért szeretik, hiszen ő is egy vén macsek, nem igaz?
Szövegben, ha egy korábbi változathoz képest mást írnak, mást énekelnek, és az a szöveg nem is találó, attól ki tudok borulni. Erre jó példaként szolgál a két nőstény macska székes tánca, amelyben egy híres banditáról "nyávognak": Szemichegél (nem tudom, hogy írják), most pedig Megcavity név alatt fut, ami az eredeti név, Webber darabjában.
A kedvenc jelenetek közé tartozik - nem az egész, csak egy része - a színházi macska története. Olyan kedves, megható, aranyos, ahogy a színészek megformálják. Az ember szemébe könnyt csal.
Szereplők - akik mély benyomást tettek rám:
Girzabella-t Malek Andrea keltette életre, gyönyörű módon. Sosem gondoltam volna, hogy az Éjfélen sírok majd a legjobban, de ezúttal bizony, ez eset meg.
Serbán Attila volt MichelRumly. Jó volt, bár túl sokat kiáltott, erre gondolok: spontán huh, yeh, meg ilyenek...néha elég egy-egy ilyen, de nem folyamatosan...
Szente Vajk alakította Elvis Trént - amikor az Óbudai Zichy kastélyban hallottam (nem voltam jelen, de az épület környékén "ólálkodtam"), majd itt a szabadtérin, míg az előbbi produkciója túlerőltetett volt - sok felesleges felkiáltás, kiabálás - úgy az utóbbi esetben csodálatosan megoldotta a karaktert, nagyon örültem. A tapsrendnél kapott is tőlem hangos üdvrivalgást. :)
Gim-gömb macskában nem is emlékeztem, hogy rovarok is feltűnnek a színen, nagyon színes, vidám jelenet volt. A koreográfia sokszínű és változatos. A Gim-göm sem marad kifejezetten kövérkés a dal végéig. :)
Mr. Meffistulés egy olyan jópofa dallam, imádom énekelgetni, ha eszembe jut, egyik nagy kedvencem. :) A táncos nevét, sem az énekesét sajnos nem tudom felidézni, de mindketten remek voltak. Jó páros a táncos varázsló, illetve az őt megéneklő cica párosa. A kiscica a cilinderben most sem maradhatott el...:)
Színházi macskát Weil Róbert és Wégner Judit tolmácsolásában hallhattuk, láthattuk. Gallusz Niki az egyik székes macskalány volt, Bombalurina, talán. :)
Nem rajongók a darabért, de Andrew Llord Webber egyik sikerműve, jó volt újra látni. A zenéjét pedig kifejezetten szerettem. Legyen még 30 év neki! :)
U.i.: mi a második előadáson voltunk, ami igazából az első előadás volt. Lásd a magyarázatot itt: a Madách színház a darabot augusztus 31-re ígérte, de mivel sokan jelezték, hogy szeretnék megnézni, így sor került egy második alkalomra is, ami egy nappal az eredeti előadás elé lett téve, tehát augusztus 30-án. Videóérdekességek: A Karmincabál és a darab legemocionálisabb dala, az Éjfél
