A Madách színház megint tévedett - ízlésváltozás? Beszámoló az Aranyoskámról

 "A szerepem igazságát keresem!"

 

Insta bejegyzésem az estről: 

2023.07.07. Este 19.00, Madáchban. Előzetesen a közlekedést felmerve jól döntöttem, hogy metrózom, 4-6ossal volt valami gond. Színházban rádöbbentem, h volt szereplőváltozás, aminek örültem is meg nem is (Minicici vagyis Balla Esztert is megnéztem volna Sandy karaktereben), Wégner Juditnak pedig nagyon örültem, rövid idő alatt betanult, beugró volt Peller Anna helyere. Ő igazi Madáchos. 🥰 

A történet kicsit meg lett változtatva (akár a storyt nézzük, vagy egy-egy karaktert vagy a timeline-t), a főszereplő a szerepeinek igazságát kutatja, de nem olyan hatasú/hangsúlyú a Dorothy, mint a filmben volt, mivel 1 nappal előtte azt is megnéztem, tudjam összehasonlítani. :) Könnyed, tényleg egy nyár esti, szuper, nevettető darab.😄 Jó volt, csak iszonyat hosszú az a 2 óra 50 perc. 😅 

Sánta Laci nőként jól nézett ki, le a kalappal, viszont nem mindig volt az a hangja vékony és nőies 🤭 férfiként csodálatosan kitartotta a hangokat, kristálytiszta volt. Wow. Wégner Judit kellemes látvány és szép hang. Örülök, hogy részese lehettem a sikerének (legbelül szorítottam érte). Posta Victor kapta a táncmozdulatok látványos bemutatásáról szóló rövid "összefoglalót", az elmutogatásért és az elhadarásért taps járt. Amúgy meg ő volt a görény rendező, aki Julie-ra nyomult...🤭 Csiszár István még akit kiemelek, bravúros, h a filmbeli karakterhez képest megfiatalították, agyilag leegyszerűsítették, ezektől a spontán vetkőzésektől mindenki szétröhögte magát. Molnár Gyöngyi, még róla is írják, őt is megidéztem délelőtt, mert láttam rajta a lelkesedést. Egy kész katasztrófa volt a színpadon, ami a karakter alapkövetelménye, a nő egy energiabomba, és hihetetlen milyen hosszú szöveget kellett megtanulnia... a szereposztás nagyon tetszett. 

Szívesen megnézném Serbivel is. Nos,ha a széria így folytatódik, a 100dik alkalom rohamtempóval meg fog érkezni...csak győzzük kivárni. 😁 #aranyoskam #nonreplika #aszerepigazsaga #komedia #musical #madachszinhaz #santalaszlo #wegnerjudit #molnargyongyi #ficzaistvan #csiszaristvan #postavictor #juliaesabamulatosdajka

 

Sánta Laci, ahogy a különféle castingokra készül

Innen az összeszedettebb koncepció

A filmet egy nappal az előadás előtt néztem meg (1982-es, Dustin Hoffman-nal a főszerepben). Pár jelenetét átdolgozta a Family Guy c. sorozat is. 

 

Lássuk a különbségeket (szereplők által demonstrálva):

Michael/Dorothy karaktere: a darabban, a színész a szerepének igazságát keresi és nehéz vele az együttműködés, mindig eltér (pl. New York-ról szóló koreográfiában nem hajlandó azt csinálni, amit a többiek), emiatt ki is rúgja a rendező az aktuális darabból. Ugyanezzel a személlyel a későbbiekben ismét dolgozni kezd, csak már nőként...és a rendezőnek feltűnik, hogy valami nem stimmel Dorothy-val... a filmben, szintén a karakterének az értelmét akarja kidomborítani és folyton alakítgatja a szerepét, ezért nem szeretnek vele együtt dolgozni. Ugyanakkor Dorothy-t úgy találja ki, hogy az ügynöke leszúrja, hogy szerepet nem fog soha kapni a városban... ezzel szemben a darabban, vetélytársként jelenik meg Sandy oldalán, akit a casting-on leráznának, csak mindig félreérti, hogy a köszönöm, nem arra vonatkozott, hogy jó az, amit produkál, hanem, hogy távozhat... Szóüval, elvette a barátnője színpadi lehetőségét. Oh, igen, ez is egy fontos különbség: színházban színpadi darabot rendeznek és ahhoz zajlik a szereplőválogatás; a filmben egy sorozathoz castingolnak és mivel minden héten van új rész, ezért rajongók várják a színészeket. Mivel itt még csak főpróba volt, nem jön át a hatása, hogy Dorothy mivel változtatta meg a nők életét, látásmódját...Darab: Másrészt van egy baráti-szexpajtás kapcsolata a szintén színészi babérokra törő barátnőjével, Sandy-vel. A filmben hasonló a szituáció, de nem társfüggő Sandy alakja és nem jön össze a lakótárs baráttal, mint a darabban.Sánta Laci vitte előre az előadást, folytonos színpadi jelenléttel kell léteznie, sűrűn átvedleni nőből férfiba, férfiból nővé, ami vicces helyzeteket teremt. Igaz ez főként Sandy látogatásaira... Michael elsőre a kávézóban mutatkozik be Dorothy-ként lakótársának, aki ott dolgozik, a filmben az ügynökének mutatkozik meg először női alakjában.

Julie (színésznő): A drab sajátos értelmezést ad, és mivel Wégner Judit alakította, szeretnivaló volt az egész karaktere, mint ha a bocsánat! pedig szeretem, a "debella" Peller Anna lett volna... a törékeny, gyengéd nő szerepében ezek után, nehezen tudom elképzelni... Judit tökéletes "pótlék" volt és remélem az igazgató átgondolja, hogy ne csak pótszereplőként válassza, hanem tényleges első vagy második szereposztásnak, mert nagyon jól állt neki a karakter! A változtatás a filmhez képest: nincs gyermeke, csak egy régi kapcsolatáról tud mesélni, ami azért ért véget, mert a férfivel különböző utakon jártak, nem volt összeegyeztethető, amit szerettek volna az élettől (a férfi családot akart, a nő karriert, később Julie elmeséli, hogy a férfi álma teljesült), és persze Dorothy-nak, mint "bizalmas barátnőnek" elkotyogja, mire vágyik egy kapcsolatban...ez rosszul sül el... (filmben: egy buliba mennek és ott Michael forrón kinyilvánítja szándékait, amiért Julie az arcába önti az italát; ugyanez történik a színdarabban is, csak más körítésben, Julie mellékesként egy bárban énekel, és itt próbál szerencsét Michael, amikor már túl személyes vizekre evez, a nő arcon önti) érdekesség, hogy simán belemenne az első felvonás végén elcsattant csókot követően egy leszbikus kapcsolatba... ami meglepő fordulat volt mind Michael, mind a nézők számára... :) Nem jár a rendezővel, ám kénytelen elviselni gusztustalan udvarlási szándékait, hogy a későbbiekben több szerephez jusson... A darab végén, Michael-lal egy padon összeülnek és megbeszélik a dolgokat, ez a lezárása színdarabnak. 

Wégner Judit, hatalmas beugrása július elején

Rita (a darab producere): A karakter kicsit többletet kapott a filmbelihez képest, fenyegeti a rendezőt, hogy ha nem lesz minden úgy, ahogy ő akarja, akkor amaz elfelejtheti a fizetését, erre a rendező természetesen, mindenben, még ha nem tetszik neki, de minden ötletre igent mond... Az egyik fő jelenete, amikor fizetésemelést és szerződés meghosszabbítást ajánl Dorothy-nak a második felvonás vége felé. Amúgy a casting-on jelen van, és minden ötletnek helyet ad, amit Dorothy kitalál, mert szerinte kreatív és új színt hoz a színházi világba a "nő".

Ron (a darabok rendezője, koreográfusa): boldog voltam, amikor a Madách oldalán, a kiírásban Posta Victor nevét láttam, eléggé leharcolt feje van a darabban, mint rendező. A figurájához köthető, hogy nem csak rendez, de a látványos és a "szakmai" megnevezésekkel tarkított egyes tánclépéseket is ő mutatja be a "tehetségtelen" hivatásosoknak... :) A rendező nem kedveli Dorothy-t, előtte pedig Michael-t rúgta ki az előadásából, mert az, mindig változtatni akart valamit, ezt megelégelte és kidobta a társulatból. A karakter viszonylag negatívnak mondható, nem az a tipikus főgonosz, de mégsem szimpatizálunk vele, arrogáns, fontoskodó, türelmetlen és Julie-t illetően tett nyomulós viselkedése miatt se lehet a kedvencünk. Azért egy Magyar Attila performanszra kíváncsi lennék, mindenesetre a kis lelkemnek jól esett látnom a szeretett színészemet.

 

Ron és Rita vagyis Posta Victor és Sáfár Mónika

Jeff (Michael barátja és szobatársa, az új előadás írója): az életből meríti ötleteit a saját előadásához, aminek a bemutatóját közösen tervezi Michael-lal. Viszont az összeget a barátja teremti elő Dorothy alakjában. Jeff, egy ápolatlan, holdkórosnak hat a darabban, persze a kevésbé vonzó külcsi mögött értelmes belső rejtőzködik, ami olykor-olykor frappáns módon megjelenik szóbeli frázisokban, mondatokban, amit barátjához vagy annak ideges "volt" barátnőjéhez intéz... az vicc, hogy míg a filmben nincs közük egymáshoz, úgy a darab végén egymásba habarodik Sandy, a dinka, aki szerelemtől átfütött éjszaka mámorán át látja a világot, és teljesebbnek érzi magát, hogy Jeff-fel kapcsolatba bonyolódott...Nem kell megváltoztatni a szőke herceget... Jeff-nek mutatkozik be először Dorothy-ként Michael a kávézóban. A barát rosszalja a főszereplő viselkedését és "nemváltását", de ahogy, úgy támogatja. A filmben plakáton megjelenik a Jeff által írt darab címe és szereplői (Michael és Sandy), míg a darabban csak max. említést tesznek róla, vagy még annyit sem, hogy mi lesz végül a jövendőbeli előadással? Tipikus amerikai pofát jelenített meg a küllemével, ha nem szólalt volna meg maygarul, simán amerikai színésznek is elmehetne Ficza István.

 

Ficza István és Serbán Attila

Sandy (a hibbant, volt barátnő): ugyan a filmben is eléggé szeszélyes és kontrollálatlan karakter, a darabban még jobban bemutatásra került zilált lelkivilága és őrűlt énje. Mindkettőben találtam szeretnivalóságot, és nem is tudok dönteni, melyik a jobb Sandy alakítás. Maradjunk annyiban, hogy mindkét helyen kihozták a maximumot belőle. A filmben: nehezen éli meg, ha szakítanak vele, neki tudnia kell, hogy számíthat-e holnap a másik félre? Nyivákolós, de talán kevésbé hisztis és őrült, mint a színdarabbeli, aki folyton pörög, egyik pillanatban siránkozik, hogy nincs kapcsolata, nincs lakása, nincs állása, következő pillanatban ezt még tetézni tudja valamivel... társfüggő, és folyton Michael nyakára jár... előzetesen Balla Eszter volt kikiáltva, mint előadó, de végül Molnár Gyöngyit láthattam a színpadon, aki nagyon meggyőzően alakított, és totál elmebajos volt (tetszett egyébként, hogy lelkesedik a figuráért az egyik madáchos jelmezes próba összeállításában nyilatkozott róla). Sok szöveget kellett egyébként megtanulnia, a saját dalánál, és azt szinte reppelve/hadarva elmondani. Le a kalappal mindkét alakító előtt.

Molnár Gyöngyi, a hisztérika

Max (a jó testű, de tehetségtelen színész): a leginkább átalakított karakter, az mindenképpen ez a figura, Max, filmben a John nevet viseli, éltes korú és minden nőt szeret megcsókolni, legyen akár hány éves, és gyakran nem tanulja meg a szerepei szövegét... ezzel szemben Max fiatal adonisz, aki bombasztikus testét tárja fel a közönség előtt, szöveget ő is nehezen tanul. Az erőszakos jelenet nem fajul botrányossá, de itt is a filmhez hasonlóan végződik, mégpedig Jeff érkezik haza és menti meg a főhőst. A darabban-filmben Dorothy-ba beleszeret a pancser színész, és szerenádot ad, amíg végre nem sikerül felkönyörögnie magát a "nőhöz". A filmben a szomszédok nem szólnak ki az ablakon, hogy álljon már le, a darabban többször történik kiszólás, hogy ugyan fejezze már be, mert mások aludni szeretnének. A darabbeli Max a testének mutogatása mellett, a rendező minden intését igyekszik betartani, kezdetben érthetetlen számára a változás, amit Dorothy és Julie talál ki, mégpedig az, hogy a dajkába legyen szerelmes Rudolf, Rómeó testvére (fontos megjegyezni: a darabban a Rómeó és Júliát akarják bemutatni, hatalmas, korabeli jelmezekben, de ezt formálja át Dorothy, javaslata szerint a 20-as évekbeli olasz divat szerint kellene felöltöztetni a karaktereket, a férfi lelép a feléledt Júlia helyett a Dajkával, és egy rolleren a színpadról érkeznek, majd a másik oldalon eltűnnek...). Max-ot Csiszár István alakította, vicces volt, ahogy mindig a felső testét megvillantotta, az inget megtépve, hogy a testét közszemlére tegye. A Dorothy iránti szerelmét a testére tetovált arcmással mutatta meg (amikor persze a végén kiderült, hogy férfi az áhított nő, azt mondta: újratervezés és elkezdte sikálni a hasát...).

 

Stan (Michael ügynöke): A filmbeli szövegét követi, a paradicsom hasonlat például, és, hogy soha senki nem akar Michael-lal együtt dolgozni, mert elviselhetetlen a változtatás-mániája... a filmben hozzá megy először a főszereplő, hogy megmutassa női énjét, viszont a darabban, csak a 2. felvonásban derül ki, hogy kettős életet él Michael, és, hogy a Dorothy miatt mondott le a nagy sikerű darabról, amire eredetileg jelentkezett a főszereplő, és az ügynöke is azért jött a lakására, hogy közölje, sikerült elintézni, hogy az áhított szerepet megkapta. Michael visszautasítja, ezért az ügynöke most komolyan kirúgja, nem képviseli őt továbbiakban. Kimegy az ajtón, de még visszajön, hogy mondjon valamit, és ekkor bukik le Michael, Dorothy-ként (a jelenet azért érdekes, mert az ügynök éles eszét dicséri vagy felismerő-képességét, ugyanis egyből levágja, hogy a két személy egy és ugyanaz...) Galbenisz Tomasz a szerepben, mint mindig, most is nagyon jó volt. Kis szerep, de lényeges karakter, aki a főszerep művészi pályáját egyengeti.

 

Serbán Attila és az ügynök szerepében, Galbenisz Tomasz

Jelenetek, amik át lettek dolgozva: Mivel az előadás non replika, kicsit módosították itt-ott a történetben, olykor ez a karakterre vagy a történésekre vonatkozott.

Díszlet: egyszerű, mert gyorsan lehet változtatni, kivetítve a hátteret az egyszerű falra. Semmi különlegesség nem volt benne. 

Egy jelenetet azért kiemelnék, amikor Michael felmegy egy lépcsősoron, amit gyakran használnak a reptéren, és onnan leereszkedik a zsinórpadlásról leengedett kötéllel. 

 

Jelmez: mai, hétköznapi - illetve a Rómeó és Júlia jelmezei kissé orbitális nagyságúak, veronai viselet, az korabeli, csak nagyon eltúlzott számomra, illetve a módosított darabnak a jelmezei 1920-30-as évekbeli olasz divatot jeleníti meg. 

A történet korban elhelyezése: mai, hétköznapjaink szintén, beleszőve a közösségi médiákat (pl. a bájgúnároknak van egy saját platformja, ahol mutogathatják magukat mint Max teszi ezt a színpadon - Instagram)

Intermezzo: mellékhelységbe mentem szünetben, kezet mosni, és fültanúja voltam két hölgy beszélgetésének, egyikük megjegyezte, hogy nem emlékszik a filmre, de a darab tetszik neki.

Összegzés: Első körben azt mondanám, hogy nyári esti kikapcsolódás, a darab fantasztikus humorral van fűszerezve, rendkívül szórakoztató, de semmi mondanivalója nincs (sajnos, nem úgy, mint a filmnek), hacsak annyi nem, hogy kövesd az álmaid, és ne félj akár nemet váltani, hogy elérd őket... Sajnos, amit vártam, nem jött be, nincs dallamtapadós zenéje, ami nekem egy darabnál, ha zenés - musicalről - van szó, egyszerűen szükségem van rá, hogy még a zenéjével is megfogjon, amit az Aranyoskám nem ért el. "Elbologattam", de az nem ugyanaz, mint amikor a szöveg is megmarad a dallammal a fejben. Szóval, érdemes megnézni 1x mindenképpen.

 ---

A képek a Madách színház tulajdonát képezik.

József Attila 99. alkalom, Posta Victor utolsó szereplése

Én, József Attila

2023. január 11. 19.00 Madách színház

Link: https://madachszinhaz.hu/szindarab/en-jozsef-attila-attila-szerelmei

 

Szeretett színészem már kiöregedett a szerepből, pedig példásan vitte, 10 éven keresztül. Örülök, hogy ez a szerep megtalálta anno, jól állt neki. Nagy Sanyival közösen kezdték játszani, őt alkalmazták felvételen, tehát tv-ben leadták már a darabot, és Sanyi kapta a lehetőséget, hogy őt nézhessük meg. Victor ellenben megkapta a CD-én szereplést, vagyis az ő hangját hallgathatjuk, amikor a lemezt csodáljuk... Mindkettőnek kijutott, de ideje búcsúzni az utolsó - első József Attilának is. 

Az új beállók: Jenővári Miklós (hivatalosan most lép be) és Szemennyei János (már egy idő óta játssza).

Link: https://madachszinhaz.hu/hir/-108

Hír szövegesen, utókor számára megmaradjon:

"2023. január 5., csütörtök

2023. január 6-12. között az Én, József Attila című musicalünk várja a közönséget, új címszereplővel: január 7-én este mutatkozik be Jenővári Miklós a tragikus sorsú költő szerepében. 

Posta Victor, aki a 2012-es bemutató óta alakította József Attilát, január 11-én elbúcsúzik a szereptől, akkor láthatják nézőink utoljára egész estén át az Én, József Attila című musicalben.

Január 12-én pedig jubilál az előadás: ezen az estén 100. alkalommal kerül színre Vizy Márton és Tóth Dávid Ágoston darabja, amely az első Madách Musical Pályázaton tűnt fel, és immár 10 éve, Szirtes Tamás rendezésében született meg belőle a nagy sikerű zenés előadás.

A jubileumon a főszereplők, Szemenyei János és Jenővári Miklós váltják egymást a két felvonásban, az előadás végén pedig ismét színre lépnek az egykori szereplők: Nagy Sándor, Posta Victor és Balla Eszter is.

Találkozzunk 2023-ban is a Madách Színházban!"

 

Saját beszámoló

Sajátos este volt ez a bizonyos január 11.-e. Több szempontból is, hiszen régen jártam már úgy a Madáchban, hogy a Fantomon kívül más előadást éljek át. Rácsodálkoztam, erre a tényre, ahogy ott ültem a kényelmes kis 17-es sorszámmal ellátott 1 soros, erkély részen lévőn székemen. Szünetben pedig jóleső érzéssel sétáltam a színház falai között, színházi barátosnémmel, mert eszembe jutott a december 29-i alkalom, a Madách-túra. Úgy érzem, hogy ettől a különleges élménytől több jutott nekem a Madách egészéből. Magaménak éreztem, hozzám tartozik és én hozzá. Tudom, igazán esetlen, butaságnak hathat ez a dolog, de képtelen voltam elvitatni magamtól ezt a minden nyomában különleges és egyedi érzetet. Az érzés, hogy tavaly a belső világát élhettem meg ennek a színháznak, hogy mennyi háttérmunka van egy darab mögött, és mi nézők, csak a felszínt látjuk, de ott vannak bizony még rengetegen, a díszletmunkások, a rejtett énekkar (akikre egy ponton gondolnom kellett, vajon most is itt vannak-e?), a világítók, a parókamesterek, sminkesek, a gyors öltöztetők és az öltöztetők, a kicsi zenekar (bár az termetes volt a karmester - ő vajon, hogy fért be? :D ), a készenlétben álló lakatos munkatársak, ha bármi elromolna, a mindig odafigyelő ügyelő, a súgók és még lehetne sorolni.... Mert a túra során kiderült, mi apró szeletet látunk egy hatalmas tortából és ezért a bejárásért, kulisszaismertetésért örökké hálás leszek a teátrumnak. Élmény volt és most meg a darabbal együtt volt nem hétköznapi ez a pillanat...

Az előadás jelentőségének kihangsúlyozása: másnap, vagyis jan.12-én tartják a 100. alkalmat, amire csak meghívott vendégként megy el Posta Victor, Nagy Sándor és Balla Eszter. De 1 nappal előtte mentünk, így értelmet nyer az a "rinyálás" és büszkélkedés, vetélkedés az ünnepi kiadással, hogy kifejezzük "Én a 99.-en ott voltam, az is nagyon szép volt". Hasonló bejegyzéseket szoktam látni, és most végre én is járhattam hasonló cipőben. Szóval, a 99. is szép volt és búcsúelőadás.

Akkor ott van még a tény és a fent említett előrejelzés, hogy itt bizony valaki utoljára alakítja a címszerepet. Példásan és kifogástalanul szerepelt ezúttal is Posta Victor. Egyszerűen remek volt, és jó volt látni az arcán a boldog mosolyt a tapsrendnél, illetve amikor az igazgató megjelent és közölte a hírt, hogy bizony, Victor a Művészeti Egyetemen a tanítványa volt, és, hogy a darab bemutatója óta vitte az előadást. A méltató szavaiból áradt egyfajta büszkeség. Hozzátette, állítása szerint Victor adta vissza a szerepet. Ezt azért kötve hiszem. A színészek a szerepektől függnek, ha nincs mellékállásuk, de fontos, hogy legyen színpadi jelenlétük, legyen egy biztos pont az életükben (bár nem feltétlen igaz ez mindenkire, gondoljunk csak a szabadúszó színészekre, ők nem kötik magukat "röghöz"). De az is tény, hogy egyik művészünk sem marad örökifjú, eljár felettük is az idő, és kiöregednek bizonyos szerepekből. Ezt történt imádott művészemmel is... 

Ahogy korábban - úgy tűnik a 2022-es öreg színészeknek menniük kell hullámot folytatják a Madáchban... de szerencsére, Victor nem válik meg a Madáchtól, csak a szereptől. '22-ben a színház nagyon sok csúnya válást élt meg: Polyák Lilla nem találta meg a hangot a vezetőséggel, a távozás mellett döntött. Szerednyei Bélát a kora miatt kikezdte az egyik darab angol jogtulajdonosai, aki ezen felháborodott és 1 előadáson túl (Meseautó, magyar jogtulaj), minden szerepét visszaadta. Nagy Sanyi már korábban köddé vált, szinte láthatatlanul átcsusszant más színházakba, ezért a Madách levette a repertoárból azokat a darabokat, amikben főszerepet játszott, persze maradt még, amiben továbbra is látható, de a "leválasztása" fű alatt történt. Szárnyait inkább a Játékszínben bontogatja, ahol komoly sikereket ért el, nemrég a több, mint 40 főt alakító egyszemélyes előadásban, a Teltház-ban. 

Viszont, akadtak a  horogra új halacskák is. Jenővári Miklós egy kifejezetten jó példa, a Madách felkarolta és sok darabba bevette és használja tehetségét. Többek között az Én, József Attila-ba is bekerült, ő fogja Victor után a címszerepet alakítani, Szemennyei Jánossal, aki 1 éve tudhatja magáénak a híres magyar költő szerepét. Komoly szerzemények még a Fantomban jelentek meg, most nem sorolom fel, de szerencsére, akik az első és első utáni pillanattól fogva alakították Christine szerepét, ők még játékban vannak. Ennek őszintén örülök, mert mindhárom lányt nagyon szeretem. Miller Zoltán is olykor-olykor feltűnik a Madáchban, úgyhogy akinek hiányzott, érdemes A tizenötödik és a Mary Poppins szereposztását figyelni...

József Attilára visszatérve: Victor nem szomorúan távozott. Kollégái, többek között Gallusz Niki művészi és baráti szeretetéről biztosította őt, amikor a tapsrendnél álltak, párszor bátorítólag megölelte, megszorította a kezét. Olyan jó volt látni, hogy a színházon belül a kollégák szeretik egymást. Nyilván van ellentét, rivalizálás a háttérben, de ünnepekkor ezt félre lehet és kell is tenni. És itt valóban szeretet áradt mindenhonnan a színpad felé, ahol Victor állt.

 

A darab előzményéről

Szerintem a bemutatója óta nem láttam, ritkán a rögzített Nagy Sanyi felvételt tv-ben vagy a YT-on. Vicces eset, hogy a meghirdetett búcsú előtt összeszólalkoztam a videómegosztó csatornán valakivel, aki szerint Nagy Sanyi jobban alakította a címszerepet, nem voltunk egy véleményen. De ez a mai világban sűrűn előfordul, ami nem is baj, kellenek az interakciók... Aztán tudomásul vettem, és ráálltam, hogy megszerezzem a jegyet. Hétvégén az Operából "futva" szert tettem a belépőmre, még az OTP-és átállás előtt, mert az bekavart volna... Aznap is volt túraszervezés a színházban, ábrándozva az emlékeken elmerengtem kicsit... Szerencsére utolsó utáni pillanatban értünk be barátnőmmel, és nem vettem el az ebédidejéből a pénztároshölgynek. A kedvesebbik volt, az idős hölgy, vele annyira kedélyesen eltudok csevegni. Most is, csak rövidebben, mint múltkor. Aztán arról is értesültem (bár ezt még előtte való napokban láttam, amikor a színház weboldalán böngésztem), hogy a ruhatár díjkötelezettsége vissza lett állítva... Nem csoda, gondolkoztam is, hogy ha a Madách az árait tartja, hogyan fogja a rezsiköltségeit állni...hát, ezzel a megoldással. Készültem, úgyhogy meg volt a pénz. :) Összekészítve.

Elérkezett az este

Barátnőmre vártam a színház előtt, ahol rajtam kivül sokan még az ismerőseiket, hozzátartozójukat várták. Megpillantottam sok-sok gyereket. Örülök, hogy ilyen kiszervezett lett ez vagy vannak még olyan tanárok, akik törekednek rá, hogy a hülység és ocsmányság mellett, ami csak úgy rájuk zúdul a tv-ből valami kultúrát is lássanak a diákok... mögöttem ült egy pár ilyen kis diák... a soromban meg volt még egy kétszemélyes nehezen közlekedő nénik, akik zúgolodtak, hogy miért jövünk későn, miközben időben voltunk... jaj már, hogy fel kell neki állnia.... értem a másik oldalát a dolognak, szélről jobban tud közlekedni az ember, de a középen ülők szoktak általában késni a legjobban, amire most is volt példa, három nő legutolsó utáni pillanatban érkeztek meg...az egyikük idegesítő módon nem tudott nyugodtan ülni, időnként testhelyzetet változtatott...míg a másik kettő nyugodtan, kényelmesen a karzat-támaszon fetrengett... vannak ilyenek, de annyira nem foglalt le a nő, mert a színpad közelsége megdöbbentett, ahogy helyet foglaltam és örömmel töltött meg, hogy ott lehetek, a színházi "szerelmem" utolsó előadásán, és ez minden negatív érzést elfeledtetett....

Az élmény

Sokat veszítettem a memóriámból, mert nem tudtam egybe rakni a darabot, hogy mikor melyik jelent fog következni. Ez nálam alap, hogy tudom, főként, ha ebben a színházban járok. Példákat is írok rögvest, pl. ott van az a jelenet, hogy József Attila kicsit rámenősebb a kelleténél és konkrétan rámászik Vágó Mártára, az első szerelmére, úgy bánik vele, mint egy útszélivel...aztán, amikor az ellenkezni kezd, akkor mindennek elhordja, eléggé csúnya szavakat használva... Nem emlékeztem erre, hogy így lehordja a nőt. 

A vészmadarak - amikor idegösszeomlása van, képzelt madárvilág alakjai bontakoztak ki, és a költőre támadtak...szerintem jobban felhangszerelték, valahogy lendületesebb, dinamikusabb lett a jelenet...ez az egyik kedvencem, és mégis elfelejtettem, hogy mikor jelennek meg az őrült madarak...legalábbis abban a pillanatban, pedig még az első felvonás végén azon örvendtem, hogy majd jönnek a jó jelenetek a másodikban: Thomas Mann üdvözlése, Flóra éneke és egész viselkedés Attilával, és a madarak... 

A szereplők

Posta Victor: énekelt, táncolt, odatette magát. Néha, annyira éreztem (egy-egy mondat esetében), hogy kihallom a Fantom-énjét (pl. A válassz már). Figyeltem az arcmimikáját, szerettem volna a lelkébe látni, mit érezhetett egészen végig, mialatt tudta, hogy most ölti fel utoljára József Attila (továbbiakban J.A.). karakterét magára? Tetszett, hogy megtudta nevettetni a közönséget (pl. Illyés Gyulával vagyis Nagy Balázzsal ugyanazt a nőt szerették; Az állandó bizonytalanság, hogy egyedül marad, ezért mindkét nőt el akarta venni, vagyis a spontán lánykérések; a darab végén az a bizonyos mondat a mindenki boldogságára vonatkozóan). Ahogy esetlenül beesett a színpadra, amikor az éppen aktuális szerelmével először találkozott... A csókjelenet Wégner Judittal - oh, igen lettem volna a helyében...mármint Wégner helyében...hihi :D Márta inkább egy művelt csitri, de képtelen bírni a költő viselkedéseit, habár az a jelenet annyira nem jött át, amikor a hivatalban próbált állást keresni J.A. .... Victor lendületesen játszott, formálta a költőt, táncos-tömeg jelenetekben kivette a részét bőven, a megőrüléseitől megijedtem kicsit, az álma, hogy üdvözli Thomas Mann-t szívet melengető volt, ahogy visszhangzik ott a hangja...csodás. A szavalás - ami a színészek egyik fő jellemző tulajdonsága volt régen, azt itt ebben a darabban visszahozzák, és zseniális, ahogy meghangszerelték a verseket, kifejezetten hiánypótló.

Az Operaház Fantomja párhuzam

Ezt már korábban is észrevettem, amikor először láttam a darabot, hogy hajszálpontos a hasonlóság a két karakter sanyarú sorsát illetően. De míg az egyik kitalált, a másik élőszemély volt. Mindketten a szeretet után sóvárogtak, egy társ után, akihez az életüket tudják őket. Christine figurája két női alakban jelenik meg itt a J.A. darabban: az első a naiva, aki könnyedén elengedi a férfi kezét, amikor a nehézségek a személyiségét illetően egyre jobban előtörnek... és van az érettebb gondolkodású, komoly nő, aki viszont annak ellenére, hogy fél a férfitól és félti egyszerre, képes lenne feleségül menni hozzá... A Fantom gyilkolni tud a nőért és az őrületének középpontját jelenti, bármit megtenne érte, bárkin átgázolna érte. Ezzel szemben J.A.-t a kapcsolatai teszik tönkre, ő nem öl meg senkit, csak őt ölik meg, lelkileg, ami a testi erejére is kihatással van, szanatóriumiba kerülést értem ezalatt...

Wégner Judit: emlékeztem, hogy a másik két lány milyen jó volt, hangilag. Nem énekelnek nagyot, de van egy kislányos báj, amitől az ő szereplésük jelentős és kifejezetten a "Kopogtatás nélkül" vers-dal a nagy Márta dalnak tekinthető. Ehhez képest, tudom, hogy az elődökhöz képest változtatni szeretne az adott színész - de bár ne tette volna - olyan fars hangot adott ki a vers-dal végén, hogy képtelen voltam megtapsolni, mert nem érdemelte volna meg, hogy ezt jutalmazzák... nem erős a hangja, halovány, inkább tartaléknak tekintem, mint igazán a szerep megformálójának elfogadható színészt.

Gallusz Niki: éles ellentéte volt Wégnernek, egyszerűen székhez szegezett, mind a hangjával, mind a játékával. Az ő nagyívű dala: "Ha nem ölelsz, falsz, engem vernek", eleddig csak Polyák Lillával hallottam, Renáta kicsit haloványabb volt, és sajnos nem őt választották anno a CD-felvételre sem, ezért is, meg a tv-felvétel kapcsán is Lillára esett a döntés. Így mindig csak őt tudtam vizualizálni hangilag fejben. Napok óta egyébként a két nő vers-dala ismétlődött a fejemben, de az előadás után úgy éreztem Niki meggyőzött és csak az ő számát dúdoltam... Sokkal érettebb felfogású Mártához képest a Flóra karaktere. Erősnek tekintem, hogy olyan lélekben és mondhatjuk elmében is szétesett emberhez kötné az életét. Az is erősítette a szimpátiámat felé, hogy nem kezdett ki nős emberrel (állandó visszatérő motívum- Illyés Gyula ugyanabba a nőbe szerelmes, mint Attila. Ez mondjuk egy olyan poén volt, ami ült, sokan jót derültek a nézőtéren, amikor erről szó esett a színpadon), kihangsúlyozta, hogy a vetélytárs vagyis Illyés Gyula felesége szép, nem akarja szétdúlni a családi fészket, aztán a vége felé mégis nyitott a költő felé, végképp akkor, amikor J.A. elveszettnek látszott: közölték vele, hogy a szanatóriumi kezeléseit a tehetős barátok már nem fizetik, így gyógyultnak tekintették és azonnal haza bocsátották... ez a jelenet amilyen humorosnak volt bemutatva, egyúttal nagyon szomorú és sajnos, tükrözi a mai magyar valóságot is... Niki is kicsit beletett önmagából a dalba, megváltoztatott imitt-amott, de nem volt annyira zavaró, sőt, az az erő, ami a hangjában rejlett, és amikor kieresztett, csodálatos volt. <3 Sírtam a dalnál...

Az este történéseivel elégedett voltam, láttam a földszinten a nézők az első sorból vittek ajándékot Victornak, én csak bravo-ztam, ami tudom ingyen van, de talán, csak talán, hogy eljutott hozzá, mert láthatta a közönségen, hogy mennyire szereti. Egy emberként állt fel a nézőtér. Csuda és emlékezetes élmény volt. Hálás vagyok a sorsnak és a rendezőnek :P - átszellemült művész, aki a szó teljes és és szó szoros értelmében képes volt elvarázsolni a közönséget, megérinteni az emberek lelkét, és talán a szívét is. Az enyémet biztosan. Még találkozunk, más Madáchos darabokban. <3

Köszönjük, Victor! :)

 A képek a Madách színház Facebook bejegyzéséből származnak. A sajátjaim, hamarosan közlésre kerülnek. Forrás: Posta Victor búcsúelőadása

Asszony asszony csokos asszony karcsu rozsaszal...ezuttal a Jozsef Attilabol jelentjuk

"KÖSZIKE, PUSZILLAK!"

Időpont: 2017. november 25. (szombat) este 19.00
Helyszín: József Attila Színház (13. kerület)
Előadás: Csókos asszony
Zeneszerző: Zerkovitz Béla - Szilágyi László
Rendező: Böhm György
Adatlap: http://jozsefattilaszinhaz.hu/eloadasok/csokos-asszony

 

"Szombat este a Csókos asszonyt néztük meg a József Attila Színházban! Egyszerűen imádtam!!!! Fantasztikus szereplők, nagyszerű alakítások. Aranyos díszlet, szép és ízléses jelmezek. Az operetteket általában utálom, de a Csókos asszony kiemelkedik közülük, egyszerűen imádom a történetét és a zenéjét!!!! Írtam köszönöm levelet a színháznak! Ez egy fantasztikus este volt. Sosem sírtam a boldogságtól ennyit! Köszönöm a rendezői változtatásokat! Szereplők: Zöld Csaba, Krassy Renáta, Fila Balàzs, Vaszkó Bence, Ágoston Péter, Kocsis Judit és Wégner Judit."

Kis montázs - Színházi szimbolika

 

Az instagram alkalmazáson (https://www.instagram.com/klaudia.kovacs.20/) már napok óta megjelent a kép és a kis szösszenet, amit fentebb olvashattok. Azóta leírtam minden gondolatomat, amit a színháznak a tudomására szerettem volna juttatni... 

Oh, igen, mióta is? 2006 óta várok az igazi Csókos asszonyra, ez a darab nagy kedvencem, mivel általában utálom az operett műfajt (röviden tömören a vázlatuk: van egy bonviván és a primadonna és van ezeknek egy-egy barátja, akik szintén párt (szubrett és a táncos komikus) alkotnak. A főpáros nagyon boldog, szinte már vége is lehetne az előadásnak, aztán beüt valami zavar az idilbe, és rögtön cserélődnek a szerelmesek, a konfliktus egymástól elviszi a párokat, majd hosszas magyarázkodások után mégis kibékülnek, és mindenki nagyon boldog. Tehát idill - képzavar - idill, ezt tarkítják és kísérik végig a nagy áriák és a komikus-dinamikus-látványos táncbetétek...), de ez az előadás, maga a mű nagy kedvencem. Egyszerűen nem tudom nem szeretni! 

A szereplőkkel, a hangi és színészi játékukkal tökéletesen meg voltam elégedve. hiányom csak a Los Angeles dal volt. Érdekessége ennek az előadásnak, hogy zeneileg nem kötött, nagyon rugalmas, szinte minden rendezésben találtam új dallamot a régiek mellett. Ez különlegessége, és teljesen eltér a többi operettől, ahol minden zenének megvan az adott helye és ideje. A darab maga eléggé hosszú, egy szünettel, 19.00-22.15 között voltunk a Színházban.
 

 A szereposztásunk

A történet

1. FELVONÁS:

Budapest, Józsefvárosában játszódik. Pünkösdi Kató egy lelenc, akit Kubanek úr (hentes és házgondok - aki a boltjában gyakran felemeli az árakat) fogadott örökbe és nagy szeretettel nevelte fel. A lány színházi szerepet kapott, majd szerződést is ajánlottak neki, de legnagyobb boldogsága a kis családja, a Józsefvárosi kis közösség, a Nagytemplom utcában, akkor a legboldogabb, ha velük lehet. Köztük pedig egy emberrel kiváltképp, Dorozsmai Pistával, aki a szerelme... és egy iszákos, gyakran álomszuszék (mondat közepén elalszik), lump zongorista... Szerencsejáték függősége odáig fajul, hogy zálogba kell helyeztetnie az eljegyzési gyűrűket... A szerelmespár tiszteletére rendezett vacsorán már nem jelenik meg, a lányt ez mélyen megsebzi, elérte az ólmos eső... a Bajza utcába megy, ahová korábban egy báró hívta (mivel annyira lenyűgözte Kató tehetsége, és aki nem fogadta el a nyakláncot). 

2. FELVONÁS:

Kató bizonytalan, nem tudja, hogy mit tegyen, meg egyáltalán minek ment a báróhoz... a férfi megnyugtatja és kéri, hogy próbálja fel a ruhát, amit számára készítettet, mert az ildomos egy Csókos asszonyhoz... A báró közben fogadást is tart, elözönlik a házat a gazdagok és gyermekeik, illetve a programért felelős csapat, akik között ott van Dorozsmai Pista is. Amikor találkoznak, végre meglátja szerelmében a nőt. Gyötrődik miatta, ez hiányzott a kedves, szende Katóból. Most már kell neki a nő. Az előadás alatt, Kató provokálóan énekel (nem sír egy férfi után), erre a zongorista kifakad és vádló szavakkal rátámad, később a Hunyadiné által visszaszerzett gyűrűket a földre ejti, hogy a nő onnan vegye fel, hiszen odáig süllyedt le... Kató felajánlja magát a bárónak...(Rendelkezzék velem)

Köztes jelenet: Talicskán kell betolnia a lány barátnak sárgaföldig lerészegedett Dorozsmait. 

3. FELVONÁS: 

Dorozsmai nagy énekét követően (Mi muzsikus lelkek) Kató visszasiet a Nagytemplom utcába, hogy tisztázza magát szerelme előtt, úgy tűnik barátok maradnak...majd mégis újra szerelmesek lesznek egymásba ("Hagytam, hogy a báró úr megcsókolja a kezemet!")... A barátaik is egymásra találnak. Mindenki boldog, majd színre lép a báró, és elmondja, hogy Katóban az unokahúgát látta, de kiderül róla, hogy sajnos nem az, akit kereset, ennek ellenére ráhagyja a Bajza utcai palotát, átkölti a dalát (Van a Bajza utca sarkán...), és otthagyja őket...a báró komornyikja elsírja magát...

Rengeteg dal ismert belőle:

- Éjjel az omnibusz tetején

- Van a Bajza utca sarkán egy kis palota

- Most amikor minden virág nyílik

- Gyere te nimand (niemand)

- Mi, muzsikus lelkek

- Tapsolj csak nékem

- Csókos asszony
- Asszonykám adj egy kis kimenőt

Színészek

Pünkösdi Kató: Krassy Renáta hangilag még kicsit Christine Daaé-ra is hajazhatott, hiszen első színre lépésével énekelt Tapsolj csak nékem-ben van egy áriázós rész. Nagyon szép volt a vörös jelmezben, és a kislányosabb, naivabb oldalt is remekül hozta, vicces is, nőies is volt. 

Dorozsmai Pista: Megtaláltuk Kaszás Attila UTÓDJÁT! Vaszkó Bence a Muzsikus lelkek frenetikus volt, a részeg alak megtestesítése könnyedén ment a színpadon és a színpad szélén, humor meg volt benne, tökéletes bohém (amikor hozzá beszéltek rögtön elaludt), szerelmes minden nőbe ám főleg egyetlen egybe! Léha életstílus tökéletesen átjött az alakításával.

Báró Tarpataky: Zöld Csaba kissé fiatal ehhez a szerephez, mégsem rónám fel olyan nagy hibának, akár lehetett volna egy olyan gondolatvitelt hozni, amiben a báró fiatalabb (a  korábban megszokott előadásokkal ellentétben), egyúttal szerelmes is Katókába, és nem az unokáját vagy az unokahúgát látja benne... Könnyed, laza, ugyanakkor kifinomultság mutatkozott meg mozdulataiban és tetteiben, illetve nem nélkülözte a humort sem. Ez leginkább akkor mutatkozott meg, amikor Hunyadiné előadását követően nem tudta, miről is beszéltek korábban...

Rica - Maca és Ibolya Ede: Wégner Judit - Ágoston Péter, a szerelmespár egy-egy barátja, mindketten az előbbi pár egyik tagjába szerelmesek, és persze próbálnak a közelükbe férkőzni, ugyanakkor a darab végén rájönnek, hogy ők egymásnak lettek teremtve, és nem érdemes egy olyan szekér után futni,a mi nem vesz fel... Jól összekoordináltak a mozdulataik, legtöbb esetben együtt táncoltak (pl. a fogadáson tartott előadásban a jazz műfaj iránti hódolat kifejezésében). Összehangoltak ők akkor is, amikor Hunyadiné felpofozza a "lányát", majd Ibolyát is...

Kubanek: Fila Balázs német-magyar nyelvtörése iszonyatosan feldobta a karaktert, a dalok előadása során sem szabadult meg az akcentusától, nagyon illett hozzá a figura, és csodálatos párja volt Hunyadinénak. Folytonos fenyegetései a húsbárddal is abszolút hozzájárult a vidám estéhez.

Hunyadiné: Manuéla. A Matyok királynője... Ha ezt a 13 férje közül bármelyik is megérte volna... Nem találok rá szavakat! Kocsis Juditot szinkronhangként már ismertem, most végre a mikrofon mögül megláthattam a nőt, a színésznőt is, és egyszerűen elvitt! Hihetetlen milyen színészi munkát tett le a színpadra! Sokkal, százmilliószor jobb az Oszvald Marikánál, ismeri a korlátait (pl. nem tesz felesleges és megerőltető mozdulatokat, amikben még baja is eshet - pl. cigánykerék), szép hanggal rendelkezik, nagy színészi ambíciókkal, akit sajnos a majdnem jegyese a szerepléstől folyton visszatart... 

A József Attila Színház (JASZ)
Személyzetről csak a legkirívóbb estben szoktam nyilatkozni, bár vannak apró figyelmességek, ezek rendszerint meg kell említenem. A JASZ-ban figyelmesek, kedvesek és őszinte mosollyal figyelnek a közönség tagjaira: a jegyszedő, a ruhatárosok, a büfé személyzete. Azt kívánom nekik, hogy sohase változtassanak a hozzáállásukon, sőt ők egy kiemelt példája a kitűnő ügyfélbarát szolgáltatásnak!

Érdekességek a darabról, Böhm György is mesél (szerinte a Csárdáskirálynő mellett az egyik legjobb produkció) - minden szavával egyetértek és a lényeg benne van!

Bemutatkozó kisfilm

Nagy szeretettel örömmel ajánlom ezt a remek előadást!

Korábban a Tháliában ment, 200. alkalom után le is vették a műsorról, ami nem csoda, mert sem hangi kvalitásban, sem kidolgozottságában, sem játékban nem nyert meg magának: 

 http://phantomvizio.blogspot.com/2014/07/csokos-asszony.html