Manon egy fiatal lány, akit a családja kolostorba, apácai hivatás gyakorlására szán. A lánynak egy idősebb kérője is akad, aki szívesen lenne Manon férje. Lescout, Manon bátyjával megbeszélik a részleteket, így a lány egyedül marad. Egy fiatalabb, ám szegényebb férfi Des Grieux lovaggal találkozik, akivel rögtön szerelembe esik. Megszöknek.
A lovag apja szeretné a fiút papnaka adni, így a szerelmesek lakására siet és a fiút elválasztja a lánytól. Manon kénytelen a gazdag kérőjéhez férjhez menni. A pompa és a csillogás idővel beivódik a tudatába, és enélkül már elképzelni sem tudja az életét. Rövid időn belül ismét találkoznak, amikor a fiú prédikál a templomban.
Újra érzelmeik viharába kerülnek és megint csak megszöknek, viszont a szegényes élet már Manonnak nem felel meg, ezért rábírja kedvesét, hogy kártyázzon. A szerencsejáték egy ideig kedvez is nekik, ám pint az egykori férj hamis kártyázással vádolja a fiút, így az börtönbe kerül, Manonnal együtt. A fiú apja révén kiszabadula börtönből. A lányt a börtönparancsnok megerőszakolja. Amikor ítélet születik a sorsa felett, Des Grieux kiharcolja, hogy utoljára láthassa a nőt, Manon a szerelme karjai között hal meg.
Koreográfia - tánc:
Nagyon kellemes, teljesen más, mint a lendületes Don Quijote volt. Finom, apró és érzéki mozdulatokból tevődik össze a két főszereplő mozgása. Legjobban Manon és a szerelme közös jelenetei tetszettek, főleg, amikor a lovag megismerkedik Manonnal. A lány első látásra megtetszik neki és igyekszik megnyerni magának. Nem is kell sokat várnia rá. Spiccen elóre vagy hátrafelé lépkedni, ráadásul gyors tempóban. Látványra nagyon szép, de rettentően megerőltethető is lehet. Minden elismerésem a táncosoknak (főleg a Manon-t alakító művésznőknek), no meg a koreográfusnak! :)
Zene:
A leírás alapján több összedolgozásból született, semmi kólönleges amúgy nincs a dallamvilágában, inkább az érzelmi töltete és a táncok összképe teszi kiemelkedővé ezt az előadást.
Táncok őrült kavargása négy előadásban kifejezve Időpont: 2015. szept. 19. (szombat), este 19.00 Helyszín: Erkel Színház Előadás címe: Őrült tánc! - de van benne rendszer! BEMUTATÓ! :)
Nagyon vártam a kezdést. Sajnos, azt kellett tapasztalnom, hogy a közönség a balett iránt kevésbé fogékony, hiszen a teltház helyett egy félig "teltház" fogadott az Erkelben. Pedig, ez a darab megéri! Négy táncos műből állt össze a produkció. Mindegyik végén hatalmas tapsorkán hangzott fel a nézőtérről, mi is lelkesen és társaikkal közösen ujjongtunk és éljeneztük a társulat tehetséges ifjait, akik biztos sok kínkeserves próbát követően egy eget rengető előadást mutatott be szombat este.
A darab során szemrevételezhettük közelebbről is a szereplőket, mert hoztam magammal színházi távcsövet. :) Főleg Leblanc Gergelynél volt sok jelentősége, de utána már a kábulatos táncok miatt használtam!
Az első felvonás a Trójai játékok paródiáját mutatta be, 8 férfi hihetetlen energiákkal különféle mozdulatsorokat mutattak be. Kecsesség, lendület, dinamikus pillanatoknak lehettünk szemtanúi, és a humor sem hiányozhatott. Fantasztikus előadás volt, a férfiak elképesztően mozogtak a színpadon. Aki első alkalommal menne erre az előadása, nem szabad, hogy megijedjen az elején, hiszen mind a 4 alkotásban szerepeltek olyan jelenetek, amelyek alatt nem szólt a zene. Furcsa lehet, nekem is az volt, mert a tánc a zene nélkül nem lehet teljes, ám pár percen belül a harci kiáltásokat követően észvesztő latin, a karneváli forgataghoz hasonlítható zene csendül fel, és a tánc egyre jobban kibontakozott. A szereplők az elején olyan megtévesztően mozogtak, hogy azt gondoltam többen vannak, mint csupán 8 fő, ez volt benne a csalóka. :) Az egyéni táncok folyamata során a férfiak egyénisége kibontakozott. Látványos koreográfiát készítettek a jelenethez, mind a közös, csoportos fellépésekhez, illetve a szólókhoz vagy duettekhez. A jelmezek tekintetében harci öltözéket kell elképzelni, és fedetlen felsőtesteket. Nagyon tetszett.
A második felvonás során két táncos produkciót is megcsodálhattunk, mindkettőnél külön érdekesség, hogy Mozart zenéjére állították össze a mozdulatsorokat. Az elsőt, Petit mort-ot vártunk, hiszen Anyukám kedvenc táncosa, Leblanc Gergely (akinek nevét előszeretettel franciásan ejtem) is fellépett. Kifejezetten örültem, hogy ebben a műsorban több, számomra ismert táncos mutatta meg a tehetségét. Ez az előadás inkább a líraibb vonalat fejtette ki, nők férfiakkal párban táncoltak. Az elején a férfiak, szám szerint 6 fő, tőrrel mutatott be egy érdekes koreográfiát, miközben hátul a lányok mély sötét fekete, és csipkés báli ruhák mögé rejtőztek, időnként előbújtak rejtekeikből és párjaikkal táncot lejtettek. 4 páros volt, a duettek színvonalas és kifejezőek voltak. Nem igazán gondolkodtam itt a jelentésükön, tulajdonképpen inkább csodáltam és ámulva figyeltem őket is! Lezárásként a nők ruháit begurították a színpadra. A jelmezek egyszerűen voltak, biztosították a légies, kecses mozdulatok kibontakozását.
A harmadik mű volt a Hat tánc, ami Mozart korának egyfajta paródiája volt. A trójai játékok mellett ez volt a legviccesebb, legsziporkázósabb előadás. Korabeli parókákban, rizsparókákat viseltek a szereplők. Hat lány és hat fiú szerepelt e jelenetben, 1 férfi két nővel, 1 nő két férfival táncolt, minden mozdulatukba a humor vegyült. Sokszor csaltak mosolyt az arcunkra, itt még a férfiak is, az előző előadás báli ruháiba bújtak, és próbálták elcsábítani egymást vagy finnyás megjegyzéseket tenni a másikra, mintha ők is egy báli forgatag résztvevői, dámái lennének. Irigykedtem a lenti nézőseregre, akik jobb oldalon ültek (mi bal oldalon, emeleten foglaltunk helyet) mivel ők láthatták elsőként a jelenet legkomikusabb figuráját.... :) Külön érdekesség, hogy a legtöbb magyar táncművész e bolondos jelenetben szerepelt.
Szünetet követően a harmadik felvonásban eljött az est fénypontja. Végre láthattam egy koreográfiát Ravel híres Bolero-jára. Hatalmas élményt jelentett számomra, a zene a lelkemet átjárta, csontig hatolt, a tánc és a zene összhatása könnyezésre ösztönzött, valamint libabőrös lettem attól, ahogy a zene egyre erősödött. A Walking Mad volt ez a produkció, az én meglátásom szerint a jelenet értelme a következő volt: adott egy férfi, aki kabátját levetve egy nőnek adná, aki a színpadon szétszórt holmikat gyűjti össze, ám a nő elutasítja. A Bolero először nagyon halk, aztán egyre jobban felerősödik,
folyamatosan hangosabbá válik, bár ugyanazt a dallamvonalat követi,
mégsem érzi a nézőtéren ülő közönség, hogy ez unalmas lenne, sőt azt
reméli, hogy valami ki fog bontakozni, valami fejlődést, valami
újdonságot remél tőle...Valami váratlanban hiszünk, hogy valami különleges fog történni a színpadon. És tényleg! Hiszen később egy vigasságba csöppenhetünk, a léha fiatal férfiak egy szemrevaló leányt kergetnek a fakerítés körül.... Majd az önfeledt társaságon túl, rátalálunk egy másik lányra, aki a sikátorban tartózkodik. Ekkor a zenét, mintha elvágták volna, megszűnik, mégis a sikátorban táncoló lányon túl, a dallam továbblétezik... Szinte alig halljuk, de mégis valahol a tudatalattinkban ott
dübörög...Több férfi is birtokba veszi a nőt, közös táncot mutatnak be, időnként megjelenik az egyik mulatozó férfi, bánatos arckifejezéssel,
kezében társai a partisapkája. A nő több férfi áldozatává válik - az én
elképzelésem szerint... Az előadás elején érkezett férfi segíteni
szeretne neki, ráakaszkodik a fakerítésre, ami leomlik és a csapat
egyesül, így egy fergeteges összhatást nyújtanak. A dal újra utat tört az emberek elméjében és elemi erővel csap le!
Aztán a zene, és a csoportos tánc befejeződik. Míg végül megint csak kettesben marad a lány és a fiú. A lányt, az őrület hatalmába keríti, - úgy gondolom, hogy - az erőszaktevőt keresi. Minden egyes levetett kabátot felemel a lány a földről és feszülten, igézve tekint rá. A fiú próbál rajta segíteni, de minden próbálkozása kudarcba fullad. Így egy kabátot a nő kezébe ad, amaz megint magába burkolódzik, a férfi felölti öltözékét, felmászik a kerítésre, még egy utolsó pillantást vet a lányra, majd leugrik. Így végződik az őrület kialakulása, ami fantasztikusan volt szemléltetve a Bolero egyre erősödő hangjaival egyetemben. A Walking Mad-et 3 lány és 6 férfi mutatta be, jelmezeik mai korba illő személyek öltözőkét tükrözte, egyfajta szegényesnek tűnhet, de tökéletesen illett a táncosok kecses mozdulataikhoz, megkönnyítette a kifejező mozdulatok bemutatását.
Kedvcsinálónak a Bolero-val bemutatott Walking Mad próbáit mutatom be Nektek:
Szerintem elképesztő és lélegzetelállító ez az előadás! Nagyon merem ajánlani, még akkor is, ha esetleg nem vagy balett-rajongó, ez a darab rendkívüli, energikus szereplők, szép összhatások, csodás mozdulatok összképét közvetíti a néz felé!
...és megérintett a tánc! Első tapasztalatok a balett műfajban...
Időpont: 2015. május 31. (vasárnap) 19.00 Helyszín: Erkel színház Előadás: Sylvia
Légiesen könnyed, kecses, megindító, vidám és szép. Ezek a szavak jellemzik a legjobban a Sylvia című előadást, amit vasárnap este láthattam. A művet mindenképpen csak ajánlani tudom, hiszen tökéletes bevezetőt jelent a balett világába. Egy nyereményjáték keretein belül szereztem rá jegyeket. A véletlen úgy hozta, hogy végre láthattam egy balett előadást élőben is.
A története egyszerű és szeretnivaló, nincs benne felesleges dráma, lévén, hogy balettkomédia a műfaja. Egy balett iskola növendékeinek mindennapjaiba nyerhetünk betekintést: hogyan próbálnak, milyen belső érzelmekkel vívódnak kollégáik iránt, miként alakul át egy próba "igazi" előadássá a színpadon, mindezt a görög drámákból jól ismert figurákkal hűen illusztrálja: nimfák, kentaur.
A főbb szerepeket orosz nemzetiségű táncosok uralták, a legerősebb színpadi jelenléttel az Ámor karaktere rendelkezett, feladata abból állt, hogy a szerelmeseket egymás karjaiba terelje. Ha nem a mitológiai környezetben léteztek, akkor ő csak egy volt, a tánckar tagjai közül, aki a problémák mielőbbi elsimítását tűzte ki célul, mindenkivel igyekezett jóban lenni, ahogy egy angyalhoz illik. Táncban ő volt a legkifejezőbb a férfiak közül, és a barátságos jelleme sokat tett ahhoz, hogy a közönség hamar a szívébe zárja Borist. A nők közül a szelíd, ártatlan Sylvia kecsesen táncolt, bemutatta a legszebb táncmozdulatokat, amiket egy balerina a hosszú tanulóévek során elsajátíthat. Diana, a vörös hajú démon (aki az előadás végén még virágzápornak is örvendhetett), a társulat primabalerinája volt, az ő felfogásában bámulatos forgásoknak lehettünk szemtanúi. Lenyűgözően táncolt, megkockáztatom, hogy hasonló forgást mutatott be nekünk, mint a Hattyúk tavából ismert 32 fouetté en tournant táncmozdulatsor. Kedvenc jeleneteim: ahogy a próba fokozatosan átrendeződik színpadi előadássá, a mitológiai jelenetek. A romantikus jelenetek a mitológiai kertben, a próbafolyamatok bemutatása. A vége - nem származott bonyodalom abból, hogy a vőlegény megcsókolta a másik pár női tagját.
Szereposztásom volt:
Sylvia: Balaban Cristina
Amyntas: Timofeev Dmitry
Diana: Sarkissova Karina
Orion: Oláh Zoltán
Amor: Myasnikov Boris
Kentaur: Radziush Mikalai
Kentaur test: Lajti Gábor
Öltöztetőnő: Antal Tünde
Öltöztető: Kohári István
Zenéje: nem volt igazán olyan dal, ami megérintett volna, egy ismert szám van belőle, amit az Amor táncol végig, illetve a második felvonásban Sylvia is prezentálja a mozdulatsort.
Tánc: lenyűgöző koreográfiák, szép testtartás, páratlan mozdulatok. A koreográfiát a csodálatos Seregi Lászlónak köszönhetjük, aki pár éve sajnos az Égi Társulatot okítja táncra, de tanításai velünk maradnak örökre.
Hiba: Az Erkel színház felújítóinak a hibája, hogy ezúttal díszletelemek nem akartak a szereplőkre esni (Szerencsére!), de a színpad rosszul van szigetelve, így azt is halljuk, amit máskülönben nem szoktunk: az ugrások és érkezések zaját, a balettcipő csúszását a földön.
