A balszerencses csillagzatu eloadas, Az imposztor

 2025.09.30. Pesti szinház

Átverő-e az átverő?

Írta: Spiró György
Rendező: Rudolf Péter 
Díszlettervező: Bagossy Levente
Műfaj: komédia


Insta bejegyzés: Az imposztor a Pesti szinházban. A balszerencses csillagzatu darab, ami elozo félévi bemutatasát követően sokszor elmaradt. Csak lestem a honlapon. Most kilrobáltam én is. Lengyelországban egy elszegényedett szinhazban jatszodik a tortenet, ahova egy megmentőt várnak, egy szinészoriást. A datab, amit bemutatnak az a Tartuff. Az elso felvonas végtérre is egy olvasoproba, másodikban már eljátsazak a darab végét, az elejét pedig levetitik. Az ismert muvesz a megalazastol megmenti az egyik kisebb szerepben megjeleno muvesz. Hogy hogyan? Deritsd ki magad a Pestiben! Már ha érdekel. 😁😁😁 #azimposztor #pestiszinhaz #kernandrás #markusluca #debütal

A darabot megelőzte a híre, az elmaradások miatt, de csak megtörtént velem a csoda, és megtartották nekem és még pár embernek a színházban. :)

Darabmentés a vigszinhaz.hu oldalról
Link: https://vigszinhaz.hu/hu/produkciok/az_imposztor/20251104-1900 
"Wojciech Bogusławskit, a varsói színészfejedelmet meghívja a cári Oroszország által megszállt Vilna városába egy megmaradásért küzdő kis lengyel színház, hogy vendégfellépésével megmentse a társulatot a csődtől, és a különleges színházi csemegével elnyerje az orosz helytartó jóindulatát, mely remélhetőleg némi dotációban is megnyilvánul majd. A városban hatalmas az érdeklődés, a jegyüzérek már minden széket kétszer is eladtak, de a legendás színészóriás még mindig nincs sehol. Az előadás napján aztán végre megérkezik, és valóban mindenki számára „felejthetetlenné” teszi az estét…

Az előadás időtartama 2 óra 45 perc, egy szünettel."

A helyem - viszonyok és állapotok a nézőtéren
Tapasztalatom mondatta vele, hogy válasszam, ha tehetem az első sort mindig az erkélyen. Ezúttal is ott ültem. Jó rálátás, és kényelmes, szeretem, mert nincs tömegiszony érzésem. Kis terek miatt úgy érzem összeszűkül körülöttem a világ, tömegfulladás érzete lesz úrrá rajtam, ezért nem mindig szeretem lent ülni a nézőtéren, de most elkerült a negatív érzés. Én is nekimentem embereknek, mások is nekem jöttek, és nem lett belőle szóváltás. Kultúrközönség volt. :D Lenti egységet, a földszintet azért is látogattam meg, mert tetszett a díszlet. ütött-kopott homlokzat, ugyanolyan minőségű székek és egyéb kellékek, mindazt a képzeletet szolgálva, ez egy lepukkadt színház. Nem győztem csodálni, azért ez is valami. Az erkély ülésem esetében, kabát tologatás közben összeismerkedtem a balomon ülő hölggyel és kellemesen elcsevegtünk magánéleti dolgokról. Hihetetlen, de ő is menni fog a következő alkalomra, ismerőseivel, amin én is jelen leszek, Madame Tartuffe. Érdekes volt, hogy első felvonás után, egyrészt, akik mögöttem ültek három fő, illetve lent is negatív hangok szóltak, miszerint csak sima ripacskodás megy a színpadon, semmi több, annyira érdektelen a darab, hogy talán többen fejükbe vették, hogy itt hagyják a színházat. A mögöttöm ülökről biztosan tudok nyilatkozni, ők nem kértek a darab folytatásából. Megértem. És talán osztanám is a véleményüket, de úgy vagyok az előadásokkal, hogy ha már kifizettem, megnézem, illetve, van, hogy tényleg a kiváncsiság hajt, hogy a történet mire fog kifutni...

A darab első felvonása szimpla olvasópróbának tekinthető. Semmit nem csinálnak azon kívül, hogy egyrészt megismerkednek az új színésszel, akivel közös munkát vállal a társulat, és aki nagyon szemét módon előre kéri a díjazását (800 zloty helyett 3000 - bár 2000 zloty szokott általában a fellépti díja lenni, de mivel nem az ő operáját fogják bemutatni-mert be van tiltva, ezért a "beugrásért" kéri a többletet...), a társulati tagok közül, nők és férfiak is megkörnyékezik, főleg Kaminska a rámenős hölgy (róla tudni kell, hogy Márkus Luca alakította a szerepet, most első alkalommal, hogy Szilágyi Csenge babát vár), ugyan tehetős a maga módján és jól él, mégis el akar szabadulni a pici városból, hogy világot lásson, később pedig kiderül, hogy az öreg színész (mert, hogy a főszínész egy idősődő aggastyán - és hányinger fogott el, amikor Luca össze-visszanyalta Kern Andrást, aki a figura megformálója volt) szeretőjévé is szívesen válna, csak vigye el a nagyvárosba...fuj...mai aranyásó hölgyek megtestesítője, semmiképpen nem egy pozitív karakter ez. A mestert, tehát körbe rajongják, és kezdeti nehézségek ellenére, amikor hol egyedül próbálja memorizálni a darabot, amire készülnek, hol pedig a csapattal közösen dolgozik, megkedvelik, persze nem mindenki. Az idő sürget, ugyanis, érkezése napja az egyben a darab premiernapja is. Így gyorsan kell intézni mindent, de mégis kellő módon, ráérősen gyakorolnak. Ráérnek ebédelni, 3 óra előtt még kocsmázni, és utána próbálni... mindent úgy csinálnak, hogy az agg művész megismerkedjen a helyi sajátosságokkal, és aki persze azon túl, hogy a társulat tagjaival egyenként is megismerkedik, a szokásaikba is betekintést nyer, és amazok megismerik a próbák alatt az ő magas színi képzeletét Tartuffe-fel kapcsolatban. A próbák alatt, a színház igazgatója nincs kibékülve, hogy az agg állandóan változtatni akar valamit a darabon, este mégis változás történik és forradalom söpri le a darabot...

A csapatban van egy fiatal lázadó, Rybak, aki nem hajlandó seggnyalónak állni, és rögvest kifejti a sztárszínésznek, hogy ő aztán nem fogja körbeugrálni... később, mégis úgy hozza a sors, hogy az mester megismeri a fiú képzeletbeli storyját, amit nem vetett még le papírra...ugyanis ő is szeretne darabot írni...A próbák alatt látja, hogy az ifjú szenved attól, hogy a rendszert képviseli, egy rendőrt kell alakítania, akinek az értékrendjével nem ért egyet. A próbán, folyamatosan elfelejti a szöveget és szinte érződik, kivetül az utálat a ráosztott karakterrel kapcsolatban (A zászló-lengetős jelenetek viccesek amúgy). A sztár megbizonyosodik róla, hogy a fiúnak ez nagyon nem fog menni, ezért tervet eszel ki, hogy megmentse. Teszi ezt úgy, hogy a feljebbvaló, aki a színházba érkezik az esti premierre, meghívja a páholyába az sztárművészt, aki a zsebéből egy tőrt vesz elő, amit korábban az egyik díszletmunkás adott neki, családi ereklye, de nagyra tartja a színészt, ezért adta neki... Mondja, hogy a fiatal Rybak-nál hasonló eszközt fognak találni, és az a terve, hogy a darabban, a zászlóból kihasít egy kis darabot, amit nem szabadna... A fiút elcipelik, és a darabot másként fejezik be, ahogy a színészlegenda akarta. De, emiatt kitör a pánik, és embereket hurcolnak meg, golyózápor dúl a színházban... minden a feje tetejére áll, és a főszínész, csendben lelép, taxiba száll és elhagyja a területet, ahogy ígérte a társulatnak, miután befejeződőtt a darab... 
A meghurcolt fiú örömittasan érkezik és elmondja a szanaszét vert csapatnak, hogy megverték, de kapott hivatalnoki állást máshol, és ő elhagyja a társulatot. A többiek elfogadják a tényt. A társulat megkapja az előljárótól a javadalmazást, amivel fent tudják magukat tartani és későbbiekben újabb előadásokat prezentálni. Rybak hálás a mesternek... 

Sok helyzetkomikum van, csupa vicces figurával, inkább léha, iszákos társulatnak nevezném őket. 
Szemezgetve pár jobb pillanatot:
- A mester megjelenése a színházban, a két díszletépítő fogadja és ők ismertetik vele meg a helyi állapotokat... később a darabban pakolnak, szárnyakat lengetnek
- Előfordulnak részegek: hol az egyik idősebb színész, aki a felesége elvesztett fia iránti zokogását taglalja - csak a darab végén viselkedik úgy a nő, ahogy ő leírta; az egyik fiatal művésznő annyit ivott a pezsgőtől, hogy megrészegült tőle, szinte asztal alá itta magát
- Őrűlt rajongás: mindenki vagy ad az aggastyánnak valamit ajándékba, vagy kér (pl. a súgó balettcipőben táncikált, amikor a mester a kabátjáról egy gombot adott, relikviaként)
- A színházkritikus megnézi az előadást, utána meg tolmácsol az előljárónak, aki kissé Sztálinos beütésű, vagyis azt is figyeli, hogy mit fordítanak, mert annyira mégsem tudatlan...
- Amikor összeáll a darab, az elülső függönyt összehúzzák és azon nézzük végig, az első felvonást némafilmes feldolgozásban, majd szünet következik és utána már "élesben" megy a második része a darabnak. Végül a sztár távozása is filmszerűen lesz elénk tárva.

A darab betekintést nyújt a színház világába, olvasópróbák, próbafolyamatok, hogyan áll össze egy előadás, és hogyan formálódik a színpadon, amíg a függöny nem választja el a közönségtől. Egyszer érdemes megnézni, de javarészt, tényleg kissé ripacskodás a story... De azért vicces, és elvagy vele.

A diktátor 3. alkalommal is megmutatja magát a Vígben

2025.06.04. Vígszínház 
A diktátor
Adatlap: https://www.vigszinhaz.hu/A_diktator
A rendező: Eszenyi Enikő
Időtartam: 2 óra 

Előzmény

Idénre nem terveztem a Chaplin darabot megnézni, pedig az egyik nagy kedvencem a Vígben. Mégis úgy hozta a sors, jobban mondva a Rémségek kicsiny boltja, hogy bevállaltam. És jó volt, és az évadban utoljára játszották. Standing ovation-nal volt jutalmazva.

 

Insta bejegyzés: Immáron 3. alkalommal néztem meg A diktátor c.előadást a Vígben. Kárpótlásnak is tekintheto, mert az elmaradt Rémségek kicsiny boltjának koszonhetoen kedvezmenyt kaptam erre az eloadasra es arra, amit penteken fogok majd megnezni. Hálás vagyok ezert a Vígszinhaznak! Koszonom. A borbely es Hinkler storyja igazan eros mondanivaloval bir, kozben tarkitja tobb, szines helyzetkomikum a szurke torteneseket. Nehéz feladat váltani a karakterek kozott, de ifi Vidnányszkinak mindig sikerult. Ezuttal is vesuelyes volt lent ulni a foldszinten: a zaszlo, hab es a lufi miatt...no meg, aki barna volt, annak meg pláne!!! 🤭🤭🤭 De valahogy most nem tudom mi, de hianyzott valami a darabbol, viszont en se birtam magammal es felallva tapsoltam, megerdemeltek. Fura erzes ide vagy oda. A paholy jo volt, raadasul egy tarsunk nem is jott el, igy jobban ki tudtam nyulni. Még mindig amondó vagyok, szeretem ezt a társulatot! 🤗#vigszinhaz #adiktator #ifjvidnyánszkyattila #szilagyicsenge #wunderlichjozsef #nemtudomelengednieztakormanyt #szerenyhilda #ajoemberekmindszorakozottak #wunderschon #wunderlich #ausztiriafenyeiasotetben #nemalaroksenkitleuralni

 

Wunderlich József szerepét második alkalommal egy másik művész alakította, de meg kell, hogy írjam, Wundi százszor jobb ebben a karakterben is. Átjön a homokos figura, aki pártolja a zsidókat, kitart mellettük mindvégig (ez nem mondható el Hans figurájáról a Szomorú vasárnap c. 1999-es filmben, érdemes megnézni!). Újdonságokat most nem véltem felfedezni, egyszerűen hagytam sodródni magamat az árral. Klassz előadás, kemény mondanivalóval a végén. A pudingevés, na, jó, ez azért feltűnt, a darabban arról beszélnek, hogy pudingba rejtett pénzérem alapján lesz valaki a zsidók közül kisorsolva, aki majd segédkezni fog Schultz hadnagynak, kibabrálni a nácikkal... A puding egy kalácssüti volt, de ennek a jelenetnek mindig van egy bájos megmosolyogtató része, ugyanis, mindenkinél ott a pénzérem, és Chaplin karaktere, amikor minden egyes (kivéve kettő) a tányérjába kerül, akkor lenyeli és ezt a cselekvést lehet is ám hallani... A darabban most egy új kémnőt avattak, őt meg is tapsolták külön a szereplők (erről ugyan nem tudtam, hogy van új szereplő). Szilágyi Csenge és ifj. Vidnyánszky Attila mint pár, nagyon harmonizálnak egymással, szeretem őket együtt látni. Az Amadeus-ban is férj-feleség kapcsolat volt közöttük. Aki, számomra irritáló volt, és mai napig nem értem, hogy a szegedi A három testőrbe, hogyan kaphatta meg a MyLady szerepét, az a Varga-Járó Sára volt. A karaktere semmitmondó itt, és zavaró tényezőként van jelen a szerelmespár kibontakozó pillanataiban. Én úgy lerúgtam volna a padról, amikor közéjük ült... :D de ez én vagyok, a MyLady miatt meg az a bajom, ahogy a kezét tartja, tök "picsásan", amikor kaptat fel a lépcsőn a bemutatkozó kisfilmjében... de várjuk ki a végét... 

 

Helyem: páholyban ültem, az egyik legjobban, ami az emeletiek közé tartozik, közelebb van a középső erkély részhez, ezért jobb a rálátás a színpadra. Nem voltam korlátozva, szóval kényelmesen elvoltam.

 

Összefoglalva: élmény volt, és ezzel a fantasztikus darabbal zárom a vígszínházi látogatásomat a 2024-25-ös évadban. Jövőre találkozunk! 

A színlapról mentve:
"Színpadi változat: Vecsei H. Miklós, Vörös Róbert és Eszenyi Enikő

Charlie Chaplin legnagyobb hatású műve, A diktátor mélyen humanista alkotás. A kis borbély és a nagy diktátor kettős szerepében hol kíméletlenül szarkasztikus, hol a bohóctréfa eszközeivel oldja fel sok millió ember szorongását. A színész felejthetetlen bajusza, legendás cipője, keménykalapja, mozdulatai mindenki emlékezetébe beleégtek. 

A történet a két világháború között játszódik egy olyan korban, amikor a szegénység és az őrület féktelenné vált. Az emberség és a szabadságba vetett hit elbukott. Chaplin Korda Sándor magyar származású filmrendező és producer tanácsára kezdte el forgatni a filmet. A diktátor Ausztria megszállásáig követi Hitler Birodalmának kiépülését és a zsidóság meghurcoltatásának eseményeit.

Chaplin később azt nyilatkozta:
„Ha tudtam volna a német koncentrációs táborok borzalmairól, nem csinálom meg A diktátor-t, nem fogom tréfára a nácik gyilkos őrületét."

Stroboszkóp használata miatt az előadás megtekintését terhes anyáknak, epilepsziásoknak, valamint pacemakerrel rendelkezőknek nem javasoljuk.
Felhívjuk kedves nézőink figyelmét, hogy az előadás szereplői gyógynövényes cigarettát szívnak.

14 éven aluliaknak nem ajánlott!" 

 

Színpadi változat: Vecsei H. Miklós, Vörös Róbert és Eszenyi Enikő

Charlie Chaplin legnagyobb hatású műve, A diktátor mélyen humanista alkotás. A kis borbély és a nagy diktátor kettős szerepében hol kíméletlenül szarkasztikus, hol a bohóctréfa eszközeivel oldja fel sok millió ember szorongását. A színész felejthetetlen bajusza, legendás cipője, keménykalapja, mozdulatai mindenki emlékezetébe beleégtek. 

A történet a két világháború között játszódik egy olyan korban, amikor a szegénység és az őrület féktelenné vált. Az emberség és a szabadságba vetett hit elbukott. Chaplin Korda Sándor magyar származású filmrendező és producer tanácsára kezdte el forgatni a filmet. A diktátor Ausztria megszállásáig követi Hitler Birodalmának kiépülését és a zsidóság meghurcoltatásának eseményeit.

Chaplin később azt nyilatkozta:
„Ha tudtam volna a német koncentrációs táborok borzalmairól, nem csinálom meg A diktátor-t, nem fogom tréfára a nácik gyilkos őrületét."

Stroboszkóp használata miatt az előadás megtekintését terhes anyáknak, epilepsziásoknak, valamint pacemakerrel rendelkezőknek nem javasoljuk.
Felhívjuk kedves nézőink figyelmét, hogy az előadás szereplői gyógynövényes cigarettát szívnak.

Színpadi változat: Vecsei H. Miklós, Vörös Róbert és Eszenyi Enikő

Charlie Chaplin legnagyobb hatású műve, A diktátor mélyen humanista alkotás. A kis borbély és a nagy diktátor kettős szerepében hol kíméletlenül szarkasztikus, hol a bohóctréfa eszközeivel oldja fel sok millió ember szorongását. A színész felejthetetlen bajusza, legendás cipője, keménykalapja, mozdulatai mindenki emlékezetébe beleégtek. 

A történet a két világháború között játszódik egy olyan korban, amikor a szegénység és az őrület féktelenné vált. Az emberség és a szabadságba vetett hit elbukott. Chaplin Korda Sándor magyar származású filmrendező és producer tanácsára kezdte el forgatni a filmet. A diktátor Ausztria megszállásáig követi Hitler Birodalmának kiépülését és a zsidóság meghurcoltatásának eseményeit.

Chaplin később azt nyilatkozta:
„Ha tudtam volna a német koncentrációs táborok borzalmairól, nem csinálom meg A diktátor-t, nem fogom tréfára a nácik gyilkos őrületét."

Stroboszkóp használata miatt az előadás megtekintését terhes anyáknak, epilepsziásoknak, valamint pacemakerrel rendelkezőknek nem javasoljuk.
Felhívjuk kedves nézőink figyelmét, hogy az előadás szereplői gyógynövényes cigarettát szívnak."

Fafaragásom tárgya a kis Pinokkió - Vígszínházban jártunk

A bábok kalandban gazdag világa

"mert nekünk helyén van a szívünk!"

2024.okt.13. 11:00-14:00, Vígszínházban

 

Insta bejegyzésem: Vígben egy vígdarabon reggel. Vegyesek az érzéseim a Pinokkioval kapcsolatban, egyrészt a zenéje aranyos, de nagyon egysikú. Jelmezei, diszlete és a látványvilága magáért beszél, egyszerre ötletes és gyönyörű. Talán a Tücsök folytonos "villanyoltogatása" kissé idegesito, de meg lehet szokni. Én már inkább röhögtem rajta a későbbi megjelenéseinél... Negativ, untató volt a Pinokkio és Kanóc kozos számai; hátborzongató, ugyanakkor cikis a szamárrá változott Pinokkio vergodése a cirkuszban, no meg a vége, az egyáltalán nem tetszett... A roka es a macska nyaralos resze, az erdo jelenete es a bábcirkusz világa, a Jatekorszagba tarto konflis, no meg azért a bálna bendőjében játszodó jelenet tetszett. Lehet 1x majd valamikor megnézem újra, mert a Dzsepettó, Roka es Macska váltóira kivancsi lennék. #pinokkio #vigszinhaz #dinobenjamin #hegedusdgeza #nagykalozyeszter #igóéva #méheslászló #wunderlichjozsef #gyerekelőadás #zenésdarab #palacsintadal

Link:  https://www.vigszinhaz.hu/program.php?mid=WsOFNla0QlrR8tmmFQLmvc&eventid=1162559

A Padlás után eljött a Pinokkió zenés előadás, Presser Gábor és Stefanovics Dusán tollából eredeztető újabb alkotás. A darab végigkíséri a fabábú kalandjait, viszont sajátos befejezést kap, ami számomra keserédes.

 

Dzsepettó és a Tücsök az előadás elején hadakoznak, az öreg asztalos majdnem lecsapja az apró lényt egy serpenyővel. Vágya, hogy legyen egy fia, egy napon teljesül, de, hogy ez hogyan és miként történik, nem kapunk rá választ. A fabábu egiyk napról a másikra elkészül, majd megszólal. Látványos a színpadi rendezés, ahogy a bábu az asztalon el van helyezve, derékban elvágva. Életre kelését követően, a Tücsök és az „apja” próbálják egyengetni az útját, nem sok sikerrel. Pinokkio egy nagyon eleven – bár fából van – csibészes karakter, aki nem hajlandó iskolába menni, apja által kapott könyvet eladja, iskola helyett bábszínházba megy. 

 

Kalandjai során, megismeri a világ jó és rossz oldalát, megjelenésével olykor viszont jó irányba fordítja a gonoszok útját járók sorsát. Először a bábszínházba szeretne bejutni, sorban állás közben, mindig hátra rángatják, mert tolakszik, végül már magától emeli meg a kabátját és rángatja vissza magát a sor végére… Egy csuklyás alaknak eladja az 1-osztályos (CBA-s) könyvét, így szerzett összegből belépőt tud vásárolni, és a bábok észreveszik, hogy ő is bábú, mégis drót nélkül létezik…a cirkuszigazgató zseniálisan van megformálva, árnyékok és vetített arcforma miatt, majd ahogy az árnyéka a színpadhoz egyre közelebb kerül, egy dagadt, törpe porondmestert pillanthatunk meg. Őt téríti át a jó útra Pinokkió. Az igazgatótól kapott kisebb vagyont elherdálja – vagyis inkább jóhiszeműen megbízik két megbízhatatlan figurákban (róka és a macska), akik először bizalmat alapoznak a fiúnál, miszerint az apját ismerik, ezért nm lehetnek idegenek. Ráveszik, hogy jöjjön el velük egy fogadóba és ott esznek-isznak, majd segítenek elásni az aranyakat, hogy abból egy fa nöjjön, ami még több aranyat termel, így a fiú tud majd az apjának akár 2 kabátot is vásárolni, mert szeretne jú kisfiú lenni… Otthagyják a  fogadóban és neki kell kifizetni a cehet…a fogadó az 1 aranytól megvadul…örömében… közben a Róka és a Macska utonálloknak öltöznek, persze a Macska olyan hülye, hogy folyton elszólja magát, kik és mit akarnak, hogy  Rókának kell helyreigazítania, mentenie… Lenyeli az aranyakat, amikor el akarják szedni tőle, ezért azok felakasztják egy fára…amíg fent lóg, megtalálja a Kékhajú, aki valami természetfeletti erővel bíró tündér lehet. Meghívja fánkozni, közben a porcukor szórással erős havazást idéz elő, lent, az erdőben Pinokkiot kereső Dzsepettó-t a havasi szél jól arcba találja… A tündér előtt a fiú hazudik, először nő meg az orra, amit sajnos nem sikerült kivitelezni frappánsan, mert a színésznek fognia kell a fadarabot, ami az orrából kinőtt. A Kékhajú jó tanácsokkal látja el, majd küldi utjára a fiút… sikerül lekerülnie a kötélről, és a két állat ismét megtalálja. A Macska és a Róka ezúttal nem távozik üres kézzel, a fiút elküldik vízet hozni a kútról, hogy meglocsolja a házt, eközben ők ketten találkoznak az asztalossal, és más irányba küldik, hogy véletlenül se fusson össze a két családtag.

Lelépnek a pénzzel és nyaralni indulnak, ami, mint később kiderül, nem sikerül túl jól…

Pinokkio-ért a Tücsök jön egy szárnyas biciklivel, félúton meglátja a barátját, Kanócot, akivel kalandjai során találkozott, rövid pillanatokra, hogy a lánnyal találkozzon, leugrik a bicikliről. Az Ősz hajú tündér halássza ki a vízből, és nyújt neki támaszt egy röpke időre. Aztán a fabáb fut Kanóchoz, aki elmeséli, sikerült megszöknie a börtönből, ahol együtt voltak ők ketten egy ideig. Pinokkio a börtönbe úgy kerül, hogy a pénzt kutatva ás, és megtalálja a rendőr, beviszik az őrsre, majd börtönbe zárják. Tehát, Kanóc elmeséli elengedték, mert megtelt a börtön, és most új célt tűzött ki maga elé, szeretne eljutni Játékországba. Egy bizonyos szamár-járat elviszi – kizárólag – a fiúkat (micsoda diszkrimináció). A járat megérkezik, és a kellemetlen sofőr Pinokkio-nak felajánl még egy férőhelyet, de nem fogadja el. Viszont Kanóc felszáll rá. A Tücsök megtalálja, és a lesántult szamárral, amit a sofőr hátrahagyott, elbeszélget, így közösen tudomást szereznek arról, hogy nem játékországba viszik a gyerekeket, hanem szamárrá változtatja a sofőr, hogy rabszolgaként továbbadja őket… Pinokkio nem engedi, hogy Kanóccal is ez történjen, utánuk ered, közbeavatkozik, és elárulja, hogy valójában lány. Így helyett cserélnek. Pinokkio-ból szamár lesz, cirkuszban szereplésre kényszerítik, a tüzes karikát átugorja, de előre fél, hogy eljön érte a Ködember, ha az ugrás következtében eltöri a lábát… amaz el is jön érte, de ahelyett, hogy meghalna, a sziklaszirtről való ugrást követően visszaváltozik fabábuvá, mert a halak lerágják róla a szamár jelmezt…találkozik a Kékhajú-val is, aki medúzát ereget… és még mindig történhetnek furcsa dolgok, ugyanis, a tengerből próbál a part felé úszni, de egy bálna érkezik és bekapja…itt találkozik apjával, aki meleg otthoni szeretettel fogadja, Pinokkio-nak ötlete támad, orra megnő, mert hazugságokba kezd, a hosszú orr segítségével, a bálnát belülről megcsiklandozza és az felköhögi őket a partra… újra egyesül a család…A Ködemberről is kiderül, hogy egy magasra nőtt olasz férfi, és aki nem ártani, hanem segített a szamarakon mindvégig… Az Ősz hajú tündér és Dzsepettó összejönnek? Ezt nem tudom pontosan, de a vége kissé lezáratlan, dalolászásba kezdenek…

Amit ki lehetett hozni a karakterből, azt maximálisan megtették az alkotók, egy dolog kivételével: Pinokkio nem lesz a darab végén igazi gyerek, úgy, mint a mesében.

 

Ismert gyermekdarabok alkotói és az előadások

Presser Gábor – Stefanovics Dusán-Horváth Péter:  A Padlás vs Presser – Sztevanovity – Benedek – Keresztes – Kovács: Pinokkio

Dés László – Geszti Péter: A dzsungel könyve vs A Pál utcai fiúk

Vígmentés:

Rendező: Keresztes Tamás

zenés családi roadmovie 10-től 100 éves korig, két részben

ősbemutató

Carlo Collodi Pinokkió kalandjai című meséje nyomán írta Benedek Albert, Keresztes Tamás és Kovács Krisztina A világ leghíresebb fabábujáról szóló mesét mindenki ismeri. Carlo Collodi 1883-ban megjelent regényét viszont csak kevesen olvasták, pedig a Pinokkió kalandjai hihetetlenül szórakoztató, fordulatos, és néhol persze kicsit ijesztő is. Ez az új, vígszínházi változat arra törekszik, hogy minél többet megmutasson az eredeti történet csapongó fantáziájából, játékosságából és humorából. 

 

 A videó a Vígszínház tulajdonát képezi, a képek sajátok.

Rendező: Keresztes Tamás

zenés családi roadmovie 10-től 100 éves korig, két részben
ősbemutató

Carlo Collodi Pinokkió kalandjai című meséje nyomán írta Benedek Albert, Keresztes Tamás és Kovács Krisztina

A világ leghíresebb fabábujáról szóló mesét mindenki ismeri. Carlo Collodi 1883-ban megjelent regényét viszont csak kevesen olvasták, pedig a Pinokkió kalandjai hihetetlenül szórakoztató, fordulatos, és néhol persze kicsit ijesztő is. Ez az új, vígszínházi változat arra törekszik, hogy minél többet megmutasson az eredeti történet csapongó fantáziájából, játékosságából és humorából.

Rendező: Keresztes Tamás

zenés családi roadmovie 10-től 100 éves korig, két részben
ősbemutató

Carlo Collodi Pinokkió kalandjai című meséje nyomán írta Benedek Albert, Keresztes Tamás és Kovács Krisztina

A világ leghíresebb fabábujáról szóló mesét mindenki ismeri. Carlo Collodi 1883-ban megjelent regényét viszont csak kevesen olvasták, pedig a Pinokkió kalandjai hihetetlenül szórakoztató, fordulatos, és néhol persze kicsit ijesztő is. Ez az új, vígszínházi változat arra törekszik, hogy minél többet megmutasson az eredeti történet csapongó fantáziájából, játékosságából és humorából.

"Azok a sötétben már Ausztiria fényei!"

 Mit tehet a kisember, akit el akar nyomni egy nagyhatalom?

A Vígszínházban jártunk

2022. április 20-at írunk. A Vígszínházban szeretetteljes fogadtatásban volt részünk, annyira jól esett a törődés, tényleg mindenki kedves volt. Első jegyszedő egy humor Harold volt: "A ruhatár a másik bal oldalon lesz..." - utalva arra, hogy nem néztük meg a jegyeket, melyik oldalon kellene befáradnunk... :D sosem fordult velem elő, hogy nem néztem meg, és nem arra vettem az irányt, amerre szólt, de hát szerintem ez az önfeledt örömünknek róható fel - már ha felróható bűntettnek minősül ez a cselekedett - régen találkoztunk színházi barátosnémmal, így az élmény és a pillanat hatása alatt voltunk.

Az ülőheyünk ezúttala  földszintre szólt, 14. sor bal oldalon, 1-2. székek. Sajnos elkerülhetetlen a magas emberek megjelenése a nézőtéren, és pont kikaptam egy ilyen embert...nagyon zavaró volt...de azért csak láttam a lényeget, de időnként éreztem, hogy oldalba bököm, hogy dőljön már a másik irányba...

A Diktátor  - most is, mint első alkalommal nagyon vicces volt, élvezhető történetvezetés az elejétől a végéig... Wunderlich József - hogy milyen indíttatásból, de visszaadta vagy visszavették tőle a szerepet - már nem játszotta Schultz hadnagyot, aki kissé meleg beütésű katona, helyette egy számomra ismeretlen színész formálta a figurát, és, hát hiányzott a Wunderlich által hozott figura...nem jöttek be azok a poénok, amik vele ütősek voltak...

A történetet első alkalommal nem igazán fogtam fel, mostanra tisztult a látásmódom, és megértettem az alapkoncepciót, miszerint komában feküdt a főhős, és nem szerzett tudomást a zsidók üldöztetéséről, Hynkler hatalomra kerüléséről... 

A Földgömb esete: úgy éreztem enneél a jelenetnél, hogy törekszenek rá, hogy ez a darab mindig más legyen. Ezért találom lélegző lénynek a színházat, formálható figurának. ugyanis most képes volt, a Földgömb miatt beugrani a közönség közé és "átgázolni" mindenkit a Hynkler/Borbély figuráját megformázó ifj. Vignyánszki Attila.

A telefonos eset: Hiába szólítják fel a közönséget, hogy hallkítsd le te idióta a telefonodat, ez nem megy, még mindig ott tartunk, hogy megszólal a telefon darab közben, hiába minden szó... itt is ez történt, de ügyesen megoldották a színészek, Hynkler és a propaganda miniszter együtt kiszóltak a közönségnek, egyúttal bevonva is a történetbe.

 

Instagram bejegyzés:

"Vegre sikerult eljutni a Diktatorra. Szerda este kifigyeltuk nagyratoro vagyait, terveit. Vegul nem mi, hanem egy bator borbely lekapcsolta! A szomoru tortenelmi vonal mellett igen humoros, szorakoztato darab, ifj. Vidnyanszky Attila hihetetlen eneegiakkal rendelkezik, ami szinpadi munkat letesz, az csak csodalnivalo. A zaszlot nem a mi fejunk felett huztak fel, de igy legalabb nem kocolofott ossze a hajunk. :) Az egesz eloadas egy elmeny volt, interaktiv (berohangalasok es a Foldgomb miatt) @habosvilla #vigszinhaz #adiktator #habosvillaszinhazban #phantominaszinhazban #2világháború #charliechaplin #ifjvidnyanszkyattila #pudingevés #földgömb #hynkler #propagandaminister #herrhering"

 

 

Vígszínház - Össztánc: A szavak nélküli táncjáték

Táncolni csudi-csudi-csudijó! 

Időpont: 2015. szeptember 27. (vasárnap) 19.00
Bemutató: 2015. szeptember 26.
Helyszín: Vígszínház
Előadás: Össztánc

Már lassan 9 éve, hogy nem tettem be a lábam a Vígszínházba...Pedig minden nap munkába menet és munkából jövet elmegyek előtte, mégis hosszú időn keresztül nem értük el egymást... Lehet ez a darabok hibája  (nem volt olyan, ami kellően megfogott volna) vagy éppen a színészek miatt (Stohl András - fúj!!!) volt, ezért időszerű volt a változtatás. Nem beszélve arról, hogy az előadás napján elgondoltam egy új tervet, egy célt, amit a 2015-2016-os évad alatt megvalósítani kívánok: ez abból állna, hogy az összes ismertebb budapesti színházat felkeresném, és a legsikeresebb műveket megnézném, tesztelném mindeközben a szolgáltatásaikat is, pl.: büfé, a jegyszervezők viselkedése a közönség felé... Mindezt azért tenném, hogy ne szoruljak egy skatulyába, és, hogy több rálátásom legyen a színi világra, sokoldalúbb lehessek és által jobb ajánlókat írhassak, nem utolsó sorban élményeket szerezzek más színházakról és más társulatokról is. Az anyaszínházat - holott nem vagyok színésznő, sem tanonc, mégis megteszem, és így hívom - a Madáchot nem hagyom magára, ugyanez vonatkozik a legújabb két kis-nagy kedvencemre, az Operaházra és az Erkel Színházra. E kettő olyan hihetetlen varázslatot jelentett az utóbbi három évben számomra, hogy bátran merem mondani, ők is hasonlóan, mint a Madách a szívemhez nőttek... A lényeg, hogy vándorútra indulok...

Hogy stílszerű legyek a fenti dallal teszem közzé a nagy hírt! :)

No, de a szép elhatározást követően mennénk is vissza a Vígszínházba! 

Szóval, 9 éve, hogy utoljára itt jártam, ezért is izgalommal vegyes örömmel néztem a napnak elébe. Igazából az sem érdekelt volna, ha Stohl is szerepel a darabban. Az épület gyönyörűen ki volt világítva, egyszerűen imádom! Olyan csodálatosan szép, nem is igazán találok olyan színházat, ami külsőre ennyire lenyűgöző lenne (kivéve az Állami Operaház!!!!). Belépvén ellenőrizték a jegyeinket, majd a ruhatárban leadtuk a kabátkáinkat, szerencsére még volt annyi időnk, hogy lemehessünk a színház különleges "Titanic-stílusú" alagsori büféjébe. Anyu ismerte a járást, én már teljesen megfeledkeztem az idevezető útról, de ő tudta merre kell haladni. Lementünk, és szerény étel-ital választékkal találtuk magunkat szembe. A frissítők nem voltak különösen vonzóak, hiszen mindezt olcsóbban egy kinti boltban is megkaphatod, ahogy a szerény szendvics és édesség kínálatból is a legdrágábbak kerültek terítékre. Persze nem várom el, hogy ételkülönlegességekben úszkáljon a büfé, - hiszen nem ezért megyünk egy színházba, hanem a szellemi tartalomért - ám az ember nem csak a eszmeiség iránt fogékony, az étvágyát is ki szeretné elégíteni. Nos, máshol sem ez volt a legfontosabb tulajdonság, de állítólag régen ebben a színházban voltak kaphatóak a legjobb szendvicsek. Most már ez sem a régi... No, de menjünk tovább. Csengettek, utoljára még megnéztem magam a tükörben, és szaladtunk fel a lépcsőkön. A nézőtér bejáratához érkezvén megpillantottam rögtön a színpadot. Táncról lévén szó, úgy gondoltam, hogy nem lesz elég hely és talán számíthatunk majd némi párbeszédekre is. Közben megmutattam a jegyeinket, majd a lejtős padlón való óvatos tipegésre összpontosítottam a magassarkú cipőmben, végül négy embert felállítottunk, és elfoglaltunk a helyünket a jobbközép sorban. Kényelmes széken ültem, a szünetben szívesen aludtam volna benne - sok színház nem dicsekedhet ilyen relaxációs ülésekkel. :) Míg a darab nem vette kezdetét felmértem a terepet, hiszen olyan régen voltam itt, teljesen elfelejtettem hogyan is néz ki a teátrum belülről. Elsőre kicsit szűknek éreztem, ez az érzés végig megmaradt bennem. Elég elől ültünk, a 9. sor jó látási viszonyokat is engedett számomra, de az erkély-karzatot kicsit túlságosan közel éreztem hozzánk, így olyan "bedobozolt" érzés kerített a hatalmába. Állandó összehasonlításokat végeztem, - szegény Vígszínház! - az Operettszínházzal, Madáchcsal, az Operaházzal. Anyuval megbeszéltük az építészeti stílusjegyeket, a díszítést, az egész nézőtéri berendezkedést. Azt meg kell vallanom, hogy mindig szimpatikusnak találtam, hogy a széksorok meg vannak törve, így, ha menekülni kell valami tűzeset vagy bármi más katasztrófa miatt, könnyebb a kiutat gyorsan és biztonságosan megtalálni. A páholyok is roppantul vonzották a figyelmemet. Lehet egyszer ki kellene próbálni a színpadhoz legközelebbiek valamelyikét. Óriási élményt jelenthet ott csücsülni. :)

Az előadásról, az Őssztánc-ról, Anyukám kolléganői meséltek régen, - szinte áradoztak róla, - úgy nyilatkoztak, hogy el voltak ájulva tőle, mennyire érdekes volt, anno többször mentek el megnézni. És pont egy ilyen darabra volt szükségem, hogy a Vígszínházzal való "feléledő" kapcsolatom újra összefonhassam. Egy olyan darab, ami kikapcsol, amitől nevetsz és egy szórakoztató este tanúja lehetsz... Ám sajnos, a kifogástalan elejét, borzalmas és szomorú események sorozata követte, amitől az előadás eddigi pozitív megítélése hanyatlani kezdett és a végére sem talált vissza az eleji pozitív hangulathoz...

Kezdéskor egy öreg, hajlott hátú pincér (Tahi-Tót László) sétál be a színpadra, leveszi a székeket az asztalokról, elhelyezi a hamutálakat, és villanyt gyújt, időközben oldalról bevonul "Magdi anyus" azaz egy takarítónő, aki az eldobott cigarettacsíkot újrahasznosítja. Majd megérkeznek folyamatosan a kis a kávézóba a nők! Mindegyik lesétál a lépcsőn, és egyenesen a színpad előterébe lép. A ruhájukon különböző igazításokat hajtanak végre (van, aki a ruháját húzogatja le-fel, van dekoltázs mutogató, van esetlenül sétáló, van csúnyácska...), sok fajta nőből kaphatunk "ízelítőt", a legártatlanabbtól kezdve, az irodai asszisztensen és a házi asszonyon át, a legvadocabb teremtésig. Aztán végre megérkeznek a férfiak, és indulhat is az ismerkedés! :) Véleményem szerint a kávézóban vakrandit rendeznek meg több magányos ember számára, köztük egymásra talál két ember, akik egymásba feledkezve élik meg a pillanat csodáját. A párocska szemén keresztül, tanúi lehetünk a régi koroknak (1920-as és 30-as évek, a zsidóüldözés, orosz katonák elől bujkálás, 1956-os forradalom, szocialista korszak, majd a jazz és az amerikai Rock 'n' roll műfaj felfedezése, filmforgatásnak is tanúi lehettünk, egészen napjainkig vezetett vissza az előadás). 

A táncstílusok közül a tangó frenetikusra sikeredett, ahogy egy világi nőt két cilinderes-szmokingos férfi magához akarta vonzani, de a nő érzékeit, egy sarokban békésen cigarettázó férfi sármja lobbantotta lángra. Különös a vonzalom, mindig az kell, ami elérhetetlen. :) 

Az Elvis korát megidéző táncok is nagyon mulatságosak voltak, ez is kedvenc, de tulajdonképpen az egész előadást tekintve a legjobb rész az eleje volt, ahol a nők összeismerkedtek a férfiakkal, és őrültebbnél örültebb stílusban roptak a színpadon, (egymás orra alá borsot törtek, a férfiak szinte megküzdöttek a nők kegyeiért, volt ott kéjenc uraság, művész típus, menedzser, aki a telefonján lóg, hódító, pipogya, stb...) leginkább humoros jelenet ez volt, ám a végén, mert, hogy egy keret-kompozícióról beszélünk, visszatértünk a kezdetekhez, és nagyon rossz véget vetettek az estének. Az előzetes negatív "emlékeket" követően a kávézóba bejött egy katonának öltözött, rasszista férfi, aki az egyetlen afroamerikai szereplőt összeverte a mellékhelyiségben... kihívták a rendőrséget, az afroamerikai férfit elvitték ápolni, de az elkövetőt hagyták, hogy elmenjen, senki nem merte megállítani. És ekkor újra elindult az ismerkedés, de már koránt sem volt bohókás és vidám, egyesek provokálni kezdték a társaság egyik tagját, volt, aki nem hagyta magát, és spray-t fújt az illető szemébe... mindenki szanaszét széledt, sokan pár nélkül hagyták el a helyiséget... Három kapcsolat viszont úgy tűnt, hogy létrejöhetett:

1. a fiatalok, de a férfi csak egy éjszakás kalandnak tervezi a lánnyal való viszonyát,

2. az esetlen boltkoros lány és a mindig telefonáló menedzser fiú (szinte Hamupipőkésre sikerült a kapcsolatuk, ám a fiú megint telefonálni kezdett, a lány meg ezt sértésnek vette, és szomorúan a másik utat választva elhagyta a kávézót)

3. akik a főszereplők voltak: Hegyi Barbara és Csőre Gábor (boldog párnak tűntek, de a férfi sokáig matatott a kiszolgáló pult mögött a táskájával, amit a nő nem várt ki, és így a férfi magányosan távozott)

A szünetben azon gondolkodtam, hogy mi lehet a legnehezebb? Hosszú szövegeket tanulni vagy különféle táncstílusokat elsajátítani vagy énekelni? Mindezek együttes kombinációjával nem foglalkoztam, csak az egyedüli nehézségeken merengtem... Itt könnyű volt, akinek alapból volt hozzáértése a tánchoz, az tudta tartani a tempót. Ámbár a tánchoz is ildomos a tehetség.

A lényeg, hogy az előadás magáról az emberiségről, talán rólunk, leginkább a magyarokról szól, egy görbe tükröt állít elénk, és azt ábrázolja, hogy a kapcsolatok milyen törékenyek tudnak lenni. Egyik pillanatban az egész világ a tied, a másikban a rózsaszín köd felszáll és nincs más, mint a puszta űr. Több példát láthattunk az emberi típusokra, és ezért érdemes ezen az előadáson elgondolkodni!

A tapsrend koreográfiája briliánsan lett megoldva, kezdetben az egész szereplőgárda kicsiktől a nagyokig felsorakozott egy vonalba,  meghajoltak. Majd egyesével tűntek fel ismét, végül párokat alkottak, és a színpad egy-egy oldaláról befutottak, majd az ellenkező irányba távoztak. A végén, hogy újra összeálljanak egy sorfalba, a nők a férfiak útját szó szerint keresztezték, így a nők a színpad jobb oldalán sorakoztak fel, míg a férfiak a bal oldalon. Tapsvihar, de Fesztbaum Béla szerint ez még nem volt elég, így kilépett a sorból és ösztönözte a közönséget a nagyobb mámorkifejtésére, majd hüvelykujját felmutatta, jelezve, hogy már rendben vagyunk. 

Hegyi Barbara gyönyörű rózsacsokrot kapott a színpad széléről nyújtották feléje, úgy megdöbbent a váratlan gesztuson, nagyon aranyos volt. :)

Váratlan volt, szinte döbbenetre adott okot ahogy hirtelen Telekes Péter lerontott a színpadról, felhangzott közben a Rock 'n' roll-os szám és a színésztársai a példáját követve a nézőtéren helyet foglalok között keresgéltek prédát, akit felhívhattak táncolni a színpadra. Óriási volt, a közönség nagyon szerette. :)

A darab felvétele: https://www.youtube.com/watch?t=12&v=IJ08foBoSsc

A darabról bővebben: http://vigszinhaz.hu/szindarab/318+%C3%B6sszt%C3%A1nc/

Aki meg akarja nézni az Össztáncot, és végén személyesen akar a színészekkel ropni a deszkákon, mindenképpen a sorok szélére váltson jegyet! :)