A következő címkéjű bejegyzések mutatása: jubileum. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. november 9., csütörtök

Megtanultam elengedni a kezüket...de vajon az új belépőkkel is megéri megnézni? !20 éve a magyar színpadon a magyar Fantom!

2023. 11. 03. 19:00-22:15
Madách Színház - Az Operaház Fantomja

Folytatódik a varázs!

2023. novemberében ünnepli a Madách Színház Az Operaház Fantomja 20. születésnapját. A teátrum már hagyományosnak mondható nagyszabású jubileumi előadással várja a nézőket, újra a színpadon láthatják majd mindazokat, akik az elmúlt 20 évben sikerre vitték a Fantom romantikus történetét.

2023. nov. 3-át írunk, amikor készültem délután-esti órákban a csodálatos Fantom 20 éves jubileumi alkalmára. Előzetesen aggódtam a helyeink miatt, mivel második sorban, oldalról, az erkélyen nem a legjobb a látószög, lévén, hogy az első sorban ülök takarhatnak...szerencsére a kételyeim nem igazolódtak be.

Amikor a Madách-hoz értem, belépvén az előcsarnokba, nem néztem meg a szereposztást, azt akartam, ott helyszínen lepjenek meg. És valóban meglepetésként ért és felüdülés volt látni a számomra legszerethetőbb Raoul-t (Homonnay Zsolt) az árverési jelenetben.

A 20 éves jubileumnál, akárcsak az előző ünnepi előadások estében a már jól bevált szereplőváltós koncepciót vetették be, sorrend alapján, a lányok esetében, Krassy Renáta kezdte, őt váltotta az Éj zenéjét követően Fonyó Barbara, majd a temetőben Mahó Andrea került a figyelem középpontjába. A leköszönő lányok szerepeltek a jubileumban, hiszen elengedhetetlen az ő tevékenységük, a szereplésük 20 boldog esztendőt tudhatnak maguk mögött... Ildomos volt, hogy az ünnepi forgatagban ők legyenek a kiemelt szereplők, a jól megszokott csapat, de sajnos utoljára vannak most együtt (illetve, még 1x megismétlik a jubileumot, akkor is együtt lesznek, nov.19-én.). A Fantom tekintetében szokásos sorrend volt, ahol a lányok váltva lettek, ott ők is, Posta Victor, majd Csengeri Attila, végezetül Sasvári Sándor érkezett meg. A sármos vikomt szerepét az első felvonásban Homonnay öltötte magára, majd „csúnyán leváltották” a Maszkabál jelenetben, Solti Ádám személyében. Annyira kedves ez a jelenet, hogy a fiatalabb Raoul-t választja az aktuális Christine az idősebb helyett, aki a „nincs mit tenni” széttárva kezeit, hatalmas tapsot kapott, és még komoly, csalódott arcot is vágott, miközben lehajtott fejjel kullogott a takarás felé. Isteni jelenet, a váltások közül a kedvenc! 😊

További szereplők voltak

André igazgató: Barát Attila és Sánta László (Barát régi szereplő, de csak kisebb figurákat jelenített meg, több, mint 7 éve talán, hogy igazgató lett; Sánta pedig tavaly lépett be a szerepbe, miután Szerednyei Béla szakított a színházzal)

Firmin igazgató: Galbenisz Tomasz és Weil Róbert (kezdetektől fogva alakítják a szerepet)

Primadonna, La Carlotta: Pándy Piroska és Röser Orsolya (a harmadik váltójuk, Sáfár Mónika, szuper, humorban mindent visz, ezért kicsit sótlannak, erőtlennek éreztem a primadonnákat az este folyamán)

Tenor, Umberto Piangi: Szerekován János és Sándor Dávid (Szerekován 2014 körül érkezett a csapathoz, máig egyik kedvenc megformálóm a szerepet illetően; Sándor Dávid tavaly került be, most sok vizet nem zavart, de a szerepre hangilag nem alkalmas...harmadik váltójuk nem volt jelen, Derzsi György)

Madame Giry: A drága két asszony, Bajza Viktória és Bencze Ilona utoljára szerepeltek a balettmesterként, hiszen időskorúkra való tekintettel, váltás történt. Új szereplők érkeztek, a mostani blokkban veszik át a helyüket, Kecskés Tímea és Wégner Judit. Kívánok nekik sok sikert és csodálatos éveket a Fantom családban!

Meg Giry: Pacskó Dorka és Zsitva Réka szerepeltek, halványak voltak, különösebben nem voltam elájulva tőlük, elődjeikhez képest nincs különösebben fontos feladatuk, jelenlétük a színpadon. Zsitvának kicsit remegett a keze, amikor a maszkot és a rózsát a fináléban a kezében tartotta. A szokásos sorrendet (amikor megemeli a tárgyakat) annyira nem tartotta, máshogy volt elhelyezve a két tárgy egymásra, vagy a kezeinek suhintása miatt éreztem így... Mindketten új beállók, bár Zsitva korábban került be a darabba, még Lóránt Enikő ideje alatt, akit tavaly tettek ki szerepéből, mondván testalkata miatt nem alakíthatja tovább Meg-et...botrányos a kizárása, hiszen tudvalevő, nagyon szerette a szerepét, és sokan (köztük külföldiek) elismerő véleménnyel voltak szerepformálásáról, egyike volt a legjobb alakítóknak...(további alakítók voltak: Ladinek Judit és Haffner Anikó, Kuthy Patricia és Várady Viktória-ő már nincs közöttünk)

A leköszönő igazgató ezúttal egyedül volt a tapsrendnél, Szolnoki Tibor személyében. (Korábban Lőtte Attila és Koltai János alakították a szerepet, ők időskorúakként nem folytatták, 2020 után, most Szolnoki társa Sövegjártó Áron, aki egy fiatalabb direktort formál. talán drasztikus változás, mert megszoktuk, hogy idős a leköszönő diri, de úgy érzem, működik).

Szintén egyedül volt jelen, a korrepetitorként Laklóth Aladár (őt a kalapból húzták elő, mert már kilépett a darabból, jelenleg Baksa András, Bognár Zsolt és Borsányi Dániel a figura alakítói. Bognár volt az eredeti régi váltója Laklóthnak, számomra mindig összetéveszthető volt a kettő) és Joseph Bouquet szerepében Mező Zoltán (elődök: Vikidál Gyula és Barabás Kiss Zoltán, mostani váltótárs: Ekanem Bálint, aki kifejezetten érdekesen ábrázolja az akasztását hangképzés terén).

Az árverési kikiáltó Pusztaszeri Kornél volt, nem jött meghajolni a darab végén (kezdetektől fogva alakítja ezt a kicsi szerepet, váltója volt Horesnyi László, aki szegény már nincs közöttünk, illetve a aktuális váltói. Bognár Zsolt, Lőrincz Sándor)

Madách színház felvétele (forrás: Facebook)

Hibák vagy emlékezetes pillanatok a jubileumról:

- A mikrofonnal eléggé sűrűn voltak problémák, de a leleményes szereplők (20 év rutin, ugye) énekeltek, tovább folytatták szövegüket, miközben elhalkultak, majd ismét rendes hangerőn szólaltak meg... az első felvonásban ez még nem volt akkora nagy baj, viszont a másodikban már egyre sűrűbben fordultak elő az ilyen esetek

- Mahó Andrea szöveget tévesztett, az utolsó negyed órában, egy mondat nem hangzott el részéről, pedig mindkettő férfi (Sasvári és Solti) ránézett, várták a mondatot ("Hiába minden")

- Az első felvonás egyik kiemelkedő jelenete a tető, amikor Christine és Raoul szerelmet vallanak egymásnak, a Fantomnak is jelen kell lennie, mégpedig a kupolán ékeskedő szoborcsoport talapzatánál kuporog... ehhez képest, nem volt ott...és ez akkor derült ki, amikor a két szerelmes egymás nyakába borult, és a Fantom oldaltakarásból besétált, rájuk nézett (mint, akit zavar, hogy mások is megtalálták a helyét vagy azt mondaná magában, Ezek mit keresnek itt?) és fellépdelt a lépcsőkön, hogy helyét elfoglalja... ez egy olyan jelenet volt, hogy örök emlék marad... és kissé komikus helyzetet teremtett, nekünk nézőknek, meg kis félmosolyt az arcunkra…

- Szintén a tető jelenete, a dalt követően, Homonnay és Fonyó hosszas ölelkezése, és ahogy Homy simogatta Fonyó hajzuhatagát, egy olyan érzést engedett kelteni, hogy örülnek egymásnak, még egyszer átélhetik-megélhetik a pillanat varázsát...és ez annyira szép volt, láttam a férfi arcát (tökéletesen tükröződtek az érzelmek rajta), a tekintetén minden finom érzelem megjelent és ez szívet melengető jelenet volt számomra. Örök kedvenc.

- Maszkabál jelenetben az egyik beöltözött művésznek (táncos vagy énekkari tag?) lekerült róla a jelmezének egy részlete (hogy pontosan mi volt az, nem tudni, mert nem lehetett beazonosítani hirtelen, - sokáig nem is volt a színpadon), az egyik táncospár férfi tagja felvette, pördült vele egyet, majd kidobta a takarásba, a társnője nevetett a mozdulatsoron.

- A temető dalt követően a hatalmas tapsorkán, amit Fonyó Barbara kapott, nála itt látszódott az előbb megfogalmazott érzés. Tudta, hogy a közönség szereti. Minden érzelem megmutatkozott az arckifejezésében, talán büszke is volt abban a pillanatban. Megélte a közönség szeretetét.

- Solti Ádám és Bajza Viktória futnak le a Fantom rejtekhelyéhez, egy hídon kell átvonulni, majd adott pillanatban elesni a vikomtnak. A probléma csak az volt, hogy előbb értek az adott "leesős ponthoz" és azt lehetett látni, hogy csak állnak, míg az adott részhez nem ér a zenekar...és akkor bedőlt lábbal a Solti.

- Mahó Andi, elengedte a Fantom kezét, és sietett választott szerelmeséhez a csónakba, de arckifejezése alapján szomorú volt, berekedve kezdte az itt szokásos szerelmi kettősnek az első hangjait. Nem nézett Solti Ádámra, de a Fantomra sem, csak maga elé tekintett.

A darab szerkezete, a lejátszott videók miatt, szétesett és zavaró is volt a jelenlétük, mert a szokásos varázs, a beszippantós rész - később aktiválódott.

Extra tartalmak, a videók: Az 1. felvonás előtti-közbeni felvétel a darab bemutatója körüli időszakot ismertette, újdonságként felfedeztük, hogy több megszólalása volt Bíró Eszternek; Csengeri Attilának ahogy ment ruhát próbálni, miközben Sasvári Sándor a zenekarral behangolt a nagy büfé csarnokban. A 2. felvonásban taglalták az ünnepi alkalmat, köztük szó esett a 10 éves jubileumra meghirdetett versenyekről, a kulisszajárásról. A 3. videó-összeállítás, az igazgató eszét dicséri. Senki ne sértődjön meg, kisgyermekek hódolatát közvetítették nekünk. Ugyanis a mostani 20 éves jubileumra meg volt hirdetve szintén egy verseny, amiben elmondhatták a rajongók, miért szeretik a darabot - ennek a nyereménye a felújítópróba megtekintése volt. De az igazgató kreatívan és full korrekten 3 kisgyermek videóját mutatta be, egyikben két lány szerepelt, akik a darab címének első betűiből a darabhoz köthető gondolatokat fejtették ki, egy-egy szó erejéig. Míg a másik videóban egy kisfiú szerepelt, ő még énekelt is, a tetőjelenet dalát. Az igazgató részéről ez korrektségre utal, senkit nem ért meglepetés, senkinek nem kellett „szégyenkezni” vagy inkább pironkodnia, mert a közönség is látja a videót, amiben kifejtésre kerül a rajongása a darab iránt…

Szirtes Tamás megjelenését ováció fogadta, és állótapsban részesült. Azt azért ő is megjegyezte, hogy ahogy az emberek se mindig a pontos születésnapjukon tartják az ünnepet, úgy a darab esetében is ez történt… (magyarázat gyanánt, hogy miért nem május 30-án lett műsorra tűzve az ünnepség)

Ami hiányzott: az új szereplők bemutatása, valami összekötő kapocs - ha nem a jubileum, mi más lehetne alkalmasabb rá? - mint bemutatni az új szereplőket, akik a lányokat váltani fogják a továbbiakban, illetve a fiúkat is lehetett volna kérni, hogy jöjjenek, bár - elnézést, de talán a vikomt nem annyira erős a három főszereplő közül (szövegileg biztosan nem), de, hogy a lányokhoz illett volna hasonló le-és felköszöntés, abban biztos vagyok. Stafétabot átadása... újabb 20 év az új beállókkal...stb. mégis valami…mert a jubileumok (nov.3. és nov. 19.) az elsők szerepelnek, viszont a Fantom blokkban már az újak alakítanak…

Az biztos, hogy a legemlékezetesebb jubileum volt, amin valaha részt vettem. Maga a tudat, sajnos, hogy leköszönnek a női főszereplők, fiatalítás történik…másrészt 20 az 20 év. És boldogság, hogy ez a darab ennyire tud szárnyalni, hogy ennyire szereti a közönség, és, hogy még mindig vannak olyan emberek az országban, és gondolok itt inkább az ismeretségi körömre, akik még nem látták ezt az előadást, amit mindenképpen, ha nem is leszel rajongója, de 1x MEG KELL NÉZNI A MADÁCH SZÍNHÁZBAN!

EZÚTON KÍVÁNOK BOLDOG 20. ÉVFORDULÓT AZ OPERAHÁZ FANTOMJÁNAK! 😊

Megosztom tartalmaimat. A tapsrendet követően a főcímdalt elénekelték a főszereplők.

Linkek:

ATV műsorában

Cikkek:

"17 olyan közreműködő művész van a magyar előadásban, akik a kezdetek óta, azaz 20 éve játszanak a darabban. Két Fantom: Sasvári Sándor és Csengeri Attila, Carlotta szerepében Röser Orsolya és Sáfár Mónika, a Firmin karakterét alakító Galbenisz Tomasz és Weil Róbert, valamint a Kikiáltót megformáló Pusztaszeri Kornél, tíz művész pedig a kórust erősíti a kezdetek óta, ők is többször feltűnnek a színen." forrás: zene.hu

921-szer játszották a 20.évfordulós előadással együtt :) forrás: blikk

Eltér, de kapcsolódik a Fantomhoz:

Az eredeti francia operaházban még megszállni is lehet, hogyan és miként, itt kiderül: https://kreativ.hu/cikk/az-airbnb-es-a-palais-garnier-jovoltabol-mar-az-operaban-is-megszallhatunk
Ez más, a koncert változat: https://hetnap.rs/cikk/Koncertfantom-14610.html

2023. május 30., kedd

Az Operaház Fantomja mai napon 20 éves lett!!!

A blogom névadójának magyar megfelelőjének mai napon van a "születésnapja

Gratulálok a magyar nyelvű Az Operaház Fantomja produkciónak!

2006 óta szenvedélyes rajongója vagyok az előadásnak, és minden május 30. egy örömteli esemény, hiszen a Madách színházban, ezen a napon 2003-ban lett bemutatva.

Az akkori szereplőgárda:

1. BEMUTATÓ, akiket még a zeneszerző, a mester, Andrew Llord Webber is meglesett:

Sasvári Sándor (Fantom) - Mahó Andrea (Christine) - Miller Zoltán (Raoul)

Megünnepelve az eseményt, a tavaly készített flashmob videót közlöm:

BOLDOGAT, DRÁGA KICSI FANTOM! <3

Megjegyzés: a születésnapi gálát november 3-án tartják majd, jegyek korlátozott számban még kaphatók a Madách színház honlapján.

2022 november - a darab szereplőit megfiatalították, többek között csere volt a Raoul-t megformáló művészek kapcsán, Bot Gábort és Homonnay Zsoltot az új belépők váltották: Borbély Richárd és Jenővári Miklós. Nekik búcsúesteket tartott a színház. Ugyanez volt a helyzet a jelenlegi Christine-ekkel is, hogy tovább kell lépniük, mindegyik így készült, végül az igazgató minden alkalommal megzavarta a tapsrendet, és kinyilvánította, hogy nincs vége a szereplésüknek, még egy évadot mindenképpen maradniuk kell...hogy vajon ez az új beálló hölgyek miatt van vagy sem? Nem lehet pontosan tudni. Szerény véleményem szerint - mint lelkes és legrégebbi rajongók egyike teszt alá vontam az új nőket. Úgy tapasztaltam, hogy az eddigi legjobb performanszot Széles Flóra hozta, hangilag - játékilag. A másik két hölgy, még van hova fejlődniük, de nem olyan rosszak ők sem, de még nem az igazi... Haraszti Elvira és Jenes Kitti. Mindhárman - sajnos - az Operettszínházból jöttek - mert úgy lenne az igazi, ha saját várából találná meg a megfelelő hercegkisasszonyt a Vár fura ura... :D meglátjuk, hogy 1 év alatt mennyit fejlődtek, most első körben arra koncentrálok, hogy az ünnepi alkalmon jól érezzem magam...

Jelentős változások még voltak mellékszereplők tekintetében, ezeket korábbi Fantomos bejegyzéseimben olvashatjátok. :)

2017. november 2., csütörtök

Szezonnyitás - Szülinap ünneplés - Egy újabb emlékezetes este a hazai Az Operaház Fantomja történetében

Időpont: 2017. október 19. 19.00

Helyszín: Madách Színház (Erzsébet krt. 29-33.)

Nem igazán szokásom az első, szezonnyitó előadásokra elmenni, a gárdának ekkor még be kell melegednie a darabba, viszont előfordul, hogy premierekre elmegyek. Tudjátok, a két "típus" közös vonásokat mutat, abban, hogy ilyenkor előszoktak fordulni gikszerek (pl. szövegtévesztés, díszlet mozgatási problémák, hangbeállás), a felújító próbát követő első előadások illetve a premierek felett lóg Demoklész kardja, e két alkalom eléggé hasonló...

Minden alkalommal előfordulhatnak bakik, amelyek látványosak, vagy kevésbé észrevehetők. De a legnagyobb esély arra, hogy probléma adódik előadás közben az a bemutató és a felújítást követő első alkalom. Most először vágtam bele a dologba, ugyanakkor a szereposztás is vonzott, hiszen Fantomként Sasvári Sándort, Christine szerepében Fonyó Barbarát és a vikomt karakterébe Solti Ádámot várhattam. Pótszékes jeggyel mentem, sikerült szerezni, egészen jó látási viszonyokat is kaptam, annak ellenére, hogy ezen a helyen sokszor a lámpák zavaró tényezők a kilátásban... A közönség összetétele - életemben nem találkoztam ilyennek - is különcre sikeredett: a pótszékek második sorában németek foglaltak helyet, akik teljes mértékben elfoglalták a nekik járó teret..., hangosan beszélő angol nyelvezetű külföldiek nagy szeretettel fényképezték a karzatra helyezett, a Madách színház által kiadott szórólapokat. Érdeklődőek voltak, egyik oldalamon ficánkoló (a szünet és a darab befejezése után) kislányok, akik azt hiszik magukról, hogy jól néznek ki és nőiesek 12 évesen... gondoljunk ruhadarabokra...hmm...késtek, de még időben érkezett egy plasztikázott anyuka a borzalmasan kifestett lányával, akik a másik oldalamon foglaltak helyet. Meg kell mondjam kedves Olvasóim, életemben nem találkoztam még ilyesmivel!!!! Ez utóbbi két nő közül az idősebbik, zörgős zacskóval és chips-szel készült fel, amit a Primadonna számtól kezdve majszolgatott...ott tartottam, hogy rászólok, végül csak befejezte...de azért ez mindennek a teteje...mivel előtte arról hadovált a kedves rokonának, hogy egy másik ismerősük mennyire nem ismeri az illemet a színházban...szerintem ő sem... kész volt a nő...de volt benne annyi lélek, hogy meghatódjon a temető jeleneten, láttam, hogy elmorzsol pár könnycseppet....

A boldogság költözik a szívembe, amikor a Madáchba beülök és megnézem, vagyis átélem a Fantomot. Olyan energialöketet, érzelmi hullámvasutat élek át, amit eleddig egy darab sem tudott átnyújtani nekem. Nem hiába szidtam Webbert a nyitány alatt: Hogy a bánatba sikerült megkomponálnia ezt az előadást? Ezt a muzsikát??? Hogy??? Kérdem hogy???

A pótszékem megszerzése után nagy vidáman sétáltam vissza a munkahelyemre, és a trolibusz megállójában összetalálkozott a tekintetünk az éppen arra járó Krassy Renátával, aki Christine egyik megformálója és akit sajnos valószínüleg idén nem fogok tudni megnézni. Annyi azért jár neki, hogy januárban ő, Posta Victor és Solti Ádám nagyszerű hármast alkottak és bekerültek a kedvenceim közé. Élmények januárból itt: http://phantomvizio.blogspot.com/2017/02/az-operahaz-fantomja-magyar-modra.html és nem számítottam arra sem, hogy civilként Csengeri Attilával is találkozom (bár ezt nem neveznénk találkozásnak, amikor ő lent volt a színpadon, én meg fent, a nézőtér emeleti részén). A csodálatos előadás ezt megcsinálta, elhozta nekem. Ugyanis a tapsrendet - mondom én, van hozzá érzékem, hogy úgy nyúlok bele a tutiba! - váratlanul az igazgató, Szirtes Tamás szakította félbe, aki halkan megjegyezte - ne haragudjunk, amiért az ő fülüknek oly kedves zenét a tapsvihart megzavarja - de az előadáson ünnepi köszöntést szeretnének mondani, két igen fiatal művészüknek, első körben a jelen címszereplőjének, Sasvári Sándornak, aki 60. születése napját ünnepli, míg Csengeri Attila betöltötte 50. életévét. Felállva tapsoltunk Sasinak, (kapott egy különleges virágcsokrot, amibe a maszkot is belefoglalták és egy szál gyönyörű vörös rózsát, illetve egy üveg bort kapott) és ekkor még nem tudtuk, hogy Attila is jelen van, majd az igazgató behívta, így már két remekbe szabott művészt ünnepelhettünk. Egy napon születtek és mindketten a Fantomot alakítják. Nagy boldogság volt a színházban!

Sasvári Sándor és Csengeri Attila - elragadó képek egyike

Íme a Madách közleménye:

"Az Operaház Fantomja idei első előadása különleges módon zárult: két címszereplőt - Sasvári Sándort és Csengeri Attilát is kerek születésnapjukon köszönthettünk."

Galériák:

Az ünneplést megelőzően pedig volt egy előadás, amit szépen most górcső alá veszek. :)

Nehéz volt mindent észben tartani, de igyekeztem, minden újdonságot és a bakikat is feljegyezni.

Bakik:

Hangi csuszások: Solti túl gyorsan mondja a szöveget a tető jelenetnél, Sasvári néhol érthetetlen szövegileg, fars hangot fogott a "Bravissimi"-nél elvágta magát - a Fantom jelenléte ekkor tudatosul a nézőkben, és ezt meg kell alapozni. Erre gyenge hangon énekelt...ami nem igazán illendő egy Zene angyalához

A csillár zuhanásának késleltetése - valami nem volt készen időben, ezért és a zenekarnak még egyszer kellett a taktust játszani, amit ekkor szokott (ráadást) - de ettől függetlenül ismét nagyot ijedtem ültemben

Sasvári bakizott a legtöbbet így nem véletlen sokszor látjátok a nevét, ugyanakkor ő volt az ünnepelt a darab végén, illetve az a bizonyos utolsó 12 perc, megint bravúrosra sikeredett, így, hogy gyenge is volt, nem tudok rá haragudni. Miért is tenném? Mindenkinek megvannak a maga mélységei és magasságai. És láttam én őt már úgy énekelni, hogy a plafon is leeshetett volna. Tényleg fantsztikus és megujuló színész, de most nem volt kitűnő. Tőlem mindig kap új esélyt, szóval legközelebb jobb lesz. No, lássuk is tovább a hibáit: első körben a Bravissimi volt hibádzó, majd az Éj zenéjénél nem énekelte ki a hangot, előbb fejezte be. Ugyanez elmondható az utolsó ének esetében. Hozzá kell tennem, utálom a lágy dallamban a hirtelen, indulatos"-nak (számomra) ható felkiáltásokat. Egyszerűen idegesítenek, mivel egy kellemes, andalító dallamról van szó, nem azt várom, hogy nagy gesztusokat tegyenek és ordibáljanak, hangsúlyozzanak egy-egy kifejezést, szeretem elhallgatni, mert megindító és szeretném azt az érzést átélni, amit Christine is ebben a pillanatban, anélkül, hogy a fülemhez kelljen kapnom. Fars hangot adott ki, amikor a kapucni levette a tető jelenetben... mivel beleakadt a hajába. Következő baki a temető jelenetben történt, amikor a Fantom bosszút esküszik a szerelmespár ellen, eleve a falat beborító borostyán lángba borul, most ezen a jelenségen túl, a tűzgolyót is kilőtte, amire előtte nem is volt szükség. A pirotechnika már előtte sem működött igazán, amikor még Christine és Raoul is a színpadon volt. Don Juan-ban viszont megérkezett a mélypont, vagyis, amikor konkrétan elfelejtette a szöveget. És igazán feltűnő volt, hogy a zenekari árokban ment a zene és ő csak folyton a "döntést" sürgette, kínos volt a zenei csönd, arcom elé kaptam a kezemet. Igaz volt már, hogy tévesztettek szöveget, de ott legalább mást írtak bele, itt viszont még az sem ment...

Szoknyám csúszik Elissa jelmez elcsuszott girlandok
Fonyó Barbara jelmezének girlandjai szét voltak csúszva. Az esztétikusan és szimmetriailag is szépen kidolgozott jelmez egyik oldal díszítése most furcsán lógott (lehet, rosszul illesztették vagy mert régen volt a színpadon és nem megfelelően gondozták az öltöztetők)

Szereplőkről

Sasvári most nem volt teljesítménye csúcsán, de igyekezett, méltányolom a munkáját, energiáit, és bizakodom benne, hogy következő alkalommal jobban teljesít, mégis a csók jelentnél mindig meg tud mosolyogtatni.

Fonyó Barbara bárkivel összetehetik, ragyogóan végzi a rábízott szerepet, ő a nagy Christine, termetében, de játékban és hangban is!

Solti Ádám elsiette a szövegét, nem volt rossz, de láttam már jobb formában. A tinédzserek nagy kedvence. Jó vétel volt az igazgató részéről.

Rozsos István egy öreg úr, és nem hoz sok újat a darabba, még az elején a Hannibál jelenetben próbálkozott a szerepével, hogy milyen nehéz olasz létére az operát elénekelni a szövege miatt (!), illetve vicces kinézetével (amikor leveszi a parókát és egy masnival van rögzítve a fejéhez a műszakáll) és gúnyos megjegyzésével, ami az új igazgatóknak szólt, próbált kitűnni. Nem igazán szeretem őt Piangi-ként.

Sáfár Mónika magához képest halvány volt. Régen a Don Juan próbán lehetett nagyokat nevetni, most nem jött össze.

Galbenisz Tomasz és Szerednyei Béla: végre együtt volt az eredeti páros, örültem nekik és imádom, amikor balettozni próbálnak a közönség előtt... :)

Bajza Viktória megint tetszett, szeretném, ha ő lehetne a kedvenc balettmesternőm.

Lóránt Enikő - nem tudom, hogy mi történhetett a váltótársával, Kuthy Patríciával (illetve Magyar Bálint sincs mostani szériában a kiírások alapján), de Enikő nem táncol, pedig Meg Giry-nek nem ártana...

Lőte (imádom igazgató figurájában, most inkább szórakozott, sőt egyenesen boldog volt, hogy végre ott hagyhatta a színházat szerepe szerint :D), Barabás Kiss, Pusztaszeri, Bognár mindig jók. Ők az állandó, stabil emberek, akik kellenek, mint mellékszereplők.

És most pár szóban beszéljünk az Újdonságokról is!

Nyitány: a csillár felmegy, lilába borul a háttér, a színpad
Gondolj rám: új taktusokat tettek bele, kicsit beújítva a dallamba
Gondolj rám után: Madame Giry megdicséri a lányt, mindezt úgy, hogy magához húzza és sejtelmesen a fülébe súgja
Tükör: A Fantom magához szorítja Christine-t miután sikeresen rávette, hogy átkeljen a tükrön
Éj zenéje: Christine látja a bábuk csókváltását és nem ájul el rögtön, hanem a Fantomhoz elé lép, majd előtte esik össze
Il Muto: rossz megvilágítás, Meg Giry sötétben mondja a szövegét
Tető: Sasvári szenved a tetőn, inkább fogta a fejét és keservesen sírt, féltem hogy leesik, mivel nem kapaszkodott a korlátban
Don Juan: hárfás dallamvilágban a lánykérés
Temető: Fonyó kiemelkedő, a közönség szerette előadását ("Bravó"-val jutalmazták)

Mindenki nagy kedvenccé vált miután az igazgató megjelent a színen. Felköszöntöttek Sasit es a Csengerit is. Mindig belenyúlok a tutiba.

IMÁDOM!

Ez most a végszó (jelenleg...)!