A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szirtes Tamás. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. január 17., péntek

Ünnepség a Madáchban - Mary Poppins után a Macskák az illetékesek

2025. január 05-én tartották a színházban az 1600. alkalmat a Madáchban.

Több alkalommal viszont helyettesítésre is sor került, főként Grizabella szerepében, így Sári Éva (aki még sosem játszotta a karaktert) és Koós Réka (aki régen vitte a figurát) visszatértek.

A celebration-ról egy összefoglalóz láthattok itt:

Újdonságként meghallgatható egy podcast, amiben Szirtes Tamás, Rényi Tamás Kadarkai Endrével feszegették a Macskák c. musical sikerének okait.

Gratulálok az elért magas számhoz! Magam részéről annyit mondanék, hogy 2x láttam a darabot, 1x a Margitszigeti Szabadtéri SZínpadon, illetve 1x a Madáchban. Nekem annyira nem jött be a darab, a zenéjét nagyon szeretem különösen az Elvisz Trén és a Gimb-Gömb macska, de őszintén, nem szeretem a macskákat, így nem is nőtt a szívemhez a darab. Meg, pusztán a tény, hogy állatnak öltöznek be az emberek, valahogy nem az én világom, ellenben a Madagaszkár a Magyar színházban nagyon is megfogott. Van különbség.

Régi előadás felvétele: 1. és 2. felvonás

https://www.youtube.com/watch?v=HzchPewayDY&t=1512s
https://www.youtube.com/watch?v=E8W1vZb0H9o

2023. november 9., csütörtök

Megtanultam elengedni a kezüket...de vajon az új belépőkkel is megéri megnézni? !20 éve a magyar színpadon a magyar Fantom!

2023. 11. 03. 19:00-22:15
Madách Színház - Az Operaház Fantomja

Folytatódik a varázs!

2023. novemberében ünnepli a Madách Színház Az Operaház Fantomja 20. születésnapját. A teátrum már hagyományosnak mondható nagyszabású jubileumi előadással várja a nézőket, újra a színpadon láthatják majd mindazokat, akik az elmúlt 20 évben sikerre vitték a Fantom romantikus történetét.

2023. nov. 3-át írunk, amikor készültem délután-esti órákban a csodálatos Fantom 20 éves jubileumi alkalmára. Előzetesen aggódtam a helyeink miatt, mivel második sorban, oldalról, az erkélyen nem a legjobb a látószög, lévén, hogy az első sorban ülök takarhatnak...szerencsére a kételyeim nem igazolódtak be.

Amikor a Madách-hoz értem, belépvén az előcsarnokba, nem néztem meg a szereposztást, azt akartam, ott helyszínen lepjenek meg. És valóban meglepetésként ért és felüdülés volt látni a számomra legszerethetőbb Raoul-t (Homonnay Zsolt) az árverési jelenetben.

A 20 éves jubileumnál, akárcsak az előző ünnepi előadások estében a már jól bevált szereplőváltós koncepciót vetették be, sorrend alapján, a lányok esetében, Krassy Renáta kezdte, őt váltotta az Éj zenéjét követően Fonyó Barbara, majd a temetőben Mahó Andrea került a figyelem középpontjába. A leköszönő lányok szerepeltek a jubileumban, hiszen elengedhetetlen az ő tevékenységük, a szereplésük 20 boldog esztendőt tudhatnak maguk mögött... Ildomos volt, hogy az ünnepi forgatagban ők legyenek a kiemelt szereplők, a jól megszokott csapat, de sajnos utoljára vannak most együtt (illetve, még 1x megismétlik a jubileumot, akkor is együtt lesznek, nov.19-én.). A Fantom tekintetében szokásos sorrend volt, ahol a lányok váltva lettek, ott ők is, Posta Victor, majd Csengeri Attila, végezetül Sasvári Sándor érkezett meg. A sármos vikomt szerepét az első felvonásban Homonnay öltötte magára, majd „csúnyán leváltották” a Maszkabál jelenetben, Solti Ádám személyében. Annyira kedves ez a jelenet, hogy a fiatalabb Raoul-t választja az aktuális Christine az idősebb helyett, aki a „nincs mit tenni” széttárva kezeit, hatalmas tapsot kapott, és még komoly, csalódott arcot is vágott, miközben lehajtott fejjel kullogott a takarás felé. Isteni jelenet, a váltások közül a kedvenc! 😊

További szereplők voltak

André igazgató: Barát Attila és Sánta László (Barát régi szereplő, de csak kisebb figurákat jelenített meg, több, mint 7 éve talán, hogy igazgató lett; Sánta pedig tavaly lépett be a szerepbe, miután Szerednyei Béla szakított a színházzal)

Firmin igazgató: Galbenisz Tomasz és Weil Róbert (kezdetektől fogva alakítják a szerepet)

Primadonna, La Carlotta: Pándy Piroska és Röser Orsolya (a harmadik váltójuk, Sáfár Mónika, szuper, humorban mindent visz, ezért kicsit sótlannak, erőtlennek éreztem a primadonnákat az este folyamán)

Tenor, Umberto Piangi: Szerekován János és Sándor Dávid (Szerekován 2014 körül érkezett a csapathoz, máig egyik kedvenc megformálóm a szerepet illetően; Sándor Dávid tavaly került be, most sok vizet nem zavart, de a szerepre hangilag nem alkalmas...harmadik váltójuk nem volt jelen, Derzsi György)

Madame Giry: A drága két asszony, Bajza Viktória és Bencze Ilona utoljára szerepeltek a balettmesterként, hiszen időskorúkra való tekintettel, váltás történt. Új szereplők érkeztek, a mostani blokkban veszik át a helyüket, Kecskés Tímea és Wégner Judit. Kívánok nekik sok sikert és csodálatos éveket a Fantom családban!

Meg Giry: Pacskó Dorka és Zsitva Réka szerepeltek, halványak voltak, különösebben nem voltam elájulva tőlük, elődjeikhez képest nincs különösebben fontos feladatuk, jelenlétük a színpadon. Zsitvának kicsit remegett a keze, amikor a maszkot és a rózsát a fináléban a kezében tartotta. A szokásos sorrendet (amikor megemeli a tárgyakat) annyira nem tartotta, máshogy volt elhelyezve a két tárgy egymásra, vagy a kezeinek suhintása miatt éreztem így... Mindketten új beállók, bár Zsitva korábban került be a darabba, még Lóránt Enikő ideje alatt, akit tavaly tettek ki szerepéből, mondván testalkata miatt nem alakíthatja tovább Meg-et...botrányos a kizárása, hiszen tudvalevő, nagyon szerette a szerepét, és sokan (köztük külföldiek) elismerő véleménnyel voltak szerepformálásáról, egyike volt a legjobb alakítóknak...(további alakítók voltak: Ladinek Judit és Haffner Anikó, Kuthy Patricia és Várady Viktória-ő már nincs közöttünk)

A leköszönő igazgató ezúttal egyedül volt a tapsrendnél, Szolnoki Tibor személyében. (Korábban Lőtte Attila és Koltai János alakították a szerepet, ők időskorúakként nem folytatták, 2020 után, most Szolnoki társa Sövegjártó Áron, aki egy fiatalabb direktort formál. talán drasztikus változás, mert megszoktuk, hogy idős a leköszönő diri, de úgy érzem, működik).

Szintén egyedül volt jelen, a korrepetitorként Laklóth Aladár (őt a kalapból húzták elő, mert már kilépett a darabból, jelenleg Baksa András, Bognár Zsolt és Borsányi Dániel a figura alakítói. Bognár volt az eredeti régi váltója Laklóthnak, számomra mindig összetéveszthető volt a kettő) és Joseph Bouquet szerepében Mező Zoltán (elődök: Vikidál Gyula és Barabás Kiss Zoltán, mostani váltótárs: Ekanem Bálint, aki kifejezetten érdekesen ábrázolja az akasztását hangképzés terén).

Az árverési kikiáltó Pusztaszeri Kornél volt, nem jött meghajolni a darab végén (kezdetektől fogva alakítja ezt a kicsi szerepet, váltója volt Horesnyi László, aki szegény már nincs közöttünk, illetve a aktuális váltói. Bognár Zsolt, Lőrincz Sándor)

Madách színház felvétele (forrás: Facebook)

Hibák vagy emlékezetes pillanatok a jubileumról:

- A mikrofonnal eléggé sűrűn voltak problémák, de a leleményes szereplők (20 év rutin, ugye) énekeltek, tovább folytatták szövegüket, miközben elhalkultak, majd ismét rendes hangerőn szólaltak meg... az első felvonásban ez még nem volt akkora nagy baj, viszont a másodikban már egyre sűrűbben fordultak elő az ilyen esetek

- Mahó Andrea szöveget tévesztett, az utolsó negyed órában, egy mondat nem hangzott el részéről, pedig mindkettő férfi (Sasvári és Solti) ránézett, várták a mondatot ("Hiába minden")

- Az első felvonás egyik kiemelkedő jelenete a tető, amikor Christine és Raoul szerelmet vallanak egymásnak, a Fantomnak is jelen kell lennie, mégpedig a kupolán ékeskedő szoborcsoport talapzatánál kuporog... ehhez képest, nem volt ott...és ez akkor derült ki, amikor a két szerelmes egymás nyakába borult, és a Fantom oldaltakarásból besétált, rájuk nézett (mint, akit zavar, hogy mások is megtalálták a helyét vagy azt mondaná magában, Ezek mit keresnek itt?) és fellépdelt a lépcsőkön, hogy helyét elfoglalja... ez egy olyan jelenet volt, hogy örök emlék marad... és kissé komikus helyzetet teremtett, nekünk nézőknek, meg kis félmosolyt az arcunkra…

- Szintén a tető jelenete, a dalt követően, Homonnay és Fonyó hosszas ölelkezése, és ahogy Homy simogatta Fonyó hajzuhatagát, egy olyan érzést engedett kelteni, hogy örülnek egymásnak, még egyszer átélhetik-megélhetik a pillanat varázsát...és ez annyira szép volt, láttam a férfi arcát (tökéletesen tükröződtek az érzelmek rajta), a tekintetén minden finom érzelem megjelent és ez szívet melengető jelenet volt számomra. Örök kedvenc.

- Maszkabál jelenetben az egyik beöltözött művésznek (táncos vagy énekkari tag?) lekerült róla a jelmezének egy részlete (hogy pontosan mi volt az, nem tudni, mert nem lehetett beazonosítani hirtelen, - sokáig nem is volt a színpadon), az egyik táncospár férfi tagja felvette, pördült vele egyet, majd kidobta a takarásba, a társnője nevetett a mozdulatsoron.

- A temető dalt követően a hatalmas tapsorkán, amit Fonyó Barbara kapott, nála itt látszódott az előbb megfogalmazott érzés. Tudta, hogy a közönség szereti. Minden érzelem megmutatkozott az arckifejezésében, talán büszke is volt abban a pillanatban. Megélte a közönség szeretetét.

- Solti Ádám és Bajza Viktória futnak le a Fantom rejtekhelyéhez, egy hídon kell átvonulni, majd adott pillanatban elesni a vikomtnak. A probléma csak az volt, hogy előbb értek az adott "leesős ponthoz" és azt lehetett látni, hogy csak állnak, míg az adott részhez nem ér a zenekar...és akkor bedőlt lábbal a Solti.

- Mahó Andi, elengedte a Fantom kezét, és sietett választott szerelmeséhez a csónakba, de arckifejezése alapján szomorú volt, berekedve kezdte az itt szokásos szerelmi kettősnek az első hangjait. Nem nézett Solti Ádámra, de a Fantomra sem, csak maga elé tekintett.

A darab szerkezete, a lejátszott videók miatt, szétesett és zavaró is volt a jelenlétük, mert a szokásos varázs, a beszippantós rész - később aktiválódott.

Extra tartalmak, a videók: Az 1. felvonás előtti-közbeni felvétel a darab bemutatója körüli időszakot ismertette, újdonságként felfedeztük, hogy több megszólalása volt Bíró Eszternek; Csengeri Attilának ahogy ment ruhát próbálni, miközben Sasvári Sándor a zenekarral behangolt a nagy büfé csarnokban. A 2. felvonásban taglalták az ünnepi alkalmat, köztük szó esett a 10 éves jubileumra meghirdetett versenyekről, a kulisszajárásról. A 3. videó-összeállítás, az igazgató eszét dicséri. Senki ne sértődjön meg, kisgyermekek hódolatát közvetítették nekünk. Ugyanis a mostani 20 éves jubileumra meg volt hirdetve szintén egy verseny, amiben elmondhatták a rajongók, miért szeretik a darabot - ennek a nyereménye a felújítópróba megtekintése volt. De az igazgató kreatívan és full korrekten 3 kisgyermek videóját mutatta be, egyikben két lány szerepelt, akik a darab címének első betűiből a darabhoz köthető gondolatokat fejtették ki, egy-egy szó erejéig. Míg a másik videóban egy kisfiú szerepelt, ő még énekelt is, a tetőjelenet dalát. Az igazgató részéről ez korrektségre utal, senkit nem ért meglepetés, senkinek nem kellett „szégyenkezni” vagy inkább pironkodnia, mert a közönség is látja a videót, amiben kifejtésre kerül a rajongása a darab iránt…

Szirtes Tamás megjelenését ováció fogadta, és állótapsban részesült. Azt azért ő is megjegyezte, hogy ahogy az emberek se mindig a pontos születésnapjukon tartják az ünnepet, úgy a darab esetében is ez történt… (magyarázat gyanánt, hogy miért nem május 30-án lett műsorra tűzve az ünnepség)

Ami hiányzott: az új szereplők bemutatása, valami összekötő kapocs - ha nem a jubileum, mi más lehetne alkalmasabb rá? - mint bemutatni az új szereplőket, akik a lányokat váltani fogják a továbbiakban, illetve a fiúkat is lehetett volna kérni, hogy jöjjenek, bár - elnézést, de talán a vikomt nem annyira erős a három főszereplő közül (szövegileg biztosan nem), de, hogy a lányokhoz illett volna hasonló le-és felköszöntés, abban biztos vagyok. Stafétabot átadása... újabb 20 év az új beállókkal...stb. mégis valami…mert a jubileumok (nov.3. és nov. 19.) az elsők szerepelnek, viszont a Fantom blokkban már az újak alakítanak…

Az biztos, hogy a legemlékezetesebb jubileum volt, amin valaha részt vettem. Maga a tudat, sajnos, hogy leköszönnek a női főszereplők, fiatalítás történik…másrészt 20 az 20 év. És boldogság, hogy ez a darab ennyire tud szárnyalni, hogy ennyire szereti a közönség, és, hogy még mindig vannak olyan emberek az országban, és gondolok itt inkább az ismeretségi körömre, akik még nem látták ezt az előadást, amit mindenképpen, ha nem is leszel rajongója, de 1x MEG KELL NÉZNI A MADÁCH SZÍNHÁZBAN!

EZÚTON KÍVÁNOK BOLDOG 20. ÉVFORDULÓT AZ OPERAHÁZ FANTOMJÁNAK! 😊

Megosztom tartalmaimat. A tapsrendet követően a főcímdalt elénekelték a főszereplők.

Linkek:

ATV műsorában

Cikkek:

"17 olyan közreműködő művész van a magyar előadásban, akik a kezdetek óta, azaz 20 éve játszanak a darabban. Két Fantom: Sasvári Sándor és Csengeri Attila, Carlotta szerepében Röser Orsolya és Sáfár Mónika, a Firmin karakterét alakító Galbenisz Tomasz és Weil Róbert, valamint a Kikiáltót megformáló Pusztaszeri Kornél, tíz művész pedig a kórust erősíti a kezdetek óta, ők is többször feltűnnek a színen." forrás: zene.hu

921-szer játszották a 20.évfordulós előadással együtt :) forrás: blikk

Eltér, de kapcsolódik a Fantomhoz:

Az eredeti francia operaházban még megszállni is lehet, hogyan és miként, itt kiderül: https://kreativ.hu/cikk/az-airbnb-es-a-palais-garnier-jovoltabol-mar-az-operaban-is-megszallhatunk
Ez más, a koncert változat: https://hetnap.rs/cikk/Koncertfantom-14610.html

2023. október 2., hétfő

Micsoda nő ez a nő! Pretty woman darabon jártam a Madáchban!

Pretty Woman – Micsoda nő a Madáchban

2023. Szeptember 23. 15:00

A darab az új bemutatók közé tartozik a SIX-szel. Mivel „törzsgyökeres” madáchos is vagyok, ezért kötelező számomra az újdonságokat meglesni.

A Pretty Woman (továbbiakban PW) nagyon szorítottam az előadás szereposztásáért. ugyanis előzőleg a forradalmi darab, a 15. esetében sajnos Solti Ádámot kaptam a Borbély Richárd helyett, akinek pedig örültem volna, hiszen tudtam, hogy ha valaki ő talán még egy könnycseppet is képes lett volna a szememből kicsikarni…Soltival nincs különösen bajom, eltekintve még attól is, hogy a médiában egy rövid időre fel lett kapva, a házasságszédelgése, és az így született fiúgyermek „elvetetése” végett…ő dolga, miként intézi a magánéletét. Részemről nem érdekes, de mégis elkeserített, hogy a gyereken csattant, úgymond minden ellenszenve, minden nyilatkozata….no, de ez a bejegyzés most nem Soltiról és az ő magánéletéről vagy éppen munkásságáról szól, hanem arról, hogy az én PW-em milyen csodálatos előadás volt, és, hogy mennyire jól éreztem magam alatta.

Előzmény

Nem éppen a legkellemesebb, de kénytelen voltam a H5 pótlóbusszal utazni egy darabon, otthonomtól. Ugyanis a Batyin átszállok az M2-es metróra, és a Blahán leszállok, és vagy legyaloglom az utat a Madáchhoz, vagy megyek villamossal (ha az közlekedik). A pótlón volt egy hajléktalan, akivel senki nem mert szót váltani, pedig több nőt nyilvánosan molesztált, szavakkal, és dülöngélve közlekedett két-két ülés között, reményt adva az utasoknak, hogy hátha nem fog a végállomásig utazni…de sajnos, megtette… a környező férfiak csak a szemüket meresztették a nők felé, akiket molesztált, hiába néztek azok rimánkodóan feléjük, hátha kapnak segítséget…a járat tömve volt, akkor lehetett fellélegezni, amikor a Margithídhoz ért a busz, és akkor át lehetett ülni… kényelmetlen volt, és negatív felvezetés az előadáshoz, mégis akármennyire is taszító-ocsmány, illett ahhoz a történethez, amit később láttam a színházban…. Vigyázzatok magatokra nagyon, kedves Olvasóim! Soha nem lehet tudni… Szerencsére, ennyi felvezetőt követően, egyéb problémák nem adódtak, épségben a Madáchhoz értem.

A történet

Tulajdonképpen a Pygmalion hatás, a My fair lady modern környezetbe csomagolva. Adott egy nő, aki a leszakadt társadalom peremén él. Adott egy nagyon gazdag férfi, aki ezt a nő felkarolja, és úrinőt farag belőle (vagy versenytáncost vagy jó feleség alapanyagot – attól függ melyik storyfonalat nézzük).

A Richard Gere és julia Roberts főszereplésével készült film szolgál alapul, és majdnem híven követi is azt, kivéve, hogy a lóverseny jelenetet nem tették bele, de nem is érzem, hogy hiányozna, ugyanis van egy parti jelenet, ahol a férfi főszereplő ügyvédjének elmondja, hogy milyen foglalkozást űz Vivien… a kerti parti hangulat, akár a lovik mesterkélt és kimért, felső tízezer hangulatát visszaadja. Szórakoztató és izgalmas volt a darab, építkezett és nem ült le a történet, hála, hogy a filmhez képest, van egy „mindenes” figura, aki számos figurát jelenít meg, közben a kezünket fogva végigkísér a történeten. Bemutatja a szereplőket, másrészt az eseményekbe sűrűn beavatkozik, amikor egyik karakterből egy másikba bújik. Szintén kiemelt figura, a hotelboy, aki a darab komikus helyzeteit szolgáltatja.

Megjegyzéseim az estéről /kiemelt jelenetek

A lovi jeleneten túl, akadt még egy átírás. Az ügyvéd ráfekszik Vivien-re, földre teperi, hogy erőszakoskodjon vele, erre Edward lerángatja a nőről és elküldi a fenébe, talán még pofán vágja…de ebben nem vagyok biztos…. ezúttal, kétszer próbál nekitámadni a nőnek az erőszakoló, de mindkét alkalommal sikerül lerángatnia magáról, és amikor újfent megiramodna, na, akkor érkezik meg a férfi főszereplő…csak hangosan rá kell kiáltania, de nem kell lerángatni a nőről, mint a filmben volt. Véleményem szerint a színész miatt van, aki egyedül játssza a karaktert, Posta Victor. A renoméjának nem tenne jót, ha női erőszaktevő lenne, és, hogy a karakteren kicsit finomítsanak, lágyítsanak, ezért nem úgy oldották meg, mint a filmben volt. Szerencsére, így a tapsrendnél és a vége főcímdalnál is megmarad a szimpátia Victor irányában, és a sikolyok már neki járnak, nem a gonosz firugájának, akit a színpadon alakít.

Jó volt látni, mit is tud vagyis inkább hallani, hogy mit tud Haraszti Elvira, aki az operaénekesnő szerepét alakítja a darabban. Ő is egyike, azoknak az új hölgyeményeknek, akik az Operettből lettek "átkérve", hogy a továbbiakban az új Christine-ek sorát gyarapítsa. A karaktere visszatér a darab végén, ahol szerenád formájában Edward szerelmet vall Viviennek. A Traviata előadásban megcsillogtatja operás hangját, és Vivien a darab hatása alá kerül, megérti, hogy a történet olyan, mintha csak az ő életét mutatták volna be a színpadon.

Insta bejegyzés: Szenzacios delutan a Madachban! 😁 Azert ohatatlanul kerestem az osszehasonlitast a filmmel, de nagyon jol megoldottak,a zeneje bologatos (marmint ütemes, rockos néhol andalitó is volt) es szep. Még nem talaltam benne olyat, ami dallamtapados lenne...kivéve....azt a bizonyos számot, amivel a 2.felvonas elejen riogatnak...de vegul elerkezik annak is az ideje. 😁 a szereplogardaval meg voltam elegedve, PV, aki a negativ perverz pasi, az Elviszes hangjaval bezsebel par női sikolyt. A darab standing ovation-os volt, ami hatalmas teljesitmeny a Madachban. Bravo! #prettywoman #micsodanő #madachszinhaz #zámbóbrigitta #pesákádám #santalaci #sáriévi #postavictor #jenővárimiklós #amazingcasting

A közönség és a jegyszedők

A velem egy sorban ülök – mint, ahogy az gyakori eset, akik a legbeljebb ülnek, azok késnek, még a darab elindulásakor érkeztek meg…nem is tudtam szó nélkül hagyni, mellettem ülök viszont úgy nyilatkoztak, nincs bajuk vele…jó nekik :D De, persze velem is előfordult, hogy késtem, de mindig, úgy, hogy még mielőtt a függönyt elhúzzák a színpadon, beértem. Nekik ez nem sikerült, de túlléptünk ezen gyorsan. A jobb oldalamon ülő házaspár férfitagjával a szünet végén kellemesen elcsevegtem az előadásról, a szereplőkről, a filmről. Tulajdonképpen megdicsérte Zámbó Brigittát, akit korábban már hallott – szavaiból úgy vettem ki, hogy valami videószösszenetben hallgatta meg mindhárom lányt, és szerinte Gubik mellett a Zámbó lány kiemelkedő volt – Ezzel én is egyetértettem, hatalmasokat énekelt. Rendesen kieresztette a hangját. Pesák Ádám mellett pedig egy igazi gentlemennek hatott, igazán olyan volt, mint Richard Gere a filmben…olvadoztam, de csak egy pindúrkát. A férfi felesége is hasonló véleményen volt Pesákot illetően. A díszletet ecseteltük, ami jól működött, egyszerűsége ellenére, hiszen csak kivetítőkkel dolgoztak, de az elemeket folyamatosan, jelentváltások között forgatni kellett. Vajon ez kézi módszerrel vagy távirányítással ment, ki tudja? A lényeg, hogy az ember még hozzá van kicsit szokva a régi sítlusú, kidolgozott díszletekhez, de az új se volt rossz, ötletesen megoldott volt. Még poénkodtunk, hogy számítottak rá, hogy visszatérek a helyemre, mondom, ki nem hagynám a folytatást. Mesélte az úr, az ülőhelyükről is, hogy máshol szoktak helyet foglalni, és nem az erkély gyakori látogatói, de most örömmel vették, hogy sikerült jegyet szerezni és a hely se volt tulajdonképpen rossz. Erkély, bal oldal, első sor? Színpadhoz közel? Messzemenően az egyike a legjobb helyeknek. Elmondása szerint a földszint drágább volt, mint az erkély. Bevallom, nem néztem, a földszint nem a kedvencem, főleg, azóta, hogy majdnem egy dundi melák ember mögé ültem a kedvenc előadásom alatt, de szerencsére beljebb volt tőlem, de a félelem az bennem meg volt már akkor. Ezért szoktam az emeletet és az erkélyt vadászni. Miután a darab véget vetett a bájcsevelynek, sikerült újra beszippantodni a darabba, főleg, hogy az ismert dallamot kezdték el játszani, de az csak egy rövid riogatás volt…mert a darab végén bukkant fel ismét a dallam, amit mindenki nagyon jól ismer…

A szünetben megkértem az egyik jegyszedő hölgyet, hogy fényképezzen le, az aznapra tervezett színházi felsőmben, amit nemrég vásároltam. A darab végén pedig a helyemhez tartozó jegyszedő kérdezte és mondta, hogy ugye-hogy fülig ér a száj? Élvezetes volt a darab. Minden elismerésem, hiszen standing ovation max. ünnepi darabok alkalmával szokott előfordulni a Madáchban, de a PW még engem is lenyűgözött és könnyet csalt a szemembe az utolsó jelenetével. Nagyon jól felépített, a filmhez is közelálló darab. Az emlékek feltolultak bennem, talán az is közrejátszott, hogy így magához tudott vonzani, annak ellenére, hogy a film a valóságban, sosem volt a kedvencem (inkább szeretem az Oltári nőt, ahol mindig az aktuális vőlegénye elől menekül el Julia Roberts).

Jelmez: a filmhez hasonló, napjainkban játszodó

Díszlet: vetítővel megoldott, mozgatható nagy falak, gyors helyszínváltást eredményeznek. Könnyű instalálni, nem okoz nagyobb gondot a mozgatásuk. Egyenlőre. :)

Kellékek: a „valód ló” megjelenése a limuzin helyett az utolsó jelenetben – lehet kicsit giccses, de mosolyt csal az ember arcára garantáltan.

Egyéb jegyzetek:

Mámor = freedom (angol szövegkönyvhöz képest a magyar fordítás)
Ilyennek las engem = that is my life (angol szövegkönyvhöz képest a magyar fordítás)
Hivatasos / szakmabeli (egyik jelenet kielemzése, a vacsoranal mondják)
Minden dugasnal taps (általános jelenség)
Mesélő karakter sokszinusege
A fehér ló és az esernyő, amikor a csajért megy
41es lába van Viviennek

Saját felvételek:

Összefoglaló: nagyon élvezetes, a zenéje ugyan nem fogott meg, mert még nincs fülbemászó dallama, de igyekszem majd többször jegyet váltani mégha esély is mutatkozik arra, hogy Soltit fogom kikapni…az biztos, hogy a főcímdal mindig emlékezetes lesz számomra. 10 pontos a 10-ből, érdemes megnézni!

2023. március 22., szerda

Legendás musical, ami megváltoztatta a Madách életét

Karmincabált tartunk már 40 éve....

Március 25-én 2 ízben is megünneplik a Macskák c. musical 40 éves létjogosultságát a Madách színházban. Az eseményen nem veszek részt,de összegyűjtöttem pár érdekes videórészletet a darabról, illetve élményemet az előadásról.... ha tűzetesen végiggondolom, szerintem 2-szer biztosan láttam. Egyszer a színházban, egyszer pedig a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, erről szól a beszámoló. A színpadi azért is rémlik, mert sikerült szert tennem egy különleges relikviára, amikor a varázsló macska kártyákat húz elő...és egy ilyen kártyát birtoklók én is. :) Kép erről később.

A TARTALOM FOLYAMATOSAN BŐVÜL, AHOGY A TEÁTRUM KÖZZÉTESZI AZ ÚJDONSÁGOKAT!

Most tehát, pár szösszenet a Madách videótárjából:

A beszámoló: http://phantomvizio.blogspot.com/2014/03/nyavogo-fenevadak-vagy-szelid-kiscicak.html

KÖSZÖNTÉS PÉNTEKEN :)

2022. november 18., péntek

Öröm az ürömben - Búcsúest Fonyó Barbarának....vagy mégsem?

2022. november 14. este 19.00 Madách színház

Az igazgató döntésének értelmében, illetve a jogtulajdonosok nyomásának engedve, bizonyos művészektől meg kell válni, akik a karakterük korát meghaladták...

A 900. után, mindenki kapott egy-egy búcsúestet, ami így alakult:

Nov. 12. 19.00: Krassy Renáta és Homonnay Zsolt

Nov. 13. 19.00: Mahó Andrea és Bot Gábor

Nov. 14. 19.00: Fonyó Barbara

Szombat reggel, körülbelül fél 11-re értem a színház jegypénztárához... előzetesen foglalt jegyeimet szerettem volna átvenni, de közben a pénztáros hölggyel tapasztalat-élménybeszámolói cserékbe bonyolódtunk. Tőle tudtam meg, hogy Las Vegas-i Fantomban 3 érdekesség van: 1. a csillár (ez több részletből áll és a nyitány alatt összeáll eggyé), 2. Christine első fellépésénél, amikor a Primadonna helyett énekel a páholyokban bábuk állnak, amik legyezőt tartanak, szóval "igazi" közönséget tettek a box-okba, 3. Állítólag a temető jelenet jobb kidolgozottságú, mint a magyar változat (ennek még utána kell járnom és remélem lesz valami felvétel róla a neten)... Szóval, bő félórát beszélgettünk, végül átvettem a belépőket, többek között azt az egyet is, ami Barbara búcsúztatására szól...

Hmm... 2006. április 2-án láttam a darabot először. Rabul ejtette a szívemet, és akkor még nem, később megfogadtam, ha tehetem, elmegyek az első triót megnézni, ha ismét együtt játszanak. Párszor, szerencsére ez megtörtént. Az akkori Christinem, Fonyó Barbara volt. Ildomosnak tartottam, hogy az övére mindenképpen elmegyek. Eredetileg mindhárom búcsúzóra mentem volna, de nem sikerült mindegyikre jegyet szerezni, illetve fáradékonyságot tapasztaltam magamon, nem lettem volna képes az összest megnézni...amit bánok egy kicsit, az a 12.-i alkalom, hiszen akkor távozott szeretett Raoulom, Homonnay Zsolt. Tudom, felvetődhet a kérdés, hogy miért csak őt emelem ki, mikor két név szerepel... erre majd később kitérek... A jegypénztárban közölték, hogy minden jegyet elvittek a sajtó munkatársai (pl. ez alatt a pótszéket értem), egy ideig azon azért gondolkodtunk, hogy utolsó pillanatokban (este 6 előtt mert addig tart nyitva a pénztár) rákérdezek, de este nem éreztem jól magam és inkább elengedtem a telefonálás lehetőségét... Ettől függetlenül Homonnay Zsolttól elbúcsúztam Facebook felületén, több ízben, neki már júniusban is volt egy "előbúcsúja". Vasárnap arra gondoltam, hogy kihagyom pont azt a szereposztást, ami még hiányzott a "készletemből"... A jövőre való tekintettel, már nem fogok szereposztás szerint legyűjteni az időpontokat, ez a szokásom a régiekhez kapcsolódik, és nem fogom az újakra testálni. Persze, attól függ, hogyan fognak teljesíteni.... A három, új Christine-t előzetesen most nem, aztán mégis belevágtam a fejszémet, és most novemberben megfogom őket lesni, miként alakítanak...

Barbi estje

Sokak számára ez egy hétköznapi előadás volt. "Műkedvelő közönség" volt a nézőtéren, akik vihogtak az előadás megkezdése előtt, majd az első felvonás vége előtt - még a csillár le se szakadt - már a egyik tépte volna fel az ajtót, hogy kimenjen - véleményem szerint - egy bizonyos helyre... ennyi tisztelet legyen valakiben... Ott volt még a fiú, aki a barátnője kedvéért jött el - a darab vége felé már úgy tűnt, hogy érdekli is a történet, de javarészt, úgy ült, mint aki moziban van és nem volt rest a barátnőjét átkarolni... - szünet alatt ennek hangot adtam, telefonon beszéltem, és hát, nem éppen szép szavakkal fejtettem ki a véleményemet erről a szituációról, amit az emeleten kicsit sokan hallottak - a vicces helyzetet azért gyakran visszaidézem...remélem, akik ott voltak, nem így tesznek... rontaná a renomémat a Madáchban (és akikre gondolok a jegyszedők és a ruhatáros hölgyek). Aztán még ott volt az én 20. sorom. Azt hiszem az emelet mellett - borsos ára ellenére, ez egy kifejezetten szuper hely, ugyanis a földszinten ez az utolsó üléssor, jó rálátás van a színpadra, senki nem rugdossa a székemet, vagyis nyugodtan azt tehetek, amit szeretnék, mert senkit nem korlátozok a kilátásban... A mellettem ülő két asszonypajtás közül az egyik, aki közvetlenül ült mellettem, a 2.felvonás elejére hagyta a müzli vagy csoki szeletnek az elfogyasztását...miközben a barátnőjével a nézőtéren dekkolt egész szünet alatt, addig lehetett volna majszolni...de nem. Nem volt zavaró, de ilyenkor sűrűn eszembe jut a színházi etikett, amit ezek az emberek soha az életükben nem láttak és fogalmuk sincs róla, hogyan kellene viselkedni a teátrumban... a későn érkezők - megint egy külön kategória, ott inkább az volt a felháborító, hogy pont a nyitánynál engedte be őket a kis fiatal jegyszedő lány, és mivel előttünk lévő sor volt, így rendesen kitakarták pont azt a pillanatot, amikor én rendszerint szemkontaktust teremtek a csillárral, akinek a fényei kigyúlnak..ez most kimaradt...most reményeim szerint az egyik új nővel látva, pótolni fogom.

A darab jó volt, de sajnos a Fantom részéről érzelemmentes... nem tudom egyszerűen elhinni, hogy Posta Victor-féle Fantom miért rajongott Christine-ért, miért gyilkolt? Nincs motívum, nincs érzelem igazán, nem jött át sajnos, ahogy a kezdeti misztikumot az Éj zenéje romantikus hangjaival párosítva megteremtődik a Fantom karaktere. Victor borzalmasan, és iszonyat gyorsan ledarálta a dalt, nem volt benne semmi szépség. Humor se igazán, amikor békának kéne nevezni a Primadonnát...

Barbara is rontott, de apróságot, és szinte észre se lehetett venni, az Angyali hang című dalnál, amit Meg Giry-vel közösen énekelt, beles az ajtón, hogy a cseléd rendbe hozta-e az öltözőjét. Ez inkább újdonság volt, ellenben, amikor Raoul-lal volt itt a közös jelenete, túl sokáig "fagyoskodott" az öltözője előtt (ezt nagyon bírom nála, hogy mindig úgy tesz, mint, akit a Fantom rideg aurája körülvesz, ahogy a szellem megjelenik, balsejtelmes félhomályban, úgy a levegő is lehűl...Aztán gyorsan a zenére vissza kellett volna rohannia az öltözőbe, hiszen, ahogy becsukja az ajtót, úgy szólal meg a Fantom rideg, felháborodott hangja. Kissé lekéste. Nem szembetűnő annak, aki először látja. Még, amit kiemelnék az a Temető jelenet volt, amikor a a dal csúcspontjához ér, és a közönség felé énekli: Látjuk-e még egymást valahol? - szinte úgy éreztem, mintha nekünk, nézőknek, illetve magának a darabnak szólna ez az apró segélykiáltás. De persze lehet ezt csak én láttam bele, de a tapsrendnél is látszott az arcán a szomorúság, elkeseredettség, hogy utoljára hajol meg...

Tapsrend: A szokásos rend alapján mindenki lement, Barbara esetében felállt pár ember a nézőtéren, akik tudták, hogy miért különleges ez az alkalom. Barbarán is látszott a meghatódottság... aztán megjelent az igazgató. Előzetesen már tudtam, hogy a két lánynak, Andreának és Reninek az igazgató feltett egy kérdést: Maradna még egy évig? Mindkettőnek, természetesen igen volt a válaszuk. És a dologban látok rációt, hiszen jövőre lesz a Fantom 20 éves, és ezt a csodálatos ünnepséget nem az új nőkkel, hanem az alapítókkal, kicsit később csatlakozó, de régóta tagként közreműködő művészekkel érdemed színre vinni és megünnepelni. Vártam a pillanattal, én is felállva akartam tapsolni Barbinak, csak arra vártam, hogy az igazgató belépjen. És megjelent... És mondott pár érdekes dolgot... A darabba mindig érkeznek új szereplők és a régieknek sajnos távozniuk kell. Annak idején megfogadta, hogy a Fantomnak mindig a legjobbat akarja, és ezért úgy gondolja, hogy még nincs itt az ideje, hogy Fonyó Barbara kezét elengedje. "Velünk marad még 1 évig? Ha igen, öleljen meg!" Gondolhatjátok, kedves olvasók, hogy mi volt a válasza a művésznőnek. A kitörő öröm szemmel látható volt, és érezhető. Meghatódtam. Ez tényleg annyira váratlan volt, mert Barbara a legidősebb Christine, túl már az 50 éven, kissé hiteltelen ifjú kóristalánynak...mégis az az érzelmi töltet, amit belevisz a karakterbe, nagyon megváltoztatja a szemléletet. Úgy építi fel, a darab alatt folyamatosan a karaktert, hogy elhiszem, ő valóban Christine. De, ha úgy alakult volna, bele kellett volna nőnie a Carlotta szerepébe (ezt egy bennfentes színész kollégától tudom), és akkor igazán maradhatna még a darabban. Viszont, most úgy alakult egy évig még velünk marad, és ez hihetetlenül jó érzés volt. Ahogy ő a színpadon ezt megélte, az őszinte meglepettséget, örömöt. Nagyon boldogságos pillanat volt.

Jegyzeteim:

Barbi búcsúja:

- Hannibál jelenet: A leköszönő igazagtó egy új beálló volt, Sövegjártó Áron, vele még nem volt szerencsém látni az előadást. Az elképzelés, hogy fiatal a régi igazgató nem ördögtől való gondolat - miért ne lehetne? A jelenet alatt a színészek mimikáját vizslattam, jók voltak, tükröztek érzelmeket. Pl.: ahogy Monsineur Reyer és később Firmin rátekint Meg-re dühödten, mert az a Fantom hiedelemre hivatkozik vagy, hogy a kórustagot ajánlja a vezetők figyelmébe.

- Visszhangzás - ha lent vannak a Fantom rejtekhelyén - ez valami újdonság?

- Mi ez a borzalmas Éj zenéje? - turbó fokozatúra felgyorsítva...

- Il Muto: nem brekegnek a Primadonnák... és PV nem utánozza a béka kuruttyolását, pedig viccesebb lenne; Baráth Attila - most már a rangidős André igazgató - nélküle a balett-táncosok szétesnének, figyelték a lányok a parancsát (ezt még érdekes lesz megfigyelni Sánta Lászlónál); Firmin ugrabugrálása, hogy ő is mutassa megy ez neki, ami a képzett táncosoknak...; Il Muto-ban miért áll a Serafino, mint aki megmerevedett?

- Temető dal: mintha a nézőktől és a darabtól búcsúzott volna Barbara

- Nem volt érzelem a végén, az elválásban (amiért a nőt nem hibáztatom, egyszerűen a Fantom nem tudja magát megszerettetni), viszont a Don Juan jelent eléggé szenvedélyesre sikeredett

- Új Passarino: borzalmas ez a hang, aki régen judást játszott, most itt van, és szörnyen idegesítő a hangja, erre szokás mondani: erotikus a hangja vagyis izéli a fülemet... tehát, judás mit keres itt a hangjával Passarinoként?

- Minimális fáziskéséssel, de a csillárzuhanás jó volt, Barbara máshogy vetődik

- A bűbáj a végén: Az igazgató kéri Barbit hogy maradjon még 1 évig

- AZ ünnepséget követően, a vasfüggöny előtt csupán 1x hajolnak meg, utána viszlát

- Solti majd kiugrott a bőréből, hogy a majdnem távozó lányt megölelhesse

A médiatartalmak mind a szerző birtokát képezik, vagyis a Phantomvizio blog-ot.

És a Madách által közölt összefoglaló, mindhárom hölgyről, mindhárom Christine marad: