2024. szept. 25. 19:00, Madách színház - A nyomorultak
Egyszavas jelző: szenvedélyes
Insta bejegyzés:
És most bővebben kifejtve
A Nyomorultak egy szenzációs előadás, mégse áll a szívemhez közel, inkább azt írnám benne van a TOP20 legkedvesebb színpadi darabok között.
Adott a csodálatos zenéje, megrendítő története, ahogy szerencsétlen sorsok fejlődését tekinthetjük át. Szép és monumentális, tanúságos.
Szereplőkről
Jean Valjean-ként Solti Ádám nem volt rossz. Aggályaim, nem egy volt, hiszen számomra ő még a fiatalabb korosztályba tartozik, egyáltalán nem a főszereplő élethelyzetét ábrázolná…ennek ellenére szépen alakított, hangilag, mint minden esetben, csodás volt, talán az Imádságnál éreztem azt, hogy túl magas hangon kezdte, az nem állt jól neki, kissé vinnyogósra sikeredett. Nem volt kellemes a fülnek hallgatni. Ellenben, ahogy vitte a figurát, az rendben volt. És, hát, amikor meghal, az szívet rendítő volt.
Javert figuráját Posta Victor öltötte magára. Szeretem, de nem szeretem. Gyönyörűen énekelt, a kukkeremnek köszönhetően láthattam az arcmimikáját is, amitől kissé megijedtem, kiguvadt szemek, már-már az őrület határán az öngyilkos dalában. Jó volt a dinamika közte és Solti között. Fejben időnként magam előtt láttam, a Fantom és Raoul ellentétet, hiszen a számomra szerelmes darabban ők ebben a felállásban láthatók. Victornak jól állnak a negatív szerepek. Csoda, hogy itt is sikerült megkapnia, de korához illik, stílusához is passzolt Javert megformálása. És, végül meg kell jegyezni, férfias.
Fantine esetében változás
történt, hiszen a honlapon előzőleg Simon Boglárka volt kiírva, ezt ugyan nem
tudom már bizonyítani, de tudjuk az örökérvényű aranyszabályt, miszerint a
színház változtathat az aktuális szereposztáson, úgyhogy megtette, és Muri Enikő
lett belőle. Elcsodálkoztam, de mondtam, legyen, nézzük meg vele. Enikő
beleillett a törékeny női karakterbe, szépen énekelte el Fantine számát. Halála
megható volt. Ami hibádzott az általánosan mindenkire vonatkozik az új,
fiatalabb szereposztás egészére, korban alig térnek el egymástól a Fantine-ek
és későbbi felnőtt Cosette-ek. Ezért volt fura, Gadó Anita, aki énekestársnője
Murinak a SIX c. musicalkoncertben. Cosette-nek nincs sok énekelnivaló sora,
egy hálátlan csitri, aki az apjának hazudik, mert olyan annyira megszédítette a
szerelem, ami valljuk be, ritka manapság, hogy első látásra…no, de nem ez a
lényeg. Cosette-ből nincs mit kihoznia a színésznőknek, szépnek szép, tetszetős
a jelmeze, a parókája, de ebből valami nagyot alakítani nem lehet, mivel
Cosette nem kapott szólódalt, folyamatosan duett-ekben van szerepe. Anita olyan
volt, mint amilyennek kellett lenni, se több, se kevesebb. Gyerek Cosette
borzalmas volt, a kislánynak nem volt szép hangja, fájt tőle a fülem, a dal a
palotáról nem hatott meg, nyekergés volt….egyedül az volt kedves, amikor
Soltival találkoztak és párbeszédet folytattak, amikor a karjaiba kapta… tudom,
szörnyű írni ilyesmit egy gyerekre, de van hova még fejlődnie. Bízom benne sikerül neki, ha nem is most, következő évben, januárban, amikor újra színre viszik a Nyomorultakat.
Gavroche Tóth Barnabás, remélem ezzel a fiatal gyermekkel a későbbiekben is fogunk találkozni, nagy hangú, élettel teli, le a kalappal előtte, remekül hozta az utcagyereket. Halála végtelenül szomorú pillanat volt.
Tóth Domonik szépen énekelt, jól alakította a szerelmes fiatalembert és a lángszívű forradalmárt vagyis Mariust. Megkönnyeztem utolsó pár rezdülését, amikor a barátait elsiratta. Remélem ő is későbbiekben szerepelni fog a Madách más előadásaiban is.
Eponine-ként Baranyi Hanna eleinte túl magas hangon énekelt, aztán vagy megszoktam vagy nem tudom mi történhetett, de nem foglalkoztam ezzel már a továbbiakban, hanem színpadi ügyködését figyeltem. Nagyszerűen alakított ő is, tetszett a Senkim már c. dal, ami a karakterének szólója, illetve a szomorú közös jelenete Marius-szal. A lopott szájra puszi illett a képbe, utolsó pillanataiban még egy utolsó csókot kaphat attól a fiútól, akit életében mindvégig szeretett. Önfeláldozó, akármennyire is szereti Mariust, elfogadja, hogy amaz inkább Cosette felé húz, ezt nagyon sokan képtelen lennénk elfogadni, ehhez nagy szív kell.
Elvárásaim, reményeim: mivel nehéz előadás, egyhuzamban nem tudnám többször megnézni, de akkor januárra tervezek alkalmat. Szeretném még átélni: Pesák Ádám/Borbély Richárd; Eknaem Bálint/Csiszár István; Szaszák Zsolt; Jenővári Miklós; Zámbó Brigitta; Haraszti Elvira-de Cosette esetében mindegy; Arany Tímea; Szemenyei János; Kecskés Tímea/Balogh Anna; Barát Attila, gyerekek tekintetében bárkit szívesen megismernék. 😊
6 megjegyzés:
Hú, hol is kezdjem? Az első szereposztás premierje óta már négyszer láttam a darabot és valahogy még mindig úgy tud rám hatni, mint első alkalommal. Számomra játékban abszolút Pesák Ádám a nyerő, DE senki sem tudja olyan gyönyörűen és hitelesen énekelni Jean Valjean imáját mint Borbély Ricsi. Az első hangtól kezdve potyogtak a könnyeim, a végére meg már teljesen elhaltak a könnycsatornáim, de azért annyi még maradt, hogy a darab másik gyönyörű dalát, az Üres széket megkönnyezzem, Jenővári Miklós egyszerűen elvarázsolt és van szerencsém, hogy a Pretty Woman főszerepében is őt láthatom majd :D
Arany Timi mint Eponine volt nekem még nagy kedvenc, gyönyörűen énekelt, ahogy Zámbó Brigitta is Fantineként.
Javertet Posta Viktor tökéletesen hozta, fizimiskában, hangban meg játékban is.
Szegény kis Cosette, Kardffy Aisha tündéri volt, de ez a karakter sajnos csak ennyiből állt, még egy saját dalt sem voltak képesek írni neki :(
Szia Niki, örülök, hogy írtál az élményeidről. Én még csak 1x láttam az új gárdával a darabot, de lelkesedésed rám is ráragadt. :) Mivel nehéz előadásnak találom, ezért még hagyok neki időt, de kiegészítettem a bejegyzésemet, mert mostanság nem volt elég időm a kibontakozásra. :P Remélem, majd akikkel szeretném látni, összejön a dolog. Az fix, hogy egy lehengerlő darab. Madáchnak megint sikerült alkotni.
Én most kezdem igazán felfedezni a Madáchot, már nem ragaszkodok annyira vehemensen az Operetthez(bár azért a kedvenc darabokra még elmegyek) és azért kicsit olcsóbb is a Madáchban egy dupla előadásra elmenni XDDD Most legközelebb a Pretty Woman jön, aztán majd Fantom, Mary Poppins es aztán újra mehetünk a barikádra a Nyomikkal :D
Tehát az Operett-től jöttél? Én is ott kezdtem, de a Madách elcsábított. Jó árkategóriás jegyek és pompás előadások. Szórakozni járunk a színházba, nem "szenvedni": :)
Ohh igen és igazából legtöbbször még mindig oda húz a szívem, de elkezdtem nyitni más színházak felé is és amint az látszik is, nem csak az operettben találok olyan darabot, amit akármikor újranéznék, hanem a Madáchban is :D Ez a Nyomik engem teljesen beszippantott és olyan emberkéket ismertem meg bennük, akik instant kedvencek lettek, pl a Jenővári Miki is :D
Én is így vagyok, több teátrumot látogattam meg idén. :) Kell a változatosság és érdekel is más szinház mit tud adni. És igen új tehetségeket is felfedezni szintén jó dolog. Jenővári most fel van hypolva, akárcsak Dolhai ifjonc korában. Jenővári és a Solti mindenben szerepet kap és szinte lehetetlen nem nelkuluk kifogni a darabot, ezért én kevésbé örülök, ha meglátom kiírva, de tehetséges, ez kétségtelen. :)
Megjegyzés küldése