Újraindul a forrdalmárkodás a Madáchban! Nyomorultak című előadáson jártam

2024. szept. 25. 19:00, Madách színház - A nyomorultak

Egyszavas jelző: szenvedélyes

 

Insta bejegyzés:

Na most már helyén kezelem a dalt és a lázadó operaháziak helyett a lázadó ifjakhoz teszem, hiszen ma meglatogattam a Madachot es megneztem a Nyomikat! A darab zeneje még mindig magaval ragad, hosszu musical, de megéri. Kifejezetten tetszettek hang alapjan vagy jateka miatt azok a muveszek akik alakitottak: Mariust, Gavrochet és Eponinet. Akiert mentem, PV se volt rossz, de Javert nem lehet szeretni, csak megérteni, végül miért döntött úgy ahogy...Solti Jean Valjeanja néhol tetszett, néhol nem, a magas hangok neki olykor már túl magason voltak. Ami csalodas volt az a kocsmáros pár. Nekik kellene kitűnni, de nem voltak igazan szemetek, Peller túlkiabalta Sánta Lacit, aki nem volt hiteles a szerepében. Neki nem áll jól ez minden hájjal megkent gonosz, áskálodó karakter, ő egy jólellű férfi. Állótaps nem volt, de összességében élveuetes, lebilincselő darab volt. A szünetben meg lehet csodalni az eloadas makettjeit, amik az eredeti diszletek kicsinyitett mása, illetve sajat fotokat nezhetunk meg Kentaur altal keszitve, aki ugye jegyzi a darab hattereit. #anyomorultak #madachszinhaz

 

Zenéről

Évekkel ezelőtt volt a repertoáron, és akkor is és most úgy vélem egy igazi sikerdarabja a Madáchnak telis-tele fülbemászó dallamokkal (bevallom, visszaolvasva előző írásaimat, a zenéjétől nem voltam elragadtatva, és milyen fura, hogy most mégis másként vélekedem róla az uj szereposztással).

Itt mindenkinek jut olyan nagyívű dal, amivel emlékezetessé válhat az est folyamán. Nekem most javarészt a nők énekei tetszettek, kiemelten Eponine - Senki más; de a közös forradalmi szám is kedvenc (Hallod-e a nép dalát); vagy éppen Marius siralma, amikor halott társait megidézi (Üres szék, üres asztal) - a dal vége felé kezdtem elpityeredni magam rajta. Nekem Borbély Richárd volt az etalon, amikor ő énekelt, akkor végigsírtam az egészet. Most, Tóth Dominik személyében, a dal akkor vált erőssé, amikor a bocsánatukért esedezik, mert ő életben maradt, de társai mind elvesztették az életüket. Néhány csepp eső-ben Eponine és Marius kettősét követhetjük figyelemmel, a haldokló lány egy gyors szájra puszít ad "szerelmének". Ez újítás, és beleillett a jelenetbe, oly kedves volt. 

 

A történet nagyon jól nyomon követhető volt, Jean Valjean jellemfejlődése, a keresztényi hit megjelenése, és a jóra való törekvés. 

 

Bővebben, korábbi írásaim:

https://phantomvizio.blogspot.com/2016/04/kitort-forradaloma-madach-szinhazban.html

https://phantomvizio.blogspot.com/2016/10/nyomorultak-20-ujratoltve-avagy.html

 

Szereplőváltozások

Aki az előző években Marius volt, abból Jean Valjean lett... 

Jean Valjean: Solti Ádám, váltói: Pesák Ádám, Borbély Richárd

Javert: Posta Victor, váltói: Ekanem Bálint, Csiszár István

Enjolras: Cseh Dávid, váltója: Szaszák Zsolt

Marius: Tóth Dominik, váltója: Jenővári Miklós

Fantine: Muri Enikő, váltói: Simon Boglárka, Zámbó Brigitta

Cosette: Gadó Anita, váltói: Haraszti Elvira, Kardffy Aisha

Eponine: Baranyi Hanna, váltója: Arany Tímea

Thénardier: Sánta László, váltója: Szemenyei János

Thenardierné: Peller Anna, váltói: Balogh Anna, Kecskés Tímea

Püspök: Csengeri Attila, váltói: Vikidál Gyula, Barát Attila

Gavroche: Molnár Barnabás, váltói: Ferenczi-Nagy Bátos, Gyetvai Martin

Kis Cosette: Pekár Jázmin Aisa, váltói: Goitein Jólia, Csemer Olivia

Kis Eponine: Palásti Nóra, váltója: Csemer Olivia

 

És most bővebben kifejtve

A Nyomorultak egy szenzációs előadás, mégse áll a szívemhez közel, inkább azt írnám benne van a TOP20 legkedvesebb színpadi darabok között.

Adott a csodálatos zenéje, megrendítő története, ahogy szerencsétlen sorsok fejlődését tekinthetjük át. Szép és monumentális, tanúságos.

Szereplőkről

Jean Valjean-ként Solti Ádám nem volt rossz. Aggályaim, nem egy volt, hiszen számomra ő még a fiatalabb korosztályba tartozik, egyáltalán nem a főszereplő élethelyzetét ábrázolná…ennek ellenére szépen alakított, hangilag, mint minden esetben, csodás volt, talán az Imádságnál éreztem azt, hogy túl magas hangon kezdte, az nem állt jól neki, kissé vinnyogósra sikeredett. Nem volt kellemes a fülnek hallgatni. Ellenben, ahogy vitte a figurát, az rendben volt. És, hát, amikor meghal, az szívet rendítő volt.

Javert figuráját Posta Victor öltötte magára. Szeretem, de nem szeretem. Gyönyörűen énekelt, a kukkeremnek köszönhetően láthattam az arcmimikáját is, amitől kissé megijedtem, kiguvadt szemek, már-már az őrület határán az öngyilkos dalában. Jó volt a dinamika közte és Solti között. Fejben időnként magam előtt láttam, a Fantom és Raoul ellentétet, hiszen a számomra szerelmes darabban ők ebben a felállásban láthatók. Victornak jól állnak a negatív szerepek. Csoda, hogy itt is sikerült megkapnia, de korához illik, stílusához is passzolt Javert megformálása. És, végül meg kell jegyezni, férfias.

Fantine esetében változás történt, hiszen a honlapon előzőleg Simon Boglárka volt kiírva, ezt ugyan nem tudom már bizonyítani, de tudjuk az örökérvényű aranyszabályt, miszerint a színház változtathat az aktuális szereposztáson, úgyhogy megtette, és Muri Enikő lett belőle. Elcsodálkoztam, de mondtam, legyen, nézzük meg vele. Enikő beleillett a törékeny női karakterbe, szépen énekelte el Fantine számát. Halála megható volt. Ami hibádzott az általánosan mindenkire vonatkozik az új, fiatalabb szereposztás egészére, korban alig térnek el egymástól a Fantine-ek és későbbi felnőtt Cosette-ek. Ezért volt fura, Gadó Anita, aki énekestársnője Murinak a SIX c. musicalkoncertben. Cosette-nek nincs sok énekelnivaló sora, egy hálátlan csitri, aki az apjának hazudik, mert olyan annyira megszédítette a szerelem, ami valljuk be, ritka manapság, hogy első látásra…no, de nem ez a lényeg. Cosette-ből nincs mit kihoznia a színésznőknek, szépnek szép, tetszetős a jelmeze, a parókája, de ebből valami nagyot alakítani nem lehet, mivel Cosette nem kapott szólódalt, folyamatosan duett-ekben van szerepe. Anita olyan volt, mint amilyennek kellett lenni, se több, se kevesebb. Gyerek Cosette borzalmas volt, a kislánynak nem volt szép hangja, fájt tőle a fülem, a dal a palotáról nem hatott meg, nyekergés volt….egyedül az volt kedves, amikor Soltival találkoztak és párbeszédet folytattak, amikor a karjaiba kapta… tudom, szörnyű írni ilyesmit egy gyerekre, de van hova még fejlődnie. Bízom benne sikerül neki, ha nem is most, következő évben, januárban, amikor újra színre viszik a Nyomorultakat.

Gavroche Tóth Barnabás, remélem ezzel a fiatal gyermekkel a későbbiekben is fogunk találkozni, nagy hangú, élettel teli, le a kalappal előtte, remekül hozta az utcagyereket. Halála végtelenül szomorú pillanat volt.

Tóth Domonik szépen énekelt, jól alakította a szerelmes fiatalembert és a lángszívű forradalmárt vagyis Mariust. Megkönnyeztem utolsó pár rezdülését, amikor a barátait elsiratta. Remélem ő is későbbiekben szerepelni fog a Madách más előadásaiban is.

Eponine-ként Baranyi Hanna eleinte túl magas hangon énekelt, aztán vagy megszoktam vagy nem tudom mi történhetett, de nem foglalkoztam ezzel már a továbbiakban, hanem színpadi ügyködését figyeltem. Nagyszerűen alakított ő is, tetszett a Senkim már c. dal, ami a karakterének szólója, illetve a szomorú közös jelenete Marius-szal. A lopott szájra puszi illett a képbe, utolsó pillanataiban még egy utolsó csókot kaphat attól a fiútól, akit életében mindvégig szeretett. Önfeláldozó, akármennyire is szereti Mariust, elfogadja, hogy amaz inkább Cosette felé húz, ezt nagyon sokan képtelen lennénk elfogadni, ehhez nagy szív kell.

Elvárásaim, reményeim: mivel nehéz előadás, egyhuzamban nem tudnám többször megnézni, de akkor januárra tervezek alkalmat. Szeretném még átélni: Pesák Ádám/Borbély Richárd; Eknaem Bálint/Csiszár István; Szaszák Zsolt; Jenővári Miklós; Zámbó Brigitta; Haraszti Elvira-de Cosette esetében mindegy; Arany Tímea; Szemenyei János; Kecskés Tímea/Balogh Anna; Barát Attila, gyerekek tekintetében bárkit szívesen megismernék. 😊

A zártkörű buli avagy színpadi táncos jókedv a Madách színházban!

MAMMA MIA

Időpont: 2016. július 11. este 19.00
Helyszín: Madách Színház
A bemutatója két évvel ezelőtt volt, azóta Szegedet is megjárta és túl van 200 előadáson is.
A darab információs oldala: http://www.madachszinhaz.hu/showinfo.php?id=2157

Elérkezett a várva várt nagy nap! Mivel aznap délután ügyfélszolgálat kezelési tanfolyamon lefárasztották az agyi tevékenységemet, így délután jól esett a három gombócos fagyi, amit a jegyszervező ismerősömmel fogyasztottunk el, a Madáchhoz közeli kis cukrászdában. A Szamos Marcipán nem volt nyitva, eredetileg ide mentünk volna, de felfedeztem a másik lehetőséget, nem maradtunk hoppon. A kis kitérő út nem okozott gondot, lévén, hogy egész nap ültem és figyeltem az órán, majd következett a színházba vezető út a zötykölődő buszon, ahol is egy "zaklató" színészismerősömnek írogattam az Instagram felületén. 

Miután jól befagyiztunk, a színház épülete elé járultunk, ott megvártuk még a jegyszervező ügyfeleit és 3/4 hétkor végre betérhettünk a színház aulájába!

Nagy izgalmamban nem figyeltem, nem néztem meg a kiírt szereplőgárdát. Nagyjából úgy is tudtam, hogy kik fognak szerepelni, mivel pár héttel korábban már kiderült a napi szereposztás, persze ismerősöm pesszimistán megjegyezte, hogy ő már nem is reménykedett abban, hogy változás történik. Nem is módosult semmi. Egyes emberekkel elfogult, másokat meg bírál, több szereposztásban látta a darabot, idáig talán már 4 alkalommal, és még másnap is ment, az utolsóelőtti alkalomra. Kicsit féltékeny vagyok, bár Stohl volt Sam, így már kevésbé irigykedem. No, de! Gyorsan magamhoz vettem egy Fantomos szórólapot (nem mintha nem lenne otthon 1000 db belőle). Beálltunk a sorba. Pont jó helyre vetődtünk, mert a baloldalra szóltak a jegyeink. Jó szórakozást kívántak, és lesiettünk a 3. sorig. A kezdőkép, díszlet tetszett első látásra is egyszerű, de könnyedén érzékelteti velünk a görög kultúrában ismert hagyományos épületeket, és a mediterrán hangulatot is visszaadta. Sajnos, amellett, hogy jó helyen ültünk a földszinten, előkerült egy általános probléma - nagyobb testalkatú emberek ültek elénk, tehát benga méretű férfiak sorakoztak fel...

Előadásról

Magát a filmet, sosem néztem végig, csak egy-egy rövid pillanatig tudta bennem az érdeklődés szikráját megcsillantani, de utána rögtön tovatűnt, ahogy rögtön átkapcsoltam máshova. 

Holott az ABBA zenéjét én is nagyon szeretem, ámbár mindig is ott volt bennem ez az ellenérzés, fenntartás, azokkal az előadásokkal szemben, amelyekért a szerzők, létrehozók nem igazán szenvedtek meg, nem izzadtak vért-verejtéket érte.... Ezért nem tekintettem ezekre a darabokra, mint "igazi" színpadi műre. Gondolok itt az Operettszínház darabjára, a Szép nyári nap-ra, ami a Neoton família slágereire van alapozva, és köré egy történetet formáltak a múlt, szocialista időszakot megjelenítve. A Mamma Mia szintén ugyanez vagy a Hotel Mentol csak más-más előadók zenéjével körítve. Tehát nem érzem ezt olyan erős háttérmunkával megszületett darabnak. Hiszen könnyebb kitalálni egy történetet, ahol már meg van a zenei alap. Viszont egy olyan darab esetében, ahol a történet van meg, szépen kidolgozva, és meg kell találni hozzá a megfelelő zenét, én ezt tartom inkább kihívásnak és komolya alkotói munkának!

A történet egyszerű és bájos: a főhőse megosztottan Donna Sherida, egy egyedülálló anyuka, aki 20 éves gyermekét neveli mediterrán környezetben egy kis görög városban. A másik főszereplő pedig a lánya, Sophie, akinek a közelgő esküvőjére készülnek. Sophie választottja Sky, szeretik egymást, mégis van titok közöttük, mégpedig a lány részéről. Sophie, anyja és szerelme tudtán kívül meghív három férfit, akikről anyja naplójában olvasott, úgy gondolja, a férfiak közül az egyik biztosan az édesapja lehet. Sophie kezdetben rendületlenül hisz abban, hogy ha találkozik vele, felismeri a szülőjét, és a tettét azzal indokolja, tudni akarja, hogy ki ő valójában? Kezdetben minden remekül megy, képes kontrollálni a folyamatot, időt szeretne  nyerni, hogy megismerhesse az apajelölteket. Aztán elfajulnak a dolgok, és elveszíti az irányítást a dolgok felett.... Ezalatt Donna korábbi pályatársai is megérkeznek a  fiatalok menyegzőjére, így újra összeáll Dinamo együttes. A darab végén persze rendeződnek a bonyolult szálak, viszont választ nem kapunk arra, hogy ki lehet a valódi apja a darab fiatal szereplőjének. Ellenben el is marad az esküvő, és meg is lesz tartva. Mindenesetre remekül lehet rajta szórakozni. Kiváltképpen a végén, amikor testközelben megismerkedhetünk a színészekkel, velük együtt rophatjuk a színpadon, és énekelhetjük a jól ismert slágereket, Waterloo és Mamma Mia. Meg kell mondanom, nem tudtam még megfejteni, hogy a táncoslány az előadás elején, illetve a rudakra illesztett gömbökkel táncoló táncosoknak mi funkciójuk lehetett.... Talán Donna múltba való visszatérés....talán Sophie alteregójának megjelenése... Nem tudom, ezen még lesz lehetőségem gondolkodni... :)

Szereplők

Donna Sheridan alakítója, Kováts Kriszta volt, pompás beleélést tanúsított. Nekem nagyon tetszett, a különös a hangja, olyan fátyolos, olyan, mintha sokat cigizett volna, nem tudom. Szóval, érdekes hangszínnel rendelkezik, nem hétköznapi, egyből felismered, ha meghallod. Szerepe szerint egy gyermekét egyedül nevelő erős nő, ugyanakkor csupa szív anyuka is. Hatalmasat énekelt a Győztes mindent visz című szám alatt. Egyfajta kegyelemdöfés volt Sasvári karakterének. 

Sasvári Sándor - a kinézete miatt is kicsit furcsa számomra gondolok itt a mély kontrasztra: nem tudom megszokni, elfogadni, mélyen ellentétben áll egymással a sötét, napbarnított bőrszíne, ezüstös hajával és világos öltözékével. Hangilag erős volt, de lehet a kihangosítás kicsit ráerősített. Nem tudom. Szimpatikus és aranyos volt, ahogy a színpadi össztáncnál a gyerekekkel körülvette magát és velük együtt táncolt.

Weil Róbert és Hajdú Steve szereplését egy kalap alá veszem. Ott voltak viccesek, ahol kellett, ott voltak komolyak, ahol az a helyét megkívánta. Persze Steve, amikor megtudta, hogy Donna a nénikéjét ápolta és Sofie róla lett elnevezve, erősen elgondolkozott az apaság tényén...Vagyis inkább felfoghatatlannak tartotta, teljesen kiborult. Már-már azt hittem, hogy le fog fordulni a színpadról. 

Détár Enikő és Sári Éva: Konkrétan nem volt velük gond. Míg az előbbi három sikeres válást tudhat maga mögött, ugyanakkor a férfivadászatról sem mondott le. Ugyanez igaz az utóbbi hölgyeményre is. Ő egy kevésbé dundi alkat, mert váltótársai, emellett nem okozott gondot neki sem az éneklés, sem a tánc, sem a játék. 

Muri Enikő: Fenntartásaim voltak vele szemben, sőt ellenszenvem. Ámbár két rossz közül akkor már inkább őt választom, kellemesen csalódtam. Jó volt a játéka, hangilag sem találtam kivetnivalót benne, anya-lánya közötti kapcsolat jól működött, valamint ahogy az apajelöltekkel próbált kialakítani egy bensőséges viszonyt. Persze miután irányíthatatlanná (kezelhetetlenné, túlnőtt rajta a probléma) vált a szituáció, ő is felfogta, hogy nem élhet álomvilágban... Az utolsó jelenetet szépen fejezte be, amikor hátrapillantott a csónakban, az valahogy megmaradt bennem, meg amikor az apajelöltekkel közösen énekelt.

Kiss Ernő Zsolt: Nem sokat láttam belőle. Inkább egy mellékfigura volt, hangilag sem bűvölt el, viszont egyértelműen övé volt a békalábas jelenet a strandon.  Először féltem úgy, hogy lerepül róla a talp és fejbe kólint...mi lesz akkor? Amúgy látványra sem volt utolsó. A filmmel ellentétben áll a férfia, csinos magas férfias kinézete.

A két barátnő / a két helyi pincérfiú: Az én olvasatomban, ők inkább töltelék szereplőket jelentettek. Fontos és kiemelkedő jelentőségük nem igazán volt. Csak tipikus lányt (kivétel van, de itt: bulizós - fiúzós alkat) és tipikus fiút (sajátos nyelvtudással próbálták lenyűgözni a nőket) jelenítettek meg. 

Díszlet
A díszlet az egyszerű, vetítéstechnika és pár apróbb épület megjelentetésével dolgoznak, ami nem jelent feltétlenül rosszat. Sőt, ötletesen kihasználták a teret és egy valódi show-t kreáltak a színpadra.

Zene
Nyilván ABBA. Nyilván minden slágert felhasználtak. nem is akárhogy! A szöveget illetően, bravúros fordítást végeztek, olyan jók voltak, hogy rögtön meg lehetett kedvelni őket. Azt gondoltam zavaró lesz, hogy magyarul hangzik el, de semmi hiányosságom nem volt, sőt esetenként egy-egy dallam már magyarul is berögzült. Különösen igaz ez a Man of the midnight-ra vagy a Dancing queen-re. Az utóbbinál, jó volt nagyon a gondolat, hogy Istennőt mondjanak az eredeti jelentés helyett, teljesen odaillő volt (hiszen Donna-át a barátnők éppen vigasztalták). 

Jelmezek
Napjainkban játszódik, a kinézet ehhez idomul. Forró és mediterrán hangulatban lenge ruházatban táncoltak a szereplők. Ugyanakkor feltűnt, hogy a nők neccharisnyát (szinte alig, főleg, akik hátrébb ültek a nézőtéren észrevehetetlen számukra) viseltek, pedig ha igazinak akarják történetet beállítani, a nagy hőségben tuti nem vennék fel harisnyát, még rövid nadrágra sem, valamint fürdőruhára sem.

Koreográfia
Megjelennek a tipikus görög mentalitást visszaadó momentumok, pl. a zorba. Ez az első felvonás végén tapasztalható. Már-már tornádószerű söpör végig a színpadon, magával ragadó... és főleg szédítő hatást kelt. Hihetetlenül dinamikus az egész előadás, szinte egy pillanatra nincs megállás, igaz ez főleg a tömeg jelenetekre. Jól megoldott. 

Pár videó (nem tőlem másoktól - Youtube-ról)

Pár saját fotóm:

 

Összefoglalva:

Fuuuh, frenetikus! Egyszerűen lenyűgöző előadás volt. Én ugyan most nem mentem fel a színpadra a végén, inkább ülve szemléltem az összesereglett embereket a színpadon. A filmet sosem láttam, ha belekezdtem, egy idő után beleuntam, és nem tudtam végignézni, viszont maga az előadás hihetetlenül van jól megalkotva. Jelentek közül, a Köszönöm a zenét tetszett, ahogy összemelegedett az apákkal Sophie, meg a békatalpas táncolás, ezek voltak a "legmegindítóbb" pillanatok, de a többit is egészen nyugodtan kiemelhetném. Azt is láttam, h kórus/tánckarban sok olyan művész van, akik jelentősebb szerepeket is megformáltak, de itt "némaleventék" voltak. Mindenképpen érdemes utána járni, próbálkozni a jegyszerzéssel, mivel ez a produkció megéri, hogy elmenj rá és bulizz egy jó nagyot. Garantált erre a szereplőgárda (úgy tudom, mindegyikkel fantasztikus) és a zene, a hangulat! :) 

Mondanivalója nincs, értelme nincs. Ez csak egy bulis darab, a zenéje miatt felkapott, hiszen ki ne szeretné a svéd együttes dalait? Csak a szórakoztatás a darab célja, amit teljesen helytállóan meg is csinál. 

Ha sikerül többször is összehozni, az már siker, 

garantáltan egy boldog embernek gondolhatod magadat!

A költő óriás megjelenése a Madách színházban

Meglepő a többszöri fellépés...

Én, József Attila

József Attila élettörténetét és munkásságát mindannyian ismerhetjük, általános, de leginkább középiskolai tanulmányainknak köszönhetően. Elmenni érdemes, mert igazi zenei csemegében lehet része a nézőnek. 

Az előadás dallamvilága hűen tükrözi József Attila belső lelki vívódását, megtört személyiségét, valósan kifejtődik, hogy egy meg nem értett ember volt, és szeretethiánnyal küszködött. A két szerelem élete különböző szakaszaiban éri utol, míg Márta hosszan tartó levelezéseket képtelen folytatni és elhagyja, addig Flóra már-már elfogadná őt, de végül Attila másként dönt. A keretszerű történet összefoglalóan bemutatja a költő életét. A szöveg szempontjából József Attila verseit hallhatjuk megzenésítve, szépen kidolgozva. Látványban és érzelmekben gazdag, katarzist biztosító előadásnak tekinthető.

A színmű a Madách musicalpályázatának egyik nyertes darabja.

A teátrum még 2012. február 10.-én és 11.-én tartotta a két szereposztásos bemutatókat. A darab sokak számára kiugrást jelentett, többek között az egyik szerzőnek, Vízy Mártonnak, aki ugyan hangilag nem kiemelkedő, de páratlan zenei tehetséggel megáldott férfi, neki köszönhető a színmű lenyűgöző dallamvilága. Muri Enikő is ekkor került első alkalommal komolyabb színpadra, mint ismeretes ő a Gór Nagy Mária színitanoda növendéke volt. Gallusz Nikolett később csatlakozott a csapathoz, miután, az én szívemnek oly kedves művésznő, Krassy Renáta, életében másodszor nagy boldogság elé nézhetett, kisbabát várt. Így Polyák Lilla Kozmutza Flórája mellé a szép hangú Niki társulhatott. Renihez hasonlóan, anyai örömmel távozott egy hosszabb időre Balla Eszter is, így helyébe a háttérben gyakran tartózkodó Wégner Judit léphetett, aki szintén egy páratlan tehetség... Sajnálatos módon csak később lett felfedezve, most Vágó Márta szerepében látható. A címszerepet Nagy Sándor és Posta Victor alakítja. 

Április elején megint műsorra tűzi a színház a magyar költőt bemutató színdarabot. Ám, ezúttal csak egy színész fogja az összes alkalommal alakítani József Attilát, mégpedig azért, mert Nagy Sándor az új előadás bemutatójára, az Agyeldobásra készül, ez egy bohózat. Jelenleg, tehát csak Victort láthatjuk Attila megformálójaként, és ez mindenképpen kiemelendő, mennyi energiával, kitartással és nem beszélve, szellemi frissességgel is kell rendelkeznie, hogy nap nap után ugyanazt a szerepet megjelenítse a színpadon. Érdemes elmenni és megtekinteni, legfőképpen buzdítani őt! :)

Videóérdekességek: Nagy Sándor és Posta Victor egy-egy József Attila verset tolmácsol.

Korábban már láttam a művet, és szerencsésen elmondhatom, hogy már mindkettő szereposztással is. Nekem Victor volt az első, így róla és a darabról többet olvashattok itt: 

http://phantomvizio.blogspot.hu/2014/03/egy-nagy-kolto-sanyaru-sorsa-zenei.html


Egy idézet a darabból, jobban mondva, egy párbeszéd:

"ATTILA: Márta! 

MÁRTA: Attila, hát te?

ATTILA: Nem is tudom, erre jártam... 

MÁRTA: Ez különös. Tudod én erre lakom. 

ATTILA: Igen, emlékszem. Magam sem tudom, hogy történt az egész, azelőtt sohasem jártam erre. Mindenfelé szoktam lógni, csavarogni, de errefelé soha. Most az utóbbi időben, akármerre indultam, mindig ide lyukadtam ki. Észrevettem, hogy folyton ezen a környéken sétálok. Előbb azt hittem, hogy csak a Vároldal meg a Corvin tér tetszett meg, hogy jól esik átjönni a Lánchídon, de aztán… 

MÁRTA: Aztán?

ATTILA: Aztán rájöttem, hogy szeretlek."

Az előadásról bővebben a színház hivatalos oldalán: 
http://www.madachszinhaz.hu/showinfo.php?id=85

Tájékozódni itt tudtok még: 
http://www.madachszinhaz.hu/musorok.php
http://postavictor.atw.hu/