Hol is kezdjem? Talán a jegy megszerzésének folyamatával. Nyáron került napvilágra, hogy novemberben elérkezik szeretett és hőn imádott előadásom a bűvős 900.-dik alkalomhoz. Muszáj venni rá jegyet, hiszen az ünnepi előadások különlegesek, egyrészt extra produkciók szoktak lenni az előadást követően, illetve maga az előadás sem a hétköznapi módján érkezik a színpadra, hiszen ekkor fellép - vélhetőleg az összes szereposztás, - főként, ami a három főszereplőt jelenti. Ezúttal sajnos, ez elmaradt.... Nyáron megszereztem a jegyet, barátnőmmel mentünk, és az emelet legmagasabb fokán ültünk. Jó helynek bizonyult, szinte mindent láttunk, középről mondjuk nem csoda. :)
Október 15.-ét írunk, ekkor érkezik a bejelentés: 5 fő távozik a jelenlegi produkció gárdájából: a Christine-t megformáló: Fonyó Barbara, Krassy Renáta és Mahó Andrea, valamint a 2 rangidős Raoul, Bot Gábor és Homonnay Zsolt.
Ez a 15. azért volt még különleges, mert hivatalosan a felkészülés a 900.-ra a Szépművészeti Múzeum lépcsőjén történő fellépéssel megkezdődőtt. Fájó szívvel tekintettem Mahó Andreára. Tudtam, hogy milyen sors vár rá a szerepét illetően, pedig még sok évet játszhatna, ő olyan kislányos kinézettel bír, el lehet hinni neki, hogy félénk, kórista lány. Törékeny alkat, és szép lelkületű... mindezt régóta tudtam róla, de csak ott, abban a pillanatban tudatosult bennem... Sasvári Sándor, mint mindig lazán kezelte helyzetét, amikro hirtelen nem volt jelentkező, holott ott álltak előtte, engem akart maga mellé állítani - egy selfie-re, - ettől megint majdnem fejben elájultam: a FANTOM ENGEM AKAR!!!!! .:D :D :D Jó érzés volt, aznap este mentem aztán az Orient expressz megnézni, de ha nem töltöm a délelőttöt a Fantommal, végtelenül sajnáltam volna, hálás vagyok. Készültem egy maszkkal is, hiszen a flashmob-ba van, hogy beveszik a nézőket is. Sajnos, most nem történt meg, de roppantul élveztem. Később elemeztem a jelmezeket, mert nem mindegyik volt ismerős, furcsa módon...mégis legutóbbi Fantom estemen (2022.nov.14.) láttam az egyiket, amiről úgy sejtettem, hogy nem tartozik a maszkosok közé...
Nos, az előadásról. Roppant izgatott voltam egész álló nap. Mielőtt otthonról elindultam volna, szabályosan émelygés lett rajtam úrrá, mintha én lépnék fel...
Jegyzeteim az estről:
- A darab magyarországi történetéről két kisfilmet készítettek, ezeket a felvonások elején játszották le. Az elsőben igazán viccesre sikeredett az egyik vágás, amiben Mahó Andi nyilatkozik. A nevét ki se írták, már kapták is el tőle a képet, a mondata pedig ennyi volt: "Vidékről költöztem fel"
- Váltások (mindig nagy tapsok kísérték): Krassy Renit Fonyó Barbara váltotta az Éj zenéjét követően, Posta Victort pedig Csengeri Attila. A karakterek váltásakor megvárták egymást a művészek, vagyis egyszerre tették rá az újakra a köpenyeiket, mialatt egymást figyelték, hogy ezt valóban egyszerre tegyék.
- Váltás2: Homonnay Zsoltot a 2. felvonás elején váltotta Solti Ádám. Talán ez volt a legjobban megkoreografálva, egyszerűen zseniális és leírhatatlan milyen arckifejezést öltött Homonnay, miután az aktuális Christine kezét nem neki, hanem a másiknak nyújtotta. A kitörő húhogást és tapscunamit nem lehetett megállítani.
Váltás3: A temető jelenetben volt, 2 Christine jelent meg, Fonyót váltotta a Mahó Andrea. Sasvári beoldalazott Csengeri mellé, így ők cseréltek helyett, míg Solti egyedül állt a színpadon, mert a 3. Raoul (Bot Gábor) vidéken bemutatót játszott, ezért nem tudott a 900.-on részt venni.
Az est folyamán gyakori tapasztalat volt, hogy a hangosítás nem volt a helyzet magaslatán. Ugyanis, olyan dolgokat hallottunk, amiket máskor nem, ilyen volt a folytonos köhögés a főcímdal alatt Posta Victor (röviden PV) részéről. Renáta nem nyújtotta el a hangokat bizonyos részeknél, ahol kellett volna vagy elhalkult a hangja. A boríték hangos feltépése a Primadonna szám előtt.
Az Éj zenéje: nagyon szép volt ismételten, csak a szokásos forma, vagyis: ünnepek alkalmával, a dalt mindhárom Fantom előadja, mindenkire le van osztva egy-egy versszak, amit énekel, vannak közös részek, és hát a vége, a "Segíts, akkor megszólal az Éj" - úgy szép, amikor egymás után énekli a három Fantom.
Reni végre nem kapkodja el az ájulást: Az Éj zenéje alatt egy pillanatig a FAntom megmutatja ábrándját Christine-ről, azt, hogy csókot váltanak. Ettől a nő összeesik. Reni a látott csók alapján esik össze, de csak egy Fantomról vesz tudomást (ezzel szemben egyik ünnepi változatban Barbara úgy tett, mint aki megijed attól, hogy több Fantomot lát, de érzékelte mindhármat).
Egyéb észrevételek (pár ismétlés lesz):
- Homonnay (Homy) idős vikomtot alakít az árverési jelenetben, hiszen sok idő eltelt az eredeti történet óta. Sikerült a szöveget neki is elrontania, amikor méltatja a zenedobozt. A frázis így szól:
"Nemes borítását, ravasz kis szerkezetét" - és amit ő mondott: "Ravasz borítását, nemes kis szerkezetét" - ez nem volt feltűnő, csak annak, aki tudja a szöveget.
Igazgatók irodája jelenet alatt elgondolkodtam, hogy ha majd ő távozik a darabból, ki fogja örökölni a ruházatát (gondolok itt a kalapra, sálra), ki veszi vajon majd át?
- Előbb már írtam, Barbarának váasztania kellett, Homy és Solti között --> gondolkodik egy csöppet, majd Soltinak nyújtja a kezét...
- PV a Főcímdalt végigköhögi - természetesen akkor teszi mindezt, amikor nem ő az szövegrésze jön
- PV berekesztette a hangját a megszólalásai elején --> imádnivaló volt ez tőle (erotikusabb volt a hangja)
- Maszkabál jelenetben a váltásnál én kezdtem a tapsot, hiszen Homy olyan arcot vágott, simán lehetett volna csalodott Fantom is... Ugyanitt megtörtént a mellékszereplők váltása is (Az igazgatók, Primadonna, Tenor, Madame és Meg Giry)
- Temető jelenet: Fonyó meghatodottsága szemmel látható volt (alázat látszódott rajta), és megtörtént a váltás, Fonyót Mahó, míg Csengerit Sasvári cserélte le, Solti maradt egyedül.
- Új szereplők: Pacskó Dorka harsány hangja, de játékban jól beválhat, ezzel szemben Zsitva Rékának már nem jutott sok Meg szerepből a 2. felvonásban neki nincs több éneke. Továbbá, a korrepetitor figuráját Borsányi Dániel alakította, aki túlságosan dagadt, olyan idegen ifjú --> Laklóth Aladárhoz képest ez jelentősen máshogy néz ki, külső szempontból. Tenor: Derzsy György elmegy ő a 2.felvonásban érkezett, viszont az elsőben Sándor Dávid borzalmas volt, a hangterjedelme nem minösül tenornak, nem éri el azt a szintet, erre a szerepre ő sajnos alkalmatlan. Igazgatói páros még alakulhat jól is a későbbiekben, de egyenlőre nincs Weil Róbert és az új diri, Sánta László között szimbiózis. Meg kell jegyeznem, hogy Szerednyei Béla nem jött el, mint korábbi szerepformáló a tapsrendnél... Sánta még fejlődőképes, még bejöhet.
- Primadonnák: Sáfár Mónika és Röser Orsolya
- Bencze Ilona és Bajza Viktória a szokásos szintet hozta Madame Giry-ként.
Szünet alatt hallattuk az ültetőktől, hogy csúszásban van az előadás, mivel fél 10-kor live-olni szerettek volna az ünnepséget a Facebook-on. Ezt nem sikerült elérni, mert mindent bele akartak tenni, semmi nem maradhatott ki, ezzel együtt értendő, hogy a 2.felvonás nyitányát se rövidítették le és a kisfilmet is lejátszották.
További jegyzeteim:
- Ez nagyon tetszett és újdonság volt: Mahó megfogta az "ÁlFantomnak" a kezét a temető jelenetben
- Mahó maradás-féleség, magával vinné a Fantomot (ez kifejezetten tetszett), persze a gyűrűt visszaadta és nem fáj neki a feje (ahogy szokott)
- Bosszú jelenet az első felvonásban: 3-as leosztás még a bosszú fogadalomnál szokott lenni, amikor a Fantom kihallgatja a szerelmeseket a tetőn, és később, ahogy azok visszaindulnak hallja a szerelmes duett-et, ettől nagyon idegbe jön (előzőleg sír, majd felülkerekedik és gyűlöletét fejezi ki a szeretett nő iránt)... Nos, a díszletek se (ahogy a hangosítás az elején) akartak mozdulni, a páholyok oldalról nem jöttek ki a helyükre, PV ennek ellenére énekelte a saját szövegrészét, Sasvári - szerintem várta a bemozgást, és ebből kifolyólag nem folytatta a rászabott részt (itt nekem volt a levegőbe egy felkiáltásom: "Most is sikerült elbasznia..." erre barátnőm elnevette magát), viszont, késve bekapcsolódott és tudta, honnan kell folytatnia...
- Nagyobb volumenű daloknál hangos óváció volt a közönség részéről (Az első ilyen Christine első dala a Gondolj rám - volt, Reni énekelte)
- HATALMAS BAKI: aki foglalkozott vele, tudja, hogy búcsúelőadások lesznek miután a 900. lemegy. A három Christine és 2 Raoul távozik a darabból. Lehet már ezen agyalva, vagy egyáltalán tudatosult benne, hogy ez az utolsóelőtti fellépése Christine-ként, Mahó Andrea bakizott a Don Juan jelenetben. Soha nem tévesztett ő szöveget, max. kicsit, amit alig lehet észrevenni, ha nem tudjuk fejből a szöveget. Ő mindig felkészült volt, de most, amikor a saját résézt kellett volna énekelnie hirtelen halandzsázni kezdett, majd teljesen elhalkult, közben a háttérben ment a zene, szerintem, ugyan, mi nem láttuk, de arra gyanakszom, hogy lelkileg, illetve apró gesztussal biztosan segítette Mahót, hogy folytatni tudja.... Furcsa volt nagyon, mondott valami szöveget, de hirtelen úgy tünt, mintha valami teljesen más nyelven kezdett volna beszélni, aztán rájött, hogy ez így nem lesz jó és inkább elnémult. Viszont utána az asztalon való táncolással egybekötött éneklést már tudta folytatni... különös volt, most éreztem - bár sokszor találom őket egymáshoz valónak (ami a karaktereket illeti) -hogy összetartoznak Sasvárival. Szegény Andit biztosan gyötörte a gondolat, mert tapsrendnél se tudott mindig önfeledten mosolyogni, ahogy az ő szokása, az ünnepi előadásoknál, vele szemben a másik két lány örömködött... A baki ellenére, tőle már a szerepet nem lehet elvitatni, hiszen mindannyiuknak vannak rosszabb napjai, és vajon ő mit élhet át, hogy bő 20 éven után le kell mondani szeretett szerepéről? Biztosan megviselte lelkileg. Én sem reagáltam volna másként.
Összefoglalva: meseszerű volt, az apróbb bakik mellett minden percét imádtam, jó volt nyár óta ismét a Fantommal találkozni. :)
Boldog 900. Alkalmat Drága Szerelmem!!!! <3
Ünnepi érdekességek: bónuszként a főcímdalt hallhattuk az aktuális szereposztással, a szünetben sosem látott fotósorozatot lehetett megtekinteni a Tolnay Szalonban, és a nap folyamán ráhangolódó online bekapcsolások voltak, többek között Homonnay Szolt és Sasvári Sándor hangolta rá a népet az ünnepségre.
A Fantom új szereposztásai - de csak számomra
2020-ban ugyan nem volt jegyem a darabra, de 2021-ben vártam már, hogy újra színre vigyék a Madáchban.
Legkedvesebb balerinám felajánlotta segítségét, így gyorsan a kívánt alkalmakhoz biztosítva volt a hozzáférésem.
Szakmai jeggyel menni, csodálatos dolog, főleg, ha jól helyről is nézheted végig az előadást. Körülbelül a 9. sor szélére kaptam széket, amit a hátam mgöött ülő hölgy és párja is elismeréssel méltatott, többek között úgy, hogy a nő el akarta vennia széket, mert az előttük helyet foglalók "túl magasak" voltak.Én ezt a problémakört értem, de az ülésem az enyém. :)
Sok áttekintést, sakkozást követően október 30. esti előadás és nov. 7. délutáni és esti darabokra kértem jegyet. Ezek a szereposztások nem voltak még meg, így nem volt rálátásom milyen is közöttük a kémia...
Az okt. végi esetében csak ráadás lett volna számomra, ugyanis Posta Victor volt kiírva, majd mégis Csengeri Attila lett a Fantom, de legalább így megkaphattam egy hiányzó hármas felállást.
Ékezetek nélkül van, bocsánat :D Röviden, összefoglalót írtam az estjeimről:
1.felvonás -hannibal jelenet: Krassy közvetlen es
foglalkozna a primadonnával de az nem engedi, a korrepetitorhoz megy, zongorán könyököl (Barbara is) amikor belekezd az énekbe -Krassy hangja megbicsaklik a Gondolj rámban -Csengeri kapcsolgat, de a fények nem villannak fel rögtön az orgona hátuljában -nem orgonál, Krassy nem pillantja végig a jelenetet, túl korán esik össze (az orgona hátoldalában a bábok összeölelkeznek és megcsókolják egymást) - Angyali hangban kicsit félt Krassy, de még mindig nem megy a félek érzelemközvetítés -irodák: Fantom nem jelenik meg, a dirik -Homy nézi a leveleket (na, végre) - Homy bonsva - ezen Galbenisz csodalkozik -il muto: a langaléta beallo nagyon jo,
Krassy fejerol leesik a fityula, egyszer ferden rakja vissza, még o is
nevetett ezen. Csengeri brekegése -Il mutonal nem sikerul a fuggonyt behuzni, amaz belegabalyodik a rejtekhely női alakot formázó szoborba - A tetőjelenet: az egész ugy volt jo ahogy kellett lennie, imadtam - Bouket semmilyen volt -Az új átverési kikiáltó jó - Lorinc Sandor -Koltai álmai szárnyain száll? Vagy mit költ a Christine-es részhez
2.felvonas -Maszkabal 5 tancos kergeti, kiserti a lanyt, vegul a Fantom maszkos konyorog terden allva elotte - borostyan, viragok talan mecses is a temetoben -Homy majd megmutatja, neki akar menni a Csengerinek, majd visszavonulot fuj -Elvalas, Csengeri reszerol szep, aki a 2.felvonasban talal magara, hangilag nem a legjobb az elsoben, bar a jateka nagyszeru volt ott is -Szerekovan undorodik Krassytol es majdnem leesik a szekrol a Don Juan zeneje alatt -Homy imaja meghato, a vizbe ugras elott -Homy, szabadulomuvesz -Harom eros egyeniseg, csokjelenet: arcsimi, majd csok, bar Sasvariba ment at a mit fog a lany csinalni fogadasa
Tapsrend, Csengeri kotelezi Honyt a meghajlasra
-------------------------------------------------
Tapasztalatok regrol: A jegyek, a behivo csengo, a szineszek eletkora
2016 ota Solti, Szerekovan
Szereplok: Csengeri, Krassy, Homy, Galbenisz, Barat, Bencze, Lorant, Koltai, Ekanem
Uj szereplok tesztelese: Zsitvai Reka (Meg), Lorinc Sandor (Arveresi kikialto) Sador David (uj Piangi)
A duplázás eléggé régen csináltam már, de el is felejtettem, hogy ez milyen jó tud lenni. Akkoriban is a Fantom volt a kivételezett darab, vagy erősen kapcsolodott az eseményhez (amikor délután Fantom a Madáchban, este Hófehérkét néztem az Erkelben). A korábban jegyszedőként működő hölgya földszintről, átkerült az emeleti ruhatári szolgálatba. Szünetben nagyon jól eltudtunk beszélgetni a történet pszichológiai vonaláról, a karakterekről (főleg Fonyó Barbara mennyire nem korhoz kötött az ő szereplése, pedig tudjuk, hogy Christine egy fiatal nő, nem annyira idős, mint Barbi), a színészekről. József Attila és a Fantom kapcsolatáról, Sasvári-féle Fantom testiséghez való hozzáállása. Említett mondatot ("Hideg fényében a lélek nem zenél" - ez tetszett neki, mint kiragadott gondolat az Éj zenéjéből), én is csak folytatni tudtam a gondolatmenetet, hogy mindig találok valami újat, valami szeretnivalót a darabban. Most például új szereplőket szemlélhettem meg az új árverési kikiáltó, Lőrincz Sándor, vagy a leköszönő igazgató, Le Fevre szerepében Szolnoki Tibort. Jó volt eszmét cserélni a Madáchos munkatárssal. A délután folyamán összekeverték a jegyeimet, így az emelten voltam mindkettő esetben, csak nem mindegy, hogy hol, az első sorban vagy a másodikban.
Délután, nov. 7. Csengeri - Fonyó - Solti
Sokkal jobb osszhang a karakterek kozott Fonyora raesik a girland a Maszkabal jelenetnel, de mosolyog rajta, es osszenez Soltival Tul koran huzzak be a fuggonyt a bosszu igeretenel Fonyo aterzi a Fantom foldontuli hangjat,
az utolso 20 percben a mikrofonjaval van valami gond, mert nem hallani
az Angyali hangos kerdorevonast.
Barbi visszakapta amúgy, a régi Aminta jelmezét. Képen alább látható.
Esti produktum nov.7.
Sasvari - Krassy - Homy Sasvari jateka rendben, az utolso 20 percben a polyaba se burkolt, a gyerekkorat felidezve az embernek sírhatnékja támad 3x ront: 1.felvonas vege, annyira
belefeledkezik a röhögésbe, h későn mondja a Csillar vezényszavát,
mikozben a tobbiek mar a foldon elterulnek, elotte nem a pampam szora
veszi le a kopenyet. Temetoben Homy miatt rontja el o is a szöveget 20 perc végen; elrontja a szoveget, Szotlan, szotlan nema ej.... Homy játssza az agyat mintha nem látta
volna még a maszkos embereket a Maszkabál jelenetben, többször fordul feléjük, de a Krassy Reni Christinet nem zokkenti ki a szerepbol Krassy tulsagosan eros, ritkabban mutat felelmet
2016 óta Solti, Szerekován játszik a csapatban
Összességében nagyon elégedett vagyok, mindegyik produkcióban volt valami kis többlet, amit magammal vihetek, amit megőrzök róluk. Ha mégis választanom kellene, a középső előadást tekintem messzemenően a legjobbnak, Fonyó Barbara és Csengeri Attila munkája kiemelkedő volt, szerettem őket. Raoulok közül, mivel nagy választékom ezúttal nem volt, inkább választom Homonnay Zsoltot, Solti Ádámmal szemben, mert van benne élet, van benne plusz, ami által az ő vikomtja szerethető és utálható egyszerre. Küzd és mellette igyekszik színesíteni a szöveget és a játékát is. Nem tudok nem mosolyogni rajta, akárhányszor csak látom, igaz ez főként a tetőtéri jelenetre.
Remélem jövőre megszerezhetem a hiányzó új szereplőket és a saját Zene angyalom is lesz szíves a színpadra állni... Bízom benne. Legalább 1x összejön.
Időpont és helyszín: 2018. október 15. esti órákban, 19.00-22.00 között a Madách színházban
Nagy örömömre szolgált, hogy egy újabb Webber-i gyöngyszemet tudunk megtekinteni, ráadásul úgy, hogy rövid idő telt el a két webberes esemény között. Pénteken voltunk a Gálán, most meg a Madáchban folytattuk, immáron teljesen rock formációban.
"A színház a műsor és a szereplőváltoztatás jogát fenntartja!" - de fent ám!!!! Micsoda este volt! 🤩😎 Nem néztük meg a kiírást az aulában, mert abban a hiszemben voltunk, hogy Borbély Ricsi játssza majd a főszerepet. Erre az előadás megkezdődik, kihunynak a fények, csak a színpadon látható 1 rockbanda előadása, megfordul a főszereplő és nekünk kiesett a szemünk!!!🤪😛 Szemenyei Janit pillantottuk meg, akit eredetileg szerettünk volna látni Deweykent...szóval Fortuna ismét velünk volt, aki még az Erkelben ragadt ránk! Rockra fel! Mindenki roppant ügyes volt, kiemelnem a tehetséges gyerkőcöket, akik élőben játszottak, Krassy Renata az Éj királynő áriával lenyűgözött! Szemenyei pedig Szemenyei. Ez a karakter rá van írva, tökéletesen hozta a szétesett rockkert! Ellenben a darabnak valóban csak egyetlen kiemelkedő dala van (bar a gyerekek óhaja a szülök és a tanár fele is meghatóra sikeredett, illetve az igazgató valódi személyiségének kibontakozása). A történet jó. Tanultunk új kifejezéseket: coolcsávó, nézünk majd mint kecskebéka a turmixban, a főgyökér. --- instagram oldalomról loptam :D
Barátnőm megjegyzése:
"Vegyesek az érzéseim a Rocksulival kapcsolatban. Ok-ok, értem én, hogy kritizálja a hagyományos oktatási rendszert, és ez a Bandák Csatája tulajdonképpen a projektmódszernek is megfelelt, amiből végül mindenki tanult formálisan és informálisan. Meg társadalomkritika is, hogy a szülők egyfolytában mobiloznak és nem figyelnek a gyerekeikre. DE emellett szerintem sok olyan üzenete van, amivel egyáltalán nem értek egyet, most eltekintve a "happy endtől". A főszereplő karakterével pedig nem tudok azonosulni. Ettől függetlenül Szemenyei János nagyon jól alakította a főhős rockert. Az egyik kislány, Mikes Zsüliett hangjától pedig teljesen odavoltam."
Az én meglátásaim még! :)
A darab alapjául a filmvásznon megjelent alkotás szolgált, azonos címmel jelent meg magyar nyelven, Rocksuli címmel, még 2003-ban. A főszerepet Jack Black alakította. Igaz a filmet, sosem láttam, de a színpadi művet már igen, így tudok róla nyilatkozni. A történetet is ismertem. A főszereplő karakter valóban nem egy pozitív hős, hiszen nemcsak barátját - akinél lakik és akinek nem fizeti a lakbért, csak henyél nála - de még egy elit magániskola igazgatóját, oktatóit és a diákjait is megtéveszteni jól felépített álcájával. Dewey Finn egy rockbandában gitárosként ügyesen helyt állt, ugyanakkor feltűnési viszketegségben szenvedve folyton előtérbe akart kerülni, amit zenésztársai nem tűrhettek, így a zenekarból kitették a szűrét. Ezután csak lomha életet él, nem dolgozik, egész nap a kanapén fekszik. Majd érkezik egy telefonhívás, amit ő fogad. Barátja nevében elmegy helyettesítő tanárnak egy elit iskolása, ugyanis nincs pénze, ezért a lakbért sem tudja kifizetni barátjának és annak irritáló barátnőjének. Annak ellenére, hogy nem oktató, tanítani a rockot és a hangszerek használatát jól tudja, hiszen ez az élete. Mégis lezser stílusával nem mindenkit nyűgöz le mind a diákok, mind a tanárok kevés bizalommal fordulnak felé, sőt az egyik gyerek árulkodik is rá, hogy nem igazán tanítja őket semmire sem az oktatójuk...aztán minden megváltozik, mert kiderül, hogy a diákoknak van érzéke és tehetsége a zenéhez, így a léha oktató elképzelése testet ölthet: a gyerköcökkel megvívja a Bandák Csatája nevezetű rockfesztiválon a szereplés jogát. Közben képet kaphatunk arról, hogy a szülők nem foglalkoznak csemetéikkel, csak a külsőre vagy saját - be nem teljesített - célokat tűznek a kicsik szeme elé, ezzel biztosítva nekik a jövőt. Tomika eléggé érdekes gyermek, ő az, aki nem kap feladatot Dewey-től, csak ül egy helyben. Számomra az ő karakterének kibontakozása jelentette az izgalmat a történetben. Egy ponton már azt gondoltam néma szegény.
A zenéje
Egy számos darab. Webber is írhat ilyesmit, de csak egy nóta volt, ami folyton visszatért: "Ordíts, hogyha fáj".
Élvonal
Webbertől kaptuk a darabot, ismét non replika formában jelenik meg a színpadon. Elsőként egész Europában nálunk lett tálalva.
A gyerekek
Casting ment a nyár folyamán, a tehetséges srácokat mi is megcsodálhattuk a színpadon.
Színészek, a felnőttek
Szemenyei János, Krassy Renáta, Galbenisz Tomasz
Egyszer mindenképpen érdemes megnézni, zeneileg viszont tényleg nem a legjobban sikerült előadása Webbernek! Sajnos.
Előadás: Az Operaház Fantomja, Webber csodamusicalje
Időpont: 2018. május 30. - 15 évvel ezelőtt a hivatalos bemutató is ezen a napon volt!
Helyszín: Madách Színház, Budapest
Műfaj, felépítés: musical, non replika produkció
A május hónap tulajdonképpen, ha a Fantomról van szó, nyilván egy örömteli időszak az életemben. Ám, korábban történt események miatt a szentimentális érzéseim csak az előadás estéjére érkeztek meg. Az átszellemülés ment, de a darab, nem olyan volt, mint szokott lenni.
Nemcsoda, hiszen nagyszabású ünnepségről beszélhetünk, 15. éve le nem veszi a színház a repertoárjából! A közönség szeretete áthatja a darabot, nem beszélve a színészekről, aki mind-mind nagyon szeretik az előadást, élvezik játszani a karaktereket. Webber egy csodát teremtett meg, amit a Madách alkotói átdolgoztak és színészi gárdája is kiválóan viszi színre estéről estére. Nem beszélve a háttérben dolgozó kedves emberekről, öltöztetőkről, sminkesekről, parókamesterekről, díszletmunkásokról, az ügyelőről, mindenkiről, aki csak a folyamat kivitelezésében segít.
Számomra, mindig különleges töltettel bírt ez a darab, és mindig is közel fog állni hozzám. Nem, nem, nem. Ne tévesszen meg senkit sem, én ezt a non replikát, - a magyar Az Operaház Fantomját, - tehát, önálló alkotói munkaként létrehozott művet magasztalom az egekig! Nem fogott meg az évek alatt az eredeti mű, a londoni vagy broadway-i változat. Ugyanakkor "sorstársaink" iránt már némi érdeklődést mutatok, nyomon követem a világban hol merre lesz új non replika (jelenleg: magyar 2003; lengyel 2008; turné változat hasonló design-nal, mint az original 2012 körül; a cseh és észt produkciók egy évben 2014-ben jöttek létre; 2015-ben román és finn változatok, 2017-ben a finn változat átköltözött Götebourgba és a szerb fantom is ekkor debütált).
Mégis, nem csak a nyelvezete miatt, vagy mert itt lakom Magyarországon, a hazai Fantom áll hozzám legközelebb. 2006 tavaszán váltottunk először jegyet, még tisztán emlékszem az ülésekre is, erkély, bal oldal, 2. sor, 20-21es székek... De a belépők is megvannak, hiszen a régiek még nagyon szép design alapján voltak kaphatóak. Aztán színház egységesítette a produkciók látogatását biztosító szelvényeket, és már a fehér-piros színben pompázó jegyek vannak helyettük. Íme egy saját kép:
2006 óta elválaszthatatlan kapocs fűz a Fantomhoz. Az akkori előadásom három főszereplőjét meg is jegyeztem: Posta Victor (akiről kiderült abban az évben debütált a főszerepben), Fonyó Barbara (akiről azt gondoltam távolról, hogy ő a Mahó Andrea - de nem az volt! xD) és Homonnay Zsolt (a "fiú", akiről úgy tudtuk, hogy Operettes, viszont akkor mit keresett a Madáchban????). Ez a hármas - nagy örömömre - továbbra is benne van, szerepelnek, és nagy boldogság volt, hogy a svéd látogatóknak is tetszettek ők, hiszen nem rég, pontosabban 1 éve február környékén volt Fantom széria, és két alkalommal is összekerültek. Nem lehettem tétlen, ők teremtették meg a történetet számomra, így a jelenlétük mindig fontos szempont lesz nekem, mondhatni ők tették le a hazai előadás alapkövét. Utána persze jöttek az újabb és újabb alkalmak, mert a produkció megvett kilóra. Mindenkivel látni szeretném, minden felállásban a három főszereplőt. Úgyhogy megyek, szintén minden évben pár időpontot kiválasztok. Kell, egyszerűen kell és nem tudok vele betelni sem! A szívem csücske. Minden tekintetben. Gyönyörű történet, meseszép díszlettel, kedves jelmezekkel. Minden itt van benne, amire szükségem van, amire vágyom, hogy elvarázsoljon egy színpadi produkció.
Az 500. előadástól kezdve mentem a jubileumi alkalmakra is. Mindig kedveskedtek valami aprósággal a nézőknek a színház munkatársai a rendkívüli estéken. A 600. és a 700. ünnepségen viszont már nem volt a gárdában a kedvencnek is titulálható Christine-m, Krassy Renáta, örültem, hogy a 800.-ban már lehetősége nyílt ismét "bemutatkozni". A 600 és a 700 között pedig volt egy nem mindennapi látványosság és nagy pillanat, ugyanis a színház meghirdetett egy versenyt, ahol a FANTOM történetét kellett folytatni, a színpadi műnek a befejezését követően szerintünk mi történik vele? Részt vettem rajta, és kulisszajárás volt a jutalmam, illetve találkozhattam a szereplőkkel. Ez volt az első alkalom, hogy személyesen is beszélhettem Posta Victorral (aki teljesen zavarban volt, hogy áradoztam neki, mennyire nagyra tartom őt és a munkásságát), Fonyó Barbarával (aki vidám és nagyon szórakozott személyiség volt). Csengeri Attilától puszit kaptam, Mahó Anditól kedves szavakat, jah, a többiekre már nem volt idő, mert menni kellett a különleges sétára...oh, imádtam minden percét!!!! És, amikor kiderült, hogy engem is beválasztottak, ne tudjátok meg mennyire oda- és vissza voltam!!!
Térjünk is rá, e rövid bevezető után a mostani újdonságra, élményre, a 800. FANTOM, ami már 15 éve fut a teátrumban.
Saját kép Tapsrend
2018 május 30
Az előadást, ezúttal megszakításokkal tarkították - az első felvonásban az "Így készült" kisfilmet vetítették, ami alapján megismerhettük az előkészületeket, betekintést nyerhettünk a próbák titkos világába, felidézték azon személyeket, akik benne voltak az alkotói vagy játszó csoportban, de sajnos - ma már nem lehetnek velünk... A nyitányt zavarták meg a videóval, majd folytatódott az előadás Carlotta belépőjével, Röser Orsolya személyében. Második felvonás elején, szintén a nyitányba kellett belepiszkálni: Leginkább Webberről tudhattunk meg többet, illetve ismert emberek, úgymint Bródy János, Müller-Péter Sziámi, Puskás Peti, Gallusz Niki, Várkonyi Mátyás, Kocsák Tibor, vagy Geszti Péter áradoztak Webberről és a Fantomról.
Az első változtatás, amit beintegráltak a 800. Fantomba, az ez a mondat volt, amit Lefevre, leköszönő igazgató állít vagyis "La Carlotta színházunk vezető szopránja, immáron 15. éve!" - holott, kb. 3-4 éve lehet az... :)
A következő módosítás talán - de lehet, hogy csak azért érzem így, mert a látogatásaimat mindig a jobb oldalon szoktam tenni, és onnan a közép rész nehezebben látható - a csónak jelenet, a főcímdal jelenete volt. Nem emlékszem, hogy a Fantom járt e a zsinórpadláson és onnan vitte le Christine-t magával a létrán, majd le a csónakhoz...? ebben nem vagyok biztos, de ez teljességgel újdonságnak számított nekem. A szőke Christine, Krassy Renáta kezdte az estét, párja Csengeri Attila volt Fantomként, míg Raoul-ját és mondhatni mindenki szerelmét és ellenlábasát, Solti Ádám alakította.
Fontos! A Madáchos jubileumok roppant izgalmasak, hiszen a főszereplők mind fellépnek, hármas szereposztások, kivéve a Raoulok, akik négyen vannak. A mellékszereplők - akiket szintén a megnevezésük ellenére nem tartjuk mellékesnek - is váltótársaikkal megjelennek, de nem a történet előrehaladásában cserélődnek, hanem stílszerűen fekete ruházatban a tapsrendnél csatlakoznak darabbeli partnerükhöz.
Egy idő után persze kiszámíthatóvá válik, ki mikor váltja a társát, de időnként tesznek újításokat az előadásba. Többek között itt volt ez jól megfigyelhető, 500. előadás óta a Fantomok felállása a következő: Posta (ifjú Fantom, 41 éves kora ellenére) - Csengeri (középkorú, de önmagát a "legszebb" fantomnak titulálja xD) - Sasvári (a legidősebb). Én úgy gondolom némi rajongói behatásnak köszönhető a változtatás, hiszen a főcímdalt, eleddig mindig Posta vitte, de ezúttal Csengeri énekelhette.
Lányok tekintetében Krassy - Fonyó - Mahó. Rendületlen maradt a felállásuk.
Raoulok...a temető jelenetnél a röhögéstől kellett sírnom, mert előzetesen, igaz, lefényképeztem a színlapot a színház csarnokában, de nem olvastam el...gratulálok magamnak...xD - Solti Ádám egyedül állt, míg a másik két színészhez kollégáik is csatlakoztak... Magyarázat egyszerű. Sajnos, a Madách nem tudta összegereblyézni az összes szereplőt, kár érte, úgy lett volna igazán teljes, de természetesen, megbecsülünk mindenkit, akit régebben láthattunk, de korábbi jubileumokon nem tudtak részt venni, most itt voltak. Szóval, azért örömre is volt okunk. Raoulok távolmaradásának oka, színházi elfoglaltság: Homonnay az Operettben szerepelt ez időtájt (de köcsögök, hogy nem engedték el a "konkurenciához", később ott volt az ünnepségen), Bot Gábor vidéken játszott, Magyar Bálint meg ki tudja, hogy mit csinált??? Sosem szerettem a Raoul-ját, úgyhogy tőlem bárhol lehet...xD Váltótársa mégis akadt, aki a múltból lépett elő, hiszen ma már nem alakítja, így meghajláshoz Nagy Sándor érkezett Solti mellé.
Saját kép Tapsrendnél
Ha már elkezdtem folytatom a teljes gárda felsorolását:
1. felvonásban szerepelt:
- André igazgató úrként Szerednyei Béla - szívem repesett, mert tavaly ő és Galbenisz lettek a kedvenc párosításom. :)
- Firmin igazgató úrként Galbenisz Tomaszt üdvözölhettük, aki a tánckarba is beállt, miután a primadonnáról kiderült, hogy brekegési szindrómája miatt nem tud énekelni...hihi :)
- La Carlotta: sosem unom, vagy ő engem - Röser Orsolya - operaénekesnő, de irritáló itt a hangja. Láttam az Erkelben is ott csuda szépen énekel, ám lehet direkt módosítja a hangját, hogy ne legyen szimpatikus nekünk. Imádom benne, hogy olasz szakkifejezéseket használ a megszégyenülését követően.
- Umberto Piangit Gerdesits Ferenc vitte végig. Halvány volt, pedig régen szerettem nagyon a jellemábrázolását, most inkább hajlok Szerekován János felé, aki rettentően jól alakítja a beképzelt, fennhordom az orrom, mégis tudok humoros is lenni karaktert, és ha meg van hozzá a tökéletes partner, akkor klasszul megy minden. Hiteles, nagyon. Egyébként, szegény Gerdesits-et senki nem váltotta le, úgy volt, mint Solti Ádám.
- Madame Giry: Bajza Viktoria volt a balettmester. Sajnos, korrepetitorként nem a megszokott ember volt, Bognár Zsolt - mert vele, összenéznek, mintha tényleg a Hannibált a valóságban is előadnák, vagyis a próbafolyamatokkal meg vannak elégedve. Ez a harmónia hiányzik Laklóth Aladár esetében.
- Meg Giry, a balerina: Örültem, hogy újra láthatom a "barátságos" Meg-et. Kuthy Patrícia Meg-je mélyebb, bensőségesebb kapcsolatot próbál kialakítani Christine-nel, jó példa ez az első belépőjénél, ahol hallható, hogy érdeklődik a lány állapota felől vagy amikor az Il Muto-ban az adott Christine-nel éppen a Primadonna háta mögött elmosolyodnak, mert a Fantom békának nevezte a nőt. Szeretem még benne azt, hogy ha nem is táncnak nevezhető, de van egy ugrása, táncnak nevezhető kis lépéssor, amit szintén itt az Il Muto-ban szokott elkövetni, a szövegrész ez "Egy pásztoróra, úrnő-szolga. Szép, szép, szép.". A kapcsolat a két lány között alapvetően fontos az én meglátásom szerint (erre törekedtek a prágai non replikában), a kiemelése. Renáta és Patrícia között érződik is a baráti kapcsolat, talán nem is csoda, hiszen együtt jártak "tanodába".
2. felvonásban szerepelt:
A Maszkabál jelenete alatt fondorlatos módon helyett vagyis maszkot cseréltek a szereplők, ezúttal:
- André igazgató: Barát Attila - ő egy határozott jellemű, komoly karaktert hoz a színpadon (korábban egyébként ő volt a Szentirmai Zsolt által formált többszereplős figura, pl. egyik nemes az Il Muto-ban, inas a Prologosban vagy Passamarino a Don Juan jelenetben). Lippai Lászlót hívták meg, aki régen Andrét alakította.
- Firmin igazgató: Weil Róbert - van, hogy ordibál, akkor nem szeretem, pedig egyszer ott röhögött ő is, amikor Pankotay Péter pofán vágta a kendőjével...xD
- La Carlotta: Pándy Piroska, a született gonoszság váltotta Rösert. Egyszerűen imádom, olyan mértéktelenül goromba, beképzelt nagyasszony tud hozni a színpadon. Váltótárs Sáfár Mónika volt, aki valamiért gorombán nézett rám, hogy köszönni mertem Ladinek Juditnak. Mi köze van hozzá? Gonosz némber.
- Madame Giry: Bencze Ilona - benne azt szeretem, hogy próbálja takarni a Fantom/Christine dublöröket, mintha tényleg a hátát tartaná az Operaház kísértetének... :D jah, és együtt gyakorol a balerinákkal az Angyali hangban, mozdulatsorokat nem csak kézzel, de testtel is elmagyarázza
- Meg Giry, a balerina: Lóránt Enikő - az biztos, hogy a második felvonásban már nem igazán adódik Meg számára kiugró pillanat. Sajnos. Enikőnél a maszkabáli hajdísze nagyon megfogott, máshogy állt rajta, ezért váltótársnőjéhez képest kitűnt. De, ha a teljes előadás az ővé lesz, akkor majd kitűnő lesz a szereplése! :) Két váltótársnőjük akadt a Meg-eknek is: Ladinek Judit és Haffner Anikó személyében.
Vannak váltótársaik, de ők most nem szerepeltek, meg amúgy is rövidebb szöveggel kellett megbirkózniuk: Zsinórmesterben sajnos a nem jót kaptuk - Vikidál Gyula (nincs vele bajom, de azt akit szívesebben felakasztanék, mert a karaktert is úgy adja elő az Barabás Kiss Zoltán, de ő biztosan gyakorolt az új darabjára, ami valami focival kapcsolatos, Ballábas vagy mi a címe annak...); Lefevre igazgató úr, aki elmegy: Lőte Attila (nagyon kedvelem, bár Koltai is szokott érdekességet belevinni a pár mondatos szerepébe); a korrepetítor Laklóth Aladár volt (róla már írtam fentebb) és végül az árverési kikiáltó, Pusztaszeri Kornél. Főszereplőkről röviden, tömören: Fantomok: Csengeri Attila - jó volt hallani és meglepett, hogy ő énekli az első felvonás dalait. Nem sokat tudott mutatni, hiszen Posta Victor átvette tőle a szerepet a közös Éj zenéje után. Nekem nagyon tetszett a Fantom dala, örültem hallgatni Victort, nekem ő a Zene angyala. Csodaszép beszéd és énekhanggal rendelkezik. Persze, a középrészben nem teljesedhet ki annyira hangilag a Fantom, inkább a jellemét ismerhetjük meg (fájdalom és a düh váltakozása, amiért elvette tőle a maszkot és meglátta Christine az arcát; a humor az Il Mutoban, a gyilkosság; és a csalódottság a tetőn. Uh, imádtam, amikor ő tartotta ki a hangot, és a másik két Fantom követte. Kánon az imádnivaló, Maszkabálon fenyeget és az igazgatók irodájában is). Sasvári Sándor a temetőben váltotta, borzalmas volt a hangját hallgatnom. Az Éj zenéjénél direkt kiszólogatott, az andalító dallamot elrontja a hirtelen jött felkiáltásokkal. Ne csinálja már ezt! Kész szerencse, hogy csak most láttam őt, és tovább nem lesz nekem a kinézett előadások között... Egy dolgot viszont nem lehet tőle elvitatni a csók jelenetet, annyira tud örülni Christine-nek és ha valamikor, akkor most volt a legcsodálatosabb és legszenvedélyesebb az a csók. Aztán az ölelkezés. Ez a rész elvitathatatlan tőle, aranyos. Nagyon.
Christine: Krassy Renáta átélése és szerepformálása mindig tetszett. Valóban kicsit félnie kéne a Fantomtól, ezt nem tudja hitelesen átadni, de az Angyalhoz fűződő örömét kimutatja. Fonyó Barbara is kifejező alakítást nyújt mindig, ő annyira átéli és megéli a szerepet, eggyé válik Christine Daaé karakterével, nem véletlen, hogy őt is nagyon szeretem. Mahó Andreának csak egy jó pontot tudok felírni, méghozzá a Fantommal való csók esetében, olyan bizonytalan volt és a hangi előadásmódjától kirázott a hideg, pozitív értelemben!
Raoul: Bánkódtam kicsit Solti Ádám miatt, egyedül kellett a színpadon dolgoznia, de végül is részéről ez egy "általános" előadás is lehetett volna... Megint nehéz választani jó Raoul-t, mert nem igazán voltam elragadtatva tőle, és borostás volt a képe... Lelki szemeim előtt a vikomt fess kinézetű, baba arcú és sima bőrű. Igazán elegáns, és ezt az illúziót Soltinak nem sikerült ezúttal elérnie. Kiemelt pillanata nem volt, korrekt alakítást láthattunk.
Változtatások, újdonságok, elkezdtem sorolni, akkor ismétlem
- szövegbeli: primadonna már 15. éve nekik dolgozik
- csónak jelenet: fantom a zsinórpadláson vagy hol rohangál a kezében a lámpással
- világítástechnikai: tető jelenet - megszólal a Fantom rávilágítanak, majd sötétbe borul az ő része, és a lent lévő szereplőkre fókuszálnak. Majd a csók jelenetnél ismét megvilágításba kerül, hogy lássuk mennyire mélyen érintő, hogy Christine inkább a vikomtot választja helyette...
Montázs Musicalinfo képei alapján
Nem szerettem dolgok:
1. felvonás, Éj zenéje: Nem értem a Krassy Renit, hogy ő miért nem képes ránézni a bábokra a Fantom orgonájában? Mindig idő előtt esik össze, még a világítást sem kapcsolták fel, és őszintén szólva, ilyenkor nem értem, hogy mitől ijed meg? Nem látott még bábokat??? :D
1. felvonás, Primadonna szám: Raoul (Homonnay és Solti) leültek az igazgatók székére és grafológus módján elkezdték tanulmányozni az írásokat. Kivették. Nem szeretem, hogy a vikomt csak úgy áll ott, mint a tejbe tök és várja, hogy megszólalhasson, mert most következik az ő része a katyvasz dalban. Amúgy szeretem a dalt, de ezúttal nem éreztem, hogy megérdemelték volna a hosszú tapsorkánt.
1. felvonás, a tető/csillár: lehet, hogy a két szereplő miatt, de nem lényegültem át. A kedvenc dalom. És nem, a Fantomon sem tudtam nagyon sajnálkozni, mert el volt takarva/sötétítve... A csillár olyan hezitálos volt, mintha nem akart volna lezuhanni..
2. felvonás, a labirintusban:Ettől nem hiszem el a történetet, a szerelmi vonalat, "köszönjük szépen" kedves művésznő! Mahó Andreához fűződik. Felháborít, eleddig sosem csinálta! Hihetetlen szenvedélyes volt a csók közte és Sasvári között, ám mégis amikor a férfi a hátát mutatta neki, és nem figyelt rá, Mahó letörölte a száját...ez nagyon rosszul esett nekem...mi az, hogy nekem??? :D a romantikus szál ezzel a kézmozdulattal rögtön el lett vágva... mélyen elszomorított. Értem én, hogy törekednek arra, hogy újat mutassanak, de az ábrándosabb természetű embereknek szüksége van erre a kis fénysugárra a darab végén, amitől hihetővé válhat, ha egyszer elhozzák - a Love Never Dies-t. Mindenesetre, itt még nem ért véget a játéka, fogta Raoul-t, a kijárathoz préselte, majd mintha mégis szánalmat érezne a Fantom iránt visszafordult, ugyanakkor a "migrénjére" hivatkozva, inkább lemondott arról, hogy őt is magukkal vigyék... a csónakban pedig ez az álmodozó tekintete a Fantom felé eléggé hiteltelen volt. Úgyhogy jobb, ha nem ezt az irányvonalat követi.
Szeretni való pillanatok:
- 1. felvonás, Krassy Renáta Christine performansza, ahogy ő előadja, talán a legtetszetősebb, legtöbb boldogság érzelmet beleadó művész. Átéli a zene örömét a Gondolj rám alatt, de legfőképpen a főcímdal ária részénél. Az arca, a mimika mindent elárul. Kár, hogy a Fantom fejezte be végül a sikoltást, de valahogy odaillett. A végsőkig énekeltette a lányt...
- 1. felvonás, Il Muto balett és a tető: a balerinák egymást noszogatják - az vicces, végre nincs az karót nyelt tartás, hanem a rivalizálás, kis kulisszai betekintésnek mondható pillanat. A Fantomok hármas szólama, amikor bosszút esküsznek, azt nagyon odatették.
- 1. felvonás, Az Éj zenéje: EL VOLTAM RAGADTATVA! Micsoda szép befejezést adtak most a dallamnak! Tyűha! Valóban nehéz végigvinni, hiszen figyelni kell egymásra, de még a szöveget is észben kell tartani, melyik sort, ki mondja. Nagyon tetszett. Főleg, hogy Victor jött be és ő kezdte a dalt, majd Sasvári is belibbent, Csengerivel közösen ezek a kedvenc pillanataim. A több szólamiság nagyon tetszik, és hogy ilyen szépen összetudnak dolgozni, pedig nagy életkor különbség van közöttük, de mind a hárman művészek, zenészek, és mondhatni egyfajta baráti kapcsolatot ápolnak. Nincs rivalizálás. És ez nagyon jó.
Tapsrend barátnőm fotója
Plusz produkciók
Király (gömböc - gonosz vagyok és tudom!) Linda és Tóth Attila rockkosított Fantom főcímdal produkciója volt, - amit előzetesen, ahogy beharangozta Szirtes tanár úr, úgy gondoltam az Nightwish: The Phantom of the opera verzióját adják majd elő, angolul énekelve, - de nem, magyarul volt... nem volt jó, sőt... úgy éreztem és mondtam is barátnőmnek - ez egy "Haza akarok menni" pillanat...
Második produkció már könnyedebb volt, egy gospell kórus eőadásában hallgathattuk meg az Éj zenéjét. Volt hangulata, meg kell mondjam, ez helyén volt. Bár sokan voltak, gondolkoztunk is rajta, vajon a dal végére beér minden tag a színpadra??? :D
Videók az ünnepségről:
Na, vajon miért mindenki ezt az 1600-as előadást emlegeti?
Hm-hm-hm, lehet, hogy az Igazgató úr mondta, esetleg a tapsrendél??? :D :D :D Gondolkodjunk azért már reálisan! Hol vagyunk mi még attól??? Először a 900.-on kéne gondolkodni, és egy jól szervezett, odaillő komplex előadást szeretnénk! Ha lehetne, akkor megint a közös fotózás lehetőségével, autogram kérésével...nekem már meg van a három kedvenc főszereplőm...vagy akár több kedvenc is... ;)
Cukiságok :) Megfigyelhető közelről a Christinek jelmezének a különbözősége, Krassy Renáta (középen, a szőke hajú) ruházatának felsőrésze az eredeti jelmeznek felel meg, ami az első bemutatón volt látható. A változás a 600. előadás körüli időre tehető. Sajnos, Renátának már nem csinálták meg a szív alakú kivágással rendelkező jelmezt. Bár, ha jobban meggondolom az ő Aminta jelmeze sokkal szebb és visszafogottabb. Kíváncsi lennék rá, hogy miért változtatták meg? :/
De jó a hangulata valakinek :) Posta Victor pózol
Posta Victor és Lóránt Enikő közös fotója :)
Homonnay Zsolt később csatlakozott a társasághoz, Csengeri Attilával bevállalt egy közös képet
Saját közüös képeim az elkapott Christine-ekkel... nagyon bánt, hogy Krassy Renivel nem sikerült közös fotót kérni, mivel őt lefoglalta Lippai László, pedig mindenképpen szerettem volna vele is fényképezkedni... :'(
Fonyó Barbarával (a tekintetem: "Csókolom, Ági van?" :D)
Időpont:
2017. november 25. (szombat) este 19.00 Helyszín:
József Attila Színház (13. kerület) Előadás:
Csókos asszony Zeneszerző: Zerkovitz
Béla - Szilágyi László Rendező:
Böhm György Adatlap: http://jozsefattilaszinhaz.hu/eloadasok/csokos-asszony
"Szombat
este a Csókos asszonyt néztük meg a József Attila Színházban! Egyszerűen
imádtam!!!! Fantasztikus szereplők, nagyszerű alakítások.
Aranyos díszlet, szép és ízléses jelmezek. Az
operetteket általában utálom, de a Csókos asszony kiemelkedik
közülük, egyszerűen imádom a történetét és a zenéjét!!!! Írtam köszönöm
levelet a színháznak! Ez egy fantasztikus este volt.
Sosem sírtam a boldogságtól ennyit! Köszönöm a rendezői változtatásokat!
Szereplők: Zöld Csaba, Krassy Renáta, Fila Balàzs, Vaszkó
Bence, Ágoston Péter, Kocsis Judit és Wégner Judit."
Kis montázs - Színházi szimbolika
Az
instagram alkalmazáson (https://www.instagram.com/klaudia.kovacs.20/) már
napok óta megjelent a kép és a kis szösszenet, amit fentebb olvashattok. Azóta
leírtam minden gondolatomat, amit a színháznak a tudomására szerettem volna
juttatni...
Oh,
igen, mióta is? 2006 óta várok az igazi Csókos asszonyra, ez a darab nagy
kedvencem, mivel általában utálom az operett műfajt (röviden tömören a
vázlatuk: van egy bonviván és a primadonna és van ezeknek egy-egy barátja, akik
szintén párt (szubrett és a táncos komikus) alkotnak. A főpáros nagyon boldog,
szinte már vége is lehetne az előadásnak, aztán beüt valami zavar az idilbe, és
rögtön cserélődnek a szerelmesek, a konfliktus egymástól elviszi a
párokat, majd hosszas magyarázkodások után mégis kibékülnek, és mindenki
nagyon boldog. Tehát idill - képzavar - idill, ezt tarkítják és kísérik
végig a nagy áriák és a komikus-dinamikus-látványos táncbetétek...), de ez az
előadás, maga a mű nagy kedvencem. Egyszerűen nem tudom nem szeretni!
A
szereplőkkel, a hangi és színészi játékukkal tökéletesen meg voltam elégedve.
hiányom csak a Los Angeles dal volt. Érdekessége ennek az előadásnak, hogy
zeneileg nem kötött, nagyon rugalmas, szinte minden rendezésben találtam új
dallamot a régiek mellett. Ez különlegessége, és teljesen eltér a többi
operettől, ahol minden zenének megvan az adott helye és ideje. A darab maga
eléggé hosszú, egy szünettel, 19.00-22.15 között voltunk a Színházban.
A
szereposztásunk
A történet
1.
FELVONÁS:
Budapest, Józsefvárosában játszódik.
Pünkösdi Kató egy lelenc, akit Kubanek úr (hentes és házgondok - aki a
boltjában gyakran felemeli az árakat) fogadott örökbe és nagy szeretettel
nevelte fel. A lány színházi szerepet kapott, majd szerződést is ajánlottak
neki, de legnagyobb boldogsága a kis családja, a Józsefvárosi kis közösség, a
Nagytemplom utcában, akkor a legboldogabb, ha velük lehet. Köztük pedig egy
emberrel kiváltképp, Dorozsmai Pistával, aki a szerelme... és egy iszákos,
gyakran álomszuszék (mondat közepén elalszik), lump zongorista...
Szerencsejáték függősége odáig fajul, hogy zálogba kell helyeztetnie az
eljegyzési gyűrűket... A szerelmespár tiszteletére rendezett vacsorán már nem
jelenik meg, a lányt ez mélyen megsebzi, elérte az ólmos eső... a
Bajza utcába megy, ahová korábban egy báró hívta (mivel
annyira lenyűgözte Kató tehetsége, és aki nem fogadta el
a nyakláncot).
2.
FELVONÁS:
Kató
bizonytalan, nem tudja, hogy mit tegyen, meg egyáltalán minek ment a báróhoz...
a férfi megnyugtatja és kéri, hogy próbálja fel a ruhát, amit számára
készítettet, mert az ildomos egy Csókos asszonyhoz... A báró közben fogadást is
tart, elözönlik a házat a gazdagok és gyermekeik, illetve a programért felelős
csapat, akik között ott van Dorozsmai Pista is. Amikor találkoznak, végre
meglátja szerelmében a nőt. Gyötrődik miatta, ez hiányzott a kedves,
szende Katóból. Most már kell neki a nő. Az előadás alatt, Kató
provokálóan énekel (nem sír egy férfi után), erre a zongorista kifakad és vádló
szavakkal rátámad, később a Hunyadiné által visszaszerzett gyűrűket a földre
ejti, hogy a nő onnan vegye fel, hiszen odáig süllyedt le... Kató felajánlja
magát a bárónak...(Rendelkezzék velem)
Köztes
jelenet: Talicskán kell betolnia a lány barátnak sárgaföldig lerészegedett
Dorozsmait.
3.
FELVONÁS:
Dorozsmai
nagy énekét követően (Mi muzsikus lelkek) Kató visszasiet a Nagytemplom utcába,
hogy tisztázza magát szerelme előtt, úgy tűnik barátok maradnak...majd mégis
újra szerelmesek lesznek egymásba ("Hagytam, hogy a báró úr megcsókolja a
kezemet!")... A barátaik is egymásra találnak. Mindenki boldog, majd
színre lép a báró, és elmondja, hogy Katóban az unokahúgát látta, de
kiderül róla, hogy sajnos nem az, akit kereset, ennek ellenére ráhagyja a Bajza
utcai palotát, átkölti a dalát (Van a Bajza utca sarkán...), és otthagyja
őket...a báró komornyikja elsírja magát...
Rengeteg dal ismert belőle:
- Éjjel az omnibusz tetején
- Van a Bajza utca sarkán egy kis palota
- Most amikor minden virág nyílik
- Gyere te nimand (niemand)
- Mi, muzsikus lelkek
- Tapsolj csak nékem
- Csókos asszony - Asszonykám adj egy kis kimenőt
Színészek
Pünkösdi Kató: Krassy Renáta hangilag még kicsit Christine Daaé-ra is hajazhatott, hiszen első színre lépésével énekelt Tapsolj csak nékem-ben van egy áriázós rész. Nagyon szép volt a vörös jelmezben, és a kislányosabb, naivabb oldalt is remekül hozta, vicces is, nőies is volt.
Dorozsmai Pista: Megtaláltuk Kaszás Attila UTÓDJÁT! Vaszkó Bence a Muzsikus lelkek frenetikus volt, a részeg alak megtestesítése könnyedén ment a színpadon és a színpad szélén, humor meg volt benne, tökéletes bohém (amikor hozzá beszéltek rögtön elaludt), szerelmes minden nőbe ám főleg egyetlen egybe! Léha életstílus tökéletesen átjött az alakításával.
Báró Tarpataky: Zöld Csaba kissé fiatal ehhez a szerephez, mégsem rónám fel olyan nagy hibának, akár lehetett volna egy olyan gondolatvitelt hozni, amiben a báró fiatalabb (a korábban megszokott előadásokkal ellentétben), egyúttal szerelmes is Katókába, és nem az unokáját vagy az unokahúgát látja benne... Könnyed, laza, ugyanakkor kifinomultság mutatkozott meg mozdulataiban és tetteiben, illetve nem nélkülözte a humort sem. Ez leginkább akkor mutatkozott meg, amikor Hunyadiné előadását követően nem tudta, miről is beszéltek korábban...
Rica - Maca és Ibolya Ede: Wégner Judit - Ágoston Péter, a szerelmespár egy-egy barátja, mindketten az előbbi pár egyik tagjába szerelmesek, és persze próbálnak a közelükbe férkőzni, ugyanakkor a darab végén rájönnek, hogy ők egymásnak lettek teremtve, és nem érdemes egy olyan szekér után futni,a mi nem vesz fel... Jól összekoordináltak a mozdulataik, legtöbb esetben együtt táncoltak (pl. a fogadáson tartott előadásban a jazz műfaj iránti hódolat kifejezésében). Összehangoltak ők akkor is, amikor Hunyadiné felpofozza a "lányát", majd Ibolyát is...
Kubanek: Fila Balázs német-magyar nyelvtörése iszonyatosan feldobta a karaktert, a dalok előadása során sem szabadult meg az akcentusától, nagyon illett hozzá a figura, és csodálatos párja volt Hunyadinénak. Folytonos fenyegetései a húsbárddal is abszolút hozzájárult a vidám estéhez.
Hunyadiné: Manuéla. A Matyok királynője... Ha ezt a 13 férje közül bármelyik is megérte volna... Nem találok rá szavakat! Kocsis Juditot szinkronhangként már ismertem, most végre a mikrofon mögül megláthattam a nőt, a színésznőt is, és egyszerűen elvitt! Hihetetlen milyen színészi munkát tett le a színpadra! Sokkal, százmilliószor jobb az Oszvald Marikánál, ismeri a korlátait (pl. nem tesz felesleges és megerőltető mozdulatokat, amikben még baja is eshet - pl. cigánykerék), szép hanggal rendelkezik, nagy színészi ambíciókkal, akit sajnos a majdnem jegyese a szerepléstől folyton visszatart...
A József Attila Színház (JASZ) Személyzetről
csak a legkirívóbb estben szoktam nyilatkozni, bár vannak apró figyelmességek,
ezek rendszerint meg kell említenem. A JASZ-ban figyelmesek, kedvesek
és őszinte mosollyal figyelnek a közönség tagjaira: a jegyszedő,
a ruhatárosok, a büfé személyzete. Azt kívánom nekik, hogy sohase
változtassanak a hozzáállásukon, sőt ők egy kiemelt példája a kitűnő
ügyfélbarát szolgáltatásnak!
Érdekességek a darabról,
Böhm György is mesél (szerinte a Csárdáskirálynő mellett az egyik legjobb
produkció) - minden szavával egyetértek és a lényeg benne van!
Bemutatkozó
kisfilm
Nagy
szeretettel örömmel ajánlom ezt a remek előadást!
Korábban
a Tháliában ment, 200. alkalom után le is vették a műsorról, ami nem csoda,
mert sem hangi kvalitásban, sem kidolgozottságában, sem játékban nem nyert meg
magának:
